Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám, hétfő

KALEIDOSZKÓP íÚJSZÓÄ 1992. NOVEMBER 9. MARADNAK A MAGVAR UTCANEVEK „AMIT A TÖRVÉNY NEM TILT..." •Az utóbbi időben ismét a figyelem előterébe kerültek Érsekújvár két nyelven megnevezett utcái. Elsősorban annak köszönhetően, hogy ' - bár ez az állapot már több mint fél éve tart - egy petíciós bizottság népszavazás kiírását igyekezett elérni ez ügyben. Szándékuk nem járt sikerrel, nem tudták megszerezni a lakosság legkevesebb 20 százalékának aláírásos beleegyezését. Az önkormányzat döntése tehát érvényben marad, s így a kék színű magyar utcanévtáblákat legfeljebb a hatályos törvények, vagy az azok következetlenségéből eredő egyéni magyarázatok veszélyeztethetik... - Kezdjüfc az elején - Csanda .Endre polgármester egy vaskos irattartót helyez az asztalra. - Még tavaly határoztuk el 38 utca nevének megváltoztatását, ideológiai szempontból. Hogy félreértés még véletlenül se essék: olyanokról volt szó, mint Februári Győzelem utca és hasonló. A képviselőtestület ebből 33at elfogadott, más esetekben az utcák „áthelyezését" javasolta: így kerültek egymáshoz közel Štúr és követói, vagy így lett a Kassák utca az, ahol az író egykori iskolája állt. Ékkor hangzott el a javaslat: legyenek magyar nyelvű INFORMATÍV táblák is a hivatalos utcanév alatt, elvégre Érsekújvár lakosainak 32 százaléka magyar nemzetiségű. Hangsúlyozom: NEM KÉTNYELVŰ táblákról volt szó! Itt éleződött ki először a helyzet: az egyik SZNP-s képviselő ugyanis felállt és bejelentette, hogy törvénysértés címén bíróságra adja azokat, akik a javaslatot megszavazzák.. Ennek ellenére meggyőző fölénnyel elfogadtuk: 22en szavaztak mellette a 27 jelenlévő képviselő közül, és csak ketten ellene. Közben én levélben kikértem a belügyminiszter véleményét az ügyről. Semmitmondó válasz érkezett: hiányzik a megfelelő törvénymagyarázat, különben is, az ügyben, törvényhozó szervként a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes. Miután tehát úgy láttuk, hogy nem cselekszünk semmiféle törvénybe ütköző dolgot, nekiláttunk a táblák felszerelésének. VISSZAPILLANTAS A KÖDÖS JAVORINÁRA (Folytatás az 1. oldalról) Két hete a Magas-Tátra túlsó oldalán, a peremterületnek számító kétszáz lakosú Javorina település határában lévő Poľana üdülőközpontban egyezkedtek a kormányok. Hogy milyen eredménnyel, arról a tömegtájékoztató eszközök beszámoltak. Akkori tudósításomban megemlítettem, hogy az idő tájt hegyóriásunk térségében hol az eső szemerkélt, hol havazott, a csúcsokat pedig köd borította. Egyszóval a látási viszonyokat senki sem minősítette tisztának ... Sőt, ezt a jelzőt a Poľana előtt rekedt újságírók közül sokan az osztozkodási politikára is vonatkoztatták. Elsősorban azok, akik a tanácskozást megelőző napon a politikusoktól eltérően nem a néptelen erdei ösvényeken sétáltak, hanem a völgyekben meglapuló Javorina, Podspády és Ždiar településeket járták, s általában azt tapasztalták: a helyi kisemberek körében az ország kettéválása nem kis aggodalmat kelt. Attól tartanak, hogy a válás következtében Csehországból kevesebb turista fordul meg hegységünkben, gyengülni fog a náluk fő bevételi forrást jelentő idegenforgalom. Sajnos, az ott összesereglett újságírókat nemcsak a látási viszonyok foglalkoztatták, hanem a „hallási" viszonyok is. Tudniillik a pazar üdülőbe a hivatalos sajtótájékoztatóig csak két rádióriporter léphetett be, míg a többi harminc-egynéhány újságíró a szabad ég alatt várta a szóvivők megjelenését, a kiszivárgó híreket. Mi tagadás, Javorinán a kormánytaláikozó krónikásainak munkafeltételei nem voltak a legjobbak. Lehet, hogy Židlochovicén jobbak lesznek. Az ügy további fejleménye, az a bizonyos petíció, amelyet egy nyolctagú bizottság élén Robert Polák és Kiiment Kľučka kezdett szervezni. Célja: népszavazás kiírása arról, hogy a város lakossága szükségét érzi-e a magyar nyelvű ORIENTÁCIÓS utcanévtáblák elhelyezésének. S mindjárt itt, a legelején, ennél a szónál volt az első csúsztatás: a képviselőtestület ugyanis NEM ilyen táblák elhelyezését hagyta jóvá, hanem a közlekedési hirdetményben „informatív" jelzővel ellátott, kék alapon fehér feliratot tartalmazó táblákat! (Mindkét megnevezés szó szerinti, nem éppen magyaros fordítás, de ezúttal ehhez ragaszkodunk, a pontosság végett.) Ha a város vezetése nem nézi el ezt az egyetlen szót, a petícióra talán sor sem kerül, igy azonban megkezdődött az aláírások gyűjtése. - Némileg meglepő módon több mint fél évig tartott - mondja a polgármester. - Ekkorra különben már megcáfoltuk a petíció szervezőinek olyan állításait, hogy pl. a magyar nyelvű utcanévtáblák „költségvetési katasztrófát" jelentenek a város számára. Erről csak annyit, hogy a velük kapcsolatos összes kiadás a költségvetésünk 0,04 százaléka... Minimálisan 6086 aláírásra lett volna egyébként szükség, ez a város szavazásra jogosult lakosságának 20 százaléka; a szervezők 6288-at hoztak. Mi pedig, mint a petíciós törvény szerinti illetékes szerv, hozzákezdtünk az eredmények helyességének ellenőrzéséhez. Kiderült", bogy a 375 ív között sok olyan található, amely eleve nem érvényes: még fénymásolatokra is bukkantunk! Máshol a bélyegző hiányzott, és végül: sok volt a kétszeri, vagy akár többszöri aláírás is. Ezt igen könnyű volt felderítenünk, ugyanis precíz számítógépes nyilvántartást vezetünk a város lakosságáról. Egy szó mint száz: az érvényes aláírások száma 4285-re csökkent, ami alig haladja meg a 14 százalékot. Nem vagyunk kötelesek tehát népszavazást tartani a kérdésben, és Egy utca a harmincegynéhány közül msm$m llliiililil mmmmmmí Sfttftžšl (A szerző felvételei) A polgármester: „Szembe kell nézniük az eredménnyel..." bár erről maga a képviselőtestület is bármikor dönthet, én a magam részéről bevallom, hogy egy ideig nem fogom javasolni. Már csak azért sem, mert legalább a duplájába kerülne - ha nem többe -, mint a névtáblákkal kapcsolatos összes kiadás. A petíció szervezőinek címére pedig csak annyit mondanék: érzésem szerint egy kissé az önkormányzat illetéktelenségére és módszereinek antidemokratikus voltára is szerettek volna bizonyítékot szerezni ezzel az akcióval. Született viszont egy eredmény, amellyel szembe kell nézniük, amelyet el kell fogadniuk: a tizennégy százalék az ugyanis tizennégy százalék. S mit mond erről az egészről a jog? A polgármester szerint: jelenleg egyetlen olyan törvény sem létezik Csehszlovákiában, amely a táblák ilyetén elhelyezését tiltaná. Márpedig a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 2. cikkelye szerint - idézzük -: „Mindenki megcselekedhet, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cselekvésre, amelyre a törvény nem kötelezi." VAS GYULA GAZDAG JÓZSEF SZÉPSÉG - FORMA - BIZTONSÁG y Lakása, családi vagy hétvégi háza, borospincéje, bejárati ajtója v 2 szebb és H biztonságosabb f lehet a

(VA=«A

) Kft. KOVÁCSOLTVAS TERMÉKEIVEL! p/v^ MEGRENDELÉS, INFORMÁCIÓK: VARI/i

) spol. s r. o tel.: 0708/92 398, 92 480 930 39 Zlaté Klasy fax: 0708/92 283 92 211 VK-209 KÖNYVSZALON '92 KÖNYVKIADÓK ÉS KERESKEDŐK TALÁLKOZÓJA Kulturális akciók szervezése nem „bomba" üzlet, többnyire megszállott humán értelmiségiek vesszőparipája. Olyan embereké, akiknek az érték nem a pénz, s ha némi haszonra tesznek szert, azt anyagilag veszteséges, ám erkölcsileg, szellemileg értékes dolgokba fektetik. A D and D reklámügynökség bizonyára - s jogosan - elégedetlen hazai könyvkiadóink és könyvterjesztőink munkájával, együttműködésével; irigységgel fűszerezett tisztelettel járják végig a külföldi nemzetközi könyvvásárokat. Az ott szerzett tapasztalataik alapján szervezik meg az idén a „Salón Kniha" nevű könyv- és folyóiratkiállítást a pozsonyi Művelődési és Pihenőparkban 1992. november 11-től 14-ig. A pavilonban hetven vállalat mutatja be termékeit; három magyarországi, tizenhárom csehországi, a többi szlovákiai. Minden kiadónak, szerkesztőségnek lehetőséget adnak a bemutatkozásra - amennyiben igényt tartanak rá. Csütörtökön, november 12-én tíz órakor kezdődik a kiadók és terjesztők fóruma, délután a Literárny týždenník és a Koridor szerkesztőivel találkozhatnak az érdeklődők; pénteken délután két órakor a Kolumbus nemzetközi olvasóverseny nyerteseit sorsolják ki, három órakor kezdődik a Mladé rozlety és a Smena műsora - zenekísérettel. Szombaton a gyerekeké a tér, tíz órakor nyit a Bibiana Alkotóműhelye. Természetesen, lapunk is megjelenik a „szalonban", 1992. november 11-én, szerdán 15.00 órakor találkozhatnak olvasóink az Új Szó szerkesztőivel és a szerkesztőség vendégeivel - a Csemadok és a hazai magyar politikai pártok vezetőivel, illetve parlamenti képviselőivel. (A kiállítás naponta 9 órától 18.00 óráig tart nyitva.) -skÉVFORDULÓ NEM TÖRTÉNT SEMMI... ... csak elválunk csendben. Bizonyára sokan emlékeznek e népszerű dal refrénjére, amelynek zaklatott napjaink rendkívüli időszerűséget kölcsönöznek. Ám ma már kevesebben tudják, hogy a háború előtti évek e fülbemászó slágere a Viktória című operett egyik dala volt. Az operett szerzője pedig Ábrahám Pál, aki kerek száz éve látta meg a napvilágot a vajdasági Apatinban. Akárcsak a legtöbb nagy operettszerző, Ábrahám Pál is ,,komoly" zenésznek indult, a Budapesti Zeneművészeti Főiskolára iratkozott be, vonósnégyest írt, de amikor a Fővárosi Operettszínház karmesternek szerződtette, végleg a könnyű muzsikával jegyezte el magát. Világraszóló nagy sikereit Ábrahám Pál Berlinben aratta: a már említett Viktória mellett a Hawaii rózsájával és a Bál a Savoyban című operettel. Darabjaiban ügyesen keverte a magyar népzenei motívumokat a modern táncritmusokkal; hol érzelmes, hol vérbő, pezsdítő ritmusú zenéjével - a darabok együgyű, gyakran giccses meséje ellenére - tökéletesen ki tudta elégíteni a két háború közötti közönség tömeg ízlését. Operettjeit számtalan nagyvárosban bemutatták, a rendezők versengtek megfilmesítésük jogáért. A német fasizmus uralomrajutása emigrálásra kényszerítette a sikerei csúcsán álló komponistát. Nem találja helyét. Komoly megélhetési gondjai támadtak. Egészsége is megrendült, 1936 óta egyetlen hangjegyet sem vet a kottapapírra. Végül idegszanatóriumba kerül. A háború már régen véget ért, amikor a lelkileg teljesen összetört Ábrahám Pál 1956-ban visszatér Európába és utolsó éveit teljes visszavonultságban, Hamburgban tölti. Itt is érte a halál 1960 májusában. Talán a műfaj legnagyobbjai között emlegethetné az utókor e tragikus sorsú komponistát, ha a német fasizmus idő előtt nem üti ki kezéből a tollat. DELMÁR GÁBOR