Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám, szerda

MOZAIK ,ÚJ SZÓM 1992. OKTÓBER 2511. KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS A SZÉTVÁLÁSRÓL A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság lakosainak 80 százaléka biztosnak tartja, hogy a föderáció felbomlik - ez tűnik ki a Közvélemény-kutató Intézet felméréséből, amelyet szeptember második hetében végeztek. Az ország szétválásával a Cseh Köztársaságban a megkérdezettek 46 százaléka egyetért, 45 százaléka viszont ellenzi. Szlovákiában a kettészakadást 46 százalék ellenzi, 41 százalék pedig támogatja a két állam létrejöttét. A CSK-ban azok közül, akik a szövetség felbomlásával egyetértenek, 41 százaléka a szlovákokat, illetve az önállóságra való törekvésüket és a nacionalizmust jelölte meg okként. A szétválás tényét elvetők 49 százaléka szerint a PDP és a DSZM politikai reprezentációjának megegyezése a szétesés oka. Szlovákiában a különválással egyetértők 32 százalékának az a véleménye, hogy a szétesés a nem működő föderáció, valamint a pragocentrizmus következménye. A közös állam hívei úgy gondolják: a két vezető politikai erő megegyezésének következtében kerül sor a válásra. A szövetség felbontásának egyedüli módját Csehországban 45, Szlovákiában pedig a megkérdezettek 44 százaléka a népszavazásban jelölte meg. A felmérésben résztvevők 10 (CSK), illetve 11 (SZK) százaléka szerint a nemzeti tanácsok megegyezésévej is megszüntethető a közös állam. Ahogy az a közvélemény-kutatás eredményeiből kitűnik, ha a népszavazást most tartanák, Csehországban a "lakosság 80, Szlovákiában pedig 82 százaléka járulna az urnákhoz. Ebből a Cseh Köztársaságban 44 százalék, Szlovákiában pedig 43 százalék a szétválás ellen szavazna. A különválás mellett Csehországban 36, Szlovákiában 37 százalék döntene. Mindkét ország lakossága tudatosítja, hogy a közös állam magasabb életszínvonalat teremtene. Csehországban 59 százalék úgy véli, új választásokat kellene kiírni, Szlovákiában a megkérdezettek 35 százaléka vélekedik ugyanígy. I

smeretlen kultúra ismeretlen képzőművészetének két alkotója aligha volt képes arra, hogy bevezesse a losonci Nógrádi Galéria látogatóit egy, az európaitól nemcsak életmódjában, de eredendően vallásában, gondolkodásában, valamint tárgyi és szellemi kultúrájának teljességében is különböző világba. Mert Kína a huszadik század végén is külön világ, amelyről mint titokzatos földről szólnak a legmodernebb elektronikus képrögzítő eszközökkel hozzánk közvetített ismeretek. Tudjuk, hogy vannak titkai, de nem vagyunk képesek a titkok mögé látni. Mégis sokszorozottabb erejű a közvetlenül Kínából és kínaiaktól érkező jelzés, mint a mások által reprodukált élmény. Igy a prágai Náprstek Múzeum anyagából Losoncra hozott festmények is két olyan alkotó műhelyéből kerültek ki, akik különböző módon közelítenek témáikhoz. Maga az a tény, hogy az 1947ben született Li Ping-csi a meditatív ujjfestészet művelője, minden, képzőművészetet kedvelőben érdeklődést kelt. A kézimerítésű kínai papírra ujjaival viszi fel a festéket. Az így alkotott képei azontúl, hogy leginkább a madarak és a növények ábrázolásában rokoníthatók egymással, lelki állapotokat, gondolati tartalmakat közvetítő jellegükkel igen erőteljesen különböznek egymástól. Li Ping-csi képei szinte közvetlenül mutatják azt a vallási gyökerű filozófiát, amely indirrekt módon hatja át a kínai ember mindennapjait. Természetes, hogy egy festő így igyekszik kifejezni képein mindazt, amit emberként egyesít magában a föld és az ég erőiből. Aligha véletlen, hogy meditatív állapotait kifejező képein a madár, a kacsa, a tyúk, illetve a növény, a fák, a füvek jelennek meg. A konfucianizmus