Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám, kedd

3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK 1992. SZEPTEMBER S. NÉHÁNY SORBAN Vladimír Mečiar : A NEMZETISÉGI SZERZŐDÉSEKET NEM POZSONYBAN VAGY BUDAPESTEN KELL MEGKÖTNI . (Folytatás az 1. oldalról) követelni.,,Ha a két fél között nem jön létre egyezség, akkor harmadik partnert kérhetünk föl döntőbírónak. Ez nem okvetlenül a hágai nemzet­közi bíróság lehetne. Lehet az Euró­pa Tanács vagy az Európai Közös­ség. Értékelésünk szerint Antall mi­niszterelnök úrnak jelenleg nincs nagy manőverezési lehetősége. Az ő megbizatáSa a parlamenttől grra szól, hogy megszüntesse a művet. A magyar kormánynak tehát a parla­mentjével kell más egyezségre jut­nia. Mi megértjük a magyar fél hely­zetét, ám azt szeretnénk, hogy part­nerünk is figyelembe venné a mi érdekeinket. - Az úgynevezett C variáns, vagyis a Dunának, mint határfo­lyónak az elterelése nem okoz-e újabb konfliktusokat a ma­gyar-szlovák kapcsolatokban? - Az eredeti szerződés megsérté­sét a magyar fél kezdte, ez nem terhelte meg túlságosan a csehszlo­vák-magyar kapcsolatokat, mi akkor a tényt tudomásul vettük. Mi az úgy­nevezett C variánst kényszermegol­dásként választottuk. Nem nézhet­jük tovább, hogy romlik a létesít­mény állaga, a jelenlegi állapot sú­lyos milliókba kerül nekünk. - A magyar szakértők szerint a Duna részleges elterelése határ­revíziót jelent, a trianoni és más szerződések megsértését. Mi er­ről a véleménye? - Helytelen az az álláspont. Nincs értelmük az ilyen jellegű spekuláci­óknak. - Nem tart a szlovák fél az eset­leges elterelést követő kedvezőt­len nemzetközi visszhangtól? - Rövidesen vége lesz annak, hogy Szlovákiát külföldön befeketít­sék, valótlanságokat mondjanak, ír­janak róla. Sajnáljuk, ha olyan hely­zetbe kerülünk, hogy a magyar part­ner nélkül kell befejeznünk a munká­latokat, együtt minden jobb és szebb lehetne, de kialakulhat olyan hely­zet, hogy csak egyfélét tehetünk. - Jeszenszky külügyminiszter úr legütóbbi pozsonyi látogatása során javasolta, hogy kössenek egyezséget a nemzetiségi kisebb­ségek jogainak szavatolásáról. Mi volt erre a válasz? - Ismerjük a magyar kormánynak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kétoldalú szerződéseket kössön a nemzetiségi kisebbségekről. Mi ezzel a törekvéssel nem értünk egyet. A nemzetiségi kérdés nem szlovák-magyar probléma, hanem összeurópai gond. Európában ugyanis nem létezik olyan ország, ahol ne élnének nemzetiségek. Helyzetük, jogállásuk megoldása európai dimenziójú, következéskép­pen ezt csakis európai szerv ren­dezheti, az alapvető normákat ott kell tisztázni. A másik szempont az, hogy a nemzetiségek az adott or­szág állampolgárai. Az állam fele­lőssége jogaiknak a szavatolása. A szlovákiai magyar kisebbséggel való törődés a Szlovák Köztársaság kötelessége, amely az alkotmányos rendből ered, s nem az esetleges kétoldalú megállapodásból. Je­szenszky úr javaslatát ezért nem fogadjuk el, s nem is kívánjuk elfo­gadni. - Jeszenszky ur viszont éppen Pozsonyban jelentette ki, hogy Magyarország nem élhet jó szom­szédságban azzal a országgal, ahol az egyik nemzeti kisebbsé­get képező magyarság elégedet­len sorsával. - Attól függ, mi az elégedetlenség mértéke. Ha a mértéket az jelenti, hogy bizonyos