Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám, hétfő

1992. DECEMBER 28. —ÚJ SZÓ— ELŐKERÜLNEK AZ ELLOPOTT SZERSZÁMOK? PUBLICISZTIKA 4 Panaszlevelet kaptunk Nagyme­gyerről. Kolárovskyné Dánó Viola, illetve Németországban élő bátyja Dánó László részletesen leírták, hogy Érsekkétyen levő szülői házuk­ba, ahol megboldogult édesapjuk műbútorasztalos műhelye volt, be­törtek és az összes szerszámot el­vitték. A történteket a szomszédban lakó idős néni vette észre, aki időn­ként az ő lakásukat is szellőzteti. Egy este két srácot látott átmászni a kapun és amikor a kerítése mellett egy gyalut talált, sejtette, mi is tör­ténhetett. Az esetet jelentette a pol­gármesternőnek. A lopással a rend­őrség is foglalkozott, eredménytele­nül. Pedig a levélíró szerint az ügy­gyei megbízott, Kétyen lakó Dufek főhadnagy találkozásukkor azt mondta, sejti, kik a tettesek és majd a végére jár a dolognak. De a tolva­jokat nem sikerült kézrekerítenie, így az ügyet lezárták. Dánó László ebbe nem nyugodott bele, fellebbezett és alaposabb kivizsgálást kért. Az eset­tel ekkor egy másik rendőrt bíztak meg, de neki sem sikerült zöldágra vergődnie. A levélírók ezért az Új Szótól kérnek, remélnek megoldást, mert mint írják, a faluban többen is tudják, kik voltak az elkövetők, hihe­tetlen, hogy ne lehetne őket lelep­lezni. -Valószínűnek tartom, hogy gye­-rekes csínytevésről volt szó, ezért nem is akarom, hogy megbüntessék a két srácot - mondotta találkozá­sunkkor Dánó László. - Felajánlot­tam, hogy visszavonom a feljelen­tést, sőt 50-50 márka üti a marku­kat, ha visszaadják a tulajdonomat, mely számukra aligha jelenthet külö­nösebb értéket. Engem viszont ér­zelmi szálak fűznek ezekhez a régi szerszámokhoz, hiszen családi ereklyékről van szó. Erkölcsi értékük számomra jelentós, azokkal a szer­számokkal még a nagyapám dolgo­zott. Múzeuális értékük sem elha­nyagolandó. Az öreg kéziszerszá­moknak, különösen nyugaton, nagy becsük van, sokan keresik őket. - Az ígért jutalom visszhang nél­kül maradt? - Dehogyis. Az elkövetők már másnap a községházára vittek egy zsák szerszámot. - Hát akkor hol a baj? - Ott, hogy az eltulajdonított érté­keknek csak a töredékét adták visz­sza. A legértékesebb darabok a mai napig nem kerültek elő. Elmentem Érsekkétyre is. Az öreg igencsak elhanyagolt családi ház kertjében, udvarában gaz burjánzik. Látni, hogy a porta évek óta üres. A beszegezett műhelyajtót és pad­lásfeljárót vastag porréteg fedi. A szomszédos félig romos házban lakó Vicze néni már képtelen rend­a zsák az ajtó előtt volt. A pénzért senki sem jelentkezett. Nekem nincs lehetőségem nyomozni az ügyben, ez a rendőrség feladata. Elmentem a zselizi rendőrpa­rancsnökságra is, de Dufek úrral, noha szolgálatban volt, nem beszél­ik Dánó László az asztalosmúhely bejáratánál (A szerző felv.) ben tartani a gondjaira bízott üres lakást, hiszen maga is segítségre szorul. A történtekről csak annyit mondott; a tetteseket nem látta, csak az általuk ellopott gyalut találta meg. Azt a mai napig őrzi. Mikus Irén polgármester az eset kapcsán megjegyezte, hogy ö a be­törés után megtette kötelességét. Két munkatársával a helyszínre ment és beszögeztette a műhelyaj­tót és az ugyancsak nyitva levő padlásfeljárót. -Amikor Dánó úr nálam járt és elmondotta, édesapja szerszámait egytől egyig elvitték, beszéltem né­hány fiúval és kértem őket, ha tud­nak valamit a dologról, szóljanak a tetteseknek, hogy adják vissza a szerszámokat. Nem esik bántódá­suk, sót Dánó úr jutalmat Is Ígért. A beszélgetésnek az lett a foganat­ja, hogy már másnap a községhá­zán volt egy zsáknyi szerszám. Nem tartom valószínűnek, hogy a tette­sek a pénz miatt hozták vissza, % szerintem inkább megijedtek a kö­vetkezményektől. - Danó úr azt állítja, hogy ön ismeri a tetteseket. - Ez tévedés. Fogalmam sincs, ki törhette föl a műhelyt. - De hiszen visszahozták a lopott dolgok egy részét? - Igen, csakhogy a fiúk éjjel vagy hajnalban járhattak itt. Reggel, hettem. Óneki, - állította, - tilos nyilatkoznia, ezért egyenesen a fő­nökéhez vezetett, aki leszögezte, minden tőlük telhetőt megtettek, sőt Dufek főhadnagytól elvették az ügyet és mást bíztak meg a nyomo­zással, nehogy, mivel falubeli rend­őrről van szó, részrehajlással vá­dolhassák. - Nem hiszem, hogy egy kis fa­lucskában, ahol csak néhány tucat tizenéves srác ól, olyan nehéz ki­szűrni a tetteseket - próbáltam ér­velni. - Senkit sem gyanúsíthatunk ár­tatlanul. Vagy talán pofonokkal kéne kicsikarnunk a tanúvallomást? ön is felháborodna, ha a maga gyerekéről lenne szó - érvelt az őrnagy, és láthatóan nem volt Ínyére a beszél­getés. Mlndnezek után is azt vallom, hogy egy kis pszichológiai érzékkel ren­delkező szakember számára nem okozhat(na) gondot - pofozkodás nélkül is - fényt deríteni az igaz­ságra. Szerkesztőségünk nem tehet az ügyben mást, csak azt, hogy felkéri az érsekkétyi fiatalokat, közös összefogással, anélkül, hogy felfed­nék az elkövetők kilétét, próbálják összeszedni és visszaszolgáltatni a maradék szerszámokat. Számuk­ra ezek értéktelen tárgyak, Dánóék­nak viszont nagyon sokat jelente­nek. ORDÓDY VILMOS ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT Az elnökválasztás módja. Jelzésértékű, ahogy az SZK Nemzeti Tanácsa december 22-én 95 képviselő jelenlétében vitatta meg az államfőválasztás rendjét, majd az ügyben döntést is hozott. A 150 honatyából nem kevesebb mint 95 volt jelen, és 94 törvényhozó rá is szavazott az elnökválasztási rendtartás Ivari -Gašparovič házalnök által beterjesztett tervezetére, (gy eldöntötték, hogy a Szlovák Köztársaság elnökét titkos szavazással választják 5 évre. Háromötödös többségre lesz szükség, ami azt jelenti, hogy 90 képviselőnek kéli valamelyik jelölt mellett voksolnia. Csak képviselők terjeszthetnek be jelölést, mégpedig legkésőbb 6 nappal a választás napja előtt. Amennyiben egyetlen jelölt sem kap legalább 90 szavazatot, 14 napon belül megismét­lik a választást. Ha a második forduló is eredménytelenül végződik, a parlament valamelyik későbbi ülésén a szavazást megismétlik, de az előző fordulóban kiesett jelöltek az adott szavazásnál nem lehetnek az államfői címre pályázók között. Hogy a képviselők kétharmada sem volt jelen ezen a karácsony előtti ülésen, közvetve ez is nagyon jól bizonyítja: a Szlovák Köztársaság első elnökének a hatásköre valóban csak jelképes lesz. De arra is utal a csekély jelenlét, hogy a törvényhozók úgyszólván már belenyugodtak abba, hogy itt már előre eldöntetett minden. Nem a konkrét személyeket illetően, hanem abból a szempontból, hogy mennyire érvényesül a kiválasztásnál a győztes mozgalom akarata. Magánál a választásnál is, meg az államfői hatalom gyakorlásának 5 esztendeje alatt is. A közügyek iránt érdeklődő egyszerű állampolgár azonban néha-néha még ilyen viszonyok között is felteszi a kérdést: Nem lehetne-e mégis olyan személyiséget az államfői székbe ültetni, aki tekintélyének súlyával képes lenne egyensúlyt teremteni a legközelebbi fél évtizedben mindenképpen bekövetkező nagy politikai és szociális megrázkódtatások során? Az alkotmány értelmében a parla­ment bizonyos körülmények között lemondásra is kényszeritheti az elnököt. Ilyen helyzet, nyilván, akkor következhet be egy csekély jog- és hatáskörű államfő esetében, ha az illető kényelmetlenné válik a végrehajtó hatalmat gyakorló garnitúra számára. Ezért lenne most szükség olyan elnökre, akit adott esetben nem lehetne észrevétlenül félreállítani. Aki szavának valóban súlya lenne és akinek a szava messze hallatszana. Végignézve az eddigi jelöltek névsorán, az ember egyáltalán nem biztos egyik személyiségben sem, hogy szava messzire hallatszana. Úgy tűnik, mintha Szlovákiá­ban a mértékadó politikai erők már végleg napirendre tértek volna afölött, hogy itt teljesen a végrehajtó hatalom akarata érvényesül. Mit mondott Gönz Árpád a Lidové novinynak? A méltán legkulturáltabbnak tartott csehszlovákiai napilap terjedelmes interjút közölt a magyar államfővel. Nyilván nem véletlenül éppen most, amikor az önállóvá váló köztársaságokban elnökválasztásra készülnek. Gönz Árpád „viszonylag kis hatáskörű államfőként" jellemezte magát, majd megállapította, hogy a hatalom mértékét illetően a kormány van a második helyen, és a legnagyobb hatalmat Magyarországon a parlament gyakorolja. így az elnök „a társadalom és a végrehajtó hatalom közötti egyensúly kialakítására hivatott". Ezt olyan nyelven kell tennie, amely „nem a jogászok nyelve, de nem is a közgazdászoké", hanem olyan nyelv, amilyet a társadalom használ. Magyarország államfőjét is a parla­ment választotta, így párteróviszonyok eredményeként került tisztségébe, ennek ellenére ma, több mint két esztendővel tisztségbe kerülése után ki merte jelenteni (és teljes joggal), hogy „Nem az egyes pártok és nem is a kormány jóvoltából tartom magam elnöknek... a polgári szabadságjogok védelmezése és ezen belül a sajtósza­badság megőrzése a kötelességem". Gönz Árpád a Kárpát-medencében oly kényes Trianon-kérdésre, illetve a magyar nemzeti kisebbségek problematikájára is kitért, rámutatva: érthető, hogy a térségünkben elő nemzetek gyanakvással tekintenek egymásra. Ezek a feszültségek csak úgy oldhatók fel, ha a nemzeti kisebbségek kérdését nemzetközi szinten oldják meg. Hogy Magyarország lakossága fájdalmasan éli meg a nemzet egyharmadának szomszédos államokba kerülését, az éppen oly tény, mint az, hogy a nemzet fejlett realitásérzékkel rendelkezik; egy közelmúltban tartott közvéleménykutatás során a megkérdezettek több mint 60 százaléka visszautasította a határok bármiféle módosítását. „Magyarország a szomszédos országokat nem tekinti ellenségnek. Követeléseink arra irányulnak, hogy az ott élő magyarok magyarok maradhassanak". Arra a kérdésre, hogy reális veszély-e a kommunizmus visszatérése, azt válaszolta, hogy ez a veszély azóta, hogy a Szovjetunió összeomlott, a nullával egyenlő. A magyar államelnök szerint a sztálinizmusnak már nincs meg a szervezeti alapja, ez azonban nem mondható el a fasizmusról. „Meglepődve tapasztaljuk, hogy például Svédországban, ahol soha sem létezett antiszemitizmus, mostanában zsidó sírok meggyalázásának lehetünk tanúi. És így van ez egész Európában. Gyanakodni kezd az ember, nem áll-e emögött valamilyen szervező erő, vagy még több". Gönz Árpád beismerte, hogy a visegrádi hármak eddigi teljesítménye az 1989-es remények­hez képest csalódást okozott. , Jól időzített szerkesztői tett volt Magyarország államelnöke interjújának közzététele a Lidové novinyban. Aki akar, Pozsonyban is érthet Gönz Árpád megnyilatkozásából. TÓTH MIHÁLY VAJON IDÉN ELSHOWZZÁK? CSEMEGÉZÉS SZILVESZTERI MŰSOROKBAN Figyeleml Az alábbiakban kellemes böngészésre hívjuk meg olvasó­inkat. Közeleg ugyanis a szilveszter, és akármennyire is fogadkoztunk tavaly meg azelőtt, hogy Idén nem ragadunk annyira oda a képernyő­höz, merem jósolni, sokunkat érdekel, milyen kínálatból válogathatunk az ó- és újesztendő fordulóján. Ezúttal csak a budapesti tévé egyes és kettes csatornájának kíná­latát ismertetjük, hiszen a szlovák tévéprogram már hozzáférhető, vi­szont a magyar szilveszteri műsor jó része tegnap került Budapesten is nyomdába, úgyhogy frissesség te­kintetében nem érheti vád szerkesz­tőségünket sem. Kezdjük a tévé első műsorával. Fodor Imre, szórakoztató músor­producer arra figyelmeztetett, hogy a szilveszteri műsor az egyes csa­tornán már december harmincadi­kán este elkezdődik. Előbb egy Rej­tó-kabaré mellett szórakozhatnak a nézők, majd a Bongón lehet izgul­ni, éjjel filmet vetítenek, mert a Nap­közi mintájára Éjközi összeáll ítás te­szi folyamatossá a műsorszórást. Reggel hattól átveszi a Napközi a képernyőn a szerepet, s folyama­tosan informál, tájékoztat, játszik a nézővel az utolsó idei napon. Ebéd ' után zenés amerikai játékfilm, a Bo­hém a cirkuszban kerül vetítésre, később a Beatles kedvelői a Bors őrmester című lemez kulisszatitkai­val ismerkedhetnek meg. A Hőmérő politikai showműsort Havas Henrik vezeti. Többször kerülnek képernyő­re a Névjegyek, ugyancsak vissza­térő műsorszám a Szilveszteri Cse­mege. Este a már klasszikusnak számító Mezítláb a parkban című játékfilm mellé ülhetnek le azok, akik kedvelik Róbert Redfort-t és Jane Fondát. Lesz Gálvölgyi show utána, persze közben játék, és vendégül látta a tévé Samantha Foxot a Pas­sadena együttessel ugyancsak, ami természetesen csak fokozhatja a jó hangulatot. A kettes csatorna szilveszter dél­előttjén főleg gyermekműsorokat su­gároz. Lesz szilveszteri meglepetés, Stan és Pan, rajzfilmek, kölyöksze­relmek, hangyabandák, vakondok és sünök. Koradélután paródiaper­cek szórakoztatnak, négy óra előtt kezdődik a Te, figyelj, itt a szilvesz­ter! Lehet majd játszani a szeren­csével, lehet operameséket hallgat­ni, és fél hét tájban kezdődik az Ideális család szilveszteri különki­adása. Elmúlt idők kabaréja címmel Koltai Róbert és Haumann Péter műsora szól mindazoknak, akik ugyancsak azt gondolják, hogy öreg ember nem vén ember. Este kilenc­kor kezdődik az Egy bolond éjszaka, avagy csillagok lakomája, mely asz­taltársaságban az idei olimpia baj­nokai találkoznak neves művészek­kel, sztárokkal. Akinek elege van már a politikából, az este fél tizen­egykor szórakozhat a TV-kabaré­színház műsorán, melyben tisztán apolitikai szöveggel fellép Gálvölgyi János, Balázs Péter, Hernádi Judit, Sinkovits Imre és még sokan má­sok. Éjfél előtt mulat egyet a Família Kft, majd az éjfél köszöntése után táncmulatság kezdődik, széki ritmu­sokra, Honnan járják, honnan hoz­zák címmel. Ezt tamburás mulatság követi, majd a kettes csatorna játék­filmmel zárja szilveszteri műsorát, A férfi, aki mindig sietett című francia -olasz film egy óra után húsz perc­cel kezdődik. xxx Egyre kevesebben írnak olyan szórakoztató jeleneteket, amelyek valamikor a magyar kabarék, ké­sőbb a rádió s a tévé szilveszteri műsorába illő darabok voltak. A Fo­dor Imre vezette produceri iroda több neves írót kért föl, akikben erős szatirikus véna buzog, hogy tegyék ezt meg, s a jelenetek Névjegyek címmel kerülnek a szilveszteri adás­ba több blokkban. Szerzői között Görgey Gábort, Szakonyi Károlyt és Fehér Klárát is ott találjuk. Nagyszabású játék húzódik végig a szilveszteri műsoron, pontosab­ban mondva az év utolsó napjain, ez a Szilveszteri Csemege. Aki emlék­szik, tavaly is játszott a tévé, aki tehette elhozta megunt, szétment Trabantját, s aki kitalálta a műsort, annak környezetvédelmi gondolatok is járhattak az eszében. Fodor Imre, a játék gazdája elmondta, a szét­bontott 402 Trabant (mert annyi gyúlt össze) bevételét karitatív cé­lokra, konkrétan egy gyermekkórház fölszerelésére használták föl. Idén is országos játékot talált ki a produceri iroda, s a szórakozás filozófiáját az az ötlet adta, hogy a legnagyobb nyeremény manapság alighanem a biztos egzisztencia. Persze biztos egzisztenciát nyerni balga óhaj, vi­szont megérteni a lehetőséget és esetleg azt megmarkolni is, sőt ben­ne megkapaszkodni - nos esélyként miért ne lehetne ilyen díjat kínálni a győztesnek. Általános nyomozás eredményeképp kiderült, hogy egy üzlet alighanem paradicsomi dolog és a biztos egzisztencia megalapo­zója léhet, így aztán egy tökéletesen fölszereli és berendezett csemege­boltot nyer január elsején az a há­zaspár, akit az ország győztesnek választ. A kritérium csupán az volt a versenyzők kiválasztásánál, hogy idei házasok legyenek. Korhatárt nem állítottak, s az ezerötszáz je­lentkező között bizony akadtak hat­vanévesek is. Többszöri fordulóban válogattak a párok közül, s mint Fodor Imre elmondta, tegnap este küldte ki a kiválasztott tizenhat pár­nak a táviratot. Teszteltek, fényké­pek alpaján válogattak, míg össze­állt a végső csapat. A négynapos játék folyamán minden nap megfo­gyatkoznak majd a versenyzők, a zsűri pedig nem más, mint a tévé­néző. Erre az alkalomra külön kom­puterprogram készült, a döntős pá­rok telefonszámára akár a szlovákiai nézők is leadhatják majd szavazatu­kat. Erra a kérdésre, mégis mit kell tudnia a győztes párnak, Fodor úr elmondta, hogy nem vállalkozókat keresnek igazán, hanem olyan mű­veltségben, külső és belső értékek­ben gazdag emberpárt, akik játszani tudnak. - A játékos embert keres­sük, azt, aki 3-4 millió ember elé ki mer állni, és vállalja egyéniségét. Rögtönzés lesz, mert még nem tud­juk, milyen pillanatokat tartogat szá­munkra és számukra is a véletlen, a játék, melynek öröme közös. Egy megvalósuló álom nézői, résztvevői lehetünk - tette hozzá. A szórakoztató műsorok produce­re egyúttal kihasználta az alkalmat és megköszönte azt a sok levelet, amelyet a szlovákiai magyar nézők­től kapott. És megkérte az Új Szót, tolmácsoljuk egyik kedves levélíró­jának az üzenetét. Farkas Károlyné pozsonyi lakos ugyanis azzal a ké­réssel fordult hozzá, mint a Bongó című műsor produceréhez, hogy lá­nya számára - aki dévényújfalusi lakosként nem tudja fogni a magyar tévé műsorát - küldje el annak a Bongó adásnak a teljes műsorát kazettán, amelyben Zerkovitz Béla dalait adták elő. Mindketten nagy Zerkovitz-rajongók. Nos, Fodor úr üzenete így szól: Tisztelt Farkas Károlyné, megígérem önnek ezt az egy kazettát, ezúttal és kivételesen. Többet nem ígérhetek. Postán elkül­jük az Alexyho utca 3 szám alá. Mi figyelünk a Szlovákiában élő magyar nézőkre. Mi tagadás, mi pedig figyelünk a magyar televízióra, most pedig ' elsősorban a szilveszteri szórakoz­tató műsorokra. (bit)

Next

/
Thumbnails
Contents