Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám, szerda

1992. OKTÓBER 14. ÍÜJSZÓM SPORT PLUSZ 10 Már a barcelonai olimpiai játékok során gondjai voltak az atlétakirály Carl Lewls-nak az újságíráskodással. Végül Is megnyugodtak a haragra ger­jedt szakvezetők, de a hírneves ame­rikai sportolót továbbra is üldözik a nam kevésbé híres újságírók. Az sem számít, hogy a nyolcszoros olimpiai bajnok ŕiohéz ezreseket kér az írásai­árt. A zürichi Sporban megjelent terje­delmes Lawis-cikk sok érdekes gon­dol atot tartalmaz, amelyeket rokon­szenvvel fogadott a sportvilág. Ismét felemelte hangját a dopping el­lan. Azonnali vérdopping-ellenőrzést sürget, rajtaütésszerű ellenőrzést az edzéseken. Mindazt annak érdekében, megtisztítani az atlétikát a legnagyobb rákfsnéjétől, a drogtól. Amikor a dop­pingról és saját személyéről elmélkedik, azt írja, ő csak egyetlen doppingszert használ: a Santa Monica Track klubban uralkodó csapatszellem doppingját. „Ez biztosítja számunkra maradéktalanul a koncentrálást, még az olyan hosszú és Igényes szezonban is, mint az idei volt. Különböző számokban vannak szuperatlátáink, akik mindig képessé csúcsteljesítményre." Csak halkan je­gyezzük meg, nem ingyen. Ben Johnsonn?.l kapcsolatban megje­gyezte, szöuli botránya egyrészt rossz hatást tett a 88-as játékokra, és szinte ka­tasztrofális csapást mért az atlétikára, másrészt viszont elindította a dopping el­leni szigorú és könyörtelen harcot. „Johnson botrányát követően az atlé­tika világában agresszív antidopping­• program kezdődött, s ezzel a sportág elindult a megtisztulás útján." Ennek ellenére Lewis nem teljesen elégedett a vizsgálatokkal, gyakoribb szúrópróbákat követel, ós azt írja, ki kell azokat terjesz­teni több sportolóra. Egyáltalán nem érez együtt azokkal, akiket rajtacsíptek a dop­pingoláson, ezért szigorú büntetést köve­tel Krabbe és mások számára. Vélemé­nye: ha leleplezik a csalókat, minden te­ketória nélkül nyilvánosan ítéljék el őket. Szeretné, ha javulnának a vizsgálatok módszerei. „Be kell vezetni a vérdop­plng-ellenőrzést." Azt ajánlja, hogy rendkívüli figyelmet szenteljenek az edzések során végzett ellenőrzéseknek, főleg azoknak a sportolóknak az eseté­ben, akik eleve gyanúsak (Lewis már a ró­mai világbajnokságon hangoztatta, Ben Johnson nem tiszta; nem hittek neki...). „Négy évvel a Johnson-affér után és Krabbe esztendejében nem kell saj­nálni a pénzt a modern laboratóriu­mok tökéletesítésére. Megéri, mert az atléták tönkretehetik magukat és megutáltatják a nézőkkel a sportá­gat." Lewis cikke befejezéseként saját jövő­jéről is szól: „Nem akarok búcsúzni, nincs vége karrieremnek." Panaszko­dik, hogy sok újságíró állandóan 31 esz­tendejét emlegeti, mondván, ez a kor már nem „vág" egy vágtázónak. „Amikor az 1996-os olimpiával kapcsolatban tesznek fel kérdéseket, hangjukban nyilvánvalóan érzem a szkepticizmust és az iróniát. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig ott lehetek a világ élvonalában. Megpróbálok ki­bírni még néhány évet..." „Karrierem során az 1984-es Los An­geles-i olimpiához fűztem nagy reménye­ket, négy évvel később Szöulhoz. Szép emlékek, senki sem veheti el tőlem. Most Atlanta '93-ré! kezdek gondolkodni. Ha minden a terveknek megfelelően zajlik, negyedszer is ott lehetek az olimpián. Hihetetlenül szép lenne, ha pályafutásom ott fejeződne be, ahol elkezdődött: az USA-ban rendezett olimpián..." (tv) „PAPP ELVTÁRS, MILYEN DOLOG AZ..." VISSZAVONULT A HÁROMSZOROS OLIMPIAI BAJNOK MINT MÁR ARRÓL HÍRT ADTUNK, F[NN FILM KÉSZÜLT PAPP LÁSZLÓRÓL, A HÁROMSZOROS MAGYAR OLIMPIAI BAJNOK ÖKÖLVÍVÓRÓL AZ 50 PERCES ALKOTAS BEMUTATÓJA UTÁN PAPP LÁSZLÓ BEJELENTETTE, VÉGLEG VISSZAVONUL AZ EDZŐSKÖDÉSTŐL. AZ ALÁBBI IN­TERJÚ A KÉPES NEMZETI SPORTBAN JELENT MEG PETERDI PÁL TOLLÁBÓL Jön az ellenfényben, simán beférne az 1947­es sziluettjébe. Korkülönbség alig van közöt­tünk, akár a bátyja lehetnék. Mindketten kap­tunk már néhány |ókora pofont. A különbség annyi, hogy ő adott is. Sötét öltöny, fehér ing, ezüst nyakkendő'. — Ja, úrnak születni kell. A paraszt nő, mint a gomba. Tízre beszéltük meg, aztán áttetted tizenket­tőre. Miért? — Divatbemutatón voltam. Mint manöken? — Mindjárt jól bevágok egyet. Sportcuccokat mutattak. Hogy talán az asszony üzletébe... És? — Almás. Ki vesz ma tízezerért dzsekit a Te­rézvárosban?... Na, beülünk ide? Beülhetünk. — Menj előre! Csak ön után, uram. Udvarias vagy. — Naná. Volt gyerekszobám. Tényleg? — Persze. A Fóti út, végig. Egy pohár sört, le­gyen szíves! Piálsz? — Ha ez piálás... Piáltál? — Igazán soha. Volt idő, amikor a haverok elci­peltek, de úgy igazán soha. Már a legkisebb tétel­től olyan beteg leszek, mint a patikus kutyája. Mázlista. Apropó, mindig kérdezni akartam: honnan ez az albérleti duma? A papplaciádák már szlogenné váltak. „Bevágtam egyet az ete­tőjébe"... „Fejére állt, mint a jancsiszeg"... „Le­konyult a porszívója, mint a templomkilincs"... „Ki-be Járt a szeme, mint az asztalfiók"... — öregem, Angyalföld nagy nyelviskola. Az­tán úgy van az, hogy a hülyeség mindig könnyeb­ben jut az ember eszébe. Jön az magától. Ezt ismerem. Ebből élek. Csakhogy kár lebe­csülni ezt a bunyósdumát. A meglepő hasonla­taival, a rendkívüli szóhasználatával, egész nyelvi invenciójával már szinte irodalmi kate­gória. — Na, azért köztem és Thomas Mann között nem a célfotó fog dönteni. Bár az igaz, hogy sokan csípik az ilyen szöveget. Azért is hívnak annyi él­ménybeszámolóra. Stimmel. A népszerűséget hogyan viseled? — Jó lélekkel. Jön egy pofa: „Szia, haver. Em­lékszel, hogy elvertelek negyvenötben a BVSC­ben? Mire te? — Mondom neki: „Ne is említsd, pajtás, ma is fáj tőle a pacekom. És éjszakánként sírva ébredek." Hadd örüljön az ipse. Közben pedig esküdni mer­nék: ezt a tagot én még a büdös életben nem lát­tam. Tényleg fáj a bunyó? — Neked legyen mondva. Még egy győztes meccs után is a csillagokat látod. A ringben észre sem veszed. Aztán beállsz a zuhany alá, rácsurog a forró víz a horzsolásokra, a kék flekkekre, akkor már vonyítani kell az embernek. Aztán beleha­rapsz egy zsömlébe, zutty, ezer volt, szinte szikrá­zik az állkapcsod. De hát ez van, ezt kell