Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-01 / 206. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 1. I ÚJ SZÓ. HAZAI KÖRKÉP NEMZETISEGI ÉS POLITIKAI KÉRDÉS LETT fFolytatás az 1. oldalról) nemzetiség és politikai kérdést csinálnak az ügyből. Az „önjelölt házigazdák" azzal indokolják az alsó tagozat költözését, hogy a kicsik könnyebben összeférnek a felső tagozatos szlovák gyermekekkel, meg hogy a padok már meg is érkeztek. Közben a kéí alapiskola, valamint a járási iskolaszék kötélhúzásába Igor Chamula SZNT-képviselő is bekapcsolódott. Közbenjárása nyomán levél ment a minisztériumba, amelyben tőlük kéri a helyzet tisztázását és a kérdés elbírálását. Több illetékes véleménye szerint a probléma a járási iskolaszék határozatlanságából ered, mely most sem tud a sarkára állni és egyértelmű döntést hozni. A tantermek •elosztását és pontos eligazítást ugyanis még júniusban, a szünidő előtt kellett volna megbeszélniük a két illetékes- igazgató bevonásával. A második magyar alapiskola igazgatói posztjára késve írták ki a pályázatot, így csak augusztus 27én hirdették ki az eredményt. A győztes Kovács Tibor rögtön azt a kérdést tette fel, hogy akkor tulajdonképpen hol is legyen ő igazgató, ha az iskola minisztériumi jóváhagyása sem érkezett meg, és még az osztályok elosztása sem világos, őt pedig be sem engedték a kaszárnyaépület magyar osztályaiba szánt bútorokkal. Rövidesen azt a magyarázatot kapta, hogy nem legitim igazgató, hiszen az egész eljárás az ' érvényes törvények értelmében nem helytálló. Az ügybe a járási hivatal elöljárója és a város polgármestere is bekapcsolódott, a „döntnökök" szerepében tetszelgő politikai hármasfogat (DSZM, SZNP, DBP) képviselői pedig nemrég bizalmatlansági eljárást kezdeményeztek a járási iskolaszék igazgatója, Július Benőik ellen. Sajnos, máig a többszöri tárgyalás és nézetegyeztetés ellenére sem született megoldás. A magyar alapiskola igazgatója, Csúz László tegnap arról informált, bogy mivel a kaszárnyában ülő Daxner utcai házigazdák továbbra is kizárólag az alsó tagozat odaköltözését hajlandók elfogadni - ami számunkra semmiképpen sem megoldás -, lépéseket tettek a volt pártház alsó szintjének visszaigénylésére, a kaszárnyaépület tantermeit pedig egyelőre függőben hagyják. Remélhetőleg a közeljövőben - de legkésőbb a második félévtől, amikor a Nyugat lakótelepen egy további új iskolaépület is kaput nyit - az iskola végleges megszervezése lezárul. Egyelőre a híresztelésekkel ellentétben ugyan nem sztrájkolnak a magyar iskola pedagógusai, viszont a felső tagozatosak nem foglalhatták el osztályaikat. (polgári) MÁSOK ÍRTÁK A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a szlovákiai nemzetiségi kisebbségek politikai képviselőinek találkozóján, amelyen a múlt hét végén szlovák alkotmánnyal kapcsolatban a nemzetiségi kisebbségek jogaival és kötelességeivel foglalkoztak, Ivan Laluha többek között kijelentette: vissza tudunk emlékezni arra, hogy ezek a kisebbségek milyen magatartást tanúsítottak á másik világháború előtt a Csehszlovák Köztársasággal szemben. Ez igaz,, de hasonlóan arra is emlékezhetünk, hogy a második világháború előtt milyen magatartást tanúsított a szlovák nemzet velük szemben, nem is beszélve a háború utáni helyzetről. A lényeg: az ilyen „visszaemlékezéseknek" az új alkotmányról folytatott vitában nem szabadna felmerülniük. Amennyiben az alkotmány előkészítése során, a múltból indulnak ki, kizárt dolog, hogy demokratikus lesz. MINDEN. AMI TARTÁST AD Ipolyságon ma már magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskola nyitja meg kapuit. Már maga a tény, hogy egy eddig igencsak nagy létszámú alapiskola osztódott így ketté, egymással ütköző vélemények forrása volt. Az előkészítés folyamata nemcsak adminisztratív és műszaki akadályok leküzdésével járt együtt, hanem pedagógiai vitákkal is. Ezekben sok tekintetben az újtól, az immár három nemzedék számára ismeretlen egyházi iskolától való félelem volt a mitováló tényező. De lehet-e ebben az esetben szó arról, hogy az egyik iskola fölébe helyezné önmagát a másiknak? Aligha, hiszen a most induló Fegyvernek

i Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola Emléklapján olvasható gondolatok így szólnak: „Az a célunk, hogy legyen keresztény szellemű iskola városunkban, med a kereszténységnek természetes talaja és több évszázados hagyománya van ezen a vidéken. Olyan szakmai szintre akarjuk emelni ezt a tanítási intézményt, hogy gyermekeinknek esélyt adjon a továbbtanuláshoz. Az

y egyházi iskolának több és jobb tusát kell nyújtania, miközben a tanítók személyes példával nevelik a rájuk bízott növendékeket. " Ha tekintetbe vesszük, hogy ideális esetben egy-egy pedagógus számára a megcélzott nevelési esz-mény az erkölcsi abszolútum és a világmindenség tudás általi megismerése, akkor a világi iskolák eredményessségében sem tudunk kételkedni. Viszont éppen az erkölcsi abszolútum megközelítésében minden bizonnyal messzebbre jutnak az egyházi iskolák, melyekben ezt az erkölcsi felsőfokot Jézus Krisztus személye és tanítása jelenti. Tehát sokkalta inkább mérhető a nevelési törekvés eredménye, mint a világi iskolák esetében. A többi viszont tanítói és tanári felkészültség függvénye marad, hiszen tudást csak az adhat át a gyerekeknek, aki maga is tud. Valójában sem a világi, sem az egyházi iskoláknak nincs mentségük a rossz pedagógiai munkára, viszont a nevelés erkölcsi célzatosságát a kétévezredes keresztény hagyományokratámaszkodó egyházi iskola követi magabiztosabban. Szombaton még javában takarítottak a Fegyvernek

i Ferenc alapiskola tanulóinak szülei, tanítói és tanárai. Az egykor ipolysági Városháza, majd Honti Kaszinó és a gimnázium épületét a minisztérium, a járási tanügyi igazgatóság, a városi hivatal és a helyi plébánia támogatásával határidőre újították fel. Bejárva az épületet, s látva a gondos munkát, érezve az új épületek meszes szagát, eszembe jutott az az épület is, amelyben részben az új intézmény másik otthona lesz, hiszen két osztályt a volt polgári iskolában tudtak csak elhelyezni. Csáky Károly igazgaztó szerint remélhetőleg jövőre azt az épületet is sikerül felújítani, s addigra most átadott épület külső rekonstrukciója is befejeződik majd. Egyelőre a tanítás és a tanulás zökkenőmentes beindításával egyidőben kell felügyelni a vízvezetékhálózat végleges befejezését, a központi fűtés rendszerének a próbaüzemét. És hiányoznak még a megrendelt új iskolabútorok, s minél előbb szeretnék otthonosabb és az egyházi iskola szellemiségének megfelelően,vonzóvá tenni az előcsarnokot, a folyosókat, a tantermeket. „ Ahol lelkesedés van, ott az eredmény is. megmutatkozik. Ez az iskola olyan lehetőséget nyújt a mai fiataloknak, amilyenről a letűnő nemzedék nem is álmodhatott." Erre kérnek ma áldást az ünnepi szentmisén, a tanévnyitón és az iskola felszentelésén imájukban az Úr Jézustól: „Áldd meg iskolánkat! Kísérje áldásod a szülőket, akik az Egyház által rábízták gyermekeiket. Segítsd meg a tanítókat, hogy szeretettel, türelemmel és bölcsen gyakorolják szép hivatásukat. Add, hogy a gyermekek megismerjenek Téged, mert Szentséges Szívedben a bölcsesség és a tudomány összes kincsei megvannak." Iskolájuk névadóját pedig az Iskolai Emléksorok című, Bíróczy István . plébános szerkesztette időszaki kiadványukból ismerhetik meg közelebbről. Már maga az a tény, hogy az iskola igazgatója egy olyan pedagógus, aki kiváló helytörténészként Honti barangolások című tanulmánykötetében értekezett a XVI. században (1506-1535) préposti szolgálatot teljesítő, a premontrei rendhez tartozó Fegyvernek

i Ferencről, a szülők és a pedagógustársak szívében is melengető érzéseket szülhet. Ott, ahol a nevelők önmagukat vállalják, s ezáltal régiójukat, városukat és iskolájukat is, tornyosulhatnak akadályok^ ám leküzdésüknek reménye és szándéka mindig erösebb lesz azonknál. (d-n) KÖNYVTÁR A KOBZON (Munkatársunktól) - A kassai Bocatius Könyvtár ma délelőtt a fő utcára költözik, közelebb az emberekhez, hogy a könyvekre és folyóiratokra ily módon is felhívja a figyelmet. Amint azt Štefan Kolivoško igazgató elmondta, az utcai kölcsönzésen kívül kiárusítást is tartanak. Az állományból kiselejtezett, de még haszonnal forgatható könyveket darabonként 3-5 koronáért vásárolhatják meg az érdeklődők. Az eladásra szánt kötetek között néhány száz magyar is gazdára találhat. Ma 17.15 óráig a szlovákiai kiadóvállalatok legújabb terméséből válogathatnak - és az sem mellékes, hogy Kassán a legolcsóbban új könyveket is itt vásárolhatnak. (-szák) TŰZOLTÁS EGYENES ADÁSBAN (NEGYEDIK NAPJA PUSZTÍT AZ ERDŐTŰZ) Hétfő reggel az autópályán torlaszok állják utunkat, a járőröző rendőr cseppet sem készségesen közli, merre találjuk az erdőtűzzel birkózó tűzoltóegységeket. Még nem látjuk a fenyőket pusztító lángokat, még nem halljuk a galylyak jajgató ropogását, de orrunkat már füst csavarja, s szemünk is könnyezni kezd. Erdőhát felett, a tűző napot eleltakarva, sűrű sötét füstfelhők gomolyognak. A Pernek felé vezető út mindkét oldalán apró lángok nyaldossák a füvet, füstölgő, szénné égett fatörzsek jelzik, merre vonult a tűz. Forró a homok a talpunk alatt, s a levegőben korom, hamu és pernye száll. Fekete az erdő, fekete a talaj. A füstben emberi alakokra leszünk figyelmesek, majd észreveszszük a nagytapolcsányi jelzésű tűzoltókocsit is. Az apró tűzfészkekre derékig meztelenre vetkőzött férfiak lapátokkal hányják a földet, nehogy a szél felélessze a lángokat, s továbbvigye más erdőrész felé. - Nemcsak vízzel oltunk - mondja a verejtékező Peter Šagát - bár ezeket a kis „vörös hangyákat" nagyon fáradságos kézi erővel likvidálni. Ha megjön az erősítés, katonákat várunk - magyarázza -, megyünk mi is. Kifogyóban a tartályból a víz. - Az út mentén magasba szökő lángokat láttunk. Egy tűzoltó nem sok, de a közelben annyit sem fedezünk fel - figyelmeztetjük. Elkáromítja magát, lapátját a kocsi tetejére dobja, s riasztja Daniel Petrovičot, távolabb lapátoló társát, és máris indít. Utána eredünk, s a helyszínre érve láthatjuk, hogy már két autó legénysége szállt harcba a tűzzel. - A térség felett köröző helikopterről jelentették az új tűzfészek alakulását - magyarázta Jaroslav Jablonický, a stomfai tűzoltóegység tagja, aki szombattól kisebb pihenőkkel kint van a terepen. Mialatt beszélgettünk, a tartálykocsiból kifogyott a hatezer liter víz, s az izzadt, hőségtől elcsigázott köhögő tűzoltók hihetetlen gyorsasággal előbb szétszerelték a tömlőket, majd visszahelyezték az autóra. - Miért nem hagyják itt, hiszen úgy is jönnek még? - kérdezem. A válasz meglep. Megtudom, hogy tűz ide, veszély oda, félnek, nehogy lába keljen. A stomfai tűzoltókkal egy időben érünk a malackai parancsnokságra, ahol vagy húsz tűzoltókocsi személyzete várja az eligazítást. Antal Vaškovíč alezredes,' alig hallhatóan, nehézkesen fűzi a szavakat mondatokká. - Ne haragudjon - emeli rám karikás, véreres szemeit, de két napja talpon vagyok. A tűz nem enged aludni, s irányítani kell a fiúkat. Elmondja, 350 hektár erdő vált már a lángok martalékává. Jelenleg a nyugat-szlovákiai és a morvaországi tűzoltóegységek, valamint a katonaság (400-ra saccolja a létszámot) próbál úrrá lenni a lángokon. Malacka polgármestere, Vladimír Moravčík mérnök is a parancsnokságon töltötte a hétvégét. - Emberfeletti küzdelem folyik itt, immár negyedik napja. Ennek ellenére a városban és a környéken nincs pánik, a lakosság látja, hogy a tűzoltók megtesznek mindent annak érdekében, hogy a lakott területeket megvédjék^ S mi az erdőtűz ellen bevetett férfiak legfőbb kívánsága? Az - mondták sokan, hogy elálljon végre a szél, hiszen ha szombaton nem lett volna szélvihar, a tűz nem terjedt volna el annyi helyre. - De egyfolytában fúj, viszi a lángokat. A tűz ijesztő gyorsasággal beleharap a száraz gallyakba, fűbe, fatörzsekbe. Abban már nem is bízunk, hogy netán az ég megkegyelmez a természetnek, nekünk, s kiadós esőt küld ránk. De bárhogy is lesz, mi leszünk a győztesek. Úgy legyen. PÉTERFI SZONYA / 1 J ' Ifi e H, SlJIjp i Méry Gábor felvétele AHOGY ÉN LÁTOM SZABAD CSAK MÉRSÉKELTEN LELKESEDNI? Némely szlovák politikusok nyilván nem vették jónéven, hogy néhány hete, Szlovákia szuverenitása kikiáltásának napján nem gyújtottak örömtüzet valamennyi honi hegytetőn. Bizonyára zokon vették, hogy a városokban, spontán utcabálok miatt nem keletkeztek közlekedési dugók, és hogy az emberek nem vásárolták fel a boltok teljes elfekvő pezsgőkészletét, és hogy a harangok nagy része nem kondult meg. Szabad csak mérsékelten lelkesedni? Nem lenne szabad, ha már meggyőződtünk volna róla, hogy csupa fehérlelkű angyal ül Szlovákia parlamentjében. Tilos lenne, ha tegnap születtünk volna valamennyien. Nem tennénk fel hazafiatlan kérdéseket, ha nem tapasztaltuk volna meg már többször is a 20. században, hogy kifejezetten demokratikus választások eredményeként is létrejöhet világháborút kirobbantó diktatúra. Ujjongva fogadnánk a szlovák alkotmányt és újságíróként senki sem mételyezné „talánjaival", utalásaival, kételyeivel az olvasó lelkét, ha saját bőrünkön is nem éreztük volna meg, milyen következménnyel járhat a zsurnaliszta, a tanító, a katona, a politikus, a paraszt, a vízerőmű építő felülről elrendelt lelkesedése. Hogy néhány hete nem harangzúgás és karnevál köszöntötte a szlovák történészek és politikusok egy része szerint több mint ezer éve várt szuverenitást, nem azt bizonyítja, hogy Szlovákia népe ellendrukkere az anyagi és szellemi felemelkedésnek, a demokráciának, a nemet mondás lehetősége megteremtésének. Éppen ellenkezőleg, ennek a kis országnak a lakossága jólétet szeretne és demokráciát, beleszólást szeretne végre a közügyekbe. Csak éppen óvatos. De hát hogyne lenne óvatos, amikor már annyiszor becsapták és csúffá tették önérzetében. így a mérsékelt lelkesedésre való hajlam már befészkelte magát a sejtjeibe, a génjeibe is. Hát vajon nem az önérzet megcsúfolása volt, amikor május elsejei felvonulásokon azt skandáltatták vele, hogy ami itt történik, az minden érted, a kisemberért történik. Vajon nem óvatosságra készteti az állampolgárt, hogy értelmiségiek százezrei csődöt mondtak 1968 után, és katonák, tudósok, papok, művészek a környezetükben élő, hozzájuk legközelebb állók elárulására vetemedtek? Vajon lehet azt észre nem venni, hogy politikusok milyen könnyen és gyakran fordították ki a kabátjukat? Akár csak egyetlen, magát tisztességesnek mondó ember számára is közömbös lehet, hogy a politikusok közül még a legmagasabb tisztséget betöltők is jobban szeretik a hatalmat, mint a köz szolgálatát. De lépjünk közelebb magához áz alkotmánykidolgozási folyamathoz. Vajon normálisnak tekinthető, hogy miközben Szlovákia legtöbb hatalommal rendelkező politikusa a három hatalmi ág, a parlament, a kormány és a bíróságok egyensúlyáról tart előadásokat, ad nyilatkozatokat, a valóságban teljesen szégyentelenül a kormány, sőt, a kormányfő hegemóniájának a kialakítására törekszik. Úgy építgeti a miniszterelnöki pozíciót, mintha eltökélt szándéka lenne, hogy számára ez időtlen időkig megmarad. Génjeinkben ott vannak a tapasztalatok, így nem tudunk, legfeljebb csak mérsékelten lelkesedni. Vajha lenne két év múlva, öt esztendő múltán okunk arra, hogy lelkesedésünk határtalan legyen. TÓTH MIHÁLY MF dnes, augusztus 31: