Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP KOMÁROMI MAGVAR GIMNÁZIUM Tudás és önbizalom Azokban az iskolákban, ahol szín­vonalas az oktatás, gazdag ós ered­ményes kulturális tevékenységgel is büszkélkedhetnek. Ez jellemzi a ko­máromi magyar gimnáziumot, ahol a tanárok az újrakezdés, vagyis 1950 óta nemcsak azzal törődnek, hogy növendékeik alaposan elsajá­títsák a tananyagot, hanem figyel­müket arra is irányítják, hogy ami­ben tehetségesek, másokkal ver­sengve ki is tűnjenek. Erről tájékoz­tat Gáspár Tibor tanár, aki az ötve­nes évektől kezdve a magyar és történelem oktatásában iskolát ala­pított, és követői ma is folytatják fáradozását. NEM ELISMERÉST VÁRTAK - Mi volt a legszebb, a legtöbb, a legnagyobb örömet keltő szá­munkra? - teszi fel a kérdést a múl­tat idéző Gáspár Tibor. - Erőnk, felkészültségünk felmérésének le­hetősége, a biztatások, dicséretek, bírálatok önbizalmat erősítő szere­pe, anyanyelvünk ápolása, irodal­munk művészi szinten való tolmá­csolása, országos versenyeken elért kimagasló eredmények. Nem ter­vezgettünk, nem álmodoztunk, nem elismerést és jutalmakat vártunk, hanem cselekedtünk, dolgoztunk. Az 1950-es évek második felében a Magyar Területi Színház tagjainak segítségével készültek az országos szavalóversenyekre. . - Mi, kezdő tanárok pedig irodal­mi látókörrel, tudással és önbizalom­mal vérteztük fel tanítványainkat -"folytatja visszaemlékezését Gás­pár Tibor. - A hatvanas évek szava­lói már művészi hajlékonysággal tudtak bánni a beszéddel. A szava­lóversenyek kitűnő alkalmat nyújtot­tak a tehetséges előadók kiválogatá­sára. A hetvenes évek elején kiala­kult nálunk egy olyan színvonalas vers- és prózamondó, iskola, melynek növendékeit csak a hozzá nem értő zsűritagok tudták egy-két alkalommal az első helytől megfosz­tani. Az országos versenyeken tanít­ványaink 67 első, második, harma­dik helyezést értek el, a magyaror­szági Jókai-emléknapon kilenc alka­lommal győztek. Közülük több vá­lasztotta hivatásul a színészi pá­lyát.. . A gimnázium irodalmi színpa­da az 1960/61-es tanévben alakult. Kezdetben oratórikus műsorokat mutattak be, majd a nyolcvanas években áttértünk a korszerű diákjá­tékokra. Az 1970-es évek elejétől rendszeresen részt veszünk a Jókai Napokon. Összesen 58 lírai orató­riumot és diákjátékot mutattunk be, különböző versenyeken 49 előkelő díjat nyertünk. A gimnázium szereplői közt volt egykor a ma budapesti színművész, Kaszás Attila, a Vígszínház tagja, Horváth-Bartal Zsuzsi, a Nemzeti Színház tagja, s a győri színészgár­dában szintén találunk volt komáro­mi diákot. Ezzel kapcsolatban is mondja Gáspár Tibor, a nemrég nyugdíjba vonult tanár: - Vannak néhányan, akik álmu­kat meg tudták valósítani, de a több­ségnek másképp alakult élete. Akik azonban verset, prózát mondtak, versenyeken csiszolták előadói adottságaikat, növelték önbizalmu­kat, azokban ott élnek a verssorok, a szövegek, írói üzenetek, s taliz­mánként őrzik őket, hogy felmutas­sák, továbbvigyék... A KAKTUSZ SZÚR IS A gimnázium igazgatója, dr. Ipóth Barnabás elismeréssel nyilatkozik a diáklapról: - Nagyon igényes az iskolai fo­lyóiratunk. Egyik fiatal kollégánk fe­lelős érte. Felelős, de nem cen­zúráz! Két év szünet után, az 1991/92-es tanévben indították újra iskolai lapju­kat az akkor harmadikos diákok. Új nevet is adtak neki, Kaktuszra ke­resztelték, ezzel is jelezve, hogy mást akarnak, mint az előző Diáktü­kör szerkesztői. A főszerkesztő He­gedűs Orsolya, szerkesztők: Csík Lívia, Szikonya Judit, Csóka Er­zsébet, Szabó Szilvia. A címlap és a grafika szintén a diákok - fiúk - munkája, e téren Bölcskei Zoltán és Kulcsár Szabó Zsolt jeleskedik. A komáromi gimnáziumban a ma­gyar és történelem oktatásában is­kolaalapító Gáspár Tibor nyomdo­kaiba lépő ,,fiatal kolléga", Mózes Endre magyar és történelem szakos tanár, aki az igazgató szerint felelős a diáklapért, így nyilatkozik a Kak­tuszról: - A diákok munkája a lap ösz­szeállítása, tördelése. (A tirázsban a maguk „kaktuszos" nyelvén ezt írják: Az egészet „kitermelte, össze­rendezgette, olvasható állapotba po­fozta és mindenért a hátát tartja a szerkesztő bizottság.) Nekem csak a koordináló szerep jut, hogy túlságosan ne ragadtassák el magu­kat. Tudják, hogy mi kell egy iskolai lapba. Mértéktartóan nemcsak a diá­kokat bírálják, hanem bennünket, a tanárokat is. A lap, amennyire szókimondó lehet, annyira szóki­mondó ... Elbeszélgethettem az Érsekújvár­ból naponta beutazó Hegedűs Orso­lyával, a főszerkesztővel és a „ha­zai", komáromi Szikonya Judittal, a Kaktusz egyik szerkesztőjével. Mind a ketten negyedikesek, az érettségire készülődnek, s már azon törik a fejüket, kinek is adhatnák át a lap szerkesztését. Orsolya:-Az előző iskolai lap­ban, a Diáktükörben a jól megírt dolgozatokat közölték. Egy újságba nem dolgozatok kellenek. Judit: - Lazábbnak kell lennie. A véleményeket meg lehet mondani. Orsolya: - Arra szántuk a Kak­tuszt, hogy tükrözze az ember véle­ményét. Judit:-Az újság javát maguk a szerkesztők írják. Ha van ötletünk, leírjuk, s ha sikerül, örülünk, milyen jól összedobtuk! Az első számunk még nem volt eléggé szúrós. Orsolya: - A második szám már szúrósabb volt. Judit: - Meginterjúvoltuk a diáko­kat az új iskolai rendtartást illetően. Egy vélemény a sok közül: „Abszo­lút nem fogja elérni azt a célt, amit az összeállítói szerettek volna. A diákok nem attól lesznek eliteb­bek, jobbak, ha megtiltják nekik, hogy bemenjenek a kocsmába (Eu­rópa Szálló), hogy miniszoknyát hordjanak stb. Szerintem a tanárok példamutatásukkal - a legmeggyő­zőbb érvvel - tudnának a diákoknak egy szükséges erkölcsi pluszt adni." Ugyanabban a számban közöltük az általunk összeállított iskolai rendtar­tást a tanárok számára is, nehogy csak nekünk legyen megszabva, mit, hogyan, mikor és miért! Ez in­kább tréfás hangnemben íródott... Orsolya:-A tanárok sportosan vették. Őröm szükséges a lap írásá­hoz, összeállításához. Ha nem él­vezzük, nincs benne öröm. Nem minden tanárnak tetszik, amit írunk. Judit: - Nem is annyira a tanárok véleményére vagyunk kíváncsiak, a diákoknak készítjük a lapot. Ha ők mondják, hogy „szuper", jólesik. Orsolya: - Az iskola diákjai azon­ban nagyon „langyosak". Elvárják, hogy lap legyen, kérjük őket: írjatok! Lusták, nem írják meg a cikket. Ezért pályázatot hirdettünk. A har­madik számunk szerkesztésekor már válogathattunk az anyagban. A címoldalon feltüntettük, hogy az alig cenzúrázott Kaktusz csak elvét­ve megjelenő lap. Ha ömlene a leve­les posta, havonta ki tudnánk adni. Ha a Diákparlament anyagilag hoz­zá is járul a lap kiadásához, a nyom­daköltség miatt öt koronáért va­gyunk kénytelenek árusítani a hat­és nyolcoldalas újságunkat. Csak az a baj, hogy egy csomó szám a nya­kunkon marad. Judit: - Kiálltam a folyosóra is, hogy árusítsam. Van már Kaktu­szod? - kérdezgettem. A válasz: Az osztályban már van egy... Egy osz­tály csak egy lapszámot vesz meg?! Ez már elkeserítő az iskolai lap szerkesztésében új hagyományt alapítók számára. A komáromi gim­nazisták büszkék lehetnének szóki­mondó lapjukra, mert valóban a leg­színvonalasabb diáklapjaink között emlegethetjük. PETRŐCI BÁLINT 1992. DECEMBER 2. ANYANYELVI SZEMINÁRIUM Illyés Gyula születésének 90. év­fordulója alkalmából a Csemadok Dunaszerdahelyi, Galántai és Po­zsonyi Járási, valamint Pozsonyi Vá­rosi Választmánya által rendezett anyanyelv hete rendezvénysorozat keretében december 5-én, szomba­ton 9 órától a Csemadok galántai székházában anyanyelvi szeminá­rium lesz. Előadók: Pomogáts Béla, Beke György, Kolczonay Katalin és Dupka György. T. Á. RÓMEÓ ÉS JÚLIA (Folytatás az 1. oldalról) akkor a nyolcvan százalékát elveszí­tenénk annak, amiért ma ezt a dara­bot mindenütt játszani kell, ahol fe­szültség van, ahol nem az értelmes emberi szó győz, mert ilyen körül­mények között sok minden mással még a szerelem is elveszíthető. Most, 1992 decemberében akár a bosnyákok, akár az abházok előtt is bemutathatnánk ezt a darabot. - De Kassán mutatják be... - Igen, mégpedig azért, mert én úgy tartom, hogy a parlamenti szó­csaták helyett a tettek ideje jött el. Mivel tőlünk északra Szlovákia min­dig itt lesz, arra gondoltam, mutas­suk meg a színházi gyakorlatban, hogy a tisztességes embereknek - mint a valóságos életben is -, legyenek bármilyen nemzetiségűek, nem volt és nem is lesz bajuk a má­sik nemzetiségével, vallásával, fajá­val. Éppen ezért nekem az a meg­gondolásom, hogy a mi előadásunk­ban Kassán a Capulet-család tagjai a szlovák nemzet színeiben járnak, a Montagua-család a magyar nem­zet színvilágát képviseli ruházatá­ban. Fontos szereplő a Herceg, az a politikus és rendező elme, aki felismeri, hogy kizárólag csakis a megbékélés lehet a jövőbe vezető út. - Nem jelentett-e gondot a sze­reposztás, hiszen közismert, hogy a Thália kis társulattal rendelkezik? - Nem, mivel a Thália Színház művészein kívül a Bodnár Sándor Drámai Akadémia néhány harmad­éves hallgatójára is számíthattam, és a Tháliához szerződött erre az évadra a Szabadkai Népszínház két kiváló művésze, Jónás Gabriella, il­letve Korica Miklós. Az egyedüli gond volt, hogy az utolsó pillanatban László Géza visszatérő betegsége miatt kiesett, és Lőrinc barát szere­pére kellett egy színészt találnunk. Berki Antal, a nyíregyházi színház művésze lesz a segítségünkre. xxx Júliát a kassai bemutatón Bartol­lás Katalin alakítja. -Hogyan fogadta a hírt, hogy önre osztják ezt a szerepet? - Nem hittem abban, hogy ilyen nagy szerepet kaphatok. Mikor meg­mondták, nem akartam hinni a fü­lemnek. Örültem is, meg nem is. Be kell vallanom: Júlia nem volt a sze­repálmom, de most mégis nagyon boldog vagyok, hogy eljátszhatom. Minden tőlem telhetőt igyekszem megtenni, hogy a megelőlegezett bizalomnak megfeleljek. - Milyennek látja Rómeót? - Nagyon jó partnernak tartom, mindent meg lehet vele beszélni, a legkisebb rezdüléseket is. - Akkor szerelmesnek is lehet bele lenni? - Akár. XXX Csőre Gábortól kérdem - Katalin partnerétől -, gondolt-e valaha, hogy Rómeó lesz Kassán? - Amikor az iskolában Shakes­peare-kurzus volt, és megkaptam Rómeót, akkor úgy éreztem: rám osztották, mert nem volt más, akihez közelebb állhatott volna ez a figura. Arra nem gondoltam soha, hogy Ró­meót játszak, nem is nagyon akartam. - Miért? - Akkor még nem szerettem se a darabot, se a figurát. Most megvál­tozott a véleményem. Fokról fokra érzem, hogy milyen csodálatos, mennyire szép. Annak pedig külön örülök, hogy Kassán játszhatom. Jó lenne továbbra is együttműködni. A várost is megszerettem, sőt - szlovákul is elkezdtem tanulni. SZASZÁK GYÖRGY Fektesse pénzét részvényekbe! ii. Fölöttébb ésszerűtlen magatartásra vall. ha valaki megtakarított pénzét szalmazsákba dugja vagy takarékpénztárban helyezi el olyan kamatra, amely csaknem azonos az infláció mértékével. Emiatt és még legalább három más ok miatt határozott úgy a PPF befektetési társaság, hogy megalapítja az Önök részére a Jövedelmező Befektetési Alapot (JBA - VIF), és ily módon lehetővé teszi Szlovákia lakosai számára, hogy pénzüket előnyösen fektessék be csehországi vállalatokba. Először is azért döntött így a PPF, mert a vagyonjegyes privatizáció első hullámában befektetők magatartása erre ösztönözte. A szlovákiai állampolgá­rok jelentős része ugyanis hitelképesebbnek ítélte a csehországi székhelyű vállalatokat a hazai cégek lehetőségeinél, ezért pontjait ,,határon" kívül helyezte cl. így cselekedett a szlovákiai befektetési privatizációs alapok zöme is, márpedig ezeket az alapokat kiváló szakemberek irányítják. Olyanok, akik alaposan ismerik az ország helyzetét, és tudják, mit csinálnak. Ez komoly jelzés arra, hogy a szlovákiai gazdaság kiindulási körülményei jóval bonyolul­tabbak, és a cseh vállalatok esélyei az átmeneti időszakban minden bizonnyal jobbak lesznek a rájuk fordított eszközök hasznosítására, mint szlovákiai társaiké. A második ok. amiért szlovákiai állampolgárok Csehországban fektetnek be, az, hogy felnek a szlovákiai pénz elértéktelenedésétől. Sajnos, nagyon valószínű folyamatról van szó, és minden ember természetes joga. hogy eszével és ügyességével védje magát ezzel szemben. A harmadik ok. amiért a PPF a Jövedelmező Befektetési Társaság létrehozása mellett döntött, az, hogy úgymond meggyőződése: a Cseh és a Szlovák Köztársaság magántőkéjének az összekapcsolása a legjobb mód­szere a két önálló állam közötti szilárd kapcsolatok kiépítésének, éspedig olyaii kapcsolatokénak, melyek közös gazdasági érdekeken alapulnak. A PPF szakemberei sok tapasztalatot szereztek a vagyonjegyes privatizá­ció első hullámában és egyéb befektetési-akciók keretében. A szemléltetés kedvéért álljon itt néhány tény: A PPF négy alapjára közel 200 ezer vagyonjegykönyv-tulajdonos bízta befektetési pontjait, s azáltal a PPF a tíz legjelentősebb befektetési társaság közé került. Az első hullám negyedik fordulója után a PPF a rábízott befektetési pontok 95 százalékát tudhatja megfelelő helyen elhelyezve. Hetven vállalatban tett szert olyan jelentős képviseletre, hogy képes befolyá­solni a szóban forgó cégek működését. Ezenkívül részletes információkat szerzett, és nemcsak ezekről a vállalatokról. A többi befektetési alaphoz képest ugyanakkor egy befektetési pontra sikerült nagyon előnyös vagyonré­szesedést szerezni. Ez is az egészséges vállalat kiválasztási stratégia bizonyí­téka. E tapasztalatok és eredmények alapján a PPF nem fél attól, hogy a Jövedelmező Befektetési Alap vagyonának éves hasznát legkevesebb 25 százalékban határozza meg. A Jövedelmező Befektetési Alap 15 ezer részvényt bocsát ki, összesen 450 millió korona nominálértékben. A részvények kezdeti eladási árát a 30 ezer koronás nominálérték, a törvény által meghatározott 3 ezer koronás tartalék­alap (ez a pénz is a közös vagyon alapját képezi, és egyúttal jelentős nyereségforrás), végül pedig az ezer koronás exkluzivitási díj képezi. Egy részvény eladási ára tehát 34 ezer korona. Az így elhelyezett pénz jól védett az inflációs nyomással szemben. A VIF úgy helyezi el a rábízott pénzt, hogy a lehető legnagyobb nyereséget hozza, miközben a befektetéssel járó kockázat következetes mérséklésére törekszik. Ez tehát azt jelenti, hogy a VIF szakemberei gondoskodnak róla: az alap minden pillanatban több befektetési akció részese legyen, rövid távra szólókénak, tehát kockázatosabbaknak, gyorsan megtérülőknek és hosszabb távon, de biztosan megtérülőknek egyaránt. A befektetések széles skálája a biztosíték arra, hogy az egyik befektetési lépés esetleges sikertelensége esetén (hiszen ennek lehetősége soha nem zárható ki) nem kerül veszélybe a VIF jövedelmezősége és hatékonyságának növekedése, mivel a többi befektetési akciója sikeres. A VIF tehát ugyanolyan taktikát alkalmaz, mint a világ minden sikeres befektetési társasága. A PPF előnye, hogy szakemberei tökéletesen ismerik a Cseh Köztársaságban érvényesülő feltételeket, éppen ezért egyértelműen meg tudják válaszolni az alapvető kérdést - mit kell tenni a tőkével, hogy az állandóan kamatozzon. Ha Ön a VIF-fcl fektet bc. biztos lehet a dolgában. VR-263 Hegedűs Orsolya (balról) és Szikonya Judit, a Kaktusz szerkesztői (Holczhei Árpád felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents