Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-09 / 239. szám, péntek

NEVELES ÍÚJSZÓM 1992. OKTÓBER 9. NEM, NEM ES NEM! ISKOLAPÉLDÁJA AZ ANTIDEMOKRÁCIÁNAK Akik szeptember elején rimaszombati magyarként még abban reménykedtek, hogy az évek óta áldatlan helyzetben lévő anyanyelvi oktatásügy helyzete jobbra fordul, azoknak szeptember végén, sajnos, fenékig kellett inniuk a keserűség poharát. Hosszas huzavona, tárgyalás és vita után ugyanis eldőlt: nem kerül sor egy második magyar tanítási nyelvű alapiskola megnyitására. A végső szót a minisztérium helyszínen járt képviselői mondták ki az ügyben. A mai napig is vita tárgyát képező események rövid krónikáját, az érdekeltek és illetékesek kommentárjával egyetemben próbáljuk meg most a teljesség igénye nélkül közreadni. Az illetékesek haboztak, mások döntöttek A Šrobár Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusai a volt kaszárnyaépület iskolává történő átépítése után már öt helyen - különálló épületben - lettek volna kénytelenek tanítani, így jóelöre felmerült az igény egy második önálló, teljes szervezettségű magyar alapiskola létrehozására. Ezzel elvben a felettes szerv, a járási iskolaszék is egyetértett, miközben úgy rendelkezett, hogy a kaszárnyaépületbe a két, legmostohább körülmények között tanító alapiskola, a Daxner utcai szlovák és a magyar alapiskola költözik. Természetszerűleg, mindkét iskolának sajátos elképzelése volt arról, hogyan, miként működjenek egy fedél alatt. Miközben a járási iskolaszék habozott és várt az új magyar iskola igazgatójának kinevezésével, mások, nevezetesen a Daxner utcai pedagógusok cselekedtek. Szinte az utolsó pillanatban, augusztus 27-én hirdették ki a pályázat eredményét, de a győztesnek, Kovács Tibornak ebből vajmi kevés öröme származhatott. - Mivel én is a Šrobár utcai alapiskolában tanítok, jóelöre kidolgoztuk az új iskola szerkezeti felépítését, a szülőkkel megbeszéltük az osztályok elhelyezését. Ennek értelmében az új iskola felső tagozata a kaszárnyában nyert volna elhelyezést, és itt lett volna az igazgatóság is. Ezt egyébként a járási szervekkel már előzőleg megbeszéltük, azt viszont nem tartottuk szükségesnek, hogy ehhez még a Daxner utcai leendő szomszédok beleegyezését is kikérjük Mikor augusztus végén . kineveztek, és kollégáimmal együtt a felső tagozatos osztályok berendezését szállítottuk a helyszínre, hidegzuhanyként ért a már ott lévő szlovák kollégák bejelentése, miszerint oda csak alsó tagozatos osztályok mehetnek. Okként azt említették, hogy ők az épület üzemeltetéséért felelős házigazdák, s a számunkra fenntartott osztályok már be vannak rendezve az alsó tagozat részére. Ez összhangban van az eredeti tervekkel, ugyanis ök telepítették ide a felső tagozatos osztályaikat. Azáltal, hogy jószerivel be sem engedtek az épületbe, és görbén néztek nemcsak rám, de ugyanígy a pedagógustársakra, már a nemzetiségi viszály jelei is kirajzolódtak. A kisebbik rosszat választották A kinevezett igazgatónak így nem volt iskolája, viszont az idő sürgetett. Az anyaiskola igazgatójára hárult a feladat gyors megoldása. Csúsz László igazgató úgy döntött, a kaszárnyaépület osztályait egyelőre nem foglalják el, viszont a pedagógusok és diákok elosztása, illetve az órarend elkészítése nem tűr halasztást. - Az utolsó pillanatig bíztunk abban, hogy az új iskola minisztériumi jóváhagyása nem várat sokáig magára, és a Daxner utcai alapiskolával is sikerül majd megegyeznünk a kaszárnyában található tantermek elfoglalásának kérdésében. Mindamellett igyekeztünk az osztályokat és a pedagógusokat úgy elosztani, hogy alkalom adtán gyorsan szét tudjunk válni. Miközben a kaszárnyában található nyolc tanterem kérdését függőben hagytuk, elintéztük a kórház igazgatójával - az ő tulajdonukba ment át a volt pártház épülete -, hogy visszakapjuk azt a földszinti részt, amelyet eddig is használtunk, de a nyár folyamán felszólításukra elhagytunk. Megállapodásunk négy-öt hónapra szól, vagyis addig, mig a Nyugat lakótelepen átadásra kerül egy további új iskolaépület, ami egy merőben új helyzetet és elosztást teremt majd. Két hét elteltével a kisebbik rosszat választottuk, és végül is elfoglaltuk a kaszárnya-iskola nekünk járó részét is, a házigazdák „óhaja" szerint. Véleményem szerint, azért nem alakult meg a második magyar iskola Rimaszombatban, mert a Daxner utcaiakból hiányzott a jóakarat. A pedagógusok mellett a szülőkésIgorChamula SZNT-beli képviselő is ellenünk fordultak, és magyar expanziónak állították be az ügyet. Főkolomposok avagy házigazdák? A katonai objektumban 24 osztályos iskola kapott helyet. A Daxner utcaiakat a gimnázium épületéből utasították ki, de az új épületbe már augusztus közepén beköltöztek. Mivel ez utóbbi átadása csúszott, egyenesen az építőktől vették át a kulcsokat. így történhetett meg, hogy mielőtt bárki is felocsúdott volna, ök már otthon lehettek. Házigazdáknak tekintik magukat, s ezt az igazgatónő, Eva Aleová sem rejti véka alá. Viselkedésükre és arra a kérdésre, hogy a történtek után nincs-e lelkiismeret furdalásuk, határozott válasszal szolgált. - Ami az osztályok elhelyezését illeti, még augusztus 11-én is volt egy közös értekezletünk a járási szervekkel, ahol elhangzott, hogy az új épületben egy teljes szervezettségű alapiskola működik majd, és a mi felső tagozatunk (18 osztály) költözik oda. Csúsz kolléga is ott volt, és nem volt ellenvetése. Különben mi nem is tudtunk arról, hogy ide az 5-8-as tagozat készül a Srobár utcáról, azt viszont nem tartom kizártnak, hogy ott már korábban beszéltek erről. Egy önálló magyar iskola létrehozásáról pedig csak júniusban értesültünk. Nem vagyunk ellene, de azt mi is állítjuk, hogy ez nagyobb, alaposabb előkészítést és kissé más hozzáállást igényel, mint amit tapasztaltunk a pedagógusok és a pályázatot nyert igazgatójelölt részéről. Sajnos, most én vagyok a rossz, mi vagyunk az/okaj, hogy nem jött létre a második magyar alapiskola - saját soraikban és az iskolaszék passzív hozzáállásában, határozatlanságában pedig nem találnak hibákat. A Šrobár utcai iskola igazgatósága csak magára gondolt, nem tagadom, mi is ezt tettük - de ez a logikus, nemde? És hogy mi vagyunk itt itthon? - sokat dolgoztunk, takarítottunk az épületben, míg a kollégák bevonultak a készbe, a tisztába. Egy jegyzőkönyv helyett három A két iskola sikertelen érdekegyeztetéséből eredő kötélhúzásnak további szereplői i? akadtak. A polgármester, a járási hivatal elöljárója és a már említett képviselő is igyekeztek hasznossá tenni magukat. Közben a járási iskolaszék igazgatója, Július Benőik támadások kereszttüzébe került, politikai erők bizalmatlansági eljárást kezdeményeztek ellene, s ugyanők levelet küldtek a minisztériumba is. Ezt követően Ľudovít Fliegelé

s Jozef Krejza, a tárca nemzetiségileg vegyes lakosságú területekért, illetve az alapiskolákért felelős dolgozói csakhamar megérkeztek a Rima partjára. Végigjárták az érintett iskolákat, ellátogatták a Dúsa úti magyar tanítási nyelvű romaiskolába, és egyértel.műen megfogalmazták azt a véleményüket, miszerint nincs szükség egy újabb magyar iskolára. Majd egy kicsit finomítottak, s azzal érveltek: ennek nincsenek meg a feltételei, mivel az igazgatóság nem lehet a pártházban, hisz az csak egy átmeneti székhely. A miniszteri látogatást Július Benőik felemás érzésekkel kommentálta. - Mi sem, és a Šrobár utcaiak sem értettünk egyet a direktív megfogalmazással, és abban állapodtunk még, hogy mindhárom intézmény külön-külön papírra veti tapasztalatait, álláspontját, s ezeket fogjuk majd egyeztetni, közelíteni egymáshoz. Érdekes viszont, hogy előzőleg már voltak olyan információink a minisztériumból, miszerint minden rendben van, és jóváhagyják egy új iskola megalakulását. Engem is meglepett az, amit magyarázatként felhoztak. Mi mindenesetre az elkövetkezőkben azon leszünk, hogy januárban-februárban - mikor elköltözik a Daxner utcai alapiskola - a kaszárnyában egy önálló magyar alapiskola alakuljon ki. Sokan minket vádolnak a történtekért, de meggyőződésem, hogy az ügyintézésben előállt kis csúszás ellenére is minden összejöhetett volna, ha a minisztérium részéről a jóakarat, a megértő segítőkészség dominál, nem pedig a merev hozzáállás, az elutasítás egyértelmű szándéka. Egyelőre annyit értünk el, hogy a de facto megalakult, de jure pedig nem létező második magyar iskola részére egy külön igazgatóhelyettesi státust hagytak jóvá. Remélni lehet és kell, hogy a második félévben létrejöhet a második magyar alapiskola. xxx Hát igen. Most is csak hinni, bízni és remélni lehet; kell, hogy a felettesek, a minisztériumi hatalmasságok könyöradományként rábólintanak egy jogos kérés sürgős megoldást igénylő teljesítésére. De mi lesz, ha majd ismét kitalálnak valamit - netán azt, hogy kaszárnyában iskola nem lehet, vagy csak ideiglenesen! POLGÁRI LÁSZLÓ II« Pozsonyban valaki maIQ. gyar óvodát emleget, akkor általában az Augusztus 29. utcában lévőre gondol. Kevesen tudják azt, hogy a város peremterületén, a Pozsonyhoz csatolt Vereknyén (valamikor önálló falu volt és magyar) szintén működik egy magyar óvoda. Méghozzá olyan, amelynek múltja van. Az intézmény egyosztályos magyar óvodaként indult 1956ban. 1961 -ben abba az egy osztályba már 45 gyerek járt. Az első törés akkor következett be, amikor 1968ban a szlovák alapiskola albérletéből az időközben megszűnt magyar alapiskola épületébe költözött. Ott már két óvodai osztály működött: egy magyar és egy szlovák. Ezt követően a magyar osztályba járó gyerekek száma évről-évre csökkent. A mélypont 1974-75-ben volt, mikor a tanév kezdetén mindössze hét magyar gyerek jelentkezett. Mégis sikerült fenntartani azt az egyetlen osztályt, igaz, nagy harcok árán, sok ügyeskedéssel. Az az egy osztály végig megmaradt, még akkor is, amikor mellette 3, sőt 4 szlovák osztály is nyílt. A fordulatot 1989 hozta meg. Csökkent a szlovák gyerekek száma (mert a környező lakótelepeken több, új óvodát is átadtak), nőtt viszont a magyar gyerekeké. így 1990-ben már két magyar osztály és egy szlovák osztály működött Vereknyén. Az eufória azonban nem tartott sokáig. A parlamenti és főleg a helyhatósági választásokat követően (amelyet Vereknyén az SZNP jelöltjei nyertek meg), újra csökkenni kezdett a magyar gyerekek száma. Ma egy magyar és egy szlovák osztály működik Vereknyén, 20 illetve 24 fős létszámmal. - Jelenleg a magyar osztályba csak olyan gyerekek járnak, akiknek a szülei ezt kérték - jellemzi a pillanatnyi helyzetet az óvoda igazgatóÓVODA A VÁROS PEREMÉN nője, Tóth Klára. - Nemcsak magyar gyerekek, hanem vegyeSházasságból származóak, sőt, szlovák szülök gyerekei is, olyan szülőké, akik valamilyen oknál fogva szeretnék, ha gyerekeik megtanulnának magyarul. A szülőknek viszont aláírásukkal kell igazolniuk, hogy az ő kívánságukra került a gyerek a magyar osztályba. Erre azért van szükség, mivel két évvel ezelőtt, amikor még két magyar osztályunk volt, feljelentettek bennünket az iskolaügyön, hogy elmagyarosítjuk a szlovák gyerekeket. Akkor visszamenőleg is ellenőrizték, hogy a magyar osztályba járó gyerekek között nincs-e szlovák. A nevetséges vádat természetesen nem tudták ránk bizonyítani. Viszont ez az ügy is közrejátszott abban - a megváltozott politikai helyzet mellett -, hogy több magyar szülő átíratta gyerekét a szlovák osztályba. Azóta problémáink nincsenek, a jelenlegi helyzetet elfogadják a szülök, a szlovákok is. Persze azért ennyire nem egyszerű a dolog, a szülök között is akad mindenféle. A magyarok és a szlovákok között is. Olyan magyar szülő is akad, aki kifogásolja, hogy a magyar osztályban szlovák tanítónő foglalkozik a gyerekekkel (ha olykor úgy hozzák a körülmények), vagy hogy a szlovák és a magyar gyerekek együtt játszanak az udvaron(!). No meg olyan szlovák szülő is akad, aki annyira föllelkesül a magyar verset, dalocskát tudó gyereke ügyességén, hogy maga is kedvet kap a magyar nyelv tanulásához. - Kisebb-nagyobb probémák persze adódnak, de nem ez a jellemző - állítja az óvodában immár harmincegyedik éve tanító igazgatónő. - A lényeg: hogy a gyerekek jól érzik magukat, vígan játszanak együtt, a szlovák gyerek magyarral barátkozik, a magyar gyerek szlovákkal. Csak mi, felnőttek vagyunk hajlamosak még az óvodában is nemzetiségi problémák után kutatni. A magyar gyerekek szempontjából mindenképpen ideális ez a modell, (gy tulajdonképpen játszva megtanulják a nyelvet, amelyre amúgy is szükségük lesz az életben. A szlovák gyerekek viszont azt tanulják meg, hogy nemcsak egy nyelv, egy nemzet létezik. A szülök pedig elfogadják ezt a helyzetet Ezen a téren szerintem nagyon sok múlik a pedagógusokon, azon, hogy viszonyul a magyar tanítónő a szlovák szülőhöz, a szlovák tanítónő a magyar szülőhöz. Mert ha közöttük jó a kapcsolat, az önmagáért beszél. A vereknyei óvoda kollektívája mindent meg is tesz azért, hogy ez, a kapcsolat jó legyen. Nemcsak a pedagógusok - Kubka Gertrúd, Ivorová Marta, Cselényi Lilla -, hanem a két szakácsnéni is, Kurína Éva és Danaič Zsuzsa. Az ő kedvességük, szeretetük eredményeképpen olyan családias, meghitt e légkör ebben az óvodában, ezért érzik olyan jól ott magukat a gyerekek, nemzetiségre való tekintet nélkül. S kell ennél több? Bizony kell. Az, hogy biztos jövő reményében dolgozhassanak. És éppen ez az, ami nyugtalanítja az óvoda igazgatónőjét. A jövő. - Hogy megmarad-e a magyar óvoda Vereknyén, az több dologtól függ. Az egyik az, hogy milyen iránta az érdeklődés. Gyerek nemigen lesz több, mint most van. Sajnos, ma is sokan vannak, akik félnek vállalni magyarságukat, a gyerekeiket is inkább szlovák óvodába íratják. Én, ha ilyen szülővel találkozom, megpróbálom meggyőzni, hogy a magyar óvodát válassza, de ez a mai világ nem kedvez nekünk. Sokan (itt helyben is) azt sem tudják, hogy itt létezik magyar óvoda. Ami szintén fájó, hogy az iskolák, konkrétan a Duna utcai nem nagyon törődik az óvodákkal, mintha nem lennének tudatában, hogy ők is az óvodákból élnek. Ha jobb lenne a kapcsolat, az az iskolának is jó lenne. Állítom, hogy kevesebb lenne azon gyerekek száma, akik magyar óvodából szlovák iskolába mennek. A másik gond, ami pillanatnyilag bennünket foglalkoztat, gazdasági jellegű. Hírét vettük, hogy készül egy tervezet, mely az óvodákat a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalná át. Ismerve a helyi önkormányzatok szegénységét (ez alól a vereknyei sem kivétel), ez a terv nagy csapást jelentene az óvodára. A mi költségvetésünk 69 ezer korona (tíz évvel ezelőtt is enynyi volt), a fűtés (villanyfűtésünk van) évi 37 ezret emészt föl. S itt van ez az épület, melynek fönntartása nem kevés pénzbe kerül. Ha a községi hivatal megszorul, megtörténhet, hogy itt az óvodát felszámolja, a gyerekeket széthelyezi a többi óvodába, az épületet pedig bérbe adja. Ez kettős katasztrófa lenne. Egyrészt a magyar osztály a hat-hét osztályos szlovák óvodákban, ahol kétszáz gyerek van, előbb-utóbb felőrlődne. Másrészt ez az épület, mely magyar iskolának épült, s a mai napig a magyarságot szolgálja, elveszne. Ezt pedig én nagyon nem szeretném. Szerencsére egyelőre közvetlen veszély nincs. De ha úgy alakulna a helyzet, én mindent elkövetnék annak érdekében, hogy ez az óvoda megmaradjon, hogy magyar óvoda maradjon, s hogy itt maradjon, ebben az épületben, Mert itt a helye. (Gyökeres György illusztrációs felvétele) S. FORGON SZILVIA