Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám, szerda

KULTUR A , ÚJ SZÓ* 1992. OKTOBER 14. n r EGY VEGTELEN ALOM UTVESZTOJEBEN TALAMON ALFONZ: GÁLYÁK IMBRIUM TENGERÉN . Mi tagadás, a regényírásról akár az is elmondható, hogy a fecsegés művészete. Amit a világirodalom re­génynek nevezett, könyvekben összefecsegett eddig, abból fölépít­hető lenne Bábel tornya. Termé­szetesen egyáltalán nem mindegy, hogy kiről és hogyan fecseg a re­gényíró. A Tanga- és Tiffany-regé­nyek nyilván nem ugyanarról, amiről az Ulysses. Abban nincs okom ké­telkedni, hogy vannak született re­gényírók, mint például Tolsztoj, Dosztojevszkij, Faulkner, Jókai, Krúdy és még sokan mások. Ilyen született regényíró a Gályák Imbri­um tengerén­nek a szerzője, Tala­mon Alfonz is. Talamon Alfonznak néhány évvel ezelőtt novelláskötete jelent meg A képzelet szertartásai címmel. Egy nagyon fiatal, 1966-ban született író debütált ezzel a kötettel, amelyet itt­hon, jellemző módon, süket csönd fogadott, ám a magyarországi kritika kitüntetően elismerő figyelemre mél­tatta: népiek és urbánusok egyaránt. A kötet novellái zömének formai megoldásaiból sejteni lehetett, hogy a fiatal író a hosszabb terjedelmű prózában érzi otthon rpagát, s e­lőbb-utóbb próbára teszi képessé­geit a fecsegés műfajában, a re­gényben is. A Gályák Imbrium ten­gerén arról győzött meg, hogy ezt a próbát nemcsak sikerrel kiállta, ha­nem a mai magyar irodalóm egyik olyan regényét írta meg, amelynek színvonala jócskán meghaladja a tucatregényekét. Ilyen egy tömbből faragott, céltudatosan és precízen felépített prózát ritkaságszámba megy manapság olvasni. •A huszadik századi regénynek nagy többsége nem dúskál anek­dotikus, történeteket elbeszélő ele­mekben. A múlt századi regények­hez képest, a modern regényben el­satnyul a fabula, legföljebb ugró­deszkának használatos egészen más (filozófiai, lélektani stb.) tartal­mak kifejezésére. A Gályák Imbrium tengerén sztorija is végtelenül so­vány. B. B., a regény főszereplője behívót kap egy katonai büntetőtá­borba. Abban bízik, hogy talán csak félreértés történt, ám hiába kilincsel a behívót kibocsátó városparancs­nokságon, még ha valóban félreér­tés történt is, el kell utaznia a kijelölt helyre, valahová „északra". Nagyjá­ból ennyi a külső cselekmény, már amit érdemes megjegyezni belőle. Annál intenzívebb, dúsabb, zsú­foltabb, esetenként szívbe markoló­an félelmetes és szorongató az a belső törénés, amelynek B. B. az el­szenvedője. Minden, amit az író lát­tat velünk, B. B. zaklatott lelkivilágá­nak a kivetülése. En­nek a belső cselek­ménynek, a francia új­regény aprólékos le­írásait idéző, helyve­zetét tekintve rendkí­vül magas színvona­lon megoldott ábrá­zolása emeli Talamon Alfonz regényét a műfaj rangos alkotá­sai közé. Mint minden jó re­gényt, a Gályák Imb­rium tengerért is többféleképpen lehet olvasni. Én mégis a regény lélektani és fi­lozófiai olvasatára hívnám fel a figyel­met. A regény igazi története ugyanis egy metafizikai térben bomlik ki. Ez a metafi­zikai tér érintkezik ugyan mindennapja­ink banalitásaival, de mihelyt elhelyezked­nek ezek a banalitá­sok a létfilozófiai ere­dőjű szorongásnak abban az erőterében, amelyben B. B. vege­tál, már át is transz­formálódnak több ér­telmű, baljós jelekké. A regény végén sem derül ki, vajon nem csupán egy lidérces álom pontos le­írását olvastuk-e. Valami azt sugall­ja, hogy mást is. Minél aprólékosab­bak a külső történések egymást kö­vető hosszú leírásai, annál álomsze­rűbbé és kísértetiesebbé válik az a külső világ, amely B. B.-t körülveszi, amelyben az életét tengeti. Ám ak­kor is hitelesnek tekinthetjük a re­gényben foglaltakat, ha nem csupán egy lidérces álom leírását látjuk benne, hanem a leghétköznapibb életünk eseményeit azon a sajátosan torzító prizmán keresztül, amely B. B. szorongásos létre hangoltsága. Magyarán: elejétől végig metafori­kus szöveget olvasunk, s a szöveg mögött fölsejlenek a század nagy metaforái, a labirintusé, például. B. B. bolyongása tulajdonképpen az egzisztencialista fogantatású, szo­rongó létérzés kiúttalanságában va­ló bolyongás. Aligha a véletlen mű­ve, hogy a szöveg olvasása közben hellyel-közzel felidéződött bennem Alain Robbe-Grillet Az útvesztő cí­mű regénye, annak kiskatonája, ami­kor pedig B. B. eltéved a várospa­rancsnokságon, Franz Kafka Pere. Ha tehát Talamon Alfonz írói elődeit keressük, akkor a modern prózának azt az erőteljes metaforizált vonula­tát kell körbejárnunk, amelynek a középpontjában Kafka életműve he­lyezkedik el, s amely mind az egzisz­tencialista, mind a neopozitivista ihle­tésű szépirodalommal is érintkezik. Ősök ide, ősök oda, attól a Gályák Imbrium tengerén még rossz regény is lehetne. Szerencsére, bőven elő lehet sorolni a könyv művészi kvali­tásait. Ezek közül én főleg egyet emelnék ki, mert a regény egésze szempontjából is a legfontosabb ta­lán, s a regény kompozíciós felépíté­sében is jelentős funkcióval jár. Ez pedig a képileg az elviselhetőség ha­táráig telített hosszú mondat alkal­mazása. Felületes olvasás után akár modorosnak is tűnhetne, ahogy Ta­lamon Alfonz a hosszú mondattal bánik. Ez a gyanú azonban a kissé túlexponált első oldalak után elosz­lik az olvasóban. Éppen a hosszú mondatok által gerjesztett, lassan hullámzó szövegritmus a legalkal­masabb arra, hogy az olvasóban is indukálja a regény alaptónusát meghatározó álomszerű lebegést. Ezek a képileg telített, sokfelé indázó összetett mondatok mossák el a kü­lönbséget álom és valóság között. Álmunkban a mozgás lelassul, szin­te megszűnik. Éppen az így megal­kotott szöveg vezet át észrevétlenül és mesterkéltség nélkül a valósá­gosból a szürreálisba. Talamon szö­vegének grammatikája tökéletesen korrespondál a regény alaphangu­latával. Az író szemlátomást élvezi is ezt a szó-, kép- ós metaforaorgiát, mégsem bánik pazarlóan a szavak­kal. Éppen a legveszedelmesebb csábítást, a fecsegést kerüli el. Kité­rők és stílustörés nélkül halad kö­vetkezetesen a végcélja felé. Szöve­gének lassú hömpölygése nem apad el, ereje nem gyengül. . Ugyanilyen funkciója van a re­gény tagolatlanságának is. Ahol álom és valóság kibogozhatatlanul összekeveredik, mint Talamon regé­nyében, éppen a szöveg fejezetekre és bekezdésekre bontása lenne ha­mis és idegen a regény világától. Ta­lán sok olvasót elriaszt majd, hogy a regény egyetlen bekezdésből áll. De ha elolvassa a könyvet, nem fog csodálkozni, és igazat ad az írónak. Az ilyen apró bosszúságokért bőven kárpótolja majd a szöveg gazdag­sága és költői szépsége. (Kalligram, 1992) GRENDEL LAJOS •n •H míM HITTEL, NAGY AKARATTAL A TISZTÁK FŐSZEREPLŐJE: PAPP JÁNOS Cs. Tóth Erzsébettel (Corba) a Tiszták próbáján (Nagy Tivadar felvétele) Beke Sándor irányításával harminc tagú szereplőgárda — közöttük a szín­ház tíz újdonsült stúdiósa — próbál a Komáromi Jókai Színház színpadán. A nagyszabású produkció, melyet október 23-án, a színház megalapításának 40. évfordulója alkalmából tervezett ünnep­ségsorozat első aktusaként mutatnak be, Illyés Gyula Tiszták című történelmi témájú tragédiája lesz. „Ez a darab minden társadalmi hely­zetben örökérvényű. Olyan emberi érté­keket, tiszta erkölcsi tartást mutat fel ugyanis, amely kapaszkodót jelenthet a mai embernek. Azt szeretném, ha úgy tudnánk életre kelteni, hogy számunkra is emlékezetes maradjon" — mondta a rendező a darab első olvasópróbáján. A színház a Tiszták főszerepének el­játszására Papp János magyarországi színművészt kérte fel, aki örömmel vál­lalta a vendégszereplést, annál is in­kább, mert nyáron — A kassai polgá­rokban —, szerepátvétel alkalmával már találkozott itteni kollégáival. — A komáromi egy erős, jó társulat, amely — remélem, velem együtt — meg tudja oldani ezt a nagyon nehéz színda­rabot. Örülök, hogy meghívtak, és ven­dégként eljátszhatom Perellát. Nagyon sajnáltam volna, ha ez a feladat „el­megy" mellettem, ha kimarad az életem­ből ez a csodálatos színdarab. Magyar történelmi drámában még nem találkoz­tam ilyen mélységű, ilyen sokrétű darab­bal. A szerepem pedig rendkívül izgal­mas — mondja Papp János. A művész 1970-ben végzett a buda­pesti Színművészeti Főiskolán. Játszott Szegeden, a Madách Színházban, Veszprémben, Győrben. Jelenleg „sza­badúszó", de ez nem jelenti, hogy unat­kozik'. Színházi elfoglaltságai mellett bő­ven kap más feladatokat is. Hangját gyakran halljuk szinkronizált filmekben, ós Papp Jánossal, a versmondóval, az előadóművésszel, szinte naponta talál­kozunk az éter hullámain. — Mi volt az utóbbi időszak legna­gyobb feladata az ön számára? — Kilencvenkettőben létrehoztam az Ekhós Színházat, amely huszonnyolc nap alatt 25 előadást tartott 25 helyen, Esztergomtól Kőszegig. Egy vásári ko­médiát, a Mundérvásárhelyi búcsút mu­tattuk be, és mondhatom, nagyon nagy sikerünk volt. Csak vándorlásaink köz­ben jöttünk rá a siker nyitjára: nagy te­hetségű művészek közreműködésével kell profi színházat „csinálni" a színház­i világban szabadon hagyott résekben — falvakban és kisvárosokban. A jövő évi turné megszervezésekor is ezt tar­tom szem előtt. Már meg is született a tervem. Tamási Áron Vitéz lélek című darabját viszem színre, amely műnek van egy megszívlelendő kulcsmondata: kicsiből hittel, nagy akarattal. A darab ugyanis arról szól, hogy az első világhá­borúból hazatérő, mindenéből kifosztott katona, akinek házát lerombolták, szülei meghaltak, szerelme férjhez ment, nem adja fel a reményt: egyetlen szamár bir­tokában újrakezdi az életet. Bár az ele­jén mindenki csúfot űz belőle, a „Vitéz lé­lek", mégis képes új otthont teremteni, rátalál a szerelmi boldogságra és saját magára is: kerék lesz a világ. Ám a kicsi­ből mindezt csak hittel, nagy akarattal sikerült véghez vinnie. A mi Ekhós Szín­házunk is ehhez tartja magát. SZÉNÁSSY EDIT MADACH-BIBLIOTEKA Koncsol László: DIÓSFÖRGEPATONY Sokéves alapos kutatómunka eredménye Koncsol László új köny­ve, amelynek első kötete nemrég je­lent meg a Madách Kiadó gondozá­sában. Ez az értékes „falutörténeti olvasókönyv" Diósförgepatony ezeréves történelmi múltját tárja elénk, válogatást ad az írásos emlé­kekből, a csallóközi falu történetét összefogó dokumentumgyűjtemény­ből. Az író hiteles, pontos adatokkal szolgál a falu keletkezéséről, sorsá­nak alakulásáról, s eközben ügyel arra is, hogy a könyv olvasmányos, szórakoztató legyen. Visszanyúl egészen a honfoglalást megelőző és követő írásokig, s a falu életének ké­sőbbi korszakait is korabeli írások­ból vett szemelvények alapján mu­tatja be (legendák, krónikák, okleve­lek stb.). A történelem mellett figyelme ki­terjed a falu gazdaságával, népha­gyományaival kapcsolatos dolgokra is. A könyv nemcsak Diósförgepa­tony, hanem a környező települések (szinte egész Felső-Csallóköz) törté­nelmi fejlődésébe is betekintést nyújt, ezért bizonyára sokaknak ígér hasznos szórakozást. (dzs) „RITKASÁG" NEW YORKBAN John Lattimer, New York-i uroló­gus-professzor, Napóleon-emlék­tárgyak szenvedélyes gyűjtője. Vagy 20 éve vásárolta gyűjtemé­nyének legértékesebb részét, köztük a császár evőeszközeit, ruháit, a Szent Ilona szigeti száműzetésből. S még egy vitatott valamit, amely egy üvegben azóta birtokában van: Naplóeon nemiszervét. Állítólag. Lattimer sosem dicsekedett rend­kívüli tulajdonával, amíg az ügy egy barátja jóvoltából legutóbb ki nem pattant a sajtóban. A professzor, mint szakértő, nem állítja teljes bi­zonysággal, hogy valóban Napóleon micsodája van a tulajdonában, de úgy véli, nagy a valószínűsége: mint a The Washington Postnak elmond­ta, ama bizonyos testrész korábban is tekintélyes, szavahihető gyűjtők birtokában volt és egyébként a csá­szár végnapjainak története valószí­nűsíti, hogy a csonkítás megtörtén­hetett. A számkivetett utolsó orvo­saként ugyanis olasz kórboncnokot küldtek Szent Ilonára, ami felbőszí­tette a császárt, aki amúgyis arra gyanakodott, hogy megmérgezik. Igy dühében többek között azzal sértegette orvosát, hogy az nem fér­fi... ezekután nem volna meglepő, mondja a New York-i urológus, ha egykori kollégája a férfi legfonto­sabb testrészének levágásával állt volna nemtelen bosszút. Bizonyságot az ügyben akkor le­hetne szerezni, ha DNS-vizsgálato­kat végeznének, összevetve a New York-i maradványok sejtjeit a Napó­leon .Párizsban nyugvó maradvá­nyaiból vett mintával. Az Invalidu­sok templomában álló sírban azon­ban rég elporladt a tetem, s egyéb­ként is a francia kormány hallani sem akar a méltatlan történetről, még kevésbé arról, hogy vizsgálatot indítsanak az ügyben. HELTAI ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents