Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-21 / 249. szám, szerda

1992.0KT0BER21. SPORT tÚJSZÓA Az olimpia éve minden élsportoló számára rendkívül megerőltető. A nagy viadalok végeztével jól jön egy kis pihenés. Pöstyén világhírű fürdő­jében három neves orosz atlétanő élvezi a gyógyvíz és az iszappakolás jótékony hatását: LILIA NURUTGYINOVA, a tavalyi tokiói világbajnok­ság aranyérmese, Barcelona ezüstérmese (800 m), GALINA CSISZTYA­KOVA, a távolugrás világcsúcstartója, hármasugrásban pedig a havannai Világ Kupa második helyezettje, valamint LJUBOV KREMLOVA, az 1991-es sevillai fedettpályás vb bronzérmese (3000 m). Ha minden a terv szerint történik, akkor mindhárman jövőre indulnak Pozsonyban a Slov­naft '93 atlétikai viadalon. CSISZTYAKOVA AZ ÁLOMHATÁR KÖZELÉBEN Galina Csisztyakova férje, Alek­szandr Beszkrovnij kíséretében ér­kezett a fürdó'városba. A hármasug­rónő külön kezelésben részesül, mivel két éve szerzett makacs térdsérülése még mindig nem múlt el. E miatt az olimpiát is kihagyta, bár hozzátette; amúgy sem indulhatott volna, hiszen a női hármasugrás még nem ötkari­kás sportág. Egészségügyi gondjai következtében pártolt el a távolugrás­tól; a hármasugrás ugyanis nagyobb technikai felkészültséget s kisebb ne­kifutó sebességet igényel — éppen az utóbbinak van híján az operáció után. Szerinte új sportága előtt ko­moly távlatok vannak, hiszen még ke­vesen művelik. Eddig túlnyomó részt távolugrókból lettek a hármasugrók, a következő generáció már eleve csak ezzel fog foglalkozni, s akkor látvá­nyosan megnő a teljesítmény. Csisz­tyakova szeptemberben a franciaor­szági Lille-ben 14,62 m-et teljesített, ez minden idők második legjobb ered­ménye. „Bár közel állok az álom­határnak tekintett 15 méterhez, mégsem szeretnék jósolni, mikor­is ugrom túl. Nem akarom nagy­dobra verni terveimet, mert ha nem sikerülnek, magyarázkodnom kéne. Sérülésem óta megváltoztat­tam a technikámat, a másik lá­bammal rugaszkodom el, s elége­dett lennék, ha tartani tudnám a 14,5 m körüli teljesítményemet." Beszkrovnij, aki egyben edzője és menedzsere Csisztyakovának, még egy funkciót ellát. Az orosz mened­zserek szövetségének tagja, s felada­ta a szakszervezetekhez hasonló. Vé­dik a sportolók érdekeit, magasabb pénzdíjakat harcolnak ki. Ez utóbbi­ban most különösen nagy sikert értek el, a külföldi szakvezetőkkel együtt elérték, hogy az atlétikai Grand Prix­sorozat fináléjában ne az eddigi 800 ezer dollárt, hanem 2,3 milliót ossza­nak szét a legjobbak között. Jövőre Londonban még a nyolcadik helye­zettnek is 10 ezer dollár üti a markát, s így a zárótorna presztízse jelentő­sen megnövekszik. Nurutgyinova igazán nem pa­naszkodhat az elköszönő évre; Barcelonában ezüstérme mellé még egy aranyat is begyűjtött a 4x400 m­es váltóban. Nem csoda, hogy az idény végére teljesen kimerült: „Minél tovább és minél intenzívebben ver­senyzem, annál nagyobb szükségem van szervezetem regenerációjára, , tartalékaim megújítására. Tavaly a to­kiói vb után egy hazai fürdőben pi­hentem, ám a pöstyéni összehason­líthatatlanul jobb feltételeket, szolgál­tatásokat kínál." A háromhetes kúrá­nak bizonyára nagy hasznát veszi 1993-ban, hiszen meglepetésre így nyilatkozott: jövőre még igényesebb szezon vár rá, mint az olimpia esz­tendejében. Hogy miért? Mert Barce : lonában csak egyszer kellett bizonyí­tani, míg az 1993-as Grand Prix-so­rozaton legalább ötször-hatszor, hogy a döntőben szerepelhessen. Ez pe­dig formája kiegyensúlyozottságát igényli. Érdekes, a stuttgarti vb-t sem tartja olyan fontosnak, mint a nagy­díjsorozatot. Ennek elsődleges oka a már említett megnövekedett prémiu­mok. Felkészülésében a fedettpályás idénnyel nem számol, és a pozsonyi rajtja az 1500 méteren a második vagy a harmadik megmérettetése lesz tavasszal. Arra a kérdésre, vajon mikor szárnyalja túl Kratochvílová idejét a 800 m-en, annyit mondott: bár edzője szerint képes lenne rá, ő még nem érzi ilyen gyorsnak magát. HARCMŰVÉSZET ÉS „DOBŰSDI-ÜTÖGETŐSDI-FUTÓSDI" Ismét két olyan sportág kerül terítékre, amelynek nem sok köze van egymáshoz, bár ha nagyon akarunk találunk az íjászat és a krikett kö­zött némi hasonlatosságot: ez pedig a sporteszköz rendeltetése. Az íj­nak és a krikettlabdának is egy bizonyos helyre kell eljutnia, bár a pon­tosság az egyik esetében sokkal nagyobb kifinomultságot igényel, mint a másiknál. PLUS Z 10 ALENA VISSZATÉRÍT) JEAN-PIERRE PAPIN: ISMERI DUROVSKÝT... Tavaly közel állt ahhoz, hogy BEK-győztes legyen, de 11-es rúgá­sokkal a CZ Beograd vitrinjébe ke­rült a kupa. Az újabb idényben a Sparta került JEAN-PIERRE PAPIN és a Marseille útjába. Nyáron az AC Milánhoz igazolt, és megvalósulni látszik álma: az AC Milan a BEK első számú esélyese. A kérdés csupán az, a pályán is hozzájárul-e Papin a trófea megszegéséhez; ugyanis a holland trió, van Basten, Gullit és Rijkaard nem szívesen enged maga közé egy újabb légióst. Az, hogy a milánóiak elvérezhetnének a Slovan ellen, senkinek sem jut eszébe Itáliá­ban. Hogyan látja Papin až AC Milan esé­lyeit? „Valamennyire ismerem a csehszlovák labdarúgást, ezért úgy gondolom, jól edzett, technikás csa­pat a Slovan. Barátaim mondták, lát­ták a Napoli elleni meccsen (1:1 volt .az eredmény — a szerk.), és kedvező benyomást tett rájuk. Legnagyobb egyénisége minden bizonnyal Du­bovský lesz. Tavaly az utánpótlás válogatottak mérkőzésén megfigyel­tem, hogy gyors, technikás és min­den pozícióból képes kapura lőni. Ha a 16-os elé kerül, ügyelni kell rá." A francia válogatott gólvágója dicséri a Slovant is: „Megbízható a védelme, feleslegesen nem kockáztat. Annak alapján, amit a múltban mutatott a válogatott és a Sparta, azt monda­nám: a Slovan a letámadásos taktika híve. Középpályásai mozgékonyak, sokat futnak, de fó'leg a labdát fut­tatják." A csehszlovák védők és a kapusok nagyon jól ismerik Papint. Két-két gólt lőtt Stejskalnak és Mikloškónak, kétszer talált Kouba hálójába a Sparta elleni ku­pameccsen. „Eddig jól ment a játék a csehszlovákok ellen, most csupán az a kérdés, bekerülök-e a Milan kez­dőcsapatába. Csak aztán kérdezhe­tik, hány gólt lövök. Komolyan nem tudom, ott leszek-e a BEK-mérkőzé­sen..." Az olasz újságok szerint Papin állítólag csak a visszavágón kap lehető­séget, és csak abban az esetben, ha az első találkozón kedvező eredményt ér el a Milan. S erről mindenki meg van győ­ződve az Alpok alatti városban. Még ak­kor is, ha..." A Milan minden ellenfelet respektál — ez a jelszava a rendkívül gazdag klubnak. Egy lépéssel talán az ellenfelek előtt jár, de a csapatban senkinek sem szabad fölényeskednie. Erről