Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03 / 234. szám, csütörtök

1992. OKTOBER 2. iÚJSZÓ ä HAZAI KÖRKÉP AJÁNDÉK A NŐKNEK (Munkatársunktól) - Tegnap a pozsonyi Ružinov Kórház RTG­osztályán üzembe helyeztek egy ki­váló minőségű, olasz gyártmányú mammográfot (mell rtg-t) a Rákelle­nes Liga, a Szlovák Biztosító Rt. és á Senice-Hospital (szponzoráló cé­gek) többhónapos erőfeszítése eredményeként. Dr. Pálházy Béla kórházigazgató megköszönte az adományt, majd ki­használva az egészségügyi államtit­kár jelenlétét beszámolt arról, hogy ez idáig a kórháznak már számos támogató adott pénzt a műszervá­sárlásra. A költségvetésből nem jut­na. a milliós tételekre - hangsúlyoz­ta. A Szlovák Biztosító Rt.-ről köztu­dott, mindig talál módot a segítség­nyújtásra. A múlt évben és az idén már kb. 30 millió koronát fordított különböző egészségügyi intézetek gyarapítására. - A mammográffal - mondta az Rt. képviselője - a mellrákos nők számának csök­kenését reméljük. Hisszük, hogy a jövőben más intézmények is tuda­tosítják: a szegény egészségügy tá­mogatása manapság szükségszerű­ség. -erf­ZENE A MOZIBAN Nem járnak rosszul az operafil­mek kedvelői sem: a Pozsonyi Zenei Ünnepségek rendezői most már év­ről évre október első hetében azokat is megajándékozzák, akik a mozitól várják a nagy élményt. Opera és film együtt és elválaszthatatlanul egyre szélesebb közönségréteget vonz; Pavarotti, Domingo, Carreras és a többiek megtették a magukét. Előbb színházakat, koncertterme­ket, majd hatalmas sportcsarnoko­kat töltöttek meg rajongóik népes táborával, de most már „szabadtéri showt" is szívesen vállalnak. De a mozi, az mégiscsak mozi. Annak is megvan a maga varázsa. Október 6-a és 9-e között a pozso­nyi Charlie Centrumban vetített ope­rafilmek is ezt fogják bizonyítani. Négy nap, tizenhat film. PetrWeigl, a neves prágai rendező Tadeáš Sal­va és Antonín Dvoŕák művei alapján forgatott televíziós filmet, a Hoffman meséinek nemzeti szln­házbeli próbáit az Opera session című alkotás mutatja be, Samuel Ivaška pedig a kábítószer rabjairól készített döbbenetes erejű zenés filmet. A közép-európai barokk zenét dokumentumfilmek sorozata eleve­níti fel, a Terra incognita Amerika felfedezéséről szól sok-sok korabeli muzsikával, Václav Trojan és Jirí Trnka együttműködését a Szent­ivánéji álom mutatja be. Rossini operái közül Arábia sejk­jét, a Hamupipőkét és A sevillai borbélyt láthatják majd a nézők. Mű­sorra tűzik Leoncavallo Bajazzók, Monteverdi Poppea megkoronázása és Stravinsky Tavaszünnep című al­kotásának filmváltozatát is. Napjaink egyik legfényesebb amerikai rockcsillaga, Prince A kor jegyében című filmben villogtatja énekesi tehetségét. Nosferatu, a mozi egyik legismertebb vámpírja Bach zenéjére szedi majd áldozata­it, és „leszáll" közénk a Kék angyal: Marlene Dietrich is. Arcát nem fog­juk látni, a hangjából viszont annál többet kapunk. Maximiliam Schell, a világhírű német színész-rendező „közbejárásával". -szó­MAKRANCI ŐSZ '92 (Munkatársunktól) - Makrancon (Kassa-vidéki járás) vasárnapra kul­turális, szórakoztató és sportrendez­vényt terveznek. Már reggeltől nagy­szabású kirakodóvásárt tartanak, majd a futballpályán előbb a csécsi és makranci ifjúsági csapat mérkő­zésére kerül sor, utána pedig a hely­beli öregfiúk mérkőznek a Csema­dok válogatottjával. A szünetben lesz kutyakiállítás, tűzoltók ügyessé­gi bemutatója és más attrakciók. Délután a művelődési házban divat­bemutatót tartanak, majd egy ma­gyarországi folklórcsoport bogácsi lakodalmast mutat be. A rendez­vénysorozat fénypontját a Tavaszi szél népdalverseny járási döntője jelenti, melyet 18 órai kezdettel a Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmánya rendez. A tartalmas program éjfélig tartó népmulatság­gal fejeződik be. (-szák) EGY KEZBEN A HATALOM HATÁLYBA LÉPETT A SZLOVÁK ALKOTMÁNY A csütörtökön hatályba lépő szlovák alkotmány érinti a szlovák parlamentet is. Elsősorban megváltozik a neve - ezentúl a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának hívják. Ennél sokkal nagyobb horde­rejű változás azonban, hogy megszűnik eddigi vezető testülete - a bizottságok elnökeiből és az alelnökökből álló elnöksége. Mit jelent ez a gyakorlatban? - kérdeztük Szabó Rezsőt, az ismert alkotmányjo­gászt. Az SZNT Elnökségének meg­szűntével megszűnt az a szerv, amelyet eddig kollektív köztársasági elnöknek neveztünk. Ennek a szerv­nek pontosan meghatározott hatás­köre volt így többek között kinevez­te a kormányt és a kormányfőt, a központi hivatalok, a legfelsőbb bíróság vezetőit, a legfőbb ügyészt. Az új alkotmány ezeket a hatáskörö­ket a köztársasági elnökre ruházza át, sőt bővítette is ezeket, így példá­ul a hadsereg főparancsnokának tisztségét is ó tölti be. • Csakhogy Szlovákiának egye­lőre nincs köztársasági elnöke. - A törvényhozók erre is gondol­tak, és kimondták, ha valamilyen oknál fogva nincs köztársasági el­nök, hatáskörét az SZK kormánya gyakorolja. Ezentúl tehát a kormány két olyan funkciót lát el, amely eddig meg volt osztva, vagyis a köztársa­sági elnök funkciója a kormányé lesz. Az alkotmány egyik cikke azt is kimondja, hogy a kormány megbíz­hatja elnökét a köztársasági elnöki tisztség ellátásával, tételesen felso­rolva, melyek azok a feladatok, amelyeket nem láthat el. Ide tartozik természetesen a kormány kinevezé­se, leváltása. Ugyanakkor úgy ren­delkezik, hogy a miniszterelnökre MINDENKIH0ZZASZ0LHAT (Folytatás az 1. oldalról) a szakemberek egy része most egy szintén fontos másik kérdéssel fog­lalkozik. Úgy ítéltük meg, hogy az a terminus, amely a teljes szakem­bergárda számára reálissá vált, már késői lenne. Ezért úgy döntöttünk, az MKDM-ben néhányan összeü­lünk és kidolgozzuk a dokumentum első olvasatát. Nem vitatkozhatunk már tovább általánosságban, konk­rét szakmai kérdésekről kell beszél­nünk. Az egyeztetés után a maximá­lisan lehetséges politikai és társa­dalmi konszenzust szeretnénk elér­ni. Mindenkinek lehetősége nyílik ar­ra, hogy hozzászóljon, az első egyeztető kör után valószínűleg nyil­vánosságra hozzuk majd a szöve­get. A törvény nem lehet pártpolitikai vagy csoportérdek, olyan önigazga­tási törvényre van szükségünk, amelyet a csehszlovákiai magyar­ság egységesen tud támogatni. • Az utóbbi időben gyakran ke­rült szóba a magyarországi nem­zetiségi törvény. Egyes szlovák politikusok bírálják Magyarorszá­got, hogy nincs még nemzetiségi törvénye, miközben nálunk még csak javaslat sincs. Az önök öni­gazgatási törvénye tulajdonkép­pen azonos lesz egy nemzetiségi törvénnyel? - Igen, ez egy nemzetiségi tör­vény lesz. Egyébként a magyar par­lament már elkezdte tárgyalni a nemzetiségi törvényt és kissé szimbolikusnak tartom, hogy küldött­ségünk jelen volt ezen az első ülé­sen. Valószínű, hogy a hónap vé­géig el is fogadják ezt a törvényt, mert amint látogatásunk során meggyőződhettünk, a politikai erők között konszenzus alakult ki ebben a kérdésben. Ami minket illet, én úgy érzem, hogy nemzetiségi törvé­nyünknek átfogónak kell lennie, a jo­gok taglalásán keresztül helyzetün­ket minden téren rögzítenie kell. Ter­mészetesen a jelenlegi állapotra len­ne szabva, bár lehet, hogy húsz év múlva a társadalmi fejlődés követ­keztében már mások lesznek az igények. Most, legjobb tudásunk szerint arra törekszünk, hogy a tör­vénytervezetbe belefoglaljuk a jelen­legi helyzetnek és az európai irányzatoknak megfelelő elképzelé­seinket. -esi­AZ ÉRINTÉS MISZTÉRIUMA „.. .uram, túl boldogok sohase voltunk". (T. S. Eliot: Gyilkosság a székesegyházban) Egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy a színház értelmét a valóság eseményeinek pontos rekonstruálása és ezen belül a nézőknek, mint drámai hősöknek a megteremtése adná. Mégis: a Színházi Nyitra '92 fesztiválon a Szlovén Ifjúsági Színház és a Vörös Pilóta Kozmokinetíkus Színház olyan elemi erejű produkciót mutatott be, amely feltehetően hosszú időre nyomot hagyott azokban, akik részesei voltak. Részesei, mert már a nyitrai pályaud­var egyik, rakodásra szolgáló vakvágányán álló fekete vonatszerelvény előtt felsorakoztattak bennünket: kettes sor... majd egyes... a renitenskedőket kiemelik a csoportból, s hátra kergetik... felszállni a marhavagonba... sötét és meleg... egymáshoz szoruló testek... a nők már-már feloldva gátlásaikat, védelmet keresve bújnak a férfiakhoz... a kezdeti vidámkodás fokozatosan kiveszik a bezárt marhavagonból... nem látunk, csak halljuk egymást... még lélegzünk, még itt-ott nevetgélünk... de már megül lelkünkben a döbbenet... percek múlnak el... öt?... tíz?... kezd mellékessé válni az idő. Dübörögve feltárul két vasajtó, s a marhavagonból két részre választva bennünket beterelnek egy-egy folyosóba. Elveszítjük ismerőseinket, barátainkat, kollé­gáinkat. Csak azt tudjuk, hogy ők a Zenit Színházi Obszervatóriumnak nevezett vagon másik oldalán szoronganak: testben és lélekben. Amikor aztán T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című drámájának részletei felhangzanak, és szinte a fejünk fölött egy-egy hosszirányban elmozduló vaskonstrukció kihasította játéktérben megelevenedik ama híres Thomas Becket legyilkolása, már érintettek vagyunk. T. S. Eliot drámájának töredékei és a belőle kiemelt - egyébként versekként is jól ismert - Kórusok akkor válnak leginkább maivá, amikor megjelenik az érintettek életének egy másik rétege: a militáns erőszakszervezetekre alapozott hatalom. Most már lelkünk és testünk együtt töretik meg. Szinte fáj a látvány, a hang, a zaj, a bezártság, a szinte minden pillanatban megvalósuló tökéletes érintés. ,,Engem elhurcoltak, leigáztak, megbecsteíenítettek, (A természet húsíeíké­vel eljegyeztek, / A szellem állati erejének alávetettek,"... szól T. S. Eliot egyik Kórusa a drámából. Nem tudom, kinek milyen mértékben sikerült cinizmussal álcázni mindazt, amit lelkünkben a tájainkon igencsak szokatlan színházművészeti eszközök­kel felébresztettek. Szinte kizuhanva a vagonból, akkor még a nők és a férfiak egymást támogatták. Majd fokozatosan magunkra maradtunk. Az új színház lépcsőjén üldögélő Arkosi Árpád rendezőnek és Dörner György színésznek még azt mondtam: Szörnyűséges élményben lesz részetek... Menjetek, győződjetek meg róla!... De ne várjatok színházi élményt. Féltem önmagammal szembenézni. Most már tudom, hogy minden vitatható eszközrendszere ellenére is, ez a szlovén társulat megváltoztatott valamit bennem. Megérintett