Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám, csütörtök

1992. OKTÓBER 15. ÚJ szói KALEIDOSZKÓP 8 A fényképeket nézve és a magnószalagokat hallgatva az a benyomásom, régen, nagyon régen jártam a lázongó lipótvári fegyencek között. Pedig az emlékezetes börtönzendülés óta, mely több hétig lázban tartotta az országot, még három esztendő sem telt el. A forradalom, a szabadság.okozta eufória a börtönök falai mögé is eljutott. Amikor 1990 karácsonya előtt a fegyház igazgatója végigvezetett a történelmi múltú félelmetes erődítményen, megmutatva az egyes cellákat, műhelyeket, a börtönkonyhát és kórházat, de a komor, hideg magánzárkákat is, ahol nem egy rabot kínoztak, nyomorítottak meg. A börtönlakók között futótűzként elterjedt a hír: újságíró érkezett. Előbb békésen, majd egyre erélyesebben követelték, hogy nemcsak néhány kiválasztott vehessen részt a beszélgetésen, de több olyan fogoly is, akiket maguk jelölnek ki. Az ablakokon át előbb csajkák, evőeszközök, később égő matracok, plédek röpködtek ki. Az igazgató engedett kérésüknek, sőt azt is lehetővé tette, négyszemközt találkozhassam egyesekkel. Sok megrázó történetet hallottam, vettem magnószalagra. Jó néhány testileg-lelkileg megnyomorított emberrel találkoztam. Politikai foglyokkal, akik féltve őrzött és cérnagombolyagba burkolt levelüket bízták rám, kérve, juttassam el Havel elnökhöz. De találkoztam „rossz" szemű gyilkosokkal is, akik öklüket rázva artikulátlan hangon ordították, ők tulajdonképpen áldozatok, a kommunista rendszer áldozatai. Beszéltem a gátlástalan és Árva királyának becézett Babinskyval is. Természetesen ő is hangoztatta ártatlanságát, s volt magas rangú cinkoselvtársaira igyekezett hárítani minden felelősséget. Néhány nap múlva a rabok szóvivői a tévé kerekasztal-beszélgetésén is szóhoz jutottak. A zsenge, szárnyait bontogató demokrácia lehetővé tette, hogy ország-világ előtt elmondják, milyenek is a „leghumánusabb" rendszer börtönei, hogy folyik bennük az osztályellenségek átnevelése, hogy éltek vissza jogaikkal egyes szadista börtönőrök. Az emberek szörnyülködve, együttérzéssel, és bizonyos fokú szimpátiával hallgatták a szóvivőket. Csakhogy a néhány ártatlan és több tucat kisstílű bűnözőn kívül a kegyetlen rablógyilkosok és szadista mániákusok is jogot formáltak maguknak a szabadulásra, a rehabilitálásra. A január 1-i amnesztia némiképpen csökkentette a börtönökben uralkodó feszültséget, de a nyugalom csak rövid ideig tartott. A bentmaradottak égbekiáltó igazságtalanságnak tartották, hogy rájuk nem vonatkozik a közkegyelem. Éhségsztrájkba kezdtek, megtagadták az engedelmességet, nem járlak munkába. A múltban kegyetlenkedő fegypröket közben elbocsátották és az új, többnyire tapasztalatlan börtönőrök egyre több engedményt tettek a militáns csoportoknak. Nem csoda, hogy azok önbizalma és követelése napról napra fokozódott. A tömeges éhségsztrájk január 4-én lázadásba csapott át, de azt még a rendfenntartó erők erőszak nélkül elfojtották. így kezdődött... a csajkák százával repültek ki az ablakokon Egy rövid időre helyreállt a rend, a fegyelem, de érezni lehetett, ez csak amolyan vihar előtti csend. A hétpróbás gazemberek késeket, szigonyokat botokat és más fegyvereket gyártottak és várták a kínálkozó lehetőséget. Az március elején következett be. Az 5-ös számú cellában három fegyenc elbarikádozta magát, az utasításokat, felhívásokat figyelmen kívül hagyták. Rövidesen a szomszédos zárkák lakói is követték példájukat. Estig már 217-re nőtt a zendülők száma. Nem fogadtak el élelmet, és a börtönigazgatót és az ügyészt sem tartották megfelelő tárgyalópartnernek. Követelték, hogy a köztársasági elnök és Alexander Dubček jöjjön közéjük, mert különben önmagukra gyújtják az épületet. A helyzet komolyságát látva - már emberéletekről volt szó - a fegyházparancsnok visszarendelte munkahelyükről a legjobban veszélyeztetett börtönőröket. Március közepén a fegyencek egy része - élve a