beszélt nekünk a bajnokság előtt Berlusconi elnök: kötelessé­günk mindent megtenni a győzele­mért, ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ellenfél tudását sem". A sors iróniája, hogy éppen Papin az, aki elgondolkodhatna képességeiről. Alig játszott bajnokit, a Ljubljana elleni BEK-meccsen kapott lehetőséget, rúgott egy gólt, de a visszavágón már nem ját­szott. „Azzal a tudattal jöttem Milá­nóba, hogy meg kell küzdenem a csapatba kerülésért. Aranylabdás va­gyok, de Gullit és van Basten is az. Ötször voltam francia gólkirály, ám hasonló babérokkal rendelkezik van Basten is. Itt nem röpködnek a sült galambok. Természetesen nem örü­lök annak, hogy a kispadon vagy a tribünön ülök, dé nem csinálok belő­le tragédiát. Eljön még az én időm." Október 8-án pályára lépett a Cagliari elleni kupamérkőzésen, és rögtön két góllal mutatkozott be. Még egy olyan ki­váló futballistának is, mint amilyen Pa­pin, bonyodalmat okozott az átmenet a francia labdarúgásból a calcióba. Ezt maga is bevallja: „Harminc méterrel a kaputól a csapatok emberfogást praktizálnak, érzed a testőr leheletét. Nagyon nehéz gólhelyzetbe kerülni, és ha sikerül, feltétlenül ki kell hasz­nálni. Mert újabb alkalom nehezen adódik. Vannak az A-ligában csapa­tok, amelyeknek öt-hat játékosa nem lépi túl a felezővonalat. Egyszerűen tilos nekik." Papinnak alkalmazkodnia kell egy másik játékstílushoz: „Mélyen hátra járok a labdákért, a csatár kö­telessége háttal állva a kapunak is játszani, kivennie részét a védeke­zésből, zavarni az ellenfelet az ak­ciók kibontakozásánál. Ha erről vala­ki megfeledkezik, ez nagyon szem­betűnő a pályán." Annak a játékosnak, akit 80 millió francia frankért szerződtetett az AC Mi­lan, első rendű feladata a góllövés: „Senki se mondta, hogy 10, 15 vagy 20 gólt kell rúgnom. Én sem tűztem magam elé ilyen célt. A legfőbb do­log: minden héten a pályán lenni." (tv) MŰVÉSZI CÉLLÖVÉS, AZ ÍJÁSZAT Ha valaki azt képzeli, csak a közel­múltban vált sporttá, téved. Ismét a jó öreg angolok változtatták a harcot kedvteléssé, s már a XVI. század ele­jén megalakultak az első íjász társa­ságok. Nem csoda, hogy az ókori gö­rög olimpiák hagyományait követve, az első újkori játékokon az egyik leg­izgalmasabb látványt jelentette az Íjászat. Meglepően hamar ráuntak azonban Coubertein báróék és ké­sőbbi utódaik, hiszen 1920-tól egé­szen Münchenig kimaradtak a sport „lángolásából" az ügyeskezűek. 1972 óta azonban már rendre repkednek a nyilak az ötkarikás lőtereken. Az íjászat öt szakágra oszlik: szabadtéri céllövés (olimpiai sport­ág), teremíjászat, terepíjászat, táv­lövés, clout mozgó célra lövés, a sportlövészet futóvadlövő ágához ha­sonlít). Az 1897-ben alakult nemzet­közi szövetség hivatalos versenyein négy távon mérik össze erejüket az íjászok. (FÉRFIAK: 90, 70, 50, 30 méter, NŐK: 70, 60, 50, 30 m). Az olimpiákon Barcelonáig csak össze­tettben avattak férfi és női egyéni baj­nokot. (JÁSZATI SZABÁLYOK: távonként 12 sorozatban 36 lövést kell lead­ni. A találatokat a hosszabb távo­kon 6-6, a két rövidebb távon 3-3 vessző kilövése után értékelik. Egy háromlövéses sorozat leadá­sára legfeljebb két és fél perc áll rendelkezésre. A lőlapon a belső két kör, a tizes és a kilences sárga színű, a nyolcas és a hetes piros, a hatos és az ötös kék, a négyes és a hármas fekete, a kettes és az egyes pedig fe­hérrel van jelezve. A hosszú távo­kon 122 cm, míg a rövideken 80 cm átmérőjűek a papírból készült lőlapok. A nyílvessző fémből készült, maga az íj pedig inkább hasonlít egy precíz műszerhez, mint Robin Hood egykori híres fegyverére. A LEGUNALMASABB LABDAJÁTÉK, A KRIKETT Bevezetőkén! engedtessék meg egy rövid történet. A hetvenes évek elején egyik magyar honfitársunk au­gusztusi szabadságát Közép-Angliá­ban töltötte. A nyár ellenére olyan hű­vös volt, hogy jobbnak látta a kandal­ló mellett, a tv képernyője előtt ma­GALINA CSISZTYAKOVA Ljubov Kremlova valamivel sze­rényebb sikersorozattal dicseked­het, mint társai. Barcelonából hiány­zott, mert a hazai válogató versenyen csak a negyedik lett, s nem vívta ki az olimpiai repülőjegyet. Idén Monte Carlóban, Zürichben és Torinóban ért el szép sikert a hadsereg kötelékében .edző sportolónő. Meglepő magyará­zatot adott közismert formaingadozá­sára: a főiskolai vizsgaidőszak idején nem jut idő az intenzív tréningre, s ez kihat az időeredményeire; a vizsgák, szigorlatok után pedig kilábal a „mes­terséges" hullámvölgyből. Pozsony­ban az 1500 méteren fog — remélhe­tőleg — nagy csatát vívni honfitársnő­jével, Nurutgyinovával. A három sportoló tájékoztatását ki­egészítette PaVol Litovcsenko, a két futónő edzője. Felvázolta a jelenlegi orosz sport helyzetét, s bizony megle­hetősen komor a kép. Az állami támo­gatás a minimumra csökkent, a Borisz Jelcin elnök által megígért 600 millió rubeles pénzinjekció késik, az után­pótlással foglalkozó sportiskolák 70 százalékát már becsukták. Ráadásul a legjobb trénerek, ha tudnak, Nyu­gatra mennek vagy a magánszférá­ban helyezkednek el. Ennek ellenére Stuttgartban még jobb szereplést vár az orosz atlétáktól mint Barcelonában, mivel egyik napról a másikra azért nem omlott össze a testnevelést tá­mogató infrastruktúra. Ellenben há­rom-négy év múlva már komoly gond lesz az utánpótlással, az akut pénzhi­ány miatt egyre kisebb tömegbázisra támaszkodhatnak. Annyi azonban bizonyos: jövőre a Slovnaft '93 atlétikai viadalon még ko­moly teljesítményre lesznek képesek a sportok királynőjének orosz művelői. SIDÓ H. ZOLTÁN radní. Miközben a műsorok között va­dászgatott, ráakadt, az általa addig csak hallásból isméd játékra. Ezzel pedig kezdetét vette egy több napig tartó vívódás: azért is megérti és nem unja meg a krikettet! (Sportpszicholó­gusok szerint a krikett egyáltalán nem illik a magyar temperamentumhoz, mert hiányzik belőle a közvetlen küz­delem, lásd Magyarországon csak né­hány elszánt amatőr csapatnak hála él ez az „érthetetlen dobósdi-ütöge­tősdi-futósdi dili"). Visszatérve „hő­sünkre", nem csoda, hogy ingerülten fogadkozott szegény rokonvérünk. Az ominózus angol—pakisztán krikett derbi ugyanis csak öt nap múlva is­merte meg a meccs győztesét. De kezdjük az elején! Az első meg­lepetés akkor éri az embert, amikor kiderül, hogy az ízig-vérig angolnak hitt játék a 15. századból való francia találmány, s az angolok csak egy év­százados múltja után tették magukévá az »unalmas« csapatjátékot. A kriket­tet sík füves területen játszák, a pá­lyának legalább 80 méter hosszú­nak és 60 méter szélesnek kell lenni. Két párhuzamos kapuvonal között folyik a „háború", hosszuk 2 m, egymástól való távolságuk pedig 20 m. Középen helyezkedik el a kapu (wickét), ami tulajdon­képpen három bot — vastagságuk 2 cm, magasságuk 70 cm, egyvo­nalban egymástól 7 cm távolságra vannak a földbe szúrva, amelyekre keresztbe két 10 cm hosszú botot Utoljára tavaly decemberben Vág­selyén öltötte magára a nyárasdi női kézilabdacsapat mezét. Akkor ő volt a váratlan csallóközi siker egyik kulcsfi­gurája. Orbánné Pappová Alena utá­na egy időre hátat fordított a kézilab­dának. Újabb gyermekét hozta a vi­lágra. Ősztől azonban már kijárt min­den hazai bajnokira. Gyerekkocsival. Egy ideig csak nézelődni, október der rekától viszont elkezdte az edzéseket. • Tehát igaz visszatérésének híre? — Jól hallotta. Hosszú hónapok el­teltével folytatom. • Láttam, a kicsit is magával hozza a mérkőzésekre. — Az edzésekre úgyszintén együtt járunk. Egyelőre csak naponta egy­szer, mert Peti mindössze négy hóna­pos. • Amióta nem játszik sok minden megváltozott a nyárasdi kézilabdában. Milyennek ítéli meg az elteli hónapo­kat? — Úgy látom, jobbra fordult min­den. Korábban szerényebb körülmé­nyek között léteztünk, már amióta én a Družstevníkban voltam. Hogy mi lesz, az a játékosokon múlik. Ahogyan ját­szanak majd, úgy fognak keresni. (Nagy László felvétele) • Tudomásom szerint a Co-lmpex kézilabdázói a klubbal profi szerződé­seket kötöttek. Ön is már aláírta? — Még nem, s egyelőre nem is akarom. Gyesen szeretnék maradni. Közben azonban megpróbálom, s meglátom, hogyan jövünk ki, miben tudunk megegyezni. Három gyerekem van, tőlük már nehezebb elszakadni. • Biztosan már tervezi, mikor lép­hetne pályára... — Januárban, amikor a liga folyta­tódik. Előkészületi meccsen még ko­rábban is. De az már az edző dolga. (j. mészáros) helyeznek. (Az eltérő mértékegy­ség miatt a méretek kerekített számadatok!) A játékot két 11 tagú csapat játsz­sza, az egyik védekezik, a másik tá­mad. A védőcsapat kapuja elé egy ütőjátékost állít. A faütő 71-96,5 cm hosszú, az ütőfelület szélessége 11 cm, súlya kb 470 gramm. A labda ke­rülete 23 cm, kemény bőrből készült súlya 60-70 g. KRIKETT SZABÁLYOK: a táma­dók az egyik kapuhoz dobót, a másikhoz kapuvédőt — igyekszik az ellenfél ütőjátékosa elől elkap­ni a labdát — állít. A dobó igyek­szik úgy dobni, hogy vagy a vé­dőtársa kapja el, vagy, hogy sen­ki ne érje el a labdát. Az ellenfél ütőjátékosa természetesen igyek­szik visszaütni a labdát. Ha ez si­kerül, akkor meg kell kísérelnie, hogy a vele szemben álló ütőjáté­kossal gyors futással helyet cse­réljen. Ha ez sikerül két pontot nyer, ha a támadók fogják meg a labdát, akkor a labdával igyekez­nek szétdobni a védekezők kapu­ját. Ha ez sikerül, akkor az ütőjá­tékos kiáll a játékból, s egy má­sik csapattársa foglalja el helyét. A védőcsapat addig játssza a szerepet, amíg minden tagja a fentiekben említett módon (mint ütőjátékos) ki nem esik. Ezek után következhet a két csapat szerepcse­réje. Győz az a csapat, amelyik több futócserét tud végrehajtani. Mivel nincs játékidő, egyetlen kikö­tés, hogy egy napon legfeljebb hat óráig folyhat a küzdelem. Angliában a legkisebb falucska határában is ott a krikettpálya, s állítólag az angol srácok a betűvetés elsajátításával egyidőben tanulják meg a „nemzeti" játékot. (ok) PÖSTYÉNI RANDEVÚ OROSZ ATLÉTANŐKKEL

Next

/
Thumbnails
Contents