Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-09 / 213. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 9. , ÚJ SZÓM RIPORT 8 NAHAT! BERIJA, A SZIVRABLO Milyen volt az asszonyokhoz, a szeretőihez a KGB egykori, hírhedt főnöke? Dollármilliókért megvásárolt életrajza szerint Berija perverz, brutális volt az intim kapcsolatokban is, nemcsak politikai ellenfeleivel szemben. A „koronatanú", az egyik volt szeretője azonban egészen mást mond: „Nem volt perverz. Gonosz volt, kegyetlen, híján volt a minimális erkölcsi érzéknek is, de gáláns és udvarias szeretőként viselkedett" — nyilatkozta Nyina Alekszijeva, akinek minden oka megvolna rá, hogy kiborítsa a szennyest. Berija 1942-ben vette észre, hogy a moszkvai rádió kórusában egy feltűnően csinos hölgy énekel. Aztán megtudta róla, hogy férjnél van, katonatiszt felesége. Ettől függetlenül egy este megállította valaki a- KGB-főnök üzenetével. A szép Nyina felháborodottan utasította viszsza az ajánlatot. Nem sokkal később a lérj egy lágerben találta magát... A hölgy második férjként is katonatisztet választott. Ezúttal ajánlat helyett egyenesen Berijához vitték az aszszonyt. „Régóta szerettem volna találkozni magával. És végül a sors megengedte, hogy vágyam valóra váljon" — mondta (állítólag) a keménykezű, ámde lágyszívű szerető. Az asztalt közben már előkészítették a lejedeimi nászvacsorához. Nyina nem tudott ellenállni... Sőt, többször sem, mert a koncertek után gyakran várták a KGB emberei. (A férjet ilyenkor fontos és főleg távoli kiküldetésre szólította a haza.) „Én nem a szeretője voltam, hanem az áldozata, mert kettős életre kényszerített. Csak így tudtam megmenteni a második férjemet" — nyilatkozta nemrég a hölgy, és azt is hozzátette, hogy: Amikor szabadulni akartam, az emberei megfenyegettek. Azt mondták: Ne szomorítsd meg a főnököt, a hazának nagy szüksége van rá. Nyina asszony tehát nyilván hazafias érzelmekkel szeretkezett a KGB titkos találkahelyén. A „VÖRÖSKAKAS" SZÁMLÁJA A Tűzbiztonsági Testület Szlovákiai Főparancsnokságának képviselői Pozsonyban tájékoztatták az újságírókat a szeptember elsején eloltott, Lozorno és Malacky térségében pusztított, Csehszlovákia történetében egyedülálló erdőtűzzel kapcsolatban. A Štefan Romec ezredes által felsorolt adatok arról tanúskodnak, hogy Szlovákiában a tűzesetek száma ebben az évben — mindenekelőtt a szélsőséges száraz időjárás következtében — az előző évhez viszonyítva 500-zal emelkedett. Szeptember 3-áig 2734 tűzesettel kellett megbirkózniuk, s az okozott kárt 178 760 000 koronában állapították meg, ami az előző év ugyanezen időszakához képest 77,5 millió korona emelkedést jelent. Idén az aszály miatt megnövekedett az erdőtüzek (312) és a terménybetakarítás közben keletkezett tűzesetek (200) száma. A lángok martaléka lett 1171 hektár erdőterület. A Lozorno és Brodské községek térségében keletkezett két rendkívül veszélyes erdőtűz eloltásával közel 30 ezer hektár erdőt mentettek meg a további pusztítástól — ez anyagi értékben kifejezve 1 milliárd 251 millió koronát jelent. A helyenként orkán erejű szélben a tűz rendkívül gyorsan terjedt, a fák koronáiról a szikrák 400 méter távolságra is röpködtek: így kiszámíthatatlanná vált a tűz terjedésének iránya. Veszély fenyegette Malackyt és a Kuchyňa község közelében levő katonai repülőtér gáz- és üzemanyagtartalékait. Az említett anyagi károkon kívül az ökológiai pusztulás is jelentős: a vadállomány egyharmada elpusztult, és az új erdőtelepítés tíz évet vesz igénybe. (M. L.) GYERÜNK A MOZIBA BE CSAPONGÓ CSEVELY EGY FILMSZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL Úgy hozta a sors, hogy Losoncon mindkét mozi áldozatul esett a városrendezésnek. Az Új filmszínház alapkövét egy nagykutya elvtárs rakta le ünnepélyesen 1978-ban..., ezután kínkeservesen tudták csak befejezni. Panoramatikusnak indult, de amíg építették, a panoramatikus mozi kiment a divatból. Az Apolló Filmszínházat 1991. február 15-én adták át rendeltetésének (nevét a régi, patinás, lebontott mozi után kapta). Az Apolló élén harminc évével Jiŕí Zatovič áll. Nős, két fiúgyermek atyja. A négyhónapos Andrej még nem, de a közel hat éves Jakub már jár moziba, a komoly filmeket kedveli, a Cyránót úgy nézte végig, mint akit odaszögeztek. — Hát te, Jirí, jársz-e moziba? — Mióta mozilátogató lettem, nem érek rá" — neveli el magát, pedig az előbb még mérges volt, szitkozódott. — Úgy tudom, sokáig kerested a helyed, amíg ide kerültél... Iskoláid? — Gimi. — Csak? — Egy szemesztert jártam a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarára, a kultúra elmélete szakra, főtantárgy: marxizmus-leninizmus. Beláthatod, hogy nem tudtam vele megbirkózni. Kassán — a jogi karon — négy szemesztert végeztem el... — S aztán? — Azután már nem akaródzott tanulnom. — Első állásod? — Elárusító egy könyvesboltban. — Második? — Elárusító egy könyvesboltban. Másodszor is! Majd munkanélküli voltam fél évig, később kertész, még kérőbb a Prága melletti régészeti ásatásoknál munkás. A régészet nagyon megtetszett. Ismét felvételiztem, ezúttal archeológiára. Hatvan jelentkező közül a legjobbnak bizonyultam, de a dékán megakadályozta a felvételemet, amiért korábban olyan dérrel-durral hagytam ott az egyetemet... Legtovább mint szociális gondozó bírtam ki (három és fél évig!). Azonban minél több energiát fektettem ebbe a foglalkozásba, annál rosszabb volt. Végül új személyit kellett csináltatnom, a rengeteg pecsét miatt már sehova sem akartak fölvenni dolgozni! — Kiket gondoztál? — A társadalomba beilleszkedni képtelen egyéneket. Egyszóval börtöntöltelékeket, akik, ha kiszabadultak, minél előbb igyekeztek visszajutni a rács mögé. Ma már ez sem érvényes... A minap találkoztam egyikükkel, azt mondta, „lám, kurátor úr, most börtönbe sem kell mennünk, szedjük a segélyt!" — Voltak irodalmi kísérleteid is... — Még a középiskolában azzal hecceltük egymást, hogy mi sem könnyebb, mint a Nové slovo stílusában — ahol Vojtech Mihálik foglalkozott a fiatalokkal — verset írni. De csak én küldtem be a költeményeimet. Mihálik alatt nem jutottam közléshez, ám Vojtech Kondrótnál már más volt a helyzet, néhány fiatalkori botlásom megjelent. — Valahol, azt hiszem a Literárny týždenníkben olvastam, hogy dľjaztak a Jašíkova Turzovkán és elismerésben részesítettek a Wolkrova Poliankán... Arra nem gondolsz, hogy csak az irodalomnak éljél? — Nem. Minél idősebb vagyok, annál kevésbé vagyok szemtelen. — Mit írtál utoljára? — A havi kimutatást, meg néhány jelentést. Elég, ha beülsz egy rendetlen íróasztal mögé (épp ideje, hogy irattartót vegyek!), s máris elmegy a kedved az alkotástól! — Milyen a mozid és hogy megy? — Nézd, az Apolló ilyen kisváros számára, mint Losonc, túlméretezett. 536-an férnek bele (néhányszor már tele is volt!). Ha 100 ember beül a nézőtérre, meg kell, hogy fogják egymás kezét, különben félnének. Ennek ellenére a látogatottság jó. Az országos átlag 87 néző, a miénk 98. — Mindenki azt állítja, hogy a videózás és a televíziózás miatt a mozi válságban van. Mi erről a véleményed? — Az, hogy ez hülyeség!... Valamint az is, hogy egyesek még mindig az állami támogatás után sírnak. Szerintem a mozinak nincs szüksége dotációra. Csak gürizni kell! Én nem félek a tervtől! Évi tervem 1 millió 350 ezer korona, s már most a 900 ezernél tartok... Tavaly nem voltam ilyen sikeres, lebecsültem a reklámot. Jelenleg viszont sokat (egyesek szerint túl sokat) költök rá. lan tér. Az előcsarnok kitűnő kiállítóteremmé léphetne elő. Erre sincs pénz... Még mindig ábrándozom arról, hogy idővel lesz itt egy családias, otthonos kávézó, amelyben csupa mozimániákus ember fog ücsörögni... Rengeteg fiatal szülő jönne, ha volna hol hagynia a gyermekét! Gyermekmegőrző kéne, de... — Folytasd! — Ahol el akartam helyezni, ott télen hideg, nyáron meg meleg van. A hűvösebb oldalon valamelyik nap — este — 36 fokot mértem, a másikon, ahová betűz a nap, még több lehet... Könyvárusítás is szóba jöhetne, de holmi rongyokat árusító butikokat itt nem akarok látni! Jifí Zaťovič — egy kicsit költő, egy kicsit moziigazgató — Mennyi az a sok? — A bevétel 10 százaléka. 130 ezer korona!... Istenem, mi mindent lehetne itt csinálni, ha az épületet többcélúvá tervezik... Ha volna színpad is! Sajnos, a tervező nem járt se moziba, sem színházba. Igaz, még hozzá lehetne építeni. De ki adna rá pénzt a mai világban? Meg az is tény, hogy Losoncnak — a kultúrház rekonstrukciója után — már van színházterme!... Tudod, mennyibe került ez a nagy behemót mozi, az Apolló? 16 millióba! 1978-ban, amikor hozzá fogtak, ebből a pénzből fel lehetett volna újítani a lerobbant Vigadót, amely ma zárva áll, s amelyre ma már legalább a duplája kéne. Ha nem több! S lett volna színház, mozi, kaszinó, meg amit akartok! S egyúttal megmentetlek volna egy értékes műemléket. — Térjünk vissza a mozidra! — Térjünk! Ebben is sok mindenre nyílna lehetőség, sok a kihasználat— Elégedett vagy a vetített filmekkel? — Ha a pénzes szemüvegemen keresztül nézem őket, akkor igen, ha a néző szemével, akkor nem, akkor ez kész borzalom! Ha viszont összehasonlítom őket a szocializmusban vetített filmekkel, akkor a mostani helyzet a jobb, hiszen akkor nem játszottunk havonta 1-2 jó filmnél többet, ma viszont 4-5 jó film is akad. — Nem félsz az amerikanizálódástól? — Nem. Legtöbbje profi film... S ma igazán van választék, mindenki azt nézi meg, amihez kedve szotytyan. Van, aki a szórakoztatót, van, aki az elgondolkodtatót. Bár nem hiszem, hogy az amerikai filmek többségénél gondolatiságról beszélhetünk. Ha csak nem arról a gondolatról, hogyan húzzuk ki a vetített filmmel az emberek zsebéből a pénzt. Ezeket a filméket nézve láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy az átlagos amerikai néző sokkal alacsonyabb értelmi színvonalon van, mint az európai ember... De ma már nálunk is csak a szórakozás, vagy az erős élmény (legyen az akciófilm, vagy erotikus!) csalja be "az embereket a moziba. Néhány példa: a Horgászkirály 3 előadására 132-en ültek be, a Maniak-Copra 956-an, a Freddy Krugerra (rémfilm) 2200-an váltottak jegyet. — Filmklub? — Márciustól próbálom tető alá hozni. A napokban szedtem le a felhívást, mert olvashatatlanra fakult. Egyelőre 8 jelentkező van, abból is 6 az én haverom... A Filmklub legalább évi 16 000 korona ráfordítást igényelne. Csak akkor lesz, ha elég jelentkező lesz. Mindegyik tag kapna egy igazolványt 200 koronáért, amivel az év során megnézne 40-50 előadást. Ha csak 10 koronájával számítok egy filmet, az évente 400-500 korona. A tagoknak roppant olcsó volna. A többiek, a nemtagok fizetnének... (gy bizonyos nyomást tudnánk gyakorolni az emberekre, hogy valami rendeset is megnézzenek!... Sajnos, Losoncon épp a főiskolások hiányoznak. Az a réteg, amelyből a Filmklub építkezhetne. — Milyen a kapcsolatod a filmterjesztőkkel? Szerződéseket kötsz velük, vagy... — Vagy! A szerződés ma már nem divat... A fő terjesztők, akik a filmpiacot uralják (80 százalék), az az Interama és a Lucernafilm. Megemlíthetném még az Intersonicot és a Space-t. A Szlovák Filmkölcsönző vállalat a sereghajtó. Igényes választékról, dramaturgiáról az ő esetükben nem beszélhetünk... Arról már nem is beszélve, hogy ha egy film nem érkezik meg, nem tehetek semmit. (Tavaly megtörtént, hogy 10 filmből 6 nem érkezett meg.) — Szankciók? — A szankcióknak, ha a disztribútorokkal továbbra is együtt akarsz működni, nincs értelme! — Vannak gondjaid? — Mi az hogy! De még milyenek! Sztereohangosítás hiánya, nem kielégítő, gyenge fűtés, próbálnék csak valakit meggyőzni, nem működő légkondicionáló berendezés, állandó problémák a kis mozikkal. Előadás után lusták rögtön postára adni a filmet, az nem ér ide, küldhetem haza a nézőket... Más: nem tudom tisztességesen megfizetni az alkalmazottaimat, akik késő estig dolgoznak. Minimális bért visznek haza! — Ezért díszeleg az ajtódon a felirat: „Az elvégzett munka legnagyobb jutalma a főnök mosolya"? — Ne froclizz! A mozi legnyomasztóbb gondja a pénzhiány! Sajnos a Városi Kulturális Központ része vagyunk, amelyik dotációra szorul. — Megoldás? — Önálló jogi szubjektummá válni. — A privatizálás nem fordult meg a fejedben? — Ahhoz milliomosnak kéne lennem! — Álmaid? — Vannak. Például az önállósulás után szponzorálni valamelyik sportklubot. Vagy: állni egy film produkcióját. Olyané^ amelyikben minden szuper. Az ötlet, a forgatókönyv, a szereposztás. Egyszóval egy bomba filmet. Több mint valószínű, hogy Jakubiskót nem tudnám megszerezni rendezőnek, őreá nem telne. Be kellene érnem egy tehetséges főiskolással. ARDAMICA FERENC AZ IGAZGATÓ BIZAKODIK Patrik István igazgató-tanító választása azért esett a Tolnai-módszerre, mert megfelelőbbnek tartja, mint az ugyancsak elterjedőben levő Zsolnaimódszert; ez a tanítási módszer azokat a gyerekeket is aktivizálja, akiknek a szülei elfoglaltak, nem érnek rá foglalkozni a gyerekekkel. Összevont osztályokban ideális! Mint például Kamocsán is, ahol egy osztályban hat elsős és öt másodikos van. (Lett volna tíz elsős, de a szülők inkább buszoztatják a gyereküket. Patrik István tanév végén közölte a szülőkkel: valószínű, hogy szeptemberben a Tolnai-módszerrel kezdenek. — De több okból kifolyólag is bizonytalan volt. Elsősorban a tankönyvek miatt. Nem tudták biztosra ígérni. — A pedagógusszövetség azt ígérte, augusztus harmadik hetében megkapják a tankönyveket, de még szeptember elsején sem volt a kezükben... Az érsekújvári módszertani központ körlevele hívta fel a pedagógusok figyelmét: Komáromban előadást tartanak a Tolnai-módszerről. Patrik István korábban nem hallott erről, de mint minden új, ez is vonzotta. Elment az előadásra. Érdekesnek találta, s amikor lehetősége nyílt rá, hogy megszerezze a Tolnai-módszer oktatására képesítő „jogosítványt", élt vele. Nemcsak ő végezte el a tanfolyamot, hanem a nevelőnőként dolgozó Lukács Lajosné is. A járási iskolaügyi igazgatóság nem szól bele, hogyan tanít a pedagógus. Szerencsére. De anyagi támogatást nem tud adni. Márpedig erre pénz kell. A tankönyveket, segédeszközöket Magyarországról kell behozni — és nem is olcsón. A hazai tankönyveket ingyen kapják a gyerekek. A Tolnai-módszer könyvei öt-hatszáz korona többletkiadással járnak. Megterhelhető-e a szülő ekkora összeggel? A kamocsai iskola előteremtette a szükséges pénzt. Az igazgató a helyi önkormányzathoz fordult segítségért. A képviselők egyhangúlag megszavazták a teljes összeget. — Milyen a hangulata tanévnyitó után? — Várakozással teli. A szülők is kíváncsiak. Azt kérdezgetik, melyik módszer k jobb? S hogy mi lesz jövőre? Hová adják majd a gyereküket harmadikba? Hagyományos módszerrel tanító iskolába vagy oda, ahol Zsolnai-, illetve Tolnai-módszerrel oktatnak? Két éve, amikor egy évtizednyi szünet után ismét lett kamocsán iskola, abban reménykedtek a pedagógusok, hogy harmadik, negyedik osztály is nyílik majd. Nyílhatna, ha a szülők egy picit jobban bíznának a helyi iskolában, s ha nem kényszerítenék a gyereküket utazásra. — Nem próbálta meggyőzni a szülőket, hogy Kamocsára írassák be gyereküket? — Nem. Azt szeretném, ha nem nekem kellene őket meggyőznöm, hanem maguktól rájönnének, hogy ez az oktatási módszer, amelyet alkalmazni kívánunk, igazán jó. Jó lenne, ha jövőre hozzánk íratnák be az elsősöket és hazahoznák a másodikosokat is... Jó* lenne. Majdani elsősök vannak. Az óvodában harmincnál több gyerek játszik. — Kár lenne, ha Kamocsán megszűnne az iskola. — Erre nem is merek gondolni. (kopasz) A túlméretezett filmszínház (Michal Hanko felvételei)