Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám, szerda

1992. NOVEMBER 18. TÚJSZÓM SPORT PLUSZ 10 TENISZGALA BUDAPESTEN Taróczy Balázs, Wimbledon páros teniszbajnoka valószínű­leg komolyan gondolja, hogy a világ legjobb teniszezőit sorra elviszi Budapestre. A novem­ber 26-ai gála még a tavalyinál is rangosabb műsort ígér a Bu­dapest Sportcsarnokban. Néz­zük csak a neveket. John McEnroe, a wiesbadeni születésű, 33 éves amerikai, aki­nek valószíntíleg ez az utolsó teljes szezonja a profik között. Alig 21 évesen már világranglis­ta-vezető volt, s még ma sem si­került túlszárnyalni 1984-ben elért teljesítményét; 85 mérkő­zésből mindössze háromszor hagyta el vesztesként a pályát. Ahol megjelenik, ott mindig törté­nik valami... Jimmy Connors, a már 40 esztendős veterán, az amerikaiak .másik élő legendája; 109 torna­JIMMY CONNORS győzelmével csúcstartó a férfiak között. Két évtizedes profi pálya­futással a háta mögött, ma már — saját bevallása szerint — csak a játék öröméért lép pályára. En­nek ellenére még ma is komo­lyan számolni kell vele. Igazi tré­famester és nagyszerű sportem­ber. Goran Ivanisevics, a horvát szervakirály, aki 1988 óta járja profiként a világot. A 21 éves spliti születésű fiút már most töb­ben — közülük John McEnroe — a jövő nagy egyéniségeként em­legetik. Az idén ötjátszmás, ha­talmas küzdelemben maradt alul a wimbledoni döntőben Andre Agassival szemben... Marc Rosset, a svájciak 22 esztendős olimpiai bajnoka Bar­celonában a világelső Couriert, legjobb barátját, Ivanisevicset, majd a döntőben a spanyol Árré­sét legyőzve állhatott a dobogó legfelső fokára. Nagy érdeme van abban, hogy hazája csapata — a sportág történetében először — a Davis Kupa fináléjába jutott. A mini bemutató tornán első­ként McEnroe és Connors, majd Ivanisevics és Rosset ját­szik a döntőbe jutásért egy-egy játszmát, s végül az esti finálé­ban már két szett alatt dől el az elsőség. Érdekességnek szá­mít, hogy ilie Nastase és Te­mesvári Andrea — mintegy „megkontrázva" Conorrs és Nav­ratilová unikumnak számító kö­zelmúltbeli összecsapását — szintén megmérkőzik egymással. Egy szettben döntik el, ki a jobb: az egykori világelső, ma már 47 esztendős bukaresti születésű veterán vagy a még mindig aktív szőke bajnoknő. Mondanunk sem kell, óriási az érdeklődés az esemény iránt, ezért a magyar televízió kétórás összefoglalót ad a gáláról, míg a német SAT 1 tévéállomás fél órában számol be a zsenitalálko­zóról. A négy sztár köZül hár­man (McEnroe, Rosset, Con­nors) a mérkőzés napján ér­keznek a magyar fővárosba Prágából — Connors szemé­lyes kívánságára különrepülő­géppel! Hiába no, nem akárkik­ről van szó... (T.) KECSKÉRE BÍZNI A KÁPOSZTÁT? JOHAN CRUYFF MENEDSZER (IS) AKAR LENNI A labdarúgás híveinek még a világ legeldugottabb országában sem kell bemutatni az FC Barcelonát. Az a futballklub, amelynek csapata minden nyerhető címet és kupát magáénak tud, s amely évi hétmilliárd pesetából (mintegy 70 millió dollár) gazdálkodik, mindig az érdeklődés homlokterében áll. Ha pedig valami rendkívüli történik a háza táján, a hírügynökségek máris kiemelten foglalkoznak vele. Az FC Barcelona a BEK második fordulójában negatív szenzációval hökkentette meg a fut­ballvilágot: 2:0-ás vezetés után saját pályáján szenvedett vereséget a CSZKA Moszkvától, s ezzel a címvédő kiesett: a klub pedig elesett mintegy 10 millió dollártól. A spanyol lapok világvége-hangulatban számoltak be a tragédiáról, s nem hallgathatják el az együttesen belüli ellentéteket sem. Az El Mundo Deportivo című sportlap (gy kesereg: „Szomorú, gyászfekete este volt. Az oroszok négy perc alatt vertek meg ben­nünket. Dicsőségünk a Camp Nou­stadionban van eltemetve." De nem csupán a katalánok siránkoz­nak, szomorúan konstatálja a visz­szaesést ós a viszályt a fővárosi sajtó is. Az FC Barcelona ugyanis nem hirtelen kapott léket. A BEK­győztes az idén is gyengécskén rajtolt a bajnokságban, s a konti­nens legjobb klubcsapatainak ver­sengésében is csak hatalmas sze­rencsével jutott túl az első fordu­lón. Az „orosz medvétől" kapott pofon, mint mindig az elmúlt két évben, ha elmaradtak az eredmé­nyek, ellentámadásra adott okot a klub elnökének, aki szeretné végre dűlőre vinni a vezetőedzővel foly­tatott hatalmi harcát. JOSEP LLUIS NÚNEZ CLEMEN­TE, az FC Barcelona elnöke és egyik főrészvényese, aki 1978 ősze óta áll a katalán klub élén, dúsgazdag építőipari vállalkozó. Rengeteg időt, energiát és pénzt áldozott a klubra, amelynek ma 99 000 tagdíjat fizető „családtag­ja" és egyben bérletese van. A ta­gok, választott képviselők révén, névégyenként szavaznak a tiszt­ségviselőkre, s most az éppen soros választások előtt, Núnez el­nök szeretné megerősíteni a pozí­cióját. Ehhez viszont lé kell törnie JOHAN CRUYFF vezetőedző szar­vait. Rivalizálásuk mögött a büszke becsvágy lappang. A holland szak­embernek ma már „derogál" a ve­zetőedzői cím, szeretne a szak­osztály teljhatalmú menedzsere lenni. Ez gyakorlatilag azt jelente­né, hogy Cruyff venné ós adná is a játékosokat... Ez ellen hadakozik minden erejével a rátartiságában is makacs klubelnök, aki szerint Johan Cruyff már így is több száz millióért hozatott a klubvezetők­kel—tartalékjátékosokat. Núnez az Ajaxtól megvásárolt R. Witschgé­re, a horvát Vucsevicsre és a dán Eklundra célzott. Nyilatkozatai azt sugallják, hiba lenne kecskére bíz­ni a káposztát, újabb kereseti le­hetőséghez juttatni Cruyff szemé­lyes menedzserét, ügynökét és pénzügyi tanácsadóját, aki nem más — mint a holland szakvezető apósa... Cruyff, persze kikéri magának a személyeskedést, ő dilettantiz­must, önkényt, személyi kultuszt emleget, s fennen hangoztatja: neki a menedzseri funkcióra csak azért lenne szüksége, mert így jobban tudná kamatoztatni — a klub javára! — a képességeit. Mi­közben a két rivális a léket kapott Johar, Cruyff dekázgat... Barca kormánykereke után kap­kod, igyekezvén maga mögé állí­tani a játékosokat is, a klubtagok tehetetlenül szemlélik a tusako­dást. A csapat rossz eredményei kapóra jöttek a klubelnöknek a választások előtt, ugyanis most, arra hivatkozva, hogy nincs idő ilyen „másodlagos kérdésekkel" foglalkozni, elhalasztja a novem­ber végére tervezett választáso­kat. A sportlapok már hónapok óta cikkeznek a Núnez—Cruyff viszály­ról, s időnként sikerül szóra bírniuk egy-egy labdarúgót is. Kezdetben a bolgár Hriszto Sztoicskov — szerintünk talán a világ jelenlegi legjobb csatára — is belekotyogott a „nagypolitikába", de menet köz­ben rájött, a dolgok sokkal bonyo­lultabbak, mint gondolta, így meg­maradt a gólgyártásnál. Sztoicskov most már a játékvezetőkkel ós a Barcelona védőivel is kezd megbé­kélni, ami nem kis dolog, mert azok gyakran hibáznak. Michael Laudrup, a csapat talán legintelli­gensebb tagja viszont nem rejti véka alá véleményét. Jobbra is, balra is „ad". Nehezményezi, hogy Cruyff túlságosan sok energiát fe­csérel el a hatalomért folytatott küzdelemben, s ezt megsínyli az edzésmunka. Núnez elnöknek pe­dig azt veti szemére, hogy a nyil­vánosság elé tárta a játékosok prómiumköveteléseit, azt az alku­dozást, amely — úriemberekről lé­vén szó — csak a két érdekelt fél­re tartozik. A párharc egyelőre döntetlenre áll. Cruyff kijelentette, hogy Nú­nez újraválasztása esetén ő a szerződése lejárta (1993 nyarán) után lelép, egyébként is vár rá a holland válogatott kispadja. A klubelnök válasza: „Cruyff edző évi 300 millió pesetát keres, még­is rossz bánásmódról papol. A telhetetlensége érthetetlen és el­fogadhatatlan." Legutóbb az újságírók szóra bírták az edzőpapát, a 73 éves Heleino Herrerát is: „Az FC Bar­celona a világ legerősebb és leg­gazdagabb klubja, a világ leg­jobb csapata viszont az AC Mi­lan. Núnez elnök nem szereti ha valaki az árnyékban áll..." Az élő legendának számító tréner igazat szólt. Núnez elnök tényleg félti a tekintélyét, ám abban minden bi­zonnyal igaza van, hogy az FC Barcelona edzésmunkája lehetne hatékonyabb -is. A technikai dol­gokba nemigen szokott beleszólni a klubelnök, de rögtön rábólintott Jupp Heynckes edző (Bilbao) vé­leményére: „Látványosan kombi­nálnak Bakeróék, ám a védel­mük könnyen átjátszható, Ro­nald Koeman pedig erősen le­lassult..." Azok, akik rendszeresen nézik a Screensport és az Eurosport köz­vetítéseit, maguk is láthatták, egy­re tágul a lék a Barca „bárkáján". A katalán csapat külön szerencsé­je, hogy a Real és az Atletico Madrid sem a régi, és hogy a lis­tavezető La Coruna csak amolyan „felvezető nyúlnak" ígérkezik. (f-ie) FUTBALLELNOKOK HABORUJA ITALIABAN A vicc talán csak az újszülöttnek nóvum, ám kétségtelenül nem rossz: meghal szegény SILVIO BERLUSCONI, s a pokolra jut. Ám ő ott meggyőzi az ördögöket, hogy vezessenek be néhány reformot, s ezzel megszűnik a káosz. Jutalmul a purgatóriumba kerül, s még ott is sikerül elviselhetőbbé tennie az életet. Ezért aztán megérkezik a mennybe, ahol még telje­sebbé teszi a csodát —, s az örök boldogsá­got. Egy idő után magához hívja a Jóisten, s így szól hozzá: „Jól teszed a dolgodat, Silvio. Csak azt nem értem, miért lettem én itt csak helyettes....?" A Milan világverő futballcsapatának mindenható elnöke ma Olaszország második leggazdagabb embere — ha hinni lehet az adóbevallások alapján közzétett listáknak. Neve mára, 53 éves korára le­gendává nemesült. Egy olyan korszak legendájává, amely az olasz futballt — legalábbis üzleti és kom­merciális szempontból — a világ labdarúgóinak pa­radicsomává tette. Berlusconi a jogtudományok doktora, született lombard, közelebbről milánói. Hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, így kiválóan beszéli az angolt, s jól a franciát. A futballon kívül másik hó­bortja a művészet, kastélynak is beillő lakásában több XVI. és XVII. századi kép között megbúvik né­hány Rembrandt-festmény is. Vagyona „üzleti birodalmából", a Fininvest cég­ből származik, amely közel negyven vállalatot tö­mörít. A futballszurkolók számára legérdekesebb — az AC Milan — például a „Mozi és látványosság" csoportba tartozik, a maga évi százmillió dollárnyi költségvetésével. HIP Ide tartozik a Medusa nevű cég, a Nem­fflíw/. zetközi Művészeti Ügynökség, a Manzo­ni Színház vagy a Milan-Point. Bármilyen hihetet­len, ez a szektor az egyik legkevésbé nyereséges ágazat. Ám itt áldozhat a „Doktorre" két szenvedé­lyére, a futballra és a művészetre....(Persze, látva a Milan játékát, lehet, hogy ez a „bontás" nem is sze­rencsés.) A többi szektor azonban ontja a pénzt... Berlus­conié három olasz televíziócsatorna, ő a tulajdono­sa például az 11 Giornalénak, valamint más kiadvá­nyoknak, van három áruházlánca; közülük a Stan­da — a Rinascente mellett — a legismertebb Itáliá­ban. Ám még mindig nem ezek az igazi „fejőstehe­nek"... » A legjövedelmezőbbek ugyanis az építkezések és az ingatlanok. A Dottore pénzéből épült fel há­rom új városrész is Milánóban. Közülük az egyik — a Milano due — otthont ad például Ruud Gullitnak is. Gondolhatják, hogy messze van a Mária Valéri­a-teleptől... Ezért ne gondolkodjanak sokat, kik lehetnek a 250 000 Berlusconi-alkalmazott közül a legjobban fizetettek... (me, az első öt listája: Ruud Gullit, Mar­co van Basten, Franco Baresi, Frank Rijkaard és Gianiuigi Lentini. Aligha kell mondani: mind az öten az AC Milan futballistái. Tulajdonképpen mindenki elfogadja Silvio Ber­lusconi vezető szerepét az olasz íutballimpériumon belül is; egyetlen kivétellel. Az az egyetlen úr azonban évtizedek óta a leg­népszerűbb olasz futballklub, a Juventus élén áll. Itáliában mindenki ismeri a nevét, ám kevesen szó­lítják — különösen a mindennapos társalgásban — SIGNOR GIANNI AGNELLInek. Ahogy Berlusco­ninak a Dottore, úgy Agnellinek az Avvocato (ügy­véd úr) titulus jár. Agnelli — aki Berlusconihoz hasonlóan hihetet­len vagyonokat öl a futballba, s az autósportba — személyes presztízskérdésnek tekinti elsősége bi­zonygatását. A Juventus soraiba vitte — szinte „le­pipálhatatlan" összegekért — Roberto Baggiót, Gi­anluca Viallit és David Plattét. Kettejük kakasviadalának eredményeként tudják be sokan azt is, hogy immár háromnál több légióst is szerződtethetnek az olasz klubok; valamint azt is, hogy — ha csak titkos tervként, hogy ne mondjam, álomként — még mindig napirenden van egy eset­leges Szuper Liga, egy össz-európai bajnokság alapítása. Hgp Érdekes, hogy kettejük csatája legutóbb a világ legdrágább játékosává vált Gian­iuigi Lentini szerződtetése körül csúcsosodott ki. A Torino Calcio 22 éves játékosát a Juventus és a Milan is le akarta szerződtetni. A Juve pazar kont­raktus kínált, ám a Milan még ezt is túllicitálta. Ber­lusconi pontosan abban a faktorban verte meg Ag­nellit, amelyben az a FIAT főnökének a legkelle­metlenebb: a pénzügyekben. A Lentini-akció végül harmincmillió dollárnak megfelelő összeget emésztett fel, s Angelli „kínjá­ban" mindössze annyit mondott: „Berlusconi most minden léptéket elveszített..." Az ügy egyetlen szépséghibája — meg persze Agnelli kijelentéséé is —, hogy az Ügyvéd úr által megvett Vialli szer­ződtetése (minden költséget beszámítva) jó hu­szonnyolcmillióba került. Olaszország e két futballelnökének magánhábo­rúja filmre való történet. Lenne is, aki a történetet filmre viheti... MARINO CECCHI GORI, a Fiorentian elnöke ugyanis filmproducer, igazán otthonos a mozik vilá­gában. Sőt, most veti barátját, Silvio Berlusconit. Immár Cecchi Gori is résztulajdonosa egy televízi­ós állomásnak. CAMILLO FLORININEK, az Ancona elnökének éppen az elmúlt hónapban voltak — anyagi okok­ból — kellemetlenségei, ám az élvonalbeli csapa­tok elnökeire ez nem igazán a jellemző. A Viola családtól az elnöki hatalmat átvette GIU­SEPPE CIARRAPICO (AS Roma) — dacára an­nak, hogy a klub főszponzora a Barilla cég, a ne­ves tésztagyár — az „ásványvízkirály" becenevet érdemelte ki. Vagyona rendkívüli, így az ő érájában az AS Roma minden korábbinál nagyobb összeg­gel gazdálkodhat; éves költségvetése meghaladja az ötvenmillió dollárt. ERNESTO PELLEGRINI, az Inter elnöke étter­meiről híres. Azt mondják, nála hideg és meleg vál­togatja egymást. Csakúgy mint színre lépése óta az Internéi; a csapat nyert már UEFA Kupát, az idén tavasszal viszont még a nemzetközi kupasze­replés jogát sem tudta kiharcolni. Hp Nem érdektelen GIAN MAURO BOR­ÉsH SANO „pályafutása" sem. Nevezett úr a Torino Calcio elnöke, és — valóban hatalmas beruházásokkal — élcsapatot „csinált" a Bikákból. Érkezte óta olyan játékosokat vett meg, mint Scifo, Casagrande, Aguilera vagy a már eladott Martin Vázquez. Ám tranzakciójának nagy ára volt: pénzügyi za­varba került. A kiutat abban látta, hogy a tulajdoná­ban lévő La Gazzetta del Piomente napilap hasáb­jain Bettino Craxi vagy ha úgy tetszik, a szocialis­ták választási „lokomotívja", szócsöve lett. Azt re­méltem ezen az áron akár a képviselőségig is jut­hat, s az mentességet biztosíthat számára. Ettől persze még igaz, hogy Borsanónak legin­kább „három" dologra volt-van szüksége: pénzre, pénzre és pénzre. Ezért is adta el legkedvesebb, s egyben legértékesebb torinói egyémántját, Gianiui­gi Lentinit. Lentini a világ legdrágább futballistája lett, ám az összeg csak csöppet enyhített Borsano gondjain. Akinek azért mostanában legalább annyi öröme van, hogy csapata jól szerepel. Mindez csak részben igaz PAOLO MANTOVA­NIRA, a Sampdoria 62 éves, olajmágnás elnökére. A Samp az utóbbi hetekben nem túl acélos, de ez keveset befolyásolja Mantovani megítélését, ő hosz­szú időre beírta nevét a város történetébe: a geno­vai városatyák teret neveztek el róla. (K.N.S.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents