Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám, szombat

1992. NOVEMBER 28. «ÚJ SZÓ, GAZDASÁG mMmiim

m' piacképek SZAKSZERVEZETEK: ÁRRA BÉRT A szlovák kormány döntött, megszünteti a bérszabályzást. Ez a megszorítás, azon kívül, hogy az állami vállalatokban a pénz felélését megakadályozta, elsősorban az infláció megfékezése miatt volt érvényben. Wláns tehát már nem fenyegetne az inflációs spirál veszélye? A bérreguláció megszüntetéséért harcolt szakszervezetek szerint: Csehszlovákiában a személyi költségek (bérek, elvonások) a termelési költségeknek relatíve 3-5-szörösével kisebb részét teszik ki, mint a fejlett országokban, tehát a bérek is 3-5-ször kevésbé befolyásolják az inflációt a ráfordítások, vagyis a költségek oldalán. A tapasztalható inflációs hatások ugyanis más irányból (a vállalatok monopolhelyzetéből, a kartell-szerződésekből) fakadnak. Például a januárban (várhatóan) életbe lépő hozzáadottérték-adónak is olyan hatása lehet az alapvető árucikkek (például az élelmiszerek) árára, mint az ezeket produkáló ágazatokban az 50-100 százalékos béremelésnek. Természetesen itt van még a keresleti oldalon jelentkező infláció, amelyről azonban hallgatnak, mert ennek beismerése a gazdasági reform sikertelenségének beismerését jelentené. Igaz, ma az árliberalizáció és a külkereskedelem liberalizálása után már nem lehet ezt titokban tartani úgy, mint az a szocializmus idején lehetséges volt. A bérliberalizáció hatására esetleg jelentősen megnövekedhetne a közszükségleti cikkek behozatala. Ha azonban az infláció, jobban mondva a bérek megfékezésének csak az aktív külkereskedelmi mérleg az eredménye, akkor ez sajnos kevés. Václav Klaus cseh miniszterelnökkel készített nemrégiben interjút a francia Le Figaro című lap munkatársa, melyben gazdasági kérdésekről szólva egyebek között Klaus - az összehasonlítás kedvéért - Magyarország is szóba került. A kérdésre, mennyire elégedett ambiciózus privatizációs programja fejlődésével, Klaus a következőket válaszolta: - Egyfajta történelmi szempontból tekintve Magyarország például jóval előbb kezdte, mint mi. De ha a folyó privatizáció ütemét és nagyságát nézzük, akkor az, amit most Csehszlovákiában megvalósítunk, nem hasonlítható össze azzal, ami Kelet-Európa más országaiban folyik... A kormány minden héten összeül, hogy végleges hozzájárulását adja néhány vállalat privatizálásához. Vállalatról beszélek, nem üzletekről, vagy kézműves műhelyekről... Nagyjából hetente mintegy 100 vállalatot privatizálunk. Mely más oszág mondhatja el ugyanezt?... Később a Le Figaro újságírója megjegyzi: - Pillanatnyilag Magyarország tűnik a nyugati befektetők kedvenc országának... - En erről semmit sem tudok, de mindegy is. Ha ön boldog a feleségével, fontos az, hogy ő, vagy más a Világszépe? Ez egy álprobléma. Ma Csehszlovákiában többen akarnak befektetni, mint ahány beruházásra felvevőkapacitás van. És ez a fontos. , (Eddig a Magyar Nemzet cikk idézete.) gár? Az egészségén és a szociális biztonságán kívül még azon is, hogy az új mamutbiztosító ne váljon idővel bürokráciái vízfejjé. A miniszteri pengeváltások és a kormány salamoninak látszó döntése ezt egyelőre nem tudja befolyásolni. Nekünk viszont érdekes támpontot adhat legalább a cél megítéléséhez az alábbi diagramm, amely a különböző egészségügyi ellátási formákat hasonlítja össze egyrészt a költségek, másrészt pedig - egy példával illusztrálva - a hatékonyság szempontjából. A világban alapvetően négy egészségügyi ellátási rendszert ti egészségügyi szolgálat (Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Svédország, Olaszország), amely tulajdonképpen állami rendszer, mégpedig a jóléti állam elveiből kiindulóan. Ennek költségei nem törvényszerűen magasabbak mint a harmadik típusnak, az európai plurális egészségügyi rendszernek (Svájc, Hollandia, Németország, Ausztria), amely nem állami rendszer, de állami garanciákkal működik. Az állam garantálja, hogy az egészségügyi gondoskodás mindenki számára elérhető legyen, de a végrehajtást, finanszírozást és ellenőrzést az A LEGJOBB, HA AZ EMBER EGESZSEGES ES GAZDAG 1 Döntetlennel, de reméljük nem pattal végződött az egészségügyi és a szociális minisztérium csatája a jövendőbeli egészségügyi biztosító, pontosabban az ide áramló pénzek fölötti ellenőrzés jogáról. A kardcsörtetés annak okán keletkezett, hogy az új biztosító egyesítené az eddigi szociális és betegségbiztosítást, márpedig mindkét miniszter azon aggódik, nem kevered nek-e össze, folynak-e egybe majd az ágazatukhoz kötődő pénzek. S min aggódjék az állampolkülönböztetnek meg. A piaciban, amely az Egyesült Államokban honosodott meg, az egészségügy nem állami, nem pluralista, és nélkülözi az állami garanciákat is a lakosság bizonyos csoportjainak - nagyon szegényeknek, nyugdíjasoknak, indiánoknak - nyújtott egészségügyi segélyprogramokon kívül. Itt az egészsége mindenkinek a magánügye. Ez a típus költséges egészségügyi gondoskodást, de például kisszámú kórházi ágyat, egységnyi lakosra kevesebb orvost feltételez. Ennek fordítottja a nemzeönálló, nem állami intézményekre bízza. Az egészségügyi biztosítóra, a magánorvosokra, magánkórházakra, polgári egyesületekre. így próbálja meg összekapcsolni a piaci és a nemzeti egészségügyi rendszer előnyeit. Ez utóbbi módszert vállasztották az illetékesek nálunk is az egészségügy transzformációjának példaképéül, ilyenre kellene átformálni a mostani, posztkommunista állami egészségügyi rendszert. Persze, a leginkább annak a szlovák filmnek lehet igaza, amelynek a címét mi is címül választottuk. Az egészségügyi gondoskodás költségei 1990-ben (US dollár egy lakosra) 2500 2000 1500 1000 500 Gyermekhalandóság a 80-as évek végen (1000 élve születettre) 10 15 20 25 EZ í Svédország Finnország Svájc Hollandia Franciaország Németország Dánia Norvégia Nagy Britannia Spanyolország USA Ausztria Olaszország Csehszlovákia Portugália Magyarország Lengyelország Egészségügyi rendszer formája: piaci nemzeti egészségügyi szolgálat európai plurális rendszer I I feliami egészségügy Grafika: •ds Digital Systems SKODA Nem tagadom, hogy egy korábbi nyilatkozatomban a Favoritot a diákok, nyugdíjasok, az egyedül élő autósok kocsijának neveztem - ismerte be Jirí Hrabovský, a Škoda Rt. sajtófőnöke de hát ez a modell az A 0 kategóriába tartozik a VW Pólóval, a Seat Marbellával, a Peugeot 205-tei, a Ford Fiestával, vagy a Fiat Unóval együtt, s ezeket az autókat valóban a fentebb felsorolt kategóriába tartozó vevőknek gyártják. Természetesen értem folytatta -, hogy miért „kapták fel sokan a vizet", s azonnal több tucatnyi levelet küldtek nekem. Tudom, milyen a csehszlovák életszínvonal, mekkorák az átlagfizetések, mekkora a lakosság vásárlóereje. De tehessek fel három kérdést: 1. Ismer valaki itthon a Favoritnál olcsóbb autót a piacon? 2. Úgy gondolják, hogy a hasonló kategóriájú, de nálunk dupla áron kínált nyugati autók kétszer jobbak és megbízhatóbbak is? 3. Valóban úgy vélik, hogy a Škoda gyár visszaél monopol helyzetével a csehszlovák piacon, és túlságosan felsrófolja az árakat? Tény, hogy aki az átlagfizetésből akarja összesprórolni a Favoritot, annak nem igen fog sikerülni, de az is tény, hogy a kocsi itthon 30-50 százalékkal olcsóbb, mint külföldön. Tehát a hazai vevővel sokkal érzékenyebben bánunk. Ha rosszul szabtuk volna meg az árat, akkor ma nem volnának üresek a raktáraink és a termelésünk hónapokkal előre lekötve, s nem várhatnánk az idei, egyébként visszafogott piaci kereslet mellett 200 ezres eladási rekordot. Amikor azt mondtam, hogy a Favorit a diákok és a nyugdíjasok autója - fejezte be Hrabovský -, természetesen nem a mai Csehszlovákiára gondoltam. A fejlett világban azonban ez valóban így van, és nálunk is nem tudom mikor, de így lesz. VAGYONJEGYEK LENGYEL MÓDRA . Meglehetősen sűrűn változnak a lengyel privatizációs elképzelések, megvalósításuk pedig vontatottan és kiegyensúlyozatlanul halad. A lengyel gazdaságban a magánszektor aránya a kívánatosnál némiképpen lassabban hódít teret, ám a kereskedelemben már csaknem befejeződött a privatizáció, az üzlethálózat több mint 80 százaléka magánkézbe került. Az ipar privatizálása a leglassúbb, a magánszféra részesedése a múlt év végére nem érte el a 20 százalékot. Az építőiparban viszont jelentős, mintegy 50 százalékos a magánszféra részesedése, a szállításban 16, és egyre növekszik szerepe a külkereskedelemben is. A kis- és középméretű vállalkozások száma Lengyelországban megközelíti a kétmilliót. Lengyelországban eddig 1200 vállalatot adtak magánkézbe végeladással, és alig több mint egy tucatból alakítottak részvénytársaságot. A teljes lakosságra kiterjedő privatizáció még mindig nem indult meg. A lengyel privatizációs minisztérium törvénytervezete szerint minden felnőtt lengyel állampolgár ún. részvételi bizonylatot vásárolhat, amelynek segítségével részvényessé válhat a befektetési alapokban. Ez utóbbiakból több mint húszat hoznak létre. Feladatuk mintegy 400 magánkézbe adott vállalat felügyelete lesz. Kezdetben az államkincstár birtokolja az alapok valamennyi részvényét. Egy éven belül azonban ezeknek a megvásárlási jogát - az átlagfizetésnek legföljebb 10 százalékáért - eladják az érdeklődőknek. Eképpen közel 27 millió állampolgár juthat részvényvásárlásra jogosító részvételi bizorylatkoz, amelyeket később szabadon cserélhetnek egymás között. Az országos befektetési alapok részvényeit ezzel párhuzamosan a tőzsdei forgalomba is bevezetik. A befektetési alapok működtetéséhez szükséges pénzt „legalábbis az első időben" az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank biztosítja majd. s m mm LESZ IS MILLIÁRD A jövő év második felétől, de főleg az 1994-95-ös években tapasztalhatjuk majd azoknak az intézkedéseknek a hatását, amelyeket november másodikai ülésén vitatott meg a szlovák kormány gazdasági tanácsa. Az anyagot, más minisztériumokkal és az elméleti szakemberekkel karöltve, a gazdasági minisztérium dolgozta ki és megvalósításához 15 milliárd korona kellene már a jövő évben. Az összeg egyharmadát a gazdasági szerkezetváltásra fordítanák, 5 milliárd kellene a mezőgazdaságnak is, 2 milliárdot igényelne a közép- és kisvállalkozók támogatása, 3 milliárdot pedig az infrastruktúra fejlesztése. A pénz megszerzésének kérdése azonban lehűtötte e „maximalista" terv támogatóit és a gazdasági tanács egy „minimalista" terv kidolgozásáról is döntött. Majd e kettő között keresik meg a fejlesztés lehetséges és finanszírozható irányait. Az oldal anyagát SZÉNÁSI GYÖRGY ITTHON LUXUS, ODAÁT NÉPAUTÓ KLAUS ÉS Ä VILÁGSZÉPE