Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-21 / 275. szám, szombat

1992. NOVEMBER 21. HAZAI KÖRKÉP ELHANGZOTT A PARLAMENTBEN EGYÜTTÉLÉSÜNK POZITÍV ÉRTÉKEI A szlovák-magyar viszony mély rétegeire az emberi mértéktartás, a kölcsönös emberi tiszteletadás a jellemző. Gondolom azért is, mert a köznapi együttélés az élet elemi érdekeit fejezi ki. A kölcsönös egymásrautaltságot, a közös egzisztenciális érdeket, a közös sorsot. Persze van rivalitps, de ez természetes versengés a másság, a többlet, a bizonyítás jegyében. A szlovák-magyar együttélés emberi mély rétegeiben jó lenni, mert itt jelennek meg a másság értékei. Itt hallani a népélet csodálatos melódiáit, a költészetet, a zenét, a kultúrát. Itt éli meg az ember a történelem közös reflexeit... A feszültség általában az emberi • lét, 7- mondhatjuk úgy is az együttélés - más, felsőbb rétegeiben képződik. Az egzisztencia elemi határain túl. A társádalom mozgásában, a társadalmi rétegek eltérő helyzeteiben és érdekeiben. A nemzeti lét eltérő érdekeiben. A politikában. A politika érdekeket fogalmaz meg. Társadalmi csoportok, társadalmi rétegek, s nemzetek érdekeit. A kérdés? Mi okozza ma Szlovákiában a magyar-szlovák feszültséget? Az érdekek kuszáltsága. És tisztázatlansága. Ezek súlyos szavak. Súlyos vádak, hihetetlen analógiák. Ha minden vád valós lenne, bíróság elé kellene bennünket állítani. Vádlottként ülök ebben a parlamentben. Emberemlékezet óta különböző jelzők terhe nehezedik rám. Voltam proletár internacionalizmus ellensége, nacionalista, revizionista, szovjetellenes, s legújabban az irredentizmust képviselem állítólag. A kommunista politika tragikus gyakorlata volt, hogy kihasználta az ellenségképet. Sajnos, ma is ez a gyakorlat fenyeget. Az ellenségkép az emberi és erkölcsi bizalmatlanság politikája. Óriási energiákat nyel el. A vádlottat védekezésre kényszeríti, ösztönös reflexeket és az önvédelem bástyáit szüli. Visszafogja a megoldásokat és a történelmet. Arról nem is beszélve, hogy nagy tévedés, ha valaki az 1938-39. évi Európát a mai Európához hasonlítja. Ez a történelmi párhuzam szemléletesen mutatja, milyen mély gyökerei vannak bennünk történelmünk tragikus kuliszszáinak. Azért, hogy az ilyen nagy történelmi pillanatokban, mint amilyen az önálló szlovák állam megalakulása, valamilyen negatív történelmi példa kulisszáit helyezik előtérbe, a mai politika felelős. A mai Európában történik mindez, amely az integráció felé halad. Az önállósodó Szlovák Köztársaság politikájának egyik komoly problémája szerintem az a kérdés, hogy hogyan lehet pozitív megoldást levezetni a szlovák-magyar történelem és a szlovák-magyar viszony tapasztalataiból. Az említett vádakat visszautasítjuk, nem fogadhatjuk el. Nem vagyunk ellenségek, sem rosszakarók. A szlovák demokrácia, Szlovákia jövője közös ügyünk. Ne kényszerítsenek bennünket önvédelemre 'az elhamarkodott vádaskodásokkal. Azt várjuk, hogy javaslatainkra ne reagáljanak erőszakkal, hanem megértéssel és a megoldáshoz vezető párbeszéddel. Az a jó politika, amely nem sért, mondta egy bölcs. Együttélésünk pozitív értékeit fejezi ki hetvenéves kisebbségi tapasztalatunk, viszonyuk ehhez az országhoz. Úgy vélem, ezeket az értékeket hasznosítani kell s nem devalválni, háttérbe szorítani. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés) TALALKOZO LEVAN MAGÁNSZEMÉLYKÉNT - KÖZÜGYEINKRŐL Szót tudunk érteni? A közelmúltban figyelemre méltó meghívót kaptunk december 5-re és 6-ra Lévára, a szlovákiai magyarság jövőképe az önálló Szlovákiában című rendezvényre. A meghívón szervezőként három magánszemély aláírása szerepel. Őket kérdeztük a részletek felől. Csáky Pál: Nagyon mélyen el kell gondolkodnunk azon, hogy január elsejétől a szlovákiai magyarság új viszonyok közé kerül. Úgy érezzük, elsősorban értelmiségünk feladata, hogy az ezzel kapcsolatos reflexióit megfogalmazza és megpróbáljon egy értelmes jövőképet állítani mindannyiunk elé. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján az is világos, hogy erre a feladatra nem vállalkozhatnak csupán politikai pártjaink, illetve mozgalmaink. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy véleményem szerint nem is képesek rá. A jelen helyzetben ennél sokkal szélesebb összefogásra, együttgondolkodásra van szükség. Ezért döntöttünk úgy, hogy a találkozóra mindenkit magánszemélyként hívunk meg, akitől azt várjuk, hogy elsősorban a saját véleményét, s ne valamiféle pártvéleményt képviseljen. Dolnik Erzsébet: Külön gondot jelentett, ki szervezze meg ezt a találkozót. Attól tartunk, ha bármely párt hivatalosan közreműködne a közelmúltból annyira ismert pártközötti görcsök, gátlások azonnal működésbe lépnének, s meghiúsíthatnák a termékeny együttgondolkodást. Bármely más szervezet - például a Csemadok - hivatalos bevonása, érzésünk szerint azt a veszélyt hordozná magában, hogy ránk üthetnék a bélyeget, hogy ez vagy amaz a szervezet politizálásra, rosszabb esetben népfront típusú politizálásra törekszik. Ezt is el akartuk kerülni. Ezért döntöttünk úgy, hogy magánszemélyként vállaljuk a rendezvény megszervezését, persze ezt a módot is meg lehet támadni. Nagyon kérünk azonban mindenkit, hogy a mi szerepünket valóban csak a szükséges minimális koordinátori szerepként fogja fel, az összejövetelen mindenki egyenlőként vesz részt. Zoller Mihály: Lehetőséget szeretnénk felkínálni egy ilyen kiélezett történelmi helyzetben az együttgondolkodásra. Csak tőlünk függ, tudunk-e élni vele. A rendezvény nem lesz politikai jellegű, de úgy gondoljuk/, a politikai kérdéseknek is helyet kell kapniuk a kultúra, identitásunk védelme, a nyelvhasználat és egyéb kérdések mellett. Mindhármunk véleménye szerint itt az ideje, hogy kibeszéljük magunkból azokat a fájó kérdéseket is, amelyek a közelmúltból bennünk maradtak. • Nagyon fontos, régen hiányolt fórummá válhat ez a találkozó. Hány résztvevővel számolnak? Csáky Pál: Az önálló Szlovákiában a magyarságnak egységes alaptézisekkel kell belépnie, különben nagyon sérülékenyek lennénk. Ezeket az alaptéziseket kellene Léván kidolgoznunk, természetesen úgy, hogy mindenki belső meggyőződését, egyik vagy másik politológiai irányzathoz való vonzódását maximálisan tiszteletben tartanánk. Bő időt biztosítunk a vitára, véleménycserére: mivel azonban kb. 40-50 résztvevővel számolunk, fegyelem nélkül az egész nem fog menni. Körülbelül tíz percet kap minden felszólaló szombaton, hogy elmondhassa véleményét a kialakult helyzetről, a múltról, s a