Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám, kedd

I 1992. DECEMBER 22. MIT HOZ A KONYHARA A VAGYONJEGY? ÍÚJSZĎM GAZDASÁG . Mégha a tervezettnél Jó fél éves késéssel is, de végéhez közeledik a vagyonjegyes privatizáció első hulláma. Lassan ismertek lesznek az utolsó forduló eredményei, s ezzel a kérdőjelek is kiegyenesednének, ha a további szabályok világosak lennének. Ma még nem mindenben azok. VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ Január végéig még döntés.születik a részvények átadásának módjáról és idejéről, s februárban levelet kapunk, amely arról szól majd, hogyan válunk tulajdonosává a többszörös licitben szerzett vagyonúnknak. Ha minden jól megy, áprilisig részvényesek leszünk. A papírforma szerint tehát, ha elosztjuk a felkínált vagyon hivatalos értékét a kiváltott vagyonjegyek számával, a vagyonunk értéke 35 ezer korona lenne, de ez nem zárja ki azt, hogy valaki egy darab olyan ezer korona névértékű részvény tulajdonosa legyen, amely a piacon esetleg 50 ezer koronát ér. A másik esetben legyen mondjuk 600 gépgyári részvénye, 600 ezres névértékkel, amiért a piacon nem adnak többet, mint összesen 6000 koronát. Mivel még nincs igazi részvénypiac, azt sem tudhatjuk, mi mennyit érhet a részvénypiacon. Vegyük azt az esetet példaként hogy az ezer pontért 40 ezer koronás vagyunk lesz részvényekben. Mit hozhat ez a konyhára? Az 1990—91-es adatok szerint a vállalatok nyereségképzése valahol 12—13 százalék között van Szlovákiában, Csehországban valamivel több, majdnem 20 százalék. Tehát a 40 ezer koronás vagyon 5, esetleg 8 ezer koronát hozhat évente, attól függően, hova fektettük be. A 45 százalékos adó befizetése után ez 2750, esetleg 4400 korona tiszta nyereség. A dividenda a részvénytulajdonos része a nyereségből, és az előző év gazdasági eredményeinek kiértékelése után fizetik ki. Ekkor hagyja jóvá a közgyűlés a tiszta nyereség elosztásának módját. Hogy ez mikor lesz? Az 1992-es óv gazdasági eredményeinek kiértékelése után még nem. Ebben az évben ugyanis a késlekedés miatt még nem voltunk tulajdonosok. Pénzt tehát legközelebb 1994 tavaszán láthatunk majd, az 1993-as gazdasági eredmények lezárása után. Kérdés, látunk-e, mert a tőkehiányban szenvedő vállalat — és melyik nem ilyen — nem nagyon akarja majd, hogy ha termelődik is haszna, az azonnal elosztásra kerüljön. Nem önzésből nem akarja, hanem azért, mert ha nincs újrabefektetés, akkor a vállalat tönkremegy, s a mi részvényeinket — ha kézbe kaptuk — adhatjuk a gyerekeknek boltost játszani. De az is lehet, hogy csak a fele kerül befektetésre, és a nyereség másik részét valóban elosztják, hiszen ha a részvény után nem fizetnek osztalékot, akkor megintcsak nincs értéke. Ebben az esetben a példánkban feltételezett 2750, esetleg 4400 korona felét újrainvesztálják, a másik felét megkaphatjuk osztalékként;. A dividendánk, mint jövedelem, természetesen adózik majd, mégpedig 25 százalékos adóval, amit rögtön a „forrásnál" vonnak el, tehát még a részvénytársaságtól. Újabb számolás: 1375-343,75=1031,25 korona, vagy pedig jobb esetben 2200-550=1650 korona. Ez lehet a tiszta jövedelem a 40 ezer koronás részvényvagyonból. (Ne feledjük, hogy itt csak iskolapéldáról van szó, amely a körülményektől függően a valóságban bármilyen eredményt adhat). Hogy mennyi lehet részvényeink piaci értéke, azt úgy becsülhetjük fel, hogy összehasonlítjuk az utánuk kapott jövedelmet a takarékkamat jövedelmével. Ez az új évben valószínűleg emelkedik majd, mivel a kamatjövedelem szintén adó alá esik, de csak 15 százalékkal adózik majd. Mi vegyünk 10 százalékos kamatlábat, már csak a könnyebb számolás végett is. Most újra eljátszogathatunk a számokkal. Tíz százalékos kamat mellett 1030 vagy 1650 korona eléréséhez 10 300, vagy 16 500 koronát kell befektetni, tehát a takarékba tenni. Ugyanez, mint láttuk a dividenda esetében 40 ezer koronás tőkét feltételez. A két piaci értéknek átlagosan egyformának kell lennie, tehát a 40 ezer koronányi részvény piaci értéke 11—17 ezer korona lehet. Ez, persze, teljes mértékben attól is függ, hogy milyen nyereséget osztanak el ós ha mint a példánkban, a nyereségnek csak a felét számoljuk, akkor 25 százalékos, de az első időben nagyobb reinvesztíció esetén akár csak 10 százalékos is lehet. A részvények értéke tehát 2000 és 30 000 korona közé is beállhat, de konkrét esetekben ennél kisebb vagy akár nagyobb is lehet. A fenti számításoknál természetesen nem vettük figyelembe, hogy a kétféle tőkehasznot: a dividendát és a tőkenövekményt. Ez utóbbit a nyereség újrabefektetése hozza meg. Ezzel azonban most még nem lehet számolni, ós hogy őszinték legyünk, az embereket a dolognak ez a vonatkozása nem is nagyon érdekli. Pedig talán ez a fontosabb a részvénytulajdonban. és aki befektetési alapra tett? Nem tudjuk, melyik hogyan viselkedik majd, de valószínű, hogy a befektetési alapok részvényei kevesebbet érnek majd. Ez eleve adott azzal a ténnyel, hogy az alapok a kezelés fejében levonnak a haszonból. Az alapításért általában 2 százalékot, s a kezelésért évente további 2 százalékot az alap vagyonából. A mi esetünkben a 2 százalók a 40 ezerből 800 korona, éppen a számított jövedelmünk fele. Tehát az első évben az alapítás és a kezelés költsége elviszi az egész dividendát. Ebben az esetben azonban a részvény piaci értéke nullára csökkenne, hiszen nem jövedelemezne. Valószínű tehát, hogy az alapító inkább időben átütemezi az inkaszszálást, de hogy meg kell majd fizetni, abban bizonyosak lehetünk. Érdekes lesz tehát a kompromiszszumkeresés azoknál az alapoknál, amelyek 10—15 ezer koronás áron visszavásárlást ígértek. Persze, bár az alapok részvényei kisebb értékűek, azzal, hogy többféle ágazatba fektetnek be, esetünkben kisebb a kockázat. Hogy a fent vázolt kép pesszimista? Hogy a vagyonjegyes privatizáció mégis csak egy nagy csalás volt, nem volt érdemes rááldozni az ezer koronát?. De igen! Hiszen ha az ezer koronát bankba tettük volna be, évi nyeresége csak 100 korona körül lenne. Jóval kevesebb, mint amennyit fentebb, újra hangsúlyozom, hogy csak egyfajta statisztikára támaszkodva, kiszámítottunk. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a részvényesek ne az első osztalék fizetésekor várják azt, hogy vagyonhoz jutnak. A vagyon maga a részvény, amit, ha lesz részvénypiac, valamilyen áron el lehet adni. Igencsak rossz választás lehetett az, ha valaki megszerzett részvényeit még azért a befektetett 1000 koronáért sem tudná eladni. Tehát az 1000 koronát nem sajnálhatja. Az már más dolog, hogy mekkora lesz a valós érték, a fentiekben vázolt módszer ugyanis csak egyfajta közgazdsági játszadozás, „a lehetséges világok egyike", hogy sci-fi szózhasználattal éljek. Más alkalommal majd más világok képét is megpróbáljuk felvázolni. (szgy) SZÖVETKEZETBŐL SZÖVETKEZET ii AZ IGAZGATÓVAL AZ ELNÖK IS TÁVOZIK Még karácsony előtt a vállalkozási terv is elkészül, s ezzel a Vizkeleti Mezőgazdasági Szövetkezet transzformációja a végéhez ér. Hetekkel a jogosult személyek második közgyűlése ós napokkal a magántulajdonon alapuló szövetkezet első taggyűlése után Kapririay Imre elnökigazgatóval az új gazdálkodási, valamint szerkezeti-szervezeti formákról beszélgettem. — A volt szövetkezetből megmaradt a név, az 1075 hektár föld és a termelői kapacitás. Az épületek, gépek, állatok. Minden más megváltozott, új. A közel 150 dolgozó tag harmadától az egyes termelő részlegek búcsút vettek. Az irányító-szervező munkára, az irodai erőket ós engem is beleszámítva, tizenketten maradtunk. — Ilyen arányú létszámcsökkentés nem váltott ki feszültséget? — Nem, ugyanis a leépülés a termelésből jött kezdeményezés eredménye. A kertészetet és a gyümölcsöst bérbe adtuk. Akik akartak, vállalkozhattak. A növénytermesztés és az állattenyésztés menedzserrel irányított önálló ágazat lett, a gépjavítás pedig szolgáltató részleg, amely a szezonjellegű gépeket is megkapta. Az ágazatok, illetve a részleg dolgozói titkos szavazással megválasztották vezetőjüket, majd a termelési programmal összhangban eldöntötték, hogy a teendők elvégzésére hány személy kell és kikkel akarnak együtt dolgozni. így alakult ki a száztagú közösség azokból, akiket a csoportok kiválasztottak. Az ágazatok, illetve a részleg alakuló gyűlésén titkos szavazással javasoltak jelölteket a szövetkezet vezetőségébe. A taggyűlés a javaslatokból választotta meg a kilenctagú vezetőséget, a vezetőség pedig az elnököt akit egyben megbízott az igazgatói tisztség ellátásával. — Elnök és igazgató egy személyben. Melyik tisztség áll elöl? — Igazgató szerződéses alapon vagyok, az elnöki tisztség pedig választott. A vezetőség velem, valamint a növénytermesztő és az állattenyésztő ágazat vezetőjével szerződést kötött a szövetkezet gazdasági menedzselésére. Én húszezer, a két ágazatvezető és az üzemgazdász pedig személyenként tizenkétezer koronát helyezett letétbe a szövetkezetben. Ha eleget teszünk az elvárásoknak, akkor letétbe helyezett pénzünk gyarapodni fog, ha nem, és a vezetőség kétharmados többséggel elbocsájtásunkra szavaz, a letétbe helyezett pénz részben vagy egészében elveszik. Ezt véve alapul addig vagyok elnök, amíg a vezetőség elfogad mint igazgatómenedzsert, a növénytermesztő és az állattenyésztő ágazat vezetője pedig addig vezetőségi tag, ameddig menedzserként megállják helyüket. így ez önmagában akár kiszolgáltatott helyzet is lehetne, de nem az, mert a vezetőség tagjai is saját pénzüket viszik a vásárra. A tisztség ellátásáért évi ötezer korona tiszteletdíj jár, de gyűlésenként csak 150 korona. A maradékot az év végén kapják meg, feltéve, hogy a szövetkezet nyereséggel zárta az évet. Ha jó menedzsert menesztenek, vagy rosszat védenek, maguknak ártanak. Nemcsak azzal, hogy elvesztik tiszteletdíjukat, hanem úgy is, hogy az esetleges veszteség a tag alapbetétét csökkenti, és a tagok ezt aligha köszönik meg. — Miként illeszkednek az új szerkezeti-szervezeti rendszerbe a volt jogosult személyek, akik nem jelentkeztek tagnak? — Azok a volt jogosult személyek, akik nem jelentkeztek tagnak, földjüket haszonbér ellenében átengedték művelésre. Ezért cserébe megtérítjük a földadót és haszonbért fizetünk. Ez a föld árának másfél százaléka. Ugyanezt a haszonbért földtulajdonos tagjaink is megkapják. Hasonlóan jogosult személyekhez, nyugdíjas tagjaink is választhattak. Vagy megmaradtak tagnak, a dolgozó tagokat megillető előnyökkel és kötelezettségekkel, vagy kiléptek a szövetkezetből. Ha igen, akkor hét év alatt fokozatosan kikapják vagyoni betétük értékét. Valamennyi mezőgazdasági szövetkezetben felmerült a kérdés, mi legyen a jogosult személyeket öszszefogó transzformációs tanáccsal, amely a második közgyűléssel befejezte tevékenységét. Vizkeleten a szövetkezet vezetősége az immár nem hivatalosan létező transzformációs tanácsot továbbra is számon tartja, s úgy tervezi, hogy a tanácscsal együttműködve évente egyszer összehívja a volt jogosult személyek „közgyűlését". — Megközelítően négyszáz hektár tulajdonjoga még mindig rendezetlen, és az sem kizárt, hogy a szövetkezet anyagi helyzete időközben változni fog. Nekünk a nem tagok földje és vagyoni betéte is sokat jelent a termelés szempontjából, ugyanakkor a földtulajdonosoknak is jó a bérlet, mivel egyéb érdeklődés hiányában a szövetkezeten kívül földjüket nehezen tudnák hasznosítani. Szerintem a bérleti szerződés kölcsönösen előnyös, és nem árt, ha a szerződő felek évente találkoznak. A szövetkezet vezetőire és az ágazatvezetőkre decemberben még egy feladat vár. A vállalkozási és a termelési tervvel összhangban felmérik, hogy a meglévő épületek, gépek, berendezések közül mire lesz szükség. Ami nem kell, felesleges vagy túlméretezett, azt eladják, bérbe adják, lebontják, leszerelik, ócskavasként értékesítik. A lucernaszárítót éppúgy, mint a szövetkezet aránylag szerény, de méreteiben így is naggyá lett irodaépületét. Az elnök szavaival élve „a vezetőség visszaköltözik oda, ahol a termelés folyik". — Bízik a folytatásban? Lesz Vizkeleten nyereséggel gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezet? — Ha nem bíznék, akkor az igazgatói tisztséget sem vállaltam volna el. Azt, ami rajtunk múlt, megtettük. Akik akartak, földjükkel együtt elmentek, a tagok egy részétől pedig a csoportok váltak meg. A tagok vagyonukkal is érdekeltek az eredményekben, s szerintem ez a munkához való viszonyt gyökereiben megváltoztatja. Ezek után már csak egy kell. Egyértelmű játékszabályok a kormány részéről. Olyanok, amelyek a növénytermesztésben minimum három, a sertéstenyésztésben kettő, a szarvasmarha-tenyésztő ágazat számára pedig legkevesebb öt évre érvényesek. Mindehhez még kell olyan adó- és pénzpolitika, hogy az átlagszínvonalon termelő a befektetett költségeket minimum visszakapja, a nálánál jobb pedig elérje a fejlesztéshez szükséges nyereséget. Ha ez elmarad, akkor a transzformáció sem húzza ki a mezőgazdaság szekerét a kátyúból. EGRI FERENC MEG MINDIG NEM A GODOR ALJÁN AHOGY A RIMASZOMBATI TERÜLETI FÖLDÜGYI ÉS TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLAT ÚJ IGAZGATÓJA LÁTJA Az állami dotáció fokozatos zsugorodása és a piacgazdaságra való áttérés buktatói, miatt mindannyiunk szomorúságára vajúdik a mezőgazdaság. A Rimaszombati járásban is zuhanórepüléshez lehetne hasonlítani az agráripari termelés visszaesését. Nem véletlen, hogy néhány hete a minisztériumi munkahely igazgatói posztján is személycserét eszközöltek. A hivatal élére Kozsár István mérnök személyében egy olyan tapasztalt, hozzáértő volt szövetkezeti elnök került, aki jogkörével élve bizonyára majd tud is és akar is tenni a mezőgazdasági termelés rangjának visszähódításáért. Hogy tennivalója bőven van, lesz, az a vele készült beszélgetésből is kiderül. • Nemrég riasztó adatokat hallottam a mezőgazdaság háromnegyedévi mérlegéről, ön szerint is ilyen kedvezőtlen a helyzet? — Tény, hogy optimizmusra sok okunk nincs, és az év végéig még romlik a helyzet, hiszen még mindig nem vagyunk a gödör alján. A mezőgazdasági termelésben tíz hónap után több mint 485 millió koronás hiány van, s ha ebből a járásnak szánt állami dotációt leszámolom, az év végéig mintegy 360 millió koronás veszteségre kell számítani. • Említette a dotációkat, melyek bizonyára főleg a magángazdálkodók boldogulását szolgálják. Milyen tapasztalataik vannak e téren? — Jók is, rosszak is. A támogatások nemcsak a magángazdálkodókat segítették, mégis számszerint ezek vannak a legtöbben, hiszen jelenleg 286 magángazdát tartunk nyilván a járásban. Ezek azonban — néhány kivételtől eltekintve — még mindig csak kicsiben gondolkodnak, hiszen mindössze 2151 hektáron gazdálkodnak, ami a földalapnak mindössze a 2,16 százaléka. Ami az állami támogatást illeti: 303 millió koronát kaptunk erre az évre. Sajnos, olyan tapasztalataink is vannak, hogy egyesek ezt nem időarányosan merítik, így az év utolsó két hónapjában olyan intézkedéseket foganatosítottunk, melyek«értelmében a szolgáltatásokat, a vetőmag- és műtrágyavásárlást részesítjük majd előnyben a géfiek és technológiai berendezések vásárlásával szemben. Sajnos, olyan tapasztalataink is vannak — főleg a juhtenyésztők soraiban —, hogy a dotációk jövő évi kérvényezését sem nyújtják be idejében, holott ez az ő érdekük lenne.: • A kedvezőtlen helyzet visszafordítása, illetve a mezőgazdasági termelés presztízsének visszahódítása kétségkívül a szövetkezetek sikeres transzformációjától is függ. E téren mi a helyzet a Gömörben? — A tervek szerint december közepéig a szövetkezetek kilencven százalékában kellett megvalósulniuk a transzformációs gyűléseknek. Mindemellett a még meglévő tizenegy állami gazdaság gyors átalakítására is szükség van. Ezek java-; részt részvénytársaságokként működnek majd a jövő évben. Viszont én továbbra is azt vallom, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatásával, a vagyon nevesítésével még nem oldódik meg minden. Olyan termelési és szerkezeti formát kellfenő) választaniuk a községeknek, melyek a piacgazdaság alapelveihez igazodnak. • Gondolom, sokat remélnek a nemrég itt járt VOCA amerikai alapítványtól is, mely köztudomásúan a mezőgazdaság megsegítését tűzts zászlajára. — Igen. Itt járt az alapítvány Cseh-Szlovákiáért és Magyarországért felelős képviselője, Rosemary K. Mahoney, akivel konkrét dolgokban is megegyeztünk. Ezek értelmében az alapítvány szakemberei decemberben két hetet töltenek majd el járásunkban, s ez alatt az idö alatt igyekeznek majd a járás mezőgazdaságának helyzetét feltérképezni megismerkednek a transzformációs programokkal és az egyes termelőegységek ügyes-bajos gondjaival. Aztán januárban az általuk kiküldött személyek már konkrét helyekre látogatnának el, éssaját programjukat < is meghirdetnék. Főleg a termékértékesítésben, a piacok felkutatásé- j ban, a kereskedelmi hálózatok kiépítésében segítenének, és a termelés menedzselését, a külföldi tőke beáramlását igyekeznének tapasztalataik révén előmozdítani. Mit mondjak — csodákat ettől sem várhatunk, de azért reméljük, hogy valamivel mégiscsak előbbre jutunk, POLGÁRI LÁSZLÓ