Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 255. szám, szerda

1992. OKTÓBER 29. iÚJSZÓM KALEIDOSZKÓP 4 HOROSZKÓP CSÜTÖRTÖKTOL SZERDÁIG Kos (március 21-április 19.) A színházművészet szerelmesei olyasvalakivel találkoznak, aki ebben a csodálatos világban otthon van. Alkalmuk nyílik betekinteni ä színház rejtelmeibe, a kulisszák mögé... A hét végén visszanyeri lelki egyensúlyát, és megbizonyosodik afelől, hogy partnerkapcsolata nemcsak harmonikus, hanem erős és tartós. • Bika (április 20-május 20.) A jelszó az legyen: mindenáron megőrizni a nyugalmat - kerül, amibe kerül. Ezekben a napokban érzékenyebb lesz a sokévi átlagnál, az igazságtalanság és a butaság változatos megnyilvánulásai sokkal jobban bosszantják, mint egyébként, ön általában élesen fellép ellenük, de most ne tegye. Ikrek (május 21-június 20.) Végre hozzájut, hogy elintézze személyes dolgait; minden húzódó ügyet pipáljon ki, mert az elkövetkezendő időszakban olyan hajsza vár önre, hogy nemigen jut ideje önmagával foglalkozni. Partneréhez oly erős szálak fűzik, hogy (legalábbis pillanatnyilag) úgy érzi, ez a boldogság sírig tart. Rák (június 21-július 22.) Nézzen magába: nem ígért valakinek valamit, amit elfelejtett teljesíteni? Ha igen, gyorsan váltsa be ígéretét! Valaki neheztel önre, számított a segítségére. Oroszlán(július23-augusztus22.) A csodával határos módon csöppen bele egy szokatlan környezetbe, és csak a jópofasága és a határozottsága menti meg attól, hogy nevetségessé váljon. Szerencsére ott is találkozik egy ismerőssel, aki segítő kezet nyújt. Hálálja meg neki. Megérdemli. Szűz (augusztus 23-szeptember 22.) Szoroz, oszt, kivon és összead, majd elhatározza, hogy igazán megérdemel egy új cuccot. Ne a legolcsóbbat vegye és ne is az elsőt, amin megakad a szeme. Ne csak a vásárlás kösse le az idejét, foglalkozzon a partnerével is. Mérleg (szeptember 23-október 22.) Nem számított gondokra, s most itt van - tejefonhívás vagy levél formájában érkezett. Egész heti munkaterve felfordult, a programját át kell szerveznie. De ez ne akadályozza meg benne, hogy közös családi színház- vagy mozilátogatáson vegyenek részt. Egy ünnepi vacsora kifejezetten jót tenne a kapcsolatuknak. Skorpió (október 23-november 21.) A férfiak ne vegyék készpénznek ifjabb kolléganőik dicséreteit. De a fiatal lányok is fenntartással fogadják a jól öltözött középkorú férfiak udvarlását. Véssék az eszükbe, hogy a jól szituált urak csak unat^ koznak - nem akarnak mást, csak egy könnyű kis kalandot. Nyilas (november 22-december 21.) Nincs abban semmi rossz, ha éppen moziba akar menni - annyi jó filmet játszanak! (Ne horrorfilmet nézzen meg, idegrendszerének nem tenne jót). Végre vevőt talál arra a műtárgyra, amelytől évek óta szeretne megszabadulni. A partnerkapcsolatban harmonikus időszak következik... Bak (december 22-január 19.) Merész és nagyvonalú tervei vannak. De a partnerével kapcsolatban ne tervezzen. Neki más elképzelései vannak, mint önnek. Szeretné kisajátítani önt - s ön tiltakozik. (Rosszul teszi!!!) Ezután ne csodálkozzon, hogy a következő napokban „csendes háztartásban" kénytelen élni. Vízöntő (január 20-február 18.) Különösen kedvező napok várnak önre, ha a lakását akarja rendbe hozni, vagy a kertjét kívánja előkészíteni téli álomra. Ne utasítsa viszsza a baráti meghívásokat, olyan emberekkel találkozik, akiket régen nem látott, és