Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-27 / 280. szám, péntek

IPARI ÉS HÁZI VARRÓGÉPEK 3F 7 R MITSUB1SH SEIKO. PEGASUS. KANSAI SPECIAL ÉS EGYÉB Robotnícka ul. 9, 831 03 Bratislava tel./tax.: 07/611 65 ÚP-I«M/I PROFI PROFI LOCK LOCK • i li 1992. NOVEMBER 27. ÜNNEPSÉG - RENDŐRÖKKEL TURUL A HEGYEN A tatabányai önkormányzat szervezte alapítvány 25 millió forintos költséggel helyreállította a város felett magasodó Turul-emlékművet. Vasárnap Göncz Ár­pád köztársasági elnök jelenlétében fog­ják felavatni. Az ünnepségre a vasútállo­másról különbuszok indulnak, mert gya­log - a szombat esti tűzijáték esetleg fel nem robbant petárdái miatt - nem lehet a hegyre feljutni. Az autóbuszozást sajátos módon az október 23-i, Kossuth-téri események is indokolják. A rendőrség jelentős erők be­vetésével akarja megelőzni, hogy a bőrfe­jűek - akik a szóbeszéd szerint országos találkozót szerveztek vasárnapra Tatabá­nyán - ismét inzultálják az államfőt. Az óvatosság más okok miatt is indo­kolt. Szerdán a fővárosi bíróság 48 skin­headet mondott bűnösnek aljas indokból elkövetett súlyos testi sértésért. Két kivé­tellel, fiatalkorú bőrfejűek tíz alkalommal 21 cigányt és színes bőrű diákot vertek össze, amiért a bíróság nem jogerősen kilencüket a Thököly-börtönbe utalt. Nyilván irritálni fogja a szélsőségese­ket a 15 éves Magyarfi Krisztián halála is. A fiú hasonló korú társával Salgótar­jánban agyonvert egy 31 éves cigányem­bert, és mert lelkiismeret-furdalás gyötör­te szerdán este a rendőrségi fogdában felakasztotta magát. V. PAIZS GÁBOR TÁDZSIK TÜZSZÜNET Az ország északi részében lévó Hod­zsentban tanácskozik a tádzsik parla­ment, melynek szerdai ülésén részt vettek a huszonnégy legerősebb fegyveres cso­port vezetői, s megegyeztek a tűzszünet­ben. A megállapodás részleteit egyelőre nem ismerjük. Annyit azonban tudni, hogy a fővárosi csoportok vezetői, akik eddig az előző iszlám kormányt támogatták, engedelmességet ígértek az új vezetés­nek, élén a múlt héten tisztségbe lépett Imomali Rahimovval. CSAPATKIVONÁS A BALTIKUMBÓL Szerda esti ülésén az ENSZ-köz­gyűlés felszólította Oroszországot, vonja ki katonáit a balti köztársasá­gokból. Ivars Godmanís lett kor­mányfő a szavazás után New York­ban megtartott sajtóértekezletén ki­jelentette: a határozatnak az a leg­fontosabb vonása, hogy globális szintre emelte ezt a problémát. A határozat felszólítja mind a négy államot, mielőbb kössenek konkrét megállapodást a kérdés rendezéséről, beleértve a pontos időpontokat is, hogy megakadályoz­zák az esetleges konfliktust. A köz­gyűlés felszólította a világszervezet főtitkárát; jó szolgálataival segítse Lettország, Litvánia, Észtország, il­letve Oroszország megegyezését. TÜNTETÉS BRÉMÁBAN Brémában tegnapra virradó éjjel hozzávetőleg 4 ezren tüntettek a Németországban erősödő jobbol­, dali radikalizmus és neonácizmus ellen. A tilhtetés során körülbelül 350 szélsőséges baloldali tüntető összetűzött a helybeli rendőrséggel, amelynek négy tagja megsebesült. Húsz garázda elemet, akik követelé­seiknek egyebek között gépkocsik tönkretételével és az utcákon mág­lyák gyújtásával adtak hangsúlyt, őrizetbe vettek. A rendfenntartó erőknek a helyzetet éjfél körül sike­rült konszolidálniuk. ÚJ ELNÖKE VAN LAOSZNAK A laoszi hivatalos rádióállomás