Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-07 / 263. szám, szombat

1992. NOVEMBER 7. ÚJ SZÓ. KALEIDOSZKÓP 6 a Lantra fi& piacképek ÉPÍTŐ SZÖVETSEG Európa négy legnagyobb építőipari cége, a francia GTM-Entrepose, a brit John Laing Construction, a svéd NCC és a német Strabag Bau egy közös vegyes vállalat létrehozásával szövetségre lépett, hogy a jövőben egyesítsék erőiket a nagy európai infrastrukturális beruházások versenytárgyalásain. Erre érvelésük szerint azért van szükség, mert az Európában tervezett nagy kockázatú út- és vasútépítésekhez egyedül kevésnek bizonyulhat az erejük. A Société Européenne de Construction névre keresztelt vegyes vállalat négy tagjának együttes évi forgalma felülmúlja a 11,8 milliárd dollárt, alkalmazottainak száma -pedig , 90 ezer körül mozog. Az új közös cég elnöke John Armitt, a brit John Laing ügyvezető igazgatója lesz. Reményei szerint a közös vállalkozás a következő egy év alatt legalább egy nagy, 200 millió dolláros projekthez hozzájut. A vegyes vállalat a világ bármely táján vállal munkát, de főleg Kelet- és NyugatEurópára összpontosít. Tervezik, hogy részt vesznek a keletnémet úthálózat felújításában, s konceszsziós autópálya építését pályázzák meg Magyarországon és Csehszlovákiában. NYERSANYAGÁRAK JÓ TERMÉS, RAKTÁRKÉSZLETEK Noha a nyáron még nem volt világos, melyik irányba indulnak meg a nyersanyagárak, az ősz már egyértelmű csökkenést mutat. Az ősz elejére két százalékkal csökkentek az árindexek a tőzsdéken és ez a trend a továbbiakban sem fordult meg, csak némileg stabilizálódott. Az egyes árucikkek közül csak az ólom, a cink és a kakaó ára emelkedett. Hogy mi idézte elő az árszint süllyedését? Nem a túltermelés és nem is a túlkínálat, inkább a világgazdasági konjunktúrára való bizonytalan kilátások és a fejlett gazdaságok felélénkülésének egyre inkább elodázódó kezdete. Ha nem pörög fel a gazdaság, marad a készlet a raktáron és pang a kereslet. Az élelmiszer-ipari alapanyagokból - a hazai eredményekkel ellentétben - a világban elég jó termést takarítottak be, az olajárat pedig stabilizálta az OPEC államok fokozott termelése, amelyek állandóan átlépik a maguk szabta határokat. A leginkább Szaúd-Arábia és Kuvajt növelte kitermelését. A fizetésképtelenség régóta a vállalati szféra problémáinak élén tanyázik. A „mindenki mindenkinek tartozik" helyzetből, úgy néz ki, sem a mesebeli szegénylegény, sem a legkisebb királyfi nem bogozza ki a vállalatokat, azok pedig a szlovák kormányra tekintenek mint potenciális megváltóra. De mit szól ehhez a kormány? VÁLLALATI SZFÉRA ROKAFOGTA CSUKA A probléma megoldásánál abból kell kiindulni - vallja a kabinet szakértői csoportja -, hogy a vállalatok közötti, a vállalatok és a bankok közötti, esetleg a vállalatok és valamilyen külföldi szubjektumok közötti viszonyról van-e szó, noha ezek a kapcsolatok akár össze is fonódhattak. A gond marad Még 1991-ben juttatott bizonyos összeget a Nemzeti Vagyonalap a vállalati adósságok törlesztésére, amellyel azonban csak a bankokat erősítette meg. Az akkor elfogadott elvek szerint azokat a vállalatokat kellett volna kihúzni a bajból, amelyek némi perspektívával kecsegtettek a jövőre nézve. Ezeknek bankhiteleket is kapniuk kellett volna a fejlesztési programokra. A bankok azonban ezügyben még máig sem nyilatkoztak, s ebből kiokoskodható, hogy nem bíztak a tervekben. A problémát tehát teljes egészében örökölte a mostani kormány, amely legutóbb október 20-án foglalkozott a témával. Ekkor a szerinte egyetlen elfogadható megoldást választotta a fizetésképtelenség széles körű és gyors felszámolására. Abból kiindulva, hogy az állam ezeket az adósságokat nem vállalja magára, a megoldásra a vállalat-bank -állam háromszögön belül kell rábukkanni. Mentőöv vagy süllyesztő A kormány intézkedéseinek egy része a vállalatok felé irányul, mégpedig az elsődlegesen fizetésképtelenek felé, és elemzi az eladósodás okait. Ennek alapján dönt arról, hogy kisegíti-e, vagy likvidálja, ha az saját számlájára már nem képes sikeresen gazdálkodni. A további feladat a vállalati adósságok egymás közötti kölcsönös leszámítolása, az erre szakosodott cégek szakmai irányítása mellett, esetleg a saját könyvelésre támaszkodva, önerőből. Ettől a szakértők azonnali pozitív hatást várnak, mert a hasonló lokális kísérletek a vállalatok egy-egy csoportjánál sikeresnek mutatkoznak. A „faktúralovagok" vége A kormányprogram szerint a vállalatközi kapcsolatokban szigorítani kell a pénzügyi fegyelmet és a menedzsmentet közvetlenül is felelőssé kell tenni a kötelezettségek nem teljesítésért. Ennek céljából a kormány már kezdeményezte az állami vállalatokról szóló törvény és a Kereskedelmi Törvény azon paragrafusainak módosítását, amelyek az állami vállalatok és az állami részesedésű részvénytársaságok vezetőinek kötelességeit szabályozzák, mégpedig olyan szellemben, hogy a megkötött szerződések teljesítésére csak ellenértékük megtérítése után vagy esetleg váltó ellenében kerüljön sor. Térítés a közösbél Külön fejezetet jelentenek azok az adósságtételek, amelyeket maga az állam, iiletve a kormány idézett elő döntéseivel. Ezért felülvizsgálják a 1989 utáni állami beavatkozások nyomán keletkezett követeléseket. A szlovák kormány pénzügyminisztere engedélyt kapott arra, hogy felvásárolja az államközi szerződések alapján realizált exportért behajtásra váró külföldi követeléseket a vállalatoktól. Már csak az eljárás intézményesítését kell megoldani. Enged a gyepié A fizetésképtelenség láncolatának széttöréséhez a bankoknak is hozzá kell járulniuk, hiszen még mindig nekik van a legaktuálisabb áttekintésük a vállalatok helyzetéről. Ezért a kormány ajánlásai a hitelfeltételekre, illetve a váltóknak mint rugalmas fizetőeszközöknek az alkalmazására vonatkoznak. A bankoknak - a kormány szerint - gazdasági nyomást kell gyakorolniuk a vállalati szférára, hogy a fizetésképtelenséget a kölcsönös tartozások leszámítolásával mérsékeljék. A kormány a vállalatok jelenlegi helyzete okán jogosnak látja a gazdasági restrikció mértékének felülvizsgálását és javaslatokat kíván tenni a pénzügyi és beruházási válság leküzdésére. Ezt az elemzést a gazdasági és pénzügyi tárcák már benyújtották a kormánynak. HITELEZŐI TOPLISTA Az Institutional Investor című folyóirat rendszeresen összeállítja az egyes országok sorrendjét attól függően, hogy mennyire érdemes nekik kölcsönözni. A pontozást nullától százig egy bankárokból álló csoport végzi, mégpedig úgy, hogy mindegyik minden országot értékel, a sajátján kívül. Az értékelők annak függvényében adják a pontokat, milyen rizikóval jár az adott országba való befektetés, képes-e fizetni hiteleit, hogyan fejlődik a gazdasága, milyen a fizetési mérlege, adósságállománya, devizatartaléka, bruttó nemzeti terméke, mekkora az országban a munkanélküliség és az infláció, s hogy milyen a pillanatnyi politikai helyzet. Csehszlovákia, amely egy évvel ezelőtt még a 34. helyen volt és tavaszra a 37. helyre esett vissza, most még alacsonyabban helyezkedik el a ranglistán. A 39., mégpedig 46,1 ponttal. Ez 1,1 ponttal kevesebb, mint tavasszal és 2,3-mal kevesebb mint egy évvel korábban. A pénzügyi szakemberek e besorolással bizonyára elsősorban az ország széteséséből következő politikai bizonytalanságot szemléltették, mint gazdasági kétségeiket, mert arra nem nagyon van okuk. Másrészt továbbra is Csehszlovákia a legmagasabbra értékelt ország a kelet-európaiak közül; 3,8 ponttal előzi meg Magyarországot (amely viszont javított tavaly óta) és 21,4 ponttal Lengyelországot. Az első három helyen maradt Svájc, Japán és Németország, amelyek azonban enyhén lerontották pontértéküket. így Hollandia és az USA megközelítette őket. A listán megjelent néhány újonnan pontozott ország is, így a lista most 119-ről 126 tagúra bővült. A FÁK-at például már nem egységes egészként, hanem külön-külön vezetik, de közülük csak öt szerepel a névsorban: Oroszország, Ukrajna, Belorüsszia, Kazahsztán és Üzbegisztán. A további újoncok: Szlovénia, Horvátország és Ghana. A legtöbb pontot tavasz óta Argentína szerezte (2,6), Mauritius (2,4), míg tavaly óta szintén Argentína (6,0) és Chile (4,8). A legtöbbet Jugoszlávia (-12,0) és Finnország (-5,5) vesztette. Csehszlovákia előtt van többek között: Szingapúr, Taiwan, Írország, Ausztrália, Portugália, Kína, Izland, Indonézia, Katar, Ciprus és Görögország, majd közvetlenül utánunk Chile, Törökország, Mexikó és Magyarország, valamivel arrább pedig Izrael, Algéria, Brazília, Argentína, Románia, Lengyelország, Oroszország, Észtország, Jamaika és Bulgária. Az oldalt összeállította: SZÉNÁSI GYÖRGY A Dunaszerdahelyi Városi önkormányzat ftz első Bunaszerdahely i Üzleti nap alkalmából tisztelettel meghívja Önt 1992. november 14 -én 9.00 órára a Dunaszerdahelyi Perfects Rt. előadótermébe, (a Duna Szálló mellett) HITEL HELYETT LÍZING A VISSZLIZING REJTELMEI A likviditási gondokkal küzdő vállalkozásoknak mindenképpen lélegzetvételnyi időt adna a visszlízing. Ennek ellenére - legalábbis a gyengélkedő vállalatok számához viszonyítva - elenyésző a részarányuk a lízingpiacon. A Sale and Lease Back névvel jelzett forma lényege, hogy egy vállalkozó a saját eszközeit készpénzért eladja egy lízingcégnek, majd tőle lízingbe veszi ugyanazokat a dolgokat. Az eszközök tehát meg sem mozdulnak, viszont a volt tulajdonos a készpénz révén (a szakmában bevett kategóriát használva) „likvidinjekciót" kap. A lízingcégek a náluk visszlízingügyletet kötni kívánó vállalkozót, ha lehet, még alaposabban vizsgálják, mint más esetben tennék. Akut gazdasági problémák esetén ugyanis elutasítják, és csak akkor kötnek vele szerződést, ha a likviditás gondjai ideiglenesek. Ez utóbbi esetben is elvégzik azonban azt a számítást, amely mégmutatja, hogy a szóban forgó eszköz képes-e a futamidő alatt annyi hasznot termelni, mint amennyi legfeljebb néhány hónappal nyújtaná meg egy cég életét. A megnövekedett terheket ugyanis már nem bírná el a vállalkozás. Emellett - miután a vísszlízingelt eszköz tulajdonjoga a lízingcéghez kerül - a többi hitelező is hátrányt szenved. A hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon ugyanis lecsökken a visszlízingelt eszközök értékével. A lízingbe adó oldalról az a rizikó az ilyen ügyletekben, hogy a speciális termelőeszközöket nehéz értékesíteni. Egy cégjármű könnyen eladható, de egy olyan visszlízingbe adott termelőberendezés, amelyből egy van az országban, lehet, hogy csak külföldön adható el. Több lízingcég van azon a véleményen, hogy a gazdasági életben a visszlízing alternatívája a befektetési társaság lehetne. Ilyen jellegű vállalkozások azonban - vélhetően a szükséges tőke hiányában - jóval kevesebben vannak a piacon, mint ahány lízingcég tevékenykedik. OPERATÍVNAK HÍVJÁK Manapság egyre többet beszélnek a operatív lízingről - ám a gyakorlatban ez nem is sorolható a klasszikus lízingfajták közé. Sőt! Ez nem is lízing. A magyarországi lízingszabályozás (de többnyire a külföldiek közül is sok) ugyanis a lízingkonstrukciók alapfeltételéül szabja, hogy az illető áru, tárgy vagy termék a lízingidőszak végén kerüljön át a vevő (lízingbe vevő) tulajdonába. Az operatív lízing esetében azonban nem így van. Ez a fajta konstrukció inkább tartós bérletnek minősülhet. Lényege, hogy a futamidő alatt a lízingbe vevő (pontosabban: bérlő) fizeti az esedékes lízingdíjrészleteket, ám a futamidő végén nem kapja meg az árut maradványértékben - az a lízingbe adja még egy másik cégnek (természetesen, mivel használt cikkről van szó, jóval olcsóbban). Az eredeti lízingbe vevő viszont megkapja az illető árucikk (autó, gép stb.) legújabb, legmodernebb változatát, s azt használhatja tovább, egy újabb futamidő végéig. Mindkét félnek igen előnyös ez a konstrukció. A lízingbe vevő viszonylag alacsony lízingdíjat fizet, hiszen az árut a lízingelő cég még el tudja adni, s ez, persze, jócskán csökkenti a díjat. Ezzel szemben folyamatosan a legmodernebb technikával rendelkezik. A lízingbe adó viszont folyamatosan számíthat a bevételre, hiszen ez a konstrukció hosszú távú együttműködést feltétélez. A Garamsallói Községi Hivatal versenytárgyalás útján tervezőt keres a falusi vízvezeték megtervezésére. A pályázat feltételeifői érdeklődni a községi hivatalban lehet. Jelentkezési hatandó: 1992. november 30-a. Cím: Obecný úrad, 935 71 ŠÁLOV Telefon: 0811/958 21. VK-224