Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 255. szám, szerda

SZŐLŐBEN IS TEREM ARANY... SZÜRETLESEN A BODROG MENTÉN „Ha a magyar bor nem volna olyan, aminő, mégis jobb volna minden bornál" — állftja egy régi szólásunk. Fogadni mernék néhány literben, vagy akár hordóban is, hogy ugyanezt mondják kertjeik termésének levéről a (jrúzok, a franciák, a portugálok..., s a világ talán minden szőlősgazdája azt állítja. Mert a bor, a jó bor nagy érték. Nem alaptalanul említi egy másik mondás, hogy „Jó bor, szép feleség, csendes lelkiismeret — drága dolgok", mint ahogy nem véletlenül kívánunk egymásnak „Bort, búzát, békességet!" sem. Gazdasági szempontból meghatározó terméke a szőlő ós leve a Bodrog menti vidék szlovákiai részének is. Annál is inkább, mert ott ér véget a Tojaktól húzódó hegyvonulat, s oda is jut néhány száz hektárnyi a több mint tízezer hektáros tokajhegyaljai szőlőskertből. A furmint, a hárslevelű és sárgamuskotály fajtájú szőlőből ós a tőkén aszúsodott szemekből készülő, sajátos .levegőjű pincékben érlelődő tokaji aszú pedig — amelyből például XV. Lajos francia király azzal a megjegyzéssel kínálta meg Madame Pompadour-t, hogy „ez a királyok bora és a borok királya" — valóban kitűnő ne'dű, valóban tiszteletet parancsoló világmárka a maga nemében. Az volt a múltban, az ma, s bizonyára az lesz később is. Még akkor is, ha mostanában egy kicsit mintha megcsappant volna iránta a kereslet. " Kétségtelen, ez utóbbi jelenséget nem a minősége szüli, az ugyanis — állítják a szakértők — változatlanul kitűnő. *«« A minap az új termés fogadására készülő kisgéresi pincesoron kérdésemre Géresi István nem minősítette rózsásnak a szőlőtermesztés mai helyzetét. — Lehet, hogy néhány kilométerrel arrébb, tehát Toronyán, Szőlőskén, Bánban, vagy Borsiban, azaz a tokaji körzetben kifizetődő ez a tevékenység, de nálunk kevésbé. Sőt, az idén, amikor a nagy aszály következtében a vártnál majdnem egyharmadával kisebb a termés, ugyanis sok tőke kiszáradt, részben ráfizet az ember. A termelési költségek, a vegyszerek, az üzemanyag és más kellékek árdrágulásával igencsak megnövekedtek, viszont a szőlő felvásárlási ára szinte változatlan. Panaszosan mondta, hogy sokat dolgozik a szőlősgazda, de végeredményben kevés haszonnal, mert ' a bornak sincs megfelelő piaca. — Mennyi az óbor odalent? — kérdeztem a pincéje előtt. — Van még vagy négyszáz liter — folytatta továbbra is inkább panaszt, mintsem elégedettséget kifejező hangon. Vajon miért ragaszkodik ő is és mások is annyira a szőlőhöz? Mert a szőlő ősidőktől úgy tartozik ehhez a vidékhez, mint a búza. Meg aztán a szüret varázslatos hangulatáért is — hallom a választ. — Nagy esemény az a falu s a családok életében. Egyfajta ünnep. Olyankor sok háznál disznót ölnek, összejön a rokonság.... Hát ezért is. «* * A borsi Nyúlugró dűlőben Nagy Pál nyugdíjas azzal fogadott, hogy Tokajhegyalja még úgy-ahogy tartja magát a bortermeléshez eléggé mostoha időszakban. — Rendes körülmények között szüretkor én is eladok vagy 10—12 mázsa szőlőt, s ugyanakkor itthon is marad 300— 400 liternek való mennyiség, ám az idén, látva a fürtök gyenge fejlődését, csak öt mázsát ígértem a borgazdaságnak. Beljebb invitált a kertjébe. — A fürtök ugyan nem kicsik — mutatott a hárslevelűre —, de a szemek gyengébbek, mint máskor. Lám, mire képes itt a szárazság!... Néhány tőkét meg-meglocsoltam a házikóm tetejéről felfogott esővízzel, mert itt, a hegyen nincs kút, nincs vízvezeték, de nem ért az semmit... Vékony itt a földréteg, az alatta levő A kiskövesdi volt kőbányában új pincék sorakoznak (A szerző' felvételei) Szó'ló'ske határában Szent Orbán szobra vigyáz a szó'ló're és az egyik pincére kőzetből pedig nem kap nedvet a gyökér. Nálunk, a tokaji vidéken általában később van a szüret, mint másutt, ám az idén a csapadékhiány következtében itt is túl korán megcsördült a szőlőtőn a levél... — Több helyen azt hallottam, hogy nem igen érdemes a szőlővel bajlódni mostanság, ön szerint? Előbb tekintetével végigsimogatta az erdőig érő, gondozott ültetvénysorokat. Szeméből kiolvashattam, mit fog válaszolni. — Mi tagadás, mostanában nem aranybánya itt sem a szőlő, meg aztán van vele munka, az kétségtelen, ám, mégis ragaszkodom hozzá, s ragaszkodik talán minden gazda a kertjéhez. — Itt az új termés, s ha igaz, a környék állami és magánpincéiben sok még az óbor, mert a tokajinak sincs nagy keletje... — Azt olvastam a minap, hogy az itteni állami borgazdaság ígéretes üzleti tárgyalásokat folytat néhány észak-amerikai borkereskedővel, ugyanakkor Oroszba kéli egy bizonyos mennyiség, s francia üzletmeberek is gyakran megfordulnak errefelé az utóbbi időben. Szerintem ez azt jelenti, hogy van a munkánknak értelme, s nem kell felszámolni a vidék szőlőültetvényeit. 6 — Merthogy? — Ha helyben jelenleg nehéz is eladni a bort, azért másutt még lehet iránta érdeklődés. Az értékesítés a kereskedők ügyességétől, leleményességétől, hozzáállásától is függ. Az ugye már nem jöhet számításba, hogy a magamfajta gazdák különkülön vigyék árujukat a közeli, vagy távolabbi piacra, ám most ebben a fiatalokon a sor. Vállalkozzanak ők. Ha őseinknek egyik megélhetési forrása volt a bortermelés, gondolom, az utódoknak is jelenthet valami ez az ágazat. * * * A Bodrog menti festői domboldalakon, hegyoldalakon most zárul az idei szüret. Persze, a termésbegyűjtés, illetve préselés, borkészítés közben minden kertben, minden pincében szóba jött az ágazat jövőjének kérdése is. Hogy hol hogyan döntöttek, az rövidesen kiderül, hiszen a kertekben már most kell elkezdeni a jövő évi termés megalapozását. Akik mindenképpen a folytatást tartják helyesnek, s úgy látják, ezen a vidéken a falusi turizmus fellendítésében a szőlőtermesztés is jelentős szerepet játszhat, talán nem is gondolkodnak rosszul. GAZDAG JÓZSEF A fürtök nem kicsik, de a szemek gyengébbek, mint máskor — mutatta Nagy Pál szó'ló'sgazda KELL A PECSÉT A TOJÁSRA? Gömörben az elmúlt napokban futótűzként terjedt el a hír, miszerint vége az olcsó tojás időszakának. Bírságolják a Keíecsényi Baromfitenyésztő Társulást, s ez kénytelen lesz drágítani a tojást. Míg egyesek helyeslik a Járási Állategészségügyi Intézet azon döntését, melynek értelmében minden egyes tojást át kell világítani és pecsételni kell — ellenkező esetben a tojás élelmiszerként, árucikként nem teljesíti az állami normák és előírások által szabott követelményeket —, addig mások elítélik a fogyasztók feletti bábáskodást. Különösen akkor, ha mindez jelentős anyagi terheket ró az amúgy is feszült helyzetben levő családi kasszákra. Eddig minden rendben volt A keíecsényi telep 1967 óta fennakadások nélkül látja el tojással nemcsak a Rimaszombati, de a Rozsnyói és Iglói járást is, ós jelentős exportfeladatokat is teljesít. Addig, amíg állami irányítással és támogatással folyt az értékesítés, a tojóházakból először a Losonc melletti Tamásiba utaztatták a tojásokat ahol átvilágították, lepecséltelték majd újra csomagolták és utaztatták azokat a megrendelőkhöz. Hogy ez mennyibe került, hány darab tört el, romlott meg közben, azt senki sem firtatta. A pálfordulás akkor következett be, mikor az új gazdasági megszorítások lépésváltásra kényszerítették a termelőket. A keíecsényi telepen "azonnal reagáltak az újonnan előállt helyzetre. A nagy tenyészetben folyó eredményes munka, a takarmányadagolás racionalizálása és az energiafogyasztás optimalizálása mellett arra is odafigyeltek,hogy az önköltségek arányos csökkentése érdekében a tojás a legrövidebb úton jusson el a fogyasztóhoz. Több szempontból is elfogadható döntésnek mutatkozott a losonci „kerülőút" kihagyása, mely természetesen más egyebet is magával vont. Többszöri figyelmeztetés után a Járási Állategészségügyi Intézet százezer korona büntetést rótt ki a baromfitenyésztőkre, arra való hivatkozással, hogy magatartásuk összeegyeztethetetlen az érvényben levő állami normákkal, ós ez nemcsak önkényes, de közveszélyes is. Történt ez augusztus első felében, amikor a keleti országrészekből szalmonella fertőzésről érkeztek hírek. A termelők soraiban mindezt felháborodás követte, s az állatorvosok bürokratikus „népellenes" intézkedésére később a járási újság hasábjain is felhívták a közvélemény figyelmét. Érv, avagy fogyasztói érdekvédelem A gazdaságosság és a fogyasztói érdekek összehangolásán szorgoskodó társulás igazgatója évek óta HacsiErvin mérnők. Neki sem mindegy, hogyan alakul a társulás jövője, hiszen az ügyfelek igényeinek maradéktalan teljesítésén túl a telep további nyereséges üzemeltetésére is kihatással lehet az állatorvosi hivatal ilyetén közbelépése. — Míg az elmúlt három esztendőben a tejtermékek 217, a hús és húskészítmények 163, addig a tojás ára csupán 103 százalékos árnövekedési indexet mutat. Sajnos, úgy néz ki, ennek hamarosan vége lesz, mert most százezer korona bírságot kell kifizetniük azért, mert nem világítjuk át és nem pecsételjük a tojásokat. A bírság kirovását ugyan törvényekkel és rendelkezésekkel alá tudják támasztani, igazi észérvekkel azonban már kevésbé. A mi véleményünk az, hogy ha az állomány egészséges, a termék is az — ellenkező esetben ugyanis az állományt kellene likvidálni. Az átvilágítás és pecsételés viszont még sohasem javított a termék minőségén. Éppen ellenkezőleg: a szállítgatás, csomagolás és a festék mind-mind minőségromboló. Külföldi megrendelők éppen ezért kifejezetten ellenzik a pecsételést — a festék toxikus anyagokat is tartalmazhat — s nem is vásárolnak tőlünk ilyen termékeket. Mellékesen jegyzem meg, hogy az átvilágítás által semmiféle betegség és fertőzés nem mutatható ki — legfeljebb a véres testsejtek, melyeket a feltörés után úgyis azonnal észlel és eltávolít a fogyasztó. Ez nálunk egyébként csak 2-3 ezreléket tesz ki. A társulásunkra erőltetett rendelkezés — figyelembe véve évi 35— 40 millió koronás produkciónkat —, vagyis az átvilágításhoz és pecsételéshez szükséges gépsor beszerzése és a munkaerő megfizetése 7—8 millió koronával növeli majd a termelési költségeket. Ezeket kénytelenek leszünk a fogyasztóval megfizettetni. A teljesség érdekében el kell még mondanom, hogy tyúkjaink állandó orvosi felügyelet allatt vannak. Az elmúlt 25 évben több tíz millió tojást értékesítettünk számottevő reklamáció nélkül. Ami a fogyasztókat legérzékenyebben érinti majd, hogy a Rimaszombati járásban kb. 20 fillérrel kell emelnünk a tojás árát — ha az állatorvosok továbbra is ragaszkodnak majd a pecsételéshez. A keleti járásokban erre nem lesz szükség, ugyanis a Kassai Állami Minőségvédelmi Felügyelőség nem követeli meg a tojás átvilágítását és megjelölését. Ellenérv, avagy a törvény Igaza Az ügyben érdekelt másik fél, a Járási Állategészségügyi Intézet, úgy néz ki, hajthatatlan. Dr. Ondrej Mitter, az intézet igazgatója kissé indulatosan kezdte álláspontjának taglalását. Arra nem számítottam, hogy mentegetőzni fog, viszont egy-két olyan ténnyel is szolgált, melyek a kérdést más szemszögből is láttatják. — Több törvényrendelet is kimondja, hogy fel kell tüntetni az élelmiszer eredetét. Akkor miért ne vonatkozna ez a tojásra? ők azzal érvelnek, hogy a lengyelek nem kérték és napjainkban sem kérik az átvilágítást és a pecsételést — viszont nálunk ezt a ČSN 572109-es szabvány előírja. Azt hiszem, olyan fontos, sokakat érintő dologról van szó, ami fölött nem lehet szemet hunyni. Hogy a festék toxikus is lehet? — Ugyan, kérem, az belemagyarázás, eleve nem szabad ilyen festéket használni. Itt az a baj, hogy a gyártónak így könnyebb, egyszerűbb, kényelmesebb és olcsóbb, de. inkább fizessenek még két ember pluszban, mintsem fertőzött élelmiszer kerülhessen a fogyasztó asztalára. Gondoljunk csak a nemrég nálunk is bekövetkezett szalmonella fertőzésre. Sohasem lehet tudni, ki jön majd egyszer azzal, hogy igenis, azt a bizonyos romlott tojást a társulás valamelyik üzletében vette. Sem ezt, sem az ellenkezőjét nem tudja ugyan bebizonyítani, de az állítás önmagában is rossz fényt vethet a társulásra, de egyben ránk is, hiszen az állati eredetű élelmiszereknek mi vagyunk az őrei. Sajnos a kelecsényiek nem kezelnek partnerként illetve ők szolgáltatói intézménynek vélnek, holott mi a februári átszervezés után állami felügyelő szerv vagyunk. Többször írásban és szóban is figyelmeztettük őket a kötelességmulasztásra, de ők minduntalan csak írásbeli magyarázkodással, petíciókkal, minisztériumi látogatásokkal intézik el a dolgot, ahelyett, hogy elvégeznék azt, amit kérünk tőlük. Még egyszer hangsúlyozom, mi nem piszkáljuk őket, mi tesszük a dolgunkat ós védjük a lakosok, a fogyasztók egészségét. Hogy szükséges-e vagy sem a tojás átvilágítása és pecsételése, annak eltőntését nem vállalhatom. Azt viszont fogyasztóként is mondhatom, nem mindegy, hogy mennyiért vásároljuk a közkedvelt élelmiszert, és az sem mindegy, fogyasztása által milyen mértékben vagyunk kitéve fertőzés vagy betegség veszélyének. A falusi baromfiudvarban sem világítanak és pecsételnek, mégis eszik a tojást. Más kicsiben és nagyban gondolkodni. De milyen garanciákat is ad a nagytermelő? Ja, igen, hogy állománya egészséges. Az biztos, hogy ebben a vitában a tyúk volt előbb és azután a tojás, de szerintem egy kompromisszumos megoldás véget vethetne a vitának, és mi, fogyasztók is nyugodtan lehetnénk. POLGÁRI LÁSZLÓ