Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám, péntek
1992. SZEPTEMBER 4. ••^••MMI ÚJ SZÓ, KÖRNYEZETVÉDELEM 6 ÜVEG VAGY MŰANYAG Az üveg, mint az ember által készített tárgyak egyik jelentős alap.anyaga.'több ezer éves múltra tekint vissza. Régészeti ásatások leletanyagát vizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy az összes korábban használt anyag közül — az arany kivételével — csak az üveg bír ki olyan épségben akár több ezer évet is, mint a kő. Az üveg uralma azonban az emberi technika új vívmányainak, a műanyagnak köszönhetően az utóbbi években megtörni látszik. Ezeknek a gyártás és felhasználás szempontjából vitathatatlan előnyei vannak, ha viszont ökológiai szempontból vizsgálni kezdjük, rögtön feltűnnek negatív tulajdonságai is. Hasonlítsuk össze e két közismert anyag jó és rossz tulajdonságait a környezetre gyakorolt hatásuk szempontjából. Az üveg mellett szól, hogy — néhány kivételtől eltekintve — „nem eldobandó", nem csak „egyszer használatos", hanem „visszaforgatva" újra meg újratölthető, felhasználható. Ha végül mégis a szemétre kerül, könnyen elkülöníthető az egyéb hulladékoktól. Törmeléke is nyersanyag, újra beolvasztható. A természetbe kerülve, mivel csak nagyon lassan bomlik, mérgező anyagokat nem szabadít fel, és így nem válik állandó méregforrássá. A műanyagok mellett szól tartósságuk, olcsóságuk és sokoldalú felhasználhatóságuk. Ezek a tulajdonságok teszik őket szinte nélkülözhetetlenné mindennapi életünkben, de sajnos itt gyökereznek a problémák forrásai is. Ezek az anyagok más hulladékokkal keveredve egyáltalán nem, vagy csak igen lassan bomlanak el, elégetve pedig többségük agresszív anyagokat (savakat, mérgesgázokat) termel. Ha összevetjük e két anyag haszon- és kármérlegét, vitathatatlan a műanyag előnye, fó'leg az azonnali gazdaságosság szempontjából. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a környezetszennyezéssel okozott tartós és súlyos kár, amiért majd nagy árat kell fizetnünk, nem több-e, mint a pillanatnyi haszon? SÓLYMOS JÁNOS mérnök A KERTESZEK FIGYELMÉBE A biokertészek szervezett csoportjai a nyugati országokban már 23 évtizede, Magyarországon 10 éve, Szlovákiában pedig az utóbbi időszakban kezdtek kialakulni. A vegyszerek használatát elutasító gazdákat korábban sokan megmosolyogták, de a fogyasztókban a tömegtermelés miatt kialakult bizonytalanság miatt az idő őket igazolta. Bár napjainkban is gyakran tapasztalható elutasítás az ilyen jellegű termesztéssel szemben, érdekes jelenség, hogy a kétkedők közül később sokan felismerték a tiszta termékekben rejlő lehetőségeket. A biotermesztés elterjedése nemcsak új életmódot tett lehetővé, hanem a növénytermesztés számára tudományos értékű megfigyelésekkel is szolgált. A termelők szembeszálltak a vegyipar méregdrága készítményeivel, elutasították a technika környezetromboló tevékenységét. Naponta egyre többen tudatosítják, hogy a földigiliszta, a katicabogár, vakondok és a madár a földműves értékes és pótolhatatlan munkatársa. A mai biokertészet újfajta gondolkozásmódot jelent, amely átformálja tudatunkat, felelőssé tesz bennünket a jövőnkért és arra ösztönöz, hogy minél behatóbban ismerjük meg a természet különféle összefüggéseit. Ajánlatos, hogy minél több termelő gondolkodjék el a témán, mert jobb későn, mint soha. PALIK LÁSZLÓ, agrármérnök REKVIEM EGY HIVATALÉRT 1989 végén, a hazai demokrácia alapjainak lerakásával egyebek mellett végre a környezetvédelem is leküzdhette periférikus helyzetét és elfoglalhatta helyét az államigazgatásban, vagyis a tényleges befolyással rendelkező szférában. A legfelső szinten Pozsonyban ezt is sikerült elfuserálnunk, mivel a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal (néhány kivételtől eltekintve) a csinovnyikok példátlan tárházává vált, amely tevékenységét jól jellemzi, hogy két év alatt még az önkéntes kezdeményezésekkel sem tudott közös nevezőre jutni. Ennek szöges ellentéte jött létre Prágában, ahol a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalban valóban az ügy iránt lelkesedő emberek gyűltek össze, akik nemzetközi mértékkel is színvonalas munkát végeztek. Vezetőjükké a zöld körökben korábban is rendkívül népszerű Josef Vavroušeket nevezték ki, aki híven korábbi tevékenységéhez ebben a pozícióban is el tudta kerülni a csúcshivatalnokokra általában jellemző szemléletet. Formabontó tevékenységével olvasóink is gyakran találkozhattak, hiszen például a bősi vízlépcső ügyében azon kevés politikusok közé tartozott, aki képes volt felülemelkedni az ezzel kapcsolatban mint Magyarországon, mint Szlovákiában eluralkodott balkáni hozzáálláson, és fittyet hányva az őt érő kemény támadásoknak, az utolsó pillanatig harcolt a megegyezésért. Hasonlóképpen rugalmasan járt el hivatala kialakításakor. Azon kevesek közé tartozott, aki legközelebbi munkatársait is szakmai tudásuk és nem politikai hovatartozásuk alapján válogatta ki. Igy például egyik helyettese Václav Klaus pártjának aktív tagja volt annak ellenére, hogy köztük már hosszabb ideje meglehetősen feszült a viszony és minden környezetvédő tudatában volt annak, hogy a kommunizmus hagyatékának felszámolása után a legádázabb harcot épp a hazai piacgazdaság atyjával szemben kell megvívnia. Mindezek következtében a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalból eredményesen működő központi szerv vált, amely egyrészt koncepcionális anyagok kidolgozására szakosodott, másrészt a külföldi együttműködést szervezte. Ez utóbbit nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy hazánkban sikerült megszervezni a környezetvédelmi miniszterek első világtalálkozóját, amely a riói konferencia előkészítése fontos állomásának bizonyult. Az európai színvonalú hozzáállás, persze, nemcsak ebben mutatkozott meg, hiszen a szövetségi hivatal — legalábbis Szlovákiában — az önkéntes környezetvédelmi szervezetek legmegbízhatóbb támogatójának bizonyult. Nem kell itt nagy összegekre gondolni, de azért a szűkös költségvetésből a konkrét tervezetekre nyújtott 30—50 ezer koronás támogatás sok nagyon hasznos helyi kezdeményezés megvalósítását tette lehetővé. Nos, napjainkra a szép álomnak vége szakadt. Amint az várható volt, a hazánk kettéosztásán dolgozó két nagy párt az elsők kőzött épp a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal megszüntetésében egyezett meg. A végrehajtással megbízott Miroslav Macek hűen a Polgári Demokrata Párt zöldérzéketlen hagyományaihoz, gyorsan, még az idevágó parlamenti határozat megszületése előtt munkához látott. Az alkalmazottaknak egyszerűen felmondtak, a helyiségeket lepecsételték, az írásos anyagokat szétosztották a többi minisztérium közt, illetve ha nem volt irántuk érdeklődés, a szemétben végezték. Ez az eljárás, persze, csak addig volt rendkívüli, amíg a nagypolitika nyíltan meg nem egyezett az ország kettéosztásában. Napjainkban ugyanis már nem kétséges, hogy rövidesen a többi szövetségi szerv is hasonló sorsra jut. Josef Vavroušek persze tiltakozik, úgy érzi, a hatalomra került új garnitúra érzéketlenül lerombolja mindazt, amit munkatársaival két év nehéz munkájával létrehoztak. Jól példázza ezt a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértők esete. Irántuk érdekes módon egyik köztársasági minisztérium sem érdeklődik. Minden valószínűség szerint ott már elosztották az „utazó" posztokat. Ennek, persze, az lesz a következménye, hogy a két év alatt kialakított kapcsolatok megszakadnak és kiépítésüket újra az alapoknál kell kezdeni. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint környezetvédelmi problémáink nagy részét csak külföldi támogatásból tudjuk megoldani. Ezek viszont nem érkeznek maguktól, manapság sokan tartják a tenyerüket és egy-egy segélyprogram megszervezése komoly, hozzáértő munkát igényel. Szintúgy szükség van arra is, hogy gondoskodjunk az esetleges önálló Szlovákia környezetvédelmi szabályozórendszerének a többi európai országéval történő összehangolásáról. Ezt pedig nem lehet megoldani úgy, hogy a nagy osztozkodáskor szélnek eresztjük az összes szakembert, majd az előre jelzett gondok felbukkanása után fűhöz-fához kapkodunk segítségért. VEGYSZERLELTÁR A BAZINI PÉLDA A háztartási hulladékok kezelése az utóbbi években a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, így ennek színvonalát nagyban meghatározta az illetékesek ügybuzgalma, szorgalma. Június 11-e óta viszont ezt a tevékenységet törvény szabályozza, aminek következtében a legrestebb polgármesternek is foglalkoznia kell az ilyen irányú problémák megoldáséval. A hulladék, persze, általában a tárolóba, jobb esetben az égetőbe kerül, ezzel kapcsolatban Nyugat-Európában manapság már szinte természetes, hogy ezt a mennyiséget szelektált gyűjtéssel igyekeznek csökkenteni. Ezzel nemcsak a tárolás vagy a megsemmisítés költségeit csökkentik, hanem értékes nyersanyagokat is nyernek. Szlovákiában e téren az első komoly kísérlet Bazinban kezdődött. Az ottani önkormányzat már jóval a kötelező érvényű szabály megszületése előtt kezdett el foglalkozni a gondolattal. A pozsonyi Kovoprojektnál meg is rendelték egy olyan terv kidolgozását, amely a szükséges berendezések jobb kihasználtsága céljából egészen Somorjáig és Modráig megoldotta volna a hulladék elhelyezésének gondját. Ha ez a nagyszabású tervük egyelőre nem is sikerült, idén februárban legalább saját városukban beindították a szelektív gyűjtés bevezetését célzó első kísérletet. Amint azt Ľudovít Bauer polgármester-helyettestől megtudtuk, e célból a város, a német Brandtner cég és helyi vállalkozók részvételével egy kft.-t alapítottak, amely február közepétől a városközpontban, egy lakótelepen és egy villanegyedben ezer háztartás bekapcsolásával megkezdte a szeparált gyűjtést. Ennek keretében a lakosok a háztartásukban képződött hulladékot a német Schäfer cég által fél évre ingyen kölcsön adott konténerekbe négy frakcióra különítették el, szerves hulladékra, papírra, üvegre és a maradékra. A szerves anyagokat a helyi tó'zegfeldolgozó üzem komposztálja, a papírt és az üveget pedig a feldolgozó vállalatok vásárolják fel. A maradék egyelőre a hulladéktárolóba kerül. Ebből a szempontból a baziniak viszonylag szerencsések, a helyi téglagyár régi bányagödre néhány részletkérdés tisztázása után hosszú időre megoldja gondjaikat. Ráadásul, ha újabb feldolgozóüzemek bukkannak fel, további frakciók (textil, műanyag stb.) gyűjtését is bevezethetik. A baziniak igyekezete kifizetődőnek bizonyult, ugyanis mivel az elsők között vállalták a módszer bevezetését, német partnereik a kezdeti időszakra fedezték az összes költséget. A tapasztalatok alapján egyébként hasonló kedvezményt gyakorlatilag bármelyik elöljáróság biztosíthatna magának, mindössze a baziniakhoz hasonlóan fáradságot nem kímélve meg kellene találniuk az ezzel foglalkozó külföldi vállalatokat. Bauer úr szerint az egészben a legnehezebb a helyi lakosság meggyőzése. Ennek érdekében az általuk felkészített 20 diákpáros az összes résztvevő családot meglátogatta, pontosan elmagyarázták nekik a kezdeményezés lényegét, megbeszélték az egyes frakciók elszállításának pontos időpontjait és ajándékként mindenki kapott egy, a szerves hulladék gyűjtésére alkalmas tárolóedényt. Természetesen intenzív felvilágosító kampány folyt az összes helyi sajtóorgánumban is. Érdekes módon az ötlet leginkább a fiatalokat ragadta meg, az iskolákban tartott előadások után a diákok magukévá tették az ötletet és gyakran ők törték le szüleik bizalmatlanságát. Ezenkívül persze nem elhanyagolhatóak a szeparált gyűjtéshez kapcsolódó anyagi előnyök sem. Korábban ugyanis a polgárok mindössze a szállítási díjat fizették, manapság azonban őket, illetve az önkormányzatot terheli az ezzel kapcsolatos összes költség, ami miatt a jövőben jelentős díjemelés várható. A szelektív gyűjtés bevezetésével viszont ez a tétel eredményesen csökkenthető. A bazini kísérlet július közepén lezárult, így Ľudovít Bauer összegezhette a tapasztalatokat. Eszerint a lakosság a vártnál is kedvezőbben fogadta az ötletet. Az eredeti elképzelések szerint ugyanis a háztartási hulladék mintegy negyedét szerették volna ily módon különválasztani. Ehelyett az első félévben 35 százalékot sikerült kiszeparálni, ami viszont megfelel a már hagyományokkal rendelkező európai országokban elért eredményeknek. A fegyelmezettséget bizonyítja, hogy a konténerekben az idegen anyagok aránya általában 2 százalék alatt maradt. Az idei év második felében több szlovákiai helységben is beindult hasonló akció. Közülük egyelőre hiányoznak Dél-Szlovákia községei. Ezért talán érdemes megemlíteni, hogy a bazini önkormányzat vezetői bárkivel nagyon szívesen megosztják tapasztalataikat. T. L. Napjainkban szinte már természetesnek vesszük, hogy egyre növekszik a bennünket körülvevő vegyi anyagok száma és mennyisége és ritkán gondolunk arra, hogy ezek összhatása következtében nemcsak környezetünk, hanem a lakosság egészségi állapota is romlik. A dolgok mai állása szerint nemcsak azt nehéz megítélni, hogy milyen hatásoknak vagyunk kitéve, de még azt sem tudjuk biztosan, a mindennapi életben környezetünk hányféle vegyszert használ fel. Az Európai Közösségek területén, ahol ilyen szempontból is nagyobb rend uralkodik, összesen mintegy 100 000 általánosan hozzáférhető vegyi anyagot tartanak nyilván. Szlovákiában az illetékesek egyelőre csak becslésekre szorítkoznak, szerintük nálunk 15-20 000 lehet a piacon lévő vegyszerek száma. A helyzet javítása érdekében a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal javaslatára megkezdődött a vegyszerek leltározása. Ennek keretében szeptember és december közt minden vegyszereket előállító, illetve importáló hazai természetes és jogi személynek kötelező érvénnyel be kell jelentenie az ezzel kapcsolatos legfontosabb adatokat. Az akciót a pozsonyi Ökotoxikológiai Kutatóintézet szervezi, és az így nyert adatoknak köszönhetően várhatóan áttekintést kapunk a hazai helyzetről. Erre szükség is van, mivel a közeljövőben az EK országaihoz hasonlóan nálunk is törvény fogja szabályozni a vegyi anyagokkal kapcsolatos bánásmódot és az adott termék gyártásánakjóváhagyása előtt törvényben előírt vizsgálatokat kell majd elvégeztetni. A vállalkozók együttműködési készségét valószínűleg javítja az is, hogy a felmérés eredményeiből egy adatbankot hoznak létre, amely az illetékeseknek megkönnyíti az engedély kiadásához szükséges döntés meghozatalát. „Amennyire a nyomokból megállapítható, a Föld-lakók itt egykor úgynevezett környezetvédelmi csúcstalálkozót rendeztek." (Stern)