Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám, csütörtök

HIREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJSZĎA 1992. SZEPTEMBER 3. GORBACSOV: NE CIKCAKKBAN! Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök tegnap az El Pais spanyol napilapban megjelent interjújában úgy fogalmazott, hogy országa a Szovjetunió széthullása óta ->,cikcakkban" fejlődik. Az orosz gazdaság a katasztrófa szélére jutott és az emberek igen nehéz feltételek között élnek. A volt elnök a jelenlegi orosz vezetőkhöz ezt a felhívást intézte: ,,Ha nem cselekednek gyorsan, Jelcinnek talán le kell mondania. Ha vfczont ő és kormánya elismeri az új politika szükségét, s képesek lesznek egyesíteni minden reformerőt, akkor nincs minden veszve." FESZÜLŐ HÚROK Tádzsikisztán fővárosában feszült és áttekinthetetlen a helyzet. Az ellenzéki fegyveres csoportok változatlanul megszállva tartják az elnöki palotát. Tegnapra virradó éjszaka állítólag lövöldözések is voltak a városközpontban. A parlament épülete előtt már harmadik napja több százan tüntettek, követelve Rahman Nabijev elnök lemondását. Követelés nélkül is lemondott viszont Mamadajez Navzsuvanov belügyminiszter. Döntését azzal indokolta, hogy nem akar részese lenni a testvérgyilkos háborúnak, amelyből a jelen helyzetben nem lát kiutat. Hasonló a helyzet a Grúziához tartozó Abháziéban is. Eduard Sevardnadze, a grúz államtanács elnöke tegnap úgy vélekedett, hogy egy mély regionális válság előjelei figyelhetők meg, s ez a válság nagy háborúhoz is vezethet. Azt mondta, nyilvánvaló, hogy az etnikai konfliktust kiprovokálók feltételezték, söt, egyenesen azt tervezték, hogy ez a válság átlépi a grúz határokat és kiterjed Észak-Kaukázus és DélOroszország területeire. Ugyancsak a konfliktus eszkalálódásától óvott Ahszarbek Galazov, az északoszét parlament elnöke. A békés rendezés érdekében az orosz vezetés szerepvállalását sürgette. Georgij Hizsa, orosz miniszterelnök-helyettes kedd esti tévényilatkozatában nem zárta ki, hogy Abháziéba küldik az államközösségi békeerőket. Szerinte éppen erről fog ma Moszkvában tárgyalni Eduard Sevardnadze és Borisz Jelcin. JESZENSZKY GÉZA POZSONYI ELŐADÁSA A SZLOVÁK-MAGYAR KIEGYEZÉS ÚTJAI Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter tegnap a pozsonyi Fórum szállóban meghívott szakértők, politológusok, az SZNT több szlovák és magyar képviselője, valamint nagyszámú tudósító előtt tartotta meg A szlovák-magyar kiegyezés útjai című előadását. Előtte Milan Kňažko, a szlovák kormány alelnöke, a nemzetközi kapcsolatok minisztere ismertette a magyar diplomácia vezetőjének életpályáját. Jeszenszky Géza mondanivalóját személyes élményekkel, családjának szlovák vonatkozásaival tarkította. Kifejtette, magyar-szlovák nemzetiségi ellentétről a 19. századig nemigen lehetett szó, mert Magyarországon, a nemzeti eszme beköszöntéig nemcsak az uralkodó osztály, hanem az állam nyelve is nemzetek fölötti, vagyis a latin volt. Az ellentétek rögtön kiütköztek, mihelyt a nemzeti eszme hatására a vezető osztály és az állam nyelve nemzetivé, vagyis magyarrá változott. A 19. század előtti Magyarország lakói esetében lehetetlen és történelmietlen megállapítani, hogy ki melyik nemzethez tartozott, mert ez a fogalom a mai értelemben nem létezett. Nem az volt a tragikus, hogy Közép-Kelet-Európa soknyelvű, sokvallású, sokkultúrájú birodalmai polgárainak valamikor a közelmúltban választaniuk kellett, hogy melyik nemzethez tartozzanak, hanem az, hogy a sorstársak nem együtt, hanem egymás ellenében harcoltak a szabadságukért. A szlovák-magyar viszony utolsó másfél évszázadát mégsem annyira a konfliktusok, inkább az elmaradt kiegyezések jellemzik. Mert reális lehetőség és reális törekvés volt a megegyezésre 1848-ban, 1861-ben, 1867-68-ban, de még 1918-19-ben és 1944-45ben is. Az esetek többségében nem is annyira a két népen, az akkori vezetőkön múlott a kiegyezés elmaradása, inkább a történelmi helyzeten. 1989-ben úgy tűnt, kezünkben van a nagy lehetőség, hogy megszüntessük az itt élő népeket szembefordító ellentéteket. Tévedtünk? Elmulasztottuk az alkalmat? A börtönből szabadult népek még támolyognak, ízlelgetik a szabadságot, és csak lassan ébrednek rá, hogy felelősség nélkül a szabadság könynyen anarchiához vezet. Jeszenszky Géza több mirit egyórás előadásában hangsúlyozta: a térségünkben tapasztalható feszültségeket és konfliktusokat hiba lenne tisztán az atavisztikus indulatok, az agresszív . nacionalizmus, a gyűlölködés törvényszerű megjelenésének tekinteni. A függetlenségüket elvesztett népek természetes törekvése az, hogy kezükbe akarják venni sorsuk irányítását. Azt, amit a Nyugat hajlamos érthetetlen, irracionális bomlásnak, dezintegrációnak tekinteni, helyesebb - legalább részben - decentralizálódásnak nevezni, olyasminek, ami az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európában is szinte mindenütt bekövetkezett. Közép-Kelet-Európában a szabaddá váló nemzetek tudják, hogy nem állhatnak meg önmagukban, és a volt kommunista tömb népei kivétel nélkül az egységes Európához kívánnak csatlakozni. Magyarország alapelve, hogy a nemzetek önrendelkezési jogát nem lehet szelektíven alkalmazni. Azok a múlt századi magyar politikusok, akik ezt nem ismerték fel, tévedtek és súlyosan hibáztak. Magyarország és Szlovákia is az európai integrációhoz akar csatlakozni, ami a nemzetek önkéntes társulásával jön létre. De a szuverenitásnak előbb birtokában kell lennünk, hogy azután egy részéről önként lemondjunk az Európai Unióban. A jelenlegi EK a szegény tagállamoknál is jobban tart a veszekedő tagállamoktól. Ettől függetlenül is korparancs a 20. század végén a nemzetek, kivált a szomszédos nemzetek megbékélése. Népeinknek a régi vitákat éppúgy történelmi tananyaggá kell változtatniuk, amint az megtörtént a nyugati nemzetek között. A többi szomszédos országhoz fűződő kapcsolatok jellemzése után az előadó leszögezte: a magyar külpolitika egyik legsürgetőbb feladata a szlovák-magyar kiegyezés. Ennek sokkal kevesebb az akadálya, mint gondolnánk. Történelmünk, szokásaink, kultúránk ezer szállal köt össze bennünket. A határfolyók és határvidékek gazdaságilag sziámi ikrekként kapcsolják össze a két oldalon élőket. Nemzeti feladataink és távlati céljaink azonosak. Történelmünkben talán először alakíthatjuk minden külső befolyás nélkül a szlovák-magyar viszonyt is. Jeszenszky Géza szükségesnek tartotta ismét leszögezni: Magyarország tiszteletben tartja az 1920-ban aláírt és 1947-ben némileg módosított határszerzödést. Igaz, ez jóval délebbre húzódik, mint azt az 1861es túrócszentmártoni szlovák memorandum vagy 1918 novemberében Milan Hodža etnikai alapon elképzelte. De a történelmet nem lehet megváltoztatni - tette hozzá. Budapest a határok könnyen átjárhatóvá tételében, a polgárok, az eszmék és az áruk szabad áramlásában mind az államközi viszonyok, mind a kisebbségek helyzete tartós megjavításának a módját látja. A magyar-szlovák kiegyezésnek Budapest részéről nincsenek előfeltételei, de számos olyan kérdés van, amelyeknek a rendezése ezt nagyon megkönnyítené. Kölcsönösen el kellene ismerni az egymás ellen elkövetett vétkeket. De ezeket nem elég a szakembereknek tisztázni, le kell írni, be kell vezetni a tanköny-, vekbe, és mindenkinek a magáévá kell tennie. Ez Nyugat-Európában a 20. században, s különösen a második világháború után végbement. A leghamarabb meg kell állapodnunk a Bőssel kapcsolatos valamennyi vitás kérdésben - szögezte le, s megismételte, hogy ezt nem politikai, hanem műszaki, ökológiai, s most már jogi meg gazdasági és pénzügyi elszámolási problémának tartja. Bármennyire súlyos kérdés is Bős a két nép között, de nagyon kicsi probléma ahhoz képest, ami ránk vár: a nemzetépítés, a beilleszkedés Európába. Sokak szerint talán a legnagyobb és legnehezebb kérdés az, hogy kölcsönös jószándék alapján mindent meg kell tennünk a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség érdekében. Olyan megoldást kell keresni, amely megfelel a két kisebbség igényeinek, biztosítja nyelvük, kultúrájuk tartós fennmaradását. Az államok és nemzetek békés rendjének kiépítéséhez csak az államokon belüli nemzeti és etnikai sokszínűség alkotmányos elismerésén keresztül vezethet út. A kisebbségek aktív résztvevői kell legyenek azon döntések meghozatalának, amelyek megmaradásukat biztosítják. Az előadó idézte például Arnold Poynbee-t, aki 1915-ben a világháború egyik legfőbb megoldandó kérdésének a kisebbségi jogok rendezését tartotta, mondván: a civilizálatlan emberek a kisebbségeket kiirtják, a civilizáltak pedig gyűjtik elégedettségük jeleit. (-nák) FÖLDRENGÉS NICARAGUA PARTJAINÁL Nicaraguában legkevesebb harminc áldozatot követelt a Richter skála szerinti 7,2 erősségű tenger alatti földrengés, melynek epicentruma a masachapai üdülőközpont partjaitól mintegy 100 km-re volt. A hatalmas hullámok tegnapra virradó éjszaka érték el az ország csendes-óceáni partvidékét. Hírügynökségi jelentések szerint a 10 méteres hullámok elöntöttek több tengerparti várost és falut. A vöröskereszt, a hadsereg mentőcsoportjai, valamint önkéntesek segítenek a katasztrófasújtotta területek lakóinak. Tegnapra a partvidékre várták Violeta Chamorro elnökasszonyt is, aki egyben nemzetközi segélyakcióra szólított fel. A Nicaraguával határos Costa Rica-i Guanacaste tartományban is károkat okozott a rengés, áldozatok nem voltak. EREDMÉNYEK FELÉ ARASZOLNAK ígéretesen indult az arab-izraeli béketárgyalások második hete Washingtonban - tájékoztatta az újságírókat az izraeli delegáció egyik tagja. A szíriaiak és a palesztinok hétfőn átadták javaslataikat, amelyek részletezik Damaszkusz álláspontját. A palesztinok pedig egy új tízpontos tervet nyújtottak át a gázai és ciszjordániai helyzet megoldásáról. Búsra Kanafani, a szíriai küldöttség szóvivője azonban azt mondta, Szíria nem fogja tolerálni a problémák részmegoldását, az izraeliek részleges kivonulását a Golanról. Jelezte viszont Szíria hajlandóságát a csapatkivonás megvitatására. Hanan Asravi, a palesztinok szóvivője hangsúlyozta, hogy a tárgyalások végre eljutottak a lényegi dolgokhoz. ROSTOCKI HELYZETKÉP A RENDŐRKORDON NEM MEGOLDÁS Rostock, az észak-németországi kikötőváros az elmúlt napokban többször is „barna éjszakákba" burkolódzott. Szélsőjobboldali radikálisok, náci szimpatizánsok, újfasiszta vezetők irányította suhancok és Hitlert éltető gyermekeikben gyönyörködő szülök gondoskodtak arról, hogy a világ megintcsak ferde szemmel, félve tekint a nagy Németországra. Hogy milyen a helyzet a neonácik új központjában, Rostockban, arról a városi rendőrkapitányságon, Bernt Teizhmann sajtószóvivőnél érdeklődtünk. - Úgy túnik, hogy a hétvégi erőszakhullám után nyugodtabb lett a helyzet. Remélhetőleg nem csupán vihar előtti csendről van szó? - A legutóbbi megmozdulás vasárnap este volt, főleg baloldali mozgalmak tagjai tüntettek épp a radikálisok megbocsáthatatlan, brutális akciói ellen. A nácidrukkerek most hallgatnak, hogy meddig, azt talán csak ők tudják. - Többször is bírálta a kormány a rendőrséget azért, hogy egyáltalán lehetővé tette a menekültstátusért folyamodó külföldiek lichtenhageni szálláshelye elleni támadást, az épület felgyújtását. És azért is, hogy a harmadik ,,barna éjszakán" nem tudta megvédelmezni a helyszínen tartózkodó vietnamiakat. Van-e magyarázata ennek? - A radikálisok legutóbbi támadása idejére gyakorlatilag teljesen kiürítettük a menekültotthont, úgyhogy a felbőszült idegengyűlölők támadása kizárólag az „ingyenélők védelmezői", vagyis a rendőrség ellen irányult. Nem is akármilyen támadásról volt szó, hanem gondosan megszervezett akcióról. A vezetők adó-vevőkkel felszerelt gépkocsikból hallgatták le az üzeneteket, informáltak a rendőrök pozíciójáról, s eszerint irányították a randalírozó fiatalokat. Végül is a rendöröknek sikerült kiszorítaniuk őket az ütközet helyszínéről, s ami lényeges, egyetlen külföldinek sem esett bántódása, még azoknak a vietnamiaknak sem, akik a menekültközponttal szomszédos épületbén tartózkodtak. És ha már itt tartunk, meg kell említenem: a rendőrök közül 230-an sebesültek meg. Hogy a harmadik éjszakáért milyen mértékben terheli a felelősség a rendőrséget, az majd a későbbiekben derül ki. Jelenleg annyit mondhatok: vizsgáljuk, történt-e egyáltalán mulasztás a rendőrség részéről. - Hány személyt tartóztattak le? - összesen 400 embert vettünk őrizetbe - ezzel a tömeges letartóztatással elsősorban az erőszakhullám megfékezését akartuk elérni. A rendbontók többségét rövid időn belül szabadon engedtük, ám 38 személy ellen bírósági eljárást indítottak. - Rudolf Sieters belügyminiszter attól tart, hogy folytatódni fognak a szélsőséges megmozdulások, s ezért - mint legutóbbi, hétfői sajtóértekezletén mondotta - nyugatnémet rendfenntartókkal bővítik ki a rendőri egységeket. Megérkezett már az erősítés? - Erről még csak folynak a tárgyalások, konkrétumokról eddig nem tájékoztattak bennünket. A rostocki, illetve a tartományi rendőrség azonban minden tagját mozgósította, rendkívüli intézkedéseket foganatosított. Fel vagyunk készülve a külföldiek elleni esetleges újabb támadásokra. - Csakhogy a menekültközpontok előtti rendőrkordonok nem jelenthetik a probléma megoldását. A politikusok már ki tudja, mióta vitáznak á menekültstátust érintő alkotmánycikkely módosításáról, közben furcsábbnál furcsább javaslatokat tesznek. Hogy csak Wolfgang Schäublénak, a CDU parlamenti frakciócsoportja vezetőjének legutóbbi elképesztő indítványát említsem: „nevelőotthonokba,, vagyis rács mögé kellene zárnia potenciális kődobálókat". ön szerint mi lenne a megoldás? - Hát épp ez a bökkenő. Véleményem szerint a vezető politikusoknak először is le kellene mondaniuk a pozícióharcról, meg kellene feledkezniük az örökös választási kampányról, hogy a brutalitást kiváltó okokról tárgyszerű vitákat folytathassanak, s ezek nyomán konkrét eredményeket mutathassanak fel. Talán ésszerű lenne, ha Németország csak azokat a külföldieket fogadná be, akik politikai okokból menekülnek, akik valóban veszélynek vannak kitéve hazájukban, és visszatarthatnák a különböző más, főleg gazdasági okok miatt bevándorló idegeneket. U R BÁN GABRIELLA NÉHÁNY SORBAN E

gy MIG 21-es jugoszláv harci repülőgép tegnap rövid időre megsértette a magyar légteret. Az utóbbi 10 nap alatt ez már a második hasonló incidens volt - közölte a magyar határőrség szóvivője. Tájékoztatása szerint a jugoszláv hadsereg gépe átrepült Tiszasziget felett, majd Röszke határátkelőnél elhagyta Magyarország légterét. Budapest felszólította a jugoszláv hatóságokat, hógy vizsgálja ki az incidenst és hivatalos magyarázatot követelt. R

ichard Boucher amerikai külügyi szóvivő kedden bírálta Violeta Chamorro nicaraguai elnökaszszonyt, amiért az országban iassan hajtják végre a reformokat. Közölte továbbá, a külügyminisztérium delegációt küld Nicaraguába. A küldöttség tagjainak az lesz a feladata, hogy kiderítsék, megfelelnek-e a valóságnak azok a kijelentések, melyek szerint valóban lelassult a reform folyamata. Boucher így reagált a Kongresszus külügyi bizottságának jelentésére, amely megállapítja: Chamorro elnökasszony csak egy figura országa politikai sakktábláján, a valódi hatalom Antonio Lacayonak, az elnöki hivatal vezetőjének és Humberto Ortega tábornoknak, Daniel Ortega egykori szandinista elnök bátyjának a kezében van. W

ashington arról tájékoztatta az amerikai zsidók vezetőit, hogy az Egyesült Államok 72 F-15-ös típusú repülőgépet és 5 milliárd dollár értékben további fegyvereket szándékozik eladni Szaúd-Arábiának. Izrael és az amerikai zsidó lobbi tiltakozását fejezte ki, ám lényegesen csökkent esélyük az üzletkötés megakadályozására azt követően, hogy Bili Clinton demokratapárti elnökjelölt kifejtette: nem fogja ellenezni a fegyvereladást, amennyiben az nem sérti meg a Tel Avivval szembeni biztonsági kötelezettségvállalást. G

eorge Bush amerikai elnök, miután visszatért floridai és lousianai ellenőrző útjáról, kedden este televíziós beszédében szólította fel az amerikaiakat, hogy pénzadományokkal segítsék az Andrew hurrikán károsultjait. Bush beszámolt róla, hogy több mint negyedmillió ember vált hajléktalanná, s bár több mint 20 ezer katona és több ezer önkéntes dolgozik a katasztrófasújtotta területeken, további segítségre van szükség. I

rán rakétakilövő berendezéseket telepített a Perzsa-öbölben levő Abu Musza szigetre, ahol állandó katonai támaszpontot kíván kiépíteni. Erről tegnap tájékoztatott az Al Akbar című egyiptomi napilap, öböl-' beli diplomáciai forrásokra hivatkozva. A stratégiai fontosságú szigetet húsz éven át Irán és az Egyesült Arab Emírségek közösen igazgatták, s ezért a teheráni magatartás nagy felháborodást váltott ki az öbölbeli arab országokat tömörítő együttműködési tanácsban (GCC). K

ína tegnap kiutasította Rosse Terrill amerikai szinológust. Közölték vele, hogy turista vízumával összeférhetetlen tevékenységet folytat. A Bostonban élő kínai tanácsadója volt Sen Thung ellenzéki vezetőnek, akit kedden Pekingben tartóztattak le. Az említett vezető egyben tagja volt a Kínában létesített, amerikai központú demokrácia alapnak. A letartóztatás után Terrill tájékoztatta a külföldi újságírókat, hogy Sen Thung ki szerette volna bővíteni az alap tevékenységét Pekingben is. Két órával a nyilatkozat után szállodai szobájában letartóztatták, ám az amerikai nagykövetség közbenjárására szabadon engedték. G

yilkosság áldozatává vált Piotr Jaroszewicz volt lengyel kommunista kormányfő és felesége - tájékoztatott tegnap a PAP hírügynökség rendőri forrásokra hivatkozva. Jaroszewiczet, aki 1970 és 1980 között volt miniszterelnök, felakasztották és testén kínzás nyomai voltak láthatóak. Feleségét lelőtték. A két holttestre tegnap bukkantak rá a varsói Anin luxusnegyedben levő villájukban. 3