Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám, szerda

MOZAIK . ÚJ SZÓ, 1992. OKTÓBER 14. DURAY MIKLÓS A MAGYAR PÁRTOK NEMZETKÖZI AKTIVITÁSÁRÓL LÉPÉSEINKET NEM A VÉLETLEN IRÁNYÍTJA A csehszlovákiai magyar parlamenti pártok nemzetközi aktivitásáról az elmúlt hetekben-hónapokban a megszokottnál gyakrabban olvashat­tunk a napi sajtóban. Miről tanúskodik ez? A véletlen alkalmak kínálta lehetőségek kihasználásáról, vagy céltudatosságról? Erről beszélgetett prágai munkatársunk Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével. - Nemzetközi lépéseinket nem a véletlenek irá­nyítják, hanem programuTik ré­szeként valósul­nak meg. Az au­gusztusban meg­rendezett Magya­rok III. Világkong­resszusa olyan nyilatkozatot foga­dott el a magyar kisebbségekről, amely teljes egészében összhang­ban van az Együttélésen belül, sőt, már korábban, a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottságon belül megfogalmazott alapelvekkel. Ez a nyilatkozat legitimmé teszi autonő­mia-törekvéseinket, azt, hogy kultu­rálisan az egyetemes magyar nem­zet részének tekintjük a Cseh-Szlo­vákia területén élő magyarságot, to­vábbá, hogy az átalakuló Közép­Európában létrejövő új államok sta­bilitásának, s ezekhez az új államok­hoz való viszonyulásnak az új alap­köve kell hogy legyen a kisebbség­ben élö magyarság helyzetének a megoldása. Ez nem politikai zsa­rolás, ez a több milliós kisebbségi magyarság létérdeke. Ezek jegyé­ben történtek eddigi bel- és külpoliti­kai lépéseink. - Duray úr, ön szeptemberben Németországban tett egy körutat, amelyen az új szlovákiai helyzetet ismertette. A magyar parlamenti pártok küldöttségének legutóbbi bu­dapesti hivatalos látogatása is ezzel függött össze? - Igen, hiszen a látogatásokra olyan időszakban került sor, amikor a szlovák-magyar viszonyt több megoldatlan probléma terheli. Azu­tán voltunk a magyar parlament és a kormány hivatalos vendégei, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő félreérthetetlenül kétségbe vonta velünk kapcsolatban a magyar ki­sebbség érdekeinek képviseleti jo­gát. Legitimitásunkat annak ellenére kérdőjelezte meg, hogy a szlovákiai magyar választók 75 százaléka ránk szavazott... A magyar kormány, s ez közismert, alkotmányos köte­lességének tartja a határon túli ma­gyarok sorsának figyelemmel kísé­rését. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kisebbségi magyarság hely­zetével kapcsolatban a magyar kor­mány azokat az elképzeléseket fog­ja támogatni, amelyeket a kisebbsé­gek legitim képviselői fogalmaznak meg. - Október elején ön és Duka-Zó­lyomi Árpád Bécsben Simon Wies­senthallal folytattak megbeszélé­seket. .. - A Zsidó Dokumentációs Köz­pont világszerte ismert vezetőjével a közép-európai helyzetről, s azok­ról a veszélyekről folytattunk eszme­cserét, amelyek a fasizálódásból és a baloldali politizálás újabb előretö­réséből adódhatnak. Simon Wies­senthal szerint a szlovákiai magyar kisebbség törekvései igazságosak és hozzájárulnak a demokrácia fenntartásához. - Nemrég Václav Havellal is talál­kozott, s megbeszéléseik a kisebb­ségpolitika nemzetközi vetületeit is érintették... - Nagyon fontosnak tartom, hogy Václav Havel támogatja egy olyan állandó jellegű Közép-Európa Kon­ferencia létrehozását, amely figye­lemmel követné a válságjelensége­ket, különösen a demokrácia és a ki­sebbségi kérdés szempontjából, és szükség esetén megoldásokat is ja­vasolna. A magyar kormány is támo­gatja ezt a kezdeményezést. Igye­kezni fogunk, hogy ezt az előremu­tató kezdeményezést magáévá te­gye az Európa Tanács és más fon­tos nemzetközi szervezetek. „Végül, de nem utolsósorban szólni szeret­nék még a Közép-európai Népcso­portok Fóruma munkájában való részvételünk jelentőségéről. Jelké­pes értékű, hogy ennek, a magyar kisebbségek szervezeteit összefogó fórumnak tiszteletbeli elnöke Ester­házy Alice grófnő, annak a férfiúnak a leánya, aki 1942-ben egyetlen szlovákiai politikusként emelte fel bátran szavát a fasiszta rendszer hírhedt zsidótörvénye ellen. SOMOGYI MÁTYÁS KOLUMBUSZ TOJASA: DEREK WALCOTT? Nyolc évvel ezelőtt, amikor világgá röppent a hír, hogy Jaroslav Seifertnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, négyen söröztünk a pozsonyi Mihály kapu alatt egy kocsmában. Három szlová­kiai (akkor még csehszlovákiai) magyar és egy szlovákiai (akkor még ugyancsak csehszlovákiai) szlovák költő. Kortyolgatva az Aranyfácánt (Zlatý bažant, Goldener Fasan), elégedetten bólogat­tunk, miként a napkeleti bölcsek: lám, csak vannak az igazságnak fényes pillanatai, végre egy ellen­zéki cseh költő kapta a legrangosabb irodalmi díjat. Egy ölyan tollforgató, akit a husáki irodalom­politika épphogy csak megtűrt, ha már végképp nem söpörhetett a szőnyeg alá. A korhadozó, ásatag szocialista realizmus újabb szöget kapott a koporsójába. (Akkor még nem sejthettük, hogy maga a költő mindössze két évvel éli túl a megtisz­telést - őt magát a rendszer pedig három évvel.) Tanulságos dolog, hogy mégsem az akkor érzett elégedettség emléke maradt meg bennem akkori beszélgetésünkből, hanem rövid vitánk, helyesebben nézet-cserénk, amely jórészt speku­latív és gyarló volt: eszünkbe jutott, ki mindenki nem kapta meg a díjat, kit jelöltek több ízben is, s ki az, aki sosem kapja már meg. A hazaiak közül szóba került Holan neve, akit jobb költőnek tartot­tunk Seifertnél, Kunderáé, akit „tréfálkozó kedve" elűzött az országból, Hrabalé, aki csodálatos nyel­vezetével és szemléletével magasba emelte a cseh prózát. Ekkor jegyezte meg szlovák bará­tunk: Azért valljátok be, bosszant benneteket, hogy ismét nem magyar írót díjaztak. Fél órán át győzködtük, hogy nekünk édesmindegy, személy szerint ki kap dijat, a fő, hogy ebből a poshadt szocreálból emeljenek ki valakit, hisz az a többi­nek is elismerés. Legyen az Danilo Kiš, a román származású lonesco, a lengyel Mrožek vagy törté­netesen Weöres Sándor, mi nem válogatunk. Illetőleg: az életmű szerint, s a művészet szabad­ságára hallgatva, ami, elnyomott, ferde gerincű társadalmakban (sajnos) önmagában is esztétikai érték. Aztán jöttek az új Nobel-díjak és nobel-díjasok, s az ember hovatovább nem győzte kapkodni a fejét az ismeretlen nevektől. Valóban az életmű, az alkotás a fontos a tisztelt Akadémiának, vagy valami egészen más szempont? S az a más szempont vajon miből adódik? Geopolitikai aktua­litásból? Hiányérzetből? Elégtétel-szolgáltatásból egy-egy régiónak? Életkorból? Faji türelemből vagy járulékos évfordulóból? Olyikról, persze, ki­derült, hogy jeles alkotó, csak pechje volt: a kis irodalmak eleve hátrányos helyzetűek, ezért isme­retlenebbek. Másoknak a sebtiben, pótlólag lefor­dított könyvei után is maradt a kétség: tényleg, nem akadt érdemesebb? Mert az irodalmi Nobel­díjat, akárcsak a fizikait, kémiait, orvosit, ki­emelkedő munkásságért illenék odaítélni. Amikor pár napja ideért a távirati iroda híre, hogy egy trinidadi költő, egy bizonyos Derek Walcott kapta a Nobel-díjat, ismét felszisszent az ember: ki a fene az a Walcott? Soha könyve nem jelent meg magyarul, de még a híre sem előzte meg. Nosza, elő az irodalmi lexikonokat, enciklo­pédiákat. Hiába. Talán a Nagyvilág évfolyamai. Hosszas bogarászás után, végül a folyóirat 1990/6-os számában rábukkantam egy huszonkét soros versére, George Szirtesnek, a magyar szár­mazású angol költőnek egy összeállításában (Az angol nyelvű költészet rövid antológiája). „Derek Walcottnak meglepő módon sikerül a klasszikus mitológia, az európai művészet és irodalom világát ötvöznie a nyugat-indiai falvak életével, méghozzá kötött formájú versekben, amelyeket a retorika villanásai gazdagítanak. Walcott képességei leg­jobban a hosszú versekben érvényesülnek, ami­lyen például a The Schooner Flight. A Midsummer . (Nyárközép) sorozat, amelyből az itt szereplő vers is való, egy sor utazás köré szerveződik, hiszen Walcott központi metaforája az utazás." Ennyi, és nem több, a csokorba szedett tíz angol költő között egy a sok közül. A közölt vers ugyan (legalábbis elsőre) jó költemény, meglepő sorokkal, mint például: ,,A gyermek, aki meghalt bennem, lenyomatát otthagyta / az ágy kusza vonalain, és a kád öblögő / torkából az ő hangocs­kája suttogott." Lehet, hogy valóban első rangú költő ez a nyugat-indiai angol? George Szirtes az említett kisantológiát különös szempont szerint válogatta: közös vonásuk, hogy utazók, világcsa­vargók, klasszikusak, intelligensek és humánusak. Ebből ugyan nem lehet messzemenő következte­téseket levonni. Valamicskét elárul a dolog pikantériájáról ma­gának a költőnek a reakciója, amikor közölték vele, ö a Nobel-díj várományosa. „Sokan vannak, akiknek meg kellene kapniuk a díjat", mondta Walcott, nyilván szeméremből. És ha nem? A svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a költő­nek színműveiben sikerült az afrikai, ázsiai és az európai kultúra elemeit ötvöznie. Ezért ítélték oda neki a Nobel-díjat. Gyanúm szerint valami más miatt is: idén ünne­peljük (éppen a napokban) Amerika felfedezésé­nek 500. évfordulóját. Walcott, mint mondtuk, Trinidadban él (a Szent Lucia nevű karibi szigeten született), és a bostoni egyetemen tanít irodalmat. A távirati iroda lakonikus rövidségű tudósítása megjegyzi még, hogy 1948-ban jelent meg első verskötete, s az ötvenes évek elejétől drámákat ír (Harry Dernier, 1952; A hegyi szerzetes álma, 1970; A sevillai tréfamester, 1970; Ó, Babylon, 1970), pantomimmal is foglalkozik. Lehet, hogy Kolumbuszra kacsintva ítélték oda az idei Nobel-díjat? (kövesdi) A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM MEMORANDUMA A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN ÉLÖ MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉG NÉHÁNY AKTUÁLIS PROBLÉMÁJÁRÓL Több, mint két évvel az 1989-ben lezajlott választások után a nemzeti türelmetlenség újabb hulláma söpör végig térségünkön. Sajnálattal állapítjuk meg ezt a tényt csakúgy, mint kísérőjelenségeit, a másság iránti érzéketlenséget és a kisebbségek jogainak csorbítását célzó megnyilvánulásokat. A Szlovák Köztársaságban élö magyar nemzeti kisebbség is veszé­lyeztetve érzi magát. Nem kis csalódottsággal vesszük tudomásul, hogy az 1989-es változások után jogaink nemhogy bővültek volna, hanem ellenkezőleg, egyre sűrűbben kell szembenéznünk az őket csorbítani igyekvő mesterkedésekkel. Ezért fontosnak tartjuk, hogy ebben a helyzetben röviden felvázoljuk kisebbségünk néhány aktuális gondját, a részünkről helyesnek ítélt megoldási javaslatokkal egyetem­ben. Egyúttal kinyilvánítjuk, hogy ebbéli igyekezetünkben nem konfron­tációs szándék vezérel, hanem a termékeny dialógust célzó probléma­felvetés demokratikus joga; kül- és belföldi partnereinktől megértést, toleranciát s problémáink megoldását elősegítő aktív hozzáállást kérünk. Meggyőződésünk, hogy a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség problémáinak megoldása hozzájárul térségünk annyira óhaj­tott demokratikus fejlődésének elősegítéséhez. Az idézett adatok a hivatalos statisztikákból valók. Problémáink és a javasolt megoldások Az asszimiláció következtében csökken a szlovákiai magyarság 1* relatív számaránya. 1961-ben 12,4/, 1970-ben 12,2%. 1980-ban 11,2%, 1991-ben 10,8/ volt a magyarok aránya Szlovákiában. Megoldás: a pozitív megkülönböztetés bevezetése, a jogbiztonság sza­vatolása és az otthonérzet biztosítása. ~ Erős, gyakori kisebbségellenes hangulat, sajtótámadások, felelős mm szlovákiai politikusok kisebbségellenes kijelentései és a kisebbségi képviselők legitimitásának kétségbevonása. Megoldás: a Szlovák Köztársaság demokratizálódása, pozitív külföldi példák és hatások. m Az etnikai összetétel megváltoztatása a dél-szlovákiai városokban. «S» Példák: (a magyar lakosság számaránya százalékban) JÁRÁ S Pozsony-város Dunaszerdahelyi Lévai Nagykürtösi Tőketerebesi Megoldás: az új területi elrendezésnél figyelembe venni a kisebbségek érdekeit is; a decentralizáció és a regionalizmus fejlesztése. _ A főiskolát és egyetemet végzett állampolgárok között a magyar *Wm kisebbséghez tartozók alacsony számaránya szlovákiai átlag: 37 fő/1000 lakosra a magyar kisebbség aránya: 16 fő/1000 lakosra Alapiskolák: 1955 1961 1968 1970 1980 1990 1970 1980 1991 5,2 4,9 4,4 89,0 87,9 87,2 35,7 33,1 31,6 35,1 31,7 30,8 40,9 38,9 39,3 Iskolák száma Osztályok száma Tanulók száma Gimnáziumok: Iskolák száma Osztályok száma Tanulók száma 565 2014 61 325 559 2639 76 754 494 2902 72 948 490 2854 68 902 295 2114 50 398 257 2071 48 405 9+2* 11+7* 13+9* 13+9 X 11+9 X 10+8* 58 71 142 152 140 138 1980 2109 4045 4253 4220 3782 * - szlovák iskolák, amelyekben magyar osztályok is vannak Magyar nemzetiségi egyetemisták és főiskolások számaránya száza­lékban Oktatási é v 1959/60 1968/69 1975/76 1990/91 % 5,2 4,0 4,2 4,9 Megoldás: oktatásügyi önkormányzat, magyar tanítási nyelvű egyetem létrehozatala. A papok hiánya, főleg a római katolikus papság elöregedése. Síim* Megoldás: magyar püspökség létrehozatala, magyar anyanyelvű papok képzése ' Ét A magyar tanítási nyelvű iskolák irányító szervének hiánya, pedagógushiány; 0» kb. 40 ezer magyar nemzetiségű gyerek látogat szlovák tanítási nyelvű iskolát. Megoldás: oktatásügyi önkormányzat, a megszüntetett kisiskolák újraindítása. _ Kulturális intézményrendszerünk kezdetlegessége; számarányunkhoz képest alacsony állami támogatás. Az állami bürokrácia által hozott döntések, nem mindig veszik figyelembe valós érdekeinket. Megoldás: kulturális önkormányzat, a döntési mechanizmusok decentralizálása. q ' A Szlovák Köztársaság Alkotmánya a kisebbségeket államalkotó tényezők : helyett potenciális megbízhatatlan elemeknek tartja. Az általunk kívánt jogokat csak részben tartalmazza. Megoldás: alkotmánymódosítás - ehhez az MKDM tervezetet készített. _ 1945-48 között a szlovákiai magyar és német kisebbséget a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották elemi állampolgári jogaiktól és számos diszkriminatív rendelkezést foganatosítottak ellenük. Mindezeket a törvénytelenségeket máig nem orvosolták; a csehszlovák rehabilitációs törvények határa 1948. február 25. Megoldás: a rehabilitációk kiterjesztése 1945. március 15-ig; a kollektív bűnösség elvének eltörlése - lásd dr. Janics Kálmán és dr. Princzkel József által készített javaslatot. j ä Diszkriminatív törvények alkalmazása (nyelvtörvény), a törvénynek a vég­1"« rehajtásban történő önkényes alkalmazása, a jogbiztonság hiánya, a szlo­vák nemzettudat magyarellenes torzulásai. Megoldás: a jogállam intézményeinek kiépítése, a kisebbségeket védő törvények alkalmazása. . . Szertartások megtartásának (esketések, temetések) elutasítása a kisebb­» 1« ség nyelvén, a kisebbséghez tartozó személyek vezeték- és keresztnevei anyakönyvezésének elutasítása, a magyar történelmi vezetéknevek fonetikus átírása a Szlovák Tudományos Akadémia irányelvei alapján. Megoldás: a kisebbséghez tartozó egyének identitásának védelme, kulturális önkormányzat. .. A község- és utcanevek kétnyelvű megnevezésének szabályozatlansága » SS:* a kisebbségek által lakott területeken. Megoldás: részleges kétnyelvűség bevezetése a kisebbség által is lakott terüle­teken. 4 0% A kétnyelvűség alkalmazásának szabályozatlansága az egészségügyben | <ťf • a kisebbség által lakott területeken. Megoldás: részleges kétnyelvűség bevezetése a kisebbség által lakott területeken. - . A kisebbségek jogállása törvényi szabályozásának hiánya. I Megoldás: átfogó kisebbségi törvény elfogadása. Pozsony, 1992. október

Next

/
Thumbnails
Contents