Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-05 / 235. szám, hétfő
MOZAIK ,ÚJ SZÓM ELÚSZOTT A 750 MILLIÓ, MIVEL HIÁNYZIK A 30 MILLIÁRD NAGYZÁSI MÁNIA VOLT? Pozsony Szlovákia fővárosa, de ezt tulajdonképpen senki sem vette túl komolyan, mivel a világ Európa szívének mindeddig Csehszlovákiát tartotta, és annak fővárosa a száztornyú arany Prága. Mára kissé változott a helyzet, hiszen nyilvánvaló, hogy Szilveszter éjszakáján kettéválik az addig egységes ország, és lesz egy cseh és egy szlovák állam, š mint minden államnak a világon, fővárosa is lesz. S egy fővárosnak vonzónak, mutatósnak, működőképesnek kell lennie. így logikusnak tűnnek azok a törekvések, melyek Pozsony „naggyá válását" szorgalmazzák. Csakhát, ha üres a zseb, tökmagra sem telik. Mi tagadás, a város kasszájában alig akad egykét korona, ezért nehéz megvalósítani a fellengzős elképzeléseket, de még a múltból örökölt terveket is. Itt van például a metró, ha úgy tetszik, a könnyű metró (ami azt jelenti, hogy csak egyharmadát vezetik a föld felszíne alatt, kétharmadát meg felette), magyarul: a gyorsvasút. Húsz évvel ezelőtt, amikor a Duna jobb oldalán egyenlővé tették a földdel Ligetfalut, és egy otromba betondzsungelt építettek helyébe - több mint százezer lakos számára -, 'akkor találta ki valaki (ki tudná megmondani, hogy ki), hogy az ottlakók majd metróval jutnak be a belvárosba, munkahelyeikre, mivel Ligetfaluban jóformán semmilyen új munkahelehetőséget nem létesítettek. El is kezdték a munkálatokat, kétszer félbeszakították, mivel a koncepció nem volt világos, és a befektetéshez szükséges pénz is hiányzott. Ez a játék, a látszatkeltés, az emberek ámítása mégis mindmáig 750 millió koronába került! Most a probléma ismét az asztalon van. Nyűgként. Amikor még szó sem volt arról, hogy Csehszlovákia kettéválik, és amikor még Peter Kresánek nem is álmodott arról, hogy Pozsony polgármestere lesz, már akkor sokan tudták, hogy a metró felépítéséhez a városnak, de az országnak sincs elég pénze, ezért a vállalkozáshoz az akkori tisztségviselők partnert kerestek. A Matra Transport-Campenon Bernardra bukkantak. A francia céggel a szerződést 1992. június 1én már Peter Kresánek polgármester írta alá, mivel akkor még úgy hitte, hogy a szlovák kormány kétmillió frankkal hozzájárul a költségekhez, és a garanciát, bizonyos pénzjuttatással, a föderatív kormány vállalja. Ám ígéretét - a helyzet alakulása miatt - az egyik fél sem tartotta be, így Pozsony és annak atyja most viseli a könnyelműen aláírt szerződés következményeit. Ugyanis az ábra azt mutatja, hogy az eddigi munkálatokra költött 750 milliónak fuccs, mivel a munka befejezéséhez szükséges 30 milliárdot sehogysem tudják összehozni, és különben is kiderült, hogy annak a 7,2 kilométernyi szakasznak nincs nagyobb jelentősége, ha nem építik meg a rá kapcsolódó szükséges 40 kilométernyi metrót. Annak terve pedig a fellegekben van, és a megvalósításhoz szükséges pénz még feljebb... A problémával a volt és a mai kormány is többször foglalkozott, de megoldást nem talált, mivel nincs pénze, Pozsony városát, a fővárost, támogatni nem tudja. Ám a polgármester nem adja fel a reményt és tovább tárgyal.'Már harminc szlovákiai vállalatot rábírt arra, hogy építse a metrót, mert így, többek