Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám, hétfő

MOZAIK . ÚJ szól A VÁLTOZÁSOK REMENYÉBEN AZ AMERIKAI GAZDASÁGRÓL, AZ ELNÖKVÁLASZTÁSRÓL ÉS KÖZÉP-KELET-EURÓPA ESÉLYEIRŐL Dr. Dean Larson a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem egyik amerikai vendégtanára, makroökonómiát és szociálpolitikát ad elő angol nyelven. A professzor kitűnően ismeri az amerikai gazdasági és politikai életet, elemzései, meglátásai - tekintettel a november 3-i elnökválasztásra - különösen időszerűek. • Tanár úr, kérem, mondjon valamit önmagáról. - Az USA Wyoming és Colorado államaiból származom, a Szikláshegység vidékéről Chicagóban szereztem a jogi diplomámat, a doktorátust pedig Washingtonban, ahol gazdasági jogászként működtem és politizáltam a Demokrata Párt színeiben Ügyvédi gyakorlatom is van Egyetemen 11 éve tanítok. • Az amerikai gazdaság mély válságban van. ön szerint mik az okai és milyenek az esélyek a kilábalásra? - A válságnak számos oka van. Az amerikai gazdaság, az elmúlt 30 évet tekintve, most van a legroszszabb helyzetben. Nem szabad elfelejteni, hogy a hidegháború, amely végül is tönkretette a Szovjetunió és a kelet-európai országok gazdaságát, kihatott az amerikai gazdaságra is. Mi meg akartuk nyerni és meg is nyertük a hidegháborút, de több mint negyven évig termeltük a deficitet. Ennek tudható be állami adósságunk nagy része. Csak a szövetségi kormány adóssága jelenleg kb. 4 billió dollár, de vannak másfajta adósságok is. A magánvállalatoknak, mamutkonszerneknek, bankoknak, az állami szektor vállalatainak és az egyes államok kormányainak együttvéve kb. 11-14 billió dollár az adósságuk Ez hatalmas összeg. Tehát ahelyett, hogy a pénzt jól jövedelmező beruházásokba fektetnénk, fizetnünk kell a múltbeli rossz befektetések következtében keletkezett adósságtömeget. Ehhez járult, hogy a nyolcvanas évek végén teljesen összeomlott a bankrendszerünk is. Ezt ugyan a szövetségi kormány 0,5-1 billió dollár költséggel újjáépítette, de a veszteség így is nagy volt. A válság okainak sorolását hosszasan lehetne folytatni. Például az sem jó, hogy túl sokat importálunk külföldről és keveset - legalábbis nem annyit, amennyit kellene - exportálunk. Vannak lélektani okok is. Egyesek még mindig abban a hitben élnek, hogy az USA gazdaságilag a legerősebb állam, és ezért sok extravagáns dolgot engedhet meg magának. Például nincs és nem volt a történelemben még egy olyan kormány, amely annyi segítséget nyújt az embereknek szerte a világon. Ma azonban már más a helyzet, mint a világháború megnyerése után, amikor a világ romokban hevert. • A gazdaságpolitika alakulása bizonyára összefüggött az elnökök személyével is. -Igen. Tulajdonképpen 1960-tól, J. F. Kennedy fehérházi belépésétől számítva egészen Bushig ugyanazon generációnak a tagjai töltötték be az elnöki posztot. Ez a 32 év igen hosszú idő volt. Eddig még nem fordult elő, egy nemzedék ilyen hosszan elnökösködjön. E generáció és a háború alatt született Clinton között volt még egy korosztály, amely egyáltalán nem állított elnököt. Ez azt jelenti, hogy az említett több mint három évtized alatt ugyanazokat a gondolatokat sulykolták az emberek fejébe. Ezért is van Bush rossz helyzetben a sajtó és a közvélemény előtt. S ezért veszíti el - szerintem - a választásokat, mert nem tud újat kitalálni. Úgy gondolkodik, mint az 50-es, 60-as és 70-es évek Amerikájában, ami manapság már egyáltalán nem helytálló. • ön szerint miben rejlenek Clinton előnyei és ha megnyerné a választásokat, képes lenne-e helyrehozni az amerikai gazdaságot? - Clinton eléggé ismeretlen az amerikaiak számára. Másfél éve, amikor senki sem hitte, hogy Bush elnököt le lehet győzni, akadt 4-5, kevésbé ismert demokrata politikus, köztük Clinton, aki úgy döntött, hogy mégis megpróbálkozik a jelöltséggel. Azóta az esélyek gyökeresen megváltoztak. Clinton más típusú vezető, mert egy szegény államból, Arkansasból származik. Washingtonban a Georgetown University hallgatója volt és a híres Fulbright szenátor mellett tanulta a diplomáciát. Ez nagyszerű iskola volt számára. Majd az angliai Oxfordban politológiát és a másik híres egyetemen, a Yale-n, tanult jogot, ismét Amerikában. Az elnökjelöltek közül JFK óta neki van a legnagyobb műveltsége. Megvan a képessége arra, hogy jó, analitikus elnök legyen. Hogy lesz-e ereje az amerikai gazdaság átépítésére? Józan megítélés szerint aligha. A gazdaság talpraállítása egy hosszabb, mintegy tízéves folyamat lehet. Ha megválasztják, arra viszont képes lesz, hogy elindítsa ezt a folyamatot. • Nem gondolja, hogy Clinton az amerikai belső problémákra összpontosítaná a figyelmét, s akkor az USA elveszíthetné külpolitikai vezető szerepét? - Annak ellenére, hogy az amerikai gazdaságnak van néhány lényeges strukturális hibája, még mindig a világ legerősebb gazdasága. Az USA gazdasági hatalma rendelkezik a legnagyobb és leghatékonyabb katonai felszereltséggel is. Tehát Amerika vezető szerepe továbbra is megmarad. De az olyan jellegű vezető pozíció, amire itt Európában sokan gondolnak, egy Marshalltervhez hasonló gazdasági segítség nem jöhet számításba. Közép-Kelet-Európán ez nem segítene. Ugyanis, amikor a háború után Nyugat-Európában alkalmazták a Marshall-tervet, akkor ezt olyan országokban tették, ahol az emberek a néhány éves náci uralom alatt sem felejtettek el ésszerűen és gazdaságosan gondolkodni, és a lakosság döntö többsége nem vált nácivá. így a háború után a Marshall-terv feladata a gazdaság helyreállítása és a kormányzó struktúra kialakítása volt. Ezzel szemben a több mint negyven évig tartó kommunista diktatúra megváltoztatta az emberek mentalitását és látásmódját. A világ pénzét beleölhetnénk Kelet-Európa talpraállításába, mégsem sikerülne, mert itt az emberek gondolkodásmódján kell változtatni. Ez pedig igen hosszú, bonyolult folyamat lesz. Amerika ebben segíteni akar, hiszen én is így kerültem erre az egyetemre. Az sem várható el, hogy az USA hajtsa végre a változások nagy részét az érintett országok helyett. Ez mindenkinek a saját feladata, 20 évig is eltarthat, amíg a váltás megtörténik. Lesznek erős demokráciával és jó piacgazdasággal rendelkező országok a folyamat végén, de lesznek kudarccal teli próbálkozások is, amelyek nem viszik előre az illető ország fejlődését. Pár hónapos itt-tartózkodásom tapasztalatai szerint Szlovákiának van esélye a felemelkedésre, ha az egész társadalom meg tud egyezni a teendőkben. • Tehát ön szerint Clinton nyeri a választásokat? - Igen, valóban úgy néz ki. • Es mi a véleménye Ross Perotról? - Nincs túl nagy szerepe. Amerikában már régóta kétpártrendszer van. A független jelöltek, ha egyáltalán indulnak, általában 5-7 százalékot szereznek. Ez minden. Nem hiszem, hogy az ö szereplése befolyásolná a választásokat. Szerintem Clinton fölényesen fog nyerni Bush előtt, függetlenül attól, hogy Perot ott van-e vagy nincs. Az amerikai demokrácia viszont lehetővé teszi, hogy független jöleltek is induljanak, mert az elnöki poszt végúl is nyitott, nemcsak a két nagy párt doménuma. Egy szoros választáson lehet szerepe a független jelöltnek, de ez a mostani nem lesz az. Clinton ereje abban van, hogy változtatni akar, Bush pedig már nem tud újítani. VARGA TAMÁS 1992. NOVEMBER 2. DÉL-AMERIKAI TERRORIZMUS A CSKP IS PÉNZELTE A KIKÉPZÉST Az egyik legnagyobb kolumbiai napilap, az El Tiempo szerint a Kolumbiai Kommunista Párt három legfelsőbb vezetője, Manuel Capeda, Alvaro Vasquez és Aida Abello belekeveredett külföldi terroristák kiképzésébe, ennek során együttműködött a Forradalmi Fegyveres Erők nevű szélsőbaloldali szervezettel. Valószínűnek látszik, hogy ebben a terrorista összeesküvésben Manuel Capeda játssza a főszerepet, aki korábban, a pártállam idején a Csehszlovák Sajtóiroda kolumbiai tudósítója volt. A CSKP vezetése ilyen közvetett módon nyújtott devizában nem kis anyagi támogatást a Kolumbiai KP-nek és más pártoknak meg mozgalmaknak Latin-Amerikában. A kolumbiai kommunisták közreműködtek a dominikai, perui, ecuadori és más terroristák felkészítésében. NÉHÁNY SORBAN O

roszországban 1917 óta most tartották meg az első földárverést, a Ramenszki járásban. A kísérletet Borisz Jelcin nyolc hónappal ezelőtt hozott rendelete alapján hajtották végre. Az árverésen csak Moszkva és a moszkvai kerület lakosai vehettek részt, s a felparcellázott földeket kizárólag családi házak építésére lehet használni. A 12-20 hektáros telkek kikiáltási ára 250-350 ezer rubel között mozog. Egy 12 áras parcellát rekordnagyságú összegért 3,5 millió rubelért vett meg egy moszkvai ügyvédnő. K

laus Kinkel német külügyminiszter, aki szombaton érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Kínába, kollégájával, Csien Csi-csennel tárgyalt a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról. Elmondta, szóba került az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése is, de részleteket nem volt hajlandó közölni. 1989 óta, vagyis a Tienanmen téri véres események óta német külügyminiszter nem járt Pekingben, sót, a bonni parlament szankciókat is elfogadott Kina ellen. O

laszország nem hivatalosan, de egyértelműen értésre adta, hogy nem vonja kétségbe az olasz-szlovén határt. A római külügyminisztérium állásfoglalása arra a követelésre reagált, amely szerint Olaszországnak ismét meg kellene nyitnia az Isztria körüli vitát, amelyet 1975-ben kétoldalú szerződéssel zártak le. M

ahmud Abbasz, a PFSZ végrehajtó bizottságának tagja szombaton Kairóban Amr Musza egyiptomi külügyminiszterrel tárgyalt, s ezt követően kijelentette, hogy az amerikai kormányváltozás minden bizonnyal lelassítja a közel-keleti békefolyamatot. Megállapította, az eddigi washingtoni béketárgyalások haladást hoztak Izrael és Szíria, illetve Izrael és Jordánia között, de csak azokban a kérdésekben, amelyek nem érintik a palesztinokat. Nem tagadta, az a tény, hogy Izraelben munkapárti kormány került hatalomra, lehetővé tette a palesztinok számára is a dialógust az ö érdekeikről. Arról az amerikai tervről, amely szerint a palesztinok vehetnék át a felelősséget a megszállt területekért, Mahmud Abbasz azt mondta, hogy több elképzelésről is folynak a konzultációk, de eddig nem született semmilyen megállapodás. M

oszkvában szombaton rendkívüli ülést tartott az Orosz Biztonsági Tanács, mindjárt azt követően, hogy Jelcin hazatért kétnapos asztraháni látogatásáról. Az ülésről részleteket nem közöltek. Megfigyelők emlékeztettek arra, hogy Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök pár nappal ezelőtt sajtóértekezletén saját hírforrásaira hivatkozva azt állította, ez a testület nemrégiben fontolóra vette a rendkívüli állapot kihirdetését Oroszországban. T

örökország és a Szovjetunió öt közép-ázsiai utódállamának részvételével csúcstalálkozót tartottak szombaton Ankarában, Turgut özal török államfő kezdeményezésére. A csúcs témája az öt, többségében muzulmán köztársaság megsegítése, hogy beilleszkedhessenek a nyugati világba és a piacgazdaságba. E

