Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-13 / 242. szám, kedd

1992. OKTÓBER 13. LÚJSZÓI BŰNÜGY BOMBAY, AZ „ÖRÖMÖK" VÁROSA SZÁZEZER PROSTI EGY LAKÓNEGYEDBEN .Bombaýt India New Yorkjának is nevezik. Tízmilliőan lakják, az or­szág legnagyobb gazdasági köz­pontja. Naponta hivatalosan három­százzal növekszik a helyi lakosság száma. Itt található a Falkland Road, a város legnagyobb piroslámpás negyede. Százezer prosti kínálja magát a nap huszonnégy órájában. Sok közülük AIDS-fertőzött. Nappal a Falkland Road olyan, mint Bombay bármely más negye­de. Óriási tömeg csatangol a szűk si­kátorokban. Különösebb látnivaló nincs. Hiányoznak a diszkók, éjjeli bárok, masszázsszalonok, peep­show-k. Az igazi attrakció, a vonzerő a mintegy százezer prostituált, akik egész nap kínálják a szexuális örö­möket. Kettesben-hármasban sétál­' nak, s „csókára!" — mondják. Az in­diai nyelvből lefordítva annyit jelent: gyere velem, drágám! A prostitúció menő üzletág. Az élénk gazdasági élet miatt itt az átla­gosnál magasabb az életszínvonal, sok a betelepülő, az átutazó, az ügy­intéző. A statisztika szerint ezer férfi­ra 650 nő jut. Emiatt nagy a szexuá­lis szabadság is. Jóval nagyobb, mint bárhol másutt az országban. Prostikról azonban még a hatóságok sem beszélnek. Őket csak úgy em­legetik: „a szexuális ipar művelői". A nembeli eltolódás miatt a nőtlen fér­fiak előtt két lehetőség áll: az ön­megtartóztatás vagy a bordély. A hatóságok különböző módon próbálják a Falkland Road-jelensé­get magyarázni. Az igazság a szo­ciális problémákban keresendő. A fiatal lányok jő része a munkaválla­lás gondolatával érkezik a metropo­lisba, csakhogy megfelelő kapcsolat hiányában az utcán köt ki. Másokat, a 12—13 éves fiatal lányokat, szegény szüleik eladják a bordélyok tulajdo­nosainak. A-nyomorult páriák gyak­ran menekülni próbálnak, de a „ke­mény fiúk" egykettőre visszahozzák őket. A rendőrség is besegít, hiszen ügynökeik jő része beépült az illegális prostiipar valamilyen formájába. Igaz a lányok megválthatják magukat, en­nek azonban egyetlen lehetősége a prostitúció. Ha szerencséjük van, nem fertőződnek meg az AIDS-szel. Megdöbbentő, hogy Indiában mennyire nem ismerik ezt a betegsé­get! A prostik zöme elhúzza a száját, ha az óvszer használatáról faggat­ják. A kupitulajdonosok is csak a vállukat vonogatják: na és? Ha megbetegszik, kikezelik, s visszajön ide. Csak kevesen tudják az igazsá­got, hogy a szerencsétlenekre a ha­lál vár. A szegények és prostik meg­segítésére alakult Indiai Egészségügyi Szolgálat ingyen óvszert osztogat, szórólapokat terjeszt, megafon hívja fel a figyelmet a veszélyre. Naponta többször is elhangzik a szöveg „Azért vagyunk itt, hogy egy új betegségről beszóljünk, amely gyógyíthatatlan, de megelőzhető." Az eredmény egyelőre nem látszik. Indiába viszonylag későn jutott be az AIDS. A statisztika szerint 1986-ban regisztrálták az első megbetegedést. A városban egyetlen osztályon fog­lalkoznak a fertőzött prostikkal. Ki­lenc ágyon. Négyezerre jut egy ágy... a hivatalos statisztika tavaly 27 eset­ről „tudott", ám az egészségügyi szol­gálat szerint az AIDS riasztó mérete­ket öltött, főleg a prostituáltak köré­ben: 1988-ban négy százalékuk volt fertőzött, tavaly már 33. Becslések szerint a 900 milliós or­szágban egymillió a HIV-vírussal fer­tőzött, sok közöttük a homoszexuális (11 millióról beszélnek!), akik még a prostiknál is tudatlanabbak. Ez csak növeli a veszélyt. Az ezredfordulóra tízmillió AIDS-essel számolnak. A ki­út? A felvilágosítás, a megelőzés. Csakhogy ehhez kevés az ember ós még kevesebb a pénz... írta és összeállította ORDÓDY VILMOS A FEGYVER NEM JATEKSZER Hétről hétre romlik a közbizton­ság. Egyre szaporodnak az erősza­kos bűncselekmények, rablótáma­dások, fokozódik a brutalitás. A pol­gárok egy része — üzletemberek, taxisok, vállalkozók, nyugdíjasok, férfiak és nők — féltve testi épségü­ket és vagyonukat, fegyverviselési engedélyhez folyamodnak. Általá­ban kapnak. Aki nem teljesíti az em­lített engedélyhez szükséges szigo­rúnak cseppet sem mondható felté­teleket, az feketén szerez magának „stukkert". Csoda hát, hogy rendkí­vül elszaporodtak a lőfegyverekkel elkövetett gyilkosságok, fosztogatá­sok, sajnálatos balesetek? A fegy­vertartásról és minderről, ami ezzel összefügg, Stanislav Ryban kül­ügyminiszteri szóvivővel beszélget­tünk. „ • Őrnagy úr, nemrég azzal for­dult hozzánk egy idős hölgy, hogy revolvert akar vásárolni. Azt írta magáról, hogy 71 esztendős öz­vegyasszony, egyedül él és érté­kes műkincsgyűjteménye van. Sokat utazik és gyakran csak es­te, éjszaka jön haza. Fizikai és szellemi erőnléte jó, mégis — állí­totta — ha a retiküljében ott lapul­na egy kis revolver, sokkal na­gyobb biztonságban érezné ma­gát. Nos, kl mindenki jogosult ar­ra, hogy fegyvertulajdonos le­gyen és mi a hivatalos eljárás, hogy valaki megkapja az enge­délyt? — Mindezt a fegyverekről szőlő törvény határozza meg, mely sajnos, elég foghíjas. Aki betöltötte 18. éle­tévét, és átmegy egy speciális orvosi vizsgálaton — azt hatévenként meg kell ismételni —, beadhatja kérvé­nyét a járási rendőrparancsnokság­ra. Ha az illető büntetlen előéletű és kellőképpen megindokolja, miért van szüksége a fegyverre (ez ma már ál­talában nem okozhat gondot), álta­lában megkapja az engedélyt. Ha mégsem — fellebbezhet. Volt már rá példa, hogy a bíróság felülbírálta a rendőri szervek döntését. • A gyakorlat olykor ellent­mond válasza első részének. Tud­juk ugyanis, hogy büntetett előé­letű egyének is kaptak, kapnak fegyverviselési engedélyt, példá­ul olyanok, akiket annak Idején fegyveres rablásért ítéltek el... — Ez sajnos igaz. Tudni kell, hogy a törvény módot ad rá, hogy bizonyos idő, mondjuk 5—10 év el­teltével valakinek tettért töröljék. Ha az illető közkegyelemben részesül, de jure szintén tiszta lappal indulhat. Ezért van égetően szükség a tör­vény módosítására. • Mikor lép életbe a fegyverek­ről szóló új törvény? — Remélem, már hamarosan, hi­szen a gyilkosságok, rablások zö­mét általában lőfegyverrel követik el. • A fegyverviselési engedély megszerzése nem jelenti azt, hogy az illető tud is bánni a pisz­tollyal. Ki biztosítja azt, hogy az új fegyvertulajdonosok minden szükségeset megtanuljanak? —Sajnos senki. Pedig nagy szük­ség lenne rá. Mert valóban nem elég, ha valaki tudja, hogyan kell megtölteni, kibiztosítani s elsütni a fegyvert. A biztonságos kezelés, raktározás és egyéb fontos tudniva­lók is nélkülözhetetlenek. Ha jól tu­dom, egy nagyszombati kft. foglal­kozik ilyen jellegű kiképzéssel, de nem túl sokan élnek az adott lehető­séggel. A fegyvertulajdonosok biz­tonságérzete általában megnő, de nem biztos, hogy ezzel egyidőben növekszik a szükséges önfegyel­mük, pszichikai egyensúlyuk. Nem egyszerű annak a határnak a meg­ítélése sem, mely eldönti a fegyver­használat jogosságát. Egy bártulaj­donos, látva hogy részeg, dühöngő vendége törni—zúzni kezdte a be­rendezést, egyszerűen lelőtte. Ter­mészetesen elvették fegyverét és a bíróság elé került. Olyan eset, hogy valaki ittasan virtuskodik fegyveré­vel, elég sok van. A felelőtlen bá­násmód és raktározás már sok tra­gédiát okozott. , c • Gyakran „vonnak ki a forga­lomból" fegyvereket? — Június 31-ig 1307 legális, illetve illegálisan tartott kézifegyverei von­tunk be. Ezek közt voltak olyan ese­tek is, amikor a tulajdonos meghalt és a feleség leadta férje pisztolyát. Egy ismert grafológus elhunyta után élettársa négy revolvert hozott a rendőrségre. Az íróasztalban találta őket. A férfinek egyikhez sem volt engedélye. • Hány fegyvere lehet egy sze­mélynek? — Ez nincs meghatározva. Ha valakinek van fegyverviselési enge­délye, vehet magának egy pisztolyt, később még egyet, és így tovább. Elméletileg akár tíz vagy még több kézifegyvere is lehet egy személy­nek. • Gondolom, ezeket a fegyve­reket szigorúan nyilvántartják. — Természetesen. A típust és a számot az illető engedélyén kívül a rendőrség számítógépe is nyilván­tartja. • Milyen fegyverek iránt a leg­nagyobb az érdeklődés? — Főleg az úgynevezett rövid­fegyverek, vagyis a pisztolyok és a revolverek iránt. A hosszú fegyvere­ket elsősorban a sportolók és a va­dászok vásárolják. Az állami és ma­szek fegyverüzletekben bő a vá­laszték. Vannak, akik külföldről szerzik be a revolvert. Ma már nem jelent gondot kéz alatt vásárolni pisztolyt vagy egyéb fegyvert. • Mennyi lőfegyver van jelen­leg Szlovákia polgárainál? — Csak a legális fegyverkészlet­ről van pontos számadatunk. 1992. július 31-ig 11 489 rövid, 35 063 hosszú fegyver (főleg golyós és sö­rétes puska), és 9069 kisöbű sport­puskát tartottunk nyilván. Az enge­dély nélküli fegyverek számát senki sem tudja pontosan. E tekintetben a szakemberek véleménye nagyon el­térő. Annyi biztos, hogy pár ezer da­rabról van sző. • Mibe kerül egy átlagos revol­ver? — Fajtája válogatja. Az árak 6— 15 ezer körül mozognak, ami sokszo­rosa a korábbi összegeknek. Az én személyi fegyverem például 1989 e­lőtt mindössze 1790 koronába került. Aztán 3410 koronára emelték, most pedig több mint 12 000-be kerül. A feketepiaci árak általában még ma­gasabbak. • Milyen büntetés jár az illegá­lis fegyvertartásért? — Az a körülményektől függ. Az elkobzáson kívül az illető börtön­büntetéssel is sújtható. • Mit tartana még fontosnak az említett témával kapcsolatban megjegyezni? — Visszatérnék az idős hölgy kérdéséhez. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb megol­dást akarja választani. A fegyver nem gyerekjáték, és avatatlan ke­zekben nagy veszély forrása. Elég például, ha az idős asszony a sötét lépcsőházban valakitől megijed és meghúzza a ravaszt. Én inkább gáz­sprayt ajánlanék neki. Saját tapasz­talatomból állíthatom, jobb, mint a pisztoly. Nem sebesíti meg az ellen­felet, de egy jó időre harcképtelenné teszi, s ez elegendő ahhoz, hogy az ember megvédhesse magát, kereket oldhasson. A — élet olykor egész hihetetlen történeteket t\ám produkál. Sajnos, a „sztorik" közt bőven akad drámai vagy tragédiába torkolló esemény is. Ezeknek a főszereplői, negatív hősei nemegyszer még fiatalkorúak, mi több, a gyengébb nem képvi­selői. Akárcsak az alábbi esetben. GYILKOS ISKOLASLANYOK A rendőrség figyelmét a bűntettre egy ismeret­len telefonáló hívta fel. A nyomozók az adott cím­re siettek, ahol egy összeszurkált női holttestet ta­láltak. A vizsgálat során kiderült, hogy a 61 esz­tendős özvegyasszonnyal egy alig 16 éves diák­lány végzett. Szörnyű tetténél egy évvel idősebb barátnője is asszisztált. A két diáklány azzal a szándékkal csöngetett be áldozata ajtaján, hogy leütik és kirabolják. 31 éves segítőtársuk közben az utcán őrködött. A lányok az asszony szemébe gázt spricceltek, majd a biztonság kedvéért egy üveggel fejbevág­ták. Ezután jelt adtak bűntársuknak; feljöhet ő is, tiszta a levegő. Miközben a tolvajok pénz után ku­tattak, a lakástulajdonos magához tárt és segítsé­gért kiabált. Ez lett a veszte. A férfi hidegvérrel utasította a gyereklányokat: „végezzetek vele!" A fiatalabb a keze ügyében levő konyhakés után nyúlt és több késszúrással megölte az asszonyt. MUNKAUNDOR A KOBON Második történetünk szereplői is ifjú hölgyek. A 17 éves Adri, az egy évvel idősebb nővére Mária, és közös barátnőjük, Vierka. Adri sosem rajongott a tanulásért, ezért korán elhagyta az iskolapadot, és csak takarítási „képesítést" szerzett. Mondani se kell, a söprésért és padlómosásért sem rajon­gott. Ellenkezőleg. Egyre gyakrabban foglalko­zott a gondolattal; otthon kéne maradni, de úgy, hogy azért fizetést is kapjon. Ekkor jutott eszébe Viera, aki annak idején szándékosan eltörte kisuj­ját, s így néhány héttel meghosszabbította sza­badságát. Adri e művelet elvégzését nővérétől kérte, aki rövid szabadkozás után kötélnek állt. A vécédeszkára fektette húga bal kezét és hatvan kilójának teljes súlyával rúugrott. Adri feljajdult, kicsordultak könnyei, de terve sikerült. Ám nem sokáig örülhetett. Apja keresztkérdéseire, hogy is MEGTÖRTÉNT... történt a dolog, azt válaszolta, barátnőjével ösz­szeveszett, az meglökte, s közben eltört a karja. A férfi testi sértés címén feljelentette Vierát. Miután a rendőrségen kiderült, hogy neki semmi köze a bal­esethez, a sérült lánynak elő kellett rukkolnia az igazsággal. S az eredmény? Bírósági tárgyalás. Adrit hat hónapos feltételes szabadságvesztésre, nővérét pénzbüntetésre ítélték. Egyébként a tár­gyaláson Adri másik keze is gipszben volt. Az apa ugyanis, miután kiderült az igazság, úgy elnáspán­golta kisebb lányát, hogy annak másik karja is el­tört. A PORULJART SZATÍR Az autóstoppos lányokra leselkedő veszélyről, konkrét tragikus esetekről már számtalan cikket írtak, sőt egy játékfilm is készült. Mindezek ellené­re, különösen a hétvégeken továbbra sem hiá­nyoznak az utak mellől. Augusztus derekán egy 19 esztendős böl­csészhallgató is szaporította a miniszoknyás stop­polók táborát. Ki tudja, pénzt vagy időt akart-e megtakarítani. Sem ez, sem az nem sikerült neki, de azért gazdagabb lett egy veszélyes kalanddal. Az, hála a lány lélekjelenlétének, szerencsésen végződött. Egy munkaruhás, közékorú férfi vette fel autó­jába, akiről — a lány állítása szerint — aligha volt feltételezhető, hogy egyik percről a másikra vad­állattá válik. Pedig az történt. A férfi a jól ismert forgatókönyv szerint hirtelen letért egy mellékútra, majd a közeli bozótosban fékezett. Ott durván ki­rángatta vendégét a kocsiból, s fenyegetések közt a zöld gyepre teperte. A lány még jóformán fel sem fogta, mi is történt, s a szatír ott térdepelt mel­lette anyaszült meztelenül. Szerencséjére észre­vette, hogy a földön fekvő munkaruha zsebéből egy kés kikandikál... Hirtelen mozdulattal felkap­ta, s a férfi nyakának szegezte. Azt annyira meg­lepte a váratlan fordulat, hogy pucéran a gépko­csiba ugrott és teljes gázzal elhajtott. (A ruhában maradt igazolvány szerint nem volt nehéz elfogni.) TUZHALALRA ITELVE Rudolf M. élete végéig nem felejti el azt az au­gusztus végi napot. Tévénézés közben furcsa zajra lett figyelmes. Amikor kiment az előszobába, két álarcos férfival találta magát szembe. A kám­zsások fejbeverték, majd kést szorítva torkának pénzt kértek tőle; s hogy nagyobb nyomatékot adjanak szavuknak, vagdosni kezdték kézfejét. Mivel áldozatuk továbbra is kitartott állítása mel­lett, hogy nem tart otthon készpénzt, összekötöz­ték, betömték a száját és nekiláttak a házkutatás­nak. Minden igyekezetük ellenére csak 1200 koro­nát találtak. Kárpótlásul zsebrevágták a házigaz­da villanyborotváját, messzelátőját és fényképe­zőgépét. Ezután a férfit levitték a pincébe és a ka­zánhoz kötözték. De ezzel még nem ért véget Ru­dolf M. megpróbáltatása. A rablók a pincében pá­linkát locsoltak szét, majd meggyújtották. A sérült férfi — összeszedve minden erejét — az utolsó pillanatban szabaddá tette kezeit és így megme­nekült a biztos haláltól. A tűzoltók is idejében ér­keztek. „MEGÖLTEK AZ ORMENYEK" A pozsonyi Perla eszpresszó törzsvendégei jól ismerték a szemközti házban lakó K. Zoltán aggle­gényt. A nyurga férfi néha lejött, megitta fröccsét vagy kávéját, azután békésen távozott. Egyesek tudni vélték, hogy inkább a férfiak társaságát kedvelte, ós azt is beszélték, hogy egy héttel e tör­téntek előtt valaki azt karcolta az ajtajára, hogy megöli. Aznap este fél tíz tájban K. Zoltán ismét megje­lent a kávézóban. Nagy meglepetésre mezítláb és pizsamában érkezett. Bizonytalan lépteiből min­denki arra következtetett, hogy jól becsípett. Alig­hogy leült az egyik asztalhoz, ott termett egy pin­cérnő és ki akarta tessékelni. A nehezen lélegző férfi csak annyit mondott: „megöltek az örmények" — és lefordult a székről. A percek alatt helyszínre érkező mentők már nem tudtak segíteni. A halált egy kötőtű okozta, mellyel valaki átszúrta a férfi szívét.

Next

/
Thumbnails
Contents