Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-23 / 251. szám, péntek

1992. OKTÓBER 23. IÚJ SZÓM HAZAI KORKÉP EGY KÜLÖNÖS „FILOZÓFIA" STRATÉGIÁJA MIÉRT NEM LESZ (HA NEM LESZ) NAGYSZOMBATBAN EGYETEM? Kár, hogy a Guinness rekordok könyvében a világon egyedülálló és rendkívüli teljesítményeknek csupán a mennyiségi vonatkozásait jegyzik, úgymint: ki hány palacsintát gyűrt magába egy ültő helyben, kinek mekkorára sarjadt ki az orra, melyik volt minden idők legnagyobb kaliberű mozsárágyúja, s hasonló csacskaságokat. Ha más, a „leg" jelzőre számot tartó szellemi furcsaságok is helyet kapnának benne, valószínűleg a szlovák kulturális miniszter is megérdemelne néhány sort, aki egy költőt perel, de minden bizonnyal ott •szerepelne az oktatási miniszter is. Mert aligha akad még egy ország a világon, ahol a szellemi épülés minisztere azért veti latba minden erejét és befolyását, hogy elsorvasszon, leépítsen egy felsőoktatási intézményt. A nagyszombati egyetem ügyéről (Bős árnyékában és az egészségügyben történő furcsaságokkal párhuzamosan) sokan sok mindent összeírtak, nyilatkoztak és össze- kompiláltak. Az ügyet az új kormány új „filozófiáját" valló Dušan-Slobodník kulturális és oktatási minisztere tette láthatóvá a világ számára, aki emlékezetes bevonulásával, huszárosán próbálta megoldani a dolgot: 'elcsapni a köztársasági elnök által kinevezett rektort, s székbe ültetni az új „filozófia" új rektorát, aki, úgymond, garantálta volna az egyetem helyes „irányvételét". A betörői kvalitásokkal végrehajtott, zár-cserével tarkított gyámkodás nem vezetett eredményre. Az egyetemen, annak rendje és módja szerint, megtartották a felvételi vizsgákat az első évfolyamba, s az oktatás zavartalanul folyhatott volna, ha a minisztérium nem zárolja az egyetem számláját, lehetetlenné téve a helyzetét. Mert pénz nélkül, ugye, nem lehet oktatókat fizetni, kutatást végezni, könyvtárat gyarapítani, vendégtanárokat hívni, vagy takarítónőt alkalmazni. A kinos játszmába, természetesen, bekapcsolódott az újonnan kinevezett oktatási miniszter, Matúš Kučera is, aki az új filozófia hü szószólójának és végrehajtójának bizonyult. Igaz, ez a fennen hangoztatott „új filozófia" meglehetősen kevés szellemi töltetet csillantott meg eddig, ám annál több „gyakorlati" lépést. Mi aggasztja az új oktatási minisztert a nagyszombati iskolával kapcsolatban? Mint a szerda esti tévévitában (ahol jelen voltak az egyetem képviselői is, akiket minduntalan túlkiabáltak) kifejtette: a várható munkanélküliség, a végzősök bizonytalan helyzete, s az. iskola profilja, amely nem jelent újat az oktatásügy országos palettáján, mivel több, hasonló egyetem létezik Szlovákiában. Nem kevésbé az oktatók kis létszáma (ami az egyetemtől megvont támogatásnak köszönhető), s a tanárok személye. Mert milyen szellemiséget képviselne az a politológiai tanszék, amelyen Miroslav Kusý lenne a tanszékvezető? Hogyan lehetne a jövő generáció nevelését Kusýra, Pišútra, Hajdúkra bízni? Miféle garázda nevelés folyna ott, ahová az elmúlt két év „szellemi söpredéke" menekült? Hamar kitetszik tehát az igazi szándék: nem a gyerekekről ván itt szó, hanem az „új filozófia" stratégiájáról, amely célul tűzte ki a leszámolást az,,eltévelyedettekkel", akik oroszlánrészt vállaltak a régi rendszer lebontásából. Eltekintve az elmúlt két év sokak által téves allűrnek tartott történéseitől, a dolog lényegéhez tartozik, ami szerte a világon (legalábbis a demokratikus hagyományokkal bíró országokban) természetes dolog: a politikai garnitúra-váltásokat megelőzően a leköszönő politikai és szellemi reprezentáció új helyeket épít ki magának, az érkező reprezentáció hallgatólagos beleegyezésével. Ergo: aki egyetemi tanár volt, visszamegy az egyetemre, a kutató a kutatóintézetbe, a kereskedő az üzleti életbe, ésígytovább. Az új vezetés pedig nem törekszik a kinyirásukra, ellehetetlenítésükre, félreállításukra. Megelégszik a politikai hatalom átvételével, a szellem embereit pedig békén hagyja, tudván, szükség van a felkészült ellenzékre és a szellemi nyitottságra. Teszi ezt azért is, mert nem „örök időkre" igyekszik berendezkedni, s nem akarja kisajátítani a szellemi életet a hatalomnak. A nagyszombati egyetem ezek tudatában más fénytörésbe kerül, s nyilvánvalóvá válik az új hatalom stratégiája, ha úgy tetszik, „filozófiája", amely igyekszik mindent a saját képére formálni. S ha nem sikerül huszárosán megoldani a kérdést, inkább vesszen az egyetem, akár képviselői asszisztenciával, akár törvénytelen eszközökkel, mert hiszen az egyetemi törvény szerint az egyetemek nem képezik az oktatási miniszter tulajdonát. Nem minden tanulság nélkül való azonban ismerni a nagyszombati rektor filozófiáját, aki a Slovenský denníknek adott tegnapi interjújában így nyilatkozott: „Az ellenzéket minden demokratikus országban alkotó elemként ismerik el, amely a kormányzó pártot korrigálja. Mihelyt ezt megsértik, a totalitarizmus fenyeget. Minden totalitárius jelenség ellenére éppen az egyetem az a hely, ahol, mindenütt a világon, érvényesülni hagyják a szabad nézeteket. Az egyetem földje az a hely, ahol az új nézetek, beleértve a politikai ideológiák rendszereit is, születnek. Az egyetemekről olyan tendenciák érkeznek, amelyek a világot formálják. Ezért minden egyetem arra törekszik, hogy különböző nézeteket valló tanárokat hívjon meg, hogy a diákság kérdéseinek Össztüzében bizonyítsák téziseik életrevalóságát. Ezért hallatlan, ha egy politikus, ráadásul oktatási miniszter kijelenti, hogy valamelyik tanárnak nincs helye az egyetemen." Ezek után már csak egy szomorú kérdés motoszkál bennem: Hová lett a tavalyi hó? Hová tűnt 1989 novemberének bátor diáksága, amely szembe fordult apáik bűneivel? Ha már most elfogadják az új stratégiát, néhány év múlva stratégia-alkotók lesznek maguk is... KÖVESDI KÁROLY VÁLASZ OLVASÓINKNAK Kárpótlás a kilakoltatásért Ď. K.: 1952. szeptember 28-án űztek ki minket az akkor nyolcvan éves édesanyámmal együtt, azzal az útravalóval, hogy menjünk oda, ahol befogadnak minket. Otthonunkat más foglalta el. Történt ez annak ellenére, hogy Husák azzal vette át 1947-ben Oroszvárt, valamint Dunacsúnyt és Horvátújfalut, hogy az ott lalók különleges elbánásban részesülnek majd. Nyolc évig, míg csak férjhez nem mentem, a legnehezebb körülmények között (földpadlós szobában stb.) éltünk. A 312/1992. Tt. számú törvénnyel módosított 319/1991. Tt. számú kárpótlási törvény értelmében kárpótlásra jogosult személy az a természetes személy is, aki a CSSZSZK területén állandó lakóhellyel rendelkezik, és akit az 1948-1952-es években külön előírás alapján született határozattal vagy értesítéssel, esetleg ilyen határozat vagy értesítés nélkül erőszakkal kilakoltattak lakásából, illetve akit az 1952-1953as években a különleges bizottságok határozatai vagy a kommunista párt szerveinek határozatai alapján erőszakkal kilakoltattak lakásából. Hasonlóképpen jogosult személynek tekintendő a házastárs, élettárs, gyermek vagy szülő is, ha közös háztartásban éltek és a CSSZSZK területén állandó lakóhellyel rendelkeznek. Az elmondottak szerint ön jogosult személynek tekintendő. A jogosult személynek kárpótlásként joga van arra, hogy 1. azt az ingatlant vagy annak részét, amely az erőszakos kilakoltatás idején a tulajdonában volt, külön előírás (a 87/1991. Tt. számú törvény 18. §-ának második bekezdése) alapján neki kiadják, 2. pénzbeli kárpótlást kapjon a kilakoltatásért és a lakásban maradt vagy a szállítás során megsérült, megsemmisült ingóságokért (például bútorokért stb.), mégpedig 60 000 korona összegben, 3. egyszeri pénzbeli kártalanítást kapjon az esetleg önökre kényszerített munkáért, mégpedig családonként és évenként 15 ezer koronát, de legfeljebb 60 000 korona összegben, 4. az előbb említett kikényszerített munkát az első munkakategóriába tartozónak minősítsék (nyilván a nyugdíj szempontjából), 5. tanulmányi rehabilitációra a 87/1991. Tt. számú törvény 18. §-ának második bekezdése alapján. Ajánljuk, minél hamarább keressen fel ügyvédet, és adjon megbízást számára a kárpótlási ügy intézésére. dr. P. D. HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT. A Szombat délelőtt most ís 8-tól 10-ig tart. A műsorban beszélgetést hallhatnak Rajter Erzsébettel, a filharmónia igazgatójával, s megtudhatjuk azt is, vajon a parlament külügyi bizottsága illetékes-e Bős ügyében. A Világosság 10.15-kor kezdődő különkiadásában a református mentőmisszió alistáli gyógyítókonferenciájáról hallhatnak összefoglalót. A déli hírek előtt Lanstyák István írását olvassuk fel, Túl helyesen, túl szépen magyarul címmel. A Slágermúzeum után 13 órakor jelentkezik az Új-Hullámhossz. A szerkesztő, Polák László kínálata: Kék Duna Terelő-keringő Mečiarral, Liptákkal, Varghával, Zlochával, Benkoviccsal és Habsburg Ottóval. Mit mondott az Együttélés elnöke és lesz-e új Duray-per? Élt 74 évet, avagy Csehszlovákia tündöklése és bukása utolsó államünnepe kapcsán. A 14 órakor kezdődő Mikrofonközeiben az 1956-os magyar forradalom előzményeivel foglalkozik. A Látóhatár 15 órától a 100 éve született Nadányi Zoltánra emlékezik. A hét végén rendezik a Pozsonyi jazz-napokat. Zenei szerkesztőnk 15.10-től ezt a rendezvényt ajánlja figyelmükbe. VASÁRNAP. A reformáció jelentőségéről és az unitárius egyházról szól a fél kilenckor jelentkező Világosság. A Kölyökvilág a Somorjai Alapiskola iskolarádióját mutatja be 9 órától. 10.05-kor Csevegő. A műsorban Kolumbusz Kristóf életéről beszélgetnek: G. Kovács László, Ozogány Ernő és Lacza Tihamér. A Jelenidő 11,20-kor kezdődő adásában a műsor készítői csíkszeredai magyar tanárokkal beszélgetnek az irodalomtanítás gondjairól. A déli híreket most is a Fiatalok stúdiója követi, majd 14 órakor Fáklya. A műsor szerkesztője, Lelkes Júlia, a Komáromi Jókai Színház 40. bemutatójának főpróbáján járt, s beszélgetés hangzik el Ág Tiborral a nagymegyeri énekkar vezetőjével 100 éves fennállásuk alkalmából. (csenger) A FIATALOKÉ AZ INVEX (Munkatársunktól) - Teljes egészében a fiatalok uralják a terepet az Invex kiállításon, amelyet keddtől máig tartanak a brünni vásárváros csarnokaiban. Legnagyobb érdeklődés az Invex-Compütert kíséri, ezen főleg a számítástechnikai berendezések és programok kínálatával ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállításon csaknem 700 számítástechnikai cég van jelen, a seregszemle profiljában ezen kívül irodatechikai és telekommunikációs berendezések is helyet kaptak. Szinte holdbéli tájra emlékeztet a TH'System által a H-pavilonban berendezett expozíció, amelyben a számítógépes adatátviteli rendszerektől kezdve az ún. DTP szövegszerkesztési rendszerekig szinte minden megtalálható. A számítástechnikai kiállítással egyidőben ugyanitt zajlik az Invex-Novelties, a találmányok, újítások seregszemléje, amelynek ugyan kevesebb a résztvevője, de az itt bemutatkozó innovációs parkok kínálata már közelít a fejlett piacgazdaságú országok gyakorlatához. A környezetvédelmi, berendezések és technológiák iránt érdeklődők az ENVIBRNO kiállításon kaphatnak áttekintést ' az ágazat főbb irányvonalairól. Szerdán például a ciprusi érdekeltségű Hydrotech Rt. sajtóértekezleten mutatkozott be kis^ kapacitású víztisztító berendezéseinek kínálatával. —tszl— AHOGY ÉN LÁTOM ETTŐL LEGYÜNK JÓKEDVŰEK? Falumban, Gútoron a húsboltban voltam, amikor így szólt hozzám egy rokonszenves fiatalaszszony: Már ne is haragudjék, szerkesztő úr, de két esztendeje még jobban tetszettek az írásai... Mi a szösz - mondtam. Mert meglepetésemben semmi okosabb nem jutott az eszembe. Végül azonban rákérdeztem kiábrándulása okára. Kuncogott kis ideig, elpirult, majd őszintén megmondta a véleményét: Kezdetben, Tóth úr, olyan viccesen írt. Majdnem minden cikkében marháskodott egy kicsit. Most meg csak a politika, a politika... Engem is anya szült, és bevallom, nagyra tartom olvasóim kívánságát, és minden tőlem telhetőt megtennék egy kis elismerésért. Már legalább két hete tűnődöm azon a húsbolti párbeszéden. Konkrétabban azon, hogyan „markáskodhatnék egy kicsit", ami gútoriul azt jelenti: lazítsunk, vegyük észre az élet napos oldalát is, ne csak a lehervasztó dolgokat tűzzük tollhegyre. Gútor jellegzetes csallóközi község. A Duna töltése tövében, Pozsonytól nem egészen 20 kilométerre. Határában épül, sőt már fel is épült az erőmű. Most már csak az utolsó simításokat végzik rajta, talán száznál is több teherautó hordja az anyagot a vizet elterelő gáthoz. Úgy hallom, 3 milliárd körüli összegbe kerül ez a „pótlólagos beruházás". Émiatt azonban nem fő a feje itt senkinek. Ennyire még nem szokták meg a falumbéliek, hogy (Veres Péter szavaival élve) gubernális viszonylatban szemléljék az eseményeket. Ha a gútori ember rosszkedvű, az mostanában egyéb okokon kívül „mindössze" azzal függ össze, hogy nem tudja, kinek higgyen. Ha Budapestről kapja a hírt, megáll benne az ütő, mert a magyar vízügyi szakember szerint előfordulhat, hogy elszakad a gát, és egy szép napon csak a templomtorony látszik ki a vízből. A pozsonyi erőmútervezők ennek éppen az ellenkezőjéről biztosítják: azért építették fel a Bős -Nagymarost, hogy már senkinek ne kelljen félnie az árvíztől. Talán másfél éve, hogy jelen voltam nálunk egy falugyűlésen, ahol a tervezővállalat embere éppen azt ecsetelte élénk színekkel, hogy miért éppen az erőműnek köszönhetően virágzik fel Gútor. Üdülőterület lesz, strandot, csónakházat, kikötőt építenek és valószínűleg szállodákat is a vízpartra. Ettől a tudathasadásos állapottól legyen jókedvű a csallóközi ember? Aki már megcsömörlött a politikától. Nem kis mértékben azért, mert még az erőműépítésből is politikát csinálnak. Májusban a választási kampány napjaiban mérgében padlizsánszínű lett a szomszédom arca, amikor az egyik átkeresztelt párt agitátora az iránt érdeklődött, szeretik-e a gútori emberek az erőművet, vagy sem. Kiderült, nem közvéleménykutató volt az illető. Csak azt akarta tudni, milyen hangot üssön meg a választók megnyerésére. Hogyne lenne rosszkedvű a gútori ember, ha a Pozsonyból hazaérkezett szomszédja reggel azzal a hírrel állít be hozzá, hogy bemondta a szlovák rádió: a magyar hadsereg csapatöszszevonásokat "hajtott végre Dunacsúny térségében, hogy erővel meggátolja a Duna elrekesztését. Erre bekapcsolja a budapesti televíziót, és a képernyőn éppen az Amerikából hazalátogatott Lipták Béla hergeli a kormányt és a nemzetet. A kormányt helytállásra, a nemzetet pedig 40 ezres tüntetésre szólítja fel ellentmondást nem tűrő hangon. Talán ettől legyen jókedvű a gútori ember? És ettől legyen kedvem újságíróként „marháskodni egy kicsit"? Úgy, mint két esztendeje még tettem minden cikkemben? Gyomorremegése, persze, azért alábbhagyhatna, hiszen 24 órán belül arról értesül, hogy a magyar hadsereg harmatgyenge, és még annyi benzinje sincs, hogy kivonulna Dunacsúnyhoz. Ha akarna. De nem is akar. A honvédség gyengeségéről szóló hír Pozsonyból származik, a békés szándékot tükröző tudósítás pedig Budapestről. Hát ettől legyen jókedvű a csallóközi ember? Már csak kínjában és nem a kárörömtől tud röhögni azon, hogy a tüntetőket szállító különvonatról alig több mint 50 zöldpárti szállt le. Az egésznapi hírözönre úgy éjfél tájt felkerült a korona: a rádió bemondta, hogy Svájcban az egyik szlovákiai magyar párt elnöke kijelentette: Szlovákiában polgárháború is lehet. A helyzeten és a falumbeliek lelkiállapotán már vajmi keveset javítana, ha hajnalban a rádió bemondaná, hogy a pártelnök nem is járt Svájcban... TÓTH MIHÁLY