Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám, hétfő

KALEIDOSZKÓP VISSZAFOGOTTSÁGRA VAN SZÜKSÉG MINKET IS VÁR A SZÉCHENYI KÖNYVTAR ITT JÁRT MR. LENTOSZ. Nagyon valószínű, csak kevesen tudják az amerikaiak közül, hogy Tom Lantos bölcsője valahol Európában ringott. Arról már nem is beszélve, hogy az USA honpolgárainak talán a fele sem tudja, hogy az Urálon innen vagy túl fekszik-e Magyarország. Egy szó, mint száz: nincs kizárva, hogy ha Lantos Tamás neve angolra fordítva megjelenik teszem azt a Washington Post első oldalán, a töröl metszett amerikai így olvassa: Miszter Lantosz. Hát most az elmúlt héten tanúja lehettem, ahogy néhány szlovákiai politikus és újságíró töröl metszettebb amerikainak igyekezett mutatkozni Dzsokinál, akit a Dallasból ismerünk, és akinek az a jellegzetessége, hogy még házasságtörés közben is fején van ötgallonos texasi kalapja. Lehet, hogy Lantos Tamásra várva és arról értesülvén, hogy magyar származású a közép-kelet-európai helyzetfelmérésre érkező amerikai törvényhozó, nemzetibb érzelmű politikusaink és újságíróink közül néhányan gyorstalpaló amerikaiangol nyelvtanfolyamra iratkoztak be, és annyit megtanultak, hogy Shakespeare Vilmos és Hemingway Ernő nyelvén az „a" betűt általában ,,e"-nek ejtik, a magyar ,,s" kiejtése ugyanolyan, mint a szlovák ,,s"-szé. így ezután a sajtókonferencián általában így szólították meg a messziről érkezett vendéget: „Miszter Lentosz". Furcsa emberek vagyunk mi, itt, a Kárpátok karéjában. Egyfolytában amiatt panaszkodunk, hogy Szlovákiának sem az Európai Közösségekben, sem az Egyesült Államokban nincs még számottevő lobby-ja. A megválasztott USA-elnök kiküldi térségünkbe egyik közeli munkatársát, akiről köztudott, hogy magyar, így feltételezhető, hogy az amerikai magyar lobby tagja. Szlovákiában ezt a tényt azzal igyekeznek anulálni, hogy Mr. Lantos helyett egyesek következetesen Mr. Lentoszt mondanak. Közben egyfolytában arra gondolnak, hogy ennek az embernek a neve Lantos Tamás, aki Magyarországról vándorolt ki Amerikába. Történik pedig mindez az önálló és kulturált szlovák diplomácia kiépítésének napjaiban. MERRE TART SZLOVÁKIA? Mérvadó szlovák lapokban a hét folyamán legalább fél tucat eszmefuttatás megjelent arról, hogy mi lenne hasznosabb Szlovákiának. Valóban folytassa, ami 1989 végqn megkezdődött, és tegyen meg mindent azért, hogy közelebb kerüljünk Európához, konkrétabban az Európai Közösségekhez és a NATO-hoz, vagy pedig többé-kevésbé keleti irányú legyen az orientáció? Akik levonták az utóbbi negyven év tanulságait és akik aggódva hallgatták, olvasták némely szíovák politikusok arról szóló fejtegetéseit, hogy Szlovákia voltaképpen nem a Nyugathoz tartozik, mert a szlovák ember gondolkodásmódja másra predesztinálja ezt az országot - azokban bizony meg-megállt az ütő. Az egyre fontosabb szerephez jutó Szlovák Katonák Szövetsége is-olyan nyilatkozatokát tesz közzé, amelyek alapján, enyhén szólva, nem vagyunk biztosak abban, hogy katonáink - ha rajtuk múlik - majd a nyugati szövetségi rendszerhez tartozást részesítik előnyben. Viszonylag rövid időn belül sok minden eldől e vonatkozásban. Figyelemre méltó, hogy a Národná obrodában valahányszor megjelent egyegy kommentár a Nyugat felé orientálódás szükségességéről, másnapharmadnap, replikaként cikk jelent meg más újságban a szlovák sajátosságokról, amelyek gátolják a Nyugathoz való felzárkózást. Nyiltan egyelőre még egyetlen politikai erő sem tört lándzsát a Kelet felé haladás mellett. De tény, hogy sokan meghallották - és szívesen hallgatták -, amikor Borisz Jelcin kijelentette, hogy Oroszországnak továbbra is megvannak a nagyhatalmi ambíciói. Két nappal ezután több moszkvai ókonzervatív lapban is fejtegetés jelent meg egy orosz-bielorusz-ukrán-szlovák szövetség kilátásairól. MIT MONDOTT III. RICHÁRD? Shakespeare óta fel-feléled a történészek vitája arról, hogy szerencsecsillagának leáldozásakor, a döntő csatában valóban mondta-e III. Richard, a gonosz uralkodó, hogy: „Országomat egy lóért", vagy pedig csak kitalálta a színpadi írók fejedelme ezt a dramaturgiaiig kétségtelenül hatásos mondatot. Amely azóta szállóigévé, a hatalmon levők cinizmusának kifejezőjévé vált. Nagyon valószínű, hogy a történészek egyszer majd Csehszlovákia halódásának történelmét is megírják. Sőt, talán még színpadra kívánkozó mű is készül arról az esetről, ami a prágai parlamentben nemrég megesett. A történészek dolga lényegesen könnyebb lesz, mint a III. Richárd szállóigéje körüli oknyomozás. A csehszlovák dráma kulcsmondata - Shakespeare után szabadon - így is hangozhat: „Országomat egy parlamenti székért". Ugyanis a föderáció megszüntetéséről szóló törvény elfogadásánál bizonyíthatóan nem kis szerepet játszott az is, hogy a megvesztegethetetlenségre és az ország területi egységének védelmére felesküdött honatyák számára kilátásba helyezték, hogy mandátumukat megtarthatják, mert „transzformálják őket" a nemzeti köztársaságok szenátusába. Amelyet számukra hoznak létre. A pártállam idején a bukott politikusokat rendszerint szakszervezeti funkcióba „transzformálták". Ami majd most történik, az elegánsabb lesz. Úgy tűnik, a nagypolitikában résztvevők nem ismerik ezt a közmondást: Szökött szolgának a hátán a bére. TÓTH MIHÁLY A PÁRBESZÉD FOLYTATÓDIK 1

992. NOVEMBE

R 30. IMMMI^BBMMMMsrtiügasjgij MIKOR LESZ A DSZM-KONGRESSZUS? A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Tanácsának a mozgalom elnöksége felé tett javaslata szerint a DSZM kongresszusát még 1993 márciusa előtt kellene megtartania. Erről a DSZM Tanácsának bajmóci ülése után tájékoztatta az újságírókat Rudolf Filkus, miközben állítása szerint ezt főként a föderáció megszűnésével és az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttével kapcsolatos új problémák indokolják. A DSZM Tanácsa nem fogadta el Roman Zelenay javaslatát, amely szerint az SZK Nemzeti Tanácsában kialakítanának a szövetségi képviselőkből egy második kamarát, a szenátust. Ugyanakkor viszont a Tanács létrehozott egy öttagú bizottságot, amely a szövetségi parlament szlovákiai képviselőinek további érvényesülésére vonatkozó javaslatokat fogalmaz meg. A Tanács egyben tudomásul vette Frantisek Gaulieder lemondását az alelnöki funkcióról. KICSIT MEGKÉSVE, DE NAGY-NAGY SZERETETTEL (Munkatársunktól) Sokan emlékeznek még, hogy volt egy forró nyár, s benne egy felejthetetlen sportteljesítményeket, szép magyar sikereket hozó olimpia. Annak idején az ötkarikás játékokat azok még nagyobb érdeklődéssel nézték - izgultak a képernyők előtt - akik előzetesen az olimpiai totóversenybe is bekapcsolódtak. A Lakiteleki Alapítvány TOPP-TIPP játékáról van szó, amely nemcsak az anyaországban, de a határokon túl is megmozgatta az emberek fantáziáját, tíz-, sőt százezreknek nyújtott szórakozást az olimpia előtt és a versenyek ideje alatt egyaránt. Bár a nyertesek hónapok óta ismertek, a helyes tippekért járó díjak ünnepélyes átadására szombaton az Együttélés PM losonci ügyvivő