Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám, szerda

MOZAIK . ÚJ SZÓ, 1992. OKTÓBER 14. DURAY MIKLÓS A MAGYAR PÁRTOK NEMZETKÖZI AKTIVITÁSÁRÓL LÉPÉSEINKET NEM A VÉLETLEN IRÁNYÍTJA A csehszlovákiai magyar parlamenti pártok nemzetközi aktivitásáról az elmúlt hetekben-hónapokban a megszokottnál gyakrabban olvashattunk a napi sajtóban. Miről tanúskodik ez? A véletlen alkalmak kínálta lehetőségek kihasználásáról, vagy céltudatosságról? Erről beszélgetett prágai munkatársunk Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével. - Nemzetközi lépéseinket nem a véletlenek irányítják, hanem programuTik részeként valósulnak meg. Az augusztusban megrendezett Magyarok III. Világkongresszusa olyan nyilatkozatot fogadott el a magyar kisebbségekről, amely teljes egészében összhangban van az Együttélésen belül, sőt, már korábban, a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottságon belül megfogalmazott alapelvekkel. Ez a nyilatkozat legitimmé teszi autonőmia-törekvéseinket, azt, hogy kulturálisan az egyetemes magyar nemzet részének tekintjük a Cseh-Szlovákia területén élő magyarságot, továbbá, hogy az átalakuló KözépEurópában létrejövő új államok stabilitásának, s ezekhez az új államokhoz való viszonyulásnak az új alapköve kell hogy legyen a kisebbségben élö magyarság helyzetének a megoldása. Ez nem politikai zsarolás, ez a több milliós kisebbségi magyarság létérdeke. Ezek jegyében történtek eddigi bel- és külpolitikai lépéseink. - Duray úr, ön szeptemberben Németországban tett egy körutat, amelyen az új szlovákiai helyzetet ismertette. A magyar parlamenti pártok küldöttségének legutóbbi budapesti hivatalos látogatása is ezzel függött össze? - Igen, hiszen a látogatásokra olyan időszakban került sor, amikor a szlovák-magyar viszonyt több megoldatlan probléma terheli. Azután voltunk a magyar parlament és a kormány hivatalos vendégei, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő félreérthetetlenül kétségbe vonta velünk kapcsolatban a magyar kisebbség érdekeinek képviseleti jogát. Legitimitásunkat annak ellenére kérdőjelezte meg, hogy a szlovákiai magyar választók 75 százaléka ránk szavazott... A magyar kormány, s ez közismert, alkotmányos kötelességének tartja a határon túli magyarok sorsának figyelemmel kísérését. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kisebbségi magyarság helyzetével kapcsolatban a magyar kormány azokat az elképzeléseket fogja támogatni, amelyeket a kisebbségek legitim képviselői fogalmaznak meg. - Október elején ön és Duka-Zólyomi Árpád Bécsben Simon Wiessenthallal folytattak megbeszéléseket. .. - A Zsidó Dokumentációs Központ világszerte ismert vezetőjével a közép-európai helyzetről, s azokról a veszélyekről folytattunk eszmecserét, amelyek a fasizálódásból és a baloldali politizálás újabb előretöréséből adódhatnak. Simon Wiessenthal szerint a szlovákiai magyar kisebbség törekvései igazságosak és hozzájárulnak a demokrácia fenntartásához. - Nemrég Václav Havellal is találkozott, s megbeszéléseik a kisebbségpolitika nemzetközi vetületeit is érintették... - Nagyon fontosnak tartom, hogy Václav Havel támogatja egy olyan állandó jellegű Közép-Európa Konferencia létrehozását, amely figyelemmel követné a válságjelenségeket, különösen a demokrácia és a kisebbségi kérdés szempontjából, és szükség esetén megoldásokat is javasolna. A magyar kormány is támogatja ezt a kezdeményezést. Igyekezni fogunk, hogy ezt az előremutató kezdeményezést magáévá tegye az Európa Tanács és más fontos nemzetközi szervezetek. „Végül, de nem utolsósorban szólni szeretnék még a Közép-európai Népcsoportok Fóruma munkájában való részvételünk jelentőségéről. Jelképes értékű, hogy ennek, a magyar kisebbségek szervezeteit összefogó fórumnak tiszteletbeli elnöke Esterházy Alice grófnő, annak a férfiúnak a leánya, aki 1942-ben egyetlen szlovákiai politikusként emelte fel bátran szavát a fasiszta rendszer hírhedt zsidótörvénye ellen. SOMOGYI MÁTYÁS KOLUMBUSZ TOJASA: DEREK WALCOTT? Nyolc évvel ezelőtt, amikor világgá röppent a hír, hogy Jaroslav Seifertnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, négyen söröztünk a pozsonyi Mihály kapu alatt egy kocsmában. Három szlovákiai (akkor még csehszlovákiai) magyar és egy szlovákiai (akkor még ugyancsak csehszlovákiai) szlovák költő. Kortyolgatva az Aranyfácánt (Zlatý bažant, Goldener Fasan), elégedetten bólogattunk, miként a napkeleti bölcsek: lám, csak vannak az igazságnak fényes pillanatai, végre egy ellenzéki cseh költő kapta a legrangosabb irodalmi díjat. Egy ölyan tollforgató, akit a husáki irodalompolitika épphogy csak megtűrt, ha már végképp nem söpörhetett a szőnyeg alá. A korhadozó, ásatag szocialista realizmus újabb szöget kapott a koporsójába. (Akkor még nem sejthettük, hogy maga a költő mindössze két évvel éli túl a megtisztelést - őt magát a rendszer pedig három évvel.) Tanulságos dolog, hogy mégsem az akkor érzett elégedettség emléke maradt meg bennem akkori beszélgetésünkből, hanem rövid vitánk, helyesebben nézet-cserénk, amely jórészt spekulatív és gyarló volt: eszünkbe jutott, ki mindenki nem kapta meg a díjat, kit jelöltek több ízben is, s ki az, aki sosem kapja már meg. A hazaiak közül szóba került Holan neve, akit jobb költőnek tartottunk Seifertnél, Kunderáé, akit „tréfálkozó kedve" elűzött az országból, Hrabalé, aki csodálatos nyelvezetével és szemléletével magasba emelte a cseh prózát. Ekkor jegyezte meg szlovák barátunk: Azért valljátok be, bosszant benneteket, hogy ismét nem magyar írót díjaztak. Fél órán át győzködtük, hogy nekünk édesmindegy, személy szerint ki kap dijat, a fő, hogy ebből a poshadt szocreálból emeljenek ki valakit, hisz az a többinek is elismerés. Legyen az Danilo Kiš, a román származású lonesco, a lengyel Mrožek vagy történetesen Weöres Sándor, mi nem válogatunk. Illetőleg: az életmű szerint, s a művészet szabadságára hallgatva, ami, elnyomott, ferde gerincű társadalmakban (sajnos) önmagában is esztétikai érték. Aztán jöttek az új Nobel-díjak és nobel-díjasok, s az ember hovatovább nem győzte kapkodni a fejét az ismeretlen nevektől. Valóban az életmű, az alkotás a fontos a tisztelt Akadémiának, vagy valami egészen más szempont? S az a más szempont vajon miből adódik? Geopolitikai aktualitásból? Hiányérzetből? Elégtétel-szolgáltatásból egy-egy régiónak? Életkorból? Faji türelemből vagy járulékos évfordulóból? Olyikról, persze, kiderült, hogy jeles alkotó, csak pechje volt: a kis irodalmak eleve hátrányos helyzetűek, ezért ismeretlenebbek. Másoknak a sebtiben, pótlólag lefordított könyvei után is maradt a kétség: tényleg, nem akadt érdemesebb? Mert az irodalmi Nobeldíjat, akárcsak a fizikait, kémiait, orvosit, kiemelkedő munkásságért illenék odaítélni. Amikor pár napja ideért a távirati iroda híre, hogy egy trinidadi költő, egy bizonyos Derek Walcott kapta a Nobel-díjat, ismét felszisszent az ember: ki a fene az a Walcott? Soha könyve nem jelent meg magyarul, de még a híre sem előzte meg. Nosza, elő az irodalmi lexikonokat, enciklopédiákat. Hiába. Talán a Nagyvilág évfolyamai. Hosszas bogarászás után, végül a folyóirat 1990/6-os számában rábukkantam egy huszonkét soros versére, George Szirtesnek, a magyar származású angol költőnek egy összeállításában (Az angol nyelvű költészet rövid antológiája). „Derek Walcottnak meglepő módon sikerül a klasszikus mitológia, az európai művészet és irodalom világát ötvöznie a nyugat-indiai falvak életével, méghozzá kötött formájú versekben, amelyeket a retorika villanásai gazdagítanak. Walcott képességei legjobban a hosszú versekben érvényesülnek, amilyen például a The Schooner Flight. A Midsummer . (Nyárközép) sorozat, amelyből az itt szereplő vers is való, egy sor utazás köré szerveződik, hiszen Walcott központi metaforája az utazás." Ennyi, és nem több, a csokorba szedett tíz angol költő között egy a sok közül. A közölt vers ugyan (legalábbis elsőre) jó költemény, meglepő sorokkal, mint például: ,,A gyermek, aki meghalt bennem, lenyomatát otthagyta / az ágy kusza vonalain, és a kád öblögő / torkából az ő hangocskája suttogott." Lehet, hogy valóban első rangú költő ez a nyugat-indiai angol? George Szirtes az említett kisantológiát különös szempont szerint válogatta: közös vonásuk, hogy utazók, világcsavargók, klasszikusak, intelligensek és humánusak. Ebből ugyan nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Valamicskét elárul a dolog pikantériájáról magának a költőnek a reakciója, amikor közölték vele, ö a Nobel-díj várományosa. „Sokan vannak, akiknek meg kellene kapniuk a díjat", mondta Walcott, nyilván szeméremből. És ha nem? A svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a költőnek színműveiben sikerült az afrikai, ázsiai és az európai kultúra elemeit ötvöznie. Ezért ítélték oda neki a Nobel-díjat. Gyanúm szerint valami más miatt is: idén ünnepeljük (éppen a napokban) Amerika felfedezésének 500. évfordulóját. Walcott, mint mondtuk, Trinidadban él (a Szent Lucia nevű karibi szigeten született), és a bostoni egyetemen tanít irodalmat. A távirati iroda lakonikus rövidségű tudósítása megjegyzi még, hogy 1948-ban jelent meg első verskötete, s az ötvenes évek elejétől drámákat ír (Harry Dernier, 1952; A hegyi szerzetes álma, 1970; A sevillai tréfamester, 1970; Ó, Babylon, 1970), pantomimmal is foglalkozik. Lehet, hogy Kolumbuszra kacsintva ítélték oda az idei Nobel-díjat? (kövesdi) A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM MEMORANDUMA A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN ÉLÖ MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉG NÉHÁNY AKTUÁLIS PROBLÉMÁJÁRÓL Több, mint két évvel az 1989-ben lezajlott választások után a nemzeti türelmetlenség újabb hulláma söpör végig térségünkön. Sajnálattal állapítjuk meg ezt a tényt csakúgy, mint kísérőjelenségeit, a másság iránti érzéketlenséget és a kisebbségek jogainak csorbítását célzó megnyilvánulásokat. A Szlovák Köztársaságban élö magyar nemzeti kisebbség is veszélyeztetve érzi magát. Nem kis csalódottsággal vesszük tudomásul, hogy az 1989-es változások után jogaink nemhogy bővültek volna, hanem ellenkezőleg, egyre sűrűbben kell szembenéznünk az őket csorbítani igyekvő mesterkedésekkel. Ezért fontosnak tartjuk, hogy ebben a helyzetben röviden felvázoljuk kisebbségünk néhány aktuális gondját, a részünkről helyesnek ítélt megoldási javaslatokkal egyetemben. Egyúttal kinyilvánítjuk, hogy ebbéli igyekezetünkben nem konfrontációs szándék vezérel, hanem a termékeny dialógust célzó problémafelvetés demokratikus joga; kül- és belföldi partnereinktől megértést, toleranciát s problémáink megoldását elősegítő aktív hozzáállást kérünk. Meggyőződésünk, hogy a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség problémáinak megoldása hozzájárul térségünk annyira óhajtott demokratikus fejlődésének elősegítéséhez. Az idézett adatok a hivatalos statisztikákból valók. Problémáink és a javasolt megoldások Az asszimiláció következtében csökken a szlovákiai magyarság 1* relatív számaránya. 1961-ben 12,4/, 1970-ben 12,2%. 1980-ban 11,2%, 1991-ben 10,8/ volt a magyarok aránya Szlovákiában. Megoldás: a pozitív megkülönböztetés bevezetése, a jogbiztonság szavatolása és az otthonérzet biztosítása. ~ Erős, gyakori kisebbségellenes hangulat, sajtótámadások, felelős mm szlovákiai politikusok kisebbségellenes kijelentései és a kisebbségi képviselők legitimitásának kétségbevonása. Megoldás: a Szlovák Köztársaság demokratizálódása, pozitív külföldi példák és hatások. m Az etnikai összetétel megváltoztatása a dél-szlovákiai városokban. «S» Példák: (a magyar lakosság számaránya százalékban) JÁRÁ

S Pozsony-város Dunaszerdahelyi Lévai Nagykürtösi Tőketerebesi Megoldás: az új területi elrendezésnél figyelembe venni a kisebbségek érdekeit is; a decentralizáció és a regionalizmus fejlesztése. _ A főiskolát és egyetemet végzett állampolgárok között a magyar *Wm kisebbséghez tartozók alacsony számaránya szlovákiai átlag: 37 fő/1000 lakosra a magyar kisebbség aránya: 16 fő/1000 lakosra Alapiskolák: 1955 1961 1968 1970 1980 1990 1970 1980 1991 5,2 4,9 4,4 89,0 87,9 87,2 35,7 33,1 31,6 35,1 31,7 30,8 40,9 38,9 39,3 Iskolák száma Osztályok száma Tanulók száma Gimnáziumok: Iskolák száma Osztályok száma Tanulók száma 565 2014 61 325 559 2639 76 754 494 2902 72 948 490 2854 68 902 295 2114 50 398 257 2071 48 405 9+2* 11+7* 13+9* 13+9

X 11+9

X 10+8* 58 71 142 152 140 138 1980 2109 4045 4253 4220 3782 * - szlovák iskolák, amelyekben magyar osztályok is vannak Magyar nemzetiségi egyetemisták és főiskolások számaránya százalékban Oktatási é

v 1959/60 1968/69 1975/76 1990/91 % 5,2 4,0 4,2 4,9 Megoldás: oktatásügyi önkormányzat, magyar tanítási nyelvű egyetem létrehozatala. A papok hiánya, főleg a római katolikus papság elöregedése. Síim* Megoldás: magyar püspökség létrehozatala, magyar anyanyelvű papok képzése ' Ét A magyar tanítási nyelvű iskolák irányító szervének hiánya, pedagógushiány; 0» kb. 40 ezer magyar nemzetiségű gyerek látogat szlovák tanítási nyelvű iskolát. Megoldás: oktatásügyi önkormányzat, a megszüntetett kisiskolák újraindítása. _ Kulturális intézményrendszerünk kezdetlegessége; számarányunkhoz képest alacsony állami támogatás. Az állami bürokrácia által hozott döntések, nem mindig veszik figyelembe valós érdekeinket. Megoldás: kulturális önkormányzat, a döntési mechanizmusok decentralizálása. q

' A Szlovák Köztársaság Alkotmánya a kisebbségeket államalkotó tényezők : helyett potenciális megbízhatatlan elemeknek tartja. Az általunk kívánt jogokat csak részben tartalmazza. Megoldás: alkotmánymódosítás - ehhez az MKDM tervezetet készített. _ 1945-48 között a szlovákiai magyar és német kisebbséget a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották elemi állampolgári jogaiktól és számos diszkriminatív rendelkezést foganatosítottak ellenük. Mindezeket a törvénytelenségeket máig nem orvosolták; a csehszlovák rehabilitációs törvények határa 1948. február 25. Megoldás: a rehabilitációk kiterjesztése 1945. március 15-ig; a kollektív bűnösség elvének eltörlése - lásd dr. Janics Kálmán és dr. Princzkel József által készített javaslatot. j ä Diszkriminatív törvények alkalmazása (nyelvtörvény), a törvénynek a vég1"« rehajtásban történő önkényes alkalmazása, a jogbiztonság hiánya, a szlovák nemzettudat magyarellenes torzulásai. Megoldás: a jogállam intézményeinek kiépítése, a kisebbségeket védő törvények alkalmazása. . . Szertartások megtartásának (esketések, temetések) elutasítása a kisebb» 1« ség nyelvén, a kisebbséghez tartozó személyek vezeték- és keresztnevei anyakönyvezésének elutasítása, a magyar történelmi vezetéknevek fonetikus átírása a Szlovák Tudományos Akadémia irányelvei alapján. Megoldás: a kisebbséghez tartozó egyének identitásának védelme, kulturális önkormányzat. .. A község- és utcanevek kétnyelvű megnevezésének szabályozatlansága » SS:* a kisebbségek által lakott területeken. Megoldás: részleges kétnyelvűség bevezetése a kisebbség által is lakott területeken. 4 0% A kétnyelvűség alkalmazásának szabályozatlansága az egészségügyben | <ťf • a kisebbség által lakott területeken. Megoldás: részleges kétnyelvűség bevezetése a kisebbség által lakott területeken. - . A kisebbségek jogállása törvényi szabályozásának hiánya. I Megoldás: átfogó kisebbségi törvény elfogadása. Pozsony, 1992. október