Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-08 / 238. szám, csütörtök

1992. OKTÓBER 8. TÚJSZÓI MOZAIK 4 A POLITIKAI STABILITÁS LESZ A DÖNTŐ OLASZ ÜZLETEMBEREK SZLOVÁKIÁBAN t: (Munkatársunktól) - Tegnap a Bratislava Szállóban Vladimír Mečiar kormányfő népes olasz gazdasági küldöttséget fogadott. A találkozó Milan Kňažko szlovák külügyminiszter szeptemberi olaszországi tárgyalásainak konkrét eredménye. Az itáliaiak, jjgy látszik, komolyan gondolják a Közép-európai Kezdeményezésben, a volt Hexagonáléban leszögezett alapelvéket, s szokatlanul rugalmasan, népes delegációval jöttek felmérni Szlovákia gazdasági adottságait, jogrendszerét, politikai helyzetét. Mečiar biztosította az üzletembereket: a januártól önállósuló állam beruházásbarát politikát folytat; hangsúlyozta az ország kedvező geopolitikai helyzetét - közvetítő szerepet tölthet be a volt Szovjetunió és a Nyugat között, rámutatott a viszonylag fejlett nehéziparban és vegyiparban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre, valamint kiemelte a helyi munkaerő magas szakképzettségét. Az olasz vállalkozók a valós gazdasági helyzet megismerésén kívül elsősorban SzlováKia további sorsa, politikai stabilitása felől érdeklődtek. Mint azt Saro úr, a Venezia tartomány alelnöke kijelentette: ,,A legnagyobb veszélyt a politkai destabilizációban, a vá+ás körüli bonyodalmakban látom. Ám bízom benne, e nehéz folyamat fennakadásmentes lesz." Vladimír Mečiar szerint nem válik a keleti országrész instabillá, s a folyamatban levő jogi, adminisztratív és gyakorlati lépések mind a nyugati tőke könnyebb beáramlását segítik elő. A rövid sajtótájékoztatón külön aláhúzta, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szoros kapcsolatokat épített ki az olasz bank- és üzleti körökkel, s most már csak a hazai vállalkozókon a sor, hogy ezt ki is tudják aknázni. (sidó) NÉMET ÉS ROMA NYELVŰ RÁDIÓADÁS (Munkatársunktól) - Ján Patarák, a Szlovák Rádió eperjesi stúdiójának igazgatója bejelentette, hogy városukban megfelelő előkészületek után teljes intenzitással dolgoznak a szerkesztőség nemzetiségi központjának kialakításán. Az ukrán és rutén nyelvű adás mellett ez év december 6-ától kezdődően a szlovákiai német nemzeti kisebbség és a roma lakosság számára is sugározni kezdenek műsorokat anyanyelvükön. A német nyelvű adások színvonalas szerkesztői tudnivalóinak elsajátítása érdekében az új adás egyik riportere már Németországban gyakorol. Ján Patarák tájékoztatása szerint december 6-ától kezdődően a rádió egyelőre vasárnaponként váltakozva sugároz 1 órányi adást német, illetve roma nyelven. Az igazgató egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek az adásoknak a beindításával csökken az ukrán és rutén adás műsorideje. (-szák) A BÉRES-csepp nemzetközi szimpózium ili iliból a Béres-cseppról a pozsonyi Kijev Szállodában október 9-én 17 órakor Dr. BÉRES JÓZSEF mr. KISVÁRDÁRÓL. Az előadás ingyenes. A helyszínen Béres-cseppek vásárolhatók „ a szálloda első emeletén a szimpózium színhelyén 10-től 19 óráig. VK-26 HATÁRMENTI TELEPÜLÉSEK PÉLDAMUTATÁSA LEVÉL A BODROGKÖZBŐL Terjedelmes és figyelmet érdemlő - dokumentumgyűjteménynek is nevezhető - levél másolatát hozta szerkesztőségünkbe a posta. Feladói - Barati Attila és Jakus Péter Pacin, illetve Nagykövesd polgármesterei - az „eredeti példányokat" Magyarország és Csehszlovákia (valamint Szlovákia) parlamentjeinek, kormányelnökeinek, illetékes minisztereinek s az Európa Tanácsnak címezték, küldték. A levél tartalmát az alábbiakban ismertetjük. Az utóbbi időszak szlovák-magyar kapcsolatokat érintő sajnálatos eseményei mélységes aggodalommal töltenek el bennünket, Európa két külön országában lévő, de azonos tájegységü és sorsú (Bodrogköz) egymással szomszédos községek polgármestereit. Határozott véleményünk, hogy semmi sem zavarhatja meg országaink azon határozott szándékát, amely a gazdasági-társadalmi "kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza. Elengedhetetlen fontosságúnak tartjuk, hogy a jelenlegi feszült helyzetben a határszéli települések szlovák és magyar ajkú lakossága is példát mutasson, s minden rendelkezésre álló eszközzel a két nép békés, baráti együttélését segítse elő. Kedvező tényként említi a két polgármester, hogy az 1991. február 15-ei visegrádi hármastalálkozót követően együttműködés jött létre Szlovákia zempléni régiója, a krosnói vajdaság, Kárpát-Ukrajna, valamint Északkelet-Magyarország megyéi között. S azt is, hogy az említett régiók politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének koordinációjára megalakult a Régióközi Együttműködési Tanács. Említést érdemlő az is, hogy valamennyi fél kötetbe gyűjti országa nemzetközi kereskedelmét szabályozó, a külföldi beruházásokat segítő előírásait és rendeleteit. Három ország találkozási pontján, azaz a Bodrogközben szabadkereskedelmi övezetet alakítanak ki. A levélírók az együttműködés helyi példái közül megemlítik, hogy mivel a Bodrogköz szlovákiai részén több községben nincs egészséges vezetékes ivóvíz, ezért az ottani polgármesterek kezdeményezésére a Kelet-szlovákiai Vízművek igazgatósága és az Észak-magyarországi Zempléni Vízmű Társulás előzetes megállapodásra jutottak, amelynek eredményeképpen a magyar fél garanciát vállalt a hét szlovákiai település ivóvízellátásának biztosítására. Ugyanakkor az illetékes magyar és szlovák hatóságok előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy Nagymihály térségéből kiindulva Sátoraljaújhely és Sárospatak környéke vezetékes földgázellátásban részesüljön. Beszámol a levél Pácin és Nagykövesd önkormányzatainak a határszéli együttműködésre szóló, tavaly aláírt megállapodásáról, tervekről és arról, hogy a Magyar Köztársaság kormánya 1992. április 23-ai határozata alapján, nem teljes kiépítéssel, H a forgalomtól függő időkorlátozással megnyitásra javasolta a Salka-Letkés és Pácin-Veľký Kamenec közötti határátkelőhelyeket. Jakus Péter és Barati Attila levelük zárórészében így fogalmaznak: - A gyümölcsöző kapcsolatokat is bemutató példák alapján - a két ország között feszülő jelenlegi nézeteltérések áthidalására, enyhítésére - javaslatot teszünk arra, hogy a létrejövő szakbizottságok egyikének ülése a pácini Magóchy-várkastély dísztermében legyen. Egyben tisztelettel felkérjjik a két ország legmagasabb rangú politikai vezetőit, hogy - Ígéretükhöz híven - még 1992ben kerítsenek sort a Pácin és Nagykövesd közötti új közúti határátkelőhely megnyitására. Nos, röviden ennyi a levélből. Természetesen a válaszokat is ismertetjük, ha megérkeznek. (gazdag) MÉG OKTOBERBEN ELZÁRJÁK A DUNÁT (Folytatás az 1. oldalról) Végre kiderült az idén erre a célra elköltött pénz eredete is. A 3,5 milliárd koronát a kormánynak a Szlovák Takarékpénztár kölcsönözte (egy későbbi megjegyzés alapján valószínűleg 17 százalékos kamattal). Megtudhattuk ezenkívül, hogy a beruházó szerint a vízlépcső jelenlegi állapotában a természetre nem jelent semmiféle veszélyt, és teljes egészében megfelel a környezetvédelmi hivatal által előírt 19 pontban foglaltaknak. (Binder úr szerint ez a ,,vicc" Szlovákiának egymilliárd koronájába kerül.) A befejező munkálatokkal kapcsolatban változás áll be Bodak, Vajka, Doborgaz lakóinak életében is, október 15-én ugyanis üzembe helyezik a C-változat jobb oldali töltése mellett Pozsonyig ki©pített műutat. Készen állnak a további tervek is, pélcíauta-Dttna-környékén százezer ember számára szeretnének üdülőövezetet kiépíteni. A sajtótájékoztatón ezenkívül a Magyar Televízió szlovák nyelvű adása által készített interjúkat is bemutatta, amelyekben magyar szakemberek nyilatkoznak a vízlépcső befejezésének támogatására. Hanko Zoltán, a Vásárhelyi Társaság elnöke például nem látja bizonyítottnak az okológiai katasztrófa bekövetkezését. V. Nagy Imre, a budapesti Műszaki Egyetem professzora szerint az optimalizálás gondja, hogy a műszaki megoldást a természet megóvásához szükséges vízállások és áramlási sebességek adta határértékekhez igazítják. Elmondta azt is, hogy a vízlépcsőt támogató szakemberek 1988 óta a magyar sajtóban alig jutnak szóhoz. Reményi Péter geológus szerint az egykori magyar ellenzék számára a vízlépcsőellenes harc politikai faltörő kosként szolgál. Annak idején az Ellenzéki Kerekasztal mindössze két dologban volt képes teljes mértékben megegyezni: a szovjet csapatok kivonulásában és Bős -Nagymaros építésének leállításában. Ezzel viszont olyan kelepcébe estek, amiből máig nem tudtak kiszabadulni. A C-variáns fellépésével a csehszlovák fél mattot adott Magyarországnak, így a teljesen kész Dunakiliti duzzasztómű a döntéshozatali ostobaság műemlékévé válik. Szerinte azokat az ökológiai érveket, amelyekkel a magyar kormány jelenlegi álláspontját támasztja alá, -űenLszabad a világ elé tárni, jnert ezzel szégyeňť hoznának"a magyar tudományra. Binder úr egyébként egyáltalán nem volt győzelmi hangulatban, sőt ingerülten egy sor személyeskedő megjegyzést is tett. így például szerinte a Bush-alapítvány a környezetvédők szlovákellenes tevékenységét pénzeli, akik Szlovákiát évente 10 milliárd koronával lopják meg, Androsch úr tiszteletre méltó üzletember és hazudik, aki botrányairól beszél, Josef Vavroušek és mindenki, aki a vízlépcső ellen lép fel, egyben Szlovákia ellenségévé válik, a tamáskodó tudósok prostitualizálják a tudományt, az újságírók egy része pedig naplopó. -tl INTERPELLÁCIÓK Valamennyiünk életét alapvetően meghatározó kérdésekben interpellálta a szlovák kormányt az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egy-egy parlamenti képviselője. Bauer Edit (EPM) a keresztnevek anyakönyvezése ügyében, Bugár Béla (MKDM) pedig a magyarellenes hisztériát szító kormányfői kijelentések tárgyában interpellált. CÉLZATOSAN HAMIS JOGÉRTELMEZÉS A Szlovák Köztársaság belügyminiszterét interpellálom a Szövetségi Belügyminisztérium 22/1977 Tt. számú rendelete 40. § (2) bekezdése hamis idézése tudatos korlátozásának és félrevezető értelmezésének ügyében, amelyet az SZK Belügyminisztériumának általános belügyi igazgatással foglalkozó szakosztálya követett el. Az említett szakosztály munkatársnője a Pravda 1992. augusztus 19-i számában megjelent válaszában (a cikk címe: Az állampolgárság a meghatározó) a következőket válaszolta: ,,Az anyakönyvekről szóló 1948. évi 268. számú törvény (feltehetőleg tévedésről van szó, mert ez a törvény 1949-ből származik) valamint a 22/1977 Tt. számú végrehajtó rendelet magyarázza, miként kell eljárni a polgár keresztnevének bejegyzésekor. Egyértelműen meg van állapítva, hogy a keresztnév bejegyzésekor a polgár állampolgársága a döntő. Amennyiben tehát a magyar nemzetiségű és csehszlovák állampolgárságú szülők a gyermeküknek az István keresztnevet szeretnék adni, nem tehetik ezt meg, mivel ennek a névnek szlovák megfelelője is létezik, ez pedig a Štefan. Ezenkívül nem lehet olyan keresztnévről szó, amely becéző, familiáris, vagy összekuszált. Továbbá, ha a szülőknek legalább egyike idegen állampolgár, a szülőknek lehetőségük van kölcsönös megállapodás után olyan keresztnevet adni gyermeküknek, amely a szülő hazájában használatos. Azaz, megismétlem, a magyar polgártársaink, valamint más nemzetiségek tagjai, csehszlovák állampolgárok, nem adhatnak a gyermekeiknek magyar és más idegen keresztneveket, sem azok becéző változatait, mivel ezzel törvénysértésre kerülne sor, annak a törvénynek a megsértésére, amely ilyen esetben nem a nemzetiségi hovatartozást, hanem az állampolgárságot tartja meghatározónak." Eddig az idézet. Az anyakönyvekről szóló 260/1949. Tt. számú törvény 10. §-a a következőket szögezi le: ,,a) a születési anyakönyvbe a gyermek keresztnevét, vezetéknevét és nemét kell bevezetni." Más vonatkozó és jelentőséggel bíró szabályozást ez a törvény nem tartalmaz. Á Pravda cikkében idézett 22/1977 Tt. számú rendelet a következő szabályozást tartalmazza. Idézem: ,,A gyermeknek csak egy keresztnevet lehet bejegyezni. A külföldi állampolgársággal rendelkező gyermeknek, szülei kérelmére, akik úgyszintén külföldi állampolgárok, több keresztnév is bejegyezhető." A gyermek anyanyelvi keresztnevének további szabályozásáról ez a rendelet nem rendelkezik. Azaz, csak éppen ebben az ügyben, a több keresztnév bejegyzésének ügyében meghatározó a polgár állampolgársága, s ezért nem helytálló az a magyarázat, hogy csak az idegen állam polgára, mondjuk a magyar állam polgára adhatja gyermekének az István nevet. Az idézett rendelkezés általánosan tiltja, mégpedig az idegen állampolgároknak is, az összekuszált, becéző vagy familiáris keresztnevek bejegyzését. Az István, Árpád, Zigfrid, Stepan, Fiodor vagy a Zbygnew keresztnevek azonban nem összezavart, becéző vagy familiáris nevek. Ezek a keresztnevek a közép-európai nemzetek által általánosan használt keresztnevek. Bejegyzésükre éppen ezért csak a Szlovák Köztársaság alkotmánya 2. cikkének (3) bekezdése vonatkoztatható, tehát az, hogy mindenki megcselekedheti, amit a törvény nem tilt, azaz saját gyermekének mindenki anyanyelvén adhat keresztnevet, és ez nem lépi túl az érvényes törvényi szabályokban rögzített korlátozásokat. BAUER EDIT KI SZÍTJA a feszültséget Az SZNT ügyrendjéről szóló 44/1989. Tt. számú törvény 89. §-a alapján a szlovák kormány elnökét, Vladimír Mečiart interpellálom az 1992. szeptember 29-i egyes kijelentéseivel kapcsolatban. Az 1992. szeptember 30-i Pravda szerint a kormányfő az egyes magyar politikai alanyok azon elvárását, hogy a hivatalos kapcsolatokban szóban és írásban is használható legyen a kisebbségek nyelve, szélsőségesnek, extrémnek nyilvánította, s ezt azzal indokolta, hogy Szlovákiában ennek alapján hét hivatalos nyelvet kellene bevezetni. A választási kampányban a kormányfő meggyőződhetett arról, hogy a szlovák nyelv mellett egyes körzetekben és a hivatalos kapcsolatban a magyar nyelv, más körzetekben a német stb. is használható. Egyetlen járásban, városban sem él egymás mellett hét kisebbség, éppen ezért nem szükséges hét hivatalos nyelvről beszélni. Az ilyen valótlan információk egyetlen egy célt követnek - befolyásolni Szlovákia lakosságát, növelni a kisebbségek és politikusaik iránti bizalmatlanságot. Éppen ezért azt kérdezem a kormányfő úrtól: elismeri-e a Szlovák Köztársaság Alkotmányában rögzített kisebbségi jogokat? Amennyiben igen, elég elolvasni a 34. cikk (2) bekezdését, amely, a kisebbségek azon jogáról szól, hogy nyelvüket a hivatalos érintkezésben is használhatják. A kormányfő továbbá azt állította, hogy a magyar pártok piszkos és alattomos politikájának következtében a szlovák vállalkozók nem hajlandók a magyar kisebbség által lakott területen beruházni, mert hogy attól félnek, hogy ezek a területek leválnak Szlovákiáról. Elutasítom az ilyen ellenséges hangnemben megfogalmazott vádaskodásokat - a bűnösök nem mi vagyunk és nem is leszünk. On, a kormányfő és az egyes miniszterek terjesztik a fámákat arról, hogy a kisebbségek önkormányzati követelései a Szlovákiától való elszakadást jelentik, s teszik ezt annak ellenére, hogy nem hajlandók meghallgatni elképzeléseinket, azaz nem is ismerhetik elképzeléseinket. Önök azt állítják, hogy önkormányzati követeléseink kettős államigazgatást feltételeznek, s ezért nem lehetséges, hogy a nemzeti kisebbségek önkormányzattal rendelkezzenek, mert hogy az a Szlovák Köztársaság alkotmánya 34. cikkének (3.) bekezdése alapján veszélyezteti Szlovákia szuverenitását. Elutasítjuk az önök vádaskodásait, mivel az önkormányzatra irányuló törekvéseink (amelyeket önök nem is ismernek) összhangban vannak a nemzetközi dokumentumokkal és Szlovákia érdekeivel. önök azzal vádolnak minket, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területen az állítólagos szélsőséges követeléseinkkel nyugtalanságot szítunk, a másik oldalon viszont kétségbe vonják azokat a jogokat is, amelyekért Ön, kormányfő úr maga is szavazott. Ön felrója nekünk, hogy nem vagyunk legitim képviselők, ám a parlamenti választások eredményeit rögzítő statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a magyar nemzetiségű választók több mint 90 százaléka a magyar politikai pártokra szavazott. Ha a kisebbség fél, akkor félelmét az olyan kijelentések táplálják, mint például: nem minden magyar, aki visszakapta földjeit, ártatlan; avagy: elég megvizsgálni a magyar nemzetiségű lakosok bankszámláit; vagy: ha valakik azt gondolják, hogy itt valamit másként fognak csinálni, azokat felforgatóknak tekintik majd, stb. Kormányfő úr, tisztelettel megkérem önt a magyar koalíció képviselőinek nevében, hagyja már abba az ellenség keresését Szlovákiában. BUGÁR BÉLA