Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-21 / 249. szám, szerda

MOZAIK MEGVAN A MŰHOLD! .(ÍJ SZÓM 1992. OKTÓBER 21. Lapunk hasábjain több alkalommal' beszámolhattunk a magyar nyelvű műholdadás előkészületeiről. Ä közelmúltban végre megegyezés született a csatorna bérléséről, amely szerint a novemberben induló műsort az Eutelsat II F-3-as műhold 33-as csatornája sugározza majd. Az 1977-ben alakult, a nyugat-európai országokat tömörítő Eutelsat jelenleg hat műhold gazdája, közülük a ll-es sorozat F-3-as tagja a legmodernebbek közé tartozik. Társaihoz hasonlóan geostacionárius műhold, az egyenlítő síkjában kering 36 000 km magasságban, a Földdel azonos szögsebességgel, ennek megfelelően látszólag egyetlen pont (a kongói Makona városa) felett lebeg, a keleti hoszűság 16. fokán. Ez pontosan a Trutnov-Znojmo-Bécs -Zágráb-Sibenik-Kinhasa ,.tengelynek" felel meg. Adóantennája Nyugat-Európára irányul. Műsorai - amelyeket táblázatunk tartalmaz legjobban Franciaországban (46 dBW fölött), Olaszországban (46 dBW), Németországban (46,5 dBW) és Csehországban (46 dBW) foghatók, de alig gyengébbek Európa egész területén. Konkrétan Pozsonyban a térerősség 45,5 dBW, Kassán 44,5 dBW, Ungváron 43,5 dBW. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Szlovákia egész területén 0,9 méter átmérőjű parabola antennával aránylag jó minőségben fogható az adás (46 dBW esetén ajánlott ez az antennaméret), viszont az 1,2 méter átmérőjű antenna gyakorlatilag stúdió minőségű képet biztosít (az ajánlás alapján ezt 44 dBW térerősségű elektromágneses jelnél érdemes alkalmazni). Mint a táblázatból kiderül, az említett műhold tizenhat csatornája közül tizenöt ugyanolyan PAL rendszerben dolgozik - persze jóval magasabb rezgésszámon - mint a bécsi televízió (a tizenhatodikhoz, a holland TV PLUS adásaihoz színösszerakó MAC-dekóder szükségeltetik), viA Fuba nevü parabolikus antenna kiválóan alkalmas a műholdas tévéadások vételére. Eutelsat II F-3 műsorai TR Műsor Frekv. P 0 Kép T X TR Műsor GHz L norma kód T 25B Antena 3 TV 10,972 V PAL Nagravis. 20A Hrvatska TV 10,987 H PAL + 21 EBU átjátszás 11,080 H PAL 26B Tele 5 Espana 11,095 V PAL Videocrypt. 22A EBU átjátszás 11,134 H Pal 22B EBU átjátszás 11,168 H PAL 27 Canal + Espana 11,178 V PAL Videocrypt. 32 EBU átjátszás 11,554 V PAL 37 RPT Intern. 11,575 v PAL 33 EBU átjátszás 11,596 H PAL 38 HBB-TV HAS-TV 11,617 H PAL 34L TV Plus 11,678 H D2-MAC Euroccrypt. 40 British Aerosp. 12,524 H PAL 41 EBU átjátszás 12,580 v PAL A műhold helye: 16° keleti hosszúság, oldalszög: 184,2°, emelkedési szög: 35,3° (Budapesten) szont közülük négy kóddal védett, így jelenleg minden akadály nélkül tíz műsor követhető. A vastag keretben látható harminchármas csatornán - amely jelenleg az Európai Távközlési Unió (EBU) átjátszóadójaként dolgozik - lehet majd a magyar nyelvű műsorokat követni. A műhold elhelyezéséről annyit, hogy az Astrától (amely a keleti hosszúság 19,2 fokán van), egy „paraszthajszállal", csaknem három fokkal nyugatabbra látható. A tévénézőket leginkább érdeklő kérdésre, miszerint a már felszerelt műholdvevőkkel fogható-e a magyar műsor, a válasz egyértelműen igen. Amint megtaláljuk az égen az említett műholdat, minden akadály nélkül látható lesz a kívánt műsor. Tekintve, hogy jelenleg csupán a lakosság néhány százaléka jut hozzá az „égi" műsorokhoz, érdemes néhány szót ejteni a vételi lehetőségek fejlesztéséről. Ahhoz, hogy a mintegy hetvenötezer kilométeres távot befutó jel jó minőségű legyen a képernyőn, ráadásul megfelelő mennyiségű csatornát lehessen elhelyezni egymás szomszédságában, nagyon magas frekvencián, tíz gigahertzes tartományban helyezik el a műsorokat. Emiatt nem a megszokott antennával (amelynek méretezésénél mindig figyelembe vették, hogy az adó milyen rezgésszámú jelet bocsájt ki), hanem „tányérral" - amely mintegy homorú tükörként viselkedik, ezért a méretének nincs befolyása az adás frekvenciájára, csupán a jel erősségére - lehet fogni a műsort. Mivel otthoni tévékészülékünk csupán néhány száz megahertzes rezgéseket tud képpé és hanggá átalakítani, a nagy rezgésszámot csökkenteni kell. A parabola fókuszában elhelyezett konventor szolgál erre a célra. A kábelen továbbított jelet a műholdvevő alakítja át a vevőkészülékünk számára fogható műsorrá. Az egész műholdvevő rendszer anyagi vonzatáról annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy a legolcsóbb konvertor a parabolával együtt körülbelül hétezer korona, míg a hasonló kategóriájú vevőkészülék valamivel nyolcezer fölött van, tehát együtt nagyjából tizenötezer koronába kerül. Viszont amennyiben kisközösségi rendszert alakítunk ki - egy bérház összes lakásában vagy négy-öt családi ház egybekapcsolásával kábelen keresztül - akkor az egy háztartásra eső költséghányad már csak tízezer korona körül mozog. Nagyobb rendszerek kialakításánál természetesen a költségek arányosan csökkennek. A sugárzási jelleggörbéket szemlélve kiderül az örvendetes tény, hogy a magyar nyelvű műsor - amely a tervek szerint tíz óra lesz naponta - Európa egész területén fogható lesz, sőt még a távoli Izraelben is - itt viszont már két méter átmérőjű parabola kell hozzá. Ezzel a Magyar Televízió két műsorával szemben nemcsak a tömbben élő magyarság juthat hozzá az anyanyelvi műsorokhoz, de az Európa egész területén szórványban élők is. Amennyiben színvonalas, érdekes, izgalmas műsorokat fog sugározni - erre minden feltétel megvan -, valamennyien gazdagabbak leszünk általa. OZOGÁNY ERNŐ HIDAKRÓL ÁLMODOTT önképek és egymásról kialakult tükörképek szabályozhatatlannak tűnő villódzásának vagyunk tanúi a mai Közép- és Kelet-Európában. Népek közötti összekötő csatornák kerülnek torzító fénytörésbe, immár ártatlannak hitt mítoszok kelnek életre, hogy az egymás iránti előítéleteket gerjesszék, (gy nem meglepő, hogy az elbizonytalanodás gyanakvást kelt. Vajon nem táplál-e ellenérzéseket az irodalomnak az a világa is, amelyben kirajzolódik egymás múltbeli arca? Persze, a bevallatlan kíváncsiság, mely e világ újramérésére sarkall, szinte az újrafelfedezés örömével veszi számba a már-már elveszettnek hitt üde forrásokat. Ilyesfajta benyomást vált ki a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának egy újabb színfoltja, az idegen tükörben megpillantható magyarságkép alkalmi felvillantása. Legutóbb Ivo Andrié Omér pasa című regényében mutatta fel ezeket a mozzanatokat Szappanos Balázs, a Nobel-díjas boszniai szerb író születésének nemrégi, 100. évfordulójához kapcsolódva. Izgalommal telve hangzik el a rádióbeszélgetésben, a kérdés: vajon a múlt század ötvenes éveiben játszódó regény magyar származású alakjai nem váltanak-e ki ellenszenvet a szerb olvasóból. Az elemzésen alapuló válasz egyértelmű: nem kell tartani ilyesfajta képzettársításoktól. Pedig nincsen híján a szörnyűségeknek a regényben feltáruló boszniai múlt, amelyet különböző nemzetiségű és vallású szereplők népesítenek be. De a két civilizáció határvonalán, a török, és az európai világ ütközőpontján megelevenedő végeérhetetlen történetekben az író - hidakról álmodik. A híd Andrié életművében önálló életre kel. Legjelentősebb, több mint negyven nyelvre, így a hindi nyelvre is lefordított regénykrónikájának, a Híd a Drinán-nak történetáradata a Mehmed Sokolovió nagyvezír által épített híd körül kavarog. A Drina híd egyszerre jelkép és a mindennapi élet színtere. A történetekben megfér egymás mellett a karóba húzás és a levágott emberfejek látványa a mindennapi munka elégedettségével és a szórakozás örömeivel. Mintha valami látszólagos szenvtelen távolságtartás fogná óket egybe, miközben kirajzolódik a változó korok és a benne élő, nekik engedelmeskedő emberek lelke. S ez a lélek átköltözik a hídba, mert a híd - az alatta örvénylő Drinával együtt - azonos a történelemmel, az élet folytonosságával. örökkévaló a híd Andrió regényalakjai számára. Ali hodzsa, a boszniai török, egyházi méltóság birtokában tekintélyes kereskedőként jelenti ki: „Ez nem olyan építmény, mint a többi, hanem azok közül való, amelyéket az Isten kedvére és az Isten akaratából emelnek." S a híd jó ideig nem kerül különösebb veszélybe. Amikor az Osztrák -Magyar Monarchia megszállja Bosznia-Hercegovinát, s a törökök visszavonulnak, Ali hodzsával ,,mindössze" annyi történik - minthogy a híd sorsa miatt aggódik -, hogy a menekülők a fülénél odaszögezik a hídhoz. S utána a behegedt seb mindig rosszat sejtetöen viszketni kezd, ha a Balkánon forrongásról érkeznek hírek. De 1914-ben, amikor kitört az első világháború, már egy új korszak éreztette hatását. Ali hodzsa múltba vesző konzervatív érzékenysége végképp hatástalan maradt. Nem érdektelen, hogy Fábry Zoltán épp e korszakváltás regénybeli jellemzésére figyelt fel. A tömegek emancipációja és a tömeges erőszak közötti határ elmosódására utalt az idézet, amely Fábry Európa elrablása című müvébe Andrió regényéből bekerült. Lehet, hogy az idézet filológiai érdekességeket is tartalmaz, mert Fábry talán saját maga forditotta le - nyilván németből. Mindenesetre, annak keményen pattogó szövege nem azonos Csuka Zoltán 1947-ben készült, lágyan omló regényforditásával. Az első világháború kitörése a regényben kettészakítja a hidat. S ez Ali hodzsa számára egyenlő a végítélettel. Nos, a valóságban a híd nem csak az Ottomán birodalmat, az Osztrák-Magyar birodalmat, hanem a két világháborút is túlélte. S csak nemrég került olyan szívszorító állapotba, ahogy Ali hodzsának a szemei előtt megjelent, amikor kiszenvedett. De még ennél súlyosabb dolgok is történtek. A neves vajdasági magyar irodalmár, Végei László vallott nemrég arról, hogy Ivo Andrió szobrát a boszniai Visegrádban muzulmán szabadcsapatok lerombolták, nehogy egy szerb származású író - aki egész életében az itt élő néppel azonosult - emlékműve „csúfítsa" a várost. Végei László a bánat elégikus hangján igyekezett visszafojtani a torokszorító fájdalmat: „beköszöntött az óra, amikor haldoklik az Isten..." Posztmodern barbarizmus ősi harcának nevezi Végei László Esterházy Péterrel együtt mindazt, ami ma a Balkánon lejátszódik. Az ősi harc ázonban azt is jelenti: a híd andriői-szellemképe dacol az idővel, egyet jelent az emberi alkotóerő kifogy hatatlanságával . KISS JÓZSEF AZ ALLAMHATARON TŐRTÉNT Véget ért a fő turistaidény, beköszöntött az ősz. A határátkelőhelyeken csökkent a forgalom, de a „zöld határon" nem változott ä helyzet: naponta a külföldi állampolgárok százai próbálkoznak az illegális határátlépéssel. Van, akinek kedvez a szerencse, a legtöbbjüknek nem. Minden országban megszigorították az államhatár őrzését, hogy lefüleljék az illegálisan érkező „turistákat". Pedig ezek az emberek nem azért keltek útra, hogy világot lássanak, hanem hogy jobb életkörülmények között élhessenek. Célba értek? Nem találkoztak egymással túl gyakran, mégis erős baráti szálak kötötték hármukat egymáshoz. Ha problémáik voltak, együtt beszélték meg a tennivalókat. így tehát magától érthető, hogy „világkörüli" útjukra is együtt indultak el, mégpedig úti okmányok nélkül. Nem kalandra, nyugodt, gondtalan életre vágytak, arra, hogy meg tudják keresni a mindennapi betevő falatra valót, és félre tudjanak tenni annyi pénzt, hogy a család is utánuk utazhasson. Pontos elképzelésük nem volt arról, hogy Törökországot elhagyva hol telepedjenek le, csak annyit tudtak, valamelyik nyugati országban érdemes új életet kezdeni. Amíg illegálisan a bolgár, a román, a magyar államhatáron túljutottak, elfogyott az élelmük, de nem csüggedtek el. Söt még akkor is feltalálták magukat, amikor a magyar-csehszlovák államhatár illegális átlépése után (Ipolyság térségében) a határrendőrség feltartóztatta őket. Azt állították, hogy odahaza politikailag és fizikailag is meg akarják őket semmisíteni, rokonaikat, hozzátartozóikat már meggyilkolták. Azt állították, azért tették meg ezt a hosszú utat, hogy Csehszlovákiában menedékjogot kérjenek. Mindhármukat a csehországi menekülttáborba irányították. A nyomor elől menekültek Azt, hogy Albániában milyen nehéz körülmények között élnek az emberek, nem kell különösebben bizonygatni. Hajókat rohannak meg, bárkába ülnek, hogy szülőhazájukat otthagyva mentsék a puszta életüket. Nem volt könnyű a döntés annak az édesanyának sem, aki tízéves fiával és nyolcéves kislányával elindult, hogy eljusson Németországba. „Csak annyit keressek, hogy éhen ne haljunk" - mondogatta magának és barátainak, akik igyekeztek őt erről az útról lebeszélni. „Rosszabb már nem lehet" - zárta le a vitát, és másnap útra kelt. Szerencsésen eljutott Magyarországra, ám amikor hazánk területére léptek, a határrendörségbe botlottak. Fáradtak, csüggedtek voltak, s az asszony szinte könyörögve mondta: „Uraim, engedjenek továbbmenni". A rendőrök megsajnálták a csonka családot, enni és inni adtak nekik, majd átadták őket a menekültügyi hatóságnak. Az Albániába való visszatérésről hallani sem akartak. így is, úgy is megpróbálták Amikor ők hárman elhatározták, hogy Marokkóból Németországba utaznak, ez egész egyszerűnek látszott. Úti okmánnyal rendelkeznek, s elég pénzük is van, így hát semmi sem állhat az útjukba, legalábbis így gondolták. A szlovák fővárosban megkönnyebbülten szálltak fel a bécsi gyorsvonatra. Ám a marcheggi vasútállomáson az osztrák hatóságok leszállították őket a vonatról, mert nem rendelkeztek beutazási engedéllyel. Visszairányították őket Csehszlovákiába. Ez pedig nem volt az ínyükre. Gondolkodtak, tanakodtak, mitévők legyenek. Előttük Ausztria, elég néhány száz métert megtenni, s máris túl lehetnek az államhatáron. Végül is úgy döntöttek, hogy Dévényújfalu térségében átússzék a Morva folyót. Tervük megvalósítását a határrendőrség járőre akadályozta meg. Mint nemkívánatos személyeket utasították ki őket hazánkból. Elmondhatják, hogy így is, úgy is megpróbálták, de nem volt szerencséjük. (németh)