Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám, szombat

1992. OKTÓBER 15. ÚJ szói GAZDASÁG 10 MANNESMANN: NINCS VONAL A Mannesmarin német gépipari tröszt bejelentette, hogy 1990-ben első félévi profitja 89 százalékkal esett. Mennyiségileg: 134 millió márkáról 15 millióra. A társaság je­lentése a profitcsökkentésért egyér­telműen a Mannesmann által létre­hozott D 2 Mobilfunk celluláris tele­fonrendszer bevezetésének költsé­geit teszi felelőssé. Ennek a sziszté­mának a létrehozása volt a Mannes­mann első kitörési kísérlete a ha­gyományos gépipari profilból. A Mo­bilfunk hálózat jelenleg Németor­szág területének 40 százalékát fedi le. A cél: a 80 százalék elérése az esztendő végére. A kezdeti befektetés 1,2 milliárd márka volt s ez rendkívül megterhel­te a Mannesmann pénzügyi helyze­tét, különös tekintettel a nemzetközi recesszióra és a hazai piac szűkülé­sére. Ä vállalati jelentés azzal szá­mol, hogy a D 2 Mobilfunk 1994 vé­gére lehet nullszaldós. NOK A HARMADIK VILÁGBAN ,,A nőkkel szembeni viselkedés ä népességgyarapodás és szegény­ség legfőbb oka a sok fejlődő or­szágban" - vélekednek az amerikai Worldwatch intézetben. ,,A puszta létért küzdő gazdaságokban általá­nos a bérmegkülönböztetés, a gyen­gébbik nem számára a földbirtoklás jogi akadályokba ütközik, s rendsze­resek a nőkkel szembeni erőszakos fellépések" - olvasható az intézet egyik jelentésében. A nők gazdasági biztonságát egyetlen lehetséges úton teremtheti meg: gyermekeket hoz a világra. A népesség növekedése és a nők alapvető műveltségének hiánya egymással szorosan összefügg. A Worldwatch jelentése szerint Afrikában, a Szaharától délre a táp­lálék 80 százalékát, Latin-Ameriká­ban a napi betevő falat felét a nők teremtik elő, míg Indiában a gabona 70-80 százalékát a nők"termelik. A hagyományos fejlesztési stratégi­ák mégis a férfiakat részesítik előny­ben: könnyebben jutnak földhöz, hi­telhez, kisgazdasági gépekhez, ok­tatáshoz. „Kevés kormány vagy nemzetközi ügynökség fekteti pén­zét gazdaasszonyokba" - szól a je­lentés. A nők az első számú kenyér­keresők a harmadik világban, a férfi­ak mégis több készpénzt kapnak, amit azonban alkohol, dohány és egyéb fogyasztási cikkek vásárlásá­ra költenek. ÉDES GONDOK A svájci Nestlé cég bevételei az első fél évben 16,5 százalékkal emelkedtek. A vállalat termékeinek 97 százalékát értékesíti külföldön, így ha a dollár és a jen gyengülése, a svájci frank erősödése az európai valutákkal szemben tovább folytató­dik, a nettó nyereség növekedési üteme kisebb lesz a második félév­ben, mint az év első felében. Talán a délkelet-ázsiai és latin-amerikai piac erősödése képes lesz a nyugati világ recessziójának hatását ellen­súlyozni. A befektetések összege emelke­dett, a Vittel ásványvízben a része­sedését 53 százalékról 98 százalék­ra emelte, Csehszlovákiában közös vállalatot alapított, és megvásárolta a svájci Hirz sajtgyárat is. Az United Biscuits első fél évi adózatlan nyere­sége 17,1 százalékkal csökkent a gyengélkedő amerikai piac követ­keztében. Bár a cég európai ered­ményei nagyon jók, az amerikai le­ányvállalat, a Keebler termelése ol­csóbb termékek előállítása felé toló­dott el. A recesszió következtében a San Fernando Valley-ben levő üzemet novemberben valószínűleg be is kell zárnia. • ^n h rmm m- piacképek AMI A HONDÁNAK, A SONYNAK ÉS A NIKONNAK MÁR SIKERÜLT TÁMAD A JAPÁN GYÓGYSZERIPAR Az autóipar és az elektronika után újabb japán iparág, a gyógyszer­ipar