Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám, kedd

5 HAZAI KÖRKÉP 1992. DECEMBER 15. VILLÁMINTERJÚ HÍDSZEREPBEN UJ SZO FORUMOK KELETEN A HELYZET VÁLTOZIK Az elmúlt héten olyan régióban találkozott az olvasókkal lapunk főszerkesztője és néhány munkatársa, ahová gyakran egy-két napos késéssel érkezik a Új Szó és a Vasárnap; ahová a legritkábban jutnak el Pozsonyból szerkesztőink, egyáltalán szerkesztők; ahol ugyanakkor talán legtöbb a baj minden területen, és talán legnagyobb mértékű a tájékozatlanság, ilyenképpen: ahol úgy packázik a hivatal az egyszerű emberrel, ahogy neki tetszik, tisztelet a kivételnek. H Lényegében ez volt az a három „csomag" is, melyet bodrogközi és Ung-vidéki olvasóink kibontottak előttünk a nagykövesdi, a királyhelmeci, valamint a nagykaposiÚ

j Szó-fórumon. Őszintén, egyenesen, helyenként szenvedélyesen sorolták a gondókat, a dicsérő szavak mellett bírálták lapunkat, kértek és javasoltak, söt olyan újságírói, tehát szakmai fogásokat, megoldásokat is figyelmünkbe ajánlottak, melyeket, szégyenkezve kellett beismernünk, bizony ritkán alkalmazunk. (Az olvasót, természetesen, nem érdekli, nem is kell, hogy érdekelje: a mi lehetőségeink is korlátozottak, nem tudunk mindenütt jelen lenni, ahol kellene, és úgy jelen lenni, ahogyan kellene; vagy az, hogy olykor, a változó, átrendeződő valóság alaposabb ismeretének hiányában nem tudjuk elválasztani a lényegest a kevésbé lényegestől, magyarán egy adott időszakban nem mindig arról szólunk, ami olvasóinkat a leginkább érdekelné, illetve segítene eligazodni a piac törvényeinek dzsungelében.) Ami lapunk keleti megjelenését és terjesztését illeti, elmondhattuk mindhárom helyen, ha minden jól megy, kilencvenhárom januárjának derekától Kassán is nyomják már az Új Szót; valamint külön lapterjesztői hálózatot szervezünk a Bodrogközben. Az eredményt aligha kell különösebben részletezni: annyi évtized után végre minden nap napilap lehetünk a keleti végeken is, valóban újság, mely nem fél tízkor vagy délben jut el az olvasóhoz, hanem már a kora reggeli órákban, ahogy az illik. Ezenkívül, lesz saját, a szóban forgó régióban élő és onnan rendszeresen tudósító belső munkatársunk. Persze, addig is igyekszünk jelen lenni szakszerkesztőinkkel például az úgynevezett transzformációs gyűléseken (különben ez az a terület, ahol legnagyobb a tájékozatlanság, illetve, mint olvasóink mondták: ahol úgy verik át az embert, ahogy akarják); többet írni a régió környezetvédelmi gondjairól, merthogy nemcsak Bős van a világon, nemcsak a Szörny környéki falvakban apadnak el a kutak, hanem Nagykövesden is elmegy belőlük a víz, különösen, hogy a Karcsa-tó vizéből újabban annyit használnak öntözésre, ki tudja, egyáltalán maradt volna-e benne valami, ha magyarországi segítséggel nem töltik fel már kétszer is a Bodrogból; vagy ott vannak a szemétlerakóhelyek körüli zűrök, a vízszennyezés Nagykaposon és másutt. És mennyi kérdés még, mennyi probléma valamennyi területen! Nemcsak Pozsony van, nemcsak Mečiar van, nemcsak pártok és pártviszályok vannak. Súgtuk egymásnak újfent: az eddiginél többször kell kimennünk a „terepre", ahogy mondani szokás, az életbe, mely közelből nézve egészen más, mint amilyennek a parlamentből, a pártszékházakból vagy éppen a szerkesztőségi asztal mellől látszik. Mi több, régiónként más-más. Ugyanakkor örömmel tapasztaltuk, hogy kezdeményezőkészségnek viszont nincsenek híján a keleti végeken sem, sok talpraesett ember gondolkodik távlatokban és cselekszik tágabb földrajzi térben, eredményesen építik a kárpátaljai, valamint az észak-magyarországi kapcsolatokat; a gazdasági és kulturális együttműködésnek már most számos jele érzékelhető mindhárom régióban, melyek végül is egyet alkotnak. És ez az együttműködés javára válik valamennyi ott élö nemzetiségnek. Például a Nagykövesd és Pácin közötti új határátkelőhely, melynek létrehozásán a nemzetközi szerződéseket, honi törvényeket egyaránt ismerő, rájuk gyakran hivatkozó kövesdi polgármesterrel együtt sokan munkálkodnak. Véletlen megállóhelyünkön, Kisgéresen, olyan mondatot hallottunk a földműves-szövetkezet agronómusától, amilyen kevés helyütt hallható manapság: jól megy a szövetkezetnek, a szárazság ellenére szép termést takaríthattak be gabonából, borsóból, napraforgóból. Mindezt ugyancsak meg kell írni! Keleti olvasóink bizalmával sem élhetünk vissza. Annál kevésbé, mert szép, megható vallomásokban mondták el többen, idősek és fiatalok egyaránt, mit jelent nekik az Új Szó. Hangsúlyozták az előbbiek, az első szám megjelenésétől kezdve járatják lapunkat, s bár az most ismét drágább lesz, negyven fillérrel, akkor sem mondanak le róla, inkább - amint egy nyugdíjas bácsi megjegyezte - egy szelet kenyérrel kevesebbet esznek naponta. Mi pedig ezért színesebb, változatosabb, tartalmasabb, oldalszámban is gazdagabb Új Szót és Vasárnapot ígértünk, és teljesítését számos olyan kérésnek, melyek a mi korábbi elképzeléseinkkel is találkoztak. (bodnár) SZERETIK A GYEREKEKET LÁTOGATÓBAN A DUNASZERDAHELYI SZENT JÁNOS ALAPISKOLÁBAN A bejárati ajtó fölött tábla: Szent János Alapiskola. Próbálom nyitni az ajtót, de egy szőke fiúcska megelőz. Ajtót nyit, illedelmesen köszön, megkérdezi, kit keresek. Elmondom. Míg ő fölsiet a lépcsőn, körülnézek. Az első, ami a szemembe ötlik, egy faliújság, rajta a következő felirat: Isten hozott benneteket. Kell ennél öbb, hogy az ember máris jól érezze magát? A tágas előcsarnokban kisiskolások kézimunkái, nyakláncok gyöngyből, állatfigurák papírból. Mindenütt szőnyeg, a lépcsőkön is. Tisztaság, rend, béke. Imitt-amott szentképek függenek a falon, a katolikus plébánia ajándékai. Balog Zsuzsa tanítónő fogad, s végigvezet Dunaszerdahely új iskoláján. Bekukkantunk az osztályokba. Az ötödikben éppen lyukas óra van. A gyerekek fegyelmezettek. Mikor megtudják, miért vagyok itt, az egyik kisfiú bátran megszólít: én is benne szeretnék lenni az újságban. Persze, mind a tizenhét gyerkőc egyből riportalany szeretne lenni. Hodossy Ágnes tanítónő is invitál, ha van kedvem és időm, maradjak a gyerekek között. Sokmindent megtudtam az iskoláról. - Itt minden sokkal szebb, mint azelőtt a régi iskolában. Akkor minden olyan sivár volt és semmi, semmi dísz - mondja Tünde, aki az első padban ül. - Ugyanazok a tantárgyaink vannak, mint a többi iskolában. Imával kezdjük és végezzük a napot. Hittanóra is van, ahol énekelni is szoktunk. - Aki vasárnaponként templomba jár, szentképet, majd később ajándékot is kap. - Meg azért is jó itt, mert nem kiabálnak velünk a tanító nénik és bácsik. Nem kötelező a papucshordás, nyugodtan járhatunk mezítláb az osztályokban. A gyerekhad körbevesz és mesél. Az egyik arról, hogy ő Eperjesről, egy másik osztálytársa pedig Udvarnokból jár be naponta az iskolába. A helybeliek meg az iskolabuszt dicsérik, mert így mindegyikük időben ér az iskolába. Kérdezni sem kell, a gyerekek maguktól nyílnak meg és lehetetlenség lejegyezni mindazt, amit mondanak. - Talán azért szeretnek ide járni a gyerekek, med érzik: szeretik őket, itt nincs hangos szó, kiabálás, testi fenyítés. Szeretettel neveljük a mintegy 200 gyereket. Szinte minden nap jelentkezik új tanuló. A kezdeti bizalmatlanság mintha fölengedne. A szülők, vagy nemegyszer maga a gyerek dönt úgy, ebben az iskolában fog tanulni - mindezt már az igazgatónő, Aranyossi Teodóra mondja, aki kifogyhatatlan energiával küzdött az iskola létrehozásáért. - Hogy sikerült, sok tanító, szülő, szponzor anyagi támogatásának és kétkezi munkájának köszönhető. Pedig bőven akadtak gáncsoskodók. Többek között azt híresztelték rólunk, hogy magas tandíjat kell majd fizetni. Fontosnak érzem elmondani, mi az állam által támogatott egyházi iskola vagyunk, tehát nincs tandíj. A tanítók fizetése egyébként ugyanannyi, mint a más iskolákban tanító pedagógusoké. - Bár még csak néhány hete tanítanak, mégis megkérdem, milyen tapasztalatai vannak? - Még bőven akad tennivaló, de úgy érzem, munkánknak máris érik a gyümölcse. A gyerekek tudatosították, hogy itt keresztény szellemben folyik a tanítás, a nevelés. Komolyan veszik az imát, az etikai nevelést, kerülik a trágár beszédet. Fültanúja voltam annak, amikor az egyik gyerek figyelmeztette a másikat, hogy nem szabad csúnyán beszélni. Nem vagyunk túl szigorúak a gyerekekhez. Pályázat útján idekerült pedagógusaink a szeretet légkörében tanítanak. Nyomatékosan megjegyzem, mi nem apácákat és papokat nevelünk. Igyekszünk a gyerekeket rávezetni mindarra, ami az emberi életet szebbé, értelmesebbé teszi. - Miben nyújt többet ez az iskola? - Iskolánkban hitoktatás folyik. Református diákunk egyelőre igen kevés van, mert ezen a vidéken inkább katolikusok élnek. Fontosnak tartjuk a zenei nevelést. A gyerekek a népdalok mellett egyházi énekeket is tanulnak. Iskolánk egyik húzóereje lehet, hogy a nyelveket, a németet és az angolt, kiváló tudású nyelvtanárok oktatják, már az alsóbb évfolyamokban is. Nyolcadikból két osztályunk van. Az egyikbe azok a diákok járnak, akik a továbbtanulás felé kacsingatnak, a másikba a tanoncviszonyba készülők, igy elérhető, hogy mindenki a maga szintjén tanulhasson. Ne érezze magát elnyomva a gyengébb diák sem, ugyanakkor a jobb képességűek jobban fejleszthetik magukat. - Mire készülnek a közeljövőben? - Több dolgot is tervezünk. Cserkészőrsök vannak születőben. Járnak ide olyan gyerekek is, akik nincsenek megkeresztelve. Úgy döntöttünk, kitűzünk majd egy napot, amikor ezek a gyerekek megkeresztelkednek. Hitoktatásból a bizonyítványba nem kerül osztályzat. Bizonyos tudásszint elérése után a tanulók első áldozáshoz járulhatnak, később bérmálkozhatnak is. Az, hogy mennyire fogad be minket a város, úgy hiszem, a februári beiratkozáson dől majd el. Bár nyitottak vagyunk egész évben minden idekívánkozó emberpalánta előtt. Az iskolát elhagyva egyre csak azon tűnődöm, miért érzem: ez egy más iskola. Hiszen itt is életrevaló gyerekek és ugyanolyan pedagógusok vannak, mint másutt. Mégis valahogy nyugodtabb, békésebb ez az iskola a kereszt oltalmában. Lehetséges, hogy ez a béke, melegség, szeretet hiányzik a többi iskolából? Ezt kellene máshol is megtanulni és megtanítani. A dunaszerdahelyi Szent János Alapiskolában úgy érzem, már sikerült. VIDA JÚLIA MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN? KÖSZÖNET A VÁLLALKOZÓKNAK Megejtő tartalmú levél érkezett _ szerkesztőségünkbe: a tallósi bentlakásos kisegítő iskola egyéb lehetőségei híján lapunkban szeretne nyilvánosan köszönetet mondani mindazoknak, akik - körülbelül 22 ezer korona értékben - anyagi és tárgyi juttatásaikkal támogatták az iskolát és a tanulókat. A galántai UHLOCENTRUM, a HM UNIVERZÁL, a TV SERVIS PARTNER és a komáromi TOP TRAVEL utazási iroda munkatársai gondoltak adományaikkal a nehéz időkben a tallósi magyar fogyatékos gyermekek megsegítésére. Karácsonytájt ez a nemes gondolat talán gyakrabban szólal meg a szívekben, indít el a lélekből együttérző gondoskodást azok iránt, akik közülünk valók, tehetetlenek, rászorulók. Králik László igazgató köszönete mellé nem tette hozzá azt, amit a szerkesztőség mégis üzen az eddigi és a leendő adakozóknak, ünnep múltával se feledkezzenek meg a tallósi magyar kisegítő iskola kis gondozottjairól, (bit) Az előző részekben már többször utaltunk rá, hogy a törvény nem ismerete senkit sem mentesít a törvény esetleges megszegésének következményeitől. Minden törvény esetében érvényes ez az általános érvényű szabály, az adótörvényében pedig különösképpen. Nem véletlenül, hiszen ennek a megtartásán múlik mindenekelőtt, vajon egyegy országban sikerül-e az általában kiegyensúlyozottra tervezett költségvetés keretei között maradni vagy sem. Tény, hogy minden adófizető igyekszik megtalálni a fizetés alóli kibúvás lehetőségét, és hogy a lassan alakulgató jogállamunkban ezt napjainkban sokan meg is találják, azt az idei költségvetés első félévi teljesítése (pontosabban nem teljesitése) körüli vita is jól tükrözte. Mindhárom parlamentben nagyon sok szó esett az adócsalásról, arról, hogy az adó alóli kibúvás miatt súlyos milliárdoktól esett el az államkassza. Az adótörvény, persze, az adócsalással is „számol", és már az adótörvények rendszeréről szóló, 212. számú törvény (vagyis az adótörvény bevezetője) 4. §-a kimondja: 1/ Az adózási időszak a kalendáriumi év; az ettől való eltérést az adott törvény szabhatja meg. 2/ Azon kalendáriumi év végétől számított három éven belül nem hajtható be az adó, amelyben az adófizető köteles adóbevallást tenni... 3/ (és ez a leglényegesebb pont az adócsalással próbálkozók számára) - amennyiben ebben az időben végrehajtják az adóbehajtásra irányuló műveletet, ismételten annak a kalendáriumi évnek a végétől számítódik az adóbehajtási időszak, amelyben az adófizetőt erre figyelmeztették: adó azonban tíz évig behajtható és ezt annak a kalendáriumi évnek a végétől számítják, amelyben az adófizető köteles volt adóbevallást tenni. A paragrafusidézet nem teljes, de a lényeg azért minden adófizető számára kihámozható belőle. Éspedig az, hogy amennyiben az adóellenőrök rájönnek valamilyen csalásra, tíz évig visszamenőleg behajtható az adó. Azzal pedig minden adófizetőnek - főleg vállalkozónak - számolnia kell, hogy bármikor megjelenhetnek nála az adóellenőrök és bármikor kérhetik a jövedelemadóalapra vonatkozó bizonylatokat. Bizonyára azok vannak többen, akiknek nem kell törődniük saját adóalapjuk pontos kiszámításával, hiszen alkalmazottként munkaadójuk feladata ez elsősorban, így a bérelszámolók ezt is elvégzik. Más lapra tartozik, ha valaki alkalmazottként is dolgozik, mellékállásban pedig vállalkozik, így az adó befizetéséről az előző részekben már ismertetett szabályok szerint magának kell gondoskodnia (a jövedelemadóról szóló törvény szerint). A törvény nem ismerete miatt azonban nagyon gyakran megtörténik az is, hogy valaki többet fizet a kelleténél. Ilyenkor nem adócsalásról, hanem adótúlfizetésről beszélünk, s erre általában a sok vállalkozó által többnyire szidott mint dicsért adóhivatalokban jönnek rá, ahol - mint már említettük - csak bizonylatokkal alátámasztott tételekkel, adatokkal dolgozhatnak. Azért, hogy se az adócsalás, se pedig az adótúlfizetés hibájába ne essen önhibáján kívül senki, mindenkinek - különösen a kezdő vállalkozóknak - ajánljuk, hogy keresse fel a lakóhelyéhez legközelebb eső adótanácsadót, ahol mindenképpen eligazítják adófizetési kérdésekben, így az útadó fizetésével kapcsolatos kérdésekben is, amelyekről egyébként holnapi számunkban írunk. -pgSajátos színfolt a hazai sajtótermékek palettáján a Mosty hetilap. Aki esetleg nem tudatosítja, mit jelképez maga a neve, azt eligazítja a fejléc további szövege: cseh-sztovák hetilap, megjelenik az egész Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban. Csehszlovákiának viszont meg vannak számlálva a napjai, két hét múlva megszűnik, Szlovákia és Csehország január 1-jétől önálló köztársaságként folytatja életét. Ennek kapcsán tettük fel kérdéseinket Vladimír Cechnek-, a hetilapot megjelentető Kft. igazgatójának. • Čech úr, hogyan fogadják olvasóik a legutóbbi hetek, hónapok eseményeit? ' - Csalódottak a fejlemények miatt, mert többségük a közös állam fennmaradásának híve. Sokan azt feltételezik, hogy csak egy átmeneti időszak áll előttünk, előbb vagy utóbb ismét egyesül a két köztársaság. • Mi lesz a lappal Csehszlovákia felbomlása után? - Kiadását folytatni kívánjuk, mert úgy gondoljuk, ezentúl még nagyobb szükség lesz rá. Elsőrendű célunk a kulturális kapcsolatok megőrzése. Hatáskörünket ki akarjuk bővíteni, a cseh-szlovák viszonyon kívül a szlovák-magyar viszonynak is megkülönböztetett figyelmet fogunk szentelni. Azt tartjuk, hogy a közvéleményt eddig nem tájékoztatták elég objektíven ezekről a kérdésekről, sok mindent kell helyrehoznunk ezen a téren. • Milyen a kapcsolatuk a Szlovákiában élő magyarokkal? - Jelzéseink szerint a déli járásokban az átlagosnál nagyobb az érdeklődés lapunk iránt. Az egyes témákkal több megközelítésből szeretnénk foglalkozni, ezért nagyon örülnénk, ha magyar szerzők írásait is közölhetnénk, hiszen a magyar kisebbség helyzete különösen időszerű kérdés lesz januártól. Teret akarunk adni a német kérdésnek is, amely főleg a csehek szempontjából érdekes. Nem zárkózunk el a vita elől, támogatjuk a véleménycserét. Csupán egy kikötésünk van: kulturáltan, objektíven, nem támadóan tolmácsolják nézeteiket. • Nem okoz majd gondot a lapterjesztés az új helyzetben? - Úgy tapasztaljuk, Csehországban egyre többen olvassák lapunkat. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert szerintünk eddig meglehetősen egyoldalú tájékoztatást kaptak. A lapterjesztő vállalat csak áprilistól vesz fel megrendeléseket, de hetilapunk nálunk is előfizethető. Címünk: Radvanská 1, P. O. BOX 6, 814 99 Bratislava. -esi-