Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám, péntek

5 MOZAIK ÚJSZÓi 1992. DECEMBER 11. A JÁTÉKOS NÉHÁNV GONDOLAT ROBERT ALTMANRÓL A cim ne tévesszen meg senkit, mert nem Dosztojevszkij művéről lesz szó, hanem a világhírű amerikai rendező-veterán THE PAYER című, az idei cannes-i filmfesztiválon díja­zott (problémáktól nem mentes, de mindenesetre kuriózumszámba me­nő) filmjéről. Október elején került a mozikba. Robert Aítmanró\, a tekintélyes rendezőről tudni kell, hogy azok kö­zé a kevesek közé tartozik, akiknek a filmjeit még életükben sorozatvetí­téseken mutatták be a különféle nemzetközi fesztiválokon. Egyebek közt a bajor fővárosban 1985-ben. A müncheni Filmfesten ilyen szalag­cím alatt: Hódolat Robert Altman­nak! Ez az életmű egészében való­ban olyan magas szintű, hogy meg­érdemli az ilyen kiemelt megkülön­böztetést. Ám önmagán belül vizs­gálva, egyenetlen. Kalandfilmek és remekművek váltogatják egymást. Nagyobbrészt azonban egyszerűen jellegzetes formavilágú, egyszerűen jó filmek. A korábbiak közül érdemes meg­említeni az erkölcsfilozófiai indíttatá­sú Titkos becsület címűt, amely nem kevesebbet állít, mint hogy annak idején Richard Nixon szándékosan robbantotta ki a Watergate-botrányt, s tette ezt azért, hogy önmagát kompromittálva lemondásra kény­szerüljön, mert nem kívánta egy, a vietnaminál is katasztrófálisabb véres kalandba rántani az Amerikai Egyesült Államokat. Obszcén gon­dolat egy nemzetet, s vele önmagát Sorozatunk bevezető részében többek között rámutattunk arra is, hogy az év végéig még érvényes forgalmi adó helyébe a hozzáadott­érték-adó és a fogyasztási adó lép. Az új adórendszerrel kapcsolatosan kétségkívül a hozzáadottérték-adó okozza majd a legtöbb fejtörést az adófizetőknek, hiszen kiszámítását ezernyi kis rendelkezés, jogszabály, előírás szabályozza. Nem szándé­kunk, hogy ezen a helyen valameny­nyit megismertessük az olvasóval, egyrészt azért, mert sem napila­punk jellege, sem pedig terjedelme nem teszi ezt lehetővé, másrészt pedig — és ez lényegesebb ok - az ilyen adót fizetők kénytelenek rész­letesen megismerkedni a hozzá­adottérték-adóról szóló, az SZGY 222/92 Tt. sz. törvényével, ameny­nyiben január elsejétől kezdve nem akarnak hibázni ennek az adófajtá­nak a kiszámításában. Márpedig a törvény nem ismerete e tekintet­ben sem mentesít senkit, ha hibát követ el, és az ilyen magatartás „adóügyben" várható következmé­nyeiről majd egy későbbi fejezetben szólunk. Mi is tulajdonképpen a hozzá­adottérték-adó? Ez úgynevezett közvetett adó, amelyet az áru érté­kesítéséből, szolgáltatásnyújtás­ból vagy egyéb tevékenységből fizetnek be. A szóban forgó adófajtát fizetők tulajdonképpen annak „be­szedői". És hogy kiktől „szedik be" ezt az adót? A megrendelőiktől. is nyilvánosan megalázni azért, hogy közben saját, egyszemélyes ítélőszéke előtt mentse a maga „pri­vát becsületét". Úgy tűnik, idővel Altman is belátta erkölcsi víziójának szélsőségességét, hiszen saját film­jéről egy helyütt így nyilatkozik: ,,Honfitársaim ezt a filmemet politi­kai pornográfiának nevezték." Ha­sonlóan bizarr elemek gazdagítják a David Rabe darabja alapján ké­szült, egyetlenegy helyiségben ját­szódó, 1983-as filmjét, a Streamers t is. A vietnami behajózásra váró ka­tonák szorongásokkal, félelemmel és baljós előérzettel teli óráiról szól ez a szuggesztív film. 1975-ben készült a nálunk is vetí­Majd az állami költségvetésbe fizetik be. Fontos tudnivaló, hogy ilyen adót csak a vállalkozói tevékeny­ség keretében eszközölt áruela­dás, szolgáltatásnyújtás illetve egyéb tevékenység esetén fizetnek az adóalanyok, amennyiben például állampolgárok közSflP ingatlanela­dásról vagy árueladásról van szó, hozzáadottérték-adó befizetése nem jön számításba. Alapelv ennek az adófajtának a fi­zetésében, hogy áruvásárlás, szol­gáltatás stb. nem létezhet anélkül, hogy a szóban forgó adóval ne ter­celnék meg. Kétkulcsos adóról van - szó (a magyarországi rádió- és té­véadásokat fizetők gyakran találkoz­hatnak a „kétkulcsos áfa" kifejezés­sel, ami tulajdonképpen nem más, mint a hozzáadottérték-adó, csak­hogy - a világban általános gyakor­lattól eltérően - déli szomszédaink megmaradtak a hagyományos kife­jezésnél), amelyet minden vállalko­zó szubjektum köteles fizetni, tekin­tet nélkül arra, hogy milyen tulajdon­formában vállalkozik, és nem döntő az a tény sem, hogy nyilvántartják-e őt vagy sem a szóban forgó adót fizetők között. Az adófizetők, vagy­is az adóhivatalban regisztrált vállalkozók kötelesek megrende­lőiknek kiszámlázni a hozzáadott­érték-adót. A többi szubjektumnak nincs ez a kötelessége, miközben a nyilvántartásba vett adófizetők­nek lehetősége van arra, hogy az eladáskor elkönyvelt adóból le­tett Nashville. A szüzsé feleleveníté­se helyett olyan érdekességre hívjuk fel a figyelmet, amely a nálunk most mozikba került A játékosnak, is egyik jellemzője. Nevezetesen, hogy akár­csak Nashville-ben, a fiktív figurákat alakító színészek mellett, olyan film­csillagok (Julie Christie, Elliot Gould) is feltűnnek, akik önmagukat ala­kítják. A játékosban összesen ötven (!) neves filmszínész, közöttük egy tu­cat világsztár tűnik fel, gyakran egy­két másodpercnyi némaszerepben. Egyebek mellett Henry Bellafonte, Bruce Willis, Cher, Julia Roberts és sokan mások. Julia-Pretty Woman például dupla szerepet kapott. Egy, számítsák azt az adót, amelyet áruvásárláskor, szolgáltatásnyúj­táskor stb. könyveltek be. A hoz- ­záadottérték-adó kétkulcsos, 23 és 5 százalékos, és a szóban forgó számú törvény pontosan meghatá­rozza, hogy mely áru illetve szolgál­tatás esetében érvényes az egyik illetve a másik adókulcs. Általános­ságban elmondható, hogy az 5 szá­zalékos adókulcs az élelmiszeripari termékekre, gyógyszeripari cikkek­re, környezetkímélő papír- és vegy­ipari termékekre stb. vonatkozik. A gyakorlatban a következőkép­pen történik ennek az adónak a befi­zetése: . :}>; Bizonyos, úgynevezett adózási időszakban (hónap vagy negyedév) az adófizető nyersanyagot, anyagot, gépeket, berendezéseket stb. vásá­rol, éspedig a hozzáadottérték-adó­val együtt (mondjuk májusban). Az eszközölt vásárlás értéke mondjuk 1 millió korona, ehhez adjuk hozzá a 23 százalékos kulcs szerint kiszá­mított adót, vagyis a 230 ezer koro­nát. Az így kapott összeget egy külön számlán könyveljük el, de a raktáron, használatban stb. szám­lán az említett eladásokat adó nélkül •könyveljük el. Ugyanebben a hónap­ban a vállalat olyan vásárlásokat illetve szolgáltatásokat is dokumen­tált, amelyek esetében az adó nél­küli áron kívül feltüntette a hozzá­adottérték-adót is. Az eladás értéke 2 millió korona plusz a 23 %-os adó, tehát összesen 2 millió 460 ezer a filmen belül bemutatásra kerülő film szereplőjeként játssza el önma­gát, mint filmszínésznőt, aki ártatla­nul halálra ítélt lányt „alakít". Altman ebben a filmjében saját szűkebb világát, a filmstúdiók és Hollywood farkastörvényeit veszi célba. A film antihöse Griffin Mill (Tim Robbins brilliáns megformálá­sában) egy filmstúdió munkatársa, aki többé-kevésbé szerencsétlen véletlen folytán megöli a kezdő, ám számára igen kényelmetlen forgató­könyvírót. Nem marad más válasz­tása, mint hogy kicsússzon az ala­pos gyanú terhe alól, amely a nyo­mozás során ráterelődött. A bajt te­tőzendő, még egy ambiciózus kollé­gájának szüntelen támadásait is ki kell védenie, aki elszántan törekszik az ő pozíciójára. A film dramaturgiája érintőlege­sen emlékeztet a legendás francia új hullám, a nouvelle vouge töltőtoll­kamera stílusára. Annyiban minden­esetre, amennyiben Altman szava­ival élve: We are not telling. We are showing. Értelemszerű fordításban: Nem meséljük a történetet. Bemu­tatjuk. S ez a filmnyelv ad lehetősé­get a nézőnek arra, hogy fölfedez­zen magának valamit Amerika, s ezen belül a show-business vilá­gából. Néhány meghökkentően vá­ratlan fordulat és filmnyelvi bravúr kíséretében. Az, ahogyan Altman a választott történetet és a benne feltárulkozó figurákat kezeli, alaposan megkü­lönbözteti őt a kortárs amerikai fil­mesektől. Következésképpen: film­jét a pisztolydörrenéstől és pus­karopogástól hangos, „vérbő" tu­catmozitól. Közülük sajátos fénnyel csillan ki A játékos. KISS PÉNTEK JÓZSEF korona volt. A megrendelőinek ki­számlázott adót egy további külön számlán tünteti fel a vállalat. A válla­lat a szóban forgó adózási idősza­kot, vagyis májust követően köteles adóbevallást tenni, és köteles befi­zetni az adót. Az adófizetőnek le­hetősége van arra, hogy a meg­rendelőjének kiszámlázott adóból leszámítsa a vásárlásai során el­könyvelt adót, a költségvetésbe pedig csak a különbözetet utalja át. Esetünkben a 460 ezer és a 230 ezer korona különbözetét, vagyis 230 ezer koronát. Az új adórendszer hatályba lépé­se előtt mindenkit az izgat a legin­kább, hogy a fentiekben is vázolt számítási módok miképpen hatnak majd az árakra. A közgazdászok általánosságban 5-6 százalékos áremelkedést vetítenek előre a hoz­záadottérték-adó alkalmazásából eredően, de lesznek olyan árucikkek is, amelyek ára csökken. A számítá­sok szerint olcsóbb lesz - mintegy 10 százalékkal - a textiláru, olcsóbb lesz némely tisztítószer, körülbelül 7 százalékkal csökkennek majd a könyvárak, a környezetkímélő anyagokat tartalmazó termékek ára is csökken. A legnagyobb arányú árcsökkenésre azonban a hazai fel­dolgozású kévé és tea esetében szá­míthatunk, persze, hozzá kell ten­nünk, az élelmiszerek zömére a drá­gulás lesz a jellemző. Dióhéjban ennyit a hozzáadottérték-adóról, s felhívjuk a rovatunkat figyelő olva­sók figyelmét, hogy holnap a fo­gyasztási adóval kapcsolatos főbb tudnivalókat ismertetjük. -pg­EGY LEVÉL NYOMÁBAN AKKOR KELL VENNI, AMIKOR KÍNÁLJÁK... Cseh Dénes légi nyugdíjas ol­vasónk panaszával szerkesztősé­günkhöz fordult: a helyi széntele­pen még szeptemberben megren­delte a szenet, de mindeddig nem szállították. Itt a tél és hiányolja a meleget, kéri, segítsünk a tüzelő beszerzésében. Szerkesztőségünk erejéhez és lehetőségeihez mérten szívesen se­gít a rászorulókon. Ebben az eset­ben sem voltunk tétlenek. Fölhívtuk Németh Jánost, a községi hivatal vezetőjét, nézzen utána, miért várja hiába az idős bácsi a tüzelőt. Né­meth úr nem tudott az esetről, hoz­zájuk nem fordult az olvasónk, de nagyon rövid idő alatt értesített, mit intézett ez ügyben. - Sikerült beszélnem a széntelep vezetőjével - mondotta. - Cseh Dé­nes valóban rendelt nála szenet, sajnos, amikor a kért fajta - dió - volt a raktáron, a bácsi elutasította, hogy kiszállítsák neki, mondván, ő éppen Dunaszerdahelyre utazik. Azóta ez a szénfajta elfogyott, de ő ragaszkodik az eredetileg rendelt minőséghez. Amint említettem; a rászorulókon szívesen segítünk, az ilyen és ehhez hasonló esetekben viszont a mi köz­benjárásunk sem hozhatja meg a várt eredményt. A hiánycikkek be­szerzésével még mindig sok a gond, és gyakran a magánkereskedők ügyességén és a beszerzési lehető­ségeken múlik, mennyiben tudják kielégíteni a vásárlók igényeit. Ad­dig, sajnos, a vásárlónak kell alkal­mazkodnia a piac kínálatához és akkor venni, az árut, amikor még kapható... D. T. A BOTRÁNYNAK POZITÍV OLDALA IS VAN? (Munkatársunktól) - Anton Hrnko, a Szlovák Nemzeti Párt ügyvezető alelnöke tegnapi po­zsonyi sajtótájékoztatójukon ér­tékelte a Kereszténydemokrata Mozgalommal folytatott szerdai tárgyalásaikat, amelyeken átte­kintették a belpolitikai élet leg­fontosabb kérdéseit, kicserélték véleményüket a szlovák kül- és kisebbségi politika várható ala­kulásáról. Hrnko szerint a KDM­mel egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politikát a nemzet­közi egyezmények szellemében kell megvalósítani, figyelembe véve a más országokban élő szlovák kisebbség helyzetét. Az SZNP alelnöke fenntartásait kö­zölte a Cseh Köztársaság intéz­kedéseivel kapcsolatban, mi­szerint bizonyos kritériumok alapján szerezhető csak meg a cseh állampolgárság. Ez az intézkedés szerinte nincs össz­hangban a demokrácia alapel­veivel, s arra irányul, hogy meg­gátolja a szlovákiai cigányság Csehországba vándorlását. Az USA pozsonyi konzulátu­sának épületében feltárt lehall­gató készülékkel kapcsolatos botrányt Jozef Prokeš, az SZNP tiszteletbeli elnöke pozitív oldalról próbálta megközelíteni. Szerinte azzal, hogy - saját ké­résére fogadta az amerikai kon­zult Vladimír Mečiar szlovák kormányfő bizonyítást nyert: az USA de jure elismeri az önálló szlovák államot, s csupán idő kérdése, hogy ez de facto is megtörténjen. Érdekes megálla­pítások is elhangzottak a tájé­koztatón. Anton Hrnko például ezt állította: Csak a pozsonyi vár - amely mindig is a szlovák államiság jelképe volt - lehet az eljövendő szlovák köztársasági elnök székhelye. -zsár Tim Robbins, a film antihősének szerepében (Archív-felvétel) A KETTÉVÁLÓ KORONA Találgatások, félelmek, derűlátó kijelentések... Vajon mi lesz január 1 -jétől a csehszlovák koro­nával? Hány napig, hónapig marad meg? Szlová­kia vezető gazdasági körei fél évet jósolnak neki. Pontosabban legalább ennyi időre lenne szüksé­gük, amíg a köztársaság területén elkezdhetik az új bankjegyek, pénzérmék kibocsátását. Nincs olyan interjúja Marián Tkáčnak, amelyben ne ismételné meg: csak a létező csehszlovák koro­nát váltják át szlovákra és csehre. A Szlovákia Nemzeti Bankja vezérigazgatói székére legna­gyobb eséllyel pályázó közgazdász nem győzi nyugtatgatni a közvéleményt, az emberek mégis minduntalan újabb kérdésekkel rukkolnak elő. Egyszerűen nem hisznek a szlovák koronában. Pedig még nem iš létezik. Egyelőre nyitott kérdés, mikortól szűnik meg az elhaló államszövetség pénzneme. Jövő évben azonban eljön egy nap, amikor erre sor kerül, amikor már tovább nem viselheti el a szétesett föderáció örököseinek csínytevéseit. Ha nem győznék addigra az új szlovák bankjegyek kinyo­másával, nem marad más hátra, mint lepecsétel­ni a köztársaság területén forgó bankókat. Érté­kük azonban ugyanolyan lenne, mint előtte. S meddig? Arra már a gazdasági háttér, a pénz valós fedezete adja meg a választ. És itt kezdőd­nek a borúlátó fejtegetések. A felelős kormány­és bankkörök azonban hallgatnak. Állítólag nincs teljes képük arról, miként fest majd Szlovákia, ha nem csehszlovák szemüvegen keresztül nézik. Múltkor jó ideig beszélgettem egy magát meg­nevezni nem óhajtó bankelőadóval. Szóba hozta, nincs jó statisztikánk. Ha nem keveset, de ele­gendő információt semmiképpen nem tartalmaz­nak a kezükbe kerülő számok. Hogyan avatkoz­zanak közbe, ha még azt sem ismerik pontosan, mikor vessék be gazdasági eszköztárukat, tárta szét a karját. Akkor nem tulajdonítottam jelentő­séget megjegyzéseinek. Ám hallgatva a burkolt magyarázkodásokat, egyre gyakrabban jut eszembe, egyszercsak valaki ezt a kártyát is előhúzza. Másról is beszélt a bankszakember. Elárulta, aránylag hosszú időbe telhet, amíg az új szlovák bankjegyeket kinyomtatják. De nem a végső gyártás tart sokáig, hanem az előkészületei, művészi kivitelezésének aprólékos véglegesíté­se. Mint mindenhol a világon. Ő is csak annyit mondott, a szlovák bankókat majd külföldön nyomják, de hol, az titok marad. Körmöcbányán készülnek az érmék. És az átváltáskor alighanem nem azzal lesz baja a közönséges halandónak, hogy nem kap egyszerre elég új bankjegyet, hanem az aprópénzzel. Feltételezhető ugyanis, hogy ebből nem lesz elég a váltóhelyeken. Per­sze, ezek is csak találgatások, fűzte hozzá moso­lyogva. Ő miért ne tehetné meg, ha a felelős helyeket betöltők sem vállalkoznak többre. Közben azonban az élet zajlik tovább. A maj­dani szlovák jegybank majdani elnöke naponta tanácsolja a lakosságnak, akkor lesz jó, ha a ta­karékpénztárakban és a bankban hagyja a pén­zét. Valószínűleg azért mondja, mert akinek van, . az másként gondolkodik. Szerencsére, egyelőre még ráhagyják, hova tegye a bankókötege­ket... J. MÉSZÁROS KÁROLY MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN?

Next

/
Thumbnails
Contents