Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám, csütörtök

2653 VENDÉGOLDAL ÚJ szól 1992. OKTÓBER 23. X KÖVETELHETI-E BUDAPEST A HATÁROK MEGVÁLTOZTATÁSÁT? Ezzel a címmel közöl terjedelmes •összeállítást a Rudé právo tudósítója, aki Magyarországon gyűjtött véleményeket, álláspontokat az eljövendő önálló Szlovákia létével kapcsolatban. A lap áttekinti Magyarország területi változásait Trianon óta, \ közli az egykori Nagy-Magyarország térképét is, B megállapítja, hogy három millió magyar az utódállamokba került. Végül felteszi a kérdést: Csehszlovákia szétválása után Szlovákia is ,,utódállam" lesz. Nem történhet meg, hogy erre való tekintettel Budapest kétségbe vonja a határok érvényességét? Határfolyó Az egész helyzetet jelentős mértékben bonyolítja a bősi probléma. A hivatalos magyar érvelés szerint a C változat megvalósításával a csehszlovák, illetve a szlovák fél megsérti a Dunának mint határfolyónak a jellegét a trianoni szerződés alapján. A másik tényező a hatszázezres magyar kisebbség. Mi történne, ha képviselőik úgy határoznának, hogy következetesen érvényesítik önrendelkezési jogukat? Esetleg annak a meggyőződésnek következtében, hogy Pozsony megtagadja a kisebbségtől a megfelelő jogokat? Nemrég Duray Miklós, az Együttélés elnöke azt nyilatkozta lapunknak, hogy „eddig a magyar kisebbség soraiban a szeparálódásnak még a jelei sem mutatkoznak! Arra nem tudok válaszolni, hogy az ország szétválása esetében létrejönnének-e ilyen irányzatok". Szabadabb határokat? Az utóbbi években a vezető magyar politikusok közül többen is történelmi szempontból igazságtalannak bélyegezték Trianont. Ebben megegyezik a kormányzó MDF és az ellenzéki MSZP. Ugyanaz a véleménye Jeszenszky Géza külügyminiszternek s a parlament külügyi bizottsága s egyben a szocialista párt elnökének, Horn Gyulának. A határrevíziót elvetik, illetve nem tartják reálisnak. Nem egyeztethető össze Helsinki szellemével, sem az összeurópai folyamatokkal. „ Nincs szó területi követelésekről, csupán szabadabb határokról" - mondta az MDF egyik Békés megyei tisztségviselője. ,,AjövőEurópájának nincs szüksége határokra. A fejlődő integrációval egyre inkább átjárhatók lesznek". A magyar politika jellemző véleményét fogalmazta meg. Megjelentek a fasiszták? Egy Békés megyei idős szlovák házaspár véleménye szerint Magyarországon megjelentek a fasiszták s ezek provokálnak. ,,Ha valaki állandóan az igazi magyarságot hangsúlyozza s a zsidók ellen uszít, hol van megírva, hogy egyszer majd nem fordul a szlovákok ellen?" Ez egy budapesti főiskolás véleménye, aki azt is elmagyarázza, hogy az MDF-nek van egy nacionalista szárnya, amelynek Csurka István a vezetője. De ezeket a megnyilvánulásokat csupán szélsőségeseknek tekinti, s állítását a magyarországi politikai pártok népszerűségi listájával is bizonyítja. Ezen ugyanis a liberális ellenzéki FIDESZ vezet 28 %-kal, a 8 %-os Magyar Szocialista Párt előtt. A magyar érdekek A csehszlovák sajtóban már nem egyszer megjelentek olyan feltételezések, hogy Magyarország a jövőben valóban igényekkel lép majd fel. Hozzáállása Trianonhoz, Bőshöz s a szlovákiai magyar kisebbséghez talán erre utalnak. A másik oldalon viszont Budapest deklarálja a térség stabilitásának a támogatását, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését, a Nyugat-Európába történő integrálódást. S Magyarországnak nem utolsó sorban hasonló problémái vannak más szomszédaival is, elsősorban Romániával és Szerbiával. Logikus lenne, ha kockáztatná a feszültségek egyes gócainak kiélezését? Más kérdés, hogy a jelenlegi feszült helyzetben a kiélezésre spontán módon is* sor kerül. Ennek legutóbbi példája a Slovan - Ferencváros futballmérkőzésen keletkezett „nézeteltérések". Politikusok véleménye A magyar-szlovák kapcsolatok további sorsa mindkét oldalon a politikusok kezében van. A tudósító a hatalmon