Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 19. ,ÚJ SZÓ. GAZDASÁG FÖLDÜGYBEN SAJNOS, JÓL TUDJÁK Ritka eset, hogy az ember a saját ismereteiben szeretne tévedni. Azt reméli, hogy kiderül, amit tud, az helytelen, nem igaz. Rovatunknak a napokban két ilyen levelet kézbesített a posta. B.L. balogfalai és Cs.Gy. vámosladányi olvasdhk is tévedni szeretne.. Egyikük abban, hogy rosszul tudja, miszerint a szövetkezeti transzformációs törvény az állami gazdaságokra nem vonatkozik, másikuk pedig abban, hogy a gépés traktorállomásokkal szemben érvényesíthető kárpótlás feltételhez kötött. Sajnos, egyikük sem téved. Az a jó, igaz, amit tudnak. A 42/1992es számú törvény szövetkezeti transzformációs törvény. Paragrafusai vonatkoznak a lakás-, az ipari-, fogyasztási és természetesen a mezőgazdasági szövetkezetekre, viszont nem érvényesek az állami gazdaságokra. A földtulajdonos, tehát olvasónk szemszögéből mérlegelve a lehetőséget, a 14-es paragrafus sze~ rint a mezőgazdasági szövetkezetben jogosult személy az, aki 1992. április 28-ig igazolta, hogy vagyonát a szövetkezet átvette, "használja vagy a mezőgazdasági , szövetkezetekről szóló 162/1990es számú törvény hatálybalépésének napján (1990. május 15én) használta. Ha olvasónk földjét ezen a napon állami gazdaság használta, akkor el kell fogadnia a tényt, hogy nem tehet semmit. Figyelmeztetésként elmondjuk, hogy a 42/1992-es törvény nem, de a 330/1991-es (földrendezési) törvény és a 229/1991-es számú törvény, közismert nevén a földtörvény az állami gazdaságokra is érvényes. A tulajdonos földje ellenében saját használatra pótföldet kérhet és kap az állami gazdaságtól, illetve bérleti díj ellenében átengedi földje használati jogát. Ezen túlmenően — amennyiben ilyen jellegű igényét legkésőbb 1992. december 31-ig bejelenti — kárpótlásra is jogosult. Cs.Gy. vámosladányi olvasónk is kárpótlási ügyben érdekelt. Lapunkban olvasta, hogy a gép- és traktorállomások feltételhez kötik a kárpótlást, amit igazságtalannak tart. Válaszunktól legalább ötven százalékos engedményt remél, abbgn bízva, hogy amit olvasott és tud, az nem úgy igaz. Márpedig úgy igaz, így ezúttal is csak a tényeket ismételhetjük meg. Amennyiben eddig még nem tette meg, december végéig okvetlenül érvényesítse kárpótlási igényét és keresse meg annak lehetőségét, hogy a kárpótlás ellenértéke a mezőgazdasági termelést szolgálja, ahogy azt a földtörvény 20-as paragrafusa feltételként adja. A törvény minisztériumi értelmezése szerint a gépés traktorállomásolTRemcsak a saját, hanem a bérbe vett föld használatát is elismerik. Kérik, hogy a földet használó a 219/1991-es törvény szerint a községi hivatalban magángazdaként legyen regisztrálva. A földhasználat tényét az 572/ 1991-es törvény alapján kiváltott vállalkozói engedéllyel is bizonyítottnak tekintik. A telekkönyvi problémával kapcsolatosan látatlanban nem tudunk tanácsot adni, viszont az érsekújvári telekkönyv példája nyomán már hónapokkal ezelőtt megírtuk, hogy a hivatal miatt a transzformációból sem maradt ki egyetlen földtulajdonos. Akkor olvasóink ezt elíenjelzés nélkül tudomásul vették, most meg a balogfalai levélből arról értesülünk, hogy van járás, ahol a földtulajdonosnak „még nem sikerült a telekkönyvbe bejut. nia". Kérdés, hogy milyen ügyben? Ha konfiskált, vagy olyan föld ügyében se, amelynél a tulajdonos telekkönyvi kivonatában az állam szerepel, nagy baj. Ezekre az esetekre a december 31-e valóban zárós határidő. -efKIKÖTÖK BENJAMINJA JANUSZ JAROSINSKI A versailles-i békeszerződés megkötése után, 1919-ben az újjászületett Lengyelországban a szejm országhatárrá nyilvánította a tengerpartot, s a következő évben a hadsereg megkezdte a tengerpart elfoglalását; 164 kilométernyi partszakaszt szereztek a Balti-tengeren, de mindenekelőtt összekötettést a világtengerekkel. A partszakasz a mai Gdyniától Jastrzebia Goráig terjedt, ám nagyobb kikötő ezen a szakaszon nem volt. A szomszédos Gdansk portjával — lévén az szabad város — Lengyelország nem rendelkezett, tehát kikötőt kellett építeni. Az 1300 lakosú halásztelepülés, Gdynia helyén épült fel egy év alatt a kikötő; az 1923-as avatásra francia és brit hadihajók is érkeztek, politikai rangot adva az eseménynek. .. — A hetvenéves kikötő a legfiatalabb lengyelországi kikötő, s egyúttal a legmodernebbb is — mondta Janusz Jarosiríski, a Gdyniai Tengeri Kereskedelmi Kikötő Rt. elnökhelyettes, marketingigazgató. — A háború előtt pedig a legnagyobb balti-tengeri kikötő volt. A második világháború kitörésekor már 10 millió tonna volt az átrakókapacitása, kiépült a kereskedelmi és a személyszállító flottája is. Az akkor már 122 ezer lakosú halászfalu városi rangot kapott. Már a háború kitörésének évében iszonyú veszteségeket szenvedett: csak egyetlen napon, november 11-én 314 személyt végeztek ki a németek, és átkeresztelték a várost Gotenhafenre. A kikötő nagy része is elpusztult, a lakosság száma 75 ezerre csökkent 1945-ig. De öt évvel a háború befejezése után már 103 ezer lakosa volt, ismét működött az Állami Tengerészeti Iskola és a Halászati Iskola — e kettő összevonásából lett 1968-ban a Tengerészeti Főiskola —, innen indult Kanadába a híres Báthory személyszállító tengerjáró —, amely a háborút csapatszállítóként szolgálta végig, majd a lángvágók végeztek vele. Utódát, a Stefan Batoryt 1954-ben bocsátották vízre, de már ez sem közlekedik Gdynia ós New York között, évekkel ezelőtt eladták Görögországnak, azok továbbadták a svédeknek — onnan pedig valahová a Távol-Keletre került, úgy hírlik, szállodának. * A kikötő egy éve részvénytársasággá alakult, megtette így az első lépést a privatizáció felé, de a cél a külföldi tőke bevonása. A Port Gdynia lehetővé teszi a külföldi vállalatoknak a kölcsönösen előnyös szerződéseket, elsősorban olyan vállalatoknak, amelyek Lengyelországgal valamint a középés kelet-európai országokkal kívánnak kereskedni. A 240 hektáron elterülő kikötő 10 kilométer hosszú mólóján 40 horgonyzóhely, 25 raktár található; évente 10 millió tonna rakomány átrakását végzi, de kapacitása 12 millió. Csehszlovákiát régi jó partnerként tartják számon, az átmenő rakomány 500 ezer tonnányi teherszállítással az első helyen volt, de tavaly s különösen az idén drasztikus csökkenés állt be a fuvarozásban. Ugyanígy kevesebb a magyarországi és a belorussziai szállítmány is. — Az okok többfélék — mondta az elnökhelyettes —, de szeretnénk, ha partnereink visszatérnének. * Zygmund Smigielski a Tengeri Ügynökség főmenedzsere. — A kikötőben egész sor vállalat biztosítja a zavartalan munkát. Ezek egyike a Tengeri Ügynökség. A hajóügynök fontos szerepet tölt be. Mi a külföldi hajótulajdonos vagy a hajózási társaság képviselői vagyunk, mi képviseljük a kikötő területén az érdekeiket, törődünk a rakománnyal, a személyzettel. A befutó hajók két csoportra oszthatók: menetrend szerintiekre és olyanokra, amelyek nem menetrendszerűen érkeznek, hanem bérleti szerződés alapján. Az ügynökség negyven évig állami vállalat volt, egy éve pedig lízingben működő magánvállalkozássá alakult. Rajta kívül még vagy tíz hasonló társaság létezik —, de az összes befutó hajók 60-80 százaléka a Zygmunt Smigielski vezette ügynökség kliense: évente mintegy 2000 hajó gondját viselik. Különös dolgok is megtörténnek... Negyven év alatt Smigielski úr sok furcsaságot megélt. Gyakran előfordult, hogy a szigorú ellenőrzést kijátszva felkerültek szökni vágyó potyautasok a hajóra, bezáratták magukat egy újonnan épült hajó fülkéjébe... Mindenféle kéréseket teljesíteniük kell: papot kérnek a fedéleztre, mert misét akarnak hallgatni, de előfordul, hogy esküvőt tartanak a hajón. Gyilkosságra is emlékszik: a fülöp-szigeteki legénység összeverekedett — az „eredmény" két halott s egy bujkáló gyilkos. Ha megbetegszik valaki, kórházba kell szállítani... A hajózási társaságoknak előre kell fizetniük, hogy hajójuk kiköthessen. De nem mindig fizetnek. Ilyenkor az ügynökség — a tengeri kódex szerint — 72 óráig fogva tarthatja a hajót. Ha a társaság ezután sem