Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám, csütörtök

1992. OKTÓBER 15. ÚJ szói KALEIDOSZKÓP 8 A fényképeket nézve és a mag­nószalagokat hallgatva az a benyo­másom, régen, nagyon régen jártam a lázongó lipótvári fegyencek között. Pedig az emlékezetes börtönzendü­lés óta, mely több hétig lázban tar­totta az országot, még három esz­tendő sem telt el. A forradalom, a szabadság.okozta eufória a börtö­nök falai mögé is eljutott. Amikor 1990 karácsonya előtt a fegyház igazgatója végigvezetett a történel­mi múltú félelmetes erődítményen, megmutatva az egyes cellákat, mű­helyeket, a börtönkonyhát és kórhá­zat, de a komor, hideg magánzárká­kat is, ahol nem egy rabot kínoztak, nyomorítottak meg. A börtönlakók között futótűzként elterjedt a hír: újságíró érkezett. Előbb békésen, majd egyre erélye­sebben követelték, hogy nemcsak néhány kiválasztott vehessen részt a beszélgetésen, de több olyan fo­goly is, akiket maguk jelölnek ki. Az ablakokon át előbb csajkák, evőesz­közök, később égő matracok, plédek röpködtek ki. Az igazgató engedett kérésüknek, sőt azt is lehetővé tette, négyszemközt találkozhassam egyesekkel. Sok megrázó történetet hallottam, vettem magnószalagra. Jó néhány testileg-lelkileg megnyo­morított emberrel találkoztam. Politi­kai foglyokkal, akik féltve őrzött és cérnagombolyagba burkolt levelüket bízták rám, kérve, juttassam el Ha­vel elnökhöz. De találkoztam „rossz" szemű gyilkosokkal is, akik öklüket rázva artikulátlan hangon or­dították, ők tulajdonképpen áldoza­tok, a kommunista rendszer áldoza­tai. Beszéltem a gátlástalan és Árva királyának becézett Babinskyval is. Természetesen ő is hangoztatta ár­tatlanságát, s volt magas rangú cin­koselvtársaira igyekezett hárítani minden felelősséget. Néhány nap múlva a rabok szóvi­vői a tévé kerekasztal-beszélgeté­sén is szóhoz jutottak. A zsenge, szárnyait bontogató demokrácia le­hetővé tette, hogy ország-világ előtt elmondják, milyenek is a „leghumá­nusabb" rendszer börtönei, hogy fo­lyik bennük az osztályellenségek át­nevelése, hogy éltek vissza jogaik­kal egyes szadista börtönőrök. Az emberek szörnyülködve, együttér­zéssel, és bizonyos fokú szimpátiá­val hallgatták a szóvivőket. Csak­hogy a néhány ártatlan és több tucat kisstílű bűnözőn kívül a kegyetlen rablógyilkosok és szadista mániáku­sok is jogot formáltak maguknak a szabadulásra, a rehabilitálásra. A január 1-i amnesztia némikép­pen csökkentette a börtönökben uralkodó feszültséget, de a nyuga­lom csak rövid ideig tartott. A bent­maradottak égbekiáltó igazságtalan­ságnak tartották, hogy rájuk nem vonatkozik a közkegyelem. Éh­ségsztrájkba kezdtek, megtagadták az engedelmességet, nem járlak munkába. A múltban kegyetlenkedő fegypröket közben elbocsátották és az új, többnyire tapasztalatlan börtönőrök egyre több engedményt tettek a militáns csoportoknak. Nem csoda, hogy azok önbizalma és kö­vetelése napról napra fokozódott. A tömeges éhségsztrájk január 4-én lázadásba csapott át, de azt még a rendfenntartó erők erőszak nélkül elfojtották. így kezdődött... a csajkák százával repültek ki az ablakokon Egy rövid időre helyreállt a rend, a fegyelem, de érezni lehetett, ez csak amolyan vihar előtti csend. A hétpróbás gazemberek késeket, szigonyokat botokat és más fegyve­reket gyártottak és várták a kínálko­zó lehetőséget. Az március elején következett be. Az 5-ös számú cel­lában három fegyenc elbarikádozta magát, az utasításokat, felhívásokat figyelmen kívül hagyták. Rövidesen a szomszédos zárkák lakói is követ­ték példájukat. Estig már 217-re nőtt a zendülők száma. Nem fogadtak el élelmet, és a börtönigazgatót és az ügyészt sem tartották megfelelő tár­gyalópartnernek. Követelték, hogy a köztársasági elnök és Alexander Dubček jöjjön közéjük, mert külön­ben önmagukra gyújtják az épületet. A helyzet komolyságát látva - már emberéletekről volt szó - a fegyházparancsnok visszaren­delte munkahelyükről a legjobban veszélyeztetett börtönőröket. Márci­us közepén a fegyencek egy része - élve a lehetőséggel, - elfoglalta a várnak nevezett épület konyháját, feltörte az élelmiszerraktárakat. Stratégiai szempontból ez sokat je­lentett, hiszen több hétre elegendő élelmiszer került birtokukba. A lázadók több mint ezren voltak, a „vezérkart" több mint 200 gyilkos alkotta. A „legénység" javarésze többszörösen büntetett nehéz fiúk­ból állt, akik tömeges szökést ter­veztek. A barikád túlsó felén levő parla­' menterek minden igyekezete hiába­valónak bizonyult, ezért március 28­án sor került az erődítmény megro­hamozására. Az akciót megelőzően kikapcsolták az áramot, elzárták a vizet, gázt. A terrorista-ellenes alakulatokat, a vörös barettosokat, az ország börtöneiből összeverbu­vált önkéntes fegyőröket és néhány katonai egységet, két harci helikop­ter, 12 páncélozott jármű és 110 farkaskutya egészítette ki. A lángba borult épületekben és körülöttük ha­marosan ember ember elleni harc alakult ki. A legelszántabb lázadók ­baltákkal, bozótvágó késekkel kény­szerítették társaikat az ellenállásra. Azt a 150 rabot, akik meg akarták magukat adni, egy égő helyiségbe zárták. A több órás drámai hadmüvelet során az egyik sérült fegyenc a ház­tetőn rekedt és elvérzett. Tizenket­ten súlyos sérüléseket szenvedtek. A hétfőtől folyó és nagyságát te­kintve egyedülálló per előkészületei a lázadás elfojtásának napján 1990. március 28-án kezdődtek és 1991. november 26-án fejeződtek be. A legfelsőbb bíróságra és ügyész­ségre közben számtalan fenyegető levél érkezett. Az egyikben például az állt, ha tovább folytatják az anyaggyűjtést, a tárgyalást vezető személyeket elteszik láb alól. A kihallgatott rabok zöme azt val­lotta, ártatlanul került az események középpontjába. Többen a börtönö­ket látogató politikai mozgalmak tag­jaira akarták hárítani a felelősséget, akik közül néhányan állítólag arra biztatták őket; ha nem teljesítik kí­vánságaikat, cselekedjenek belátá­suk szerint. Sőt, olyan mondat is elhangzott; gyújtsák fel az épületet. A vallomásokban olyan kijelentés is szerepel, mely szerint Ján Lángoš (volt szövetségi belügyminiszter) így bátorított: az egész börtönt a földdel egyenlővé tehetik. Ján Lángoš elutasítja ezeket a vádakat, és azt állítja, hogy a lázadás el­nyomása után, amikor a lipótvári fegyenceket az ország más börtöneibe szállították, több levelet kapott a raboktól, me­lyekben azt írják; nyo­mást gyakorolnak rájuk, hogy vallomásukban állít­sák azt: a belügyminiszter volt a bujtogató. Nem valószínű, hogy a jövő évbe nyúló monst­re per minden kérdésre választ ad, de feltehető­leg sok homályos ügyre derít fényt majd. Mi figye­lemmel fogjuk követni a tárgyalást és az érde­kesebb fejleményekről rendszeresen beszámo­lunk majd. ORDÓDY VILMOS a szerző felvételei MAGÁNVÁLLALKOZÓK! KERESKEDŐK! ÜZLETEMBEREK! KERESKEDELMI SZERVEZETEK, CÉGEK KÉPVISELŐM KUKULI Kft. meghívja Önöket az BŐRÁRU - RUHÁZAT DIVATBEMUTATÓVAL EGYBEKÖTÖTT üzletkötési tárgyalásra, amely 1992. X. 20-án és 21-én 10-től 16 óráig lesz a komáromi EURÓPA SZÁLLÓBAN. Kapcsolatfelvétel: tel.: 0819/43 86, fax: 0819/23 07. VK-69 Kínálat: PREVAS s.r.o GALANTA - NEBOJSA č. 1 925 31 pošta GÁŇ ELŐNYÖS ÁR, AZONNALI SZÁLLÍTÁS: rotációs hegesztő-transzformátor jtó motor + dinamó 4 1 kVA-cs járulékos berendezések transzformáto­rokhoz nagyobb árumennyiség esetén a szállítást garanciális és jótállás utáni szerviz biztosi­•lll^lllllllilBBÄÄllÄ Tájékoztatás: telefon/faxi 0707/54 70 VK-66 Nemzetközi teherfuvaroľassal foglalkozó magánvállalat a Dunaszerdahelyi járásban németül vagy angolul tökéletesen tudó adminisztrátort keres azonnali belépéssel. Tel.: 0709/92 32 25. VK-72 APRÓHIRDETÉS Hirdetések: c ÚJ szó • Eladó családi ház nagy telekkel, ga­rázzsal. Cím: Želiezovce, Fučíková 15. Érdeklődni a 0810/96237-es telefonszá­mon lehet. Ú-2779 • Eladók kutyakölykök (fekete dober­man). Cím: Gál Richard, Gáň 272. Tel.: 0707/5894. V-122 • Szoba kiadó fiatal lánynak vagy egye­dül élö nőnek Dunaszerdahelyen. Tele­fon: 0709/278 42. VS-71 ...és ha itt hirdetne?

Next

/
Thumbnails
Contents