erők nem reális köve­telésekkel állnak elő, amelyekkel az adott állam integritását veszélyezte­tik, akkor ez helyes? Az elégedet­lenség mértéke vezethet-e konfliktu­sokhoz a többségi nemzethez tarto­zó vagy más ajkú állampolgárokkal? Az elégedetlenség mértéke átcsap­hat-e nacionalizmusba? Ha ez így lenne, akkor a magyar kormány is nyugtalan lehetne. Mi tudunk várni. Már említettem, mi az együttélés olyan normáit keressük, amelyek a harmadik évezredben is életképe­sek lesznek. Meggyőződésünk, hogy bármiféle nacionalista politika végső soron arra üt vissza, aki ilyen eszközökkel próbálkozik. Hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. - Miniszterelnök úr, hadd említ­sem Dél-Tirolt. Olaszországban a német ajkú polgárok az összla­kosság 0,38 százalékát teszik ki, mégis megkapták az autonómiát. Ez a joguk nem gyengíti, hanem éppenséggel erősíti az olasz álla­mot belpolitikai vonatkozásban és nemzetközi téren is. Miért nem ezt a példát tekintik Szlovákiában követendőnek? - Nem helyes, ha bármilyen pél­dát kiragadunk történelmi összefüg­gésekből. Dél-Tirol területének ho­vatartozásáról sokáig vita folyt, az említett autonómi­át is magába fog­laló egyezséget az osztrák partner máig nem ratifi­kálta. Merőben más tehát a hely­zet. Mi jogos bi­zalmatlansággal fogadjuk azokat a követeléseket, amelyek olyan autonómiát igé­nyelnek, ahol az állam fennhatósá­gát és szuvereni­tását kétségbe­vonják. Minden olyan kísérlet, amely az etnikai hovatartozásból indul ki, nyugta­lansághoz vezet­het. Nézzük csak a jugoszláviai tra­gédiát. Ilyet senki sem akarhat. - Támogatná On egy európai nemzetiségi charta létrejöt­tét? A szlovák kormány aláirna-e ilyen dokumentumot? - Miért éppen a magyar fél állítja föl így a kérdést? A Sant Germain-i egyezségek a kompenzáció elvére épültek. Annyi szlovák maradt Ma­gyarországon, amennyi magyar Szlovákiában. Miután a magyaror­szági szlovákság nagy részét asszi­milálták, most előjönnek az európai nemzetiségi chartával. Különben is jóváhagyták az emberi és állampol­gári jogok chartáját, mi ezt teljes mértékben tiszteletben tartjuk. A to­vábbi szempont az, hogy a nemzeti­ségi kérdés rendezéséről szólva rendszerint Dél-Tirolt, Finnországot, Belgiumot említik példaképp, Ma­gyarországot nem. Ott késik a nem­zetiségi törvény elfogadása, nem tudjuk, milyen lesz a végső változat. Őszintén szólva, ha Magyarorszá­gon ilyen kiemelten foglalkoznak a határon túli magyarok helyzetével, ez a tény objektíve nehezíti az adott kisebbségi. magyarok helyzetét. Nyugtalanít bennünket az a tény is, hogy a közép-kelet-európai orszá­gokban élő magyarok egyszerre lép­nek föl hasonló követelésekkel. Au­tonómiával, az anyanyelv korlátlan használatával. - Vannak önnek hiteles, tudo­mányosan megalapozott informá­ciói a szlovákiai magyarság egy­kori és mai létszámáról és mai helyzetükről? - Információim hitelesek. Nézzék, a magyarországi szlovákok elsősor­ban a Magyar Köztársaság állam­polgárai, sorsukért a magyar kor­mány felelős. Ha Magyarország majd példát mutat, miként lehet szé­leskörűen szavatolni a nemzetisé­gek jogait, szívesen tanulunk ebből. Mi most azonban úgy látjuk, hogy Szlovákiában a nemzetiségeknek jobb a helyzetük, mint Magyaror­szágon. - A Matica slovenská nem te­hetne-e többet a magyarországi szlovákság, egyáltalán a szlovák kultúra érdekében? A nagymúltú egyesület szerintem túlontúl be­avatkozik a belpolitikába, mai ve­zetőik mintha megfeledkeznének a Matica slovenská eredeti felada­tairól... - Tény, hogy a Matica slovenská erőteljesén támogatja nemzeti tö­rekvéseinkét, de megmarad tudo­mányos és kulturális intézménynek, jellege tehát nem változik. Nem lesz politikai tömörülés. - Elnök úr, a szlovák kormány­pártok és a magyar parlamenti ellenzék közötti egyre mélyülő el­lentét és bizalmatlanság fö oka az, hogy önök a koppenhágai és más nemzetközi dokumentumot a jelenlegi maximumnak tartják, a magyar képviselők pedig mini­mumnak, amelynél ma s még in­kább a jövőben mindenképpen széles körűbb jogokat kell bizto­sítani. Önök egyetlen ilyen véle­ményt, javaslatot sem fogadtak el, sőt ön, miniszterelök úr kerek­perec kijelentette, hogy a magyar parlamenti pártok nem a magyar­ság törvényes képviselői. - Ha az európai integrációs folya­matokhoz akarunk kapcsolódni, ak­kor a megoldás egyértelmű, az otta­ni elveket kell követnünk. Nincs jó nemzet és jobb nemzet, jobb vagy még jobb nemzetiség. Európában nem lehet etnikai határokat húzni, ilyen rendező elv szerint szepará­lódni. A nemzetiségi kérdésben is világos értékrendet kell felállítanunk. Az első a kapcsolatok humanizálá­sa, az emberiesség normája. A má­sodik az állampolgári elv. Csak a harmadik helyre tehető a nemzeti, nemzetiségi elv, amely bizonyos sa­játosságokat rögzít. Ezt támogatni kell, de nem lehet kizárólag erre építeni. A szlovákiai magyarság po­litikai képviselője nem csupán az Együttélés vagy a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom. Magya­rok vannak a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalomban, ennél is több a magyar tagja a Demokratikus Bal­oldal Pártjának. Miért ne tekintenénk őket is a szlovákiai magyarság politi­kai képviselőinek? Rájuk miért ne hallgassunk? Főleg akkor, amikor a magyar parlamenti pártok vezetői nem reális követelésekkel állnak elő, amelyeket a választóik sem támo­gatnak. - Miniszterelnök úr, az emiitett két magyar párt politikája azon a választási programon alapul, amelyre a szlovákiai magyarság csaknem 75 százaléka szava­zott... - Én is részt vettem több olyan választási gyűlésen, ahol sok ma­gyar volt, tehát jól ismerem nézetei­ket. Ha nem lett volna a Magyar Televízió propagandája, a magyar koalíció aligha jutott volna be a szlo­vák parlamentbe. - Miniszterelnök úr, a 230 ezer szlovákiai szavazó egészen bizo­nyosan nem a Magyar Televízió műsorai, hanem az említett vá­lasztási program alapján voksolt. - Nem egészen. Az viszont egyértelmű tény, hogy a magyar parlamenti koalíció jelenlegi politiká­ja nem szolgálja sem a magyar nemzetiség, sem pedig Szlovákia érdekeit. S különben is, nem ők a szlovákiai magyarok kizárólagos képviselői. Elsősorban az állam kép­viseli őket. Az állam több mint bár­melyik párt. - Nem lenne helyesebb ha a monológok végre értelmes pár­beszéddé alakulnának? Miért nem találkoznak a szlovák kormány­pártok és a magyar koalíció ve­zetői? - Mi decemberben találkoztunk az Együttélés, majd a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom ve­zetőivel. Várjuk a viszontmeghí­vást... - Valóban? A magyar koalíció vezetői számtalanszor