fizet, az ügynökség a bírósághoz fordul, s hivatalos végzés alapján lefoglalja a hajót. Akkor már ott vesztegelhet, ameddig akar. De rendszerint nem maradnak sokáig, mert minden napért borsos árat kérnek. Személyszállító hajók nem okoznak ilyen incidenst — a külföldi utazási irodák vigyáznak a hírnevükre... * • A hetvenedik születésnapot Pozsonyban tartották meg. Miért éppen itt? — kérdeztem Janusz Jarosirískitől. — Célunk az volt, hogy bemutatkozzunk a szlovákiai vállalatoknak és felajánljuk a szolgálatainkat. Sokkal nagyobb lehetőséget látunk a Szlovákiával való együttműködésben, mint Csehországgal. Az ország földrajzi fekvése lehetővé teszi, hogy a szállítás a mi kikötőnk közvetítésével történjen, és olyan árakat és színvonalat kínálunk, amely igazán előnyős. Gdynia közelebb van ide, mint Hamburg. Ráadásul Szlovákiából Hamburgig nemsokára két országhatárt kell átlépni... • Milyen volt az együttműködés Csehszlovákia és az önök kikötője között? — Nem panaszkodhatunk, de lényegében kilencvenig ez az együttműködés államközi szerződés alapján létezett. Most csökkent a szállítás, mindössze 10-15 százaléka a korábbi éveknek. • Folytattak-e konkrét tárgyalásokat itt Pozsonyban? — A pozsonyi összejövetel alapját képezi a majdani tárgyalásoknak. Meg kell hogy mondjam, elégedett vagyok. Felvettük a kapcsolatot, s bízom benne, hogy együttműködés lesz belőle. Az áraink valamivel alacsonyabbak, mint a konkurens kikötők árai, de a szervizszolgálatunk színvonala sokkal magasabb. • Említette, hogy a gdyniai kikötőben van egy rakpart, amelyet Csehszlovákiáról neveztek el. — Igen. Csehszlovák rakpart a neve. Ez még a háború előtti időkre nyúlik vissza. Január elsejétől gondban leszünk. Mi legyen a neve? Szlovák rakpart vagy Cseh rakpart?... KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A KIS- ES KÖZÉPVÁLLALATOK SZEREPE A GAZDASAGBAN SOK KICSI SOKRA MEGY Szlovákia gazdasága rendkívül mély válságban van: nehéz életet lehelni a lomha óriáscégekbe, az infrastruktúra elavult, a termékek alacsony színvonalúak. Ľudovít Černák, a gazdasági tárca minisztere a napokban ismertette Szlovákia gazdasági élénkítésének stratégiáját, melynek keretében kétmilliárd koronával szeretnék jövőre támogatni a kis- és középvállalkozásokat. Talán furcsának tűnik, hogy a kis cégeknek ilyen fontos szerepet szánnak, ám ne feledjük: az elmúlt évtized nyugati gazdasági életének legnagyobb változását a gomba módra szaporodó kisvállalatok milliói eredményezték. MUNKAHELYET TEREMTENEK A nyolcvanas években a nyugati országokban, főleg az Egyesült Államokban valóságos „vállalkozási forradalom" ment végbe; 1983-ban az USA-ban 600 ezer új vállalat létesült, 1984-ben 650 ezerrel nőtt a számuk, 1986-ban pedig 900 ezer új kisvállalkozás született. A kiscégek jelentős szerepet játszottak az USA gazdaságának növekedésében. 1980 óta a nagy amerikai cégek az átszervezések során 3,1 millió állást szüntettek meg, a kicsik viszont több mint 17 millió új munkahelyet teremtettek. A kiscégek nemcsak a munkaalkalmak létrejöttében játszanak döntő szerepet (az újonnan létesült állásoknak 80-90 százaléka rájuk jut), hanem a hanyatló területek gazdasági fellendítésében, a nemzetgazdaság újító kedvének és rugalmasságának élénkítésében is. Még a legfejlettebb országok gazdasági szerkezetének is a hatékony kis- és középvállalatok az alappillérei. Az Európai Közösségek tagállamaiban az e kategóriába tartozó cégek biztosítják a munkaalkalmak kétharmadát, a szolgáltatásokban a háromnegyedét, az Egyesült Államokban pedig a foglalkoztatottak 80 százalékának adnak munkát. Több elképzelés is született a kisvállalkozások felvirágzásának magyarázatára. Az egyik szerint a technológia felszámolja a nagy méretek számos előnyét. A számítógépek és az általuk vezérelt berendezések révén a 100-200 főt foglalkoztató cégek ma már olyasmiket tudnak előállítani, amit korábban csak sok ezer fős vállalatok gyártottak. Mások szerint a „kicsiknek" jóval nagyobb az alkalmazkodóképességük, mint a