szeretni. Mit nem kell szeretni? — Én legkevésbé az irigy embereket szeretem. Vannak? — Mindig is voltak. Azt mondja nekem az OTSH elnöke, már jó régen: „Abba kell hagyni ezt a profiságot, Papp elvtárs. Milyen dolog az, hogy egy melós havi bére háromezer forint, maga meg hetvenezret keres félóra alatt?" Mondtam neki: „Ha majd maga is háromezerért fog melózni, én is , abbahagyom." Ezt az embert én nagyon nem sze­rettem. A mai profiknak egyszerűbb? — Sokkal. Összehasonlíthatatlanul. Őket meg te irigyled? •—Soha. Aki tehetséges ós becsületesen dolgo­zott érte, az mindent megérdemel. Ha ma lennél tizennyolc éves, újrakezde­néd? — Biztos. Hol van ma egy tizennyolc éves srác, aki azt csinálja, amit mondanak neki? Mindenki azt csinál, amit akar. Ez jó? — Jó lenne, ha mindegyik azt akarná, amit tud, amit szeret. De mihelyt elérnek egy szintre, mind­járt itt fáj, ott fáj... Mi hat heteket, két hónapokat töltöttünk Tatán. Úgy, hogy közben haza sem lehe­tett menni. Gondolod, hogy egy mai srácot rá le­hetne 'venni ilyesmire? Sžóval nem szereted az irigy embereket... — Meg a lustákat, a gonoszokat, a nagyképűe­ket... Mit szeretsz? — Hazamenni. Jót kajálni. Az asszony úgy főz, mint senki a világon. Elhancúrozni a családdal. A retyerutyával. Leülni a tévé elé... Jót durmolni a tévé előtt? — Naná. A múltkor is ülök ott, kapcsolgatom a csatornákat, jó későn. Egyszer csak felráz a fele­ségem, te meg micsoda disznóságokat nézel itt? Kisült, hogy már rég valami pornó ment. Össze is szidtam az asszonyt, nem tudtál volna előbb éb­reszteni?... Szeretek néha kicsit zsugázni, kirán­dulni, pecázni... Kiskertben matatni... — Na, azt aztán nem. Angyalföldi krapeknem születik bele az ilyesmibe. Ami ház körül megy, az az asszony gondja. Persze, ha kokszot kellett fel­trógerolni, azt vállaltam. Még gyönyörű. Egyébként egyre gyakrab­ban emlegeted a nejedet. — Nem emlegetem elégszer. Mindig ő volt a fej, nekem csak bunyóznom kellett. A három plecsni­ből legalább másfél az asszonyt illeti. Ha minden bunyósnak ilyen felesege lenne... Azért egy unoka sem csekélység... —. Na ja. Kettő meg egyenesen világszám. Plá­na két ekkore csibész... Bunyóznak? — Ahhoz még kicsik. Egyelőre csak emlegetik. Tudod, hogy van... Az esztergályos fia esztergá­lyos akar lenni, a bunyós unokája bunyós. És ha az edző azt mondja nekik, hogy nagya­pátok azért jobban csinálta? — Létezik ilyen idióta edző? Nem tudom. Valaha én is edzősködtem, de egyik úszom nagyapja sem volt olimpiai baj­nok. Félsz valamitől? — Amitől mindenki. Háborútól, betegségtől... Hogy a családot valami rossz éri... *dL> -V SISiMi Két háromszoros olimpiai ökölvívóbajnok: a kubai Stevenson és Papp Laci. Úgy értem: fizikailag, emberektől? — Tőlük nem. Van, akit szeretek, van, akit nem annyira, de félni egyiktől sem... És ha négyen jönnek rád az utcán? — Akik négyen mennek egyre, azok nem em­berek, hanem patkányok. De velem ilyesmi még nem fordult elő. Talán nem is azért, mintha félné­nek tőlem. Inkább mert ismerik a blattomat. Hány éves is vagy? — Várj csak. Ugye, huszonhatban születtem... Akkor hatvanhat. — Azt hittem, csak hatvanöt. Szó, ami szó, akár hatvanöt, akár hatvanhat, ez már nem a harmatos ifjúság kora. — Néha bennem is felmerül: öreg szivar vagy, pajtás. Aztán jót röhögök rajta, pedig hát nem is vicc. Szerinted mikor menjen az ember nyugdíj­ba? — Amikor már- túl hülye ahhoz, hogy használni tudjon, de még nem annyira hülye, hogy otthon csak üldögéljen és bámuljon maga elé... A 69. (UTOLSÓ?) CSEHSZLOVÁK VÍZILABDA-BAJNOKSÁG UTÁN UTCAHOSSZAL NYERT AZ ŠKP Négy I. ligás csapat indul az európai kupákban Az utóbbi három évtizedben két ki vételtől, (1965 — Piešťany, 1989 — Slávia UK Bratislava) eltekintve mindig az ŠKP (korábban ČH) Košice gárdája diadalmaskodott az élvonalbeli vízilabda-bajnokságban. Ezúttal nem volt komoly ellenfelük a kassaiaknak, már az első rájatszásos tor­nát követően nyilvánvaló volt: utcahosszal nyerik 29. aranyérmüket. Minden bizonnyal, ez az utolsó csehszlovák elsőségük, ugyanis jövőre aligha lesz közös bajnokság. Ez érthető is, hiszen a cseh, jlletve morva csapatok meq sem közelítik a mezőny négy legjobbját (ŠKP, UK, No­váky, VŠC Košice). Ez a kvartett indul az európai kupákban. Reinovský György edző a tava­lyi, athéni BEK-kudarc (a bírák is hozzájárultak!) után elhatározta, 1992-ben kiköszörüli a csorbát. Mindjárt azl liga elején nagy iramot diktált, otthonában valamennyi el­lenfelét „lemosta", s idegenben is tet­szetős pólót játszott. Csupán Nyitra­novákon botlott meg, no de itt senki­nek sem terem(het) babér, rnert a síp mesterei valahogy nem szimpatizál­nak a vendégekkel. Ez azonban már évek óta így van! Vajon miért? Ami­kor már eldőlt: az ŠKP — jóval a ka­puzárás előtt — megnyerte a baj­nokságot, a Reinovský-legénység, menet közben, elkezdte a felkészü­lést a BEK-küzdelmekre. „Eléggé elszomorodtunk, ami­kor kiderült, most is Athénba kell utaznunk. Egyrészt drága mulat­ság, másrészt pedig a görög fővá­rosban csak a szupercsapatok nyerhetnek. A tavalyi cirkusz elle­nére nem adjuk fel. Remélem, két­szer egymás után nem ejtenek ki a bírák..." — mondta Reinovský György. Különben, az ŠKP a pireuszi medencében a nagy esélyes és több sztárt is felvonultató olasz Savoná­val, a házigazda Olimpiakosszal, valamint két szerény képességű együttessel, a svájci Horgennel és az angol Politechnic Londonnal mérkőzik. Nagy-nagy lelkesedéssel, merész tervekkel kezdte a bajnoki küzdel­meket a pozsonyi UK, amely két hé­ten át listavezető is volt. És ekkor robbant a bomba a pasienkyi fedett uszodában: Stoffan Rudolf távollé­tében a szakosztály vezérkara a já­tékosok többségének kérésére me­nesztette a sikeredzőt. Hogy miért? Nem „ízlett" a kemény munka a pó­lósoknak, ám ezt nem merték beval­lani. Arra panaszkodtak, igen egy­hangúak a tréningek, s a szakvezető elég gyakran odaszól nekik... Stof­fannal mind a mai napig nem tár­gyalták meg a részleteket! Az ifik mestere, Karol Schmuck elvállalta a főiskolások irányítását. Nem volt könnyű helyzetben, nem si­került rendet teremtenie, a rebellisek a bajnokság hajrájában igencsak gyengén „muzsikáltak", s talán az volt a legnagyobb hiba, hogy a vá­ratlan kudarcokat az edző a bírák számlájára írta. A nyitranováki há­rom vereséget (2. körmérkőzéses torna) azonban nehéz megmagya­rázni! Peter Horňák — szeptember elején súlyos autóbalesetet szenve­dett Ausztriában, a gépkocsivezető, az UK egykori játékosa, Stanislav Pleško a helyszínen meghalt! — a hajrában nagyon hiányzott a pozso­nyiaknak, centernél kül ugyanis nem sok esélye van egy csapatnak. Hor­ňák a napokban kezdte el az edzé­seket... Hazai medencében rajtol a KEK­ben a Slávia, s a következő ellenfe­lekkel mérkőzik: Moszkvics Moszk­va, Dynamo Bucuresti, CN Tour­noi (belga), AIK Stockholm. Az oroszokat aligha szorítják meg a po­zsonyiak, habár a saját medence sokszor csodákra képes, főleg, ha a játékvezetők besegítenek... A ro­mán Dynamo legyőzhető, annál is in­kább, mert több erőssége is külföld­re ligazolt. A belgák és a svédek nincsenek az UK-val egy súlycso­portban. Hétfőn egyhetes edzőtábo­rozásra Egyiptomba utazott a Slávia, ahol többször is megmérkőzik az af­rikai válogatottal. A LEN Kupa első felvonásában két gárda (Nováky, VŠV Košice) képviseli Csehszlovákiát. A Nyitra­parti kisváros együttese szintén odahaza mérkőzik. Ján Matejovič edző sesm lehet elégedett a sorso­lással, ugyanis a spanyol Mediter­ranei és a német Duisburg jóval nagyobb játékerőt képvisel, mint csapata. A bolgár Arda még egy­szer sem szerepelt az európai vízi­labdakupákban. Kérdéses, hogy a horvát bajnokság 3. helyezettje in­dul-e a nyitranováki háromnapos (selejtező) tornán. Mind a három kupában november 13—15. közt rendezik a meccseket, s valameny­nyi csoportból a két legjobb jut a negyeddönbtó'be. Ugyancsak a LEN Kupában pró­bál szerencsét az I. liga 4. helyezett­je, a Slávia VŠV Košice, s az ŠKP­hez hasonlóan szintén a görög fővá­rosban száll vízbe. Talán Ciliakék kapták a legnehezebb ellenfeleket: Ethnikosz Pireusz, Pro Recco Ge­nova, Crisul Nagyvárad. Már az nagy sikernek számítana, ha a főis­kolások pontot szereznének Athén­ban... Az 1992-es évvel lezárul egy kor­szak a (cseh)szlovák vízilabda­sportban, amely mindig is nehéz helyzetben volt. A cseh-szlovák el­lentétek 1989 után robbantak ki, amikor a szövetség teljesen vá­ratlanul a prágai Jirí Jackersont vá­lasztotta elnökévé. Pedig a sportág Csehországban igencsak gyerekci­pőkben jár. Ki tudja, hogyan alakul­nak a dolgok, ha 1990 februárjában a Nyitranovákon élő Tarnóczy Ár­pád (jelenleg Privigye főpolgármes­tere) kerül a póló szövetség élére. Szinte biztos: 1993. január 1-jén nemcsak Csehszlovákia szakad ketté, hanem a Csehszlovák Vízi­labda Szövetség is. Nagyon jó len­ne, ha Pozsonyban, az új vezérkar­ba olyan emberek kerülnének, akik a múltban csak a háttérből szemlélték az eseményeket, mert a mostani szakvezetésnek vajmi kevés tekintélye van. De vajon lesznek-e olyanok, akik megpróbál­koznak a sportág magasabb szintre emelésével?! Elég volt már a ködö­sítésekből és az egymásramuto­gatásból... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ LEWIS DOPPINGELLENES HARCA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents