Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-29 / 230. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 29. TÚJSZÓI MOZAIK 8 ÚJ JELENSÉG: CSALÁS, ZSAROLÁS... Amint az várható volt, a piacgazdaságra való áttérés kísérőjelenségeként hazánkban is megjelentek a gazdasági bűnözés új, számunkra eddig ismeretlen formái. Erre reagálva a bűnüldöző szervek is kénytelenek voltak változtatni korábbi módszereiken, bár munkájukat kétségkívül nehezítik g. régi beidegződések, a tapasztalathiány, a nem megfelelő felszereltség, sőt az egyéb állami intézmények működési problémái. Mindezek ellenére a rendőrségnek tavaly, illetve ez év első felében egész sor esetet sikerült felderítenie. Az utóbbi időszakban például sokan fizettek rá arra, hogy valaki lopott iratokat felhasználva, vagy fedezetlen számlára vásárolt náluk. A rendőrségnek 1991-ben 78 ezer ilyen esetet jeleztek, amely során 82 tette? összesen 33,3 millió koronára tett szert. A csalók igazi kirajzására az idén került sor, amikor is az első hét hónap során 570 személy 432 esetben 294 millió korona értéket harácsolt össze ily módon. A megszerzett árut azután általában valós értékénél jóval olcsóbban adják tovább. A Belügyminisztérium nyilvántartása alapján ilyen szempontból az egyik legnagyobb forgalom Nagymegyeren bonyolódik. Ez a kisváros „büszkélkedhet" az egyik legkomolyabb hazai csalóval is, aki 15 vállalattól összesen 5,2 millió korona értékű árut rendelt fizetés nélkül. Hatalmas összegeket veszt el az államkassza az adócsalások miatt is. Ezek leleplezése viszont fogós feladat, így a rendőrség e téren viszonylag szerény eredményekkel dicsekedhet. Részsikerek azért vannak, hiszen mig tavaly 17 esetben 2,2 milliónyi eltitkolt koronára bukkantak, idén július végéig ez már 72 esetben sikerült, összesen 161,2 millió korona értékben. A színes fénymásolók nyújtotta lehetőségeket, illetve az emberek felületességét használják ki az újkeletű pénzhamisítók. Tavaly 1582 darab hamis papírpénz és érme akadt fel az éberebb szakértők hálóján. Végezetül néhány szó a privatizációról. Ez a gyorsütemű folyamat hazánk egyik specifikumává vált, de szinte törvényszerűen magával vonta a bűnözés megjelenését. Az árverésekkel kapcsolatban általában megvesztegetésekre és zsarolásokra kerül sor. Ezek felderítését viszont nehezíti a tény, hogy sokszor maguk a sértettek is inkább hallgatnak. így azután tavaly csak 23, az idég pedig 31 esetben indult eljárás ilyen ügyben. Az ügy jellegéből kifolyólag a legkirívóbb esetek leleplezésének érdekében a nyomozók ellenőrizték, kik vesznek részt túl gyakran az árveréseken. Pozsonyban ily módon sikerült kiszűrni egy szerencsevadászt, aki az egyik ilyen akción 210 ezer koronát kért azért, hogy ne kapcsolódjon be a licitbe. Léván pedig két zsarolót kaptak el, akik hallgatásukért az egyik üzemegységre pályázó érdekklődőtől kétszázezer koronát kértek. Negyvenezret azonnal meg is kaptak, a fennmaradó összegre kiállított szabályszerű adósságlevelet viszont „kénytelenek" voltak életveszélyes fenyegetések útján behajtani. Komoly szinházi előadásoknak lehettek tanúi a holland árverések nézői is. Ezzel kapcsolatban ritkán pattant ki botrány, a ritka kivételek közé tartozik az az ipolysági eset, ahol a kiszemelt üzemegység árát négy csendestárs segítségével 10,35 millió koronáról 2,07 millióra sikerült lenyomni. A tapasztalatok alapján a belügyminisztérium is nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy egyelőre csak a jéghegy csúcsát sikerült felderíteni. Ezt azonban igazán nem is ráhatjuk fel bűnüknek, mivel az eredményes munka megszervezése mindenképpen éveket vesz igénybe. Ennek hamarosan legalább a legiszlatív akadályai elhárulnak, mivel a szlovák kormány egyik múlt héten hozott döntése értelmében az év végéig, illetve a tavasz folyamán az igényeknek megfelelően át kell dolgozni az összes idevágó jogszabályt. -tlA BETEG NEM LÁTJA KÁRÁT ZÖKKENŐMENTES LESZ AZ ÁTÁLLÁS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN? Az egészségügy problémái egyre inkább napi gondokká lépnek elö. Nem csoda, hiszen a betegség egyformán érint(het) mindenkit. A polgárok tartanak a jövőtől, hiszen ez idáig nyíltan nem mondta ki senki, mivel kell számolnunk a jövőben. A téma súlyosságának tudható be az újságírók nagy érdeklődése a hétvégi trencsériteplici „fejtágítás" iránt, amelyen dr. Viliam Soboňa szlovák egészségügyi miniszter és néhány munkatársa, illetve dr. Tibor Ďuriš a biztosítót előkészítő intézet igazgatója tájékoztattak munkájukról. A délelőtt folyamán a miniszter úr vitte a szót, a tőle megszokott stílusban. Egyrészt kiselőadást tartott a demokráciáról, szóvá téve a kérdőjeleket a reszortot, s személyét bíráló cikkek végén, de kifejtette azt is: előfordulhat, hogy a minisztérium a jövőben kiválasztja azokat a médiákat (újságírókat), akiket - az objektivitást szent dolognak tartva tájékoztatni kívánja. Hiszen, - mint mondotta - néhány újságcikknek •köszönhetően a lakosság úgy vélheti, hogy a minisztériumnak nincs határozott, tiszta koncepciója tevékenységét illetően. A hidegzuhanyt követően a miniszter úr kedvenc témájára, a gyógyírt hozó biztosító feladataira tért át. PROBLÉMÁK SOKASÁGA A hosszúra nyúlt, konkrétumok nélküli bevezető után terítékre került a kórházigazgatók leváltása körüli vita éppúgy, mint az egészségügyi intézmények katasztrofális pénzhiánya. A miniszter úr ismételten elutasította a politikai tisztogatás vádját, mondván a leváltott kórházigazgatók rossz gazdáknak bizonyultak, s nem tartották be az anyagi fegyelmet. Hogy honnan tudta mindezt még leváltásuk előtt, arról nem esett egy szó sem. Kifejtette viszont, hogy ezentúl a kinevezések a régiók hatáskörébe tartoznak majd, hiszen a pályázati bizottságokban az Orvosi Kamara, a szakszervezet, a regionális képviselői-testület tagjai, illetve a minisztérium szaktanácsadója és megfigyelője vesznek részt. Újdonság, hogy a szavazás nyilvános lesz. A minisztérium, Viliam Soboňa szerint, 10 napon belül feltárja a kórházak fizetésképtelen okait s a biztosító intézettel közösen megoldják ezt a kérdést is. Kár, hogy a hogyanról nem tudhattunk meg semmit. Arról viszont biztosítottak bennünket (is), hogy nem fenyeget az egészségügy összeomlása, a betegellátás színvonalának csökkenése. Annak ellenére, hogy nagy változásoknak nézünk elébe, a beteg elégedett lesz, csak meg kell értenie mindez érdekében történik. A délutáni tájékoztatással nem sokra mentünk. A fő gond az, hogy a szlovák parlament még nem hagyta jóvá a betegbiztosításról szóló törvényt, tehát nem dőlt el még, hogy jövedelmünk 13,5 vagy 15 százalékával gazdálkodik-e a biztosító intézet. Megtudtuk viszont, hogy az adózás áttekinthetőbbé válik, hogy a megszokott adó összege nem emelkedik; a betegbiztosítás kétharmadát a munkáltató fizeti, egyharmadát a munkavállaló. A magánvállalkozók a terheket egyedül állják. PRIVATIZÁLÁS, RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK Fontos tudnivaló továbbá az is, hogy az orvosoknak sem kell tartaniuk a privatizálástól. Dr. Tibor Ďuriš ugyanis többször hangsúlyozta hogy az első két évben a regionális biztosítók minden magánorvossal megkötik a szerződést. Kizárólag az orvoson múlik majd, lesz-e elegendő betege, s ezáltal bevétele, vagy sem. Kifejtette: az orvosi műveletek elvégzésének szükségességét viszont szigorúan ellenőrizni fogják, ami azonban nem jelenti, hogy a betegen takarékoskodni kell. Az egészségügyben (is) a piacgazdaság törvényei uralkodnak majd, a jó, készséges, nagy tudású orvosnak, gyógyszerésznek, nem kell tartania a jövőtől. Egyúttal felhívta az érdeklődő orvosok figyelmét, hogy már a napokban felkereshetik a regionális biztosító intézeteket, s megbeszélhetik a szerződéskötés ügyét. Tényként közölte, hogy a közeljövőben valamennyi fogorvos magánorvosként dolgozik, de ez anyagilag nem „fáj" majd a betegnek. Figyelmeztetett arra, hogy meggyorsul az egészségügyi intézetek privatizációja is. A kórházak részvénytársaságokká transzformálódnak (51 százalékos állami részvétellel), egyes rendelőintézetek a biztosítók, illetve a községi rendelők a községek tulajdonába kerülnek. Az állam csak a nemzeti intézeteket (onkológiai, kardiológiai) tartja meg. HATÁRIDŐ - JANUÁR 1. A gyógyszerárak alakulása sem terheli meg a lakosságot. A többletkiadások évente 60-80 koronával sújtják majd zsebünket - mondták a szakemberek. - Elkészült a gyógyszerek kategorizálása, az orvosok tudják, a'szükséges gyógyszert térítés nélkül, részbeni térítés ellenében kapja-e a beteg, illetve neki kell-e állnia a költségek egészét. Kórházi kezelés alatt a rászoruló térítés mentesen jut a gyógyuláVajort mennyibe kerül majd a fogkezelés? sához nélkülözhetetlen gyógyszerekhez, injekciókhoz, infúziókhoz. A biztosító szakemberei nem tagadták, nagyon nehéz időknek nézünk elébe, hiszen működőképessé tenni az új betegbiztosítási rendszert nem lesz könnyű. Külön hangsúlyozták, hogy a biztosító az egészségügyi illetve a munka és szociális ügyi minisztériumtól független pénzügyi intézményként működik s bevételei az egészségügyi ellátás színvonalát, minőségét hivatottak emelni. Az igazgató biztosította a megjelenteket, hogy a biztosító 1993. január 1-jén megkezdi működését s bízik abban, hogy a parlament legkésőbb novemberben jóváhagyja a szükséges törvényeket. - Nem lesz könnyű az átállás. A cél világos: úgy az orvosok, akik bére végre teljesítményorientált lesz, mint a betegek érdekei találkoznak, viszont rendeződik, s megerősödik az egészségügy anyagi helyzete. Hazánkban 1948 előtt kiválóan működött a biztosítórendszer, a világ fejlett országaiban pedig folyamatosan működik a betegek érdekében, védelmében. Mit fűzhetnénk az elmondottakhoz? Bízzunk abban, hogy így lesz, mint ahogy abban is, hogy minden érdekelt fél ismeri kötelességeit, tudja mit, hogyan kell tennie. Mert ha minden úgy van, ahogy azt az egészségügyi miniszter és a biztosítót előkészítő intézet igazgatója elmondták, egyetlen egy betegnek sem kell tartania a jövőtől. PÉTERFI SZONYA ELÉRTÜK A GÖDÖR ALJÁT? Már letelt a parlamenti demokráciákban bevált 100 napos türelmi idö, amely során a kormány és az egyes tárcák vezetése meghatározhatja a követendő gazdasági stratégia kiindulási pontjait. Amint köztudott, a hazai mezőgazdaság az összes ágazat közül talán a legkedvezőtlenebb pozícióból indult. Képletesen szólva: mintha a vágtázót hozzákötözték volna a startolóblokkjához, s annak ezt maga után vonszolva kellene lefutnia a távot, miközben igyekeznie kell megszabadulnia a fölösleges kolonctól, hogy a következő körben már egyenlő feltételekkel vehesse fel a versenyt. A mezőgazdasági termelés gazdasági eredményeinek értékelése ugyanis azt mutatja, hogy az ágazat a teljes és általános gazdasági hanyatlás időszakában leledzik. Az elmúlt két év alatt radikálisan, függetlenül a különböző természeti és termesztési feltételéktől, mintegy 40 százalékkal esett vissza a termelés szintje. Figyelmeztető az egész recessziós folyamatban, hogy a termelés visszafejlesztése nem a szerkezetváltási célok megvalósítása jegyében, hanem ötletszerűen, a szorító gazdasági kényszer, a fizetésképtelenség hatására történt. Paradox helyzet állt elő, mivel a termeléssel csaknem arányos' mértékben növekszik a termelők vesztesége, s ez a kedvező termesztési feltételek között gazdálkodó dél-szlovákiai vállalatokat sújtja leginkább. Az idei év első felében már 5,4 milliárd korona hiány mutatkozik a termelőknél, az év végére ez az összeg a feltételezések szerint meghaladja a 8 milliárdot. Jogos tehát a kérdés, ez lenne a gödör alja? A kormány szakemberei és a tárca szakvezetése szerint igen. Ezt alátámasztandó rukkoltak ki egy olyan válságkezelő programcsomaggal, amely a jelenlegi helyzetet kiindulási alapnak véve megpróbálja az elrugaszkodást. Síkos, ragadós talajról, ahol a tulajdonviszonyok tisztázatlansága, a hatalmas adóterhek - az ágazat évente mintegy 5 milliárd koronát költ csak a kamatok visszafizetésére -, a termékek iránt visszaesett kereslet és az ebből következő fizetésképtelenség teszi ragacsossá a kátyút. A kormány úgy látja, megérett az idő a határozott közbelépésre. Nemcsak a gazdasági hanyatlást kell megállítani, hanem egyúttal a földművelők becsületes munkába vetett megingott hitét is helyre kell állítani. Amint azt Peter Baco szlovák földművelési miniszter nemrégiben tartott sajtóértekezletén is hangsúlyozta, a parasztembernek bíznia kell abban, hogy az általa megtermelt terméket is el tudja adni, ezen kívül a legalább átlagos szintet elérő termelőnek biztonságot kell nyújtani, hogy a megtermett és eladott termék árából fedezni tudja a társadalmilag elfogadott termelési költségeket és egy elfogadható jövedelmezőségi szintet érjen el. De jó lenne ilyenkor egy varázsvessző, amelynek egyetlen suhintására virágzó Kánaánná változna ez az önállósulni vágyó kis ország. Gyors csodák azonban, főleg a gazdaságban, nincsenek. Marad tehát a lassúbb tempó, a fokozatos lépések taktikája. Annak a kormány is tudatában van, hogy Szlovákia élelmiszerellátása szempontjából a mezőgazdasági vállalatok 70-80 százaléka is képes lenne ellátni a szükséges feladatokat. Sajnos, az idei gazdasági eredmények azt mutatják, hogy alig 10 százalékuk lesz képes a jelenlegi válság leküzdésére. Az életbelépő csődeljárási törvény minden bizonnyal megtizedeli soraikat. Éppen ezért azonnal határozott intézkedésekre van szükség. Az idei bértömegadó állami garanciákkal való átütemezésére, a hitelkamatok 1994 utáni időszakra történő halasztására, az életképesnek tűnő gazdaságok hitelmentesítésére, a minimális árak bevezetésére, az üzemanyag forgalmi adójának csökkentésére. Ezek a követelések már több mint egy éve napirenden vannak, s bár néhány kérdés még mindig a szövetségi hatáskörbe tartozik, mélyvízbe dobásuk nem hat újdonságként. A kérdés csupán az, hogy központi beavatkozást is feltételező intézkedések milyen mértékben lesznek mérvadók az ágazat további sorsát befolyásoló gazdaságpolitikai döntésekben. Kétségtelen, hogy a katasztrofális gazdasági helyzet következtében ezekre az intézkedésekre szükség van. Érezhető belőlük a segítő szándék. Egy rövid, de annál mélyebb hanyatlási korszakból való kilábalás kapaszkodó köveit jelenthetik. Egyet viszont ne feledjünk: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Ha ugyanis ezekkel a kedvező és valóban szükséges intézkedésekkel csak azt érik el, hogy megmentik és konzerválják az elavult és gazdaságtalan termelési struktúrát, akkor lehet, hogy csak később, az adófizetők pénzének elherdálása után jövünk rá, újra ott tartunk, ahol a part szakad. Nem beszélve arról, hogy ha a termelök újra megízlelik és megszokják az állambácsi jótékony gondoskodását, talán az isten se tudja őket rávenni újra, kijöjjenek a jó langyos állóvízből. Pedig az, amellett, hogy meleg, bizony néha bűzlik is. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Egy tégla, tíz tégla, hány tégla? (Prikler László felvétele)