készül támadást indítani világpiaci részesedése növeléséért. Szak­emberek véleménye szerint a szigetország igen nagy ütemben fejlődő gyógyszeripara még az évtized vége előtt komoly versenyt támaszt majd az USA, Németország, Svájc, Hollandia és Franciaország patinás medicinagyártó cégei számára. Ezek a vállalatok már most megkezdték a felkészülést a japán exportáradatra. Az ázsiai szigetország gyógyszer­ipara ma még nem különösen is­mert külföldön, termelésének legna­gyobb részét a hazai piacon forgal­mazza. Tavaly a termelésnek mind­össze öt százalékát exportálták. A nagy japán gyógyszeripari vállala­tok termékei közül külföldön elsősor­ban a vitaminkészítmények és az antibiotikumok ismertek. Ez ideig a japán gyógyszeriparnak nem iga­zán volt szüksége külföldi terjeszke­désre, mert jövedelmező tevékeny­ség volt ellátni a hazai piacot, amely az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb és legdrágább piaca. A hatalmas hazai felvevőpiac az elmúlt évtizedben kissé elkényelme­sitette a japán gyógyszergyárakat, amelyek kevés új készítményt fej­lesztettek ki, inkább a hagyományos gyógyszerek kisebb mértékű kor­szerűsítésében merült ki kutatási és fejlesztési tevékenységük. Az ipari és kereskedelmi minisztérium a népjóléti tárcával karöltve „csel­hez" folyamodott a japán gyógyszer­ipar megújítása és felrázása érde­kében. A gyógyszerek árát Japán­ban szigorúan ellenőrzik, s csak azok a cégek emelhetnek árat, ame­lyek teljesen új, eredeti készítmé­nyekkel jelennek meg a piacon. Ebben a helyzetben a japán gyógyszergyáraknak a talpon mara­dás érdekében nem volt más vá­lasztásuk, mint a kutatási és a fej­lesztési tevékenység erőteljes foko­zása. Az iparág nagyvállalatai - a Takeda, a Sanko, a Fujisawa, a Meiji Seika és a Yamanouchi - ma már bevételeik 13-15 százalékát fordítják K+F tevékenységre, s en­nek eredményeként sorra jelennek meg a világpiacon a nagy hatású és korszerű gyógyszerek a szigetor­szágból. Az elmúlt tíz esztendőben a japán gyógyszeripar a kutatási és a fejlesztési kiadásokat megkétsze­rezte, miközben hazai eladásai csak ötven százalékkal bővültek. Az „ébredést" segítette és segíti elö az is, hogy az amerikai és a nyu­gat-európai gyógyszergyárak sorra mondják fel együttműködési és mar­ketingmegállapodásaikat a japán vállalatokkal, s a szigetországban az ügynöki megállapodás helyett az önálló jelenlétet választják. Újabban saját gyártó- és kereskedelmi háló­zatot is kiépítenek. A hazai piac azonban már gya­korlatilag telített, ezért a korszerűsö­dő japán gyógyszeripar számára az export és a külföldi jelenlét egy csa­pásra különösen fontos feladat lett. A terjeszkedési stratégia középpont­jában az export mellett a cégfelvá­sárlások, az érdekeltségszerzések állnak. Az erősödés egyik jele, hogy a szigetország gyógyszeripari cégei mind több külföldi vállalatra vetik ki hálójukat. Ma még csak a második vonalhoz tartozó külföldi vállalatok­ban szereznek részesedést, de egy­re bővül a kutatási és fejlesztési együttműködések száma a szakma külföldi sztár cégeivel is. Nincsen persze arról szó, hogy a Mercknek, a Johnsón and John­sonnak, az Upjohnnak, a Bayernek, a Ciba-Geigynek, a Sandoznak, a Sanofinak, a Bristol-Myersnek, az Eli Lillynek s a többi nagyágyúnak már a közeljövőben tartania kellene a japán exportgözhenger tarolásá­tól, de ezek a cégek már az elmúlt évtized végén megkezdték a felké­szülést a japán gyógyszeripari tá­madás kivédésére, illetve a piaci hódítás lassítására. Ök is fokozták a kutatásra és a fejlesztésre fordított kiadásaikat, és igyekeznek minél több eredeti készítménnyel megje­lenni a világpiacon. (Ismeretes, hogy egy-egy új gyógyszer kifejlesztése, klinikai kísérlete, engedélyeztetése, bejegyeztetése és bevezetése átla­gosan tíz évet vesz igénybe...) Minden jel arra mutat, hogy nem lehet feltartóztatni a japán gyógy­szeripar kibontakozó támadását. A szunnyadónak már nem nevezhe­tő japán gyógyszeripar szeretné megismételni a Honda, a Toyota, a JVC, a Sony, a Nikon és a többi, ma már jól ismert márka sikersztori­ját mind az export, mind a cégfelvá­sárlás és külföldi cégalapítás, s nem utolsósorban az óriási profitok terü­letén. Az előrejelzések szerint az ezredfordulón a szigetország gyógy­szeripara már fontos része lesz a ja­pán gazdaság világméretű terjesz­kedésének. Brunei szultán két felesége, Zalah és Mariam körében abszolutisztikus uralmának 25. évfordulóján. A szultán a nagyszabású ünnepségsorozattal október 5-én kápráztatta el a világot KI A LEGGAZDAGABB? SZÁMOLT PÉNZ A világ leggazdagbb embere a brunei szultán, bizonyos Haji Has­san al Bolkaih Mu'izzaddin Waddau­lah, az USA-ban a Walton család, Európában I. Erzsébet angol ki­rálynő. Ausztriában pedig Melinda Esterházy mondhatja magát a leg­vagyonosabbnak. A Fortune ameri­kai magazin legújabb összeállítása szerint 1991 végén összesen 233 egyénnek vagy családnak volt - 32­vel többnek, mint egy évvel koráb­ban - legalább 1 milliárd dollár értékű vagyona, közülük 64 az USA-ra, 27 Németországra, 18 Japánra, 13 Svájcra, 10-10 pedig Hongkongra, Nagy-Britanniára és Olaszországra jut. Negyedik éve vezeti a listát - jócskán lekörözve a többieket - a délkelet-ázsiai piciny, ám az olajtermelésben nagyhatalomnak számító sziget, Brunei 46 éves ural­kodója, akinek vagyonát 37 milliárd dollárra teszik. Öt követi összesen 24 milliárddal a Walton család, mi­után öt tagja kezében van a legkiter­jedtebb amerikai kiskereskedelmi hálózatnak számító Wal-Mart rész­vényeinek többsége. Harmadik a leg­tehetősebb japán, Taikicsiro Mori in­gatlanvállalkozó, akinek - sok üzlet­társával szemben - egyelőre sike­rült túlélnie a távol-keleti szigetor­szág ingatlanpiacának megroggya­nását. Az angol királynőnek, II. Er­zsébetnek - 11,7 milliárdos vagyo­nával - a hatodik hely jutott, s csak 18 hellyel hátrébb, 4,5 milliárdos adattal követi őt a leggazdagabb európai vállalkozó, a svájci Ottó Beischeim, aki kezében tartja nem­csak az ottani Metro-csoportot, de a németországi Kaufhof áruházi lán­cot és az írószereiről ismert Pelikán céget is. A lista legfiatalabbja a gö­rög hajómágnás, Onasszisz vagyo­nát egyedül öröklő 7 éves Athina Roussel, aki ezt a címet egy 9 éves igazi német kis hercegtől, Albert von Thurn und Taxistól hódította el. A gyorsan múló dicsőséget vagy talán a világ folyását jelzi, hogy kik nincsenek rajta a mostani listán. A tavaly még az igen előkelő negye­dik helyen - 12,8 milliárdos vagyon­nal - szerepelt Reichmann-fivérek kikerültek onnan, miután a Magyar­országról elszármazott, s jelenleg Kanadában élő ingatlankereskedők vállalkozása, az Olympia and York csúfosan megbukott. Ugyancsak hiába keresné valaki a tavaly öngyil­kosságot elkövetett brit sajtómág­nás, Robert Maxwell nevét, aki halá­lában magával rántotta birodalmát is. Hiányzik a listáról a szintén a saj­tóban is „utazó" olasz Carlo De Benedetti, aki állítólag súlyos pénz­ügyi nehézségekkel küzd, vagy az olyan patinás név, mint az 1990-ben még ott szereplő amerikai David Rockefeller. Maradt viszont a világ milliárdosai között magyar reprezentáns, igaz, a leggazdagabb osztrákként került oda: a 71 éves Esterházy hercegné, aki egykor a budapesti Opera baleri­nája volt Qttrubay Melinda néven. A fáma szerint az ostrom alatt egy pesti bombatölcsérnél találkozott össze Eszterházy Pállal, aki felesé­gül vette, majd sok itthoni hányatta­tás után - a herceg hosszú éveket töltött börtönben is - 1956-ban együtt emigráltak Svájcba. Melinda hercegné ma is Zürichben él, ám a férje három évvel ezelőtti halálakor megörökölt - A fortune által 1,3 milliárd dollárra taksált - Esterházy­vagyon nagy része Ausztriában, Burgelandban található. Ide tartozik 26 ezer hektár erdő, 16 ezer hektár tó és nádas, 9 ezer hektár szántó­föld, valamint több műemléki épület, így például a kismartoni kastély és a fraknói vár aligha felbecsülhető művészeti és fegyvergyűjtemé­nyekkel. (HVG) A CSEHSZLOVÁK ADÓSSÁG KORONÁBAN mid Kčs j00 ^50 .. 200 -­273,4 mid XII/90 VI/91 111/91 IX/91 VI/92 III/ MENNYIT FIZET A KÜLFÖLDI CÉG? Összeállította: SZÉNÁSI GYÖRGY A Coopers and Lybrand cég prágai fiókja nemrégiben azt vizsgálta, mennyit keresnek a' csehszlovák állampolgárok a külföldi ér­dekeltségű csehszlovákiai cégeknél. 25 cég 500 alkalmazottja felől érdeklődtek, mégpe­dig 12 munkakört vizsgálva. Azonkívül, hogy nagy különbségek mu­tatkoztak a fizetések között, azt is meg lehetett állapítani, hogy a többszörösét fize­tik, mint a hazai állami vállalatok. Szemlélte­tésül egy konkrét kategóriára vonatkozó példa: Beosztás - Senior sales representative; Feladatkör - A vállalat eladásainak nö­veléséért felelős mind a régi, mind az új vevőkörrel kapcsolatban. Az alapvető érté­kesítési feladatok mellett a cég és a meg­rendelők tartós kapcsolatait alakítja, vizs­gálja és elemzi problémáikat, és a cég termékeinek és szolgáltatásainak alapján keresi megoldásukat. Tanulmányozza a megrendelők szükségleteit és írásbeli javaslatokat tesz az ügyfelek viszonyainak elemzésére. Tartósan figyeli a piacot, a konkurenciát az új árucikkeket és a szol­gáltatásokat. Szemináriumokat és előadá­sokat szervez a megrendelők részére. Felelősség - Az ún. sales manager, senior, manager, esetleg operations mana­ger alárendeltje; Képzettség - Legalább 3-5 éves előző eladási gyakorlat, ebből bizonyos időszak a jelenleg szóban forgó ágazatban. Minde­nekelőtt műszaki, vagy természettudomá­nyi, felsőfokú végzettség, merketing-tanfo­lyam. Elsőrendű tárgyalókészség, legalább egy nyugati nyelv aktív ismerete; Munkaidő - A vizsgálat eredményei alapján hetente 42,5 óra. Azok az eladók azonban, akik többet utaznak, legalább tíz órát dolgoznak naponta. A túlórát általában nem fizetik; Javadalmazás: Az alapfizetés vagy a premizálási rendszer az eladási célok szerint alakul. A prémiumok az évi fizetés jelentős részét (25 %) is képezhetik, de mo­zoghatnak az értékesítési tervek teljesítésé­nek függvényében is. A társaságok nem nagyon alkalmazzák a prémiumrendszert, inkább magasabb bért fizetnek. Az állással szolgálati kocsi jár, s a szolgálati utak teljes, illetve a magánutak költségeinek a felét téríti a társaság; Átlagos alapfizetés: A szóban forgó ka­tegórián belül 54 személyre kiterjedt vizsgá­lat szerint 15 780 korona. (Az ennek megfe­lelő beosztással járó átlagfizetés a mi állami vállalatainkban 4500 - 6000 korona). (Ekonom)

Next

/
Thumbnails
Contents