Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-14 / 294. szám, hétfő

1992. DECEMBER 14. MOZAIK 4 . i . m ísausfcű ÍÍÄÍ Ä starti . A MAGYAR KOALÍCIÓ NYILATKOZATA A „HELSINKI ELVEK" BETARTÁSÁNAK HIÁNYOSSÁGAIRÓL A KISEBBSÉGEKET ÉRINTŐ JOGALKOTÁSBAN CSEHSZLOVÁKIÁBAN, ILLETVE SZLOVÁKIÁBAN Az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet a II. világhábo­rú óta legjelentősebb fóruma az európai és az észak-atlanti térségben élő nemzetek, illetve államok együtt­működésének. Ez az első és mind­máig egyetlen nagy méretű kísérlet arra, hogy ideológiáktól és politikai rendszerektől függetlenül közös el­vek egyesítsék e nagy térség lakos­ságát. A II. világháború után 30 évvel Helsinkiben fogadták el először - ha csak hallgatólagosan is -, hogy a nemzeti, a kisebbségi kérdés nem az egyes államok kizárólagos bel­ügye, hanem a biztonsággerjesztő együttműködés része. A helsinki elvek torzítása Cseh­szlovákiában sajnálatos módon épp a kisebbségi kérdés vonatkozásá­ban kezdődött. A Záródokumentum eredeti szövege a kisebbségek jo­gos érdekelt helyezi előtérbe az álla­mok együttműködésében. A cseh és a szlovák nyelvű hivatalos értelme­zés szerint ezt azonban mindmáig törvények által korlátozott jogként, tehát belügyi kérdésként kezelik. A kommunizmus bukásáig nem is reménykedhettünk az eredeti elvek gyakorlati érvényesülésében. Ennek ékes bizonyítéka a Charta 77 tevé­kenysége. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a „helsinki elveket" a rendszerváltozás után sem sikerült a kisebbségi jogok te­rén átültetni a gyakorlatba. Erre szá­mos bizonyítékunk van: - Szlovákiában egy olyan diszkri­minatív nyelvtörvényt fogadtak el 1990. október 25-én, amely a szlo­vák nyelvet teszi egyetlen hivatalos nyelvvé az ország egész területén. Erre a törvényre hivatkozva távolít­ják el folyamatosan a magyar nyelvű helységnév- és információs táblá­kat, utasítják el az anyakönyvi hiva­talok a magyar keresztnevek be­jegyzését stb. A kisebbségek nyelv­használatában alapvetően csorbul­nak a Koppenhágában elfogadott elvek. - A Szövetségi Gyűlés 1991. ja­nuár 9-én elfogadta az alapvető jo­gokról és szabadságjogokról szóló alkotmánytörvényt, amely még a ko­rábbiakhoz viszonyítva is jelentősen csökkenti a nemzeti kisebbségek jo­gait. Ez a törvény ugyanis nem tiltja tételesen a szervezett asszimilálást, nem biztosítja az anyanyelvi iskolák­ra való jogot, az identitásuk védel­mét, a velük kapcsolatos közügyek döntési folyamatában való részvételt stb. - A kárpótlási törvények és a föld­törvény felújították a magyar kisebb­ség 1945-48 közötti vagyonjogi diszkriminációját. Ezek ugyanis nem vonatkoznak a nevezett időszakban elszenvedett jogsérelmekre. A föld­törvény esetében szembeötlő pl., hogy a magyarok, akiktől 1945-48 között kobozták el földjüket, vala­mint egyéb ingatlanaikat a most el­fogadott törvények értelmében is egy 1948. november 17-én hozott korlátozó rendeletre hivatkozva csak 50 hektár földet kaphatnak vissza. A többi állampolgárra ez a korláto­zás nem vonatkozik. -Szlovákia alkotmánya tovább fokozza a nemzeti kisebbségek hát­rányos megkülönböztetését, mert: • nem biztosítja sem a saját isko­lákra való jogot, sem az anyanyelvű művelődési folyamat szervezésének jogát. Csupán a műveltségre való jogot adja meg; • kizárja a hivatalos nyelvhasz­nálatban a kétnyelvűség lehetősé­gét, mivel az állami hivatalnokoknak előírja, hogy csak az állam nyelvén, tehát szlovák nyelven érintkezhet­nek az ügyfelekkel (26. cikkely, 5. bek.); • nem biztosítja sem a szülőföld­re, sem az autonómiára való jogot. Csehszlovákia megszűnésével 1993. január 1. jén létrejön az önálló Szlovákia. Természetes elvárás, hogy az újonnan keletkezett államok Európában csatlakozzanak a helsin­ki folyamathoz. Szükségszerűnek tartjuk, hogy ez Szlovákia esetében is megtörténjék, de ugyanakkor a demokrácia és a polgári, valamint a kisebbségek jogbiztonsága szem­pontjából is fontosnak tartjuk, hogy a csatlakozáskor azok az elvek, amelyeket a korábbiakban már elfo­gadtak a helsinki folyamatban, ré­szét alkossák az ország jogrendjé­nek, illetve a belépés idejére eltávo­líttassanak az alapvető ellentmon­dások az állam jogrendje és a hel­sinki folyamat normatívái között. Ez az elvárás Szlovákiával szem­ben azért is megalapozott, mert a most keletkező új állam jogi alap­dokumentumát - alkotmányát - már az 1993. januárjában bekövetkezen­dő új helyzetre alkalmazva fogal­mazták meg, ez azonban messze­menően eltér a „helsinki elvektől". Azzal a kéréssel fordulunk az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezletben résztvevő országok képviselőihez, hogy Szlovákia felvé­tele előtt mérlegeljék ezen elvek ér­vényesülését az országban. Meg­győződésünk, hogy ezen elvek ma­radéktalan érvényesülése egyaránt érdeke mind a többségi szlovák nemzetnek, mind a vele együttélő nemzeti kisebbségeknek. Pozsony, 1992. december 11. Bugár Béla, az MKDM elnöke Duray Miklós, az Együttélés elnöke Popély Gyula, a Magyar Néppárt elnöke POSTAI PROGNOZISOK (Folytatás az 1. oldalról) a sajtóban is napvilágot látott, január elsején kerül forgalomba, a Szlovák Köztársaság címerével, és 8 korona értékbep, a pénznem feltüntetése nélkül; a világon ez egyébként álta­lános gyakorlat. Mondhatni vele egyidőben egy másik - 3 koronás - bélyeg is megjelenik, ugyanezzel az ábramotívummal. Hozzá kell ten­nem, hogy mindkét esetben úgyne­vezett alkalmi bélyegekről lesz szó, amelyeket csak a pozsonyi, a nyitrai, a zsolnai, a besztercebányai és a kassai főposta fog árusítani. Egyébként kb. 20 szlovák bélyeg megjelentetését tervezzük jövőre, az igényekhez igazodó értékben. 3. Minthogy januártolkétkülön ország leszünk, mennyit fizetünk majd a Csehországba címzett kül­deményekért? - A két kormány között megkötött egyezmények szerint ezga--a-wrérv a legközelebbi-^®* 0 0®^ semminek -szaBadna megváltoznia. Más szóval: egy ideig még Csehország­ba is a szlovákiai, tehát a belföldi tarifák lesznek érvényesek. Válto­zást csak a pénzügyi unió tervezett­nél korábbi megszűnése okozhat. V. Gy. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT UKRAJNÁBAN JÁRT TUCHYŇA. Normális viszonyok között nem kelt feltűnést, ha egy ország kormányának valamelyik tagja valamelyik szomszédos országba látogat. Hazai viszonyaink a legnagyobb jóakarattal sem nevezhetők normálisaknak, hiszen senki sem tudja előre megjósolni, gazdaságilag, főképp pedig biztonsági szempontból milyen következményei lesznek Szlovákia és Csehország különválásának. A kérdések kérdése most a demokráciát féltő összes szlovákiai ember számára az, nyugati orientációjú lesz-e itt a. fejlődés, vagy azok koncepciója érvényesül, akik Szlovákia sajátosságait emlegetve, szinte már leplezetlenül a Kelet felé tájékozódást részesítik előnyben. Kimondva vagy kimondatlanul, ennek a dilemmának a kérdőjele volt ott a héten minden tudósításban, kommentárban, amely Tuchyňa szlovák belügyminiszter és Slobodník kulturális miniszter ukrajnai látogatásával foglalkozott. Lehet, hogy udvariassági látogatás volt. Politikailag azonban egy ilyen esemény (és olyan helyzet­ben, amilyen a mostani) nemcsak azt jelenti, ami a látogatás napjaiban történt, hanem azt is, amit a lakosság gondol, hogy történhetett. Különösen, ha titokzatosság lengi körül. Főképp, ha a küldöttség egyik tagja volt kommunista tábornok, a másik pedig olyan ellentmondásos múltú személyiség, mint amilyen Slobodník kulturális miniszter, akinek fiatalkori SS-kalandja oly nagy ellenérzéseket váltott ki ország- és világszerte. Várható, hogy az SZK Nemzeti Tanácsának legközelebbi ülésén interpellációk hangza­nak el az ügyben. Ámbár kérdés, hogy a képviselői klubok melyike határozza el magát a kérdésfeltevésre. Vajon szorult-e annyi politikai bölcsesség a Mečiar-mozgalom honatyáiba, hogy valamelyik elébe megy az eseményeknek, és a két miniszternek felteszi a kérdést? Félő, hogy aligha. A Weiss-pártiak - tudjuk miért - szintén hallgatni fognak. A Szlovák Nemzeti Párt törvényhozói úgyszintén. így remélhetően majd a Carnogurský-csapatból és talán-talán a magyar koalícióból rászánja magát valaki, hogy a kényelmetlen kérdést feltegye. Az ukrajnai út céljai és eredményei iránt érdeklődve, egyértelműen kinyilváníthatnák azt is, hogy a nemzetiségi kérdés méltó megoldását a nyugati orientációban látjuk. Alaptételük egy mérvadó politikus summázata legyen: Európában na csak egyetlen konszolidált erő van, a NATO, ami ezenkívül van, az magá a káosz. MAGYAR EGYPÁRTRENDSZER? A szlovákiai magyarság politizálása történelmé­ben rendkívül fontos dolgok történtek az utóbbi napokban. A múlt hét elején az újságok nyilvánosságra hozták a lévai értelmiségi tanácskozás dokumentumait, amelyek volta­képpen arra próbálnak választ adni, miként éreztessük hatásunkat az önálló Szlovákiá­ban, illetve hogyan viszonyuljunk a szlovák nemzethez. Szombaton aztán a négy magyar politikai erő egyeztető tanácsának létrejöttéről értesültünk. Az egyszerű magyar jóleső érzéssel vette e híreket, és azt olvasta ki belőlük, hogy talán holnaptól, holnaputántól kezdve egyeztetetten történik a négy szubjektum politizálása. A vérme­sebben reménykedők már-már úgy értelmezték pártjaink egymáshoz közeledését, hogy létrejött a szlovákiai magyarok egypártrendszerének a csírája. Kérdés: célravezető lenne-e három esztendővel az egypártrendszerek általános bukása után ilyennel próbálkozni. Kétségtelen, hogy egyetlen párt könnyebben kezelhető, kommandírozható, és az sem vitás, hogy több párt működésének összehangolása erőteljesebben igénybe veszi a politikai vezetők tudását, egyeztető készségét. De megéri. A demokrácia, a nemzetiségi jogok védelmezése, a velünk egy térségben élőkkel vaió békés együttélés feltételeinek megteremtése mind olyan érték, amely kamatos kamatokkal honorálja az erőegyeztetéssel járó töbletfáradozást. Ámde, sajnos még az egyezte­tésre törekvésben is fel-felmerülnek a szlovákiai magyarok tudatában olyan emlékek, amelyek meglehetősen zavaróan hatnak. Az egyeztetés és az együttműködés csak világos és egyértelmű feltételek alapján lehet gyümölcsöző. Néhány múltbeli emlék a szó szoros értelmében bénítóan hat. Ilyen például a Magyar Néppárt júniusi választások utáni kisemmizése. Ez nemcsak a Popély Gyula által szervezett pártra hat. Ami egyszer valakivel előfordult, az a jövőben mással is előfordulhat. Ezeket a kérdése­ket mind tisztázni kell. Mint ahogy az is tisztázásra szorul, hogy a szlovákiai magyarság milyen külföldi, főképp magyarországi politikai irányzatokkal vállal közösséget, kiktől határolja el magát a demokrácia nevében. Tehát: miközben határozottan nemet mondunk az avitt, csődöt mondott egypártrendszerre, a leghatározottabban helyesel­nünk kell a szlovákiai magyar politika egyeztetésének gyakorlatát. TÓTH MIHÁLY BŐS UTÁN MOHI? (Folytatás az 1. oldalról) Válaszként Jozef Zlatňanský, a Szlovák Energetikai Művek képvi­seletében a gazdaságosságra vo­natkozó adatokat dezorientációnak minősítette, és leszögezte, hogy a más típusra történő átalakítást legalább annyiba kerülne, mint a be­fejezés, ráadásul a működtetéshez földgázból például 2,5 milliárd köb­méterrel többet kellene importál­nunk. Az atomenergiát a legbizton­ságosabb energiaforrásnak nevez­te, és elmondta, hogy az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank sza­kértőket küldött; javaslataik nyomán a Mohi Atomerőmű a nyugati közvé­lemény számára is elfogadhatóvá válik. Juraj Hraško, a szlovák parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke bejelentette, hogy a közel­jövőben programjukra tűzik az ügyet, és nem engedik olyan erőmű befejezését, amely veszélyeztetné a környék biztonságát. -tl­A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK! HÉTFŐTŐL CSÜTÖRTÖKIG (DECEMBER 14-17.) A GALÁNTAI AUTÓSZALONON A VILÁG MINDEN RÉSZÉN GYÁRTOTT GÉPKOCSITÍPUSOK LEGNAGYOBB /ALASZTÉKA... AUTÓK, AMELYEK AZ ÖNÖKÉI IS LEHETNEK! KÖZVETLEN VÁSÁRLÁS ÉS LÍZING DAIHATSU, SUZUKI, HONDA, MERCEDES, AUDI, VOLKSWAGEN, HYUNDAI, RENAULT, FIAT, MAZDA, ISUZU, NISSAN, MITSUBISHI... CITROÉN! Látogassanak meg bennünket Galántán, a művelődési házban! Örömmel várjuk Önöket! VK-498 ÜNNEPVÁRÁS­EZÜSTVASÁRNAP (Folytatás az 1. oldalról) ladtak, vagy megelégedtek az eddigi bevétellel, legalábbis a belvárosban ezt tapasztaltam. Csak a leleménye­sebbek várták a látogatókat, na és az ideiglenesen létrehozott elárusító­helyeken kínálták a különböző porté­kákat. Áruhiány ugyan már nincs, de előfordulhat, hogy valaki nem kapja meg az elképzeléseinek megfelelő holmit. És az sem mellékes, mit mennyiért vásárolhatunk. - Családunkban nem nagyon van karácsonyi hangulat. Az egyik roko­nunk nagybeteg, inkább az ő sorsá­val vagyunk elfoglalva, s az volna a legszebb ajándék, ha a kezelőor­vosától biztató szavakat hallanánk - mondotta a táskáját magához szo­rító asszonyka. Kissé restellkedve állt velem szó­•ba a középnemzedékhez tartozó nő, nagyon látszott rajta, nem szívesen nyilatkozik. - Idén először nem lesz kará­csonyfánk. Nézegettem a müfákat, szépek, néhány évre megoldanánk vele a fabeszerzéssel járó gondot, de hát az áruk. Sajnos nemcsak erre a méregdrága műfára nem telik, 300 * koronát sem dobhatok ki azért, hogy egy hétig élvezzük a fenyőillatot, gyönyörködjünk benne. Majd feldí­szítünk néhány gallyat. Remélem ugyanolyan szeretetben ül majd , a család az asztalnál, mintha meny­nyezetig érő fa állna a sarokban. Az egyik fiatal házaspár gyerek­kocsit tologatva nézegette a kiraka­tokat. A hölgy a kérdésemre vidá­man közölte: - Nagytakarítást végeztünk a „pénzügyeinkben". A hónap ele­jén új kocsit vettünk. A szülők tették hozzá a hiányzó pár ezret. Ez a ka­rácsonyi ajándék. A fa alá csak ap­róságok kerülnek, a kicsinek játé­kok, a többieknek könyvek. Egy elegáns nőt a Prior Áruház­ban fehérnemű-vásárlás közben kérdeztem: mit kap a család aján­dékba, mire telik az idén? - A férjemnek sikeresen beindult a vállalkozása. Nem panaszkodom. Bár nem tudom, mi vár ránk jövőre, egy-két értékesebb dolgot megvet­tünk már az ünnepek előtt. Ki tudja, mi lesz a koronával, mennyit ér majd az új évben. Nekem jutott egy bun­dára, a gyerekek számítógépet kapnak. Ahány vásárló, annyi nézet. A né­hány megszólított szavaiból arra kö­vetkeztethetünk: különbözőképpen ünnepelünk majd, és az ajándékok­ban sem dúskálnak majd minden családban egyformán. Mindenki sietett, és kevesen vol­tak beszédes kedvükben. Névtele­nül még csak hajlandóak voltak el­mondani, hogyan is képzelik el az ajándékozást, de magánügyeiket, gondjaikat nem szívesen teregetik a nyilvánosság elé. Hát ilyen volt az ezüstvasárnap. Cipekedő családfők, nyűgös gyere­kek, idegen rendszámú kocsikba be­ülő elégedett elegáns urak és höl­gyek, akik nálunk ahhoz, amihez akartak, olcsón jutottak hozzá. A csillogás, a bőség a főváros köz­pontjában nem volt hiánycikk. Bár­csak valamennyi családban ugyan­az uralkodna az ünnep estéjén. DEÁK TERÉZ Prikler László felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents