Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-13 / 242. szám, kedd

1992. OKTÓBER 13. LÚJSZÓI BŰNÜGY BOMBAY, AZ „ÖRÖMÖK" VÁROSA SZÁZEZER PROSTI EGY LAKÓNEGYEDBEN .Bombaýt India New Yorkjának is nevezik. Tízmilliőan lakják, az ország legnagyobb gazdasági központja. Naponta hivatalosan háromszázzal növekszik a helyi lakosság száma. Itt található a Falkland Road, a város legnagyobb piroslámpás negyede. Százezer prosti kínálja magát a nap huszonnégy órájában. Sok közülük AIDS-fertőzött. Nappal a Falkland Road olyan, mint Bombay bármely más negyede. Óriási tömeg csatangol a szűk sikátorokban. Különösebb látnivaló nincs. Hiányoznak a diszkók, éjjeli bárok, masszázsszalonok, peepshow-k. Az igazi attrakció, a vonzerő a mintegy százezer prostituált, akik egész nap kínálják a szexuális örömöket. Kettesben-hármasban sétál' nak, s „csókára!" — mondják. Az indiai nyelvből lefordítva annyit jelent: gyere velem, drágám! A prostitúció menő üzletág. Az élénk gazdasági élet miatt itt az átlagosnál magasabb az életszínvonal, sok a betelepülő, az átutazó, az ügyintéző. A statisztika szerint ezer férfira 650 nő jut. Emiatt nagy a szexuális szabadság is. Jóval nagyobb, mint bárhol másutt az országban. Prostikról azonban még a hatóságok sem beszélnek. Őket csak úgy emlegetik: „a szexuális ipar művelői". A nembeli eltolódás miatt a nőtlen férfiak előtt két lehetőség áll: az önmegtartóztatás vagy a bordély. A hatóságok különböző módon próbálják a Falkland Road-jelenséget magyarázni. Az igazság a szociális problémákban keresendő. A fiatal lányok jő része a munkavállalás gondolatával érkezik a metropolisba, csakhogy megfelelő kapcsolat hiányában az utcán köt ki. Másokat, a 12—13 éves fiatal lányokat, szegény szüleik eladják a bordélyok tulajdonosainak. A-nyomorult páriák gyakran menekülni próbálnak, de a „kemény fiúk" egykettőre visszahozzák őket. A rendőrség is besegít, hiszen ügynökeik jő része beépült az illegális prostiipar valamilyen formájába. Igaz a lányok megválthatják magukat, ennek azonban egyetlen lehetősége a prostitúció. Ha szerencséjük van, nem fertőződnek meg az AIDS-szel. Megdöbbentő, hogy Indiában mennyire nem ismerik ezt a betegséget! A prostik zöme elhúzza a száját, ha az óvszer használatáról faggatják. A kupitulajdonosok is csak a vállukat vonogatják: na és? Ha megbetegszik, kikezelik, s visszajön ide. Csak kevesen tudják az igazságot, hogy a szerencsétlenekre a halál vár. A szegények és prostik megsegítésére alakult Indiai Egészségügyi Szolgálat ingyen óvszert osztogat, szórólapokat terjeszt, megafon hívja fel a figyelmet a veszélyre. Naponta többször is elhangzik a szöveg „Azért vagyunk itt, hogy egy új betegségről beszóljünk, amely gyógyíthatatlan, de megelőzhető." Az eredmény egyelőre nem látszik. Indiába viszonylag későn jutott be az AIDS. A statisztika szerint 1986-ban regisztrálták az első megbetegedést. A városban egyetlen osztályon foglalkoznak a fertőzött prostikkal. Kilenc ágyon. Négyezerre jut egy ágy... a hivatalos statisztika tavaly 27 esetről „tudott", ám az egészségügyi szolgálat szerint az AIDS riasztó méreteket öltött, főleg a prostituáltak körében: 1988-ban négy százalékuk volt fertőzött, tavaly már 33. Becslések szerint a 900 milliós országban egymillió a HIV-vírussal fertőzött, sok közöttük a homoszexuális (11 millióról beszélnek!), akik még a prostiknál is tudatlanabbak. Ez csak növeli a veszélyt. Az ezredfordulóra tízmillió AIDS-essel számolnak. A kiút? A felvilágosítás, a megelőzés. Csakhogy ehhez kevés az ember ós még kevesebb a pénz... írta és összeállította ORDÓDY VILMOS A FEGYVER NEM JATEKSZER Hétről hétre romlik a közbiztonság. Egyre szaporodnak az erőszakos bűncselekmények, rablótámadások, fokozódik a brutalitás. A polgárok egy része — üzletemberek, taxisok, vállalkozók, nyugdíjasok, férfiak és nők — féltve testi épségüket és vagyonukat, fegyverviselési engedélyhez folyamodnak. Általában kapnak. Aki nem teljesíti az említett engedélyhez szükséges szigorúnak cseppet sem mondható feltételeket, az feketén szerez magának „stukkert". Csoda hát, hogy rendkívül elszaporodtak a lőfegyverekkel elkövetett gyilkosságok, fosztogatások, sajnálatos balesetek? A fegyvertartásról és minderről, ami ezzel összefügg, Stanislav Ryban külügyminiszteri szóvivővel beszélgettünk. „ • Őrnagy úr, nemrég azzal fordult hozzánk egy idős hölgy, hogy revolvert akar vásárolni. Azt írta magáról, hogy 71 esztendős özvegyasszony, egyedül él és értékes műkincsgyűjteménye van. Sokat utazik és gyakran csak este, éjszaka jön haza. Fizikai és szellemi erőnléte jó, mégis — állította — ha a retiküljében ott lapulna egy kis revolver, sokkal nagyobb biztonságban érezné magát. Nos, kl mindenki jogosult arra, hogy fegyvertulajdonos legyen és mi a hivatalos eljárás, hogy valaki megkapja az engedélyt? — Mindezt a fegyverekről szőlő törvény határozza meg, mely sajnos, elég foghíjas. Aki betöltötte 18. életévét, és átmegy egy speciális orvosi vizsgálaton — azt hatévenként meg kell ismételni —, beadhatja kérvényét a járási rendőrparancsnokságra. Ha az illető büntetlen előéletű és kellőképpen megindokolja, miért van szüksége a fegyverre (ez ma már általában nem okozhat gondot), általában megkapja az engedélyt. Ha mégsem — fellebbezhet. Volt már rá példa, hogy a bíróság felülbírálta a rendőri szervek döntését. • A gyakorlat olykor ellentmond válasza első részének. Tudjuk ugyanis, hogy büntetett előéletű egyének is kaptak, kapnak fegyverviselési engedélyt, például olyanok, akiket annak Idején fegyveres rablásért ítéltek el... — Ez sajnos igaz. Tudni kell, hogy a törvény módot ad rá, hogy bizonyos idő, mondjuk 5—10 év elteltével valakinek tettért töröljék. Ha az illető közkegyelemben részesül, de jure szintén tiszta lappal indulhat. Ezért van égetően szükség a törvény módosítására. • Mikor lép életbe a fegyverekről szóló új törvény? — Remélem, már hamarosan, hiszen a gyilkosságok, rablások zömét általában lőfegyverrel követik el. • A fegyverviselési engedély megszerzése nem jelenti azt, hogy az illető tud is bánni a pisztollyal. Ki biztosítja azt, hogy az új fegyvertulajdonosok minden szükségeset megtanuljanak? —Sajnos senki. Pedig nagy szükség lenne rá. Mert valóban nem elég, ha valaki tudja, hogyan kell megtölteni, kibiztosítani s elsütni a fegyvert. A biztonságos kezelés, raktározás és egyéb fontos tudnivalók is nélkülözhetetlenek. Ha jól tudom, egy nagyszombati kft. foglalkozik ilyen jellegű kiképzéssel, de nem túl sokan élnek az adott lehetőséggel. A fegyvertulajdonosok biztonságérzete általában megnő, de nem biztos, hogy ezzel egyidőben növekszik a szükséges önfegyelmük, pszichikai egyensúlyuk. Nem egyszerű annak a határnak a megítélése sem, mely eldönti a fegyverhasználat jogosságát. Egy bártulajdonos, látva hogy részeg, dühöngő vendége törni—zúzni kezdte a berendezést, egyszerűen lelőtte. Természetesen elvették fegyverét és a bíróság elé került. Olyan eset, hogy valaki ittasan virtuskodik fegyverével, elég sok van. A felelőtlen bánásmód és raktározás már sok tragédiát okozott. ,

c • Gyakran „vonnak ki a forgalomból" fegyvereket? — Június 31-ig 1307 legális, illetve illegálisan tartott kézifegyverei vontunk be. Ezek közt voltak olyan esetek is, amikor a tulajdonos meghalt és a feleség leadta férje pisztolyát. Egy ismert grafológus elhunyta után élettársa négy revolvert hozott a rendőrségre. Az íróasztalban találta őket. A férfinek egyikhez sem volt engedélye. • Hány fegyvere lehet egy személynek? — Ez nincs meghatározva. Ha valakinek van fegyverviselési engedélye, vehet magának egy pisztolyt, később még egyet, és így tovább. Elméletileg akár tíz vagy még több kézifegyvere is lehet egy személynek. • Gondolom, ezeket a fegyvereket szigorúan nyilvántartják. — Természetesen. A típust és a számot az illető engedélyén kívül a rendőrség számítógépe is nyilvántartja. • Milyen fegyverek iránt a legnagyobb az érdeklődés? — Főleg az úgynevezett rövidfegyverek, vagyis a pisztolyok és a revolverek iránt. A hosszú fegyvereket elsősorban a sportolók és a vadászok vásárolják. Az állami és maszek fegyverüzletekben bő a választék. Vannak, akik külföldről szerzik be a revolvert. Ma már nem jelent gondot kéz alatt vásárolni pisztolyt vagy egyéb fegyvert. • Mennyi lőfegyver van jelenleg Szlovákia polgárainál? — Csak a legális fegyverkészletről van pontos számadatunk. 