lehetőséggel, - elfoglalta a várnak nevezett épület konyháját, feltörte az élelmiszerraktárakat. Stratégiai szempontból ez sokat jelentett, hiszen több hétre elegendő élelmiszer került birtokukba. A lázadók több mint ezren voltak, a „vezérkart" több mint 200 gyilkos alkotta. A „legénység" javarésze többszörösen büntetett nehéz fiúkból állt, akik tömeges szökést terveztek. A barikád túlsó felén levő parla' menterek minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, ezért március 28án sor került az erődítmény megrohamozására. Az akciót megelőzően kikapcsolták az áramot, elzárták a vizet, gázt. A terrorista-ellenes alakulatokat, a vörös barettosokat, az ország börtöneiből összeverbuvált önkéntes fegyőröket és néhány katonai egységet, két harci helikopter, 12 páncélozott jármű és 110 farkaskutya egészítette ki. A lángba borult épületekben és körülöttük hamarosan ember ember elleni harc alakult ki. A legelszántabb lázadók baltákkal, bozótvágó késekkel kényszerítették társaikat az ellenállásra. Azt a 150 rabot, akik meg akarták magukat adni, egy égő helyiségbe zárták. A több órás drámai hadmüvelet során az egyik sérült fegyenc a háztetőn rekedt és elvérzett. Tizenketten súlyos sérüléseket szenvedtek. A hétfőtől folyó és nagyságát tekintve egyedülálló per előkészületei a lázadás elfojtásának napján 1990. március 28-án kezdődtek és 1991. november 26-án fejeződtek be. A legfelsőbb bíróságra és ügyészségre közben számtalan fenyegető levél érkezett. Az egyikben például az állt, ha tovább folytatják az anyaggyűjtést, a tárgyalást vezető személyeket elteszik láb alól. A kihallgatott rabok zöme azt vallotta, ártatlanul került az események középpontjába. Többen a börtönöket látogató politikai mozgalmak tagjaira akarták hárítani a felelősséget, akik közül néhányan állítólag arra biztatták őket; ha nem teljesítik kívánságaikat, cselekedjenek belátásuk szerint. Sőt, olyan mondat is elhangzott; gyújtsák fel az épületet. A vallomásokban olyan kijelentés is szerepel, mely szerint Ján Lángoš (volt szövetségi belügyminiszter) így bátorított: az egész börtönt a földdel egyenlővé tehetik. Ján Lángoš elutasítja ezeket a vádakat, és azt állítja, hogy a lázadás elnyomása után, amikor a lipótvári fegyenceket az ország más börtöneibe szállították, több levelet kapott a raboktól, melyekben azt írják; nyomást gyakorolnak rájuk, hogy vallomásukban állítsák azt: a belügyminiszter volt a bujtogató. Nem valószínű, hogy a jövő évbe nyúló monstre per minden kérdésre választ ad, de feltehetőleg sok homályos ügyre derít fényt majd. Mi figyelemmel fogjuk követni a tárgyalást és az érdekesebb fejleményekről rendszeresen beszámolunk majd. ORDÓDY VILMOS a szerző felvételei MAGÁNVÁLLALKOZÓK! KERESKEDŐK! ÜZLETEMBEREK! KERESKEDELMI SZERVEZETEK, CÉGEK KÉPVISELŐM KUKULI Kft. meghívja Önöket az BŐRÁRU - RUHÁZAT DIVATBEMUTATÓVAL EGYBEKÖTÖTT üzletkötési tárgyalásra, amely 1992. X. 20-án és 21-én 10-től 16 óráig lesz a komáromi EURÓPA SZÁLLÓBAN. Kapcsolatfelvétel: tel.: 0819/43 86, fax: 0819/23 07. VK-69 Kínálat: PREVAS s.r.o GALANTA - NEBOJSA č. 1 925 31 pošta GÁŇ ELŐNYÖS ÁR, AZONNALI SZÁLLÍTÁS: rotációs hegesztő-transzformátor jtó motor + dinamó 4 1 kVA-cs járulékos berendezések transzformátorokhoz nagyobb árumennyiség esetén a szállítást garanciális és jótállás utáni szerviz biztosi•lll^lllllllilBBÄÄllÄ Tájékoztatás: telefon/faxi 0707/54 70 VK-66 Nemzetközi teherfuvaroľassal foglalkozó magánvállalat a Dunaszerdahelyi járásban németül vagy angolul tökéletesen tudó adminisztrátort keres azonnali belépéssel. Tel.: 0709/92 32 25. VK-72 APRÓHIRDETÉS Hirdetések: c ÚJ szó • Eladó családi ház nagy telekkel, garázzsal. Cím: Želiezovce, Fučíková 15. Érdeklődni a 0810/96237-es telefonszámon lehet. Ú-2779 • Eladók kutyakölykök (fekete doberman). Cím: Gál Richard, Gáň 272. Tel.: 0707/5894. V-122 • Szoba kiadó fiatal lánynak vagy egyedül élö nőnek Dunaszerdahelyen. Telefon: 0709/278 42. VS-71 ...és ha itt hirdetne?