igen hasznos lesz a velük való együttlét. Halak (február 19-március 20.) A munkahelyi problémákat ne vigye haza. Inkább a gyerekeit figyelje, akik valami csinytevésen törik a fejüket. Adjon egy kellemes estélyt. Annál is inkább, mert ön bűverővel rendelkezik - mindenkit meghódít. Hát - rajta! ITT NEM LESZ BALKAN PRÁGAI BESZÉLGETÉS GOSZTONYI PÉTER TÖRTÉNÉSSZEL Prágában járt a napokban Gosztonyi Péter, Svájcban élő magyar történész, az 1956-os forradalmi események nemzetközi rangú kutatója. Magyar és német nyelven több mint húsz könyve s nagy számú tanulmánya jelent meg erről az időszakról, illetve Magyarországnak a második világháborúban való részvételéről. A neves történész a Magyar Kulturális Központban tartott előadást az 1956-os forradalomról. - Engedje meg, hogy mint az újabb kori magyar történelem ismerőjét és kutatóját kérdezzem: milyen összefüggéseket lát 1956 eszméi és az egypárturalmi rendszertől megszabadult közép-kelet-európai országok demokratikus törekvései közt? - Szerintem ebben a térségben a jelenlegi demokratikus törekvésekre nem kerülhetett volna sor .ilyen formában, ha Magyarországon 1956-ban nem lett volna forradalom. Ez a forradalom volt az az alap, amely megteremtette a 20. században a magyarságnak azt a politikai és etikai visszhangját Nyugat-Európában és a környező államokban is, amely megmutatta: nemcsak Hitler csatlósaiként írtuk be magunkat századunk történetébe, hanem olyan népként is, amely, ha szükséges, fegyverrel a kezében tud harcolni szabadságáért. - Térségünkben, jóllehet eltérő erővel, de felütötte a fejét a nacionalizmus, az idegengyűlölet, a nemzeti és etnikai türelmetlenség, s félő, hogy ez lelassítja a demokrácia kibontakozását. ön szerint miben gyökereznek ezek a jelenségek? - Ezek a problémák megvoltak az úgynevezett szocialista építés időszaka alatt is, de az elmúlt négy évtizedben a kommunista párt vezető szervei ezeket a gondokat a szőnyeg alá seperték, nem voltak hajlandóak ilyesmivel foglalkozni. A rendszerváltást követően mindezek a problémák felszínre kerülnek, sőt tovább burjánzanak. Magam részéről teljes egészében elítélem az ilyenfajta szellem megerősödését. Nemcsak azért, mert az elmúlt harmincöt esztendőt Svájcban töltöttem, abban az országban, amely négy nemzetnek a hazája, de azért is, mert ellenségeskedéssel nem tudjuk előrevinni sem KözépEurópa, sem a magyarság ügyét. Nekünk arra van szükségünk, hogy toleránsak legyünk egymás iránt, hogy meghallgassuk mások véleményét, vitatkozhatunk vele, de európai szellemben. Sajnos, a keleteurópai térség egyik tragédiája, hogy az úgynevezett szocialista építés negyven éve legalább száz esztendővel vetett bennünket vissza a fejlődésben. Ez a negyven év például Magyarországon annyit rombolt, mint a török uralom másfél évszázad alatt! - Tájainkon sokan felismerték és kimondták már, hogy a közép-európai térség biztonságának egyik stabilizáló tényezője lehet a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetének és jogállásának, az európai normáknak megfelelő rendezése. Azonban e térség nemzetiségi feszültségekkel terhelt, s így felvetődik a kérdés: megérett-e az idő Európának ebben a részében arra, hogy a kisebbségi kérdést méltányosan rendezzék? - Elméletileg igen, de gyakorlatban roppant nehéz és kényes ez a kérdés. Nyugat-európai példákkal tudnánk bizonyítani, hogy a nemzetiségi és kisebbségi kérdések intézésében több nagyobb, demokratikusabb és gazdaságilag virágzó ország sem haladt előre a kívánt ütemben. Egyetlen jó, követendő példa van Nyugat-Európában: a déltiroli megoldás. Ám én is tanúsíthatom, hogy Bécs harminc évig harcolt e kisebbségi státus eléréséért,, amíg ezt Róma végül is elismerte. Vitathatatlan: a kelet-európai térségben a nemzetiségi kérdést meg kell oldani. A lehetőséget 1918-ban' mulasztották el, amikor a Párizs környéki békecsinálók rosszindulattal, vagy tudatlanságból új határvonalakat húztak Európában, amelyekről a történelem bebizonyította, hogy sértik az emberek, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogait. - Az egyeduralmi rendszerek összeomlása után szilárdnak vélt államszövetségek hullanak szét, új államok jelennek meg Európa térképén. A Balkánon véres háború folyik. Sokan aggódnak amiatt, hogy a konfrontáció esetleg kiterjedhetne Közép-Európa más országaira is. ön is osztja ezeket az aggodalmakat? - Nem. Szerintem ez balkáni probléma, s az marad az elkövetkező hónapokban is. A volt Jugoszlávia területén kialakult helyzet ugyancsak visszanyúlik az első világháború végére, amikor Horvátországot, a horvátok ellenkezése ellenére, hozzácsatolták Szerbiához, megalakítva ezzel Nagy-Szerbiát. S most, hogy Horvátország önállósult. Belgrád továbbra is nagyszerb politikát szeretne folytatni. Közép-Európában nem engedhetjük meg a balkanizálódást. SOMOGYI MÁTYÁS ÁLLÁSFOGLALÁSOK BŐSRŐL EGYÜTTÉLÉS ÉS MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM: Ismételten kimondjuk: ez a kérdés véglegesen csakis úgy oldható meg, ha az elfogadható tartós helyzet érdekében elismerik az ökológiai szempont elsődlegességét. Hangsúlyozzuk, hogy az építkezés C változata a legveszélyesebb az ökológia, valamint a régió nemzetközi kapcsolatai szempontjából. Ellenezzük az egyoldalú megoldásokat, beleértve a Duna elterelését is. Kitartunk amellett, hogy egy háromoldalú nemzetközi szakbizottság pártatlanul bírálja felül az építkezés ökológiai és más következményeit. Csak olyan megoldást tartunk célszerűnek, amely mindkét félnek - a cseh-szlovák (szlovák) és magyar - megfelelés egyúttal eloszlatja a lakosság jogos félelmeit. Felhívjuk a figyelmet arra a veszélyre, hogy a kérdés erőszakos megoldása fokozhatja a feszültséget az építkezés által érintett régióban. Az alapvető emberi jogok durva megsértésének tartjuk, hogy figyelmen kívül hagyják a lakosság véleményét, amely a polgári tiltakozás különböző formáiban fejezte ki, hogy nem ért egyet az építkezés befejezésével. Rendkívül aggasztónak tekintjük a szlovák kormány egyoldalú lépéseit, amelyek ellentétben állnak azzal a ténnyel, hogy a bősi vízerőmű kérdése egyelőre a CSSZSZK szövetségi kormányának hatáskörébe tartozik, és ezért tovább terhelheti a szlovák-cseh viszonyt. MAGYAR POLGÁRI PÁRT: Szombaton megkezdődött a Duna elterelése Olyan tény ez, amely nagyon komoly konfliktusforrássá válhat Magyarország és Csehszlovákia, illetve Szlovákia viszonyában. A Magyar Polgári Párt az elmúlt két évben azon volt, hogy az erőmű kérdése ne váljék politikai kérdéssé, és főleg ne akadályozza a két állam rendszerváltás utáni kapcsolatát. A kérdés kezelésére tett MPP-javaslatok főleg egy éve a nyár folyamán folytatott tárgyalások révén olyan reálpolitikai célt követtek, amely elősegítette volna, hogy a felek kilépjenek a maguk alkotta presztízssáncokból, és megfelelő parlamenti ellenőrzés mellett a kiútkeresés irányába vigyék el a problémát. Bős kérdésében a szlovák és a magyar politikai reprezentáció az elmúlt két-három esztendőben a probléma megoldását a süketek párbeszédeként valósította meg: egyik fél sem akarta felismerni, hogy a másik számára milyen belpolitikai jelentőséggel bir a kérdés, és egyik fél sem akarta elismerni és tiszteletben tartani a másik álláspontja politikai hátterének létjogosultságát, [gy történhetett meg, hogy a mű megvalósítása, illetve meg nem valósítása mindkét országban egyértelmű politikai kérdéssé vált. Mivel az érintett kormányok képtelenek voltak a probléma kezelési mechanizmusait kialakítani, napjainkban a konfliktus Szlovákia és Magyarország viszonyának meghatározó negatív elemévé lépett elő, sőt azzal fenyeget, hogy folyamatos konfliktusként a térség további politikai destabilizációját vonja maga után. Külön hangsúlyt érdemel, hogy az ebben a kérdésben is megnyilvánuló egyoldalú lépések politikája egyrészt megakadályozta az erőműhöz tartozó tényleges szakmai problémák megnyugtató megoldását, másrészt fertőző betegségként átterjedt a két ország, az 1993. január 1 -jével önállóvá váló Szlovák Köztársaság és Magyar Köztársaság viszonyára. Bős kérdése mind Magyarország, mind Szlovákia számára az egyik legfontosabb erőpróbát jelentette a szocialista örökséggel való szembenézés, a politikai nagyvonalúság és érettség kérdésében. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a két állam politikai vezetése rosszul vizsgázott, ma már nem a konfliktus elhárításáról, hanem mértékének csökkentéséről lehet szó csupán. Ezért a Magyar Polgári Párt felszólít minden pártot Magyarországon és Szlovákiában: az elkövetkező hetekben legyenek azon, hogy az erőmű kapcsán kialakult feszült légkör ne terjedjen ki a két ország kapcsolatának egyéb területeire, hogy a térség nemzetközi megítélését és hosszútávú érdekeit helyezzék a kicsinyes politikai presztízskérdések fölé. Történelmi felelősség terheli mindazokat, akik az amúgy is érzékeny szlovák-magyar kapcsolatokat újabb tehertétellel súlyosbítják. AHOGY ÉN LÁTOM ÉN ÉS A SZERZŐDÉSEK Londonban tegnap megkezdődött a visegrádi hármak és az Európai Közösség vezetőinek tárgyalása, és a mi szempontunkból az lesz a legfontosabb napirendi pont, hogy Klaus és Mečiar majd bemutatja Major brit miniszterelnöknek, az EK soros elnökének és Jacques Delorsnak, az EK Bizottsága elnökének a szlovák-cseh vámunióról szóló szerződés tervezetét, amelyet még jóvá kell hagynia a két köztársaság parlamentjének. A szerződéstervezettel azt akarja bizonyítani a csehszlovák állam szétverésében főszerepet játszó két politikus, hogy voltaképpen nincs ebben az országban semmi baj, „mindöszsze" megszűnt létezni egy állam, amelyről létének első húsz esztendeje alatt csak elismeréssel nyilatkoztak a világ legkülönbözőbb országaiban élő demokraták, amelyre még a totalitarizmus négy évtizede alatt is megkülönböztetett figyelmet fordítottak a helyzet jobbra fordulásában reménykedők és amelyről 1989 táján az a hír járta, hogy ,,ök majd megmutatják, hogyan kell demokráciát építeni a kommunizmus romjain". Londonban most Mečiar és Klaus egy kétségbeejtően gyenge lábon álló szerződéstervezettel próbálja bizonyítani, hogy az egyesülésre készülő Európa és a kettészakadást minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel kikényszerítő Csehszlovákia hatalmon levő politikusai lényegében ugyanazt a politikai filozófiát követik. A diplomácia útjai kifürkészhetetlenek a kisember számára. Lehet, hogy a szlovák és a cseh miniszterelnöknek sikerül elhitetnie Majorral és Delors-ral, hogy Csehszlovákiában az a lehető legtermészetesebb, ami itt végbement és a jövőben várhatóan végbemegy. Lehet, hogy elhiszik a nyugati demokratikus államok vezetői, hogy Csehország és Szlovákia a vámunióról szóló szerződés megkötésével és az exportkvó^ ták elosztásával valóban megteremti az Európai Közösségekhez való társulás igényelt minimumát. Lehet, hogy a Nyugat majd a „kisebbik rossz" politikáját érvényesíti, és úgy gondolják a politikusai, hogy Szlovákia könnyebben féken tartható, ha valamiképpen kötődik Európa intézményeihez. Mindez lehetséges. Előfordulhat, hogy a nemzetközi politikában, a Nyugat-Európához fűződő viszonyban formálisan majd egészen szalonképes lesz Szlovákia, belső viszonyai azonban inkább hasonlítanak a felvilágosult pártállamra, mint a polgári demokráciára. A Nyugat most elsősorban azt igyekszik megakadályozni, hogy Európa kellős közepén egy, a jugoszláviaihoz hasonló tűzfészek vagy latens válsággóc alakuljon ki. Igy jólneveltséget demonstrálva csak arra figyelmezteti Csehországot és Szlovákiát, hogy számára mindegy, fennmarad-e Csehszlovákia vagy sem, csak azt tekinti fontosnak, hogy békésen menjen végbe a válás. Egy illúzióval megint szegényebbek lettünk. Két esztendeje, amikor még csak a találgatások szintjén esett szó az ország kettéosztásáról, naivan így érveltünk: majd a Nyugat megakadályozza. Ma a válás békés lebonyolításának Nyugat általi szorgalmazását a szlovák nacionalisták a szó szoros értelmében válásra való ösztönzésnek tekintik. Csoda, hogy ilyen viszonyok között és olyan politikai garnitúrával, amilyen hatalomra került, szétrothadt az ország? Vladimír Mečiar már rászoktatott bennünket arra, hogy ugyanarról a kérdésről mást mond, ha pártbelíjei között fejti ki véleményét, mást, ha a főtéren beszél, és egészen máshogy vélekedik, ha külföldön van. Egyelőre még ugyanúgy vélekedik idehaza is, Londonban is a vámunióról. Tudja, hogy pártjának érdekei most azt kívánják, hogy a kormány a lakosságot legalább valamennyire megnyugtassa, holott maga is, Václav Klaus is jól tudja, hogy a vámunió aligha éli túl fél évnél hosszabb ideig a köztársaságot. Mint ahogy a pénzügyi unió sem lesz hosszú életű. A cseh és a szlovák kormány tagjai most azt ígérgetik, hogy szerződések rendszerével teszik kellemessé a szlovákok és a csehek további kapcsolatait. Ezek az ígérgétések is mind csak a nyugalom megtartását szolgálják. Mint ahogy a választásokon két teljesen összeegyeztethetetlen koncepció győzött Csehországban, illetve Szlovákiában, úgy a két vezető politikai garnitúra érdekei is összeegyeztethetetlenek, így nincs a világon olyan diplomáciai zseni, aki olyan szerződések megfogalmazására lenne képes, amelyek tartósan szavatolnák a két köztársaság kölcsönösen előnyös együttműködését, illetve a két köztársaság lakossága együttműködésének kellemessé tételét. Január 1-től a kezdeményezés teljesen Václav Klaushoz kerül, és félő, hogy Szlovákia valóban Európa hátsó udvarának egyik félreeső zugává és a környező országok kalandorspekulációinak tárgyává válik. TÓTH MIHÁLY