Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám, csütörtök

MOZAIK I Ú/szói 1992. SZEPTEMBER 3. ÚJRA LESZ ISKOLA KÖHÍDGYARMATON ÉVSZÁZADOS HAGYOMÁNYÚ TÜZOLTÓSZERVEZET Az Öreghegy, a Rigó, a Csépién, a Vadas dűlők dombjainak bő termésű szőlőiből csepegtetett borok, a szilajul vidám szüreti hagyo­mányok a jelenlegi Köhídgyarmatnak is jellemzői. S bár sok területen a hagyományápolást - hogy megmentsék á feledés homályába vesző értékeket - újra kézbe vette a falu, az önkéntes tűzoltószervezet ilyen gondokat nem ismer. Idén ünnepelte fennállásának kerek századik évfordulóját. A községházát megtalálni nem okoz gondot: a falut kettészelő 76­os számú műútra néznek - lombos fák közül - ablakai. Magát László, Kőhídgyarmat polgármestere isme­rősként fogad. Bő tájékoztatása, a községben tett séta, a falu polgá­raival folytatott beszélgetések nyo­mán megerősödik bennem: Kőhíd­gyarmaton van akarat arra, hogy saját kézbe vegyék a jobb sorsra érdemes község irányítását. Az 1111 lelket számláló köz­ségünk 95 százaléka magyar, 4 szá­zaléka szlovák, és több cseh nem­zetiségű polgár is él közöttünk. Meg­értjük egymást, békességben élünk. Álmában sem. gondol itt senki nem­zetiségi torzsalkodásra - mondja a polgármester, s hozzáteszi, hogy az új kormánytól is a kisebbségek iránti érzékeny politizálást várnak el. - Képviselő-testületünk 12 tagja kö­zül 8 az Együttélés színeit képviseli, hárman a Mezőgazdasági Párt, ket­ten pedig a Magyar Polgári Párt tagjai. A júniusi parlamenti választá­sokon a szavazatok 71 százalékát az EPM-MKDM koalíció szerezte meg. A községben jelentősen meg­csappantak a talajvizek, a kutak többségéből eltűnt az ivóvíz - érte­sülök több lakostól, amíg körbe jár­juk a falu egy részét. Meggyőződés­sel állítják, hogy a probléma a Bős -Nagymarosi Vízmű negatív hatá­sainak tudható be. Ezért vált sürgető feladattá a vízvezetékhálózat miha­marabbi kiépítése, az ivóvízellátás megoldása. A környezetvédelmi szempontok maradéktalan betartá­sa egy szennyvíztisztító állomás megépítését is feltételezi, a község - állami támogatás reményében - minél hamarabb hozzá szeretne ehhez fogni. - Egy több rendeltetésű, korszerű épületet tervezünk, 13 millió korona értékben - magyarázza a polgár­mester a falufejlesztési program egyik kulcsfeladatát. - Itt lenne a művelődési központ, ide költözne át a községi hivatal is. Orvosi rende­lő is helyet kapna az épületben, ahol hetente két alkalommal fogadná az orvos a község betegeit. A tervraj­zok készen vannak, a jövő év első felében megkezdjük építését. Az önkormányzat a falu társadal­mi életének fellendülését, a hagyo­került probléma. A gyermekek, de a szülők számára is fokozott meg­terhelés, hogy az első osztálytól kezdve a szomszéd községbe kell járnia a falu gyermekeinek. Már ko­rábban is tettünk lépéseket a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskola visz­szaállítására. A járási tanügyi hivatal támogatásáról biztosított bennünket, a régi iskolaépületben meg is nyitot­tuk volna az osztályokat, de tulaj­donjogi problémák merültek fel: az épület az egyház tulajdona, igényt tart rá. Ennek tudatában új iskolát akartunk építeni, ahol egy-négy osz­tályokat megfelelő körülmények kö­zött tudjuk majd elhelyezni. A járási tanügyi hivatal segítségével remél­hetőleg minél hamarabb valóra vált­hatjuk tervünket. Közben visszaérkeztünk a köz­A korszerű tüzoltótechnikát a gyerekek is kipróbálhatták (Kalita Gábor felvételei) mányápolás megélénkülését is re­méli, ha majd a minden igényt kielé­gítő épületet átadták rendelteté­sének. Amint a tanítólakások mellett lép­delünk, az iskolára terelődik a SZŐJ Meglepetés számomra, hogy Kőhid­gyarmaton nincs iskola! A hetvenes évek volt magyar tannyelvű alapis­kolája a körzetesítés áldozata lett. A tanítólakásokat az önkormányzat jelenleg magánvállalkozónak adta bérbe, aki ABC-boltot nyitott az épü­letben. - Az iskola hiánya sokéves, az utóbbi időben méginkább előtérbe ségházára, ahol Bandor Gyula al­polgármesterrel és Dudás László­val, az önkéntes tűzoltószervezet elnökével ismerkedhetek meg. Az alpolgármester nem elégedett a községben uralkodó vállalkozói kedvvel. - Magánvendéglőn és ABC-üzíeten kívül alig akad más vállalkozás - mondja. - A szövetke­zet földterületéből is egy hektár a legnagyobb terület, amit visszakö­vetelnek az emberek. Kedv lenne, hisz szorgalmas, dolgos nép lakja a falut. Félelmük viszont nem oldó­dott még fel, nincs meg a szükséges biztonságérzetük. Nagy ünnep volt a centenárium Dudás László lelkesen beszél az immár évszázados hagyománnyal rendelkező önkéntes tűzoltószerve­zet munkájáról. Ez a tömegszerve­zet idén májusban ünnepelte létre­jöttének 100. évfordulóját. A nem mindennapi jubileum alkalmából egy vaskos kiadványt is megjelentettek, amely érdekes adatokkal bizonyítja a tűzoltó mozgalom mélyre nyúló gyökereit a faluban. A szervezet 100. születésnapját istentisztelettel és felvonulással, versenyekkel és bemutatókkal, gyermeknappal és népi ünnepéllyel tették nemcsak a község, hanem a környező falvak számára is maradandó élménnyé. - Sajnos, más társadalmi szerve­zetek alig-alig adnak életjelt maguk­ról - veszi át újra a szót a polgár­mester, s reményét fejezi ki, hogy az új művelődési otthon nyújtotta lehe­tőségek felrázzák a Csemadok helyi szervezetét is, amelytől a valaha gazdag néphagyományok felújítását várják. - Rendszeres volt a térítés­mentes véradás is a faluban, sajnos az AIDS-veszély visszariasztja az embereket. Elhatároztuk, hogy né­hány héten belül szervezünk egy csoport véradót. Magam is jó példá­val akarok elöljárni - mondja Magát László és egyéb jelekből is követ­keztetve megértem: a polgármester figyelmének az élet minden területé­re ki kell terjednie. Ö politikus, peda­gógus, sportoló is egy személyben. De hát ez nem is csoda, - Kőhíd­gyarmat holnapjaiért vállalt felelős­séget. MÁZSÁR LÁSZLÓ MOLDOYA GYÖRGY ^/e/e/n kapuja / <r ® A százados nem válaszolt, kint a vendéglő előtt egy félmosollyal búcsút intett. Átment a körút túlsó oldalára, és beült egy kocsiba, mely a mozi előtt parkolt. Borsos hosszan nézett utána, aztán földalattira szállt, és folytatta útját az Ügyvédi Munkaközösség felé. Gondolatait igyekezett másfelé terelni, de magában tovább beszélgetett a rendőrtiszttel, most jutottak eszébe azok az érvek, melyek a vele szemben alkalmazott bá­násmód méltánytalanságát bizonyítják. Kézhez kapva a gyámsági jogokat igazoló papírt, Borsos táviratot küldött a vevőnek, hogy a következő hét elején leutazik, és aláírhatják a végleges adásvételi szerződést. Szándékosan választott egy hétköznapot, hogy szükség esetén módjukban álljon egy jogász segítségét kérni. A vonat most is késett, Borsos este tíz óra után érkezett meg Kerkahidasra, anyja régi gondozó­nőjénél aludt. Másnap reggel átment az öreg gazdához, aki már kész, megfogalmazott szerző­déssel várta. A fiú olvasni kezdte, megdöbbenve látta, hogy a vételár helyére a megállapodott összegnél tízezer forinttal kevesebbet írtak be, felnézett: - Itt valami tévedés történt. - Nem, neked is be kell szállnod a költségek­be. Kétszer jártam bent Mezőszegen, ráment a napom, az ügyvédet is meg kellett fizetnem... Borsos első indulatában össze akarta tépni a papírt, aztán belátta, hogy ezt nem teheti meg. Ha felbontja a szerződést, nem tudja visszafizetni a megduplázott foglalót, és rövid időn belül aligha találna másik vevőt. Tollat kért, és szótlanul aláírta. Harmincezer forintot kapott kézhez, a vé­telár testvéreinek járó részét a gazda egy, a ne­vükre zárolt takarékkönyvben adta át, ezt Bor­sosnak letétbe kellett helyeznie a gyámügyön. Áldomásként megittak egy pohár pálinkát, utá­na a gazda és ünnepiesen kiöltözött lánya ma­rasztalta volna Borsost, de a fiú elfoglaltságára hivatkozva kitért a meghívás elől. Átadta a nála maradt telekkönyvi kivonatot és a kulcsokat, aztán á vállára akasztva sporttáskáját, elköszönt. Sikerült elérnie a déli buszt, a falu határátjelző országúti táblánál még egyszer visszanézett. Mély megkönnyebbülést érzett, hogy elszakadt az utolsó szál is, mely Kerkahidashoz kötötte. Úgy tervezte, csak halottak napján látogat le majd a szülei sírjához. Mezőszegen a szokásosnál is hosszabb vára­kozás állt előtte. Nem akarta megkockáztatni, hogy felhívja Zsókát - egyébként sem tudta felmérni, hol tart a kapcsolatuk, mert az asszony nem válaszolt a leveleire. A vendéglők nem vonzották, fennállt az a veszély, hogy egy szóra­kozóhelyen cirkáló rendőrökkel találkozik össze. Beült a megyei könyvtár folyóirat-olvasó termé­be, körülvette magát a tárolóból leemelt újságok­kal, és kitette az asztalra színes fedelű dosszi­éját. A versek tetején egy nagyméretű, stenclizett, kapcsokkal összefogott füzet feküdt: a „Jelző­tűz" egyik száma, melyet Martintól kapott. Bor­sos végiglapozta, szeme megakadt egy cikken, mely a titkos rendőrségi lehallgatásokról szólt. Beleolvasott: a stílus és a felsorolt tények is arra vallottak, hogy Martin tollából származik, de vala­milyen okból nem írta alá. A szerző felsorolta a lehallgatás módszereit és a védekezés lehetőségeit, utána azt fejtegette, hogy ezeknek a törvénytelen akcióknak szándé­kuk ellenére van egy nagy előnyük: a titkos magnótekercsek dokumentumként megőrzik a vi­ták és magánbeszélgetések szövegét - ezzel az utókor képet kaphat majd az 1970-1980-as évek magyar világáról. Borsost elragadta az a következetesség és fölényes gúny, mellyel Martin kifejtette a monda­nivalóját. Mikor végzett az utolsó bekezdéssel is, végiggondolta a cikket. Belátta, hogy nem verse­nyezhet Martin műveltségével és logikájával. Bárhogy is törekedne, nem tudná behozni azt az induló előnyt, amit a támogató környezet adott az írónak, és amit a későbbi évek csak növeltek. Hogy megőrizze lelki tartását, olyan tulajdonsá­gokat keresett magában, melyek egyensúlyba hozhatnák a mérleg nyelvét. Úgy találta, az ő gondolkodása egyszerűbb, természetesebb, közelebb áll a magyar élethez, de nem tudta leküzdeni nyomasztó vereségérzetét. Négy óra után készülődni kezdett, visszarakta a folyóiratokat a polcra, és olvasójegyével a te­remfelügyelő pultjához lépett. Csak most vette észre, hogy cserélődött a szolgálat; a fiatal, sorvadt kézfejű nő helyét egy magas, kopasz homlokú, de oldalt hosszúra hagyott hajat viselő férfi vette át. Borsosnak eszébe ötlött, hogy a Zsókának szóló leveleit ide kellett címeznie. Reménykedett benne, hogy hírt kaphat az asz­szonyról; megszólította a könyvtárost: - Ismeri véletlenül Pauli Zsoltot? - Egészen véletlenül - felelt a férfi elnyújtott hangon. - Hol találhatnám meg? - Itt, a könyvtárban: én vagyok. - Jó napot kívánok, Borsos Ferencnek hívnak. A férfi elmosolyodott és kezet nyújtott: - Üdvözlöm, mi már rég ismerjük egymást. Újra itthon, kis pátriánkban? - Csak egy napra jöttem haza, valamit el kellett intéznem. Borsos körülnézett a teremben, alig néhányan ültek az asztalok mellett, és senki sem figyelt rájuk: - Mi történt Zsókával? - Újra meg kellett operálni, a múlt hónapban felvitték az egyik budai klinikára. Nem értesítette magát? - Nem, nem tudtam róla. - A maga leveleit mindig utána küldtem, ezen nem múlhatott. - Nem tudom, hogy mi történt. Megadná a kli­nika címét, ahol fekszik? - Készséggel. Borsos elrakta a cédulát, a könyvtáros kimért biccentéssel köszönt el tőle. A fiú szerette volna tudni, mennyire ismeri Zsókához fűződő kapcso­latát. (folytatjuk) ÜLESEZETT A SZÖVETSÉGI KORMÁNY KURTA-FURCSA SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ (Munkatársunktól) - Az eredeti­leg meghirdetett időponthoz képest közel egyórás késéssel kezdődött meg a szövetségi kormány tegnapi ülését követő sajtótájékoztató, ezért a jelen lévő újságírók - érthetően - hitetlenkedő nevetéssel fogadták a kormányszóvivő első, meglehető­sen zavaros bejelentését, miszerint a kormány az ülés kezdete óta eltelt hét óra alatt csupán négy program­pontot vitatott meg: az európai egy­házak 10., Prágában zajló közgyűlé­se résztvevői költségtérítésének ki­egészítésére jóváhagyott félmillió koronát; jóváhagyta a fegyverkeres­kedelem új szabadalmaztatási alap­elveit; megbízta a kormánytagokat, hogy 30 napon belül döntsék el, melyik, a szövetségi kormány égisze alatt működő tanácsokra és bizott­ságokra van „igazán" szükség, va­lamint leváltotta a szövetségi kül­ügyminiszter régi (és egyben ki is nevezte az új) első helyettesét. Hogy az ülés első felében még­sem csupán ezekről a kérdésekről volt szó, az a továbbiakban derült ki. Imrich Andrejčák védelmi miniszter például elmondta, hogy néhány, az ország jövőbeli biztonságával kap­csolatos kérdést is megvitattak; ezekről azonban mint hangsúlyozta, nem nyilatkozhat konkrétan. „Higy­gyék el, hogy a kormány helyesen oldotta meg ezeket a problémákat" - kérte a jelenlévőket a miniszter, kiemelve, hogy a megoldáskeresés során elsősorban az állampolgárok érdekeit és biztonságát, valamint azt tartották szem előtt, hogy a megol­dás ne kerüljön túl sok pénzbe. Jaroslav Kubeőka gazdasági miniszter kijelentette, hogy a Szö­vetségi Pénzügyminisztériumnak a benzin forgalmi adóját (is) növelő múlt heti döntésével kapcsolatos magánvállalkozói ellenvetések meg­vitatására - kompromisszumkere­sés céljából, valamennyi érdekelt fél részvételével - ma fog sor kerülni. A kormányszóvivő mindezek után félbeszakította a rögtönzött kurta­furcsa sajtótájékoztatót, mondván, hogy a kormányülés folytatódik. Az ülés második felének történéseiről, a szóvivő szavai szerint, ma a Cseh­szlovák Sajtóiroda révén fogják érte­síteni az ország lakosságát. A sajtó­tájékoztató időpontjáig meg nem vi­tatott programpontok között a kor­mánynak Antall józsef magyar mi­niszterelnök legutóbbi, a bős-nagy­marosi vízlépcsőrendszerrel kap­csolatos levelében foglaltakkal kap­csolatos állásfoglalása is szerepel. (kajó) VITATHATÓ A NEMZETI IRÁNYZAT (Munkatársunktól) - A cseh kor­mány az államszövetség megszű­néséről szóló törvénytervezetet megvitatta, és nem javasolja, hogy külön alkotmánytörvényt fogadjanak el erről a lépésről; szerinte elég* lenne a föderációról szóló jelenlegi alkotmánytörvény vonatkozó fejeze­tének kiegészítése. Az ülést követő sajtótájékoztatón Jan Kalvoda cseh miniszterelnök-helyettes egy kér­désre válaszolva kifejtette: az új szlovák alkotmány nem lesz kiha­tással a készülő cseh alkotmányra. A cseh alkotmány-előkészités üte­mének meggyorsulása egyedül a Cseh Köztársaság politikai életé­nek dinamizmusától függ. Jóllehet Jan Kalvoda még nem olvasta a szlovák alkotmány jóváhagyott szövegét, eddigi ismeretei alapján úgy véli, hogy eléggé vitatható a szlovák alaptörvénynek a nem szlovák nemzetiségűek számára hátrányos nemzeti irányzata. Hoz­záfűzte még, hogy a szlovák alkot­mányban vannak még más legiszla­tív vétségek is. A cseh kormány ismét foglalko­zott a föderáció legfelsőbb bíróságá­nak új tagjaira vonatkozó javaslatok­kal. A kabinet a jelöltek közt szerep­lő Pavel Rychetský - volt szövetsé­gi miniszterelnök-helyettes - kine­vezését nem támogatja. (sm)

Next

/
Thumbnails
Contents