jelentette, hogy a parlament rendkí­vüli ülésén a 78 éves Nouhak Phom­savant nevezték ki laoszi elnök­ké. Az új elnök, aki a november 21 -én elhunyt Kaysone Phomviha­ne helyébe lépett, a kemény kom­munista irányvonal híve, tagja volt a Laoszi Forradalmi Párt politikai irodájának, s évekig töltötte be a pénzügyminiszter tisztjét, noha csak alapiskolai képesítése van, és korábban tehergépkocsi- vezető volt. 3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK —Ó/SZÓ FEGYVERES ENSZ-AKCIÓ SZOMÁLIÁBAN? Erdős André magyar nagykövet, az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnöke a tanács szerdai ülését követően jelezte, hogy Szomáliában katonai erő alkalmazásával kívánják eljuttatni az élelmiszersegélyt az éhező lakos­ság számára. Eddig ugyanis - szavai szerint - a fegyveres bandák a nemzetközi élelmiszersegélynek a 70-80 százalékát ellopták. Úgy fogal­mazott: oda jutottunk, hogy már nem alkalmazhatjuk a korábbi módszereket. E nyilatkozat alapján feltételezhető, Szomáliában az ENSZ történetében először szegik meg azt az alapelvet, hogy a világszervezet egyetlen konfliktusba sem avatkozik bele az összes résztvevő fél hozzájárulása nélkül. JELENTÉS AZ EMBERI JOGOK MEGSÉRTÉSÉRŐL KUBA NEM MAGYARÁZKODIK Carl-Johan Groth, az ENSZ em­beri jogi bizottságának nevében je­lentést terjesztett a közgyűlés har­madik bizottsága elé. Ez a jelentés a kubai helyzetet térképezi fel az emberi jogok szemszögéből. Esze­rint a szigetországban 1989 óta több mint 250 emberjogi harcost börtö­nöztek be. Az országon belül a disz­szidensek, az adott jogszabályokat tiszteletben tartva, benyújthatnak különféle petíciókat és kérvényeket, amelyekbén síkraszállnak az emberi jogok védelmében, de ezért büntetik ókét. így például Santiago Medina orvost négyéves szabadságvesz­tésre ítélték azért, hogy munkahe­lyén a politikai foglyoknak szabad­ságot követelő plakátot függesztett ki. Groth nagykövet egyébként nem titkolta, hogy a jelentés kidolgozása során nem látogathatott Kubába, nem kaphatott magyarázatot sem a kubai hatóságoktól, sem az ottani disszidensektől. „Véleményem sze­rint - mondotta - minden, amit a je­lentésben feltüntettem, megfelel az igazságnak". párizs, a bajkeverő Amíg Brüsszelben az európai tizenkettek bizottsága szerdán arra a követ­keztetésre jutott, hogy a közösség és az Egyesült Államok között november 20-án megkötött kereskedelmi megállapodás a mezőgazdasági termelésről nem áll ellentétben a közös agrárpolitika reformjával, a Maastricht-pártiak pedig örvendezhettek: végre Spanyolország, az EK nyolcadik állama is ratifikálta az uniót előkészítő vitás szerződést, addig Párizsban épp a jöven­dőbeli közös európai politikát veszélyeztető események vetettek árnyékot a sikeres napra. A washingtoni kompromisszumos megállapodás miatt felbőszült francia parasztok tömege árasztotta el a mezőgazdasági minisztériumhoz vezető utcákat. Mintegy háromezren gyűltek össze, hogy nemtetszésüket, aggodal­mukat és elszántságukat kifejezve tiltakozzanak, s nyomást gyakoroljanak a parlamentre, amely ,,még képes és elárulja a hazai termelőket, feláldozza a mezőgazdaságot". A tüntetők nem maradtak meg elszántságuk szavakba foglalt kifejezése mellett. Ennél több kellett, hát kiprovokálták az összecsa­pást a rendőrökkel. Pedig pár utcával odébb, a nemzetgyűlés épületében Bérégovoy miniszterelnök arról győzködte a honatyákat, hogy módosítani, a végső esetben érvényteleníteni kell a francia érdekeket keresztező mezőgazdasági megállapodást, amely 21 százalékkal csökkenti az államilag támogatott agrártermékek exportját és drasztikusan korlátozza az olajos magvak vetési területét. Ezt a megállapodást a párizsi kabinet otthon nem tudta, s tartva a parasztok haragjától nem is nagyon akarta „eladni". Pierre Bérégovoy nyilatkozatban ismételte meg a kormány immár jól ismert álláspontját, mely szerint az EK-bizottság Washingtonban túllépte tárgyalási hatáskörét, s a kormány most mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a Francia­ország számára elfogadhatatlan GATT-megállapodás érvényesítését. Béré­govoy újabb tárgyalásokat javasol a tizenkettek berkeiben, ám ha ezek sem vezetnek eredményre, akkor Franciaország élni fog vétójogával. Választási okok miatt nem mindegyik honatyának tetszettek a miniszterelnök elképzelé­sei, s így, jó francia szokás szerint, a parlamenti vita ismét belpolitikai csatározásba torkollott. Bérégovoy csapata a szocialistáknak és a mellettük szavazó kommunistáknak köszönhetően úszta meg a Brüsszelnek címzett, úgymond, egységes francia tiltakozást elutasító gaulle-isták és centristák újabb buktatási kísérletét. Ezúttal Párizs a bajkeverő, most ő okoz gondot a nyugat-európaiak gazdasági elitklubjának. Úgy tűnik, mindhiába a partneri figyelmeztetés, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben nem lehet kereskedelmi háborút kezdeni az Egyesült Államokkal. A Le Monde szerint a túlzott francia nyomás komoly válságba juttathatja az EK-t, s nem csupán a maastrichti politikát veszélyez­tetheti, hanem a jelenleg jó kapcsolatokat is Párizs és Bonn között. Ez utóbbi ugyanis igencsak vehemensen propagálja a GATT-tárgyalások sikeres befejezését, s végső megállapodást a gazdaság liberalizálásáról, Tudato­sítja, a közösség még nem olyan erős, hogy szembeszálljon az amerikai akarattal. Akkor sem, ha a franciák ezt az akaratot diktátumnak nevezik. URBÁN GABRIELLA Kezdhetném bármivel, híveinek széles tábora most úgyis azt várja tőlem, rögtön az elején mondjam ki, amit pár sorral lejjebb, vagy a végén írnék csak le: hiába, a Delon, az Delon. És valóban! Akárhány éves is, egyébként ötvenhét, varázsa a régi, vonzerejéből sem az idő, sem a másodszori apaság nem képes elvenni. Egyetlen napra jött Pozsonyba, a tévé kérte fel szilveszteri műsorá­ba, s láss világ csodát: elfogadta a meghívást. Csak éppen ki kellett várni őt. Köd volt, sűrű, tejfehér köd, s nem tudott leszállni a gépe. Itt körözött hosszú percekig a fejünk fölött, aztán repült vissza Bécsbe. Onnan hozta egy hosszú, koromsö­tét ablakú, fekete Lincoln - tizenegy helyett negyed kettőre. Cézár vonulhatott be Rómába olyan kísérettel, mint amilyen őt kö­vette a Charlie Centrumba. Üdvrival­gás, taps, hangosra sikeredett sóha­jok, itt van, ő az, örüiet, ez még mindig állatian vonzó, istenem, ha egyszer... hát nézd, micsoda alakja van, na és a szeme! Mintha értené, mintha minden szót értene, pedig csak a tekintetekből, az arcokból olvas. A láz eléri Alain Délont. Kö­szöni, igazán köszöni, erre várt, de mégis... ezen nem lehet nem meg­hatódni. Ekkora rajongás, ilyen cso­dálat, érett gyümölcs hullik a fáról, neki csak kapkodnia kell, hogy egyetlen szem se vesszen kárba. Es ugyanezt érezheti Fokföldön, Kíná­ba, Malibu szigetén vagy Ameriká­ban. Ahol mozi van a földön, ott mindenütt otthon van, családos anyák, érett nők és félérett bakfisok kedvence mindenütt, és hát a férfi­ak... igen, „a szerelemben minden megengedett". Ezt ö mondja Rein A. Zondergeld könyvében. Meg azt is, hogy „a szenvedélyben hiszek és teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak az emberek". Asztalhoz ül, tessék, itt vagyok, kérdezhettek. Mindent lehet, min­denre felelek. Negyvenöt perc és vége, de addig is: nagyon szeresse­tek! Gyors, féktelen mozdulatok, szemüveg le, szemüveg föl, most jobbra, most balra, most ide, most oda, ez az arc minden szögből töké­letes. Casanova? Nagy bukás volt. de hol van az már! ,,Nem is tetszett a szerep, de színész vagyok, s mint festő a palettára, úgy tekintek a hi­vatásomra, ezért vállaltam el." Papírról idézik tíz-húsz évvel ez­előtti szavait, ma is így gondolja, kérdezi szőke rajongója, ma is ugyan­ezt válaszolná? ,,Nem, csak az ostobák ragaszkodnak egykori véle­ményeikhez. " Taps. Ez igen! Jól kivágta magát. ,,Memoár? Majd ké­sőbb, most még fiatal vagyok." És nevet. És ragyog. ,,Hogy mezítelen voltam egy filmben? Ha olyan ä sze­rep, hogy megkívánja, bármikor megismétlem." O, csak ott lehetnék, hallom balról, aztán megint ő jön. ,,Csak a szerelem, az ne vesszen el, s ami ugyanilyen fontos számomra: a kislányom. Túl az ötvenen ez a legnagyobb örömöm. Aki még nem élte meg ezt az érzést, siessen, kövessen!" Nincs póz, nincsenek hatásva­dász mozdulatok, itt most minden igaznak tűnik. Még a szöveg is. Hogy szeszélyesek a sztárok? Hogy közelről egyenesen kibírhatatlanok? ,,Az én esetemben nem a színész Delonnal nehéz együtt élni, hanem a magánemberrel, a férfival." Számokat mond, pontos adato­kat. „Nyolcvanhét filmnek főszerep­lője, huszonnégynek producere, ket­tőnek rendezője voltam, hat nőt sze­rettem, egy fiam és egy kislányom van, és nem érdekel már egyetlen szerep sem, inkább még több gye­rekre vágyom. Fogytán az idő, ki kell használnom." Fotókat mutatok neki egy könyv­ből, amelyet Münchenben írtak róla, fotókat, amelyeken szikrázóan fiatal, s ruhátlan. Húszéves lehet rajtuk, vagy huszonöt? Mintha csak Vis­conti tiszta lelkű Roccója nézne a fo­tós lencséjébe. Mit érez, amikor régi énjét, fiatalkori arcát látja, kérde­zem, de egyetlen pillanatra sem jön zavarba. ,.Boldog vagyok." Ennyi. A többi lényegtelen. Boldog. És hogyne lenne az? Elért mindent, amit egy sztár a földi életben elérhet. Hány kérdés van még? Tíz, húsz, vagy csak öt? Gyorsan, még gyor­sabban, mert visznek, mennem kell. Szappanokat cseréltek tizenegy előtt a Charlie Centrum férfi mosdó­jában. Kettétört, „adagolt" darabo­kat tűntettek el szélsebesen, mert mi lesz, ha Delonnak éppen ott és ép­pen akkor kell majd... legyen inkább Atlantic a keze ügyében, ne gondol­ja, hogy nálunk erre sem futja. Delon mindebből semmit sem tu­dott, mert arra sem volt ideje. Vit­ték, vigyázták, kocsiba ültették és elhajtottak vele. Csak a könnyek, a sóhajok, a si­kongatások visszhangja maradt utá­na. És az érintetlen Atlantic. SZABÓ G. LÁSZLÓ Méry Gábor felvétele VOI LÁ!

Next

/
Thumbnails
Contents