Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám, szerda

1992. DECEMBER 23. IÚJSZÓ. MOZAIK Mit KELL tudni ADÓÜGYBEN? Sorozatunk lassan a végéhez közeledik, de mielőtt befejeznénk - tegnapi ígéretünkhöz híven - szólunk a tőkevagyonból származó jövedelemről. Igaz, a jövedelemadót már részletesen ismertettük, és az ilyen jövedelmekre is a jövedelemadó-fizetés általános szabályai vonatkoznak, csaRhogy olvasóink között bizonyára akadnak, akik nem tudják pontosan, mi is számít ilyen jövedelemnek. Márpedig a vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódott személyek is olyan értékpapírokhoz jutottak (jutnak), amelyek ilyen adókötelezettséget „produkálnak" majd. Lássuk tehát a tőkeva gyonból származó jövedelmeket, melyeket egyébként a jövedelemadóról szóló, a Szövetségi Gyűlésben jóváhagyott 286-os Tt. sz. törvény 8. §-a ismerteti: a) értékpapírokból származó nyereségrészesedés (osztalék), kamatok és egyéb járandóságok, vagy a különböző társaságokból (korlátolt felelősségű társaságból illetve betéti társaságból) kapott nyereségrészesedés (osztalék), kamat és egyéb járandóság, a szövetkezeti tagságból származó nyereségrészesedés stb.; b) a vállalkozói csendestárs nyereségrészesedése, amennyiben az'i nem használják fel a veszteségek miatt csökkentett betét eredeti öszszegre való kiegészítésére; c) a betétkönyvek, letéti jegyek kamatai, nyereményei és egyéb hozadékai illetve a hasonló takarékszámlán levő pénzeszközök kamatai; d) biztosításból szárámazó jövedelmek (bizonyos kor elérése esetén) vagy a nyugdíjbiztosításból - a szociális biztosítási alapon kívül - származó jövedelem, melyből leszámítódik a biztosítási díj; e) hitel- és kölcsönkamatok illetve -hozadékok, illetve a folyószámlákon levő betétek kamatai; f) a váltók diszkontrésze. A korlátolt felelősségű társaságokban illetve a betéti társaságokban való részvételen a vállalkozásba fektetett pénzbeli illetve nem pénzbeli betétet értjük. Tőkevagyonból származó jövedelemnek számít továbbá a) az értékpapír névértéke és eladási értéke közötti különbség; b) a részvények elővásárlási jogának eladásából származó bevétel; Tehát ne feledjük, a fentiekben is vázolt bevételek ugyancsak megadóztathatok, s hogy adókötelezettségünk elmulasztása milyen bírságokkal is járhat, arról a két ünnep között megjelenő számaink valamelyikében tájékoztatjuk olvasóinkat, s azzal be is fejezzük sorozatunkat. -pgBOMLOTT GONDOLKODÁSÚ MAGYAROK? MAGYAR NYELVMÜVELÉS = DIAGNÓZIS NÉLKÜLI TERÁPIA Az Új Szó 1992. november 10-i és 13-i számaiban Jakab István és Lanstyák István, eltérő megközelítésben, a nyelvmüvelés, s benne különösen a kisebbségi magyar nyelvművelés feladatait boncolgatják egy olyan budapesti konferencia kapcsán, melyen nem volt alkalmam részt venni amerikai kutatóösztöndíjam miatt. A vitáknak csak örülhetünk - hosszú ideig nem volt bennük részünk. A kisebbségi magyarok nyelvhasználati kérdései, akülönfejíödéstől való aggódó félelem fontos ügyek, megérdemlik a gondos mérlegelést, számvetést. Jakab István szerint „a nyelvi önállósodás vezetne önfeladáshoz, nem pedig a magyar normákhoz való igazodás". És ugyan kinek célja az önfeladás? A kérdés költőien hangzik, de nem az: a nyelvtudományban és a szociológiában járatosak tudják, például a New Brunswick-i professzor, Gál Zsuzsa kutatásaiból, hogy az,,önfeladás" vagy nyelvcsere az egyén bizonyos fokú tudatos döntéseitől kísért folyamat. Az eladó lányok, ha osztrák férjet válsztanak Felsőőrből, tudatosan választanak olyan férjet, akinek oldalán kényelmesebb életre számíthatnak, mintha magyar férjük lenne. A döntések láncolatában millió társadalmi tényező játszik szerepet, melyek eredményeképp időről időre megváltozik a magukat magyarnak vallók száma, vagy ha úgy tetszik: a magyarul beszélők száma. E kérdéskör áttekintése nem egy újságcikk, de több egyetemi kurzus kereteit is szétfeszíti. Lanstyák István úgy véli: „a mindennapi élethelyzetekben nem szabad helyteleníteni, ha (a kisebbségi magyar) emberek nem a magyarországi köznyelvi norma szerint beszélnek, hanem saját kétnyelvű anyanyelwáltozatukat használják". Ervelése tudományos közhelyek gyűjteménye is lehetne: a két- vagy többnyelvű emberek (s ne feledjük: a Föld lakóinak több mint feléről van szó!) nem úgy beszélik A vagy B nyelvüket, mint A és B egynyelvű anyanyelvi beszélői. Ezt a tényt nyelvművelőink nemigen veszik tudomásul. Sokszor mást sem vesznek tudomásul, mivel nyelvi ideálokat propagálnak, esetenként a tényeket nem ismerve, s ezért eleve kudarcra ítélten. Tolcsvai Nagy Gábor A nyelvművelés esélyei című cikkében (Valóság, 1989. október) sajnálatosan helyes megállapítást tett, amikor azt írta: „A helyes formák kijelölésében (...) az értékelést nem előzi meg a teljes körű számbavétel." Nyelvművelőink tanácsai minősítései sokszor olyan benyomást keltenek, mint a diagnózis nélkül terápiát javasló orvosok. íme egy példa. Megjelenik egy nyelvművelő cikk egy országos napilapban, mert valamirevaló napilap időnként közöl nyelvművelő cikkeket. Az olvasók (száz?)ezrei megtudják belőle, hogy a Természetesen, hogy nincs igazad szerkezet „hibás, kikerülendő, illogikus", hisz két szerkezet vegyítéséből keletkezik: a Természetes, hogy nincs igazad és a Természetesen nincs igazad szerkezetek „keveredtek össze" benne. Magyarországon ekkor a felnőttek fele már nyelvtanilag helyesnek tartotta ezt a szerkezetet (én ugyan nem használom, de ez magánügy), és egy, az MTA Nyelvtudományi Intézetében készített országos felmérésünk szerint minden ötödik felnőtt használta is. Nyelvművelőnk a normát kívánta propagálni, de az ő normája furcsa fogalom. Követendő mintát jelent, amely nem számol azzal, ahogyan a magyarok beszélnek. Az ilyen csapdákba eső nyelvművelés öngól, diagnózis nélküli terápia. Jobb elkerülni. Sajnos, a magyar nyelvtudomány számos adósságainak egyike épp abban rejlik, hogy a különféle beszédhelyzetekben használt eltérő változatok nincsenek leírva. És különösen elhanyagolt terület a kisebbségi magyarok nyelvének szakszerű leírása. így aztán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy helyenként hajmeresztő állításokat olvashatunk jószándékú szerzők tollából, fontosnak tartott könyvekben is. Hisz ki ne tartaná fontosnak a Nyelvművelő kézikönyv vaskos köteteit például, melyeket maga a Magyar Tudományos Akadémia kiadója adott ki? Ebben a szerkesztőségekben, iskolai tanári munkában s még ki tudja, hol mindenütt használt könyvben az olvasható, hogy a kétnyelvűségben élő magyarok esetében „fennáll a veszélye a nyelvi rendszer megbomlásának. (...) A nyelvi rendszer felbomlásával (...) a gondolkodás maga válik az egyénben szervetlenné, bomlottá, felemássá". (I. kötet, 1291. old.) Ez bizony olyan csacskaság, amin a nyelvészet már a könyv megjelenése előtt is régen túljutott. A 600 ezer szlovákiai magyar nem bomlott gondolkodású, miként az erdélyi milliók sem. Hogy valami jót is mondjunk a Nyelvművelő kézikönyvről: abban igaza van, hogy „a külföldön élő magyarok nyelvének ápolása részben vagy egészben más feladat, mint a hazai nyelvművelés". Bloomington, Indiana, KONTRA MIKLÓS 1992. december 1. NÉGY ELNÖKJELÖLT Az ország kettészakítása fölötti aggodalom, a győztes pártok gátlástalansága miatti tehetetlenség százezreket tesz és tett Szlovákiában közömbössé az úgynevezett nagypolitika iránt. Talán egyetlen esemény lesz még a közeljövőben, amely felkelthetné az emberek őszinte érdeklődését. Az elnökválasztás. Amely feloldhatná a közömbösséget, ha az emberek közvetlenül, szavazással dönthetnék el, kit óhajtanak a legfelsőbb közjogi tisztségbe ültetni. Az alkotmány értelmében azonban az elnököt Szlovákiában a parlament választja meg, így ez az aktus is éppen úgy pártharcok tárgyává válik, mint a júniusi választások óta bekövetkezett összes többi fontos esemény. Vladimír Mečiar mozgalma két jelöltet is állított. Az egyik Michal Kováč, aki a választások óta a Szövetségi Gyűlés elnöke volt. A másik Roman Kováč, a szakszervezeti vezérből lett miniszterelnök-helyettes. A Szlovák Nemzeti Párt jelöltje Jozef Prokeš, a Matica slovenská elnöke. A negyedik államfőjelöltet a Demokratikus Baloldal Pártja állítaná. Egyelőre még feltételes módban, mert Latislav Ťažký, a neves író még nem döntötte el, vállalja-e a jelölést. Hogy a győztes szlovákiai mozgalom két jelöltet is állított, azt nem foghatjuk fel másként, mint hogy Vladimír Mečiar az elnökválasztás kérdése körüli politikai csatározásban is hű maradt önmagához. Nyilván tisztában van vele, hogy a lakosság körében rendkívül rossz vért szülne, ha a miniszterelnökön, a parlament elnökén és a kormány tagjainak döntő többségén kívül még az államfő is a Derr^kratikus Szlovákiáért Mozgalomból kerülne ki. Hogy Mečiar Mečiar maradt, ezúttal abban nyilvánul meg, hogy a vele felemásul szövetséges Ľudovít Cérnákkal, illetve a szövetségességre szintén hajlamos, de egyelőre még magát kérető Peter Weissel eljátssza a „hány miniszteri bársonyszékkel egyenértékű a köztársasági elnöki funkció" nevű társasjátékot. Persze, a miniszterelnök itt sem tud lemondani a gőzhengerpolitika alkalmazásáról. Már ma nyilvánvaló, hogy nem Mečiar-párti lesz az államfő, mint ahogy az sem kétséges, hogy Weissnek, vagy Černáknak majd pártbelijének elnöki tisztségbe juttatása fejében jónéhány miniszteri posztról kell lemondania. A miniszterelnök mégis úgy tesz, mintha az elnökválasztásnál is minden rajta múlna. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a Mečiar-kabinet egyszínűsége nem tartható fenn. Mind a SZNP, mind a DBP rövidesen benyújtja a számlát, és miniszteri bársonyszék lesz a fizetőeszköz. A szlovák kormány elnöke - tudva, hogy az alkotmány értelmében a végrehajtó hatalom túlsúlya szavatolt - minél több miniszteri poszt megtartására törekszik. A kormánytagság iránti ambíciók mérséklésére így Mečiar áruba bocsátja a köztársasági elnöki funkciót. A legtöbb miniszteri székről lemondó párté lesz. A győzelmes mozgalomnak nem esik majd nehezére lemondani róla, hiszen Szlovákia államelnökének hatalma úgyszólván teljesen jelképes lesz, Mečiar pedig általában csak minimálisan érdeklődik a jelképes hatalom iránt. Felmerül a kérdés, hogy a két partnerpárt elnökjelöltje közül melyiket részesíti előnyben Mečiar. Ha már jóslásba bocsátkoztam, meg merem kockáztatni a jövendölést, hogy aligha a Demokratikus Baloldal Pártjának jelöltje lesz az, amely az elnökválasztásnál majd a Mečiar-mozgalom támogatását élvezi. Peter Weiss pártja legszorosabb szövetségesként intellektuálisan is, tömegével is túlságosan nagy konkurenciát jelentene a DSZM számára. Pedig a négy elnökjelölt közül Ladislav Ťažký a legkülömb. Emberileg is, a múltját tekintve is. Kár, hogy (beleegyezése esetén) a kommunisták színeiben indul. TÓTH MIHÁLY MÉRTÉKTARTÁS ÉS DERŰ (Folytatás az 1. oldalról) csora közben valakinek mégis megakad a torkán a szálka (s nem viszi le a jól megrágott kenyérfalat sem), szintén forduljon orvoshoz! A hóemelkedés, a láz - felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt - utalnak a szervezetben végbemenő „harcra". Sokan azonnal lázcsillapítóért nyúlnak, pedig tudni kell, hogy a gyerekeknél a 38 fok alatti hőmérséklet nem tekinthető láznak. A gyógyszernél jobb a hagyományos borogatás, s az ágynyugalom. Számolni kell azzal, főleg a gyermekek esetében, hogy az ünnepvárás, az izgalom is kiválthat testhömérsékletváltozást. A testi bajokon túl - melyek orvosi segítséggel szinte azonnal enyhíthetők - szólni kell a lelki problémákról! Sok ember magányos, s ez az érzés ünnepnapokon csak fokozódik. Karácsony a szeretet ünnepe. Gondolom, mindenkinek van egyedül élö ismerőse. A sok tennivaló közepette szenteljünk némi időt egy röpke látogatásra, egy telefonhívásra... S aki úgy érzi, elviselhetetlen számára a magány, forduljon bizalommal a lelki segélyszolgálat (országszerte a működik a Bizalom vonala) ügyeleteséhez. A vonal túlsó végén szakemberek igyekeznek majd reményt önteni a csüggedőbe. Mert kell a derű... (péterfi) MEGRENDELŐLAP Aláírásommal 1993. február l-jétől megrendelem az ÚJ SZÓ-t és a VASÁRNAP-ot. (Od 1. februára 1993. záväzne objednávam denník ÚJ SZÓ a rodinný magazín VASÁRNAP.) A megrendelt példányt az alábbi címre kézbesítsék (Predplatený výtlačok dodajte na adresu): Név (Meno a priezvisko) ....... • ... .". . . . . ; . Helység (Mesto alebo obee) ....,.'." . ."';'. . . . . ... Utca (Ulica) i ...... . ..-. Házszám (Číslo domu) Emelet (Poschodie) Lakásszám (Číslo bytu) .... . . .... . . Irányítószám (PSČ) . A kézbesítő postahivatal (Dodávacia pošta). ...................... . . A megrendelőlapot kitöltötte és fizeti (Objednávku vyplnil a platí): . . . ...... . . ,. .. .Lakcím (Adresa) . . . . ... .-. ... . . . .... . Telefon: ............ Dátum A megrendelő aláírása (Podpis predplatiteľa) (Előfizetési díj havonta - ÚJ SZÓ: 81,- korona; ÚJ SZÓ és VASÁRNAP: 105,- korona) '.T Vi" ľ ,f öri

U if .•áV'r é ; I T. Redakcia ÚJ SZÓ Pribinova 25 819 15 Bratislava