Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám, csütörtök

1992. OKTÓBER 15. ÚJ szói GAZDASÁG 6 Ha nehézkesen is, de halad az egykori földtulajdonosok kárpótlása, ó'k maguk vagy örökö­seik lassan szinte kivétel nélkül elhatározásra jutnak földügyük rendezésének kérdésében, így az sem csoda, hogy az illetékes hivatalok munkája jócskán gyarapodott, s az ügyintézés — különösen Szlovákiában — eléggé vontatottan halad. Az is tény, hogy a törvény a benne már úgy-ahogy eligazodó, a restitúcióra igényt tartó földtulajdonosok számára még mindig rejte get újabb és újabb „csapdákat", ezért talán nem érdektelen, ha a paragrafusokban jártas ta nácsadóink segítségével olykor mi is felhívjuk olvasóink figyelmét teendőikre, a földtörvény ben szereplő legközelebbi határidőkre. Bizonyára vannak még olyanok is, akik csak mostaná ban döntöttek végérvényesen, hogy földjük ügyében lépnek, de még mindig tanácstalanok tulajdonképpen hol is kezdjék, mit is kérhetnek. Elsősorban az ő figyelmükbe ajánljuk alábbi összeállításunkat. A konfiskáltak jogairól és elvett mezőgazdasági ingatlanaik visszaigénylésének jogi hátteréről már többször írtunk. így most csak annyit: mindazok a csehszlovák ál­lampolgárok, akik a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén ál­landó lakhellyel rendelkeznek, ós nem lettek a 33/1945-ös SZNT ren­delet alapján bíróságilag elítélve, konfiskált mezőgazdasági ingat­lanaikat (földet, épületet, építményt, szőlőt, gyümölcsöst) visszakapják, amennyiben ilyen jellegű igényüket 1992. december 31-ig érvényesítik. Azok számára, akik ezt eddig nem tették meg, dr. Világi Oszkár ma­gánügyvéd, lapunk jogi tanácsadója révén nyújtunk segítséget. .A konfiskált ingatlan visszakéré­sére a földtörvény (229/1991 Tt. sz.), illetve a módosított változat (93/1992 Tt. sz.) 6-os paragrafusának (2) be­kezdése ad lehetőséget. Ez utóbbi egyben kimondja, hogy a konfiskál­tak a kárpótlásra is jogosultak. Mit tegyen tehát az, akinek (szüle­inek, nagyszüleinek vagy más örök­hagyójának) konfiskáiták mezőgaz­dasági ingatlanát? Először is menjen el a telekkönyvi hivatalba és kérje ki a konfiskált me­zőgazdasági ingatlanra a birtoklapot (telekkönyvi kivonat). Fontos tudni, hogy a telekkönyvi betéten (általá­ban) jelölve van a konfiskáció ténye, de az érintett személy (illetve örökö­se) a konfiskációról szóló végzést ennek ellenére nem köteles bemu­tatni, vagyis az állami levéltárból semmiféle bizonylatot sem kell ki­kérnie. Azért nem, mert a konfiská­ció ténye elégséges jogalap a visz­szaigénylésre. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a konfiskáció mellett a 33/45 Tt. SZNT rendelet alapján bírósági ítélettel is sújtották a volt tulajdonost. Ő mezőgazdasági ingatlanját nem kaphatja vissza. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a bíróságilag elítélteket szinte kivétel nélkül kitelepítették.) gának átadásáról. Ez nagyon fontos, ezért külön is hangsúlyozni kell. Az érdekelt felek nem az ingatlan ki­adására (használatba vételére), ha­nem a tulajdonjog átadására kötnek szerződést. Ezt a szerződést a földhivatal jóváhagyja, a jóváha­gyott és jogerőre emelkedett döntés alapján a konfiskált mezőgazdasági ingatlan az állam tulajdonából visz­szakerül az eredeti tulajdonosra, il­KONFISKALTAK KÁRPÓTLÁSA Miután az érdekelt (jogosult) sze­mély megkapta a telekkönyvi kivo­natot, ennek alapján beadvánnyal fordul a földhivatalhoz. Beadványá­ban kéri tulajdonának visszaadását, megnevezi a betét- és parcella­számmal jelölt ingatlant, amfian>db.erL elhunyt az eredeti (konfiskált) tulajdo­nos, akkor azt is lefrja, hogy ő milyen alapon jogosult (örökös) személy. Beadványa alapján a konfiskált vagyont visszakérő a földhivataltól formanyomtatványt kap. Ezt kitölti, s elmegy ahhoz a jogi személyhez (mezőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság stb.), amely konfiskált mezőgazdasági ingatlanát használ­ja. A mezőgazdasági ingatlant hasz­náló jogi személy és a