Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-18 / 298. szám, péntek

1992. DECEMBER 18. ÚJ szól ÉRDEKESSÉG 6 MARAD A FÁTYOL Valaha, Mohamed próféta idejében az iszlám asszonyai nem panaszkodhattak a jogfosztottságra. Aztán, ahogy teltek az évszázadok, a teremtés arab koronái fokozatosan teljes alávetettségbe süllyesztették életük párját, és bár a hagyományok béklyói lassan lehullanak, egyelőre még marad a fátyol a szaúdi nőkön — ós nemcsak rajtuk. Tanulnak, dolgoznak, a nagyvárosokbari emberhez méltó életet élnek, de gépkocsi volánjához például csak a sivatagban élő beduin asszonyok ülhetnek. Ám az ifjú hölgynemzedék nem elégedetlen sorsával: el is vesztenék vonzerejüket, mondják, ha. mindazt megtehetnék, amit a férfiak... MITSUDA TORTENET! Nagy idők voltak, 1917-et írtunk, amikor tizenkilenc munkás kigurított egy automobilt a hangárból a Mitsubishi Műveknél. Japánban, Kobe városában nagy büszkeség volt anno ez a magaskeretű hétüléses. A Mitsubishi A-Modell volt az első széria automobil Japánban. Az 1870-ben Ytaro Iwasaki által alapított eég az automobil gyártás első évében huszonkét A-Modellt bocsátott ki. Az új igényeket gyorsan figyelembe vette a cég és néhány éven belül piacra dobta teherautóit is. 1920-ban már Európára kacsingatott a három gyémánt és Németországban kereskedelmi egységeket nyitott. Ezzel az első Japán konszern volt, amely az öreg kontinensen önálló képviseletet állított fel. További fontos premierek voltak: 1928-ban itt állították először üzembe a szélcsatornát. 1931ben az első dieselmotor premierje volt. 1934-ben jött ki az első négykerékmeghajtás, dieselüzemű terepjáró kocsi, mint a ma oly sikeres Mitsubishi Pajero őse. A II. világháború és az azt követő évek nem kedveztek Japán iparának, így a Mitsubishi is megtorpant. Személyautóikat csak 1959-től kezdték újra fejleszteni. Ez az év a versenymodélljüké lett, ám azután jött gyors egymásutánban a Gólt, A Modell 800, a hajóépítés, a nehézjárművek, mozdonyok és repülőgépek, valamint a világot átfogó igen sikeres kereskedelmi tevékenység. Ma a három gyémánttal fémjel.zett autókínálat az európai piacon is meggyőző, széles skálán nyújt kínálatot. (TM) „ÉN SEM VAGYOK ÉLETMŰVÉSZ" CÉLFOTÓ GERGELY RÓBERTRŐL Egy aranylemezt már kapott, négyet még átvehetne első albumáért Gergely Róbert, hiszen kétszázötvenezer eladott példányszám után elméletben ennyi jár. Feszültséget, izgalmat természetesen nem emiatt érez ezekben a napokban. Második szólóalbuma fogadtatását várja, amelynek címe: Szerelmek. Jó néhány női név olvasható a borítón, köztük nem egy színpadon megélt szerelemre utal, például Jenniferé, a Love storyból. Felkerült azonban egy fiú is a listára: Simon, aki nemcsak a mama, Tailós Andrea, hanem a papa, Gergely Róbert életében is többrészes előadást kezdett. „Most még csak a nyitóképnél tartunk, de címe már ennek is van. Oá." — A siker, a célba jutás „természetrajza" legyen mostani beszélgetésünk tárgya. Az örömei mögött rejlő ürömök. A melléfogások és a ballépések húzóereje. Voltak egyáltalán hetedhét országra szóló kudarcai? Med én úgy látom, amióta kezébe vette a mikrofont, jól átgondolt lépésekkel, okos erőbeosztással egyre magasabban jár. — Én is voltam már nagyon boldogtalan, hát hogyne! Az életet nem lehet szárazon megúszni. Ha egyfolytában csak szállnék, röpködnék, az nem is lenne jó. Előbbre, magasabbra általában a kudarcok, az elkövetett hibák viszik az embert, vagy azok a helyzetek, amikor nem érzi jól magát a világban. Az éneklés kezdetben csak pótcselekvés volt számomra. Hét év után Pécsről Pestre jöttem, s ahogy múlt az idő, be kellett látnom, hogy szabadúszó színészként nem nagyon lesz jövőm. Mint vendég több színházban szerepeltem, de vagy az történt, hogy kifutott az előadás és nem volt értelme tovább játszani, vagy pedig egyszerűen műsorváltozás miatt vették le a darabot a repertoárról. Ebben a vákuumban döntöttem aztán úgy, hogy elkezdek énekelni, de olyasmi, hogy ez fogja kitölteni az életemet, eszembe sem jutott akkoriban. Most már tudom, hogy egy újabb kapu nyílt előttem, és én be is léptem rajta, mert ebben a műfajban is örömömet lelem. Ha majd úgy látom, hogy nincs értelme folytatni, akkor abbahagyom, és megint valami olyan elfoglaltságot keresek magamnak, amely az exhibicionizmusomat a hitemmel és a lelkesedésemA kis lépések taktikájával... mel együtt más formában fogja kifejezésre juttatni. Ballépéseim, melléfogásaim is voltak biztosan, de ilyesmiket én nem tartok számon, nem ezekből élek. A kudarcokra jobban emlékezem. Pécsett két szerepben is rossz voltam. Egy Pilinszky-darabot játszottunk, amelyben én szó szerint katonáskodtam. Már a próbák során éreztem, hogy baj leszi Be is következett. Vagy otl volt a Le'ányvásár. Én és az operett! Hiába kértem, hogy hagyjanak ki belőle, nem hagytak ki. Rémes lehettem, annyira utáltam a szerepet. Az ilyen emlékeket, természetesen, nem szívesen őrizget az ember, pedig ez is ugyanúgy hozzátartozik az életéhez, mint a siker. Persze, ha erről kérdezik, azonnal fanyalogni kezd, az meg engem borzasztóan zavar. Én a kátyúból is a lehető leggyorsabban akarok kikászálódni, s ez azért is sikerül, mert a génjeimben van, hogy nem állhatok meg egy helyben. Nekem lennem, cselekednem kell, bután és bénán képtelen lennék beleélni magamat a világba. Harmincöt éves múltam: ebben a korban már nem várhat mások segítségére az ember, a gondjait magának kell megoldania. Engem most a családom és a barátaim körében nagyon sokan attól féltenek, hogy a színészetem egyre inkább háttérbe szorul és a végén majd énekes maradok. — Ennek a veszélye valóban fennáll. — Nem, ez nem történhet meg. Tudom, hogy nem, mert újabb és újabb szerepek találnak meg. De akárkivel fogok is dolgozni és akármelyik színházban, az éneklést, úgy érzem, nem most kell abbahagynom. Különben is... a mondanivalóját, az életfilozófiáját dalokban is átadhatja a színész, nemcsak szerepekben.. — Yves Montand is ezt tette. — A legjobb példa rá, igen. Nagy mérce számomra. Yves Montand, Char|es Aznavour... őket már osztályozta a világ, tőlük sok mindent elleshet az ember. Aztán az önkontroll is hajtóerő, a vissza-visszatérő kérdés, hogy ma este vajon milyen voltam? A maximalista mindig sötétebbnek látja a képet, mint amilyen, ezért jó a külső szem. Az nagyobb rálátással tudja eldönteni, hogy mennyit adtam. — Hiányjeleket hol, miben lát? — Sok mindent elő kellene írnom magamnak. Hogy nyelveket tanuljak, világot lássak, lovagolni járjak... sajnos én sem vagyok életművész, aki mindig, mindenhol ott van és mindenből részesül. Nekem már az is öröm, hogy pótolni tudom a mulasztásaimat. Amikor megkaptam az Ének az esőben lőszerepét az Operettszínházban, be kellett bizonyítanom, hogy a sztepp sem fog gondot okozni. Mi tudjuk, milyen színész vagy és hogyan énekelsz — mondták a válogatáson —, de ez olyan musical, amelyhez nagyon sok tánc kell, s nekünk az a véleményünk... — Pillanat, vágtam közbe szemtelenül. Igaz, hogy nem tudok szteppelni, de ha kapok rá másfél hónapot, megtanulok. És be is hoztam a lemaradást ügyesen. Láttam, hol tartanak a többiek és az sarkallt a legjobban, hogy tudtam: hozzájuk képest mínuszban vagyok. Sajgott a bokám, a térdem, a lábfejem, de azt mondtam, addig le nem jövök a parkettról, míg nem érzem, hogy utolértem őket. Mindent meg lehet tanulni, csak akarni kell, akaratból pedig nálam nincs hiány. — Gyávaságát vagy gyengeségét általában milyen helyzetek hozzák felszínre? —• Nem jellemző rám sem a gyávaság, sem a gyengeség. Elkenődni szoktam csak, de akkor is... elég egy szó, egy biztatás és már össze is szedem magam. A döntéseimet kellene felülvizsgálni, mert a legtöbb hibát ott követem el. Sokszor olyan felkérést is visszautasítok, amelyre utólag nézve töprengés nélkül igent mondhattam volna. — Árnyékban, csendben, észrevétlenül hogy érezné magát? — Félárnyékban voltam már Pesten is... a naplény sokkal kellemesebb. A rabnak is erőt, örömet, reményt jelent, ha besüt a cellájába, hát még a színésznek! A legvékonyabb sugárban is meg lehet kapaszkodni. Ennél jobb gyógyír talán nem is létezik. A siker persze pontosan olyan, mint a nap fénye. Egyszer gyengébb, máskor erősebb, megint máskor teljesen eltűnik. Megtartani sokkal nehezebb., mint elérni. A véletlen, a szerencse és a sors különös játéka, ha befut az ember, de hogy meddig tarthatja sikeresnek magát, azt nem lehet borítékolni. Lehet, hogy csak holnapután, de az is megtörténhet, hogy már holnap árnyékba kerül, ezt senki sem tudja előre. — A siker nem viheti rossz irányba? — Ha jó ízléssel, igényesen és átgondoltan végzem a dolgomat, akkor nem. — Reménytelen küzdelmekről, gondolom, nem is kell kérdeznem. — Nincsenek reménytelen küzdelmeim. A lemondási, a megalkuvást, a beletörődést nem nekem találták ki. Én tudok és akarok is küzdeni. A könynyű sikert, amely csak úgy magától hull az ölembe, nem szeretem. Számomra az fabatkát sem ér. Nem tudok vele mit kezdeni. Mert nem látom az értékét. — Első albumáért gyémántlemezt kapott nemrég, most itt a másik, amelyről a Fehér éjszakák cimü dal már fel is került a slágerlistára. Nem jött még el az ideje, hogy Karinthy Ferenc Dunakanyarja után újabb színpadi műben lépjen közönség elé? — De igen. Nekem is hiányzik már a prózai szerep. Vámom kell, a sors majd úgy is elém tesz valamit. Habzsolni nem akarok. Ezt is, azt is egyszerre nem lehet. A mi pályánkon többféleképpen juthat előbbre az ember. Én a kis lépések taktikáját választottam. SZABÓ G. LÁSZLÓ EGY CSÓK, ÉS MÁS SEMMI? „A CSÓK SZÁJBÓL SZÁJBA LÉLEGEZTETÉS, ORVOSI INDOK NÉLKÜL" (Joachim Fuchsberger német színész) A csók: alapvető emberi ösztön megnyilvánulása, valószínűleg egyidős az emberiséggel. Az ókorban a csókot „az élet lélegzetcseréjének" tartották. A legrégibb feljegyzések szerint csók az, amikor egy férfi meg egy nő lélegzete vegyítésével arra törekszik, hogy egybeforrasszák lelküket. A leghosszabb Eddie Levin és Delphine Crha nevéhez (pontosabban ajkához) fűződik. Ez a páros példa lehet minden tegnapi királyfinak, hercegnek, Hamupipőkének és Hófehérkének, mai Rómeónak és Júliának. Minden idők csókcsúcsát 1984 szeptemberében Chicagóban állították föl. A pompás csók 17 nap meg 10 és fél óra hosszat tartott. A legérzékibb ajkak a férfiak számára a teltek. A nők többnyire simára borotvált képű társat óhajtanak; egy felmérés során csupán 37 százalékuk állította, hogy „szakállas, bajuszos férfival csókolózA legcsodásabb csók a hitvestől vagy kedvestől kapható, vagyis olyasvalakitől, aki egy egész életre szóló csókot tud adni. A kalandvágyóbb természetűek egy romantikus idegent (mai királyfit!) várnak, és csak 12 százalék ábrándozik a régi szerelemről. A legtökéletesebb helyszín a csókra az a hely, amelyhez melegség, otthonosság vagy természeti szépség társul. A megkérdezettek 59 százaléka otthon szereti a leginkább, 25 százalék a vízparton, naplementekor és 16 százalék pedig holdlénynél... A válaszolók 45 százaléka nem szeret nyilvánosan csókolózni. Angliában a párválasztásnál lényeges a partner csókra termettsége. Az angol nők 72 százaléka szeretné, ha kedvesük, barátjuk még többet csókolná őket. Franciaországban a nők 81 százaléka úgy véli, hogy a csók elengedhetetlen, és több mint egyharmaduk szerint döntő tényező a partnerválasztásnál. Megdöbbentő, hogy tízből kilenc francia nőt nem elégítenek ki a jelenleg kapott csókok. Lehet, hogy e mohóság miatt olyan híres a francia csókművészet? Olaszországban majdnem minden nő csukott szemmel csókolja partnerét, és a nők 57 százaléka elégedett a kapott csókok menynyiségével. Németországban a tengerpart a tökéletes csók tökéletes helyszíne. A német nők 81 százaléka is csókéhségben szenved. (Csak bele ne haljanak!) Hollandiában a hölgyek a legelégedetlenebbek az aodtt és kapott csókok mennyiségével (74 százalék). Svédország lorróságra vágyó hölgyeinek szintén a tengerparton esik legjobban a csók. De ha másutt kerül rá sor, a hölgyek akkor sem tétováznak! Görögországban a nők 45 százaléka elégedett ugyan a házastársa/barátja csókjaival, többségük (77 százalék) — a francia nőkhöz hasonlóan — mégis csókéhségben szenved. Spanyolország kandallópárti, és a válaszadó nők 65 százaléka azt reméli, hogy életük leglélegzetelállítóbb csókját házastársuk/ barátjuk adja majd nekik. Japán hölgyei lehunyt szemmel (98 százalék) és legszívesebben holdlényben (38 százalék) csókolóznak. Életük legromantikusabb csókját (41 százalék) egy romantikus idegentől szeretnék megkapni. (A házastársamtól/barátomtól lehetőség igen-igen lemaradva, 24 százalékkal cammog a mezőny végén.) Tényleg ilyen gyengék a japán férfiak? (Kiskegyed)