Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 30. ÚJ SZÓ. INTERJÚ Ő r EVFORDULÖ MICHELANGELO ANTONIONI NYOLCVANÉVES Zseniális rendező - ezzel mindent megmondtunk róla, de lehet, hogy semmit. Mindez azért van, mert a filmművészetben jócskán akadnak, akiket ezzel a jelzővel illetnek. Viszont mindegyikük sajátos, egymástól elütő alk&t. A filmművészetről és a filmkészítésről vallott felfogásuk annyira eltérő, hogy hasonlóságot keresni közöttük szinte lehetetlen. Az egyedüli, ami összekapcsolja őket, az a képesség, hogy kiváló filmeket tudnak készíteni, de hogy miképp, az örök titkuk marad. Sok mindent megtudhatunk arról, hogy miként készült a forgatókönyv, hol és mi módon történt a forgatás, milyen utasításokkal látta el a rende*ző a šzínészeket, miféle viszályok támadtak közöttük, de a rendezői alkotás rejtelmeibe nem nagyon tudunk behatolni. Ép ezért érdemelte ki e titokzatos képesség a Szerző, vagy ha úgy tetszik, a Mester címet. Michelangelo Antonionit „nehéz" szerzőnek tartják, de képességeit senki sem vonja kétségbe. Napjainkban egyike azoknak az utolsó mohikánoknak, akik számára a film egyet jelent az élettel. Nem filmes - eszközökkel elmondott, érdekes történetekkel szolgál. Ö a film fenomenológusa, ami azt jelenti: betekintést nyújt az ember belső világának rezdüléseibe, hogy az ember megértse önnön helyzetének drámaiságáti "a mái világban, s így a filmbeli alakok révén legalább ösztönzést kapjon némi öneszméléshez. Nem próféta - kérdéseket tesz fel, de nem ismeri a kielégítő vagy az egyszerű válaszokat. A neorealista nemzedékkel együtt indult a filmes pályája, de saját, sok tekintetben eltérő útját járta. Egy, a hetvenes évek végén folytatott beszélgetésben elmondta, hogy már 1943-ban dokumentumfilmet forgatott A Pó-vidék népe címmel, s Olaszországban elsőként mutatta meg az egyszerű emberek sanyarú sorsát a maga kendezőtlenségében. „Nos, de maga az az érzés, hogy a neorealizmust úgyszólván egyes egyedül én találtam fel, belső megnyugvással tölt el." Antonioni filmjei valójában a poszt-neorealista irányzatot jelzik. Nem az ember és a társadalom kapcsolata foglalkoztatja, hanem arra kíváncsi, hogy a társadalom miként hat az ember belső világára. Egyedülálló képességgel rendelkezik, hogy filmes eszközökkel ragadja meg a feszült helyzetekbe kerülő ember ama lelkiállapotát, amikor már képtelen kommunikálni környezetével és embertársaival. Ha az elidegenedés látleletére vagyunk kíváncsiak, nézzük meg A kaland és a Napfogyatkozás című filmjét; a Nagyítás, a Vörös sivatag, és a Zabriskie Point pedig azt sugallja, hogy az ember nem élhet a társadalomban kívülálló megfigyelőként. Antonioni nem pesszimista. Elsősorban a kompromisszumot elutasító művész, aki úgy beszélt önmagáról, hogy számára elkerülhetetlen volt annak feltárása: milyen érzések, milyen gondolatok kísérték az embert a boldogság, a szenvedés vagy a halál felé vezető úton". A zseniális rendező és egyben tehetséges író bevallotta, hogy legkedveltebb olvasmányai közé tartoznak Albert Camus művei és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye. Ha a filozófia nyelvén akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk: filmalkotásaiban a mai világban végbemenő identitáskeresés keserveit fejezte ki. OLEG SZEMAK AZ UJRAINDULAS ARA SZEPTEMBER VÉGÉN BEFEJEZI MUNKÁJÁT A KOVOSMALT FELSZÁMOLÓBIZOTTSÁGA A füleki Kovosmalt háza táján hatodik hónapja tart a csődeljárás. Bárhogy is nézzük, e fél esztendő a hasonló sorsra jutott mamutvállalatok talpra állása tekintetében nem nagy idö, de az utcára került munkástömegek, a változásokat, újrafoglalkoztatásukat türelmetlenül váró fülekiek számára egy örökkévalóságnak tűnő. No, persze, ne feledjük: nem akarták sebtiben feldarabolni és kiárusítani a gyárat, majd jöttek a parlamenti válsztások, jött az új kormány, az új gazdasági miniszter, az új helyzet. Többször is hírt adtunk már a csődeljárás fejleményeiről. Beszámoltunk a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. elhatározásáról, hogy megveszi a gyárat, s Tornaija után itt is megveti a lábát. Ennek is már négy hónapja. Szeptember 18-án llkovič Ferenc, a gazdasági részleg vezetője újból csak arról számolt be, hogy a megegyezés elvben megtörtént, az előszerződést aláírták, viszont továbbra is a minisztérium asztalán van a közvetlen eladás ügyében benyújtott kérvényük. Ha minden igaz, hamarosan dönt a minisztérium. Annál is inkább, mert megbízatásuk szeptember végén lejár. Persze, azt ők sem tudják, igennel, vagy nemmel válaszolnak-e. Közben azonban a gyáron belül is megmozdult az állóvíz. A Kovosmaltban öt kft. körvonalazódik, melyek majdan egymás tevékenységét kiegészítve látnak munkához. Arról is értesülhettek már az olvasók, hogy először a T+O+termelés Kft. ragadta meg a kínálkozó lehetőséget, s a német Hertzman cég megrendelésének eleget téve tízezer darab szilárdtüzelésű kályhát gyártott a nyári hónapokban. Igaz, a felszámolóbizottságtól bérelt gyárrészlegük szeptember elején bezárta kapuját, de ma ók is új piacok, új lehetőségek után kutatnak. Füleken viszont mindenki tényként kezeli, hogy bárhogy is lesz, bárhogy is dől el a gyár sorsa, a kádgyártás hamarosan beindul. Közelebbit erről Tódor Sándortól, a kádgyártást hónapok óta forszírozó füleki csapat húzóemberétől, a nemrég megalakult ESTAP Kft. ügyvezetőjétől hallunk. - Mi már május óta komolyan foglalkozunk a kádgyártó részleg újraindításával. Akkor a gyár egészbeni eladása hiúsította meg a tervünket, de később a potenciális érdeklődő, a kassai részvénytársaság képviselői keresték meg az ESTAP Kft. ügyvezetőit, hogy ők is támogatják a gondolatot. Úgy gondolom, egyrészt tudatában vannak képességeiknek, másrészt a kádgyártás felfuttatása nekik is piacot jelent, gondoljunk csupán a lemezgyártásra. Vagy így, vagy úgy, október elején indulunk. Előszerződést kötöttünk mind a kassaiakkal, mind a felszámolóval. Ennek értelmében bérbe vesszük azt a gyárépületet, amelyben a kádgyártás folyt. A kassaiak a vagyoni rész harminc százalékában részesülnek majd, és, persze, két év után a bérleti díj is őket illeti, ami szintén nem elenyésző bevétel. Most viszont az a legfontosabb, hogy beinduljunk. • ön jövő időben beszél, de úgy tudom, egyesek már dolgoznak is a volt kádgyártó részlegen, legalábbis az előkészületeken. Igaz ez? - Igen, ez így igaz, ugyanis nem vesztegethetjük tovább az időt, hiszen már májusban indulhattunk volna, ha... A Müller gépsorok is december óta állnak sorsukra hagyatva, így előkészítésük, újraindításuk is időt igényel. A kezdést október elsején tervezzük olyan értelemben, hogy a jelenleg raktáron lévő közel hétezer „nyerskádat" komplettizáljuk. Ehhez mindenekelőtt a zománcozó részleget kell beindítanunk, de az energetika-, szállítóilletve termékértékesítő részleg felfutásának is be kell következnie - igaz kezdetben a kft. önerőből igyekszik majd boldogulni. Aztán a folyamatos termelésre gondolva a további lemezeket is meg kell rendelnünk. Ezt, ugye, öt héttel a szállítási időpont előtt kell megtennünk, úgyhogy a teljes felfutás október 19-e körül várható. Ez azt is jelenti, hogy további szakemberekkel bővülnek soraink. Úgy tervezzük, hogy év végén már 140-150 ember dolgozna a Kft. alkalmazottjaként. Mivel más mederben képzeljük el az újraindulás utáni termelést, a dolgozók, technikusok, piackutatók, műszakvezetők munkáját, a munkatársak kiválasztásának is nagyobb figyelmet szentelünk. • A sikert viszont csak a minőség javulása szavatolhatja. Én nem akarok a múlthoz visszatérni, de azért voltak bizonyos kifogások a kádak minőségével kapcsolatban. Nem tudom, egyetért-e velem? -Ami a múltat illeti, ki merem jelenteni - hiszen jómagam is dolgoztam itt, éspedig vezető beosztásban - a kádak nem voltak olyan rosszak, ahogy azt egyesek állították. Erről ennyit! Ami pedig a jelent és a jövőt illeti: azonkívül, hogy a kollektívát a lehető legjobb szakemberekből állítjuk össze, a kassaiak egy új lemezanyagot is megígértek. Ezenkívül az ESTAP porzománcozó technológián is módosításokat végzünk. Már fel is szereltük a levegő stabil nedvességtartalmát biztosító berendezést. Nem kellene értékesítési gondokkal sem küszködnünk, hiszen már most is kétszázezer kádra van megrendelésünk. Évi produkcióink 250 ezer darab lesz, és havonta mintegy 20-25 ezres tétellel számolunk. Hiszem, hogy új fejezetet nyitunk a füleki kádgyártásban. • Egy dolgot nem egészen tudok magamnak megmagyarázni. Azt, hogy egy kft-nek miből futja minderre, hiszen tudomásom szerint nyersanyag és a porzománcozás egyaránt drága. - Mindennek ára van, így az újraindulásnak is. Szerencsére két megértő támogatónk is akadt: a likvidátorok, akik lehetőséget adtak a bizonyításra és a kassai gazdajelöltek, akik felkarolták a mi vállalkozásunkat is. Az energiafogyasztásért természetesen fizetünk, de a kassaiakkal szerződésbe foglaltuk azt is, hogy a két első évben nem fizetünk bérleti díjat. Az is segítőkészségükről tanúskodik, hogy az első tételben megrendelt lemezanyagért sem kell azonnal fizetnünk, hatvan nap türelmi időt kapunk. Egyébként nemcsak kádat fogunk gyártani. Az általunk bérelt épületben van szerelőműhely is. A jövőben egy másik kft-vel kooperálva a szilárdtüzelésű tűzhelyek és kályhák gyártását is tervezzük, és a hőtárolós elektromos kályhák gyártását is át kell majd értékelnünk. • Úgy hírlik, Moravčík úr, a porzománcozás feltalálója - aki ha jól emlékszem annak idején a Kovosmaltban nem számított az elismert szakemberek közé - a társaság egyik húzóembere lett. Elárulhatná, kik alapították és kik irányítják az ESTAP Kft.-t? - Nem titok, hogy a kft. pozsonyi székhelyű, és itt további - a porzománcozás nyersanyagait és gépi berendezéseit is érintő - kutatás, fejlesztés is folyik. Az igazgatói tanács öttagú, a füleki kádgyártás újraindulását pedig négy ügyvezető intézi. Berta Sándor kolléga és jómagam fülekiek vagyunk, a többiek Pozsonyban élnek. A porzománcozás atyja, Alfonz Moravčík szintén a mi ügyvezetőnk. Függetlenül attól, mit beszélnek róla, mi úgy érezzük, szükség lesz tudására, összeköttetéseire -, és mondjuk meg őszin'^n: kihez fordulhatnánk, ha valamilyen „gubanc" keletkezne azon a gépsoron, melyet ő töviről hegyire ismer és amely jószerivel csak nálunk működik? Hogy nevét eddig nem foglaltuk imába...? POLGÁRI LÁSZLÓ NINCS ÜNNEPI AKADÉMIA! BESZÉLGETÉS JAKAB ISTVÁN DOCENSSAL NYELVÜNK ÁLLAPOTÁRÓL A közelmúltban zajlott le Nyitrán a magyar nyelvészek nemzetközi találkozója. A találkozón számos olyan nyelvműveléssel kapcsolatos kérdés merült fel, amelyekből mindannyiunkat érintő következtetések vonhatók le. A témában a legilletékesebbet, Jakab István tanszékvezető docenst kérdeztük arról, hogyan értékelné a kétnapos tanácskozást. - A konferencia jobban sikerült, mint vártam. Komoly szakemberek jöttek el Erdélyből, Szlovéniából, Magyarországról egyaránt. A résztvevők magasra állították tehát a mércét, a nyitrai Hungarisztikai Tanszék pedig kitett magáért a rendezéssel és a szervezéssel. Telekiné Nagy Ilona volt a mozgatója az ügynek, de jócskán besegített Szabómihály Gizella is, az Anyanyelvi Társaság részéről. - A fórumon számos figyelmeztetés hangzott el a mai nyelvállapot és nyelvhasználat romlásával kapcsolatban, mely az anyaországban éppoly ijesztő, mint a határon túli kisebbség esetében. - Bizony, a nyelvhasználatban erős romlás tapasztalható az utóbbi időben. Mind a sajtóban, mind a beszélt nyelvben. Nálunk például sokan kezdtek újra újságot írni azok közül, akik évekig nem publikáltak, s mintha kiestek volna a gyakorlatból. Új emberek kerültek a lapokhoz, ők nem ismerik, milyen hibákat sikerült nekünk hosszú, türelmes munkával kiküszöbölnünk. Egy friss példa: a Duna utcai magyar gimnáziumról az jelent meg, hogy ünnepi akadémiát rendezett a református templomban. Nos, erről mi annak idején sokat cikkeztünk, pontosan tisztáztuk, hogy a magyarban nem lehet ünnepi akadémiát rendezni, csak díszünnepélyt. Sok egyházi szót és kifejezést használnak helytelenül az újságírók. Nehéz erre felmentést keresni az elmúlt negyven év vallásellenességében. - Milyen álláspontra helyezkednek a nyelvművelők? - Sajnos valahogy divattá kezd válni néhány fiatal magyarországi nyelvész ötletéből a nyelvművelés-ellenesség. Nálunk is átveszik ezt az elvet, amely szerint a nyelvművelés gátlásokat ébreszt', nincs rá szükség, beszéljen mindenki, ahogy tud, úgysem lehet eredményt elérni. Csakugyan nehéz eredményt elérni. De az általános vizsgálódás azt mutatja, hogy ma már az egykori jéerdé helyett mindenki szövetkezetet mond, és a falu vezetőjét is polgármesternek hívják predszeda helyett. Persze ezt a társadalmi változások is segítették. Fontos a sajtó szerepe. Ha pontosan használja a kifejezéseket, azok helyesen rögzülnek a köztudatban. Bizony nemegyszer személyes közbenjárásra volt szükség a főszerkesztőknél, hogy egy-egy szó helyesen jelenjen meg a lapokban. - Milyen tehetőségünk van arra, hogy bővítsük a nyelvművelés esélyeit? - Egy kezemen meg tudom számolni, hányan foglalkozunk ezzel itt. Ahogyan írót, irodalomtudóst nem tud nevelni az egyetem, úgy nyelvművelő sem képezhető csupán a mi ráhatásunk erejével. S aki diplomával tanítani kezd, azt elnyelik az oktatással kapcsolatos gondok, kötelességek. Mi az Anyanyelvi Társaságban terveztük egy nyelvi tanácsadó szolgálat bevezetését, de el kellett állnunk tőle, hely- és szakemberhiány miatt. - A sajtó mellett az iskolákra hárul még a nagy feladat, hogy fejlesszék a fiatalok nyelvi készségét. - Ha lehet valahol valamit tenni, az valóban az iskola. A pedagógusoknak arra kellene törekedniük, hogy a nyelvet ne csak a magyar nyelv óráin oktassák, hanem nyelvi nevelés is folyjék az iskolákban. Ennek megvannak a módszerei és formái Sőt: a többi, nem magyar szakos tanár is többet törődhetne a saját nyelvhasználatával, és természetesen a tanulók helyes nyelvhasználatával. Bizony, szomorú tény, de előfordul, hogy a pedagógus is hibásan beszél. Ennek pontosan megragadható okai vannak. A nem magyar szakosok képzése ugyanis szlovákul, esetleg csehül folyik. A pedagógus tehát nem ismeri magyarul szaktárgyának műszavait, pedig ő magyar iskolában fogja tanítani. Ha nem gyűjti össze a műszavak magyar megfelelőit magyarországi kiadványokból, akkor egyszerűsít - lefordítja őket. (gy tükörszavakat tanít, nem pedig a fogalom helyes magyar megfelelőjét. Ebben nagy segítségünkre lehetne egy terminológiai szótár, amelynek a hiánya egyre érezhetőbb. - Segíthet-e a Komenský Egyetem magyar tanszéke - mint intézmény - a konkrét nyelvművelő munkában? - Nemrég létesült tanszékünkön egy kutatócsoport, két nyelvész azzal foglalkozik, hogy kifejezésszótárat állítson össze. Alapja vagy kiegészítője lehetne ez egy nagyszótárnak. Kétnyelvű szótáraink ugyanis még akadnak, ezekben azonban a két vagy több szóból álló kifejezések nem találhatók meg. A legkisebbre kell csökkentenünk a nyelv különfejlődésének lehetőségeit. Ha például elfogadtuk volna azt a régebbenjavasolt módszert, hogy a szlovák szakkifejezéseket és fordulatokat tükörfordítással magyarítsuk, mert így könnyebb megjegyezni őket, akkor reális veszéllyé válhatott volna egy, a közöstől szókészletében eltérő magyar nyelv kialakulása Szlovákiában. S ha teret engednénk a szlovák grammatika hatásának is, a nyelv különfejlődése megakadályozhatatlan volna. Ilyen alapon aztán idővel öt különböző magyar nyelv is kialakulhatna itt Közép-Európában. - Ha a magyarországi sztenderd használatát is mind több hiba jellemzi a tömegtájékoztatásban, hogyan várjuk el magunktól, hogy megőrizzük nyelvünk tisztaságát? - Október közepén nyelvművelő konferenciát rendeznek Magyarországon. Szóvá szeretném ott tenni, hogy nekik, úgy érzem, adósságaik vannak, s nemcsak a számunkra nyújtható segítséget illetően. A korábbihoz képest alábbhagyott ott a nyelvművelő munka. A Nyelvtudományi Intézetnek nincs már meg a régi tekintélye, nem tud kellőképpen hatni a közélet nyelvhasználatára. Csak figyeljük meg például a sok helytelen szövegű táblát a magyarországi városokban. Ellenőriztetni kellene ezeket helyesírási és nyelvhelyességi szempontból. Innen látva úgy véljük, túl liberálisak az ottani nyelvészek. Persze ők minket tartanak radikálisoknak. De hát a nyelvünkről van szq; nem engedhetjük meg sem magunknak, sem másoknak a lazítást vagy a kényelmet. Nagyobb következetességre van szükség nálunk is, mind a lapszerkesztők, mind pedig a pedagógusok részéről. BROGYÁNYI JUDIT