1992. július 31-ig 11 489 rövid, 35 063 hosszú fegyver (főleg golyós és sörétes puska), és 9069 kisöbű sportpuskát tartottunk nyilván. Az engedély nélküli fegyverek számát senki sem tudja pontosan. E tekintetben a szakemberek véleménye nagyon eltérő. Annyi biztos, hogy pár ezer darabról van sző. • Mibe kerül egy átlagos revolver? — Fajtája válogatja. Az árak 6— 15 ezer körül mozognak, ami sokszorosa a korábbi összegeknek. Az én személyi fegyverem például 1989 előtt mindössze 1790 koronába került. Aztán 3410 koronára emelték, most pedig több mint 12 000-be kerül. A feketepiaci árak általában még magasabbak. • Milyen büntetés jár az illegális fegyvertartásért? — Az a körülményektől függ. Az elkobzáson kívül az illető börtönbüntetéssel is sújtható. • Mit tartana még fontosnak az említett témával kapcsolatban megjegyezni? — Visszatérnék az idős hölgy kérdéséhez. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb megoldást akarja választani. A fegyver nem gyerekjáték, és avatatlan kezekben nagy veszély forrása. Elég például, ha az idős asszony a sötét lépcsőházban valakitől megijed és meghúzza a ravaszt. Én inkább gázsprayt ajánlanék neki. Saját tapasztalatomból állíthatom, jobb, mint a pisztoly. Nem sebesíti meg az ellenfelet, de egy jó időre harcképtelenné teszi, s ez elegendő ahhoz, hogy az ember megvédhesse magát, kereket oldhasson. A — élet olykor egész hihetetlen történeteket t\ám produkál. Sajnos, a „sztorik" közt bőven akad drámai vagy tragédiába torkolló esemény is. Ezeknek a főszereplői, negatív hősei nemegyszer még fiatalkorúak, mi több, a gyengébb nem képviselői. Akárcsak az alábbi esetben. GYILKOS ISKOLASLANYOK A rendőrség figyelmét a bűntettre egy ismeretlen telefonáló hívta fel. A nyomozók az adott címre siettek, ahol egy összeszurkált női holttestet találtak. A vizsgálat során kiderült, hogy a 61 esztendős özvegyasszonnyal egy alig 16 éves diáklány végzett. Szörnyű tetténél egy évvel idősebb barátnője is asszisztált. A két diáklány azzal a szándékkal csöngetett be áldozata ajtaján, hogy leütik és kirabolják. 31 éves segítőtársuk közben az utcán őrködött. A lányok az asszony szemébe gázt spricceltek, majd a biztonság kedvéért egy üveggel fejbevágták. Ezután jelt adtak bűntársuknak; feljöhet ő is, tiszta a levegő. Miközben a tolvajok pénz után kutattak, a lakástulajdonos magához tárt és segítségért kiabált. Ez lett a veszte. A férfi hidegvérrel utasította a gyereklányokat: „végezzetek vele!" A fiatalabb a keze ügyében levő konyhakés után nyúlt és több késszúrással megölte az asszonyt. MUNKAUNDOR A KOBON Második történetünk szereplői is ifjú hölgyek. A 17 éves Adri, az egy évvel idősebb nővére Mária, és közös barátnőjük, Vierka. Adri sosem rajongott a tanulásért, ezért korán elhagyta az iskolapadot, és csak takarítási „képesítést" szerzett. Mondani se kell, a söprésért és padlómosásért sem rajongott. Ellenkezőleg. Egyre gyakrabban foglalkozott a gondolattal; otthon kéne maradni, de úgy, hogy azért fizetést is kapjon. Ekkor jutott eszébe Viera, aki annak idején szándékosan eltörte kisujját, s így néhány héttel meghosszabbította szabadságát. Adri e művelet elvégzését nővérétől kérte, aki rövid szabadkozás után kötélnek állt. A vécédeszkára fektette húga bal kezét és hatvan kilójának teljes súlyával rúugrott. Adri feljajdult, kicsordultak könnyei, de terve sikerült. Ám nem sokáig örülhetett. Apja keresztkérdéseire, hogy is MEGTÖRTÉNT... történt a dolog, azt válaszolta, barátnőjével öszszeveszett, az meglökte, s közben eltört a karja. A férfi testi sértés címén feljelentette Vierát. Miután a rendőrségen kiderült, hogy neki semmi köze a balesethez, a sérült lánynak elő kellett rukkolnia az igazsággal. S az eredmény? Bírósági tárgyalás. Adrit hat hónapos feltételes szabadságvesztésre, nővérét pénzbüntetésre ítélték. Egyébként a tárgyaláson Adri másik keze is gipszben volt. Az apa ugyanis, miután kiderült az igazság, úgy elnáspángolta kisebb lányát, hogy annak másik karja is eltört. A PORULJART SZATÍR Az autóstoppos lányokra leselkedő veszélyről, konkrét tragikus esetekről már számtalan cikket írtak, sőt egy játékfilm is készült. Mindezek ellenére, különösen a hétvégeken továbbra sem hiányoznak az utak mellől. Augusztus derekán egy 19 esztendős bölcsészhallgató is szaporította a miniszoknyás stoppolók táborát. Ki tudja, pénzt vagy időt akart-e megtakarítani. Sem ez, sem az nem sikerült neki, de azért gazdagabb lett egy veszélyes kalanddal. Az, hála a lány lélekjelenlétének, szerencsésen végződött. Egy munkaruhás, közékorú férfi vette fel autójába, akiről — a lány állítása szerint — aligha volt feltételezhető, hogy egyik percről a másikra vadállattá válik. Pedig az történt. A férfi a jól ismert forgatókönyv szerint hirtelen letért egy mellékútra, majd a közeli bozótosban fékezett. Ott durván kirángatta vendégét a kocsiból, s fenyegetések közt a zöld gyepre teperte. A lány még jóformán fel sem fogta, mi is történt, s a szatír ott térdepelt mellette anyaszült meztelenül. Szerencséjére észrevette, hogy a földön fekvő munkaruha zsebéből egy kés kikandikál... Hirtelen mozdulattal felkapta, s a férfi nyakának szegezte. Azt annyira meglepte a váratlan fordulat, hogy pucéran a gépkocsiba ugrott és teljes gázzal elhajtott. (A ruhában maradt igazolvány szerint nem volt nehéz elfogni.) TUZHALALRA ITELVE Rudolf M. élete végéig nem felejti el azt az augusztus végi napot. Tévénézés közben furcsa zajra lett figyelmes. Amikor kiment az előszobába, két álarcos férfival találta magát szembe. A kámzsások fejbeverték, majd kést szorítva torkának pénzt kértek tőle; s hogy nagyobb nyomatékot adjanak szavuknak, vagdosni kezdték kézfejét. Mivel áldozatuk továbbra is kitartott állítása mellett, hogy nem tart otthon készpénzt, összekötözték, betömték a száját és nekiláttak a házkutatásnak. Minden igyekezetük ellenére csak 1200 koronát találtak. Kárpótlásul zsebrevágták a házigazda villanyborotváját, messzelátőját és fényképezőgépét. Ezután a férfit levitték a pincébe és a kazánhoz kötözték. De ezzel még nem ért véget Rudolf M. megpróbáltatása. A rablók a pincében pálinkát locsoltak szét, majd meggyújtották. A sérült férfi — összeszedve minden erejét — az utolsó pillanatban szabaddá tette kezeit és így megmenekült a biztos haláltól. A tűzoltók is idejében érkeztek. „MEGÖLTEK AZ ORMENYEK" A pozsonyi Perla eszpresszó törzsvendégei jól ismerték a szemközti házban lakó K. Zoltán agglegényt. A nyurga férfi néha lejött, megitta fröccsét vagy kávéját, azután békésen távozott. Egyesek tudni vélték, hogy inkább a férfiak társaságát kedvelte, ós azt is beszélték, hogy egy héttel e történtek előtt valaki azt karcolta az ajtajára, hogy megöli. Aznap este fél tíz tájban K. Zoltán ismét megjelent a kávézóban. Nagy meglepetésre mezítláb és pizsamában érkezett. Bizonytalan lépteiből mindenki arra következtetett, hogy jól becsípett. Alighogy leült az egyik asztalhoz, ott termett egy pincérnő és ki akarta tessékelni. A nehezen lélegző férfi csak annyit mondott: „megöltek az örmények" — és lefordult a székről. A percek alatt helyszínre érkező mentők már nem tudtak segíteni. A halált egy kötőtű okozta, mellyel valaki átszúrta a férfi szívét.