konfiskált me­zőgazdasági ingatlant visszakérő (természetes) személy egyezséget köt az ingatlan (föld stb.) tulajdonjo­letve annak örököse(i) tulajdonába. Mivel az ügymenet annyira hosz­szú, hogy már majdnem felér egy kálváriával, nem lényegtelen a kér­dés, a konfiskált ingatlan tulajdono­sa mikor s mivel tesz eleget 1992. ^december 31-én. lejáró köteles­ségének? Akkor s azzal, amikor a telekkönyvi kivonat alapján a földhi­vatalban érvényesítette jogát, va­gyis átadta beadványát, hogy ő mi­lyen alapon és milyen konfiskált me­zőgazdasági ingatlan visszaigény­lésére jogosult. Nem érdektelen elmondani, hogy a konfiskált mezőgazdasági ingat­lant — amennyiben a tulajdonos már elhunyt — a törvényben feltün­tetett jogosult személy(ek) közül bárki visszakérheti(k). Igy megtör­ténhet, hogy néhány örökös közül egy visszakéri a konfiskált mező­gazdasági ingatlant, s mivel ilyen esetben nincs szükség póthagyaték­ra, azt a többi jogosult személy tud­ta nélkül a nevére írathatja. A hop­pon maradottaknak lehetőségük van 1992. december 31-e után hat hónapon belül kérni a bíróságot, hogy kötelezze az új tulajdonost, hogy tulajdonát megossza a többi jogosult személlyel, tehát az igazsá­gos osztozkodást. Ebből részben már az is következik, hogy amennyi­ben a konfiskált mezőgazdasági in­gatlant 2-3 (10-30) jogosult személy közösen kéri vissza, akkor pótha­gyaték, sőt az örökrészeket egyenlő arányban elosztó közjegyzői bi­zonylat nélkül kerül a mezőgazdasá­gi ingatlan egyenlő arányban a jogo­sultak tulajdonába. Vannak esetek, amikor a konfis­kált mezőgazdasági ingatlant a kisa­játítás után magánszemély (nem az állam) nevére írták, illetve beépítet­ték. Ebben az esetben nem az érte-' deti földterület jár vissza, hanem a konfiskált föld helyett a földhivatal ajánlatára a Szlovák Földalaptól pótföldet kap a tulajdonos, illetve ha a jogosult ezzel nem ért egyet, akkor lehetséges anyagi kárpótlás is. Aki midnezt tudja, sőt már vissza­kérte és -kapta konfiskált mezőgaz­dasági ingatlanát, arról se feledkez­zen meg, hogy visszakapott tulajdo­na után, akárcsak mindenki más kárpótlást (is) kérhet. De 1992. de­cember 31-án ez a joga is elévül. -f­A BIZONYÍTÁS A JOGOSULT SZEMELY FELADATA Átmeneti szünet után sokak szá­mára ismét napi olvasmánnyá vált a földtörvény. Ezúttal elsősorban a kárpótlással foglalkozó paragrafu­sai állnak a figyelem középpontjá­ban, mivel az ilyen jellegű jogok ér­vényesítésének záros határideje december 31-e. Pongrácz László dunaszerdahelyi magánügyvéddel, lapunk jogi tanácsadójával azt vet­tük számba, hogy kik és miért kér­hetnek kárpótlást. — Aki kárpótlási ügyben érde­kelt, az a saját érdekében okvetle­nül tanulmányozza át a földtörvény második részét, illetve a negyedik rész 20. és 21. paragrafusát. Ezt azért mondom ilyen hangsúllyal, mivel a földtörvényben lefektetett kárpótlási alapelvek közül elsősor­ban a konfiskált földek, valamint az élő ós holt leltár kérdése került be a köztudatba. Annak ellenére, hogy a földtörvény az egykor átvett és elvett mezőgazdasági vagyon kap­csán a kárpótlás sokkal szélesebb körét teszi leheteővé. • Például? — Mivel biztosra veszem, hogy a legtöbb csalódást okozza majd, az első helyen azt az egykori földterü­letet, szántót említem, amelynek helyén ma kavicsbánya, esetleg abból lett szeméttelep van, vagy .időközben beépítették a területet. Megtörténhet, hogy az ilyen földte­rület tulajdonosa, illetve a fölterület alapján jogosult személy pótföldet kért és kapott a mezőgazdasági . üzemtől, és ezzel megnyugodott. Vesztére, mivel a tönkretett vagy beépített földterületre december 31-ig kárpótlási igényt kell beadni. A jogosult személy kárpótlási igé­nyét annál a jogi személynél, vagy annak jogutódjánál érvényesíti, amelyik az elvett földet időközben más célra hasznosította. A jogosult személy beadványa alapján a köte­les személy, mivel saját földje nincs, a tönkretett, beépített helyett a Szlo­vák Földalaptól igényel, pontosab­ban vásárol