lévő és a két legnépszerűbb párt képviselőitől kérdezte: • Lehetségesnek tartja, hogy Magyarország a jövőben a magyar-szlovák határvonal megváltoztatását kérje? Rockenbauer Zoltán (FIDESZ): ,,Nem hiszem, hogy a magyar külpolitika valami hasonlót követelhetne. Ez összeegyezhetetlen az európai integrációval és ellentmond a nemzetközi egyezményeknek. Bárd András (MSZP): „ Pártunk azon a véleményen van, hogy Trianon nem volt igazságos. De elfogadtuk, Magyarország is elfogadta, úgy, mint a további szerződéseket is. Tehát szó sem lehet ilyesmiről. A kormánynak sincsenek hasonló tervei.'' Medgyasszay László (MDF):,,Elismerjük Párizst és Helsinkit. Semmilyen területi változásokat nem akarunk. A határok az európai integráció előrehaladásával egyre inkább átjárhatóbbak lesznek. Európára gondolunk, s egyúttal a nemzetre is." • Támogatná Magyarország a szlovákiai magyar kisebbség esetleges szeparatista szándékait? Mi a magyar kormány feladata a szomszéd államokban élő kisebbségekkel kapcsolatban? Rockenbauer Zoltán: ,,Nem hallottam, hogy Szlovákiában valaki szeparatizmusról beszélt volna. Európában a legtöbb problémát talán a nemzetiségi ellentétek okozzák. Szükséges érvényesíteni a nemzetközi jogi normákat. Fontos a kulturális autonómia, az anyanyelv használatának joga, a nemzetiségi iskolaügy. A magyar kormány feladata figyelemmel kísérni, hogy a szomszéd államok kisebbségei megkapták-e ezeket a jogokat, s alkalmanként rámutatni a hiányosságokra a nemzetközi fórumokon. Bárd András: A nemzetiségi kérdésben szükséges a megfelelő európai nemzetközi jogi normák érvényesítése. Természetesen figyelemmel kísérjük, hogy például Szlovákia ezeket hogyan érvényesíti. Medgyasszay László: Azt akarjuk, hogy Közép-Európában minden nemzetiség problémák nélkül éljen. S nemcsak a magyar kisebbségekre gondolunk. A kisebbségeknek joguk van az autonómia különböző formáira, beleértve a területi önigazgatást is. Szükséges biztosítani a jogokat az egyének, a kisebbségi kultúra, az iskolaügy számára, s az anyanyelv használatának a jogát. Jan Žižka . Rudé právo, 1992. október 16. ELÉGGÉ LÁTHATÓ SZLOVÁKIA? Ha valaki kutatást végezne politikusaink és újságíróink szóhasználatát illetően, az első helyek egyikén minden bizonnyal a „Szlovákia láthatóvá tétele" kifejezés szerepelne. Arról, hogy a világnak a mi kis országunkat jobban kellene látnia, már több mint két éve állandóan halljuk, és milyen a valóság? Az ember nem győz csodálkozni azon, ha a külföldi tömegtájékoztató eszközök híradásait figyeli. Figyeljük csak meg, mit írnak rólunk a külföldi lapok a szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatban. Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy a Népszabadság azt írja: előfordulhat, hogy ,,néhány hónap múlva a független Szlovákia Magyarország egyik legnagyobb külpolitikai problémáját képezi" mivel a magyar fél ebben az összefüggésben, akárcsak Bőssel kapcsolatban, az utóbbi időben kimondottan ezen dolgozik. Annál inkább meg kell az embernek döbbennie azon, hogy a német Die Welt ez év szeptemberének elején azt állapította meg, hogy „ Budapest eddig önmérsékletet és megértést tanúsított" a szlovákiai magyar kisebbség ügyében, s azt írja továbbá a lap, hogy azokat az országokat, ahol magyar nemzeti kisebbségek élnek, nagyvonalúságra és toleranciára kell buzdítani. Azt kell hinnünk, hogy az az újságíró, aki ezekre a megállapításokra jutott, nem kiséri fegyelemmel országunk életét, és nem is tudja, hogy milyen hangok hallatszanak Budapestről a nemzetiségi kérdés megoldását illetően. Legelőször is megállapíthatjuk, hogy ez az újságíró nem vette észre, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmánya ezt a kérdést valóban nagyvonalúan és a megértés szellemében oldja meg. A mi alkotmányunkat viszont nem ismerik még a külföldi lapok tudósítói sem. Ha ismernék, nem írhatná