lettem, örökre. Rámadták a marhavagonok és az erőszak közvetlen élményének misztériumát. Kár, hogy azok a politikus urak, akiket mindez illet, nem láthatták. Szeretném nézni Mečiar, Antall, Kláus, Tudjman, Csoszics, Iliescu, Milosevics, Walensa arcát, amikor kiká­szálódnak a marhavagonból, s magukra maradnak. Lehetnének-e ők is meg­érintettek? DUSZAISTVÁN HOLNAP DÉLUTÁN: BÉCSIEK A POZSONYI DÓMBAN Nagy múltú, európai hírű együttes lép fel holnap délután a pozsonyi Szent Márton Dómban: a Bécsi Madrigálkórus. Rádióból, televízió­ból, hanglemezekből ismerhetjük eddigi koncertjeiket, 1951-es meg­alakulásuk óta - Xavér Meyer és Clemens Papak irányításával - több százszor léptek már közönség elé. Hazánkban sem ez lesz az első koncertjük. Prágában, Brünnben, Ig­lón és Körmöcbányán szerepeltek az elmúlt évek során, és a siker mindig mindenhova elkísérte őket. Északon és délen, keleten és nyu­gaton mindenütt óriási elismerés fo­gadta fellépésüket. A svéd és a nor­vég közönség ugyanolyan lelkesen tapsolt nekik, mint a görög vagy a török, a hűvös angolok ugyanúgy felső fokon írtak róluk, mint a forróbb vérmérsékletű olaszok. Izraelben is járt az együttes; kőrútjuk ott is a si­ker jegyében zajlott. Bach, Beethoven, Brahms, Hán­del, Haydn, Mozart, Schubert, Vival­di, Wagner, Orff - a zeneirodalom klasszikusainak legszebb műveit szólaltatják meg szerte a világban. Hetvenöt énekes hangja száll majd a pozsonyi Dómban is; vasár­nap, 15.30 órakor, a Városi Kulturá­lis Napok alkalmából. -sz­AHOGY ÉN LÁTOM KINEK TAPSOLT A KARZAT? Az egyik parlamenti tudósító ezt közölte velünk tegnapelőtt: „A Szövetségi Gyűlés a föderáció megszűnésének módjairól szóló alkotmánytör­vény-javaslatot vitatta meg, majd a szavazás következett. Miután a voksokat összeszámláló kompjuter kivetítette a voksolás eredményeit, tapsvihar tört ki a karzaton". Elkötelezett híve vagyok a parlamentáris de­mokráciának, és már sokszor megírtam a véle­ményem az utcai tüntetésekről, a parlament előtti hordószónoklásról. Változatlanul azt tartom, a társadalomszervezésben még nem találtak ki jobb módszert a demokratikus választásokon alapuló képviseleti demokráciánál. Aminek az a lényege, hogy meghatározott időre képviselő­ket választ az ország lakossága, az így létrejött parlament erőviszonyainak megfelelően kor­mányt nevez ki, majd a megbízatási idő elteltével (nálunk 4 év múlva) új választásokon újból meg­méretnek a pártok, és vagy hatalmon marad az addig kormányon levő garnitúra, vagy sem. Tehát nemszeretem jelenség, ha az utca pró­bálja átvenni a demokratikusan megválasztott törvényhozás szerepét, ha ellenőrizhetetlen indu­latoktól vezérelt tömeg próbálja befolyásolni a kormány működését. De mi a teendő akkor, ha a parlament csődöt mondott? Hogyan viselkedjék a lakosság, ha megbízott képviselői semmibe veszik esküjüket? Arról már nem is beszélve, hogy ha olyan csele­kedetre vetemednek az egyes pártok törvényho­zói, amelyek szöges ellentétben vannak a vá­lasztási programmal? A parlamentarizmus nagykönyvében, igaz, úgy van megírva, hogy az utca nem parancsolhat a törvényhozásnak és a kormánynak, mindazon­által már nem egyszer előfordult a 20. század­ban, hogy fejlettnek és konszolidáltnak tartott nyugat-európai polgári demokráciákban is tö­megmegmozdulások adtak irányt a politika ala­kulásának. A sors mentsen meg bennünket a helyzet ilyen alakulásától. Ennek ellenére állítom, hogy a prágai szövet­ségi parlament karzatán az ország szétverését célzó törvényjavaslat leszavazásakor tapsoló „utca" bölcsebbnek bizonyult az igennel szava­zó, illetve a szavazásnál tartózkodó 193 honatyá­nál. Persze, nem állítom, hogy a törvényjavaslat ellen szavazó 92 képviselő mindegyike tisztessé­gesen viselkedett. Ez a parlament csődöt mondott. Úgy ahogy van megérdemli, hogy a történelem süllyesztőjé­be kerüljön, mert ott asszisztált egy, a demokrá­cia esélyeit ígérő állam szétbomlasztásánál, és megengedte, hogy most azok a pártok tetszeleg­jenek a köztársaság egysége védelmezőinek szerepében, amelyek 40 esztendeig mindent megtettek azért, hogy oda jussunk, ahova jutot­tunk. A kommunisták jól látják Csehországban is, de Szlovákiában még inkább, hogy a lakosság milyen jelentős hányada rokonszenvez Cseh­szlovákia egysége megtartásának gondolatával. Azt is jól tudják, mert nem nehéz kiszámítani, hogy különválás után - főképp a Morva folyótól keletre - szükségszerűen bekövetkezik a gazda­sági hanyatlás, és hallatlanul növekedhet a leg­szegényebb rétegek elégedetlensége. A régi jó bolsevik hagyományokhoz híven majd megint profitálnak a káoszból és a szociális feszültsé­gekből. Aki ezt még nem vette észre a Baloldali Blokk és a Demokratikus Baloldal pártja (volt kommu­nisták) „országmentő" magatartása alapján, va­jon megérdemli-e, hogy politikusnak nevezzék? A recept egyszerű, főképp a Weiss-párté. Immár több mint két esztendeje nemzeti nótát fütyörésztek, és egy gyékényen árultak Proke­šékkel, meg a Mečiar köré tömörült nemzetiekkel. Úgyszólván egy emberként támogatták a szuve­renitási kiáltványt, megszavazták az alkotmányt, és most úgy tesznek, mintha soha nem sejtették volna, hogy mi lesz ennek a következménye. Csak az lehetett, ami lett. Hatalmas országos zűrzavar. Most hirtelen rádöbbentek, hogy meg kellene menteni Csehszlovákia egységét. Tud­ják, hogy ez most már lehetetlen, a gesztust azonban majd „elteszik" későbbre. Azt követően majd előhúzzák, hogy elhangzik Szlovákiában az első kijelentés: .„A föderációban jobb volt". Az Együttélés és az MKDM képviselőiről csak ennyit: Nekik legalább még van szégyenérzetük. Számos történelmi eszmefuttatást követően úgy döntöttek, hogy ezúttal is tartózkodnak a szava­zástól. Nem tudják, vagy elfelejtették, hogy - lly­lyés Gyulával szólva - a langyosat kiköpi az Isten. TÓTH MIHÁLY átruházható a hadsereg főparancs­nokának tisztsége is. Ez azt jelenti: olyan funkciót, hatalmi pozíciót hoz­tak létre, ha átmeneti időre is, ami­lyenre eddig nem volt példa. Még a szlovák államban is volt köztársa­sági elnök, kormány és hadügymi­niszter, most mindez egy kézben összpontosul. • Ezáltal jelentősen felértékelő­dik az alelnökök szerepe. - Az elnöknek három alelnöke, vagyis tanácsadója van. Oda jutot­tunk, hogy ebben a négyesben nincs képviselve a kisebbség. Ha nem tekintem ellenzéknek a Demokrati­kus Baloldal Pártját és a Szlovák Nemzeti Pártot - és Prokešt, illetve Weisset nem is lehet annak tekinteni -, akkor az ellenzék nincs képvisel­ve. Megszűnt az a kollektív szerv, amelyben minden párt képviselve volt, legalább egy személlyel, Igy pl. az MKDM-Együttélés, Rózsa Ernő­vel. Ha már nem nemzetiségi ala­pon, akkor ellenzékként ott kellene lennie a vezetők között az Együtté­lésnek és az MKDM-nek is, mert elképzelhetetlen a demokrácia fejlő­dése olyan helyzetben, ahol az el­lenzék minden pozícióját elvesztet­te. CS. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents