Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 6. CSÁKÁNYI MEGHAJOLT Itt, a földön ő is befejezte. Csákányi László meghajolt. Ezúttal sajnos nem előttünk, nem a közönség előtt, ez a meghajlás most az égiek seregének szólt. Fájdalmai voltak, régóta betegeskedett már, csak nem verte nagydobra. Inkább játszott, abogy igazi komédiáshoz illik. Epp ötven évvel ezelőtt, 1942-ben kezdte a pályát a Nemzetiben, de három esztendővel később már hadifogoly társait szórakoztatta, mert ott sem hagyta abba. Élete minden napja, minden órája a színpadról szólt. A Nemzetiből a Pesti Színházba került, onnan az Operettbe, a Petőfibe, majd a Jókaiba és legvégül a Vidám Színpadra. Nagy mókamester volt, a legnagyobbak egyike. Szalmasárga haja, recsegő hangja, kövérkés termete figurák százainak jött kapóra. Svejket játszott és öreg Karamazovot, Ali babát és Böffen Tóbiást, Szellemfit és Sir Wilfriedet. Mindent tudott, amit egy igazi játékosnak tudnia kell, és megvolt benne az a plusz is, amit csak a kiválasztottak kaptak. Papirízü, árnyalatlan, vérszegény figurákba is úgy tudott lelket lehelni, ahogy nagyon kevesen. Foxi Maxi magyar hangjaként gyerekfejjel szerettem meg művészetét. Most, még mielőtt elment volna, a Ninocska Babinszkijaként remekelt és szívbemarkoló sanzont énekelt a tévében. Ez a dal volt a végső, a folytatás elmaradt. Csákányi László meghajolt. Hetvenegy évesen. Elment egy színész. Elment, de meg mernék esküdni rá, hogy tovább játszik. Egy másik színpadon. (szó) PRINTING '92 NYOMDAIPARI SEREGSZEMLE (Munkatársunktól) - Ha valamilyen csoda folytán újra megjelenne köztünk a jó öreg Gutenberg, bizonyára nagyot nézne, mivé fejlődött az általa klötlött nyomtatási technológia. Hiába keresné a régi ólomporos szedőműhelyek világát, a tégelysajtók csattogásától hangos géptermeket. Villogó képernyőket és lágyan duruzsoló lézernyomtatókat találna. A számítástechnika ebbe az iparágba is végérvényesen betört. Erről a pozsonyi Technika Házában és az Istropolis Művelődési Központban tegnap megnyitott Printing nyomdaipari szakkiállításon is meggyőződhetnek az érdeklődők. A mintegy hetven nyomdaipari és számítástechnikai vállalkozás bemutatója szemléletesen példázza, hol tart ma a hazai, főleg kis kapacitású nyomdaipari és sokszorosítási technológia, egyúttal a külföldi cégek kínálata is megtekinthető. Nincsenek jelen a hazai nyomdaipari nagyvállalatok, így a látogatók elsősorban a kis- és középvállalkozások számára megfelelő, árban elérhető berendezések, valamint szolgáltatások kínálatával találkozhatnak. Nagy érdeklődés övezte például a dunaszerdahelyi Technotrend kereskedelmi és reklámügynökség számítógépre kapcsolt címkenyomtató berendezését, amelyet elsősorban a kiállító cégek vettek igénybe. Ugyancsak élénk érdeklődés mutatkozott a Netri and Co. Kft. kínálata iránt, amely címkenyomtató gépeken kívül szitanyomtató és ofszetgépeket is kínál a hazai vállalkozóknak, A hazai mezőgazdaságban és élelmiszergyártásban fokozatosan fellendülő kis . kapacitású termelés és a saját termékek értékesítésében kibontakozó törekvések támogatására az itt kínált berendezések kiválóan alkalmasak: színvonalasabb csomagolóanyagok állíthatók velük elő. -tszlA KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG KÖZOKTATÁSI