nagyvállalatoknak. A változó körülményeknek megfelelően gyorsabban módosítják béreiket és munkaerőlétszámukat, továbbá számos felmérés bizonyítja, hogy egyben innovatívabbak és merészebbek is. „Rengeteg olyan esetet ismerek, hogy amikor a nagycégek viszszautasították alkalmazottaik kiváló ötleteit, azok önállósodtak, ós új céget alapítva megvalósították azokat" — mondotta Frederic Sherer amerikai közgazdászprofesszor. ÁLLAMI ÖSZTÖKE A fejlett nyugati országok gazdaságpolitikájának szerve és jelentős részét képezik a kisvállalatoknak nyújtott támogatások és szolgáltatások. Hogyan lehet hatékony ösztönzőket kiépíteni? Nagy-Britannia kormánya az egyik legaktívabb e téren; kezdet. ben adókedvezményekkel, beruházások támogatásával, előnyös hitelekkel segített, majd a közvetlen anyagi segítséget fokozatosan felváltotta a cégvezetők ingyenes vagy jutányos áron való továbbképzése, kibővítették a kiscégek számára a piackutató-, pénzügyi- és egyéb tanácsadó szolgáltatások hálózatát és az igénybevétel esetén a költségek egy részét maga az állam állja. Franciaországban az új céget alapítani szándékozók speciális igazolványt kapnak, amelyek feljogosítanak ingyenes kereskedelmi és pénzügyi tanácsok igénybevételére, sőt, térítésmentes tanfolyamra is. A Közös Piac szervei szintén rendkívüli figyelmet szentelnek a vállalkozóknak. Jelentősen csökkentették a vállalkozásokat sújtó adminisztratív korlátokat, ésszerűsítették a bürokratikus eljárásokat, a közös, tudományos-technológiai programokba (EUREKA, ESPRIT) is bevonják őket, s ezeken túlmenően minden gazdasági és legiszlatív törvényjavaslatot megvizsgálnak a kisvállalkozások és szolgáltatások szemszögéből. Az egyik legszerteágazóbb támogatóhálózatot az Egyesült Államok építette ki szövetségi, állami és helyi szinten. Kisvállalkozási Hivatal (SBA) a neve annak a független kormányszervnek, amelyet még 1953-ban hozott létre a Kongresszus a milliónyi amerikai kisvállalkozás segítésére. . Nyújtanak speciális hiteleket, amelyek a helyi munkaalkalom-teremtést segítik, kölcsönöket az átmeneti fizetési zavarok áthidalására, sőt, környezetvédelmi beruházásokra is. E sokrétű gondoskodás mellett nagyon fontos az az 1985-ben született törvény, amely biztosítja, hogy e cégek a szövetségi kormány megrendeléseinek tíz százalékában részesüljenek, természetesen az érdekeltek csak pályázat útján juthatnak a szerződésekhez. RÁÉRŐSEN, RÁÉRŐSEN,,. Csehszlovákiában a szocialista központi tervutasításos rendszer gyakorlatilag teljesen kiirtotta a kisvállalkozói réteget. Szinte a nulláról kellett újrakezdeni 1989 novembere után, ám máris érződik a Csehország és Szlovákia közötti különbség. A cseh kormány még 1991-ben kitűzte a kis- és középvállalatok támogatásának stratégiáját és 1,9 milliárd koronát fordított a program megvalósítására. Szlovákiában csupán az általánosság síkján beszéltek e lényeges gazdasági szektorról, a konkrét lépésekre csak az idén került sor, miután a kormány életrehívta a Szlovák Köztársaság vállalkozói Alapját. Kiépülőfélben van a kisvállalkozóknak nyújtott tanácsadóközpontok hálózata, a kis- és középvállalkozók információs rendszere (ISSME) és még sorolhatnánk. Mindez természetesen biztató, ám kevés. Az általános tőkehiány fékezi a nagyobb fellendülést, a bankok pedig meglehetősen szűkmarkúak. Csehországban sorrá születnek a technológiai parkok, amelyek egyfajta „vállalatkeltető" szerepet is betöltenek, Szlovákiában még .csak a kezdeti lépéseknél tartanak. Ha valóban meglesz a beígért kétmilliárd korona, akkor az eddiginél gyorsabban állna helyre a vállalatok nagysága közti természetes struktúra, a tíz- és tízezer kiscég pezsgést hožna a gazdaságba. Körültekintően, a fejlett országok széles körű és sokéves tapasztalatainak felhasználásával olyan szociális, legiszlatív és gazdaságpolitikai döntéseket kell hozni, amelyek kedvező feltételeket és vállalkozásbarát közeget teremtenek a hazai kis- és középvállalkozóknak egyaránt. (sidó) Kikötőrészlét (A szerző és archív felv.)