Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám, péntek

5 MOZAIK ÚJSZÓi 1992. DECEMBER 11. A JÁTÉKOS NÉHÁNV GONDOLAT ROBERT ALTMANRÓL A cim ne tévesszen meg senkit, mert nem Dosztojevszkij művéről lesz szó, hanem a világhírű amerikai rendező-veterán THE PAYER című, az idei cannes-i filmfesztiválon díjazott (problémáktól nem mentes, de mindenesetre kuriózumszámba menő) filmjéről. Október elején került a mozikba. Robert Aítmanró\, a tekintélyes rendezőről tudni kell, hogy azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek a filmjeit még életükben sorozatvetítéseken mutatták be a különféle nemzetközi fesztiválokon. Egyebek közt a bajor fővárosban 1985-ben. A müncheni Filmfesten ilyen szalagcím alatt: Hódolat Robert Altmannak! Ez az életmű egészében valóban olyan magas szintű, hogy megérdemli az ilyen kiemelt megkülönböztetést. Ám önmagán belül vizsgálva, egyenetlen. Kalandfilmek és remekművek váltogatják egymást. Nagyobbrészt azonban egyszerűen jellegzetes formavilágú, egyszerűen jó filmek. A korábbiak közül érdemes megemlíteni az erkölcsfilozófiai indíttatású Titkos becsület címűt, amely nem kevesebbet állít, mint hogy annak idején Richard Nixon szándékosan robbantotta ki a Watergate-botrányt, s tette ezt azért, hogy önmagát kompromittálva lemondásra kényszerüljön, mert nem kívánta egy, a vietnaminál is katasztrófálisabb véres kalandba rántani az Amerikai Egyesült Államokat. Obszcén gondolat egy nemzetet, s vele önmagát Sorozatunk bevezető részében többek között rámutattunk arra is, hogy az év végéig még érvényes forgalmi adó helyébe a hozzáadottérték-adó és a fogyasztási adó lép. Az új adórendszerrel kapcsolatosan kétségkívül a hozzáadottérték-adó okozza majd a legtöbb fejtörést az adófizetőknek, hiszen kiszámítását ezernyi kis rendelkezés, jogszabály, előírás szabályozza. Nem szándékunk, hogy ezen a helyen valamenynyit megismertessük az olvasóval, egyrészt azért, mert sem napilapunk jellege, sem pedig terjedelme nem teszi ezt lehetővé, másrészt pedig — és ez lényegesebb ok - az ilyen adót fizetők kénytelenek részletesen megismerkedni a hozzáadottérték-adóról szóló, az SZGY 222/92 Tt. sz. törvényével, amenynyiben január elsejétől kezdve nem akarnak hibázni ennek az adófajtának a kiszámításában. Márpedig a törvény nem ismerete e tekintetben sem mentesít senkit, ha hibát követ el, és az ilyen magatartás „adóügyben" várható következményeiről majd egy későbbi fejezetben szólunk. Mi is tulajdonképpen a hozzáadottérték-adó? Ez úgynevezett közvetett adó, amelyet az áru értékesítéséből, szolgáltatásnyújtásból vagy egyéb tevékenységből fizetnek be. A szóban forgó adófajtát fizetők tulajdonképpen annak „beszedői". És hogy kiktől „szedik be" ezt az adót? A megrendelőiktől. is nyilvánosan megalázni azért, hogy közben saját, egyszemélyes ítélőszéke előtt mentse a maga „privát becsületét". Úgy tűnik, idővel Altman is belátta erkölcsi víziójának szélsőségességét, hiszen saját filmjéről egy helyütt így nyilatkozik: ,,Honfitársaim ezt a filmemet politikai pornográfiának nevezték." Hasonlóan bizarr elemek gazdagítják a David Rabe darabja alapján készült, egyetlenegy helyiségben játszódó, 1983-as filmjét, a Streamers

t is. A vietnami behajózásra váró katonák szorongásokkal, félelemmel és baljós előérzettel teli óráiról szól ez a szuggesztív film. 1975-ben készült a nálunk is vetíMajd az állami költségvetésbe fizetik be. Fontos tudnivaló, hogy ilyen adót csak a vállalkozói tevékenység keretében eszközölt árueladás, szolgáltatásnyújtás illetve egyéb tevékenység esetén fizetnek az adóalanyok, amennyiben például állampolgárok közSflP ingatlaneladásról vagy árueladásról van szó, hozzáadottérték-adó befizetése nem jön számításba. Alapelv ennek az adófajtának a fizetésében, hogy áruvásárlás, szolgáltatás stb. nem létezhet anélkül, hogy a szóban forgó adóval ne tercelnék meg. Kétkulcsos adóról van - szó (a magyarországi rádió- és tévéadásokat fizetők gyakran találkozhatnak a „kétkulcsos áfa" kifejezéssel, ami tulajdonképpen nem más, mint a hozzáadottérték-adó, csakhogy - a világban általános gyakorlattól eltérően - déli szomszédaink megmaradtak a hagyományos kifejezésnél), amelyet minden vállalkozó szubjektum köteles fizetni, tekintet nélkül arra, hogy milyen tulajdonformában vállalkozik, és nem döntő az a tény sem, hogy nyilvántartják-e őt vagy sem a szóban forgó adót fizetők között. Az adófizetők, vagyis az adóhivatalban regisztrált vállalkozók kötelesek megrendelőiknek kiszámlázni a hozzáadottérték-adót. A többi szubjektumnak nincs ez a kötelessége, miközben a nyilvántartásba vett adófizetőknek lehetősége van arra, hogy az eladáskor elkönyvelt adóból letett Nashville. A szüzsé felelevenítése helyett olyan érdekességre hívjuk fel a figyelmet, amely a nálunk most mozikba került A játékosnak, is egyik jellemzője. Nevezetesen, hogy akárcsak Nashville-ben, a fiktív figurákat alakító színészek mellett, olyan filmcsillagok (Julie Christie, Elliot Gould) is feltűnnek, akik önmagukat alakítják. A játékosban összesen ötven (!) neves filmszínész, közöttük egy tucat világsztár tűnik fel, gyakran egykét másodpercnyi némaszerepben. Egyebek mellett Henry Bellafonte, Bruce Willis, Cher, Julia Roberts és sokan mások. Julia-Pretty Woman például dupla szerepet kapott. Egy, számítsák azt az adót, amelyet áruvásárláskor, szolgáltatásnyújtáskor stb. könyveltek be. A hoz- záadottérték-adó kétkulcsos, 23 és 5 százalékos, és a szóban forgó számú törvény pontosan meghatározza, hogy mely áru illetve szolgáltatás esetében érvényes az egyik illetve a másik adókulcs. Általánosságban elmondható, hogy az 5 százalékos adókulcs az élelmiszeripari termékekre, gyógyszeripari cikkekre, környezetkímélő papír- és vegyipari termékekre stb. vonatkozik. A gyakorlatban a következőképpen történik ennek az adónak a befizetése: . :}>; Bizonyos, úgynevezett adózási időszakban (hónap vagy negyedév) az adófizető nyersanyagot, anyagot, gépeket, berendezéseket stb. vásárol, éspedig a hozzáadottérték-adóval együtt (mondjuk májusban). Az eszközölt vásárlás értéke mondjuk 1 millió korona, ehhez adjuk hozzá a 23 százalékos kulcs szerint kiszámított adót, vagyis a 230 ezer koronát. Az így kapott összeget egy külön számlán könyveljük el, de a raktáron, használatban stb. számlán az említett eladásokat adó nélkül •könyveljük el. Ugyanebben a hónapban a vállalat olyan vásárlásokat illetve szolgáltatásokat is dokumentált, amelyek esetében az adó nélküli áron kívül feltüntette a hozzáadottérték-adót is. Az eladás értéke 2 millió korona plusz a 23 %-os adó, tehát összesen 2 millió 460 ezer a filmen belül bemutatásra kerülő film szereplőjeként játssza el önmagát, mint filmszínésznőt, aki ártatlanul halálra ítélt lányt „alakít". Altman ebben a filmjében saját szűkebb világát, a filmstúdiók és Hollywood farkastörvényeit veszi célba. A film antihöse Griffin Mill (Tim Robbins brilliáns megformálásában) egy filmstúdió munkatársa, aki többé-kevésbé szerencsétlen véletlen folytán megöli a kezdő, ám számára igen kényelmetlen forgatókönyvírót. Nem marad más választása, mint hogy kicsússzon az alapos gyanú terhe alól, amely a nyomozás során ráterelődött. A bajt tetőzendő, még egy ambiciózus kollégájának szüntelen támadásait is ki kell védenie, aki elszántan törekszik az ő pozíciójára. A film dramaturgiája érintőlegesen emlékeztet a legendás francia új hullám, a nouvelle vouge töltőtollkamera stílusára. Annyiban mindenesetre, amennyiben Altman szavaival élve: We are not telling. We are showing. Értelemszerű fordításban: Nem meséljük a történetet. Bemutatjuk. S ez a filmnyelv ad lehetőséget a nézőnek arra, hogy fölfedezzen magának valamit Amerika, s ezen belül a show-business világából. Néhány meghökkentően váratlan fordulat és filmnyelvi bravúr kíséretében. Az, ahogyan Altman a választott történetet és a benne feltárulkozó figurákat kezeli, alaposan megkülönbözteti őt a kortárs amerikai filmesektől. Következésképpen: filmjét a pisztolydörrenéstől és puskaropogástól hangos, „vérbő" tucatmozitól. Közülük sajátos fénnyel csillan ki A játékos. KISS PÉNTEK JÓZSEF korona volt. A megrendelőinek kiszámlázott adót egy további külön számlán tünteti fel a vállalat. A vállalat a szóban forgó adózási időszakot, vagyis májust követően köteles adóbevallást tenni, és köteles befizetni az adót. Az adófizetőnek lehetősége van arra, hogy a megrendelőjének kiszámlázott adóból leszámítsa a vásárlásai során elkönyvelt adót, a költségvetésbe pedig csak a különbözetet utalja át. Esetünkben a 460 ezer és a 230 ezer korona különbözetét, vagyis 230 ezer koronát. Az új adórendszer hatályba lépése előtt mindenkit az izgat a leginkább, hogy a fentiekben is vázolt számítási módok miképpen hatnak majd az árakra. A közgazdászok általánosságban 5-6 százalékos áremelkedést vetítenek előre a hozzáadottérték-adó alkalmazásából eredően, de lesznek olyan árucikkek is, amelyek ára csökken. A számítások szerint olcsóbb lesz - mintegy 10 százalékkal - a textiláru, olcsóbb lesz némely tisztítószer, körülbelül 7 százalékkal csökkennek majd a könyvárak, a környezetkímélő anyagokat tartalmazó termékek ára is csökken. A legnagyobb arányú árcsökkenésre azonban a hazai feldolgozású kévé és tea esetében számíthatunk, persze, hozzá kell tennünk, az élelmiszerek zömére a drágulás lesz a jellemző. Dióhéjban ennyit a hozzáadottérték-adóról, s felhívjuk a rovatunkat figyelő olvasók figyelmét, hogy holnap a fogyasztási adóval kapcsolatos főbb tudnivalókat ismertetjük. -pgEGY LEVÉL NYOMÁBAN AKKOR KELL VENNI, AMIKOR KÍNÁLJÁK... Cseh Dénes légi nyugdíjas olvasónk panaszával szerkesztőségünkhöz fordult: a helyi széntelepen még szeptemberben megrendelte a szenet, de mindeddig nem szállították. Itt a tél és hiányolja a meleget, kéri, segítsünk a tüzelő beszerzésében. Szerkesztőségünk erejéhez és lehetőségeihez mérten szívesen segít a rászorulókon. Ebben az esetben sem voltunk tétlenek. Fölhívtuk Németh Jánost, a községi hivatal vezetőjét, nézzen utána, miért várja hiába az idős bácsi a tüzelőt. Németh úr nem tudott az esetről, hozzájuk nem fordult az olvasónk, de nagyon rövid idő alatt értesített, mit intézett ez ügyben. - Sikerült beszélnem a széntelep vezetőjével - mondotta. - Cseh Dénes valóban rendelt nála szenet, sajnos, amikor a kért fajta - dió - volt a raktáron, a bácsi elutasította, hogy kiszállítsák neki, mondván, ő éppen Dunaszerdahelyre utazik. Azóta ez a szénfajta elfogyott, de ő ragaszkodik az eredetileg rendelt minőséghez. Amint említettem; a rászorulókon szívesen segítünk, az ilyen és ehhez hasonló esetekben viszont a mi közbenjárásunk sem hozhatja meg a várt eredményt. A hiánycikkek beszerzésével még mindig sok a gond, és gyakran a magánkereskedők ügyességén és a beszerzési lehetőségeken múlik, mennyiben tudják kielégíteni a vásárlók igényeit. Addig, sajnos, a vásárlónak kell alkalmazkodnia a piac kínálatához és akkor venni, az árut, amikor még kapható... D. T. A BOTRÁNYNAK POZITÍV OLDALA IS VAN? (Munkatársunktól) - Anton Hrnko, a Szlovák Nemzeti Párt ügyvezető alelnöke tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatójukon értékelte a Kereszténydemokrata Mozgalommal folytatott szerdai tárgyalásaikat, amelyeken áttekintették a belpolitikai élet legfontosabb kérdéseit, kicserélték véleményüket a szlovák kül- és kisebbségi politika várható alakulásáról. Hrnko szerint a KDMmel egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politikát a nemzetközi egyezmények szellemében kell megvalósítani, figyelembe véve a más országokban élő szlovák kisebbség helyzetét. Az SZNP alelnöke fenntartásait közölte a Cseh Köztársaság intézkedéseivel kapcsolatban, miszerint bizonyos kritériumok alapján szerezhető csak meg a cseh állampolgárság. Ez az intézkedés szerinte nincs összhangban a demokrácia alapelveivel, s arra irányul, hogy meggátolja a szlovákiai cigányság Csehországba vándorlását. Az USA pozsonyi konzulátusának épületében feltárt lehallgató készülékkel kapcsolatos botrányt Jozef Prokeš, az SZNP tiszteletbeli elnöke pozitív oldalról próbálta megközelíteni. Szerinte azzal, hogy - saját kérésére fogadta az amerikai konzult Vladimír Mečiar szlovák kormányfő bizonyítást nyert: az USA de jure elismeri az önálló szlovák államot, s csupán idő kérdése, hogy ez de facto is megtörténjen. Érdekes megállapítások is elhangzottak a tájékoztatón. Anton Hrnko például ezt állította: Csak a pozsonyi vár - amely mindig is a szlovák államiság jelképe volt - lehet az eljövendő szlovák köztársasági elnök székhelye. -zsár Tim Robbins, a film antihősének szerepében (Archív-felvétel) A KETTÉVÁLÓ KORONA Találgatások, félelmek, derűlátó kijelentések... Vajon mi lesz január 1 -jétől a csehszlovák koronával? Hány napig, hónapig marad meg? Szlovákia vezető gazdasági körei fél évet jósolnak neki. Pontosabban legalább ennyi időre lenne szükségük, amíg a köztársaság területén elkezdhetik az új bankjegyek, pénzérmék kibocsátását. Nincs olyan interjúja Marián Tkáčnak, amelyben ne ismételné meg: csak a létező csehszlovák koronát váltják át szlovákra és csehre. A Szlovákia Nemzeti Bankja vezérigazgatói székére legnagyobb eséllyel pályázó közgazdász nem győzi nyugtatgatni a közvéleményt, az emberek mégis minduntalan újabb kérdésekkel rukkolnak elő. Egyszerűen nem hisznek a szlovák koronában. Pedig még nem iš létezik. Egyelőre nyitott kérdés, mikortól szűnik meg az elhaló államszövetség pénzneme. Jövő évben azonban eljön egy nap, amikor erre sor kerül, amikor már tovább nem viselheti el a szétesett föderáció örököseinek csínytevéseit. Ha nem győznék addigra az új szlovák bankjegyek kinyomásával, nem marad más hátra, mint lepecsételni a köztársaság területén forgó bankókat. Értékük azonban ugyanolyan lenne, mint előtte. S meddig? Arra már a gazdasági háttér, a pénz valós fedezete adja meg a választ. És itt kezdődnek a borúlátó fejtegetések. A felelős kormányés bankkörök azonban hallgatnak. Állítólag nincs teljes képük arról, miként fest majd Szlovákia, ha nem csehszlovák szemüvegen keresztül nézik. Múltkor jó ideig beszélgettem egy magát megnevezni nem óhajtó bankelőadóval. Szóba hozta, nincs jó statisztikánk. Ha nem keveset, de elegendő információt semmiképpen nem tartalmaznak a kezükbe kerülő számok. Hogyan avatkozzanak közbe, ha még azt sem ismerik pontosan, mikor vessék be gazdasági eszköztárukat, tárta szét a karját. Akkor nem tulajdonítottam jelentőséget megjegyzéseinek. Ám hallgatva a burkolt magyarázkodásokat, egyre gyakrabban jut eszembe, egyszercsak valaki ezt a kártyát is előhúzza. Másról is beszélt a bankszakember. Elárulta, aránylag hosszú időbe telhet, amíg az új szlovák bankjegyeket kinyomtatják. De nem a végső gyártás tart sokáig, hanem az előkészületei, művészi kivitelezésének aprólékos véglegesítése. Mint mindenhol a világon. Ő is csak annyit mondott, a szlovák bankókat majd külföldön nyomják, de hol, az titok marad. Körmöcbányán készülnek az érmék. És az átváltáskor alighanem nem azzal lesz baja a közönséges halandónak, hogy nem kap egyszerre elég új bankjegyet, hanem az aprópénzzel. Feltételezhető ugyanis, hogy ebből nem lesz elég a váltóhelyeken. Persze, ezek is csak találgatások, fűzte hozzá mosolyogva. Ő miért ne tehetné meg, ha a felelős helyeket betöltők sem vállalkoznak többre. Közben azonban az élet zajlik tovább. A majdani szlovák jegybank majdani elnöke naponta tanácsolja a lakosságnak, akkor lesz jó, ha a takarékpénztárakban és a bankban hagyja a pénzét. Valószínűleg azért mondja, mert akinek van, . az másként gondolkodik. Szerencsére, egyelőre még ráhagyják, hova tegye a bankókötegeket... J. MÉSZÁROS KÁROLY MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN?