Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-04 / 209. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP wÜJSZÓi 9 mam A

pozsonyi állatkert provizóri; kus bejárata előtti sivár, szeméttel gazdagon „telehintett" térségen átvágva azon gondolkodtam: a vidékieknek bizony nem lehet egyszerű idetalálni. A városban . egyetlenegy információs tábla sem tájékoztatja az idegent nemhogy a Hollétéről, de még puszta létéről sem. Más kérdés: erkölcsös lenne-e reklámozni egy olyan állatkertet, mint a pozsonyi. Mert ma már a hazai közönségnek is másminő elképzelései vannak egy ilyen jellegű intézmény színvonaláról, mint amivel a Maiorr; völgyben találkozhat. „Ha legalább olyan állapotban lenne, mint amilyenben egykor volt" - sóhajtanak fel a körülményeket jobban ismerő pozsonyiak, akik tudják, milyen „elemi csapást" jelentett az állatkert számára az Ifjúság hídjának és az arra kapcsolódó úthálózatnak az építése. A gigantikus beruházás nemcsak egy jókora darabny i te.rülettől fosztotta meg az állatkertet, hanem következésképpen annak belső rendjét is megbontotta. Különböző állatokat kellett átköltöztetni a kert más részébe, számos pavilont, kifutót, ketrecet kellett lebontani és máshol felépíteni, ami bizony nem kevés pénzbe került - és kerül mind a mai napig. A rekonstrukció ugyanis azóta is egyfolytában tart, nem kevés gondot okozva az állatkert vezetőinek és persze bosszúságot a látogatóknak. A pillanatnyi helyzetről Miloslava Savelová mérnöknő, az állatkert igazgatónője tájékoztatott bennünket. - Jelenleg 21 exotikus és 17 hazai állatfajt tartunk nem éppen ideális körülmények között. A tevék, zsiráfok, zebrák például csak pár méterre vannak a főúttól, ami kifejezetten egészségtelen. Nagy szükség lenne egy pavilonra a flamingók számára is, hogy télen is megtekinthetők legyenek. Az antilopok kifutójára is ráférne egy alapos rekonstrukció, de javításra szorul többé-kevésbé valamennyi objektum. A majmok ketrece például több mint harminc éves, bármikor összeomolhat, a majmok már saját maguk is szétszedik. Nagyon szeretnénk, ha végre a gazdag hülló'gyűjteményünket is láthatná a közönség. Ugyanis az a helyzet, hogy mikor a régi terráriumot a híd építése miatt lebontottuk, egy korábban öltözőként használt barakkban lettek elhelyezve - ideiglenesen. Mivel új terráriumra nem telik, saját erőnkből megpróbálunk átépíteni egy másik barakkot erre a célra. A terület kihasználása szempontjából fontos lenne, hogy az egyes kiállítási részeket összekapcsoljuk, hogy a látogatóknak ne kelljen fölösleges százmétereket gyalogolniuk, amíg valamit látnak. Azt is nagyon szeretnénk, ha olyan pavilonaink lennének, ahol az állatokattélen is optimális körülmények között tudnánk elhelyezni, úgy, hogy a látogatók is megtekinthessék azokat. A vendégeink kényelmét szolgáló egyéb szolgáltatásokról már nem is beszélve. Sajnos, anyagi lehetőségeink igencsak korlátozottak. A városi önkormányzatnak, mint felettes szervnek nincs pénze, viszont minden egyre drágább: a víz, a villany, a gáz, a takarmány... Ez egy ördögi kör, amiből nem tudunk kikerülni. Megpróbálunk takarékoskodni, de annak is van határa, nem mehet az állatok, s végképp nem az emberek egészsége rovására. Jó kilátások. Pedig amit az igazgatónő elmondott, az csak a jéghegy csúcsa. Mert nagy különbség van egy kiépített, felszerelt állatkert üzemeltetése között és aközött, ha egy ilyen intézményt kétharmad részben újjá kell építeni. Pláne, ha nincs miből. Az említett új majompavilon például csekély tíz millióba kerülne -tudom meg František Šroufek úrtól, az igazgatónő helyettesétől. Mint mondja, a kevés pénz azonban másra kell. A városi magisztrátus áltat ez évre jóváhagyott költségvetésükből 2,7 milliót lehet beruházásra fordítani, miközben csak a kanalizációs rendszer kiépítéséhez 10,5 millióra lenne szükség; további 12,5 millióba kerülne egy minden tekintetben megfelelő, korszerű trágyadomb kialakítása. S ez utóbbi különösen fontos lenne, mert ha nem lesz, a higiénikus akár be is zárathatja az állatkertet. A tervek ugyan már készen vannak, az építési engedélyt is megszerezték, de míg nincs pénz, addig nem léphetnek. S hát honnan? Lám, a kulturális intézmények is most tanulgatják, hogyan legyenek önellátóak. Sajna, a körülmények nemigen kedveznek a merész próbálkozóknak. A pozsonyi állatkert is próbálkozna, egyelőre eredménytelenül. Tárgyalásokat folytatnak egy bizonyos osztrák céggel, amely hajlandó lenne egy szolgáltatási központot kiépíteni az állatkert területén. A szerződés megkötése azonban akadályokba ütközik. Pedig az elképzelés nem rossz... - Egyetlen tőkénk a 97 hektáros földterület - magyarázza Savelová igazgatónő. - Ha bérbeadnánk egy részét, a bérleti díjként befolyt öszszegbó'l finanszírozhatnánk az átépítéseket, bővítéseket. A tervezett együttműködéshez azonban a magisztrátus beleegyezése is szükséges. A szerződést jóvá kell hagynia a városi önkormányzatnak, annak kulturális és vállalkozásokkal foglalkozó bizottságainak, külön a szűkebb tanácsnak és persze a polgármesternek. A procedúra tehát több mint hosszadalmas, az osztrák beruházó türelme viszont véges. Ráadásul van még egy probléma, ami bonyolítja a bérbeadást: a restitúció. Az állatkertet ugyanis 1960-61-ben a város lakóitól szimbolikus összegekért megvásárolt, valójában kisajátított területeken hozták létre. Az egykori tulajdonosok most követelik vissza a földjeiket, miközben arra hivatkoznak, hogy a területek nagy része kihasználatlanul hever. - Először is: a kisajátított földterület a város tulajdona, az állatkert azzal nem rendelkezik - jelenti ki az igazgatónő. - A másik érv, miszerint kihasználatlanul hevertek, sem állja meg a helyét. Ugyanis nem lehet minden négyzetmétert beépíteni. Szükség van zöld területre és tartalékterületre is, ahová az időközben kimerült talajról áthelyezhetjük az egyes objektumokat. Én a magam részéről azt gondolom, jobb lenne, ha a bíróság a kisajátított terület helyett valahol máshol kárpótolná a megkárosítottakat. Hiszen az mégiscsak elképzelhetetlen, hogy az állatkerten belül magánbirtokok létezzenek... A tulajdonviszonyok tisztázatlansága tehát épp eléggé bonyolítja az állatkert helyzetét. Többek között ezért sem folytathatnak egyelőre önálló gazdasági tevékenységet, ez riasztja az esetleges beruházókat, ezért nem jutnak anyagiakban sem egyről kettőre. Anyagiak híján viszont nemcsak a jövője bizonytalan az állatkertnek, hanem a jelene is. Ezt a tényt ismerte fel néhány megszállott állatbarát, s létrehozták a „Pozsonyi állatkert megmentéséért" nevű alapítványt. Vezetője Marta Kučerová társaival együtt megmozgat mindent, hogy némileg enyhítsenek a helyzeten. Nemcsak pénzért kilincselnek, elfogadnak minden más természetű segítséget is: hulladék építkezési anyagtól kezdve különböző szolgáltatásokig. Savelová igazgatónőnek azonban szomorúan kell konstatálnia: e nagyszerű kezdeményezés nem tud igazán eredményes lenni, amíg az adórendszerünk olyan amilyen. Ennek ellenére bízik abban, hogy lesznek adakozók, akik belátják, egy állatkert megmentése is van olyan fontos, mint például egy kulturális rendezvény támogatása. Hiszen egy állatkertbe nem csupán szórakozni járnak a látogatók, hanem tudásukat gyarapítani is. Főleg és elsősorban a legkisebbek. Az ő érdekükben is kérik az alapítvány létrehozói a támogatást. S ha lehet: minél gyorsabban. Mert valóban sürgős. (Az alapítvány bankszámlaszáma: Nadácia „Za Záchranu ZOO" Bratislava, VÚB 1345747 - 112/0200) S. FORGON SZILVIA 1992. SZEPTEMBER 4. UTCAKERESZTELÉS A LAKÓK NEMZETISÉGE SZERINT? Az elmúlt hónapokban Losoncot sem kerülte el az a hullám, amelynek keretében utcák, terek, városok nevét szerették volna megváltoztatni a lakosok. A város nevének megváltoztatására - eredetire való visszaállítására - nem érkezett javaslat, az utcanéwáltoztatásra azonban annál több. A városi tanács keretében bizottság alakult, melynek tagjai a vélemények és ellenvélemények meghallgatása és megtárgyalása után jó néhány névváltoztatási javaslatot elfogadtak. A Jókai, Petőfi utca mellé így kaphatott utcát Kármán József, Szabó Gyula és Gyurkovits Ferenc is. Teljesen jogosan, hiszen mindhárman a város neves egyéniségei, akik életművüket a városban hozták létre. Nem lepett meg, de kissé megdöbbentett, amikor néhány nappal ezelőtt meghallottam, hogy az „új" Gyurkovits utca (volt Švermova) lakóit aláírásgyűjtők látogatják, azért, hogy tiltakozzanak az új elnevezés ellen. Annak ellenére, hogy néhány család röviden szólva kidobta az aktivistákat, szép számú aláírás gyűlt össze, s került a már említett bizottság asztalára. Az egyik legfőbb indoklás az volt, hogy „az utcát többségében szlovák nemzetiségűek lakják, akik azt kívánják, hogy utcájuk egy szlovák nemzetébresztó'ró'l legyen elnevezve". S mellékesen az, hogy a név magyar helyesírással íródik, ami nekik nem megfelelő. A bizottság „először és utoljára" alapon foglalkozott a kérdéssel (legalább is elvileg ez az elképzelésük). Elvetette azt a javaslatot, hogy „akkor írják a nevet szlovák helyesírással, mert az amúgy is szlovák eredetű". Hosszas vita után végül is salamoni döntést hoztak. Eszerint a Gyurkovits utca nevet a város központjában, a patak partján lévő utca kapja meg. A Švermova utcát pedig ezután Dobšinský utcának fogják nevezni. Csak egy megjegyzés - a bizottság egyik, egyáltalán nem nemzetiségtámogató tagja kijelentette: Ez a petíció egyértelműen nemzetiségi uszítás. PUNTIGÁN JÓZSEF A bölény és a majom is örülne, ha a pozsonyi állatkert sorsa jobbra fordulna. (Méry Gábor felvételei) • Eladó C - 734-es Karosa autóbusz (átalakítva teherszállításra). Tel.: 0709/223 37, 20 órától vagy 0709/238 25 13-tól 18óráig. Ú-2508 • Eladó Lada2104-es combi, piros színű 4,5 éves, jó állapotban. Ár megegyezés szerint. Tel.: 0709/902 06. Ú-2507 H Elcserélném nagymegyeri 3 szobás állami lakásomat hasonlóra vagy kisebbre Komáromban. Tel.: 0709/92 34 85. Ú-2515 • Szeptember 4-én ünnepli 50. születésnapját M A R K O Gyuláné KÖVÉR Rózsika Nagybalogon. E szép ünnep alkalmából a drága jó édesanyát és feleséget szívbó'l köszönti, s jó erőt, egészséget és hosszú, örömteli életet kíván: szerető férje: Gyuszi, fia: Gyuszi, menye: Erika, lánya: Stefánia, veje: Árpi s a két kis unoka: Gyuszika és Dávidka. A jókívánságokhoz csatlakozik édesanyja, testvérei családjukkal ós keresztszülei. Ú-2491 • 1992. szeptember 4-én ünnepli 80. születésnapját a drága feleség, édesanya, nagymama és dédmama, TÓTH Pélerné MAGYAR Ilona Helenbán. E szép ünnep alkalmából kívánunk erőt, egészséget és hosszú boldog életet: lánya: Vilma, veje: Jóska, unokái: Laci és Szilvia, unokamenye: Márti, unokaveje: Laci, dédunokái: Krisztián, Edina, Lackó és a kis Brigitta, akik sokszor csókolják a dédi munkában megfáradt kezeit. Ú-2521 • Szerette az életet, ós minket is szeretett, de már hiába várjuk, örökre elment. Örökké tartó fájdalom napja marad számunkra 1990. szeptember 4e, amikor a kegyetlen halál 44 éves korában kiragadta szerettei köréből a drága jó férjet és gondos édesapát, MÉSZÁROS Árpádot (Bős). Akik ismerték, tisztelték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen azoly szomorú, fájdalmas második évfordulón. Emlékét örökké őrző' szerető felesége, gyermekei: Magda, Mária, Martina, valamint a széles körű rokonság Ú-2261 INTENZÍV NÉMET és ANGOL NYELVOKTATÁS Kezdők—haladók átlag öt tanuló egy csoportban: aktív tanulás, gyors haladás, alapos tudás. Kitűnő tankönyvek, hangszalagok. DUNASZERDAHELY ff 0709/262 59 ÚP-1522 HIRDESSEN ÖN 1$ A2ÓJSZÓBAN A MiCoPa Kft. csomagolóanyag-nagykereskedés ajánlata nagy- es kiskereskedőknek: > HOPE zacskók, mikroténzacskók, > HT nagy- és kisméretű szemeteszsákok > műanyag szemeteskukák (70—120 I) > műanyag zsákok élelmiszeripari célokra >• HOPE csomagolótáskák 2, 3 és 5 kg-osak > HDPE bevásárlótáskák 3, 5, 8 és 10 kg-osak, színesek > STRECH fóliák, élelmiszer csomagolására alkalmas fóliák > reklámtáskák egyedi kérésre > műanyag ragasztószalagok különféle fajtái >- segédeszközök a ragasztószalagok és a fóliák alkalmazására Termékeink az illetékes állami hivatal által vannak hitelesítve (ITC Zlín). Tájékoztatást, árajánlatot, mintákat a következő címen kérhetnek: MiCoPa Kft. Školská ul., 946 12 Zlatná na Ostrove Tel./fax: 0819/933 53 MiCoPa Kft. Bartaľ Tamás Ružový háj 1378 929 01 Dunajská Streda Tel.: 0709/238 71 Előnyös árakat szeretne? Forduljon a MiCoPa-hoz! ÚP.1545 ÖRDÖGI KÖR