Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-06 / 211. szám, hétfő

3 HÍREK - RIPORT I ÚJ SZÓ, 1992. SZEPTEMBER 7. PARÁDÉ A LEVEGŐBEN, ÁMULAT A FÖLDÖN RIPORT A ROZSONVI REPÜLŐNAPRÓL Égy egész napos szabadtéri ren­dezvényre alighanem megrendelni sem lehetett volna rosszabb időt, mint amilyen pénteken és szomba­ton Pozsonyban volt. Énnek ellenére már a reggeli óráktól zsúfolt autóbu­szok tucatjai tartottak a pozsony­ivánkai repülőtér felé. Nem csoda: a hazánkba^ valaha megrendezett legnagyobb szabású, kétnapos légi­parádé várta a vendégeit, amelyen nem kevesebb, mint tizenkét ország pilótái és repülőgépei vettek részt. A legjobbak, akiket és amelyeket ma a világ ismer. Ejtőernyők kupoláinak tucatjai bomlanak ki felettünk, fehér göm­bökkel szórva tele az ólomszürke eget. Lassan ereszkednek lefelé, s az erős szélben is pontosan érnek földet. Néhány másodperccel ké­sőbb messze hátul, a repülőtér „ci­vil" szektorában feldübörögnek egy TU 134-es utasszállító sugárhajtó­művei. A Csehszlovák Légitársaság rendes járatának gépe száll fel - ezúttal azonban két Mig 29-es vadászgép díszkíséretében. Az ék alakú hármas kötelék méltóságtelje­sen emelkedik, majd elhúz a város felett, egészen annak határáig; a Mi­gek csak itt intenek búcsút egy szárnybillentéssel az utasszállító­nak, és visszafordulnak. Ez volt ta­lán a legimpozánsabb meghívó, amely még a mit sem sejtő járókelők számára is jelezte, hogy valami rendkívüli történik most a pozsony­ivánkai reptéren, ahol ezután gya­korlatilag egyetlen percnyi üresjárat nélkül peregtek az események. A hideg, szemerkélő esőben is szüntelenül gyarapodó nézőközön­ség tekintete immár a Fehér Albatro­szok nevű akrobatacsoportra szege­ződik; a hat L 39 C típusú géppel a Kassai Katonai Repülőiskola tiszt­jei mutatják be szépen összehangolt gyakorlatukat. .Az utolsó kör után bekapcsolt reflektorokkal szállnak le, és alig hal el motorjaik zúgása, amikor a kifutópálya végéről - várat­lanul - egészen másfajta dübörgés hangzik fel. Néhány másodpercen belül fülrepesztő mennydörgéssé erősödik, - és kilőtt nyílként elszá­guld előttünk egy belga felségjelű F 16-os vadászgép. Igen, egy F 16­os Fighting Falcon, az iraki háború legfélelmetesebb géptípusa a saját kategóriájában, az amerikai hadi­technika egyik legtökéletesebb ter­méke. Lángoló turbinatorokkal, me­redeken szakad el a betontól, és másodpercenként háromszáz méte­res sebességgel, gyakorlatilag füg­gőlegesen tör az égnek. Pilótája kb. egykilométeres magasságban egye­nesbe hozza, majd, egy elegáns mozdulattál a hátára fekteti a gépet és hihetetlenül kis körív mentén for­dul a föld felé. Következik a vízszin­tes forduló: szakértők és laikusok egyaránt hüledezve állapítják meg, hogy átmérője nem több, mint 6-700 méter! önkéntelenül eszembe jut, hogy jó néhány évvel ezelőtt, egy pozsonyszőlősi repülőnapon egy Mig 21 -esnek ehhez a manőverhez a Kis-Kárpátok hegyvonulatán túlra kellett repülnie. Igaz, ha akkor meg­jelent volna Pozsony felett egy F 16­os, talán a világháború is kitör... Újabb látványos mutatvány: a belga pilóta minimális sebességre kap­csol. A karcsú vadászgép, orrát me­redeken felemelve szinte sétatem­póban úszik a levegőben, aztán is­mét „forszázs", vagyis teljes toló­erő: a turbina torka mögött felizzik a levegő és a belga pilótát körülbelül 8-9 g-nek megfelelő nehézkedési erő préseli az ülésbe. Elzúg a tribün fölött, csinál még egy-két orsót, vagyis 180 fokos fordulatot a saját tengelye körül, aztán leszáll. A tribün előtt elgördülve a nézők önkéntelen tapsa kíséri. Bontsuk meg most az időrendisé­get, és a világ legismertebb légi akrobatacsoportjainak ismertetése előtt foglaljuk össze a legalább eny­nyire látványos vadászrepülő-show élményeit. Ahogy mondani szokás, repültek még: a) Mig 29-esek, ame­lyekről a német légierő vezérkara azt állította, hogy örömmel örökölték meg a volt NDK hadseregétől; b) deltaszárnyú francia Mirage 2000-esek, amelyek szintén kitün­tették magukat az iráni háborúban; c) a félelmetes kinézetű angol Har­rier GR 5-ösök, amelyek képesek helikopterként megállni a levegő­ben, sőt, ha kell, akár tolatni is; d) az orosz Szuhoj gépcsalád 22, 25 és 27 típussorozatának képviselői, amelyek a Mig 29-esek mellett a FÁK haderejének legkorszerűbb gépei közé tartoznak. Talán nem ünneprontás, ha ilyen gépek exhibí­ciói mellett kissé kevésbé figyeltünk oda például a magyarországi légierő Mig 23-asának produkciójára; ezt az időt azonban legalább kihasználhat­tuk egy más, későbbi élmény szak­szerű tolmácsolására. . * * * „A kilenc gép kötelékben együtt, a tizedik most orsózott el előttünk. A rajban kifordul a két szélső, a szo­kásos olasz stílusban, és egy látvá­nyos orsó után visszatérnek a he­lyükre. A világ leglátványosabb kö­teléke ... A tizedik újból a beton fölött orsózik, hogy ne unatkozzon a kö­zönség... Négy évvel ezelőtt Né­metországban volt egy katasztrófá­juk, három gép összeakadt, száz halott maradt utánuk a nézők között. De azóta abszolút profikká váltak, s az említett eset tulajdonképpen csak az óriási kockázatot és a rend­kívüli igényeket jelzi, semmi mást" - mondja Angyal László Szombat­helyről, az Aviator International ma­gazin főszerkesztője és kiadója, aki a többiekhez hasonlóan esernyő alatt figyeli a levegőben zajló ese­ményeket. S amiről beszél, az az olasz FRECCE TRICOLORI akroba­tacsoport, amely laikus és szakem­ber szemével nézve egyaránt a nap legszebb, leglátványosabb élményét nyújtotta. Hozzátette még, hogy mindezzel szemernyit sem akarja kisebbíteni a spanyol Patrulla Agui­la, a francia Patrouille de France, vagy az angol Red Arrows (Vörös Nyilak) kötelék produkciójának érté­két. A csúcsot azonban - és higgyük el a szakembernek - az olaszok jelentették. Akkor is, ha látványos­ságban a többiek sem maradtak alul, elég megemlítenünk a franciák által az égre rajzólt, nyíllal átdöfött gigantikus szívet, vagy az angolok repülés közbeni mértani pontosságú alakzatvariációit. Mindeközben mi, közönséges halandók és laikusok lenn a földön csak ámultunk és bá­multunk. Hogy szabályos volt-e az orsó vagy késett-e egy tizedmásod­percet az utolsó gép csatlakozása, nem tudtuk megítélni. Csak annyit tudtunk, láttunk és éreztünk, hogy ez az egész, így, ahogy van, lenyűgö­ző, impozáns és GYÖNYÖRŰ. És hogy szeretnénk látni máskor is. VAS GYULA (A szerző felvételei) a Dunára. Most tíz kilométer kerülőt kell tennünk! A háztól nem messze - a töltés tetején - háborgó tengerhez hason­ló kép tárul elénk. A víztározóban mintegy öt méter lehet a víz szintje, de a viharos szélben így is másfél méteresek a hullámok. Ki garantálja, hogy négyszer ennyi víz esetén fé­ken lehet tartani őket? Bősön Horváth Róbert szakokta­tó, kérdéseimre felelve, azt hangsú­lyozza, hogy az itt élő embereket kész tények elé állították. Belefárad­tak, egyre fogy a reményük. - Bakai vagyok, s átéltem az építkezés bor­zalmait. Annak idején mondogatta a nagyapám: Ingoványra építeni ví­zierőművet úgy, hogy közben el­pusztítani a csodálatos természetet, ez kész őrültség. Még 1977-ben, mielőtt aláírták volna a szerződést, meg kellett volna kérdezni a lakos­ság véleményét. A politikusok most azzal érvelnek, hogy húsz milliárd korona van benne, nincs visszaút. A vízierőművet októberben beindít­ják, s nem tudunk ellene semmit sem tenni. Ez a helyzet. Sajnos. MÁZSÁR LÁSZLÓ FÉLELMEINKRŐL, A BŐSI TURBINÁK PRÓBAÜZEMELTETÉSE KAPCSÁN Ezen a szeles hétvégén, a helyszínt járva, újra ráeszméltem: a bősi vízmű visszavonhatatlanul belefészkelte magát Dél-Nyugat-Csallóköz tájképébe. Átfesthetö-e még melegebb színekre ez a táj? Erre a kér­désre is keresem a választ, amikor az erőműhöz legközelebb fekvő községekben - a turbinák napokban megtörtént néhány perces próba­üzemeltetésével kapcsolatosan - az emberek véleményét firtatom. - Saját szememmel láthattam a próbaüzemeltetést - mondja a csallóköznádasdi Varga Titusz, - Félelemérzetünk van-e? Volt is, van is; de bizonyos értelemben már belenyugodtunk. Sokunknak a víz­lépcső ad munkalehetőséget. Húsz év körüli fiatalember tapos­sa a kerékpár pedálját. Bős felé igyekszik. Amikor megszólítom, az út padkájára húzódva előrebocsátja: nem árulja el nevét. Bősi lakos, gépész. Meglepő információval is szolgál: - Azt deríthetnék fel az újságírók, hogy a múlt héten Bodak környékén miért pusztultak halom­számra a vízimadarak. Azt beszélik; hogy a gát felületére kent aszfaltré­teg okozta a mérgezést. Látja, Hyen gondokkal is szolgálhat ez a mű. Baka élénkebbnek tűnik. Itt egy negyvenöt év körüli, fekete, bajszos férfival elegyedek szóba: - Világos, hogy senki sem nyugodt, de hát mit ér a félelem? Engem is gyakran vádolnak, hogy magam is építem az erőművet. Igenám, de ha feladnám a munkahelyemet, más lépne he­lyembe. Élni meg kell valamiből! Baka a víztározó közvetlen tövé­ben fekszik. Vannak házai; amelye­ket csupán 15-20 méter távolság választ el a település fölé emelkedő gáttól. A falu Nádasd felöli végén Szűz Mária gondosan ápolt szobra áll. Vajon ő,rzi-e az ott lakók nyugodt álmát? - tűnődöm, miközben a szél­ső ház udvarára lépek. A házigazda, Fodor István szakavatottan beszél a már átélt rossz tapasztalatokról. - Jómagam is részt vettem minden tiltakozáson. Mit értünk el vele? El­zártak bennünket a Dunától, a ter­mészettől, a halászat lehetőségétől is megfosztottak. A községháza előtt kerékpáron közlekedő fiatalasszonyt szólítok meg. Mészáros Izabella két gyer­mek édesanyja, született bakai. Nemrég vált meg a vízgazdálkodási vállalattól. Felmondásának az is oka volt, hogy nem akarta tétlenül nézni, mit tesznek a Duna-környéki embe­rekkel, természettel. — Mindenki fél, de a valóság ettől nem változik, az élet megy tovább. Ha tudatosítjuk, hogy húsz méter magas óriási víztö­meg szomszédságában kell élnünk, érthetőek a félelmeink.« Úgy száz méterrel odébb már a töltés szakítja meg az utat. A leg­szélső háznál férfiak egy csoportja tetőgerendákat cserél. Csomor Sándor és Zsemle István a múltat idézve panaszolja: - Ez az út veze­tett a Halászkerítőbe, s egyenesen A VÍZISZÖRNY ÁRNYÉKÁBAN NYILATKOZAT Pénteken este kaptuk meg faxon az Együttélés Politikai Mozgalom nyilatkozatát, mely­ben állást foglal a szlovák al­kotmány aláírásával és Ivan Gašparovičnak, a parlament elnökének ünnepélyes beszé­dével kapcsolatban. A nyilat­kozatban egyebek között ez áll: Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a szlo­vák alkotmány jelentős mér­földkő a szlovák nemzet törté­netében. Bízunk abban, hogy az új alaptörvény elősegíti a szlovákiai politikai élet foko­zatos demokratizálódását. Egyúttal azonban tanúi va­gyunk a szlovákiai társadalom nemzeti polarizálódásának. Hovatovább egyre szembetű­nőbben osszák fel lakosságát szlovákokra és nem szlová­kokra, miközben a többségi nemzet részéről fokozódik a nemzeti kisebbségekre ható nemzeti nyomás. Ivan Gašparovičnak, a szlo­vák törvényhozás elnökének az ünnepélyes aláírás alkalmá­ból elmondott beszédében né­hány kitétel nem felelt meg a tényeknek. Együttműködés­re szólította fel a nemzeti és etnikai kisebbségeket, miköz­ben felhívta a figyelmüket ar­ra, hogy hagyják abba az el­lentétek és a szenvedélyek szítását. Megütköztünk azon, hogy ezt éppen akkor mondta, amikor azt az alkotmányt írták alá, amely korlátozza a nemze­ti kisebbségek jogait és má­sodrendű állampolgárok kate­góriájába sorolja ókét. Megüt­köztünk ezen a kritikátlansá­gon és érzéketlenségen, s emiatt egyre fokozódnak ag­godalmaink jövőnket illetően. Szlovákia csak akkor válhat a nemzeti kisebbségek hazájá­vá, ha jogaikat Európa demok­ratikus országainak színvona­lán biztosítják. Saját önigazga­tás nélkül a nemzeti kisebbsé­gek sohasem lesznek Szlová­kia egyenjogú állampolgárai. Arra törekszünk, hogy a Szlo­vákiában elő nemzeti kisebb­ségek szülőföldjükön otthon érezzék magukat és itt legyen a hazájuk. Ennek érdekében széles körű társadalmi, politi­kai és nemzetközi aktivitást fo­gunk kifejteni. NÉHÁNY SORBAN I engyelország parlamentje szomba­L ton az illetékes bizottságok elé utalta annak a hat lusztrációs és debolsevizá­ciós törvénynek a tervezetét, melyek célja a lengyel közélet megtisztítása a politikai rendőrség volt ügynökeitől és az egykori kommunista tisztségviselőktől. Előzőleg a szejm nem hagyta jóvá azt a javaslatot, hogy mind a hat tervezetet vessék el. A bizottságok a hat közül egy tervezetet választanak ki, amelyet a képviselők vagy elfogadnak, vagy elutasítanak. G eorge Bush amerikai elnök Ohio államban ígéretet tett arra, hogy a szövetségi kormány megtéríti mind­azokat a károkat, melyeket az András hurrikán Louisiana államban okozott. Ezek összege 100 millió dollár. Az elnök a múlt héten Floridának is teljes kárpót­lást ígért, bár ott a károk megközelítik a 20 milliard dollárt. V áelav Havel volt köztársasági elnök szombaton a kora esti órákban ma­gánlátogatásra Berlinbe érkezett. Richard von Weizsäcker szövetségi elnök vendé­ge. Berlinből ma Varsóba utazik. B randenburg német tartományban va­sárnapra virradó éjszaka több helyen történtek próbálkozások a külföldiek elleni támadásokra, de ezeket a rendőrség meg­akadályozta. M agyarország főügyészségének vizs­gálati osztálya ígéretet tett arra, eleget tesz a szövetségi főügyészség ké­résének és Csehszlovákia rendelkezésé­re bocsátja a Varsói Szerződés 1968 augusztusi katonai intervenciója kivizsgá­lásával összefüggő dokumentumokat. B utrosz Ghali ENSZ főtitkár, aki hiva­talos látogatáson Moszkvában tar­tózkodik, nem tartja kizártnak, hogy a vi­lágszervezet újabb missziókat küld az államközösség válságövezeteibe.

Next

/
Thumbnails
Contents