továbblépés lehetőségeiről. Vasárnap újabb öt percbén elmondhatná mindenki, hogyan látja a jövő esélyeit. Dolník Erzsébet: Köztudott, hogy hármunk között is voltak a múltban komolyabb nézeteltérések. Ezeken túltettük magunkat. Szimbolikusnak is szántuk, hogy az MKDM parlamenti frakcióvezetője, az MPP alelnöke és az Együttélés vezető titkára magánszemélyként hív össze ilyen találkozót. Most elválhat, mennyire vagyunk toleránsak egymással, mennyire vagyunk igazi demokraták; mennyire vagyunk méltóak egyáltalán az értelmiségi megnevezésre. Zoller Mihály: Számos fontos problémát kellett megoldanunk a szervezés kapcsán. Mivel a rendezvényre meghívóval lehet bejutni, mindjárt felmerült, kit meghívni és kit nem. Nagyon nem szeretnénk, ha bárki megsértődne. Elsősorban azokat hívtuk meg, akik az elmúlt időszakban a közélet területén valamilyen módon megmutatták magukat. A fö szervező feladatát én vállaltam, azon egyszerű oknál fogva, hogy hármunk közül én vagyok a legtöbbet Léván. A részvételi igényt csakúgy, mint a szállásigényt nálam kell tehát jelezni, s ugyanúgy nálam jelentkezhet az, aki nem kapott meghívót, de szeretne a rendezvényen részt venni. Előre kell azonban bocsátanom, hogy hetvennél több résztvevőt technikai okok miatt nem tudunk fogadni. S még egy megjegyzés, a helyszínhez: Léva, úgy gondoljuk, a keletiek és a nyugatiak száméra egyaránt megfelelhet. • Kiket kéltek fel arra, hogy jelenünk és jövőnk legfontosabb kérdéseit vázolják? Mi lesz az elhangzó előadások témája? Csáky Pál: A nyitó előadásra Turczel Lajos, tanár urat kértük fel. Úgy éreztük, az ő kora, tapasztalata és rálátása kell ahhoz, hogy asztalhoz szögezzen mindnyájunkat. Utána négy előadás következne: Duka Zólyomi Árpád, Popély Gyula, Bugár Béla és Zoller Mihály tartanák, s az elmúlt két évvel, jelenünkkel és jövőbeni lehetőségeinkkel foglalkoznának más-más megközelítésből. Azt hiszem itt is érződik a szándék, ha politikai mozgalmainkat egyszersmind szellemi áramlatoknak is felfogjuk, úgy e négy előadó véleménye egymás mellett egy széles szellemi skálát jelenthet. Ezek után hosszú, nyolcórás véleménycserére nyílik lehetőség. Egyébként az elhangzottakat szeretnénk kiadvány formájában is megjelentetni. Vasárnap két nyitóelőadással számolunk: Koncsol László a jövő lehetséges útjairól meditálna, Hunčík Péter pedig arról tartana rövid előadást, hogy az új állam megalakulása milyen pszichikai hatással lesz a szlovákiai magyarságra. A vasárnapi vita során elsősorban a jövőt célzó hozzászólásokra számítunk. Dolnik Erzsébet: Tudjuk, hogy más programja is lehet a meghívottaknak a kérdéses időpontban. Tegyük fel azonban mindannyian magunknak a kérdést: mi a fontosabb? S fontos-e valóban egy ilyen helyzetben egy ilyen konferencia? A mi meggyőződésünk szerint létfontosságú. Zoller Mihály: Szeretettel várunk hát mindenkit. A vállalkozók figyelmét külön felhívom, hogy amennyiben szponzorálni akarják ezt a rendezvényt, bármilyen módon megtehetik. Nálam jelentkezhetnek, a 0813/21244-es telefonszámon. -ypFÉLBEMARADT FORRADALOM (Folytatás az 1. oldalról) vette az emberek válláról a felelősség terhét. így azt folytatja ma, amit az állam is művelt korábban. Úgy gondolom, arra a kérdésedre, hogy ilyen viszonyok között miért nem népszerű egy politikus, már válaszolnom se kell. Mi liberálisok vagyunk, mi az egyénre, felelősségvállalási készségére, vállalkozókedvére alapoznánk. • Beszéljünk Csehszlovákia sorsáról. Amely, minden erre vall, legalábbis egy időre bevégeztetett. Próbálj meg jövendölni. Működésbe lép a nosztalgia, és a jövőben helyreállhat az egysége? Magyarként válaszolj! - Nem is tudnék másként. Csak nézz körül; vedd szemügyre a közvélemény-kutatási eredményeket. Nem a véletlen műve, hogy a magyarok között volt mostanában a legtöbb föderalista. Több mint a szlovákok és több mint a csehek között. És Havelhez is hasonlóan viszonyulunk. • Van erre értelmes magyarázat? Hiszen nem fenékig tejfel az életünk. - A magyarok számára a föderáció védőernyőt, garanciát jelentett, kissé leegyszerűsítve: a szlovák nacionalista politikusok megnyilvánulásai alapján nem megalapozatlan, hogy tartunk az önálló szlovák államtól. Ha Havel nem lesz, magyarjaink pótolni akarják valamivel ezt a támaszt. Kézenfekvő, hogy nem Mečiar felé fordulnak, hanem a magyarországi politikusok felé. Ami nem lenne baj. Csak az a kérdés, hogy közülük kik kerülnek előtérbe. Számunkra semmi sem lenne nagyobb szerencsétlenség, mint ha Magyarországon Csurka irányzata kerülne hatalomra, és szlovákiai magyarjaink benne keresnék a támaszt. Hasonló csapdába kerülnénk, mint a két háború között. • Hogyan jellemzed a magyarországi helyzetet? - Magyarországon egyelőre még leginkább Európába tartó a fejlődés, ha a kommunizmus utáni országokat vesszük figyelembe. Persze, Csehországon kívül. Ott - Szlovákiától, Romániától, Jugoszláviától, a balti államoktól stb. eltérően - még nem szenvedtek vereséget a demokratikus erők. Nézz csak körül! A felsorolt országokban szavakban mindenütt Európát emlegetik, de mindenütt kelet-európai út lett belőle. • Kissé köntörfalaztál, mielőtt kimondtad Csurka nevét... - Tudod, ebben a térségben könnyen rásütik az emberre a nemzetáruló bélyegét. Csurka - politikailag - édestestvére Mečiarnak. Próbáld meg ma Szlovákiában megkérdőjelezni Mečiart! Mondom, ennek a népnek, sajnos, időt kell kapnia arra, hogy kiábránduljon. A magyaroknak is időre van szükségük arra, hogy ismét megtapasztalják, mit jelent a nemzet számára a Csurka által hirdetett polgárosodásellenesség, mit az antiszemitizmus, a nemzetiminőség-káderezés stb. Én főleg attól félek, hogy miközben a magyarországi kapcsolatokat keressük, Csurkával találkozunk. Halálos veszélyt jelent, hogy miközben elhatároljuk magunkat azoktól, akik Szlovákiában pótmegoldásokkal szédítik a nemzetet, Magyarországon ugyanolyanok karjaiban találjuk magunkat, akik ott akarják pótmegoldásokkal boldogítani az országot. A szlovákiai és a magyarországi „pótmegoldóknak" - ez tragikomikus - szükségük van egymásra. Enélkül nem alakul ki az ellenségkép. • Valóban túlságosan bársonyos volt a forradalom? - Szlovákiát váratlanul érte a forradalom. Ide úgyszólván importálják a forradalmat. Hogy nem voltak igazi változások, az nem annak a kérdése, hogy kemény volt-e vagy puha a forradalom. A lényeg az, hogy a régi struktúrák helyett nem volt kit kiemelni. • Szívesen elhisszük, hogy a dél-szlovákiai magyarok fogékonyabbak a polgárosodás iránt, mint általában a szlovákság... - Kétségtelenül hatott ránk a magyarországi kommunista rendszer legalább másfél évtizedig tartó bomlasztása a maszekok által. • Mi volt a legsértőbb, amivel téged magyarként 1989 novembere óta illettek? - Az, hogy „becseheltél". Mondták ezt rám itteni magyarok is, de magyarországiak is. Az utóbbiak számára enyhítő körülmény, hogy nem tudták, mit beszélnek. Polgárnak tartom magam. Magyar polgárnak. Azt pedig mucsaiságnak, ha valaki kisajátítja magának a magyarság képviseletét. Persze, azt sem volt könnyű megemészteni, amikor Kňažko azt mondta, a Magyar Polgári Párt nevére utalva, hogy nem tudja elképzelni, hogyan lehet valaki egyszerre polgár is, meg magyar is. Ő ezt nem tudja megérteni, némely szlovákiai magyar politikai vezetők pedig afölött nem tudnak napirendre térni, hogy a Magyar Polgári Párt tagjainak szellemi színvonala valamivel magasabb az országos átlagnál. • Van valami, amire különösen büszke vagy abból kifo- lyólag, hogy ennek a pártnak vagy a tagja? - Büszkeségre nincs sok okom, hiszen félbemaradt a forradalom, amelynek bölcsőjénél én is ott voltam. Arra azonban büszke vagyok, hogy akik 1990 után is ott maradtak a mozgalmunkban, majd az MPP-ben, azok közül - másoktól eltérően - soha egyikünk sem mondta ki, hogy támogatja az önálló szlovák állam létrejöttét. • Demokrataként és liberálisként ezt mondod? - Ezt, mert tudtuk, hogy kik bábáskodnak az önálló Szlovákia bölcsőjénél. Volt szerencsénk őket megismerni. TÓTH MIHÁLY BODROGKÖZBEN LASSAN JÁR(T) A POSTA... AVAGY: MIÉRT CSAK SZERDÁN KAPTÁK MEG A HÉTFŐI ÚJ SZÓTZÉTÉNYBEN Trosko László zétényi olvasónk telefonon arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a helyi előfizetők e héten nem kaptak Új Szót. Mint mondta, tudja, hogy ha köd van, akkor Pozsonyból Kelet-Szlovákiába egynapos késéssel érkezik meg a lap, de a mostani hosszabb kihagyás valami újkeletű „fene" lehet... Nos, a hét első felében a repülőgép egyszer sem szállította el Kassára idejében a Pozsonyban készülő napilapokat, így'az Új Szót sem; tehát a Hernád-parti városból a postakocsi csak másnap vihette tovább őket. Hogy Zétényben a hétfői számot (és a keddit) mégsem kedden, hanem csak szerdán kézbesítették, az külön „ügy". Bodnár Mónika bo-; lyi postafőnöktől tegnap megtudtuk, hogy kedden szünetelt körzetükben a kézbesítés, mivel a posta alkalmazottai számára Királyhelmecen kötelező munkabiztonsági előadás volt. Természetesen ök nem tehetnek róla, hogy a szervezők délelőttre tették, nem délutánra. - Késő délután vagy pedig este már nem vállalják a kézbesítők a faluzást, ez érthető. A bolyi községi hivatalt megkértem, tájékoztassa a lakosságot, hogy kedden szünetelni fog a postakézbesítés, viszont a zétényieket, elismerem, nem értesítettem. Ézért tőlük így kérek elnézést... - kommentálta az esetet a postafőnöknő. Ennyi tehát a magyarázat. Kiegészítésként: szerkesztőségünk azon fáradozik, hogy minél előbb mégoldja a lap Kelet-Szlovákiába járó példányainak kassai nyomását, s ezzel kikerülje a szállítást gyakran nehezítő ködakadályt. Ugyanakkor szívesen vennénk - s bizonyára olvasóink is -, ha a posta az alkalmazottai számára szükséges tanfolyamot, megbeszélést nem a lapkézbesítés rovására oldaná meg. (gazdag)