FÓRUMA Az elmúlt hétvégén kétnapos közoktatási fórumot szerveztek Nyíregyházán és Beregszászon a Szaholcs-Szatmár-Bereg megye és a Kárpátaljai Területi Tanács oktatásügyi szervezetei. A rendezvényen a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetséget Dolník Erzsébet képviselte, aki beszámolt a szlovákiai magyar közoktatás helyzetéről. HAZAI KÖRKÉP 5 A tanácskozás résztvevői állásfoglalást fogalmaztak meg. Hangsúlyozták az anyanyelvhez, saját kultúrához és szülőföldhöz való általános emberi jogot. Természetesnek tartják a kárpát-medencei magyarság anyanyelven történő oktatásának biztosítását. Egyebek között szorgalmazzák: - az anyaországi és a határon túli területek oktatási tárcái közti hatékonyabb kulturális és oktatási szerződések megkötését és ezek maradéktalan betartását; - az egész Kárpát-medencére kiterjedő adatbázis létrehozását; - a már létező Oktatási Tanács bővítse tevékenységét a határon túli pedagógusszövetségek munkájának koordinálásával és szakmai tanácskozások megszervezésével. Hangsúlyozzák, hogy a kisebbségek közoktatásának alapvető feltétele a kisebbségek anyanyelvű és PRAGAIVELEMENYEK BOSROL ÉS A CSEH-MAGYAR VISZONYRÓL (Munkatársunktól) - Josef Zieleniec, a cseh nemzetközi kapcsolatok minisztere sajtótájékoztatóján foglalkozott a bősi erőmű kérdésével, valamint a cseh-magyar kapcsolatokkal is. Kifejtette: A bősi ügy, a lakosságot érintő életbevágó kérdésről való konzultálás igényét semmibevevő arrogáns kommunista döntés következménye, amelyért egyaránt terheli a felelősség Csehszlovákia és Magyarország egykori kommunista kormányait. Most, amikor Csehszlovákia kettéválik ez a kérdés formailag Szlovákiára és Magyarországra hárul át. A cseh külpolitika a bősi kérdés néhány nappal ezelőtti felforrósodása idején világosan tudtára adta a világnak: inkább szlovák-magyar problémáról van szó, mintsem csehszlovák-magyarról. Ennek felismertetése a cseh külpolitikai aktivitás eredményének is tekinthető. Josef Zieleniec egy kérdésre válaszolva elmondta: ,,Sokszor rámutattunk már, jóllehet nem közvetlen szomszédról van szó, Magyarország nagyon fontos partnere a Cseh Köztársaságnak. Ezzel az országgal a CSK-nak nincsenek közvetlen vitái, súrlódási területei, Magyarországhoz régi hagyományokra viszszatekintő jó együttműködés szálai fűznek bennünket. A cseh külpolitika Magyarországot fontossága miatt szomszédos országnak tekinti." SOMOGYI MÁTYÁS AMIT MÁR ELŐDEINK IS JÓL TUDTAK Természetesen azt, hogy egymás nyelvét érdek nélkül is jó tudni. Ha pedig érdekeink ösztönöznek a nyelvtanulásra, még inkább meg lehet találni a dolog hatékony módját... A minap érkezett a hír, hogy a Csehországgal szomszédos német járásokban növekszik az érdeklődés a cseh nyelv tanulása iránt. Immár hetven német iskola vette fel a közvetlen kapcsolatot a cseh iskolákkal, s a múlt tanévben 230 diák választotta a cseh nyelvet. Ezt olvasva talán sokunkban felötlik: lám, nemcsak a német gazdaságban, de a gondolkodásmódban is van, amit követendőnek tarthatunk. Meg aztán aligha gondolkodnak majd sokat a német, illetve a cseh szülők, hogy gyerekeiket nyelvtanulás céljából kicseréljék egymás között. Aligha fedezik fel újból a spanyolviaszt, hiszert volt Európa történetének egy eléggé hosszú - több évszázados - időszaka, amikor a határok szabadon átjárhatók voltak, és szinte szociális rétegződéstől függetlenül egy-egy nyáron át cseregyerekek utazgattak ideoda a kontinensen. Közép-Európában mindenképpen. Szándékosan kerülöm az Osztrák-Magyar Monarchia megnevezést, mert némely buzgó szlovák atyafiak megvádolnának azzal, hogy visszaálmodom a „régi szép békeidőket". A néprajzkutatók által is alaposan vizsgált cseregyerekjelenség igencsak elterjedt formája volt a monarchiabeli népek ingyenes és fájdalommentes nyelvtanulási módjának. Mindenekelőtt az egymással közvetlenül a nyelvhatár mentén érintkező emberekben született meg a vágy: megérteni a másikat. Aligha véletlen, hogy Zemplén, Abaúj, Torna, Gömör, Nógrád és Hont szlovákjai annak idején népes csoportokat küldtek a viszonylag közeli Nyírségbe, Borsodba, Hevesbe, de még a Hajdúságba is. Azt meg manapság csak félve merem leírni, hogy aratóbandák is tanulhatták a nyelvet az alföldi emberektől. Szerencsére feltárt jelenség, hogy a magyar polgár vagy paraszt is elküldte a nyelvhatár közeléből a fiait a lányait a Tátra alá, vagy Árvába, Liptóba és Zólyom megyébe. Számukra létszükséglet volt, hogy a gazdasági érdekszövetségben állók nyelvét kölcsönösen értsék és beszéljék. Mindez akkor szűnt meg, amikor a trianoni szerződés utáni nemzetállamok nacionalizmussal erősítették meg népeink országainak határait. Bár a dolog még az első csehszlovák köztársaságban is működött... Egyelőre csak álmodni merek arról, hogy mondjuk a mosonmagyaróvári vagy Győr környéki magyar iskolákban valakik szlovákul szeretnének tanulni. Bár, a dolog előnyeit nem kell különösebben ecsetelni. A jelenlegi magyarellenes hangulatkeltésben legföljebb vízfelszínt fodrozó kavicshoz hasonlítható gondolat: a nemzetiségileg vegyesen lakott falvakban vagy a nyelvhatár közelében élő szlovákok tanulhassanak magyarul. Ha akarnak. Jobb közeledést önmagunkhoz és Európához aligha tudok elképzelni annál, mint amikor a civakodás helyett a Csemadok és a Matica slovenská illetékesei közösen megszerveznék az eleinknél oly jól bevált cseregyerekmozgalmat. Biztos vagyok benne, hogy kevesebb lenne a meg nem értés, kevesebb lenne a manipulálható ember közöttünk. DUSZA ISTVÁN ARVIZVESZELY EGYELŐRE NEM FENYEGET (Munkatársunktól) - Az idei aszályos nyár szokatlan mértékben elsekélyítette a keleti országrész folyóit, tavait, így romlott a termőtalaj vízellátása is. Ez azonban szerencsére már a múlté, ugyanis a természet az utóbbi néhány nap alatt rohamlépésben igyekezett bepótolni korábbi mulasztásait. Sőt, az Ung és a Labórc a múlt hét végén már-már árvízveszéllyel fenyegető ütemben duzzadt, s az utóbbi Vaján, Iske és Nagyráska határában az árterületre is kilépett. Á Kárpátokban hullott csapadék az Ung szintjét október 30-án a harmadfokú árvízvédelmi készültség határértékéig, azaz 804 centiméterig emelte, így a folyó akkor másodpercenként 526 köbméter vízzel táplálta a Laborcot. Még szerencse, hogy a szintén vízgyűjtő területű Laborc felső szakasza a többletet befogadta, mint ahogy Szerencse az is, hogy az említett tetőzést követően hirtelen apadni kezdtek a mellékfolyók, s másnap az Ung már csak 170 köbméter vizet vitt másodpercenként a Laborcba. (g-g) SZLOVÁK, MAGYAR ES UKRÁN RESZVETELLEL VÁLLALKOZÓK TALÁLKOZÓJA