például az amerikai The Christian Science Monitor, hogy ,,ha Szlovákia az új alkotmány jóváhagyásával az önállóság felé irányul, a magyar kisebbség igyekszik a hasonló jogok és kiváltságok megőrzésére, mint amelyeket a csehszlovák föderációban élvezett". A Szlovák Köztársaság Alkotmánya ugyanis ezeket a jogokat teljes eddigi terjedelmükben kodifikálja, s a magyarok akkor is élveznék ezeket, ha politikai szószólói „nem harcolnának". Ezek ugyanis Szlovákia állampolgárainak általános jogait képezik, s ide tartoznak az alkotmány szerint a nemzetiségi kisebbségek képviselői is, akiknek az alkotmány ,,sokoldalú fejlődést biztosít". Egyes külföldi lapok hangvétele olyan messzire megy, hogy például a Süddeutsche Zeitung megállapítja, hogy Közép-Európában két új szilárd állam jöhet létre „,azzal a feltétellel, hogy az önálló Szlovákiában Az oldal anyagát összeállította: KULCSÁR TIBOR civilizált bánásmódot tanúsítanak a nagyszámú magyar kisebbség iránt". Hasonlóan a Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írja, hogy a cseh politikusok felhívják a figyelmet arra a veszélyre, amely állítólag a cseh országrészeket fenyegethetné „a szlovák konfrontációs magatartás következtében Magyarországgal szemben." A szerző viszont egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a konfrontációs álláspontra egyre inkább a szlovákiai magyar politikai pártok vezető képviselői helyezkednek, bár a valóságban nem is képviselik az egész szlovákiai magyarságot, mivel a szlovákiai magyarok más politikai pártok képviselőit is választották. A konfrontációs hangokat és azok visszhangját hasonlóképpen a Der Standart osztrák napilap is magáévá tette, s arra a megállapításra jutott, hogy állítólag „a szlovákiai magyar kisebbség iránti hangvétel egyre durvább" és ezért állítólag ennek megfelelője a budapesti visszhang is. Továbbá ez a napilap kimondottan kihívóan teszi fel a kérdést: „Egyáltalán megengedhetik ezt maguknak a szlovákok, akik az önállóság felé haladó úton rá vannak utalva minden oldalról a jószándékú támogatásra?" A már említett Die Welt ebben az összefüggésben még tovább megy, s azt jósolja, hogy „a csehszlovák, lengyel és magyar hármas szövetség egyre inkább valószínűtlen, s ezért állítólag reális kilátása már csak a Prága-Budapest tengelynek van". Hasonlóképpen idézhetnénk még számos külföldi lapból, amelyek valóban kevés gondot fordítanak arra, hogy megismerjék a szlovákiai viszonyokat. Ez nyilván az ő bajuk, de csak őket vádolhatjuk ezért? Mit tettek a szlovákiai magyarok életfeltételeinek jobb megismertetéséért a mi illetékes szerveink? A Csehszlovák Szövetségi Köztársaság volt külügyminisztere, akárcsak a mi szlovákiai kormányszerveink ezeket a kérdéseket valószínűleg lebecsülték, s azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Szlovákiáról kialakított kép nem kis deformációját maga a volt köztársasági elnök is okozta. De itt van már az ideje annak, hogy a világ megtudja a valódi igazságot a szlovákiai magyarok gyakorlati, tehát nem csupán deklarált jogairól tőlünk, szlovákoktól. A világ ugyanis mindezidáig csak azt hallgatja, hogyan vélekednek erről a magyarok a Duna mindkét oldalán. Igaz, sokat javított ezen a téren Mečiar miniszterelnök és Kňažko miniszter múltkori látogatása. Beszélnünk kellene erről a témáról a megfelelő nemzetközi fórumokon is, méghozzá nagyon hangosan. Hiszen van miről: a magyar iskolákról, a kulturális intézményekről, a magyar nyelvű sajtótermékekről, a politikai pártokról - szóval mindenről, amit a mi köztársaságunk, ez a mostani és az elkövetkezendő is a magyaroknak mint teljes jogú állampolgároknak nemcsak az alkotmány és a törvények alapján szavatol, de már ma effektíve nyújt iá. Meg vagyok győződve, hogy a világnak megváltozik a véleménye rólunk is és a magyarokról is - mégpedig a Duna mindkét oldalán. Viliam Fábry Literárny týždenník, 1992. október 10. BARNA-VÖRÖS MOZGALOM Honnan veszi a DSZM azt a nagyfokú elviselhetetlenséget a más nézetek iránt? Nem arról van szó, hogy Csehországban olykor ne hangzanának el keményebb kifejezések s hogy a kormányzó pártok ne vétenének taktikai hibákat. De a tévé ellen folytatott kitartó kampány, a nonkommista sajtótermékek elleni támadások, amelyek néha már-már a törvénysértés határát súrolják (a Szlovák Televízió igazgatójának a visszahívása), a gazdasági érdekekkel motivált hatalmi beavatkozások (a Szlovenský východ regionális napilap esetében) ilyen jelenségek Csehországban nincsenek. Ugyancsak nem találkoztunk az államhatalom olyan példa nélküli eljárásával a kényelmetlen nagyszombati egyetem ügyében, mint amilyet Dušan Slobodník szlovák kulturális miniszter alkalmazott. Hála istennek nem ismerjük a kormányt kiszolgáló sajtótermékek masszív kampányát „a nemzet árulói és az elpártoltak" ellen, amellyel szinte naponta szembesítik az egyes szlovák politikusokat, újságírókat. Ezekre a jelenségekre bizonyára keresni lehetne a választ a posztkommunista társadalmak egyes sajátos vonásaiban, ahol is a tolerancia mértéke általában alacsonyabb. Bár nyilván ez a legfőbb ok. Nem csupán Szlovákiában keltett ellenszenvet Dušan Slobodník kulturális miniszter sötét múltjáról szóló információ. Állítólagos részvétele az SS egységei asszisztálásával rendezett hadgyakorlaton éles hangú fenntartásokat idézett elő nemrégen Genfben a pedagógusok nemzetközi konferenciáján. A zsidó kongreszszus ebben az összefüggésben kijelentette, hogy továbbra is kutatni fogja Slobodník múltját. Őszintén szólva, nehéz elítélni egy fiatal fiút azért, hogy a háború utolsó heteiben eleget tett a behívónak. Bizonyára visszautasíthatta volna, mint sokan mások, de családtagjait veszélybe sodorta volna. Ki vállalkozna ma a döntőbíró szerepére? De a régmúlt árnyaihoz hozzá kell számítanunk a közelmúltat is, amikor is Dušan Slovodník oroszlánrészt vállalt a szlovák irodalom normalizációja és „megideologizálása" terén. Ezért nála a barnával szemben a vörös árnyalat van túlsúlyban. • Más a helyzet Mečiar mítingjei fő moderátorának, egyben a szlovák közvélemény egyik fő hangadójának Gabo Zelenaynak az esetében aki egyben a „Szlovákia hiteles képéért" elnevezésű újságírói klub vezető egyénisége. Ő az utóbbi hírek szerint a Tiso-féle állam kis bronz érdeméremével büszkélkedik, amelyet „egy harci egység felszámolásáért és két partizán elfogásáért" érdemelt ki. Gabo Zelenay fellépése a DSZM zászlaja alatt a százszámra elesett szlovák, cseh, francia, orosz stb. partizán arculcsapása. A sötét múlt árnya így nem csupán a DSZMre, hanem egész Szlovákiára esik. A Szlovákia hiteles képéért nevű klub bizonyára igyekszik majd, ahogy tud, de ilyen emberekkel az új állam image-t nehezen éri el. Ha elfogadnánk Emília Boldišová, a nemzeti jogok ismert élharcosának logikáját, aki arra vállalkozott, hogy felkutassa Zuzana Bubílková tévészerkesztő genealógiáját, hogy megállapítsa, miért olyan álláspontot képvisel, amilyet, talán közel lenne a válasz arra a kérdésre, hogy a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának mai elnöke, Roman Zelenay (Gabo Zelenay fia - K. T.) miért szavazott az átvilágítási törvény ellen s miért harcol Szlovákia önállóságáért. Bizonyos, hogy a DSZM nagyon különös vércsoportú embereket vonz magához. És így valószínűleg nem véletlen, hogy Vladimír Mečiar - a Reflex című hetilap legutóbbi számának információja szerint - az új szlovák tájékoztató szolgálat kiépítésével megbízta többek között a november előtti időszak pozsonyi XII. körzeti állambiztonsági hivatalának vezetőjét, dr. Štefan Homo/a alezredest. Nincs más hátra, mint abban bízni, hogy a DSZM szolgálatába szegődött barna-vörös harcosok nem alakítanak ki új politikai pozíciókat. Ivo Slavik MF Dnes, 1992. október 13.