testülete által szervezett rendezvényen került sor. Az építőipari szaktanintézet reprezentatív tanácstermében a Kármán József Szinkör rövid, de annál érdekesebb és élvezetesebb bevezető műsora után a díjakat az egyik legilletékesebb, Gyarmati Dezső, háromszoros olimpiai bajnok, a Lakiteleki Alapítvány kurátora adta át a szerencsés nyerteseknek. A 14 érdekelt közül mindössze hárman nem jöttek el a díjátadásra - mint kiderült, azért, mert a totószelvényen nem szerepelt a teljes címük. Az Együttélés PM losonci ügyvivő testületén ezért továbbra is várják Bartók Béla, Kun István és Szűcs Attila jelentkezését. Az utóbbira egyébként a legértékesebb, vagyis az A kategória díja vár, mint egyedüli legjobban tippelő felvidékire. A közönség soraiban ülök, akik TOPP-TIPP szelvényüket is magukkal hozták, szintén jól jártak, mivel nevük bekerült a szerencsekerékbe, s a helyszínen kisorsoltak a házigazda-rendezők karácsonyi könyvajándék-csomagját is elnyerték. Az est második felében Gyarmati Dezső már nemcsak mint a magyar sport legendás alakja, hanem mint országgyűlési képviselő is bemutatkozott. Pál József Nógrád megyei országgyűlési képviselővel és Boros Zoltánnal, a prágai szövetségi parlament képviselőjével egyetemben válaszoltak a feltett kérdésekre (polgári) KÖZLEMÉNY A BIBLIA FÖLDJÉN cimmel útibeszámoló előadást tart Himmler György, a párkányi Balassi Bálint Klub vezetője 1992. dec. 2-án (szerdán) 19.30 órai kezdettel a CSEMADOK-székház nagytermében. Minden érdeklődőt szeretettel vár a pozsonyi Neumann János Klub. A Kassai Fábry Klub tisztelettel meghiv minden érdeklődőt a II. Kassai Diákbálba 1992. december 5-én, szombaton 20.00 órára. Helyszín: a Kassai Szakszervezetek Házának esztrád terme. Jegyelővétel: a Diákhálózat kassai irodájában (095 366 37/17-es mellék) (Folytatás az 1. oldalról) módosul, a kabinet nem kezdeményezhet. A magyar fél követeli az eredeti vízmennyiség 95 százalékát, de az nem adható vissza a nagymarosi gát megépítése nélkül. Ha lesz gát, lesz viz - szögezte le Meciar. Megjegyezte, a cseh vezetés inkább a magyar álláspont felé hajlik az utóbbi időben, de Pozsony nem akar ellenségeskedést sem Prágával, sem Budapesttel. A tárgyalások után Farkas Gabriella és Vladimír Meciar tájékoztatta az újságírókat. Bevezető nyilatkozataikból kiderült, amiben megállapodtak, az három pontban foglalható össze. Először is abban egyeztek meg, hogy visszafogottan fogják kezelni a vitás kérdéseket, mivel az érzelmek, az indulatok szitása csak tovább ronthat a helyzeten. Elfogadták azt az elvet, hogy a Bős körüli ellentéteket nem viszik át más területekre. Harmadszor pedig megegyeztek a politikai párbeszéd folytatásában. Mint a szlovák kormányfő mondta, kinyitotta az ajtót a tárgyalások előtt, s a két párt ezt a készséget átviheti a kormányokra, illetve parlamentekre. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy szlovák részről ugyanolyan magas szinten, azonos összetételben tárgyaltak az MDF képviselőivel, mint Klausékkal. Ezzel is jelezni kívánták, milyen fontosnak tartják ezt a pártközi eszmecserét. Szerinte, ha ismertek lesznek a Bőssel kapcsolatos brüsszeli tárgyalások eredményei, módosulni fognak a magyar-szlovák tárgyalások feltételei is, meg lehet majd találni a kérdés megoldását anélkül, hogy bármely fél elveszítené arcát. Farkas Gabriella rámutatott, nem voltak könnyű helyzetben, hiszen partnereik nemcsak a legerősebb szlovák pártot képviselték, hanem egyben a kormányt is. Amire ők vállalkozhattak, az annyi, hogy tolmácsolják a szlovák álláspontot a kormánynak és az MDF parlamenti frakciójának. A legnagyobb pozitívumnak azt nevezte, hogy mindkét fél képes elválasztani más kérdéseket Bőstől, valamint azt felismerték, milyen veszélyes, hogy bizonyos erők egymással ijesztgetik a két népet. Tisztáztak ezzel összefüggésben olyan kényes kérdéseket is, mint az állítólagos magyar határmenti csapatösszevonások. Meciar nehezményezte a bősi kérdés internacionalizálását, s nem hagyott kétséget afelől, hogy ezért Magyarországot teszi felelőssé. Szerinte Nagymarosról továbbra is beszélni kell, s szó sem lehet Bős lebontásáról. Ám ennek ellenére úgy vélekedett: lehetséges a kompro(Folytatás az 1. oldalról) hézség ellenére megvoltak ennek a pozitív vonásai, amelyek a Monarchia felbomlása után is tovább fejlődtek és máig hatnak. Mert le kell szögezni, hogy a Monarchia széthullása során született államok között csak két nemzetállam volt, Magyarország és Ausztria, rajtuk kívül több nemzetiségű államok jöttek létre, bár ezek szerették volna homogén nemzeti államnak feltüntetni magukat. Tehát akarva akaratlanul a Monarchiában elkezdődött párbeszédnek folytatódnia kellett, s amennyire és ameddig csak lehet, folytatni is kell. • A közép-európai történészek az utóbbi időben egyre kritikusabban ítélik meg e térság politikai és gazdasági feldarabolását. On szerint az első világháború utáni kisállamiság előmozdította itt vagy végsösoron visszafogta a modernizációt? - Ezt a kérdést árnyaltan kell kezelni. Hivatkoznék Ránki György magyar történész munkáira, aki rámutatott arra, hogy az utódállamok gazdasági fejlődése az adott helyzethez képest mennyire beszűkült, misszum, az olyan, amely gazdaságilag előnyös lenne mindkét fél számára. Az Új Szó megkérdezte Meciart, milyen konkrét javaslatokat tett a magyar félnek? Azt válaszolta, nem szeretne a dolgok elébe menni, de azért megemlítette: ,, Úgy látjuk, az erőmű megold néhány ökológiai problémát, más problémák pedig megoldhatók. Megoldható a talajvíz kérdése, s az is megmutatkozott, hogy téli időben nincsenek veszélyben az ártéri erdők. A többi évszakban megelőzhető a baj azzal, hogy akár a fák gyökeréig tudják vezetni a vizet. Meg lehet állapodni a nagymarosi építkezésről, ugyanúgy a kártérítésekről is." Az MDF alelnökasszonya elmondta, érintették a privatizáció, a kulturális együttműködés kérdéseit, a pártjuk fontosnak tartja, hogy a párbeszéd során szóba kerüljön a szlovákiai magyarok helyzete is.' Ez olyan kérdés, amelyet nem lehet a szőnyeg alá söpörni, de túldimenzionálása is veszélyes. A sajtóértekezlet után Farkas Gabriella még válaszolt lapunk néhány kérdésére: 9 Hogyan tárgyaltak? - Három órán keresztül, s még az ebéd alatt is. ® Milyen eszmecserére készült, s milyen érzéssel állt fel a tárgyalóasztaltól? - Tudtam, hogy nehéz tárgyalások lesznek, Bős az egész kétoldalú viszonyra rányomja bélyegét. Ezt a problémát természetesen nem tudtuk megoldani, de nagy pozitívumnak tartom, hogy mindketten, Meciar úr is, azért el tudtunk vonatkoztatni ettől, elűztük azt a rémet, amely a két országon ült, s amely megrontotta a szomszédságot. Ezért egyértelműen kijelenthetem: elégedett vagyok. • Ezenkívül mit tart még fontosnak a tárgyalásokkal kapcsolatban? -Azt, hogy eloszlattuk az aggályokat a vélt fenyegetettség miatt. Úgy hiszem, Meciar urat sikerült megnyugtatnunk. • Szóba került a magyar kisebbség helyzete is? - Igen, de csak nagyon röviden. Legközelebb ez bizonyára másképp lesz. • On említette, hogy tapasztalatcserét folytattak a mindkét országban zajló privatizálásról, kárpótlásról. Netán az itteni magyar kisebbség ,,kollektív bűnösségének" kérdése is felmerült? - Valóban szó volt a kárpótlásról is, de ebben a vonatkozásban ezúttal nem. Ezt a közös kérdést még nem érintettük. (görföl) nyilván a vámkérdésre és egyéb vonatkozásokra is gondolt. Másrészt viszont előrehaladás mutatkozott a közép-európai népek önellátásában. Természetesen a már korábban is létezett gazdasági nagytérség valamelyest megmaradt. A kérdés egyébként nyitott, olyan értelemben, hogy nem a történészek dolga annak megítélése, vajon egy másfajta állami elrendeződés jobb eredményekkel járt volna-e. Bizonyos fejlődés bekövetkezett, de a modernizáció folyamatát igazából csak később, nagyobb távlatból tudjuk megítélni. Az 1918 után kialakult gazdasági erőmegoszlás és szerkezet mind a gazdaságpolitikában, mind pedig a külpolitikában összeurópai hatórejüvé vált, ami bebizonyosodott a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején, amikoris égy adott pillanatban erős, agreszszív hatalmak léptek színre. Itt elsősorban Németországra és Olaszországra gondolok. • Hitler hatalomrajutása után Masaryk - Ádám Magda magyar történész közlése szerint - találkozott Marek prágai osztrák követtel, s a közép-európai helyzetet felmérve felvetette Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország újraegyesülésének kérdését. Miként vélekedik ön minderről? - Nincs most itt hirtelen kéznél a szóban forgó idézet, de ha ez helytálló, ha valóban így zajlott le a beszélgetés, akkor ez Masaryk részéről egy nagyvonalú megnyilatkozás volt. Persze Masaryk képes volt tüntetően is képviselni nézeteit, ha meg volt győződve azok helyességéről. Ebbeli magatartásában a zsidókérdéstől sem riadt vissza, amikor is állást foglalt egy rituális gyilkosság kérdésében, s fellépett azért is, hogy az egyház ne jusson túl nagy befolyáshoz az egyetemeken, és ennek a bécsi birodalmi tanácsban adott hangot. Nem szeretnék belebocsátkozni, hogy ez milyen következményekkel járt volna.. Masaryk tehát megértést tudott tanúsítani. Nos, a Maréknak mondottakat illetően jómagam hajlamos vagyok Masaryk kijelentését valósnak tekinteni, ami viszont azt jelentené, hogy Masaryknak az első világháború idején vallott nézeteiben változás állt be. Ő mondta azt, hogy le kell számolni Béccsel és Rómával. Ha viszont Marek előtt elszánta magát a fenti kijelentésre, alighahem felismerte a megváltozott állapotokat, saját helyzetéből adódóan is. Végül is az, hogy valaki megváltoztatja korábban hangoztatott nézeteit, emberileg érthető. • Befejezésül még megkérdezem, miként tekint e térség nemzeti történetírásaira? - Az egyes nemzetek historiográfiája nemzeti keretek között dinamikus fejlődésen ment keresztül. A kultúra, a művészet vizsgálatában elért eredmények nem lebecsülendők. A nemzeti történettudomány azonban veszélyeket is rejt magában. Arra gondolok, hogy ha történetileg kialakult területeket érint, közben megpróbál utólagos történelmi igazolást hozzászerkeszteni. Ez alól egyetlen nemzet sem kivétel Egyaránt vonatkozik a franciákra, németekre, magyarokra és esetiekre. Valamennyi nemzetet fenyegeti a kísértés, hogy a szomszédok területe felé kacsingasson, amivel nemzeti érzékenységeket sért. A történész feladata a múlt kritikus értelmezése, ugyanakkor kölcsönös megértökészség a nemzeti kötődésből adódó érvek iránt. • Köszönöm a beszélgetést. KISS JÓZSEF