földet. Ezt adja vissza a kárpótlást igénylőnek, feltéve, hogy az érdekelt felek nem egyeznek meg másként. • Ki kérhet kárpótlást és miként bizonyíthatja jogosultságát? — A jogosult személy fogalmát a 4-es paragrafus szabályozza. Ezzel kapcsolatosan annyit, hogy a földtörvény a jogosult személy fo­galmát tágabban értelmezi mint a Polgári perrendtartás és a Köz­jegyzői rend az örökös fogalmát. A jogosult személynek két dolgot kell bizonyítania. Egyrészt a jogosult­ság tényét, másrészt a tulajdonjo­got. Az előbbihez a születési bizo­nyítvány, a személyazonossági igazolvány, hagyatéki végzés, ha­lotti anyakönyvi kivonat elegendő bizonyítási alap. A földtuladonjog esetében telekkönyvi kivonat és azonosítás kell. Bonyolultabb az eljárás az épületeknél, főieg ha nin­csenek feltüntetve a kataszteri tér­képen és a telekkönyvi bejegyzés is hiányzik az épületről. Szóba jöhet még a tervrajz, építkezési enge­dély, az átvételről, eladásról szóló elismervény, esetleg becsületbeli nyilatkozat vagy tanúvallomás. Sok mezőgazdasági szövetkezetben el­fogadják ezeket az okmányokat. Itt jegyzem meg, hogy a bizonyítás a jogosult személy feladata.. A tör­vény csak akkor vonatkozik a köte­les személyre, ha a jogosult személy kérelmét megfelelő okmányokkal tudja bizonyítani. • Csakhogy a telekkönyvben, a geodézián és a közjegyzőségen hosszú a várakozási idő. — Az esetenként hosszúra nyúló ügyintézés miatt a kárpótlástól sen­ki sem esik el. A december 31-i ha­táridő a kárpótlási igény érvényesí­tésére vonatkozik és nem az okmá­nyok előterjesztésére. Tehát az, aki az év végéig beadja igényét, és mondjuk az azonosítást csak 1993 áprilisában kapja meg, kárpótlási jogigényét nem veszti el, csupán az őt megillető részt utalják ki később. Mivel a kárpótlásnak számos for­mája van, jó, ha a jogosult személy szakértővel is konzultál. Sokan ugyanis keverik a fogalmakat. Fő­leg az élő és holt leltár kiadását fel­tételező „mezőgazdasági tevé­kenységet folytat" megfogalmazást értelmezik sokféleképpen. Megfe­ledkeznek például arról, hogy ilyen tevékenység bérelt földön is foly­tatható, s ez elegendő alap például a gép- és traktorállomásokkal szembeni kárpótlási igény érvé­nyesítésére. Az annak idején átvett mezőgazdasági gépek ugyanis nem „kötődtek" okvetlenül mező­gazdasági földterülethez. • Aki kárpótlásának értékét transzformációs vagyoni betétjé­hez számíttatja hozzá, annak nincs gondja. Más a helyzet azokkal, akik a kárpótlás értékét — mert gazdálkodnak — a transzformáci­ós vagyoni betéttel együtt szeret­nék kiváltani. A bonyodalom abból ered, hogy a vagyoni betét kiadásá ­ra a földtörvény és annak novellája, illetve a transzformációs törvény más-más határidőt ad meg. — Ráadásul a földtörvény no­vellájában a határidőt szerencsét­lenül módosították, mivel csak az egyik 12 hónapos határidőt változ­tatták meg. A transzformációs va­gyoni betét kiadására a 90 nap egyértelmű. Legjobb, ha az élő és holt leltár, valamint az egyéb kár­pótlás értékét is ezzel együtt inté­zik. Ha nem ezt teszik, a transzfor­málódott mezőgazdasági szövet­kezet helyzetét nehezítik. Olyan példákat is ismerek, hogy a mező­gazdasági szövetkezet a kárpótlási vagyoni betétből előlegként már ki­adott részt, és ha majd arra kerül a sor, végérvényesen elszámolnak. • Az állami gazdaságokban, illet­ve a gép- és traktorállomások ese­tében nincs transzformációs va­gyonibetét, aminek kiadását a kár­pótlás értékének kiadásával lehet­ne összekapcsolni. — Transzformációs tételek va­lóban nincsenek, de a törvény az állami gazdaságok, illetve a gép­és traktorállomások számára is le­hetővé teszi az értékek kiadását. A törvényben javasolt időpont ugyanis csak egy végső határidő, s ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amennyiben a kárpótlásra jo­gosult személy teljesíti az érték ki­váltásának feltételeit, akkor az ér­dekelt felek egy korábbi időpont­ban is megegyezzenek. (egri) NEM LETT SZABAD A \ VÁGSELLYEI TAPASZTALAK A vágsellyei mezőgazdasági szövetkezet tagjai az el; dasági, politikai és szociális megpróbáltatásai ellenére; legfontosabb teendőjüknek, hogy az egykoron a város é zó falu (Vágkirályfa, Vághosszúfalu és Vecse) szövetke zott közös mezőgazdasági üzemet a kor divatja szerint jék. A mintegy 3500 hektáros mezőgazdasági nagyüzen közös hajóban eveznek az agrárreform és a transzform lámos és zavaros vizein. Bár nagy nehézségekkel, de e A szövetkezeti vagyon transzfor­mációja nyomán 1760 jogosult sze­mély várja sorsa jobbra fordulását a vagyonnevesítés következetes megvalósításától. Horváth László, a transzformációs és kárpótlási ügyek felelőse mostanában már kissé megkönnyebbülten állítja, a munka dandárján túl vannak. Eddig folya­matosan mintegy 1000 hektárnyi te­rület tulajdonosa bizonyította doku­mentumok alapján a földhöz való tu­lajdonjogát, velük tehát nincs gond. — Sajnos, a törvény olyan rövid határidőket szabott meg a tulajdon­jog bizonylatokkal való igazolására, hogy az illetékes hivatalok nem győ­zik kielégíteni az igényeket. Objektív ' okok miatt mi sem tehetünk mást, minthogy nem tartjuk magunkat szi­gorúan a törvény által előíret idő­pontokhoz, hanem folyamatosan is elfogadjuk a tulajdonjogot igazoló dokumentumokat. Ezzel kapcsolat­ban bízunk abban, hogy a köztár­sasági kormányok hatáskörébe ke­rülő transzformációs törvényben si­kerül kitolni a határidőket legalább 1944-ig. Eddig az időpontig már reá­lis az esélye annak, hogy minden tu­lajdont hitelt érdemlően bizo­nyítsanak — állította, s mintegy szavait igazolandó az egyik jogosult személy éppen ottlétemkor hozta be a tulajdonjogát igazoló bizonylato­kat. A földtulajdon bizonyításának gondjain kívül az egyik legtöbb vi­hart kiváltó intézkedés az ún. hektár­normatíva bevezeti sellyei szövetkezeti különösebb nehézs sek nélkül átültetnie Annak ellenére, ho lun a közös szövet lépést követően elt< és holt leltárt iga; mok. — Az elején mi i hogy a szabad a\ megalapozatlan kő jává válik a szöveti lentkezések során tunk olyan vissz nyekkel, amelyel­volt, hogy túlzottak rom szövetkezel fennmaradtak a bi; követeléseket össz tani az eredetŕnda szúfalun — ahol mentumok eltűntei mációs tanács dö akkor fogadtuk el igazoló bizonylatol donos két tanú i alátámasztotta. A gadták ezt a meg módszer alkalmas túlzott követelések a falubeliek nagyc mást — s már mi tárkönyveket, ame műen kiolvasható, vitt be a közösbe, i pott érte. Amint az a doki derült, a szövetke DOKUMENTUMCSALOGA Sokan vélekedtek úgy a restitúci­ós és transzformációs törvényt ki­egészítő egyes rendelkezésekről, főleg a legtöbb rejtett vágyat és el­lenszenvet kiváltó hektárnomatívá­ról, hogy ez lesz az utolsó bevert szög a szövetkezetek koporsójába. Több mint egy év tapasztalatai alap­ján azonban megállapítható, hogy a jóslat nem vált be. Csak a pontos­ság kedvéért idézzük fel az idevágó kormányrendelet alapvető filozófiá­ját, amely abból indult ki, hogy az erőszakos szövetkezetesítés idő­szakában bizony gyakran kény­szeríteni kellett a földtulajdonoso­kat, hogy földjükkel és termelőesz­közeikkel belépjenek a közösbe. Az erőszakos kollektivizáció so­rán alkalmazott lelki és fizikai kény­szer sikerein felbuzdulva az akkori „illetékes szervezők" nem mindig tö­rődtek az olyan formaságokkal, hogy a bevitt állatokról és eszközök­ről pontos leltárt készítsenek, netán meg is őrizzék azokat. Elég volt, ha a gazda nyilvánosan vagy titokban aláírta a belépési akkori ballépése szándékával szüle lási törvény arr amely alapján, akii les dokumentumol szövetkezetbe bev azok értékét, azok vagyonérték-számi vitt földjük után hek korona értékű vag^ vá a transzformál törvény idevágó rer ján a már ismeöQ: kulcs szerint 30 szá dést eredményyez; rulő szövetkezeti va A rendelkezés é. kor joggal féltették ket attól, hogy a túl miatt rövid idő alat nek. Erre mi történt? dó-halogató taktika előkerültek a különt tások a szövetkeze sufnik, fiókok aljárč egészen pontosn nyí

Next

/
Thumbnails
Contents