' szak-Franciaországban megtalálták a világhírű Nobel-díjas brit író, Rudyard Kipling fiának sírját. Kiplinget, aki annakidején támogatta a hadseregbe való önkéntes belépést, rendkívül mélyen érintette egyetlen fiának, a 18 éves Johnnak a halála. John Kipling 1915-ben esett el, s mindeddig nem sikerült felkutatnia, hogy hol helyezték örök nyugalomra. RÁCEGRESPUSZTÁTÓL AZ ÓCEÁNIG ILLYÉS GYULÁRA EMLÉKEZVE Ha élne, ma lenne kilencvenéves. Igaz, így is kegyes volt hozzá a sors, hisz nyolcvanhárom termékeny évet juttatott neki, ami költő esetében már-már botrányos bőkezűségnek számít. Élete utolsó fejezetében megélte a bálványoknak kijáró stallumot: élő zarándokhellyé vált, hozzá vezettek — határon innen és túl — a magyar szellemi élet zarándokútjai, föl a tihanyi dombra, ahol a nyarakat töltötte, és ahol emlékezett. Telekre és nyarakra. Hosszú, csikorgó, rettenetes fagyokra és rövid napsütésekre, már ami a magyar sorsot illeti, mellyel úgy forrt egybe az élete, akár dióval a héja, hogy stílszerűek maradjunk. Rácegrespusztáról, cselédek ivadékaként, a nemzet első költőjévé válni, akinek szavára még az elnyomó rendszer is kénytelen volt odafigyelni, nem kis teljesítmény. Ehhez óriási hit kell és a mindenséggel való megméretkezés igénye, és robotos munkabírás, őserő. Lehetetlen a feladat: Illyés Gyuláról nem lehet cikket írni. Illyés Gyulát vagy el kell fogadni, vagy eldobni. Utóbbi lehetőség annyit jelent, mint a magyar gondolkodás legjaváról lemondani, a magyarság huszadik századára nézni szenilisen, elhülyülve és értetlenül. Ahogyan ő vetette papírra a Beatrice apródjai kapcsán, amelyben gyökereinket próbálta kitapogatni: „Buzgalmamat az keltette, hogy azt éreztem: a magyar nép XX. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást. Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan: mi történt a magyarsággal 1918 és 1925 között". Hogy mi történ a magyarsággal 1956 után, szintén ő fogalmazta meg egy velőtrázó kiáltással, az Egy mondat a zsarnokságról című költeményében. Hogy mi történt a magyarsággal a Horthy-Magyarország alkonyán, azt is ő munkálta végig: a Nyugat utóvédharcát vállalva fel, a Magyar Csillag szerkesztésével. S hogy miről kellett hallgatni, szintén megfogalmazta: legjobb drámáit a leglehetetlenebb években írta. Az embernek szinte beleborsózik a háta, mi minden fért ebbe a lámpabélnyi egyetlen életbe, kezdve a század nagy földindulásától, a forradalmi ifjúkortól a Párizsi menekülésig, amely, iskolán túl, lehetőséget is kínált. Válhatott volna francia költővé, Tzarához és sok más közép-európaihoz hasonlóan. Ehelyett hazajött, s elindította a népi írók mozgalmát, s megfogalmazta a beteg Magyarország diagnózisát. És ontotta a verseket. Hogy átvett három Kossuth-díjat? Hogy bejáratos volt Aczélhoz? Hogy volt ebben egy adag szellemi machiavellizmus? Nem önös szándék vezette - a jobbítani akarás szándéka a legsötétebb helyzetben is. Végül is: cselekvően végigélte a századot, annak minden mocskával, égésével és zuhanásával, röpke reményeivel, de mindenekelőtt szívós, az ősöktől örökölt munkabírással, ami fölemelte a huszadik század európai irodalmába, Ady, József Atttila, Babits, Pilinszky, Weöres mellé, Bartók és Csontváry magasába. S bár a patikamérleget használók jó ideje rakják kérdőjeleiket a „nagyköltészetet" méricskélő serpenyőbe, az illyési életművet még ők sem merik kikezdeni. Előbb-utóbb, persze, eljön a piszkálódás ideje is, akadnak, akik megpróbálják megcsipkedni, de ezen ő maga is mosolyogna. Végtelen nyugalommal, a bölcsek mindent megbocsátó derűjével, ami szinte lényéből áradt, még betegen, megtörten, öregen is. Tudatosan vállalva a ki-kifulladó folyamatosságot: ,,Apjuk, nagyapjuk, dédjük lettem, /kiknek a térdein ügettem; / kik adnak minndmáig tanácsot / óvni a szétömlő családot. // Állnak az idő útján. Szobrok? / Viszszaszólnak, ha odaszólok. / Mutatják, jó hidmérleg-őrök, / mit ér, ki elhalad előttök." [kövesdi]