nyilatkoz­ták, hogy a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom hetek, sőt hóna­pok óta nem reagált a megbeszé­léseket szorgalmazó javaslatokra! - Én nem tudok semmiféle meg­hívásról. Mi most a parlamenti klu­bok szintjén szorgalmazzuk a meg­beszéléseket. Abból indulunk ki, hogy Dél-Szlovákiában nem létez­tek nemzetiségi konfliktusok, szlo­vák és magyar jól megfért egymás­sal, békésen éltek együtt, s ez a jö­vőben sem lehet másképp. Mi a tár­gyalásokat szorgalmazzuk, de ne­hezen értünk szót, ha mi azt mond­juk, hogy az állam területi egységét meg kell őrizni, akkor azt válaszol­ják, hogy megsértjük a nemzetiségi­ek önrendelkezési jogát. Kérdezem, kérdezzük: miért, miben? Az egyik tárgyaláson egy magyar parlamenti képviselő úgy vélekedett, hogy a magyarokat a Duna mögé akarjuk küldeni. Hát lehet így tárgyalni? - Szélsőséges nézetek mindkét félnél előfordulhatnak. A magyar koalíció és a szlovákiai magyar­ság alapvető érdeke, hogy euró­pai szinten rendezzék jogainkat. - Európai szinten rendezze az ál­lam. Alkotmányos kötelessége gon­doskodni minden polgárról. - Miniszterelnök úr, ön a vá­lasztások után Dévényben kije­lentette, hogy Szlovákja állampol­gárai döntenek végső soron az államjogi elrendezésről, Szlová­kia jövőjéről. Ma is ez a véle­ménye? - Igen. Lesz népszavazás, éspe­dig legkésőbb december 15-ig. Most szlovákiai és cseh partnereinkkel ar­ról tárgyalunk, hogy milyen kérdést intézzünk Csehszlovákia lakosságá­hoz. Többet erről most nem mond­hatok. - Itt és most miként látja a vi­segrádi hármak, januártól pedig várhatóan a négyek együttműkö­désének esélyeit? -A szlovákság a közép-európai folyamatok szubjektuma és nem pe­dig objektuma kíván lenni. Mi a cse­hekkel nem szakítunk teljesen, nem is válunk el rosszban. Olyan szerző­déseket kötünk velük rövidesen, amelyek a maastrichti dokumentu­mokhoz hasonlatosak. Ami a viseg­rádi országokat illeti, a csehek a jö­vőben konzultatív szerepet szánnak e laza közösségnek, mi a gazdasági együttműködést tartjuk a legfonto­sabbnak. Minden országban eltérő a jelenlegi helyzet. Szlovákiában nemzeti és transzformációs folya­matok tetőznek, ezek dezintegrációs lépéseknek tűnhetnek, holott egy­szerre integrációs törekvések is. Lengyelországban súlyos a gazda­sági válság, az eddig követett mo­dell nem nagyon válik be. Magyaror­szágon is elég nagy a gazdasági és a szociális feszültség, aggódunk amiatt, hogy mindez ne a nacionaliz­mus irányába sodorja a történése­ket. Bonyolult, súlyos gondok ezek, de látni kell, hogy az Európai Közös­ség határai valószínűleg Szlovákiá­ban és Magyarországon végződnek, tehát közös érdekünk ésszerű me­derben tartani az ellentmondásos folyamatokat, erősíteni egymás iránt a bizalmat. - Miniszterelnök úr, ön derűlá­tóan vagy borúlátóan utazik Bu­dapestre? - Realistaként. -S miként érkezik majd haza szerda éjjel? - Ugyancsak realistaként. - Köszönjük az interjút. SZILVÁSSY JÓZSEF V áclav Havel tegnap megkezdte kétnapos lengyelországi ma­gánlátogatását. Varsóban virágokat helyezett el Jerzy Popieluszko, a lengyel államvédelem ügynökei által meggyilkolt pap sírján, majd találkozott Lech Walesa lengyel el­nökkel. Az előzetes program szerint az esti órákban találkoznia kellett régi lengyel barátaival, ma pedig Hanna Suchocka lengyel minisz­terelnökkel, majd ellátogat egy czes­tochowai kolostorba. M atus János, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa a Magyar Nemzet tegnapi számában megje­lent cikkében úgy fogalmaz, hogy Magyarországnak segítő kezet kell nyújtania az új, független Szlovákiá­nak, együtt kell vele működnie, hogy szuverén államként minél gyorsab­ban integrálódjon a nemzetközi kö­zösségben. A cikkíró, aki nemrég egy tanulmányi küldöttség tagjaként nálunk járt és tárgyalt a szlovákiai politikai élet képviselőivel, megálla­pítja, hogy Pozsonyban nagy az ér­deklődés a visegrádi hármak együtt­működésének folytatása iránt. H alléban tegnapra virradó éjjel jobboldali szélsőségesek meg­támadták a vietnami bevándorlók menedékhelyét. Az épületet felgyúj­tották, a tűzvész következtében 9 személy megsérült és komoly anyagi károk keletkeztek. A hatósá­gok azonban már nem számolnak az idegengyűlölet további megnyil­vánulásaival, mivel a rendőrségi szóvivő közlése szerint, az eltelt mozgalmas napok után ezek a jobb­oldali radikálisok most inkább mun­ka után néznek. O—icília északi részében a rend­őr őrség letartóztatta a 45 éves Giuseppe Madoniát, a Cosa nostra elnevezésű szicíliai maffia egyik ve­zérét, aki egyes források szerint a vezetők ranglistáján a második helyet foglalja el. A rendőrséget az egyik letartóztatott maffiózó vezette nyomra. A kihallgatások eredmé­nyéről eddig nem szivárgott ki sem­miféle hír. A bagdadi vezetésnek nagyobb igyekezetet kell kifejtenie, hogy eleget tegyen a Kuvait elleni háborút lezáró fegyverszüneti megállapodás feltételeinek - ezt mondta tegnap Bagdadban Maurizio Zifferero, aki áz iraki atomfegyverek felszámolá­sával megbízott ENSZ-csapatot ve­zeti. Véleménye szerint munkájukat főleg az gátolta, hogy Bagdad nem volt hajlandó átadni nekik azon kül­földi kivitelezők jegyzékét, akik Irak­ban hozzájárultak a nukleáris poten­ciál fejlesztéséhez. Zifferero szerint az ENSZ szakemberei nem tudták megerősíteni a nyugati felderítő szolgálatoknak azt a nézetét, hogy Irakban nukleáris berendezéseket rejtegetnek. E gy 35 éves amerikai tegnapra virradó éjszaka meghalt a pitts­burgi kórházban, amelyben 71 nap­pal korábban egy pávián máját transzplantálták fertőző sárgaság ál­tal megtámadott és gyógyíthatatlan­ná vált mája helyébe. A halál közvet­len oka a vasárnap bekövetkezett agyvérzés volt. Egyébként világvi­szonylatban ez volt az első hasonló jellegű szervátültetés. P ablo Escobar kolumbiai drogki­rály egy ismeretlen bejelentő figyelmeztetése szerint Guadalajara mexikói városban rejtőzködik. Isme­retes, hogy a medellini kokainkarter feje július 21-én szökött meg kolum­biai luxusbörtönéből, s azóta vált századunk legkeresettebb bűnöző­jévé. A mexikói rendőrség az Inter­pol ügynökei segítségével tűvé tette a várost, főleg a szállodákat, de egyelőre nem bukkant Escobar nyo­mára. T anzánia északnyugati részében az AFP hírügynökség jelentése szerint az AIDS sűrű rendet vágott a felnőttek körében, s ennek követ­keztében Kagera térségében több mint 5000 árva maradt. Ez a beteg­ség egyébként világviszonylatban leginkább Ugandát sújtja. Itt több mint 1 millió ember vírusfertőzött, s csaknem 22 ezer személyen már kitört a betegség. (Méry Gábor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents