Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 30. dw—^ SPORT PLUSZ tO T"rr A KIRÁLYNŐ GYERMEKEIT ÜNNEPELTE A VILÁG SATU PEKKA, A MESEBELI FUTÁR ÉS DANA TÜNDÉR, A KÉT HETVENÉVES Szinte hihetetlen, de a világ legismertebb atléta házaspára a napokban Immár 70. születésnapját üm nepelte. Bizony már 34 éve annak, hogy Londonban elkezdte sikeres olimpiai pályafutását a Zátopek­házaspár. Igaz akkor még Emil óa Dana csak jegy­ben jartak, ám már akkor sem csak a szerelem tar­totta őket egymás ámulatában. Bár Dana első olim­piáján csak a hetedik helyet szerezte meg a gerely­hajitáaban, de Emil 10 ezer méteren arany-, míg 5 ki­lométeren ezüstérmes lett. De Helsinkiben a férj 3 aranya mellé (10 km, 5 km, maratón) már a feleség is begyűjtötte a legfényesebben csillogó fómtrófe­át. Majd következett Melbourne, ahol Dana gerely­hajításban negyedik, Emil pedig a maratonfutás ha­todik legjobbjaként került az ausztrál olimpia króni­kájába. Rómában már csak mint szemlélő buzdítot­ta nejét az 50-os évek legendás futója, de ekkor már mindent elért, amit egy aportoló elérhet: 1950 és 54 között háromszor lett Európa-bajnok, 18-szor javí­tott világcsúcsot. A római ötkarikás játékok nöi ge­relyhajításának második helyezettje sem büszkél­kedhet kevésbé szerényebb trófeagyűjteménnyel: olimpiai érmein kívül Dana Zátopková 1954 és 58 között kétszer lett a kontinens legjobbja s az atléti­ka történelemkönyvébe az ö neve is — többek kö­zött — mint többszőrös világrekorderé került be. Néhány nappal a születésnap után készült a kővet­kező beszélgetés. • AZ AC MILAN a világhírű San Siróban 2:0 arányban legyőzte az Atalanta Bergamót — s Így soro­zatban háromszor hagyta el győz­tesen a pályát. Két említésre méltó esemény a milánóiak sikere kap­csán: ezúttal sem kapott játékle­hetőséget Ruud Gullit, s most még Jean-Pierre Papin sem bizo­nyíthatott. A meccs utáni szurko­lói találkozóra meghívást kapott a mellőzött Gullit is, aki meglehető­sen morcosnak tűnt: „Lépten-nyo­mon azt mondogatja mindenki, mennyire szeletnek a klubnál, amit talán el Is hiszekl Csak azt nem tudom felfogni, miért nem léphetek pályára? Sokkal jobban érezném magamat a zöld gyepen, mint itt a teremben..." Silvio Ber­lusconi, az AC Milan első embere kijelentette: „Gullit türelmetlen, s nem tudja megérteni, hogy újabb sikerünket kővetően ünnepelni gyűltünk egybe, ezért hívtuk a szurkolókat isi" • MÁR RÉGEN VOLT ilyen ese­ménytelen a csehszlovák élvonalbe­li vízilabda-bajnokság. A 28-szoros bajnok ŠKP (korábban ČH) Košice csapata ugyanis már az első, kassai rájátszásos torna után megnyerte a pólóligát, s készülhetett a Bajnok­csapatok Európa Kupájának újabb felvonására. Érthető, hogy a BEK foglalkoztatja a kassaiakat, hiszen a sorsolás szeszélyeinek következté­ben a tavalyihoz hasonlóan — most is Athénban kezdik a mérkő­zéssorozatot. Mint ismeretes, 1991­ben a bírók parancsoltak megálljt Reinovský György edző legénysé­gének. A kelet-szlovákiaiak nem tit­kolják: 1992-ben a negyeddöntőbe szeretnének jutni. Ehhez november első hét végéjén jóval többre lesz szükségük, mint amit egy éwel eze­lőtt a voulagmeni uszodában produ­káltak. A svájci bajnok legyőzése "nem okozhat gondot Veszelitsék­nek, a Savonát viszont aligha verheti meg az ŠKPI Megint a görögök ellen kellene nyerni... • GÉRARD HOULLIER, a fran­cia labdarúgó-válogatott nemrégi­ben kinevezett szövetségi kapitá­nya a napokban Leedsben járt, hogy megnézze az angol eiső diví­zióban ezereplő Erie Cantonát és szót váltson vele. Ismeretes, Can­tona a közelmúltban lemondott a válogatottságról! A villámlátoga­tás sikerrel járt: Gérard visszatér a francia nemzeti tizenegybe! Mégpedig az október 14-i párizsi, Ausztria elleni világbajnoki selej­tezőn. A szigetországban profis­kodó futballista szeptember 9-én nem szerepelt Bulgária ellen, ami­kor Szófiában a vendéglátók — óriási meglepetésre — 2:0 arány­ban nyertek! • ISMERETES, hogy a Nemzet­közi Atlétikai Szövetség (IAAF) ide­iglenes tagságot adott a volt Szov­jetunió tizenkét köztársaságának. Az IAAF tanácsa elkészítette beosztásu­kat. E szerint hat köztársaság — Oroszország (az ázsiai részén élő ver­senyzőket beleértve), Ukrajna, Belo­russzia, Moldávia, Grúzia, Örményor­szág — ezentúl az európai szövetség tagja lesz, míg a másik hat—Azerbaj­dzsán, Kazahsztán, Kirgizia, Tádzsi­kisztán, Türkmenisztán, Üzbegisz­tán — az ázsiai szövetséghez tarto­zik. Az ázsiai köztársaságokban élő válogatott atléták, elsősorban az orosz nemzetiségűek, a hírek szerint nemigen elégedettek ezzel a beosz­tással. Az üzbegisztáni Rogyjon Ga­taullin, a rúdugró Európa-bajnok például Taskentből Szentpétervárra költözött, s a jövőben orosz színek­ben kíván indulni! • ÚGY LÁTSZIK, a magyar súlyemelésben harmincévenként — így szeptember táján — rendkí­vül események történnek. Har­minc éve ilyenkor zajlott a nagy si­kerű budapesti világbajnokság, mindenki ünnepelte az első ma­gyar világbajnokot, Veres Győzőt. Most pedig, a kiábrándító barce­lonai szereplést kővetően a sport­ág magyarországi történetének eddigi legnagyobb válságáról kell beszélni. Csőd volt Barcelonában, csőd eló'tt áll a szövetség és a csőd körvonalai bontakoznak ki az egész sportágban. Ezt bizo­nyítja az Is, hogy anyagi gondok miatt nem utazhattak el a fiatalok a Csehszlovákiában rendezett Duna Kupára, le kellett mondani a Ceglédre tervezett junior Duna Kupát. (zsi) • Hogy szolgál kedves egészségük? DANA: „Kitűnően érezzük magun­kat. Sosem unatkozunk, sokat uta­zunk, s mindig találunk valami hasz­nos elfoglaltságot, ugye Macku?" EMIL: „Hát bizony nehéz elhinni, hogy már hetvenévesek vagyunk. Ko­runkhoz képest, úgy érzem, még min­dig sokat forgunk a sport körül." * Mióta is élnek együtt? EMIL: „Az 1948-as londoni olimpia után házasodtunk össze. Eredetileg születésünk napjára terveztük a frigy megtartását, de akkor épp Bologná­ban egy nemzetközi viadalon kellett szerepelnünk. Milyen szép is lett vol­na, egy nap születni, egy nap esküd­ni..." DANA: „Csak nem azt akarod mon­dani, egy napon meghalni?" EMIL: „így aztán egy héttel eltoltuk a lagzi időpontját, ön Is láthatja, hogy az atlétikához Igazítottuk a családi eseményeket Is." DANA: „Az Uherské Hradiáté-i templomban esküdtünk. Igen, jó! hall­ja, egyházi szertartáson keltünk egy­be. Hát bizony előtte sokat kellett be­szélnünk Hrabal tiszteletes úrral, hi­szen nem sok közünk volt a valláshoz. De a lelkész nagyon rendesen bánt ve­lünk, nem kérdezte, miért nem járunk templomba." EMIL: „Persze, mint minden fontos esemény előtt, ekkor is »Fácánozni« mentünk Dana édesapjához, aki szen­vedélyes vadász volt. Az após azt mondta, milyen vőlegény az, aki még fácánt sem tud lőni a lakodalmi ebéd­re. így Danával felpattantunk a »brln­gára«, és Irány az erdő! Sikerült is a zsákmányszerzés, de a napnak még korántsem volt vége! Útban hazafelé, egy kóbor kutya került Dana kerekei alá, és bumm, Dana térde alaposan megbánta a vadászatot. Ő termé­szetesen, mint hiú sportember azt mondta, ez semmiség, pedig nagyon nehéz lehetett lenyelnie a fájdalmat." DANA: „Nos, utólag bevallom ala­posan össze kellett szorítanom a foga­imat, de egy Ilyen apróság miatt nem akartam újabb egy héttel elhalasztani az ünnepet. A szertartás közepén az­tán tényleg nagyon fájt a bedagadt térdem. Mikor a pap azt mondta, tér­depeljünk le Isten színe előtt, hát se­hogy sem akart behajolni a lábam. Iszonyúan fájt a térdem," EMIL: „Vetette is sorra a kereszte­ket a pap, és mondogatta: még egy iiyeri esküvő és bezárhatom a templo­mot!" • Bizonyára azonban nemcsak csalá­di vonatkozásban volt részük ehhez ha­sonló felejthetetlen élményekben. Melyik sportsikereikre emlékeznek vissza a leg­szívesebben? EMIL: „Ami engem Illet, termé­szetesen a helsinki olimpiára, s nem­csak kizárólag a három arany miatt. Olyan hangulatú versenyek, mint ami­tyeneken a finn fővárosban győzni tudtam, talán már sosem ér meg atléta. A finn emberek csodálatosan szurkol­tak. A stadion egy emberként skan­dálta: Satupek, Satupek. Előbb csak azt hittem, azért ejtik s-el a nevem, mert a finn nyelv nem ismeri a z-ét, az­tán később megtudtam — és ekkor Igazán szívembe zártam ezt a csodála­tos népet — satu finnül annyit jelent mese, mesebeli, meseszerű, Pekka pe­dig egy közismert finn fiúnév, annyit tesz Petike. Olyan hangulatban való­ban úgy éreztem csak egy mesét álmo­dom. Sohasem fogom elfelejteni!" DANA: „Ha az ember sikert ér el, akkor meg kell, hogy becsülje is. Hel­sinkiben megnyertem az olimpiát. Nem tudtam elaludni, csak bámultam a sötétbe, s nem akartam elhinni, hogy sikerült. Hajnalban aztán meguntam az ágyban a forgolódást, kimentem a tóhoz, majd onnan a szaunába, s reg­gelig táncoltam az éremmel. Becéz­gettem, simogattam az aranyat, mint anya az első gyermekét. S most örü­lök, hogy ilyen szépen sikerült átél­nem a sikeremet, merthogy a másnap az borzasztó volt: újságírók, interjúk, fárasztó beszélgetések. Azóta sem volt olyan boldog hosszú hajnalom..." • Nos, ahogy az a bizonyos helsinki éjszaka is véget ért, egyszer eljött az ide­je, és „szögre kellett akasztani a cipő­ket. " Ezt, hogy élték meg mint sikeres sportemberek? DANA: „Hát persze hogy nem ma­radhattunk örökké a csúcson. Egy­szercsak eljön az az idő, amikor ez fáj, az fáj, amikor már a test nem tud enge­delmeskedni a lélek akaratának. Ami­kor Róma után 37 évesen abbahagy­Gyeplabda, a labdajátékok őse Egyes ázsiai krónikák szerint többezer éves múltra tekint vissza a sportág. Kínában már i.e. 2000 körül feljegyeztek egy bizonyos botlabda játékot, amelyet a kínai utazók az in­diánoknál láttak. Perzsiában a Kyros-dinasztia i.e. 6. század korá­ban már hőskölteményekben is megénekelték a „botlabdát". Sőt, az uralkodók a hadseregben kötelező­vé tették, a kiképzés egyik alapja volt. A perzsa—görög háború során került a játék Spártán keresztül At­hénba, s a város egyik kapuján, a Dipülon maradványain olyan dom­borművet találtak, ami a gyeplabda közismert jelentését, a „bully-t" áb­rázolja. Még ma is vitatkoznak, hogy a sportág neve az angol hickie (kampó) vagy a francia hockuet (pásztorbot) szóból ered. A Nem­zetközi Gyeplabda Szövetség Pá­rizsban alakult 1918-ban. GYEPLABDASZABÁLYOK: a pálya (gyep, salak vagy műfű) mé­retei 91,4x50-55 m. A hosszú vo­nalakat oldalvonalnak, a rövide­ket gólvonalnak nevezik. A kapu előtt a gólvonaltól 14,53 méterre azzal párhuzamosan 3,66 méte­res vonal található, ezeket ne­gyedkör alakban a gólvonalig hosszabbítják meg úgy, hogy a középpontok a megfelelő kapu­fák, amelyek egyébként 3,66 m tá­volságra állnak egymástól. Ez a terület a lövőkör. A játékidő két­szer 35 perc, 11-en játsszák (10 tam, úgy éreztem magam mint a kalit­kából szabadon engedett madár. Új korszak kezdődött az életemben, az­zal, hogy egy örömteli lezárult." EMIL „Az én búcsúm még enné! is sokkal logikusabb volt. Mint a Dukla katonacsapat sportolója — a korom­ból kifolyólag — lassan kimaradtam a meghatározott számú keretből. Persze megkértek, hogy maradjak, de nem vi­selhettem volna el, hogy megtűrtként, egy másik, fiatal tehetség helyét bito­roljam. Persze nagyon nehéz volt ab­bahagyni." • Igaz-e, hogy az egyik aranyérme Ausztráliában van, s ha szabad érdek­lődni, hogy került oda ? EMIL: „A lehető legjobb helyen van. Annál, aki véleményem szerint a világ valaha élt legnagyobb futója. Ron Clarke ugyan a mexikói olimpián még érmet sem szerzett, de meggyő­ződésem, hogy ez csak azért nem si­kerülhetett neki, mert előtte ő a ten­gerparton edzett, Mexikóban pedig több mint 2000 méterre! a tenger szint­je felett kellett helytállnia. így leg­alább vigasztalódhatott!" • Ön is ennyire „adakozó", Dana? DANA: „Sajnos, jobban mondva szerencsére, nem hiányzik egy érmem se. Pedig én Is szívesen ajándékoztam volna egyet, csakhogy az én kiszemel­temnek nem volt szüksége rám. Mert­hogy ő szerzett magának egy aranyat merő véletlenségből éppen Helsinki­ben. Nagyon tisztelem Jarmila Kratoch­víľovát, s neki minden bizonnyal adtam volna egyet, ha rászorult volna." • Kedves Dana, ha ismét ott ülhetne Helsinkiben annak a bizonyos tónak a partján, s egyszercsak egyaranyhalacs­ka kidugná fejét a vízből azzal, hogy tel­jesíti három kívánságát, mi lenne az, amit kérne tőle? DANA: „Először is, szeretném, ha legalább egy napra negyven évvel ko­rábban lenne. Továbbá, hogy leg­alább még egy alkalmam lenne arra, hogy ugyanúgy lefussam a kétszáz métert, és ugyanolyan messzire hajít­sam egymás után ötvenszer a gerelyt, mint negyven évvel ezelőtt, és végül, hogy Ismét érezzem azf a kellemes ér­zést, amit csak egy csúcsformában lé­vő sportoló érezhet. EMIL: „Mindössze annyit kérnék, hogy életem végéig úgy érezzem, va­lakinek szüksége van rám, s szeret­ném ha örökké egészséges lehetnék." (f—dótok) mezőnyjátékos, egy kapus). Két játékos cserélhető, akik már nem térhetnek vissza a későbbiekben. A labda átmérője 75 milliméter, súlya 156—163 gramm, bőrből, parafa őrleményből, gyanta és gumi keverékéből készülhet. Az ütő 90 centiméter hosszú, rugal­mas nyelű bot, feje félkörívben hajlított, csak a bal oldalán lehet lapos,' s csak fából készülhet. Vastagsága 5,08 cm, súlya 794 gramm. A labdát a játékos kézzel nem érintheti, csak a kapus, de az sem foghatja meg és nem feküd­het rá, mint a jégkorongban. Tilos felemelni, vinni, rúgni, testtel ta­karni, vagy dobni a labdát. Nem szabad lökni, gáncsolni az ellen­felet, annak botját megfogni, tar­tani, vagy ráütni, illetve akaszta­ni. Tilos az ellenfél lába között át­szaladni, az ellenfelet balról tá­madni, testtel akadályozni. A sza­bálysértéseket a két játékvezető szabadütéssel, büntetővel (7 m) kis és nagy szögletütéssel és kiállítás­sal torolhatja meg. A legszigorúbb szabály a lesszabály, amely hason­ló a labdarúgáséhoz. A lövőkörön kívüli szabálytalankodásért szaba­dútés, a körön belüliért büntető­szöglet jár, amely esetén a támadó csapat egyik játékosa a gólvona­lon kijelölt pontról üti a labdát a körön kívül álló játékostársaihoz, akiknek előbb meg kel! állítani a labdát, csak azután üthetik kapu­ra. A védő csapat kapusa és öt já­tékosa a gólvonal mögött helyez­kedik el, csak akkor léphetik át azt, ha a beütő a labdát már be­ütötte. Ha a kapus büntetó'lövés esetén hamarabb mozdul el, a bíró technikai gólt ítél. Csehszlovákiában és Magyaror­szágon mind férfi, mint pedig női bajnokságot rendeznek. <d) ÉRDEKES SPORTÁGAK Sorozatunk egy héttel ezelőtti részétől eltérően, ezúttal két olyan sportágról lesz szó, amelyek egyrészt lényegesen ismertebbek, mint a curling vagy a díjugratás, másrészt pedig kapcsolat is (jobban mondva hasonlóság) felfedezhető köztük, méghozzá, hogy mindkettőnek a lé­nyege: hasonló méretű kis labdát, hasonló méretű ütővel egy bizonyos helyre kell juttatni. Golf, áž urak hobbija Sokáig csak úri passzióként élt a köztudatban a golf. Aztán a műhol­das adásoknak köszönhetően test­közelbe került az évtizedekig miszti­fikált sportág. S mióta a vállalkozá­soknak szabad tér nyílott Közép-Eu­rópában is, megépültek a térség el­ső golfpályái („úttörőként" Magyar­országon, Kisorosziban). Szövetsé­gek szerveződtek Közép-Kelet-Eu­rópában, s a „kapitalisták" sportja egyre nagyobb teret hódít. GOLFSZABÁLYOK: első és leg­fontosabb, hogy szinte alig változott a sortág lebonyolítási rendszere a XVIII. századi Skóciában lefektetett alapjaitól. (A „bölcsőhelyért" termé­szetesen többen vetekednek. Igy a hollandok próbálják elvenni a skó­toktól az „őshaza jogát". A „szoknyá­sok" azonban korabeli írásos és ké­pi bizonyítékokkal vallhatják magu­kénak azt. A skót pásztorok már a XIV. században unalmukban görbe­botjukkal köveket ütöttek, előbb cél­talanul, majd különböző lyukakba.) A játék lényege, hogy a labdát a le­hető legkevesebb ütéssel „terel­jék végig" a pályán, ahol különbö­ző távolságra (100—5000 méter) általában 9—18 lyuk található. Mindegyik lyuk térsége tulajdon­képpen egy-egy önálló kis golfpá­lya. A lyukak átmérője 10 centimé­ter, mélysége 11 cm. A pályaterve­zők igyekeznek úgy kialakítani a terepet, hogy a természetes kör­nyezet valamennyi sajátossága (tavak, patakok, homokos árok, fás területek, stb.) jelen legyen, s még inkább próbára tegye a Játé­kos ügyességét. A kiinduló helyről (ún. T-tér) in­dítja az első ütéssel a golfos a kis fe­hér labdát. A terepviszonyoknak megfelelően különböző típusú ütő­ket használnak, legfeljebb tizenné­gyet. Leggyakrabban használt ütők: driver, brassle, spoon, baffy — faütők —, clekk, iron, Jogger, mashine, niblick, putter — fémü­tők. A golflyuk kör alakú, tökéletesen nyírt, füves térségben helyezkedik el. Ez a térség jobbára kiszámíthatat­lan lejtésű, igy aztán nagy művészet már egyből a lyukba juttatni a lab­dát. A pályától függően az előírt ütések számátlaga 3-4, ezt a mennyiséget nevezik parnak. Aki a párnál eggyel kevesebb ütéssel be­talál, az birdie-t (azaz madárkát) csinál, aki kettővel kevesebbel, az eagle-t (azaz sast) ér el. Aki viszont a párnál többszöri ütéssel képes csupán elérni a célját, az bogeyt (azaz kísértetet) ér el. A győztes ter­mészetesen az, aki minél kevesabty­szer kerül „kísérteties" helyzetbe. ÚRI PASSZIÓ ÉS ÓKORI BOTLABDA

Next

/
Thumbnails
Contents