Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám, csütörtök

RIPORT - TUDÓSÍTÁSOK DISZOKLEVELES GI MN AZ 1ST A K íÚJSZÓM 1992. NOVEMBER 12. „TÖBBET AKAROK TUDNI" Számítógép és a hegedű Bugár Zoltán Nádszegről utazik naponta a galántai gimnáziumba. Februárban lesz tizennyolc éves. Az 1991/92-es tanévben is a matemati­kai olimpia P - vagyis programozó - kategóriájának kerületi győztese, s az országos forduló eredményes résztvevője volt. Vele kapcsolatban egyik tanárnője, Pék Anna szavait idézem: „Az év végi értékelőn, amikor az igazga­tói dicséretet kap­ták a diákok a kü­lönböző tanulmá­nyi versenyeken való résztvételü­kért, mindenütt el­hangzott a felké­szítő tanár, vagy tanárok neve, csak Zoltánnál nem. Ö ugyanis egyedül, autodi­dakta módon ké­szül a különféle számítástechnikai versenyekre. Zol­tán őstehetség, aki az őt érdeklő dolgok elsajátítá­sáért elszántság­gal, akaraterővel, odaadással képes küzdeni. Alapis­koíásként került a számítástech­nikai terembe, s ott megismerte Bor­sányi Antal mérnököt. Talán ekkor vált a számítógépek nagy szerel­mesévé, s attól a naptól kezdve rendszeresen jött hetente legalább egyszer, számítógépezni..." Bugár Zoltán e véleményhez még hozzáteszi: a nádszegi alapiskolá­nak is sokat köszönhet, ahol meg­szerettették, vele a matematikát, fizi­kát, versenyekre is küldték. Egy elektrotechnikai táborban került elő­ször szemtől szembe a számítógép­pel, s azonnal bele is szeretett. Még ekkor, alapiskolás korában, volt egy másik szerelme is, a hegedű, a nép­zene. Nyolc évig szülőfalujából, Nádszegről Galántára járt a zeneis­kolába. S egy nap, hegedűvel a hó­na alatt, szándékosan „betévedt" a gimnázium épületébe, mert hallott róla, hogy az iskolának van táncka­ra, zenekara. Néhányszor csak néz­te a próbákat, később azonban őt is „kipróbálták". Szépen játszott hege­dűn, gitáron, s a gimnáziumi zene­kar tagjai maguk közé fogadták a te­hetséges „alapiskolást". Hegedűvel a hóna alatt „bekukkantott" a szá­mítástechnikai terembe is, s mint Pék Anna tanárnő említette, ekkor ismerkedett meg Borsányi Antal mérnökkel. - Borsányi mérnök úr beavatott a „titkokba" - mondja Zoltán. - Ő készített fel arra, hogy tudjak versenyezni, programozni. Sokat köszönhetek a szüleimnek is... Édesapja a Doprastav darukeze­lője, édesanyja egy fogorvosnál nő­vér. Látták, felismerték, hogy a he­gedűn, gitáron kívül mi érdekli még Zoltánt, s az anyagiakkal nem törőd­ve egy Sinclair típusú számítógép­pel ajándékozták meg, amelyen már odahaza is dolgozhatott. Erre is em­lékeztet Pék Anna tanárnő: „Már elsős gimnazista korában többünk­nek feltűnt, hogy krónikusnak tűnő kötőhártyagyulladással járt iskolába. Csak pár hónap múlva derült ki, hogy odahaza néha hajnalig ült a számítógép előtt, s ettől a szem­gyulladás. Elsős és másodikos korá­ban Borsányi mérnök egyengette út­jait, vezette mind mélyebbre a szá­Polgár Anikó: - Nem tudok úgy az iskolába jönni, hogy ne készüljek fel (Méry Gábor felvételei) mítástechnika labirintusaiba. Addig­ra már régen kinőtte az előírt tan­anyagot, csodálatos dolgokat volt ké­pes önállóan megoldani. Harmadi­kos korában, amikor Borsányi mér­nök már nem volt az iskolában, telje­sen egyedül készült fel a Zenit ver­senyre, a Komenský Egyetem szá­mítástechnikai levelező szemináriu­mára, a P kategóriás olimpiára..." A galántai gimnáziumba kerülve Zoltán nem „hanyagolta el" másik nagy szerelmét sem: rábízták a már országszerte ismert Fakó-zenekar prímási posztját. A zenekarral, amely már kinőtte az iskola kereteit, bejárták jóformán egész Szlovákiát, Erdélyben, Magyarországon is több­ször léptek fel. - Bár sokan ma már más zenét kedvelnek, mi népzenét játszunk - mondja a fiatal prímás -, eredeti népzenét, ugyanazokkal a hangsze­rekkel, mint régen játszották. Három éve még nyolcan voltunk, most csak öten vagyunk. A bőgősünk, Bugár Ignác, a prágai Károly Egyetemen atomfizikát kezdett tanulni, de hogy ne essen szét a zenekarunk, Po­zsonyban folytatja tanulmányait. - A számítástechnika és a zene egy kicsit ellentétes dolognak látszik - jegyzem meg beszélgetésünk közben. - De nagyon kiegészíti egymást - vallja Zoltán. - A zenével az embe­rek között vagyunk. A számítógép nem szereti, ha körülötte emberek vannak. Az embernek erre is, arra is szüksége van. Ha hosszú ideig va­gyok emberek közt, akkor igen jó a magány a számítógép mellett. - Szót fogad a gép? - Nem mindig, egyénen múlik, szót fogad-e neki. A Komenský Egyetem matematika-fizika karán szeretném folytatni a tanulmányai­mat, ahol a mesterséges intelligen­ciával foglalkoznak. A gép persze csak azt csinálja, amire az ember megtanítja. Arra még nem tanították meg, hogy magától is készítsen önálló programot. Hogy mit hoz a jö­vő, nem tudhatjuk, a gép önálló programozása nélkül is van mire összpontosítanunk... Zoltán két nagy szerelme a szá­mítástechnika és a népzene, e páro­sítás nélkül nem is tudja elképzelni életét. Az idei tanévben leérettségi­zik, s utána? Továbbra is a híres Fakó-zenekar prímása akar ma­radni. - A programozásban könnyebb munkát találni, erre mindig szükség lesz - jövendöli -, inkább a zenét szeretném folytatni. Ahhoz viszont hogy folytathassam a zenét, el kell végeznem az egyetemet, hogy ne vigyenek el katonának, továbbra is együtt maradhasson a zeneka­runk... Akinek nagyok az igényei A kék szemű Polgár Anikó (a IV. C tanulója) vidéki létére nem beuta­zó diák, mint a galántai gimnázium diákjainak többsége. Szülőfaluja, Vágfarkasd messze van a várostól. Albérletet szerzett, szállásadóinál vacsorázik, reggelizik, s az iskolai étteremben ebédel. A tavalyi év­könyvben is kiemelték a nevét: ki­tüntetéssel megfelelt. Arról kezdem faggatni, mi a titka annak, hogy tiszta jeles? - Annyira szorgalmas vagyok? Nem hiszem, hogy képességeim jobbak lennének. Nem tudok úgy az iskolába jönni, hogy ne készüljek fel. Nem tanulok sokat, gyorsan meg­jegyzem. Nagyok az igényeim. Nem egyesre akarom tudni az anyagot, többet akarok tud­ni! Ez sok ener­giát igényel. Jobb lett volna az ener­giát csak a ma­gyarra fordíta­nom, ami a legin­kább érdekel, mert a Komenský Egyetem magyar tanszékén szeret­ném gyarapítani az ismereteimet. - Farkasdi lété­re Galántán hogy érzi magát? - Itt sok olyan emberrel jöhetek össze, akiknek hasonló az érdek­lődési köre, mint nekem. A faluban ez nem volt meg. Ha az alapiskolá­ban sokat is kap­tam, itt jobb a sza­kosítás, a taná­raink emberköze­liek. Sok helyen azt vallják, be kell tartani a három lé­pés távolságot. Ez nem igaz. A legtöbb tanár tudja, ha a diákokat egyenrangúként kezeli, több ered­ményre juthat. Humán beállítottságú vagyok. Akiket a matematika érde­kel, azokat érdekli az irodalom is, s így hamar egymásra találunk. A fiatalok többsége csak a diszkóba jár. Ez nem az én világom... - Mi a maga világa? - Más dolgokat tartok én fontos­nak, mint a diszkósok. S nemcsak én vagyok ilyen, többen vagyunk így. Esténként nemcsak szerelmes regényeket olvasunk. Nekik ez ér­ték, nekünk nem. Kevés fiatalnak tetszik a népzene. Nekem tetszik. Az irodalom, zenén kívül az általá­nos filozófia is érdekel. Amikor a ba­ráti társaságunk összejön, elmond­juk, ki mit olvasott vagy a színház­ban mit látott... - S a tanulás? - Jut idő erre is, arra is. Nem olyan sok a tananyag. Az iskolában is meg lehet tanulni, otthon csak utána kell nézni... - Ez mit jelent magánál? - Megvettem a magyarországi tankönyveket is, hogy hozzátanul­hassak, főleg a történelemből, a ma­gyarból. Mást is érdemes megvenni, mert amit a szlovák könyvekből for­dítanak magyarra, eléggé hibásak, nem jó a fordítás. A Biológia például tele van helyesírási hibával. Néha szó szerint történik a fordítás, ma­gyarul nem úgy kellene visszaadni. - Két éven keresztül a gimnáziumi diáklapot, az Alkotó Ifjúságot szer­kesztette... - Még másodikos koromban bíz­ták rám. Azt mondták, próbáljam meg. Belevágtam. Ha több időt for­díthattam volna rá, talán jobb lett volna. Most, hogy az érettségire ké­szülődünk, átadtam a „főszerkesz­tői" tisztséget. Egy másodikos lány, a szintén tiszta jeles Gajdošík Éva vette át, aki igen szereti az iro­dalmat... - Hallottam, hogy verseket, prózát is ír. - Alapiskolás koromban a gyerek­verseket füzetbe írtam. Prózát tavaly kezdtem írni. Nem történeteket, az is inkább lírai próza. - író, költő is akarsz lenni? - kér­dezem a felnőttek komolyságával beszélő Polgár Anikótól. - Nem tudom elképzelni, hogy ne írjak. Kevesebbnek érezném ma­gam, ha abbahagynám... így vélekedett a galántai gimná­zium két kiváló tanulója. Valóban megérdemelték a díszoklevelet, töb­bet akarnak tudni, mint amire tanít­ják őket. Bizonyára nem őmiattuk, hanem mások biztatására közölték az iskola tavalyi évkönyvében az ősrégi, de mai is érvényes bölcsesé­get, Talmud mondását: „sok dolog­hoz lehet hozzájutni pénzzel, sok dologhoz csalással, sok dologhoz hamissággal. De van egy dolog, amit csak becsületes munkával le­het elérni, amiért a királynak éppen úgy kell dolgoznia, mint a szénége­tőnek, s ez a tudás..." Ez a maga­tartás jellemzi a nádszegi Bugár Zol­tánt, a vágfarkasdi Polgár Anikót, és a többieket, akik más szaktantár­gyakban értek el kimagasló eredmé­nyeket. PETRÖCI BÁLINT KI VONHATJA VISSZA A PARLAMENT HATÁROZATÁT? A szlovák parlament feladatul adta a kormánynak, hogy szeptember végéig terjesszen elő két fontos gazdasági do­kumentumot: a gazdaság fellendítésének koncepcióját, illetve a föderáció szétesé­se gazdasági következményeinek elem­zését. Az anyagok nem születtek meg a megjelölt időpontig, és a kormányfő levélben mégkérte a parlamentet, vonja vissza határozatát. Ivan Gašparovič úgy nyilatkozott, hogy tekintettel a kabinet el­foglaltságára eleget tesznek a kérésnek. Arról, hogy milyen visszhangja volt ennek a szlovák parlament nemzetgazdasági bi­zottságában, Harna István képviselőt kérdeztük meg. -Az ellenzéki képviselők tiltakoztak, mert szerintük Gašparovič úr nem oldhat­ja fel a kormányt és a kormányfőt azon feladat alól, amit a plénum határozott meg. Ilyen jogkörrel nem rendelkezik. Ta­lán ennek hatására is az első anyag végül .elkészült, de a kettéválás következmé­nyeinek elemzése nem. Ľudovít Černák gazdasági miniszter tegnap terjesztette bizottságunk elé a gazdasági kibontako­zás koncepcióját. Csak reggel kaptuk kézhez az anyagot, nem volt időnk az átolvasására sem, így nem alakulhatott ki róla vita. Igaz, a miniszter megjegyezte, hogy az anyag kissé idejét múlt, ezért rövidesen megkapjuk új változatát, ame­lyet majd a hónap végén tárgyalunk meg. En mindenképpen kezdeményezni fo­gom, hogy a plénum is foglalkozzon vele. MÁRKANÉVVÁLTÁS PÚCHOVBAN (Munkatársunktól) - Lassan hagyo­mánnyá válik, hogy a púchovi gumigyár évente legalább kétszer a nyilvánosság elé lép. Idei második sajtótájékoztatóju­kon tegnap Pozsonyban Vladimír Tara­ba, kereskedelmi igazgató és munkatár­sai a legfrissebb hírekkel érkeztek a Vág menti üzemből. Megtudtuk: jelenleg az általuk gyártott személygépkocsi gumikö­penyek iránt van a legnagyobb érdeklő­dés, előállításuk négy műszakban folyik; a teherautó-abroncsokat többnyire expor­tálják, s a szállítószalagok gyártása sem állt le, de a hazai értékesítésük a megren­delők fizetésképtelenségébe ütközik. Bejelentették, hogy negyven esztendő után újra visszatérnek a Matador márka­névhez, de csak fokozatosan (5-6 évre tervezik) válnak meg a Barumtól, amely­nek kizárólagos tulajdonosa az otrokovi­cei Barum. Jövőre a púchoviak termékei­ket mindkét márkanévvel forgalmazzák majd. Szeptember elsejétől megváltoztatták Baruma üzlethálózatuk elnevezését is, januártól Interguma felirat kerül a har­minchat bolt kirakata fölé, s ugyanilyen névvel építik ki üzleti-szolgáltató láncukat Csehországban, Ukrajnában és Magyar­országon. Kihasználva az alkalmat közzétették: jövőre újra, s immár ötödször rendezik meg Púchovban az Interguma nemzetkö­zi gumiipari termékbemutatót. (j. mészáros) BÁNYÁSZOK TÜNTETÉSE PRÁGÁBAN (Munkatársunktól) - Tegnap délután a prágai Óváros téren mintegy 5000 bá­nyász tüntetett, hogy kifejezze elégedet­lenségét amiatt, hogy szerintük a kor­mány nem képes rendezni a bányaipari dolgozók gazdasági, szociális gondjait. A cseh szén-, urán- és ércbányászok tüntetését támogatták a szlovákiai, a fran­cia, a t>elga és a német bányászszerve­zetek, valamint a hazai mezőgazdasági és közlekedési alkalmazottak képviselői. A rendkívülien fegyelmezett békés tüntetésen több szakszervezeti vezető is felszólalt. A jelenlevők miután meghall­gatták a bányásztüntetés résztvevőinek nyilatkozatát, a cseh kormány székháza elé vonultak. Itt Cyril Zapletal bányász­szakszervezeti vezető a dokumentumot átadta Václav Klaus miniszterelnöknek. Zapletal miután visszajött a kormányépü­letből, elmondta: November végéig meg kellene kapniuk a kormány javaslatát problémáik megoldására. (sm) Bugár Zoltán: - Ha hosszú ideig vagyok emberek közt, akkor igen jó a magány a számítógép mellett Még nyáron a tanév befejezéséi jelentő ünnepélyes összejövetelen a galántai allami magyar ' •> <-_, <>,,,.»* ^„^t /r ne "v? t, <n - -h ,V A mintegy negyszász tanuló közül harmincketten érdemeltek ki ezt az elismerést. Köztük volt Bugár Zoltán (III. A) és Polgár Anikó (III. C). Zoltán a programozási olimpián elért eredményéert kapta , .. , , >. • . . ŕ-t v f ,v -- íz x.<, í * <* <)'. .rf < A^.j.í" f n «. s.---- ^/«>«!>• - az irodalmi pályázatokon való sikeres tevékenysegéert tüntették ki. Most mind a ketten az érettségire készülődnek. Érdekelt, hogy mi is az, ami a fiatal diákokat előreviszi Mert jól tanulni - nem egyszerű

Next

/
Thumbnails
Contents