bölcseletében vannak ún. analógiák, egymás mellé párosítva, kölcsönhatásaik nyomán gondolatok keletkeznek. Aligha véletlen, hogy míg a tollas teremtmények a tűz, addig a mezei termények közül a köles, a föld, és a cirok a víz, a búza, a fa, a kender pedig a fém gondolati analógiáit adják. Mindezek kombinációja leképezhető a kínai festő képeiről. Minden elemében más, kifejező eszközeit tekintve mégis érthetőbbek és leképezhetóbbek Li Siaofeng mitológikus töltésű festményei. A sokszor virtuóz festéstechnikákkal készített képein elsősorban a modern ember és a kínai mitológiát benépesítő démonok, istenek, szörnyek, szellemek találkozása jelenik meg. Ezek a képek is lelkiállapotok, hiszen például a Prágában tanuló és dolgozó festő képein felismerhetőek a prágai helyszínek, amelyeken megjelennek a mitológiai világ lakói. Nehéz arról értekezni, hogy ez a huszonnégy éves alkotó milyen technikákkal dolgozza ki képeinek legkiU

JJFESTESZET ES MITOLÓGIA KÉT KÍNAI MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A NÓGRÁDI GALÉRIÁBAN A kiállítás plakátjának részlete sebb felületét is. Az ő képeiben sokkal inkább koncentrálódott a modern kínai ember és az európaiak számára titokzatosnak tetsző vallási világ. Ezeknek a képeknek valamifajta rejtélyes mélységük van. A mi számunkra bizonyos mértékig az álomvilágból ismert mesealakoknak tűnnek, ám tudatosítva a kínai mitológia államrendszereket is formáló történetiségét, mélyebb tanulmányozás után megfejthető a szellemi üzenetük. B

ár a kiállítás már véget ért, mindazok számára, akiknek volt módjukban megtekinteni Li Ping-csi és Li Siao-feng festményeit, bizonyára szellemi feladatot jelentett az élmény utólagos megfejtésére tett kísérlet. Megérte a keresgélést a filozófiai, vallási kézikönyvekben, enciklopédiákban, mert valamit mindannyian megsejtettünk a modern kínai ember lelkivilágából. DUSZA ISTVÁN JW MOLDOVA ^mm GYÖRGY félelem kapuba Egyfolytában tették meg a majdnem hatszáz kilométeres utat, így is sötétedett már, mire megérkeztek Mezőségre. Egy városszéli autóbusz-megállónál Andor elbúcsúzott, és visszafordult a kocsival. Beérve a városba, Borsos felhívta Zsókát, de csak egy üzenetrögzítő válaszolt. Reménykedett benne, hogy az asszony időlegesen távozott el hazulról, esetleg csak elfelejtette kikapcsolni a készüléket. Elsétált a házhoz: a fénymásoló iroda ajtaján rács feszült, és az emeleti ablakokban sem látott mozgást. Belesett a garázsajtó résén: nem állt benn kocsi. Csalódottan indult el visszafelé. Számítania kellett rá, hogy már felfedezték a gyilkosságot, és kiadták a körözést ellene, mindenképpen el kellett kerülnie a találkozást a rendőrökkel. Szállodába sem mehetett, mert órákon belül tudomást szereztek volna az ottlétéről. Felült a balatoni vonatra, az első nagyobb állomáson, Fonyódon szállt le. A pályaudvartól távolabb, találomra bekopogott egy szállást hirdető magánházba. Egy idősebb házaspár fogadta. Borsos azt állította magáról, hogy Budapesten a Távközlési Vállalatnál dolgozik mint villanyszerelő, és most hálózati ellenőrzésre jött le a kisvárosba. Előre lerakott kétnapi szállásdíjat, ezzel megnyerte az öreg pár bizalmát, nem kérték el a személyi igazolványát, hanem ráhagyták, hogy maga töltse ki a lakónyilvántartö könyvet. Borsos a már többször használt álnevet, Tóth Józsefet írta be. A délutánt a fonyódi nagyszálló halljában üldögélte végig, megnézte a Kék fény műsorát, megkönnyebbülve tapasztalta, hogy az ő ügyéről nem tesznek említést. Este újra felhívta Zsókát, de most is csak a gép: hang jelentkezett. Reggel, mintha munkába indulna, korán eljött a szállásról, átutazott a télidőben is népesebbforgalmasabb Siófokra. Igyekezett minél közömbösebb, kevésbé feltűnő helyeket választani: moziba ment, vendéglőben ebédelt, csak este tért vissza Fonyódra. Ugyanilyen módon töltötte el a következő napot is. A harmadik nap hajnalán gyomrot szorító nyugtalansággal ébredt. Bár nem észlelt semmiféle kézzel fogható fenyegető jelet, kockázatosnak találta, hogy továbbra is egy helyben maradjon, biztos célpontot nyújtson esetleges üldözőinek. Kapkodva fölöltözött, kilesett az előszobába, mikor megbizonyosodott, hogy szállásadói még alszanak, kiosont a házból. Visszautazott Mezőszegre. Támpontokat keresve a tájékozódáshoz, eszébe jutott Pauli Zsolt, az a könyvtáros, aki az elmúlt nyáron közölte vele, hogy Zsóka kórházba került. Borsos lehetségesnek találta, hogy most is kaphat tőle valamilyen útbaigazítást. Beült a folyóirat-olvasóba, de hiába figyelt, a férfi sem a délelőtti, sem a délutáni váltásban nem tűnt fel - helyettese szerint még az elmúlt héten elment szabadságra, és csak a következő napokban veszi fel a munkát. Hat órakor el kellett hagynia a könyvtárat. Borsos elnézett a piac felé, abban a reményben, hogy találkozik egy ismerőssel, és beengedik éjszakára valamelyik bódéba, de a kongóan üres csarnokban egy idegen éjjeliőr járkált. Tanácstalanul indult el a pályaudvar felé. A kijárattal szemben néhány, peremkerületbe tartó autóbusz várakozott. Borsos megnézte irányjelző táblájukat, végül a szentehegyi járatra szállt fel, emlékezett rá: itt áll Zsókáék nyaralója, reménykedett benne, hogy a sötétben is felismeri majd. A többi utas még bent, a városi megállóban leszállt, csak ő utazott ki a végállomásig. A sofőr gyanakodva nézett rá, Borsos, hogy a pillantásától szabaduljon, sietve nekivágott a hegyre vezető útnak, csak fenn, az emelkedő tetején lassította le a lépteit. Próbálta felidézni magában, hogy amikor itt jártak Zsókával, milyen irányban haladtak. Viszonylag könnyen megtalálta a házat, de sérült lábával képtelen volt átmászni a magas kerítésen. Letért egy oldalsövényre, itt az újonnan parcellázott telkeket csak hevenyészett drótháló fogta körül. Az egyik sarkon le tudta emelni a fonatot a rögzítöszegről, belépett a kertbe, és lefeszítette a lakatot a szerszámkamráról. Bent a bódéban gyomirtó és érett gyümölcs szaga fogadta, középen megállt, hallotta egy menekülő egér surranását. Ágy helyett egy törött karosszékbe fészkelte be magát, ócska pokrócokkal és zsákokkal takaródzott be, a kacatokból nedves hideg áradt. Nem tudott elaludni, gyufát gyújtott és körülnézett: egy ládában fonnyadt almát talált, azt eszegette, amíg a gyomorsav fel nem tört a torkán. Áz első hajnali fényre felkelt, és kiosont a kamrából. A pályaudvaron újságot vett, a büfében reggeli közben átnézte; még mindig nem bocsátottak ki ellene fényképes körözést. A belvárosi telefonfülkéből próbaképpen felhívta Zsóka lakását - meglepetésére az asszony jelentkezett. Attól tartva, hogy Keresztes is a készülék közelében tartózkodik, visszaakasztotta a kagylót, és elindult a ház felé. Szokása szerint az utca túlsó oldalán húzódott meg, figyelve a bejáratot. Kilenc óra felé egy magas, középkorú férfi lépett ki az ajtón, a hidegben sem viselt kalapot, gyér haját hosszúra növesztette, és átfésülte a koponyáján. Kint az utcán megállt egy pillanatra, és még egyszer visszaintett. Borsos ismerősnek találta, de nem tudta megállapítani, hogy honnan. A férfi bizalmas mozdulatából arra következtetett, hogy a házban töltötte az éjszakát, tehát Keresztes valószínűleg nem tartózkodik otthon. Várt néhány percet, aztán felment a lépcsőn, és becsöngetett. - Itt hagytál valamit? - kérdezte Zsóka bentről és kinyitotta az ajtót. Felismerve a fiút, arcáról eltűnt a mosoly, egy hirtelen mozdulattal behúzta az előszobába. - Hogy kerülsz ide? Látott valaki? - Nem, vigyáztam. - Menjünk fel. (folytatjuk) FELDERÍTETLEN BŰNTÉNY Piotr Jaroszewicznek két fia van (lánya Amerikában él), Andrzej és Jan - ez utóbbi fedezte fel szülei holttestét az anini villában (Varsó mellett). Szeptember elsején, amikor már jó néhány órája hiába próbált telefonálni, este tizenegykor autóba ült, és elment a szüleihez. A kapu zárva volt, de a bejárati ajtó nyitva... Az apját a földszinten találta meg, az anyját a fürdőszobában ... Jan azonnal értesítette a rendőrséget - s éjjel egykor megkezdődött a nyomozás. A 83 éves politikus 1945-től kezdve 35 éven át különböző tisztségeket töltött be - legutoljára miniszterelnök volt, arról a posztról távozott 1980-ban, a nyolcadik pártkongresszus után; később a pártból is kizárták. A lengyelek számára akkor vált ellenszenvessé, amikor 1976ban bejelentette a drasztikus áremeléseket - amit aztán a társadalom heves tiltakozására kénytelen volt visszavonni. A gyilkosság feltételezett indítékáról és a nyomozás állásáról az illetékes szervek igen szűkszavúan, vagy még úgy sem nyilatkoznak. „Jól tájékozott" körök viszont annál változatosabb indítékokat hoznak fel. A rablógyilkosság kizárható, hiszen a tettesek olyan értékeket hagytak ott, amilyeneket egy (vagy több?) magára valamit is adó műkincstolvaj magával visz. Suttognak bosszúról, végső leszámolásról - mivel a háború utáni Lengyelországban sok ilyen, máig felderítetlen gyilkosság történt. Boleslaw Piasecki fiának elrablása és meggyilkolása máig nem tisztázott teljesen... ^ Nyilvánvaló, hogy Piotr Jarosžewicz - pozíciójánál fogva - sok mindent tudott és sok mindenkiről szerezhetett értesüléseket. Nem kizárt, de nem is bizonyított, hogy „kínos" dokumentumok lehettek a birtokában, s egyes feltételezések szerint a rablók éppen azt keresték, s hogy a „látogatók" nem akárkik voltak, hanem a (már nem létező) KGB emberei, az áldozat pedig nem más, mint az első számú ügynök... Lengyelországban egyre másra jelennek meg a letűnt politikusok vallomásai. Gierek, Kiszczak, Rakowski, Jaruzelski visszaemlékezései mellett említést érdemel Piotr Jaroszewicz könyve is. Már a címe is borzongást okozhat egyeseknél - ,,Félbeszakítom a hallgatást". Beavatottak tudni vélik, hogy Jaroszewicz a könyvében Jaruzelskit, Kaniat és Kiszczakot lengyel egyenruhába bújt ügynököknek titulálta, s hogy bizonyos körök nyomást gyakoroltak rá: könyve kéziratának egyes fejezeteit húzza ki; s állítólag Jaroszewicz olyan kijelentést tett: a még nem publikált titkos és kompromittáló dokumentumokat majd a halála után tegyék közzé. Valamennyi állítást cáfolta Bohdan Roliňski, a könyv társszerzője. (Újságíró, évekig prágai tudósítóként működött.) Roliňski kijelentette, hogy kilencven őszétől kilencvenegy tavaszáig hetente kétszer kereste fel az idős politikust, hogy a kéziraton dolgozzanak, de az sosem beszélt titkos dokumentumokról. Az idős házaspár azt sem titkolta, hogy nem élnek nagy lábon, éppen elég fenntartaniuk a (nem a legfényűzőbb) villát. De Jaroszewicz és az újságíró között olyasmiről is szó esett, ami nem került bele a könyvbe. Például a hetvenes évek végén történt helikopterszerencsétlenségről, amely Jaroszewicz szerint nem baleset volt... Amikor Andrzej fia hajdani „húzásait" hozták elő, dühbe gurult. A fiú befolyásos papája kontójára mindent elintézett (csak úgy emlegették: a vörös herceg). Ezer varsói járókelőt megkérdeztek, mľ a véleményük a gyilkosságról. A megkérdezettek 46,1 százaléka úgy véli, politikai okokból követték el; 30,4 százaléknak nincs véleménye, és 23,5 százalék gondolja azt, hogy közönséges gyilkosság volt. A nyomozás folyik. (kiedr)