LOSONCON (Munkatársunktól) - Pénteken a losonci Apollo mozi lesz a helyszíne annak a nagyszabású vállalkozói összejövetelnek, melyen a Rozsnyói, Rimaszombati, Losonci és Nagykürtösi járások vállalkozóin kívül a magyarországi Nógrád megye vállalkozói és meghívott szakemberei vesznek részt. A találkozó - mely egyébként a tavaly októberben Salgótarjánban megvalósult első vállalkozói tanácskozás folytatásának is tekinthető - a határ menti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésének kérdéseivel kíván foglalkozni, illetve a vállalkozók konkrét kapcsolatfelvételét is szolgálja majd. Ez egyébként az előzetesen meghirdetett programból is kitűnik: először a vállalkozások és kereskedelmi kapcsolatok helyzetéről és távlatairól tart előadást Anton Rakicky, az SZK Külügyminisztériumának államtitkára, valamint Berényi Lajos, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának gazdasági ügyekkel foglalkozó munkatársa. Ezután az állami pénzintézetek és vámügyi hivatalok szakemberei tartanak tájékoztatót a két országban jelenleg érvényben lévő, a nemzetközi kereskedelmet és vállalkozói együttműködést érintő jogszabályokról. A találkozóra részvételét jelezte egy ukrán küldöttség is, amely konkrét javaslatokkal, tervezetekkel próbál majd közeledni a gömöri és nógrádi régiók vállalkozóihoz. Ugyancsak első ízben vesznek részt a vállalkozói összejövetelen az Északmagyarországi Kereskedelmi Kamara és a Szlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara rimaszombati területi irodájának vezetői is. (polgári) AHOGY ÉN LÁTOM SZENÁTUS - OBSITOS KÉPVISELŐKBŐL? A Szövetségi Gyűlés képviselőinek nagy része között akkor tört ki először a haddelhadd, amikor június közepén Václav Klaus bejelentette: a győztes cseh párt és a diadalmas szlovák párt politikai felfogása, általános törekvése annyira különböző, hogy elképzelhetetlen a föderáció együttmaradása. A választópolgárok arra számítottak, hogy a parlamentben tüstént kitör a vihar, és a honatyák többsége ízekre tépi a Polgári Demokratikus Párt elnökének érvelését. De egyáltalán nem tört ki vihar. Ellenben másnap megjelent az egyik prágai bulvárlapban egy rövid, kérdőjeles című cikk. Egy nagykeblű hancúrmókus fényképe mellett jelent meg. A hölgy ruházata két bizsufüggőből állt. Egyik az egyik fülében, a másik a másikban. A fénykép mellett (most már tudom, hogy stílusosan) a kérdőjeles cím: „Szenátor lesz a Szövetségi Gyűlés képviselőjéből?" És ezzei kezdetét vette a 74 esztendős Csehszlovákia parlamentje történetének legízléstelenebb vitája. A csak néhány hete megválasztott honatyák jövőjéről. Benn a törvényhozás épületében, kint a szerkesztőségekben, a parlamenti büfében. Talán abban a helyiségben is, ahova még a király is galog jár. A vita tárgya: Milyen politikai jövő vár a szövetségi parlament képviselőire Csehország és Szlovákia különválása esetén? Az ízléstelenségben a pálmát a képviselőknek az a csoportja vitte el, amely azt javasolta: Az ország eredményes szétverése után a honatyák egy összegben kapják meg a négyévesre tervezett parlamenti ciklus hátralevő idejére esedékes képviselői fizetést. Miloš Zeman, a kajánkodásáról ismert szociáldemokrata nem tudta megállni, hogy fel ne tegye a kérdést az ország szétzüllesztésében komoly érdemeket szerzett törvényhozónak: Kolléga úr, ön ezt az összeget prémiumként szándékozna felvenni? Mindennek van határa, meglepő módon még az ízléstelenségnek is. így a képviselőcsoport elképzelésének megvitatása nem került fel a parlament hivatalos napirendjére. A széthullás előtt álló törvényhozó testület tagjait és némely győztes pártokat mindazonáltal nem hagyja nyugodni a kérdés: mégis, mi legyen a honatyák jövőjével, akik 1993. január 1-jével szüneteltetni lesznek kénytelenek áldásos tevékenységüket. E naptól kezdve az ország már úgy szét lesz züllesztve, hogy jobban már nem is lehetne. Alkotmányos elképzelések születtek foglalkoztatásukra. Ezek közül az egyik legreménytelibb (a képviselők szempontjából) az, hogy rövid úton váljanak a honatyák és a honleányok szenátorrá. A kétkamarás parlament felsőházának tagjává. Érveket is felhoztak. Igaz, távoliakat, nagy-britanniaiakat, mondván: ott például minden volt miniszterelnök a felsőház tagjává válik. Erre mondja Schwarz úr, hogy: Uraim, mecsoda különbség! Mert addig nincs különbség a ködös Albion és a ködbevesző Csehszlovákia politikai szokásai között, amíg csak képviselői esküt tesznek a törvényhozók. Itt is felesküsznek a honatyák az alkotmányra, az ország egységének és területi sérthetetlenségének védelmezésére, meg ott is. A két ország politikai gyakorlata közötti különbség abban rejlik, hogy ott a képviselők meg is tartják az esküjüket, itt azonban kevésbé. Angliában szinte elképzelhetetlen lenne, hogy akár csak egyetlen képviselő vagy miniszter is ott ministrálna az ország megcsonkításában. Pontosabban: az talán még előfordulna, hogy ott ministrál, de akkor aligha eshetne szó az illető felsőházi taggá válásáról. Nem tudom megjövendölni, valóban átalakul-e a Szövetségi Gyűlés a Cseh Köztársaság, illetve a Szlovák Köztársaság szenátusává. A kérdésben már úgyszólván minden párt állást foglalt. Még a magyar koalíció vezetői is. Ők - meglehetősen óvatosan fogalmaztak. Tizenegy emberük érdekelt az ügyben. Ennek ellenére tehetnének egy szolgálatot a jóízlésnek, az igazságnak és a demokráciának. Mi történne, ha kijelentenék, amit eddig még egyetlen párt sem merészelt kerekperec kijelenteni: Uraim, ne szatócskodjunk a Szövetségi Gyűlés képviselőinek jövőjével. Jelentsük ki, hogy ez a testület elveszítette a létjogosultságát. Tevőlegesen ott asszisztált Csehszlovákia megsemmisítésénél. Ehhez, persze, nem is annyira bátorságra, mint önzetlenségre lenne szükség. TÓTH MIHÁLY anyanyelvi felsőfokú szakemberképzése saját országaikban. Szorgalmazzák, hogy' az illető országok államnyelvét a magyar gyerekek anyanyelvükre alapozott tantervek és tankönyvek alapján sajátítsák el, hogy egyenrangú polgárként bekapcsolódhassanak a társadalmi, politikai és gazdasági életbe. Az említett feladatok megvalósításakor követendő példaként állítják a kárpátaljai kisebbségi oktatási modellt, hangsúlyozva az érintett országok tanügyi hálózatába szervesen beilleszkedő magyar közoktatási struktúra kialakítását, valamint az önálló magyar módszertani központ létrehozását. Megbízták az Oktatási Tanácsot, hogy évente szervezze meg a Kárpát-medencei Magyarság Közoktatási Fórumát, s erre az érdekelt nemzeti kisebbségek állami és közoktatási szerveinek képviselőit hívja meg HECHTANNA