Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám, szerda

1992. DECEMBER 23. LÚJSZÓM KARÁCSONY 10 EGY KIEGYENSÚLYOZOTT MAGÁNGAZDÁLKODÓ AZT CSINÁLOM, AMIT SZERETEK Amikor több mint két éve megnyíltak a feltételek azok előtt, akik génjeikben hordozzák a föld és a gazdálkodás szeretetét, hogy magángazdálkodóként a saját lábukra álljanak, vélhetően sok embernek megdobbant a szíve. Végre itt a nagy lehetőség! Azóta kiderült, a liberalizált piaci viszonyok farkastörvényei közé kényszeritett hazai mezőgazdaság egyre mélyülő válsága alaposan lehűtötte a kezdeti lelkesedést, s bizony alaposan meg is ritkította az önálló gazdálkodás útjára lépők sorait. Akik máig is a felszínen maradtak, azok számára sem egyszerű sétagalopp az ágazat bonyolult viszonyrendszerében • és a vagyonnevesítés útvesztőiben való eligazodás, a hivatalokkal, környezettel és a gazdálkodás falhoz szoritó kényszereivel való, esetenként szélmalomharcnak tűnő hadakozás. Voltak, akik az első sikertelen próbálkozások után feladták. Többnyire azok maradtak csak talpon, akik nem a felszínes érvek csábításának engedve, a kezdetekkor megcsillantott lehetőségek láttán felbuzdulva vágtak bele a rendkívül kemény munkát igényö magángazdálkodásba, hanem jól meghányva-vetve a lehetőségeket, hosszú távra tervezve vállalták a néha bizony a sors által rájuk kényszerített élettormát. Azt, amelyet szívós kitartással, saját legbenső énjük szavára hallgatva mintegy belső késztetésként művelnek, vállalva az ezzel járó megpróbáltatásokat is. Pónya Ferenc galántai magángazdálkodó két évvel ezelőtt harmincöt évesen, szinte teljesen a nulláról indulva vágott neki a pályának, fogott hozzá a szülői, valójában nagyszülői örökség müveléséhez. Az induláskor csak önmagára, két kezére, saját leleményességére és mintegy nyolcvan hektárnyi termőföldre számíthatott. De tudta, hogy mit akar... - Közvetlenül a rendszerváltás után már akkor jártam a földhivatalvolt, a földtualjdon igazolása nem okozott különösebb gondot, azóta már eredeti helyén mind a 80 hektárt visszakaptuk. Nem véletlenül említette a nagyapját, aki érezhetően rendkívül nagy hatással volt rá. Beszélgetésünk alatt nagy tisztelettel és szeretettel beszélt róla. A megőrzött rekvizitumok is bizonyítják, ragaszkodása nem felszínes póz ehhez az emberhez, aki cselédsorból küzdötte fel ban, amikor még nem kellett sorban állni az okiratokért. Jól tudtam ugyanis, hogy előző munkahelyem, a járási állategészségügyi szolgálat várható privatizálása után elsősorban a kiszolgáló személyzet várhatja majd az elbocsátó szép üzenetet. Feleségemmel megbeszéltük a dolgot, s 1990 szeptemberében Alsószeli határában már ki is mértek számomra 65 hektárt az örökségből. Az akkori törvények értelmiben még csak ideiglenes használatba. Mivel nagyapám rendkívül pedáns ember magát a' dokumentumok szerint rendkívül tehetséges vállalkozóvá, s akire ma méltán büszke az unokája. - Nagyszerű ember volt. Aki viszont nem ismerte, annak felesleges ecsetelni a tulajdonságait, aki pedig ismerte, az úgyis saját értékítéletet őriz róla. Én mindenesetre nagyon, sokat kaptam tőle. Elsősorban az emberi tartás és a sorsvállalás felelősségét - zárta le a róla szóló beszélgetés fonalát azzal az indoklással, hogy nem szívesen beszél a legbelső ügyeiről. Magánügyeit elsősorban önmagával intézi az ember. Ennek ellenére további beszélgetésünk mégis két síkban zajlott. A konkrét vállalkozói tervek gyakorlati eredményeinek taglalásakor gyakran köszönt vissza a nagyapa szelleme, s rá való hivatkozás és a vele való képzeletbeli megmérettetés igénye. Pónya Ferenc vállalkozói filozófiája is nagyon sok pontban támaszkodik az örökségére. Mind anyagi, mind pedig szellemi tekintetben. Nem csoda tehát, hogy kemény, kitartó munkával eljutott odáig, az évvégi számvetéskor már nemcsak biztató tervekről, hanem konkrét eredményekről is beszélgethettünk. - Nehéz év volt, a beruházások előtt nagyon pontosan és részletesen át kellett számolnunk minden fillért, de megérte. Ma már olyan gépparkom van, amelyben szinte minden művelethez megvan a megfelelő eszköz. A gépek pedig nem elavult, kiselejtezett masinák, hanem új, nagyteljesítményű modern berendezések. Igaz, hitelre vettük őket, de lekopogom, megbízható adós vagyok - tette hozzá elégedetten a kezdeti lépéseket ecsetelve. Hozzá kell tenni, hogy a vállalkozói terv beruházásainak megvalósításában nagy segítséget jelentett számára az előző alkalmazott állami támogtáspolitika. Megkönnyítette a dolgát, hogy már az induláskor tudta, mivel akar foglalkozni, ehhez alakította a beruházásokat és a termelési tervet is. Az idén csak növénytermesztéssel foglalkozott. Cukorrépa, borsó, búza és kukorica került a 80 hektárba, amelyet - szinte nem akartam hinni a fülemnek - egy segítővel, másodmaga művel. Az eredményekért sem kell szégyenkeznie. A cukorrépából például 71,8 tonnás hektárhozamot ért el, amely csaknem kétszerese a legjobb járási eredményeknek. - Szükség lesz az állatállományra is, a jelenlegi feltételek és előírások még nehezítik a telepítést. Távlatilag azonban mindenképpen számolni kell vele. Akárcsak a tárolói kapacitás kiépítésével. Jól tudja, hogy amíg közvetlenül a kombájntól viszik el a gabonát, addig ki van téve a felvásárló kénye-kedvének. Ellenben, ha sikerül megszereznie a sókszelőcei szövetkezet által forgalmazandó többcélú gabonatárolót, nyert ügye lehet. A cukorrépa-termesztésben jövőre szeretné kipróbálni a Betanal System által kinált termesztéstechnológiát. - Haladni kell a korral, mert aki elmarad, az végérvényesen le is maradhat - fejtette ki vállalkozói filozófiája egyik alapelvét. A kétgyermekes családban, úgy tűnik, az utánpótlással sem lesz gond. A hetedikes Gábor szívesen segít édesapjának bármilyen munkában. Ráadásul nagyon jól tanul. - Nem biztos, hogy gazdálkodó lesz belőle, de a gyökerei már megvannak hozzá. Ismeri és betartja a természet törvényeit és értékrendjét - simogatta meg fejét az édesapja. - Sokan úgy gondolják, amióta vállalkozunk, megváltoztunk. Pedig mi most is épp olyanok vagyunk, úgy élünk, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Talán csak jóval többet dolgozunk. De az értékrendünk nem változott. Még nem voltunk a Kanári szigeteken nyaralni, s nem is ez az alapvető célunk - fejtette ki Zsuzsa, a feleség. - Jelenleg a répakiszántót én is többre tartom egy nyugati autócsodánál - így a férj. Nyugodt, kiegyensúlyozott család. így már nem is meglepő, hogy a gazdasági élet közismert nehézségei ellenére nem ömlik belőlük panaszáradat. Pedig joggal hivatkozhatnának a jelenlegi cseppet sem könnyű viszonyokra. Ennél azonban többet jelent számukra a családdal eltöltött néhány közös kirándulás, meghitt beszélgetés, mint az anyagi javak hajszolása. - Azt csinálom, amit szeretek. Nem szégyen bevallani, hogy büszke vagyok a munkámra, arra, hogy magángazdálkodó vagyok. Jó érzés, mikor az én szántásomat, vetésemet, termékeimet dicsérik. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ MÚLTFAOQATÓ Az 1918-as esztendő tragikusan kergült éve volt a magyar történelemnek, s ezen belül Pozsony történelmének. Gondoljuk csak el, mi minden történt néhány hónap alatt. Januárban még javában dörögtek az első világháború fegyverei, és Vilmos császár új hadi parancsokat osztogatott, de a Pozsonyban megjelenő egyetlen napilap, a Nyugatmagyarországi Híradó vezércikkírója már az eljövendő békéről írt lelkesült szavakat: ,,Most már vége. A világháború kezdődött 1914-ben és véget ért 1918-ban. így fogják ezt a történelemben tanítani. Olyan szép kerek szám ez, nem is fogják kiérezni belőle azt a rengeteg sok vért, könnyet, bajt és bánatot. Kétszáz év múlva majd azt fogják mondani: túlzott az egész, írók és újságírók hazugsága. De ez most már mindegy. Idén béke lesz... Csak egy kis türelem még. Egy fél évecske. Nemsokára Pozsony megint a világ legkedvesebb, legkellemesebb városa lesz." Tavasszal Pozsony remélkedő lakóira valóban rátört a béke bódító mámora. Március 15-én már társas vacsorával ünneplik a Savoy Szálló külön termében. Május elsején, „tavasz ünnepén" pedig Óligetben hosszú évek múltán ismét megrendezik a lóversenyt, melyre Bécsből is érkeznek lovak, és „ élesen vasalt nadrágos ficsúrok, nők, feltűnően illatszeres, kellemetlenül szép nők szállnak le a bécsi gyorsokról... A cukrász- és péküzletekben hatvanezer diós- és mákospatkó fogy el." És a lóversenytéren: ,,Mennyi szép nő, mennyi tiszt! Minek is ennyi tiszt? Az udvar is itt van, a katonazene indulókat játszik.... Mennyi szép fogat! Mennyi elegáns ember! Esterházy grófék az ő nagyszerű mailcoach-ukon. Bartal Lili, az isteni primadonna maga hajtja a lovakat. Néhány új autó." Aztán elérkezik július 16, „Pozsony nagy napja". A király Pozsonyba látogat, s hajón érkező uralkodópárt Wekerle miniszterelnök és kormányának tagjai fogadják, de ott vannak a város vezetői is. Egész Pozsony boldog, hogy láthatja á fiatal Károly királyt és Zita királynőt. Mindenki kitesz magáért: „Pozsony tud királyt fogadni!" Az öröm mérhetetlen, a hadirokkantak javára rendezett ligeti ünnepélyen rengeteg bor, likőr, sör, hideg felvágott mellett tizenötezer szendvics fogyott el Szeöke csemegés pavilonjában. De az uralkodópár boldogsága már nem felhőtlen. A háborút vesztett monarchia egén gyülekeznek a viharfelhők, a győztes antant-hatalmak új ruhát szabnak Európának, s a birodalom népei Wilson támogatásával önállóságot követelnek. A béke első mámoros hetei, hónapjai gyorsan elmúllottak, és az elvesztett háború terhei egyre súlyosabban nehezedtek Pozsony lakóira, az egész magyarságra. Eltűnt az optimista reménykedés, megjelentek a kilátástalan jövendő víziói és a hétköznapok terhei. Az összeomlott frontokról hazaérkező éhes, rongyos, betegségeket és járványokat hurcoló katonák egyre nagyobb tömegei lepik el Pozsony utcáit. A rend megbomlik, mind nagyobb a zűrzavar, a közellátás akadozik, már az élelmiszerjegyekre sem tudnak elegendő élelmet biztosítani. „Senki se tud semmit. Még a Hungária kávéház pincére, Guszti se tud semmi bizonyosat" - jegyzi meg szarkasztikusan a Híradó glosszaírója. A zűrzavaron és az élelmezési nehézségeken kívül lidérces álomként telepszik a városra a spanyolnátha pusztító réme. Senki se mer az utcára lépni, s gyógyszer nincs. „Spanyolnátha ellen a legjobb óvszer, ha kiizzadja magát a gőz- és meleglevegő-kamrában" - hirdeti a Grössling fürdő reklámja. Egy másik hír arról tudósít, hogy a járvány áldozata lett Berlin Ágost, a Hungária kávéház huszonkilenc éves tulajdonosa is. Lám, lám, a szlovák állam idején olyannyira felkapott Berlin kávéház sem Berlin városáról eredtette nevét, hanem az egykori tulajdonosáról. Október 12-én megbukik Wekerle kormánya, és az események felgyorsulnak. 13-án a németek is válaszolnak Wilson elnök békefelhívására. Elfogadják a feltétel nélküli fegyverletételt. Október 18-án Ausztria államszövetséggé alakul, de a felkínált lehetőség már későn hangzik el. A monarchia népei egymás után kiáltják ki függetlenségüket: október 26-án Károlyi Mihály vezetésével megalakult a magyar nemzeti tanács, kikiáltják Magyarország függetlenségét, október 28-án megalakult a független Csehszlovákia, 30-án pedig Horvátország, Szlavónia és Dalmácia, legvégén pedig Ausztria. Mindenütt forrong a nép, Pozsonyban november elsején és 24én tüntetnek a demokratikus Magyarország mellett. December hatodikán a Nyugatmagyarországi Híradó közli a budapesti francia különítmény fejének, Vix ezredesnek a követelését Felsőmagyarország kiürítéséről. Ettől kezdve a lap állandó rovatban számol be a csehszlovák csapatok előrenyomulásáról, FelviPOZSONY FEKETE KARÁCSONYA Az egykori Koronázási dombtér, ahol 1918 júliusában a királyi párt ünnepélyesen fogadták. A téren álló Mária Terézia szobrát, Fadrusz János legremekebb alkotását 1921. október 28-án nacionalista elemek lerombolták dék katonai kiürítéséről. December 13-án Pozsonyba is bevonulnak az antantcsapatok; nyolc francia tiszt és kétszáznegyven főnyi legénység, hogy előkészítse a csehszlovák seregek bevonulását. A város rettegve készül a semmi jót sem ígérő karácsonyi ünnepekre. Új erővel támad a november óta némiképp lanyhult spanyolnátha. A város utcáin fegyveres bandák csatangolnak, fosztogatnak. A közellátás szinte teljesen csődöt mondott. ,,Egyes pozsonyi pékek kenyere némelykor olyan sáranyagszerű, ragadós valami, mely nehezen emészthető, és sok esetben hallottam, hogy a kenyértől erős gyomorrontást kapnak - írja a Híradó. - ,,A tél hirtelen a nyakunkba szakadt, és sehol sincs sem fa, sem szén. Jól öltözött polgármestereket látni görnyedve fát cipelni, hogy egy ebédet tudjanak főzni." A gázszolgáltatást beszüntették, a villanyáram-fogyasztást korlátozták, megkezdték a férfi ruhák kötelező rekvirálását. A lap figyelmezteti az olvasót. „Tekintettel a beállott fagyos időre, valamint a szállítási viszonyok rendkívüli nehézségeire, figyelmeztetjük a közönséget, hogy a decemberi burgonyautalványokra vásárolandó mennyiséget (egész jegyre tíz kilogramm, féljegyre öt kilogramm) lehetőleg takarékosan ossza be, mert január hónapban előreláthatóan a burgonyaszállítás körül újabb nehézségek fognak mutatkozni. " ,,Nem kell mondanunk, hogy nem valami boldog, megbékült szent gondolatokkal várunk a nagy ünnepekre - írja a Híradó jegyzetírója. - Minden esetre az első békekarácsonyt egész másnak képzeltük, és íme, a sok gond, keserűség miatt alig van bennünk ünnepi hangulat. Gyalázatos drágán vásárolt fenyőfánkra szomorúan kötözzük fel a SOS ,, édességet", amit mostanában cukorka címen árusítanak, kirakjuk lehetetlen áron vásárolt primitív ajándékainkat, hogy megörvendeztessük vele mieinket, de a viaszgyertya nem akar égni és világítani a fán, csak büdös, sistereg és csepeg. Nincs valami nagy ünnepi hangulat, nincs minek örülni, a jelenen csak bosszankodni, a jövőtől csak félni lehet. Szép büszke Pozsonyunk, hová lett az ünnepi hangulatod, gondtalan jókedved? Letört, behúzott nyakú emberek sietnek tova az utcákon, sötétség, hideg, gond mindenütt. Talán a tavasz, az hoz valami jót, ez a karácsony, ha mégannyi hó esne is le az utolsó órákban, fekete karácsony lesz, rossz álom, amit megadással kell elviselnünk." És az 1918-as esztendő még nem ért véget. Pozsonyra tragikus napok várakoztak. SZŐKE JÓZSEF