között 4500 embernek munkát biztosíthat. Úgy tűnik, az érvek nem elég nyomósak, leginkább azért, mert nincs állami- garancia. A nehézségek és a pénzhiány ellenére a franciák hajlandók 18 milliárd frankot adni hoszszú lejáratú kölcsönre, mivel úgy vélik, hírnevüket öregbíti a metró felépítése és az a tény, hogy egy volt szocialista államon segítenek. Őszintén szólva, a metróügy homályos. Nem született egyértelmű döntés a Szlovák Nemzeti Tanács 11. ülésén sem, ahol e kérdést napirendre tűzték. A francia partnerrel a pozsonyi városházán októberben ülnek a tárgyaló felek asztalhoz, és akkor mondják ki - állítólag - a végszót. Hogy vélekedik a pozsonyi metróról Peter Kresánek polgármester? - Tisztán kellene látnom, ám sok tényező ezt nem teszi lehetővé. Annyit tudok, hogy a városnak a metróprogram megvalósításához nincs elegendő pénze. A szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács nem adott egyértelmű választ. A francia fél várakozó álláspontra helyezkedett. Viszont az idő sürget, mert ha még az idén nem erősítjük meg az előzetes szerződést, odaveszik a befektetés, az üzlet, a metró. Bevallom, sokszor már magam is kételkedem abban, hogy kell-e Pozsonynak a gyorsvasút, mivel rengeteg pénzbe kerül, és a rá kapcsolódó folyamatos közlekedés tervét, annak megvalósítását még napirendre se tűztük. Ugyanakkor minden pozsonyi lakos tudja, mennyire elavult a villamos-, busz- és trolipark, milyenek városunkban a közlekedési viszonyok. Ehhez már csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy ha a metrót felépítik, akkor egyetlen menetjegy Ligetfaluból a belvárosba (a mai árak mellett) 35 koronába kerülne. Jogos a kérdés: ki ad ennyit egy, mondjuk 3-4-5 perces utazásért, még akkor is, ha az kulturált, gyors, biztonságos? Hát, uraim, gondolják meg... OZORAI KATALIN 1992. OKTÓBER 5. GIOTTO, A SEGÍTŐTÁRS MAMM0GRÁF A POZSONYI RUŽINOV KÓRHÁZBAN Egy kórház életében ünnepnapnak számít az, ha új, hatásos műszerrel könnyíthetik, gyorsíthatják a rák diagnosztizálását. Jó tudni, hogy a pénzínség időszakában is akadnak, akiknek céljuk a betegellátás színvonalának emelése. A pozsonyi Ružinov kórház sikeres működését, úgy tűnik, az egészségügy irányítói nem nézik jó szemmel. A rossz gazdálkodás vádjával keserítik az igazgató és beosztottjai életét, ám az ismételt ellenőrzések sem igazolják állításaik valós voltát. Úgy tűnik, „valakik" nem bírják elviselni, hogy dr. Pálházy Béla igazgató személyében olyan szakember (menedzser) került a kórház élére, akinek van koncepciója, s aki pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy a kórház korszerű intézményként működhessen. A korszerűség egyben műszaki felszereltséget jelent, ezért az igazgató már sok kiváló műszerrel szerelte fel a kórházat, például többek között létrehozott nem kis erőfeszítéssel egy korszerű RTG-osztályt. A számítógépes tomográf, az urológiai és érröntgen, aszonográf-, az epe- és veseköveket zúzó berendezés üzemelésének költségei (de a gépek ára szintúgy) magasak, ám ha az ember egészségéről, ellátásáról van szó, szabad-e számokban gondolkodni? A minap az RTG-osztály új, fontos műszerrel gyarapodott: az emlővizsgálatnál nélkülözhetetlen röntgennel, mammográffal. Az olasz gyártmányú Giotto mammográfot a Rákellenes Liga és a Szlovák Biztosító Rt. adományozta a kórháznak, de a költségek részét a Fenice -Hospital orvosi műszereket forgalmazó csehszlovák cég tulajdonosnője állta. Dr. Ján Grund, az RTGosztály főorvosa nagy örömmel mutatta be a kiváló felvételeket készítő, szükség szerint mozgatható műszert. - Lényeges, hogy a női mellet kevesebb sugárzás éri, ugyanakkor a legapróbb változás is kimutatható. A számítógépes szövetmintát (biopsziát) vevő berendezés a diagnózis pontosítását segíti, igaz, az RTGfelvételek elkészítése, a mammográf üzemelése többletkiadást jelent. Előzetes számításaink szerint-napi 10 páciens esetében - havi 25 ezer koronát és a karbantartása évente meghaladja a 300 ezret. Viszont vannak pénzzel nem mérhető előnyei. A főorvos beszélt arról is, hogy a mammográfiás vizsgálatokkat a 33 éven felüli nőknél végzik, a fiatalabbaknál többnyire („csak" cisztás elváltozás megállapítására), elegendőnek tartják az ultrahangos vizsgálatot. — Ha a kórház anyagi helyzete jobb lesz, tervezzük a megelőzést szolgáló szűrővizsgálatok bevezetését is. Reménykedünk, hogy elegendő pénzünk lesz a műszer használatához nélkülözhetetlen Kodak-filmanyagra. Pénz - egészség. Mennyire zavaros párosítás - gondoltam szavai hallatán, s eszembe jutott a nemrég nyilvánosságra hozott rák-statisztika. Szlovákiában évente 19 ezer felnőttnél állapítanak meg daganatos megbetegedést (ebből a mellrákos nők száma ötezer), évente 1500 új esetet diagnosztizálnak. S hiába hangoztatják az onkológusok, hogy az időben megállapított rák gyógyítható, hogy jók a túlélési esélyek, az emberek egészségtudata alacsony, félelme viszont óriási. Ilyenkor persze nem illik ünneprontónak lenni, hiszen látszott, az RTG-osztály valamennyi munkatársa örül az adománynak, elmondták, készségesen vállalták - munka mellett, többletként - a mammográf kezelésének elsajátítását. Hiszik, hogy az olasz Giotto megállja helyét az ismertebb gyártók (Siemens, Phillips) konkurenciájában, s bírja majd a gyakori igénybevételt. Valamenynyien ugyanis jól tudják, hogy a rákszűrés eredményessége a műsze-. rek pontosságától, minőségétől is függ. (péterfi) Az is lehet, hogy a pozsonyiak tovább is csak így közlekednek majd... ff MOLDOVA GYÖRGY félelem kapuga^ Martin egy pillanatra megállt, azt várta, hogy Szokolai közbeveti Ágota nevét - így bebizonyosodhatott volna gyanúja a nő rendőrségi kapcsolatairól. de a tábornok hallgatott, így tovább kellett folytatnia: - Évekkel ezelőtt elváltunk, szándékom szerint véglegesen, de ő ezt nem akarta tudomásul venni. Előbb személyesen zaklatott, aztán mikor lezártam előtte a találkozás lehetőségét, telefonálgatni kezdett - szabálytalan időközökben, de gyakorlatilag folyamatosan. Nem örültem neki, de nem is vettem komolyan, néhány héttel ezelőtt azonban változott a helyzet. - Mi történt? - Felhívott a munkahelyemen, és megfenyegetett. Azt hittem, hogy a feleségem vagy a gyerekem ellen tervez valamit. Az anyámra nem gondoltam, különben figyelmeztettem volna. Szokolai jegyezgetett egy papírra: - Hogy hívják ezt a nőt? - Zentai Ágota. - Megnézzük majd a hölgyet közölebbről is, de őszintén szólva, nem hiszem, hogy ő lett volna. Az orvosi vélemény szerint tőrkést használtak, fűrészes élűt, a csigolyákat is megsértette, ilyen szúrásra csak egy igen erős férfi lehetett képes. Nincs ilyen az ismerősei között? - Nem tudok róla. - A fiúk beszéltek a szomszédokkal a házban, egyikük emlékezett rá, hogy péntek délután, a gyilkosság feltételezett időpontjában egy alacsony, begipszelt lábú férfit engedett be a házba, és úgy látta, hogy ez a férfi az anyja lakásába csengetett be. Használható személyleirást nem tudtunk kapni, legalábbis egyelőre, csak annyit mondott, hogy az illető huszonkét-huszonöt év körül jár, bajuszt visel, sportosan öltözik, barna bőrű, lehet, hogy cigány származású. Erről sem jut eszébe valaki? - Senki. - Legyen meggyőződve, hogy most nem a „Jelzőtűz" munkatársainak névsorát akarom kiszedni magából. N - Nem erre gondoltam. Egyszerűen arról van szó, hogy sok emberrel találkoztam. Szokolai végigfutott az előtte heverő listán: - És mi a véleménye egy bizonyos Borsos Ferencről? Martin megdöbbenve nézett fel, nem értette, honnan ismerhetik a fiút, aztán eszébe jutott: Borsos maga is elmondta, hogy behívták a rendőrségre kihallgatni. Úgy gondolta, nem sokat kockázatat, ha engedi elmenni Szokolait ebbe az irányba. - Lehet, hogy illik rá a leírás, amit mondott. - Milyeij kapcsolatban állt vele? Ha jól vagyok értesülve, többször is találkoztak. - Semmi különösről nem volt szó. Verseket hozott a „Jelzőtűz"-be. - És lehozta őket? - Egyet sem. - Miért nem? A politikai felfogása eltért a magukétól? Martin legyintett: - Vagyok annyira profi irodalmár, hogy ez nem érdekelt volna. De ezek a versek nem ütötték meg a minimális színvonalat sem. - Ő hogy fogadta ezt az elutasítást? - Látta, hogy nem megy semmire sem, és lassanként elmaradt. - Mikor találkoztak utoljára? - Nem emlékszem pontosan, talán egy fél évvel ezelőtt. - Azóta nem jelentkezett? -Anyám említette, hogy többször is keresett nála, üzeneteket hagyott. - Mivel kapcsolatban? - Néhány kézirata nálam maradt. Szokolai felnézett: - Meg tudná mutatni ezeket? - Nem őriztem meg őket. - És az üzeneteket? - Azokat sem. - És az üzenetek hangnemére hogy emlékszik? - Elég kellemetlen volt, kötekedő. - Azt mondja, hogy Borsos többször is felkereste az anyját? - Igen. - Lehet, hogy valamilyen szorosabb kapcsolat is kialakult közöttük? Martin szárazon felelt: - Ha arra gondol, biztos vagyok benne, hogy az anyám nem tartott szeretőket. - Nem akartam megbántani, de ez egy olyan lehetőség, melyet körül kellett járnunk. Tud valamit Borsos tartózkodási helyéről? - Úgy emlékszem, hogy egy újpesti munkásszállóban lakott. - Onnan már rég eljött. Utoljára a lőrinci lakótelepen bérelt egy szobát, de onnan is elköltözött, már hetek óta nincs bejelentett lakása. Martin töprengve nézett maga elé, felfogta, hogy Szokolai a kérdéseivel csak őt akarta ellenőrizni és lehetőség szerint megingatni, valójában már egy előre kialakított elképzeléssel és jól tájékozottan ült le vele szemben. Nem lehetett kiszámítani, hogy milyen kártyákat tart még a kezében, ezért Martin visszahúzódott, jellegtelen félmondatokkal válaszolt. Szokolai egy idő után elunta a faggatódzást, félretolta a papírokat maga elől: - Látom, fáradt. Most elengedem, pihenje ki magát. Remélem, mostanában nem tervez nagyobb utazást. - Nem. - Holnapután tíz órára újra be kell jönnie. Addigra talán már többet tudunk. (folytatjuk)