Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám, szerda

1992. DECEMBER 16. ÚJ SZÓ* SPORT PLUSZ 10 SZÉCHY TAMÁS: „HA ÉN KISZÁLLOK..." A világ- szinte minden újságja foglalkozott már vele. Kezet fo­gott Nixonjial és Bush-sal. Ki­tüntette Göncz Árpád. A neve fogalom a nagyvilágban. Az úszópapa! Az öreg! A SZÉCHY TAMÁS! Rengeteg pletyka és le­genda fűződik a nevéhez, (gértek már dollárszázezreket edzéster­veiért, mondták, és ő is elismer­te, néha verte "Versenyzőit. Ellent­mondásos ember. A világ legis­mertebb úszóedzője egy buda­pesti toronyház első emeleti laká­sában él, egyedül. Imádja a gye­rekeket és a fiatalokat. Ellenben: — Nem szeretem a felnőtteket! Valószínű azért, mert világéletem­ben fiatalok között voltam, most több mint hatvanévesen még mindig tizenévesekkel vagyok a legtöbbet, és engem is, mint min­den embert, formál a környezet. Éppen ezért Bryan Adams énekli kedvenc számomat, és rajongok a Guns'n Rosesért. — Széchy Tamás példaképe? — Nem tudom. Azt, hogy ki a példaképe, senki nem döntheti el, csak az, aki példaképet vá­laszt magának. Én kisgyermek­ként nagy bajnok, világbajnok, olimpiai bajnok sportoló szeret­tem volna lenni. Nem sikerült. Akkor elhatároztam, nagy ver­'senyzőket akarok nevelni. Ha most feláll egy versenyzőm a do­bogó tetejére, és eljátsszák a Himnuszt, akkor nekem a gyerek­kori álmaim teljesülnek, igaz, ki­csit módosulva, ám teljesülnek. — Barcelonában kétszer ját­szották el az ön versenyzőjé­nek a Himnuszt. Azt hiszem, többre számított... — Először is a legfontosabb: a magyar Himnuszt ötször játszot­ták el az uszodában! Nem taga­dom, többre számítottunk. Még mindig azon töröm a fejem, miért nem nyert Rózsa vagy Güttler... — Az utóbbi időben ritkán látni az uszodában, edzéseken is. Miért? — Mondjak egy nevet? Nincs értelme, mert nem akarok beszél­ni Zemplényiről. Annyi valótlan­ság látott már napvilágot a ma­gyar sajtóban, hogy megfogad­tam, amíg a rendőrség nem oldja fel a hírzárlatot, és nem lát nap­világot a valóság, addig én sem nyilatkozom erről az ügyről... — Ha nincs jelen a tréninge­ken, akkor ez azt jelenti, rábíz­za az edzőire, a team többi tagjára a munkát? — Igen, megbízok ezekben az emberekben. Néha azért leme­gyek ellenőrizni, meg kijavítani a hibákat. Például én pénzt évek óta csak Darnyi eredményei után veszek fel! A többiek győzelmei után a team más tagjai részesül­nek jutalomban. — Az a hír járja, az olimpia előtt már Darnyival sem foglalko­zott... — Észrevettem, hogy mostaná­ban a nagy versenyék előtt én már idegesítem Darnyit, és ő is idegesít engem. Nekem mindent meg kell tennem azért, hogy ki­szolgáljam. Darnyival is jó a vi­szonyom, eltekintve attól, hogy a viadalok előtt nem nagyon bírjuk látni egymást. — Úgy tűnik, egy kicsit el­használódott, mit jelent a jövő­re nézve? — Életem legnagyobb alkotása, hogy sikerült megszerveznem a magyar úszósport összefogását. Engem egyetlen dolog izgat, mégpedig az, hogy ki lesz az utódom? Ha én most kiszállnék, akkor az egész magyar úszósport 'úgy-ahogy van, összeomlana! Nem fogok visszavonulni! Ezt csak két dolog miatt lehet abba­hagyni: az egyik az agyi szkleró­• zis, a másik pedig a halál... (ká-vé) Áprilisban a Prešov el­leni bajnokin ült utoljára a nyárasdi csapat kispad­ján. NÉMETH PÁL, a csal­lóközi község sikerhalmo­zó edzője ezután eltűnt a női kézilabda világából. Olvasóink, ismerőseink gyakran érdeklődnek hol­léte felől. Hónapok múltán nyárasdi otthonában ke­restem fel, hogy első kéz­ből értesüljek távozásá­nak okairól, mai életéről. Töprengés — még a kispadon ^^ (Nagy László felvétele) a történteket. Ha a játékosok való­ban így határoztak, az élet nem őket igazolta. Nélkülem tavasszal már nem nyertek meccset, ami jelzi, némi érdemem mégiscsak volt ko­rábbi eredményességükben. Mára ha egy-kettő maradt közülük a kez­dőcsapatban, még a keretből is ki­estek. Tehát amikor ellenem sza­vaztak, egy időre karrierjükről is döntöttek. • Felmerült-e más indok? — Első hallásra erősnek tűnt, mi­kor a Co-lmpex vezetői közölték, számítanak a munkámra, de nagyon fáradt vagyok, és egy év pihenést ajánlottak. Utólag megítélve ezt a javaslatot tartottam a legdemokrati­kusabbnak. Más lapra tartozik, hogy ebből már semmi nem lehet. A klub négy évre szerződtetett edzői... • Tavasszal, a bajnokság kellős közepén váratlanul távozott az élvo­nalból. Tavaly ősszel csapatával a négy közé jutott, majd januárban folytatták a jó szereplést, igaz, lé­nyegesen gyengébb és szűkebb já­tékoskerettel. Aztán egyszercsak megüresedett a helye a kispadon. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra? — Ősszel csak két ponttal lema­radva, egy-kél bravúros idegenbeli győzelemmel a, második helyen zár­tuk a idényt. Úgy érzem, végre si­került egy olyan csapatot összehoz­nom, amely szép jövő elé néz. Ja­nuári első edzésünk azonban négy kulcsjátékos (Mamatejová, Orbánné, Šrámeková és Blazinovics) nélkül kezdődött. Mindössze öten-hatan maradtak, s melléjük nagyon sze­rény tudású fiatal játékosok érkez­tek a nemzeti ligából. • Ilyen helyzetben nem lett vol­na jobb inkább odébb állni? — Jelzésnek vettem a történte­ket, s tudtam, edzői szempontból rendkívül nehéz idény következik. Gondolkodóba ejtett, egyáltalán folytassam-e. De nem akartam ott­hagyni a játékosokat, akik a nehéz időkben is kitartottak mellettem, be­csületesen dolgoztak. S bár anyagi­lag elég rossz helyzetben voltam, és bíztató ajánlatot kaptam külföld­A SIKEREDZŐ SEBEI NÉMETH PÁL EGYELŐRE PIHEN... ről, mégis úgy egyeztem meg velük, hogy egymást segítve folytatjuk. Vi­szonylag tűrhető eredményeket ér­tünk el, s az ominózus időpontig csapatom a 4. helyen állt, csak két ponttal leszakadva a harmadiktól. • Hogyan szakadt meg viszonya a klubbal? ­— Már előtte is a fülembe jutott egy és más, de a Co-lmpex vezetői azt mondták, számítanak rám. [gy teljesen váratlanul ért, mikor beje­lentenék, nem kötnek velem szerző­dést. Több verzió közül elsőnek azt hozták fel, hogy a játékosok nem akarnak edzőnek. Számomra máig érthetetlen a dolog, mivel ezek a kézilabdázók szerény képességű kiscsapatokból érkeztek, s hogy I. ligát játszhattak, nekem is köszön­hették. Másfelől tréningeken, mérkő­zéseken semmi jele nem volt an­nak, hogy ellentét lenne köztünk. Máig nehezen tudom megemészteni • Akkor más ajánlatot nem ka­pott? Például azt, hogy pihenés közben a klubban mással foglalko­zott volna. — Ilyet nem kínáltak fel. Titokban remélték, ha nem is kötnek velem szerződést a következő időszakra, azért befejezem a bajnokságot. De aztán megértették, az adott helyzet­ben részemről inkorrekt lett volna kispadra ülni. • Azóta hogyan teltek a napjai? Azt híresztelték, Németországban edzősködik. Mi igaz ebből? — Feleségem valóban Németor­szágban kézilabdázik-edzősködik. ő juttatott hozzá egy fizikai munkale­hetőséghez, amit elvállaltam. Né­hány hónapot töltöttem külföldön, és amióta hazajöttem, munkanélküli segélyből élek. Valójában a kézilab­dával megszűnt a kapcsolatom. • A nyárasdi csapat mérkőzései­re mégis kijár. — Vegyesek az érzelmeim. Ne­héz máról holnapra elfelejteni egy olyan egyesületet, amelynek mega­lakulásából, éltetéséből kivettem a részemet. Annak ellenére is, hogy a lányoknak a velem szemben tanúsí­tott viselkedését azóta sem emész­tettem meg. Ugyanakkor magam el­len cselekednék, ha elszalasztanám az itteni I. ligás összecsapásokat. Egyelőre ugyan gyógyítgatom sebe­imet, de a kézilabda nélkül elkép­zelhetetlennek tartom a további éle­temet. Igaz, pedagógus vagyok, év­tizedekig azonban nem tanítottam. Úgy érzem, valamelyest értek a sportághoz, s tudnám még csinálni. Ezért nem akarok elszakadni tőle. • Milyen kiutat lát a jelenlegi helyzetből? Vannak-e ajánlatai? — Családommal külföldre költöz­hettem volna. Mivel azonban erős érzelmi szálak kötnek ehhez a vi­dékhez, az itteni emberekhez, ebből aligha lesz valami. Még nagyon mélyek a sebeim ahhoz, hogy egyértelműen dönthessek. Érkezett ajánlat a Partizánsketól, amelyet egyelőre elodáztam. Úgy érzem, szükségem van még annyi időre, amíg eldöntöm: visszatérek-e a pe­dagógusi pályára, vagy — és inkább ide húz a szívem — újra a kispadra ülök. De elvállalnék valamelyik egyesületnél más beosztást is. • Ha most kapna ajánlatot, elfo­gadná? — Attól függ, honnan érkezne. Nem vagyok vándormadár. Amikor az edzői pályára léptem, körülhatá­roltam mozgásteremel. Itt születtem, itt akarok élni. Ha a közelről jönne az ajánlat, elfogadnám. Még nem érett meg bennem, hogy messzebb­re távozzam. Adalékként mégis ide kívánkozik: Németh Pál egyetlen kiruccanásakor érte el edzői pályafutása legnagyobb sikerét. Amikor éppen nem Nyárasdon edzett, akkor lett baj­nok — a simonyiakkal (Partizánske). Jóval beszélgetésünk után érkezett a hír: ő is megpályázta az újonnan alakuló szlovák válogatott edzői posztját. Hogy milyen siker­rel, az csak január 6-án derül ki. J. MÉSZÁROS KÁROLY TÖBB KÜLFÖLDÖN JÁTSZÓ CSEHSZLOVÁK FUTBALLISTÁÉRT NEM FIZETTEK NEM MIND ARANY, AMI FÉNYÜK A bársonyos forradalom óta nagy változások történtek a csehszlo­vák labdarúgásban, együtteseink a nyugati profi klubokhoz szeretné­nek hasonlítani. Nem mindig sikerül, mert kemények a gazdasági megszorítások; erről a külföldre szerződött játékosok tudnának be­szélni. Néhány ügyeskedő menedzser és egyesület igyekezett ki­használni a honi futballisták tapasztalatlanságát, s így nem egyszer megtörtént, hogy az eladott csehszlovák labdarúgók vételárát nem fizették ki. Az I. ligában szereplő együttesek közül kilencnek (Inter, Olomouc, Dukla, Slovan, Brno, Slavia, Trnava, Nitra, Č. Budéjovice) nincsenek ilyen jellegű problémái, a többieknek annál inkább... szólt mérgesen Zdenék Beneš, a hradeciek menedzsere. Az igazság­hoz tartozik, teljesítményükkel maxi­málisan elégedettek voltak Portugá­liában. „Saját kárán tanul az em­ber, legközelebb már nem eshe­tünk hasonló csapdába. Jó, hogy a FIFA is közbenjárt az ügyben, így Musil és Žák (a České Budéjovicéhez igazolt) ha­zatérhetett Csehszlovákiába" — fe­jezte be Zdenék Beneš. PREŠOV. Amikor a török Bursas­por vezetői kiszemelték Vytakačot, és 200 000 márkát ígérlek érte, ün­nepeltek a Tatrannál. Már az első törlesztés (50 000 márka) későn ér­kezett, de ekkor még nem türelmet­lenkedtek a kelet-szlovákiaiak. A szerződés szerint a következő év­ben 150 000 márkát kellene kapni­uk az eperjesieknek. Ám nem való­színű, hogy megérkezik ez az ösz­szeg. A FIFA-hoz fordultak, közben­járásukra Vytykač ismét zöld-fehér SPARTA PRAHA. Két éve kará­csonykor jelentkezett az akkor még a spanyol élvonalban szereplő Be­tis Sevilla, hogy szeretné szerződ­tetni a válogatott középpályás Mi­chal Bíleket. A Sparta titkára azt hitte, megfogta az Isten lábát, és , viharos gyorsasággal beleegyezett az átigazolásba. Úgy tűnt, minden rendben lesz. A futballista nem pa­naszkodott, jól érezte magát új csa­patánál, a prágaiak viszont annál többel méltatlankodtak. Időközben a Betis vezetői kiszemelték a gólgyá­ros Roman Kukletát, aki a Dres­den helyeit a spanyolokat választot­ta. A Spartánál a korábbi sokszoros válogatott Zdenék Nehoda lett a menedzser, aki az esetről így nyi­latkozott: „Nagy tanulság ez szá­munkra. Hiába esküdöztek a spanyol klub vezetői, hogy pár napon belül minden rendben lesz, de a rossz eredmények miatt változás történt az egyesü­let élén, és fizetésképtelenné vált a Betis. Végül kompromisz­szumos megegyezés született: fizettek Kukletáért, Bílek viszont visszatért a Spartához. Lehet, hogyha pereskedünk, többet elé­rünk! Ami Kukleta vételárát illeti, 600 000 márkáért igazolt a Sevillá­hoz. VÍTKOVICE. Hasonló cipőben járt, t illetve még jár ez a csapat is. Az adós ismét a Betis Sevilla. Alo­is Grussmann 300 000 márkáért kapott engedélyi a klubcseréhez. A megegyezés szerint meg is érkezeti az összeg tíz százaléka. A Betis közben kiesett az első osztályból, s nem tudott fizetni. „A következő évben 175 000 márkát kellett volna kapnunk, ám ehelyett ar­ról értesítettek bennünket, hogy üres a klub pénztára. Még a já­tékosoknak is felmondtak. így Grussmann visszakerült a Baník­hoz. A spanyolok még 140 000 márkával tartoznak" — mondta kicsit keserű szájízzel Miroslav Za­gora, a Vítkovice menedzsere. Ami a hórihorgas középpályást, Bartlt il­leti, az ő esete kicsit más, három évre szerződtette a francia Amiens, de Bartl családi okok miatt koráb­ban visszatért. Az utolsó törlesztés dátuma 1993 februárja, és Vítkovi­cén szinte biztosra veszik, hogy ez meg is érkezik a klub számlájára. HRADEC. Egy kéfes hírű játékos­ügynökön keresztül az I. ligás Pe­nafieldhez távozott kél labdarúgó: a kapus Musil és a középpályás Žák, potom 15 000 dollárért! Ezen­kívül a portugálok ingyenes edzőtá­borozást is ígértek. S ebből mi va­lósult meg? Semmi? „A szélhá­mos menedzser alaposan kiját­szott minket. Csak egy évre ad­tuk kölcsön futtballistáinkat. Ott azonban hároméves szerződést kötöttek velük, azt sem tudták, miről van szó (nem beszélnek portugálul), és aláírták a doku­mentumot. Hiába bombáztuk a Penafieldet, egy évig nem is vá­laszoltak, gondolták, valahogy megússzák. Végül kijelentették, törlesztik a tartozást. De ezidáig még semmit sem kaptunk..." — mezben futballozhatna, ha nem len­ne éppen sérült. OSTRAVA. Az izraeli Hapoel Beersheva 20 000 márkáért leiga­zolta Dušan Horváthot. Természe­tesen, a pénznek se híre, se ham­va. Fél év után Horváthot hazaküld­ték, s egy fillért sem fizettek érte. Jan Pavliska, a Baník vezetője: „Bíróságon keresztül megpróbál­juk az összeget behajtani!" BOHEMIANS. Nyáron a Slovan volt labdarúgója, Bohuš Viger ke­rült az alacsonyabb osztályú osztrák Knittefeldhez, azonban a Bohemians beleegyezése nélkül az egyik napról a másikra átigazolt az FC Leoben együtteséhez. Az 50 000 schillinget még mindig várják... Az osztrákok azzal védekeznek: a megengedettnél több légiósuk van, így Viger csak kispados, délelőttönként pedig aszta­losként dolgozik a klubnál! DAC. Dunaszerdahelyen egyelőre hiába várják a szorgalmas hátvéd, Szaban Tibor malaysiai klubjától az átigazolási összeg 30 százalé­kát. Bár a távoli országból már többször jelezték, a pénz nemsoká­ra megérkezik. így még reményked­nek a sárga-kékek vezetői... Feldolgozta: SZABÓ ZOLTÁN SZABAN TIBOR (jobbról a harmadik) Malaysiába ment profiskodni... (EUGEN VOJTÍŠEK felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents